Görögország és a szakszervezeti mozgalom

 

Különösen veszélyes a görög nép elleni offenzíva a szakszervezetek nemzetközi vezetése részéről: a Szakszervezetek Európai Szövetsége júl. 7-i levelében, melyet MINDEN hozzátartozó nemzeti szakszervezeti szövetség vezetője aláírt, asszisztálni kiván a görög dolgozók ellen irányuló Tsziprasz-egyezményhez.

Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ, ETUC, CES) szerint az egyezmény «ésszerű»

Az ESZSZ Görörországgal kapcsolatban nyílt levelet intézett az Európai Unió különböző személyiségeihez, közöttük az állam- és kormányfőkhöz, az IMF igazgatónőjéhez. Azt kivánja, hogy megoldás találtassék.

Az SZSZ, hogy panelpolikáját meghatóvá tegye, pontosítja, hogy a görögök nem az Európai Unió, az euró ellen szavaztak! «Ésszerű kompromisszumot» sürget. A mi ESZSZ-ünk nemrég szintén megnyilvánult, akkor a görög népszavazás ellen, amelyben a nép a megszorítások-szigorításokkal és az EU politikájával szemben foglalt állást.

Az Európai Unió támogatása, nem pedig elítélése – mindig a szociális Európa illúziója… Pedig az EU és az euró perspektivikusan egyáltalán nem támasztja alá…

Az Európai Unió a megszerzett társadalmi jogok tömeges mgsemmisítésének intézménye. Az euróval a kiigazítások egyetlen matematikai változója a munkahelyek, azok minőségi és mennyiségi romlása. Ezt akarják a munkáltatók, ezt akarja az Európai Unió, ahogyan a különböző szerződéseken át világosan látszik.  

Az ESZSZ eme lépésével szemben azokat találjuk, akik válogatnak a rossz és jó szakszervezetek között: «mindet egy kalap alá kell venni?». Természetesen látunk némi különbséget, nüanszokat, néhány variációt… de legalább egyetlen dolgot megállapíthatunk túlzás nélkül: az ESZSZ reagálásának gyengesége nem meglepő, cinkosságról és asszisztálásról van szó.  Ennek az Európának a konzerválása az azt megszervező szerződések elítélése nélkül  – rávilágít az ESZSZ szerepére.

S ha lett volna olyan francia nemzeti szakszervezeti szövetség, amely nem írta volna alá… De nincs. Bármennyire is radikálisnak mutatkozik. Mégegyszer bebizonyosodott, a dolgozók számára valódi megoldást nem az apparátusok élén állóktól kell várni.

A kombinációk sokszorozódnak, hogy az osztály-elégedetlenséget csillapítsák és a vizet saját malmukra hajtsák.

(megjelent a La Tribune des travailleurs 2015. júl. 18-i számában a CGT vasércbányászati szakszervezet egyik vezetője, Jean Markun tollából)