A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése (a munkásinternacionáléért) koordinációs tagjainak levele

A «Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése a Munkásinternacionáléért» 1991 januárjában  Barcelonában alakult mintegy találkozópontként, az összetartás jeleként a nemzetközi munkásmozgalom történelmi hagyományainak minden szektorában gyökerező politikai, szakszervezeti aktivisták között. 

A szándék az volt, hogy a munkásmozgalom különbözőségét respektálva nem próbálkozik senki saját akaratát rákényszeríteni a többiekre. Már a kezdet kezdetén jellemző volt ránk a legkülönfélébb politikai eredet, de együtt akartunk tenni a munkásosztály szolgálatában, mert a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése nem egy csoport, egy irányzat saját tulajdona. Meg vagyunk győződve arról, hogy a módszer, amelyet használtunk eme 25 év alatt, soha nem avul el: a munkásdemokrácia, a munkásosztály áramlatainak tiszteletben tartása, a diktatorikus megoldások elutasítása a munkásmozgalmon belül. Tudjuk jól, hogy a történelemben mennyi szenvedés hoztak az ukázok, amelyekkel a munkásosztálynak szándékoztak diktálni.  

Az Egyetértés ezen szabályát erőszakolta meg Párizsban a 2016. március 12-13-i összejövetel.

Nekünk, akik az Egyetértés koordinációjának az algíri konferencián megválasztott tagjai vagyunk, s legtöbbünk részt vett annak tevékenységében megalakulása óta, ma azt kell konstatálnunk, hogy néhányan a koordináció tagjai közül magukhoz ragadták a kezdeményezést magukat «a koordinációnak» kinevezve, ennek nevében összehívták ezt a tanácskozást, melyről még csak nem is értesítették annak legalább öt tagját. 

2010. novemberében  az algíri konferencia által megválasztott koordináció: Anton Vechkunin (Oroszország); Patrick Hébert, (Franciaország); Charly Lendo, (Guadeloupe); Julio Turra, (Brazília); Nancy Wohlforth, (USA); Salah Salah, (Palesztina); Tiyani Lybon Mabasa, (Dél-Afrika/Azánia); Jordi Salvador Duch, (Spanyolország); Gotthard Krupp, (Németország); Rubina Jamil, (Pakisztán); Nambiath Vasudevan, (lndia); Louisa Hanoune, (Algéria); Daniel Gluckstein, (Franciaország); Alan Benjamin, (USA).

A 2016. márciusi összejövetel összetételéről a brazil  O Trabalho informál bennünket, miszerint Lula védelmében elfogadtak egy határozatot, melyet a koordináció 7 tagja írt alá: Patrick Hébert, Julio Turra, Salah Salah, Tiyani Lybon Mabasa, Jordi Salvador Duch, Louisa Hanoune, Gotthard Krupp alapvető elveinkkel, a nemzetközi munkásosztály egységével ellentétes módon. Sajnáljuk és helytelenítjük, hogy a Nemzetközi Egyetértés nevében egy csoport visszaélést követett el. Meg kell állapítanunk, hogy ennek a kezdeményezésnek nem csak az volt a célja, hogy koordinációs tagjainak egy részét eltávolítsák, hanem az is, hogy negatívan válaszoljanak az indiai elvtársaink által kibocsátott felhívásra, a 2016. őszi mumbai világkonferencia összehívására a háborúk, a kizsákmányolás és a prekárius munka ellen.

Pedig a Nemzetközi Egyetértés tradíciója az, hogy összefogja az erőket, ahogy ez San Franciscoban, Berlinben és Algírban is volt. A márciusi párizsi összejövetelt nem tekinthetjük autentikusnak, annak határozatait nem a koordináció fogadta el, lévén hogy tagjai közül legalább öten meghívást sem kaptak.  

A Nemzetközi Egyetértés politikai eredményeiről nem akarunk lemondani. A negyed százada óta tartó harc arra ösztökél bennünket, hogy a lehető legrövidebb időn belül – például májusban Párizsban  – üljünk össze, mégpedig a koordináció Algírban megválasztott mind a 14 tagja. Ez az összejövetel egyrészről alkalmat adna arra, hogy megbeszéljük, milyen támogatást nyújthatunk a mumbai világkonferenciának, másrészről pedig a márciusi összejövetel 2017-re tervezett konferenciáját.  

2016. márc. 19.

Alan Benjamin, (USA); Nancy Wohlforth, (USA); Nambiath Vasudevan, (lndia); Rubina Jamil, (Pakisztán); Daniel Gluckstein, (Franciaország) - mindnyájan az Algírban 2010-ben tartott világkonferencia által megválasztott koordinációs bizottsági tag