Levél Párizsból — 2016. március 16.

Tisztelt Olvasók!

Az ifjúság és a dolgozók új mobillzációs napja előestéjén, melyet a Munka Törvénykönyve védelmében tartanak Franciaországban, ismertetem Önökkel álláspontomat.

Február végén a «szocialista» párt kormánya közzétette a Munka Törvénykönyv megreformálásának (lerombolásának) törvénytervezetét.

Ez az Európai Unió, a vállalkozók és szakszervezetük, az MEDEF határozott követelése. A tervezet lényege: a jogok individualizálása, a kollektív jogok megsemmisítése, amelyeket a munkásmozgalom több mint száz év alatt harcolt ki (a francia munka törvénykönyvét először 1910-ben fogadták el). Ez ugyanaz a munka rugalmasságát célzó politika, amelyet az Európai Unió sok országában a kormányok az EU nevében megvalósítottak. Romániától (ahol a vállalkozók számára lehetővé tették a 60 órás munkahét alkalmazását) Görögországig (ahol már 3 évvel ezelőtt eltörölték a kollektív szerződéseket a «Trojka» -EU, EKB, IMF- szigorú gazdasági terveinek keretében).

Ahogy bizonyára ismeretes Önök előtt, mi (a Független Demokratikus Munkáspárt, a POID keretében) már 2015 szeptemberétől kampányt folytatunk: «El a kezekkel a Munka Törvénykönyvétől!». 2000 elvtársunk 6 hónap alatt 37 000 aláírást gyűjtött össze az üzemekben, iskolákban és egyetemeken, a munkásnegyedekben szerte az országban. De erről senki nem beszél sem a «baloldali» pártokban, sem a szakszervezeti vezetésben. 

Nagy segítségünkre volt hetilapunk, a La Tribune des travailleurs, melyet hetente 3000-3500 példányban adunk el és amely publikált és publikál minden információt és megfontolást azért, hogy erősítsük az élenjáró munkások hitét saját erejükben, hogy harcba tudjunk szállni ennek a kormánynak — az EU és a kapitalisták kiszolgálójának - a munkásellenes politikájával. Ez a kormány  2012 óta munkásellenes poltikát folytat mind az országon belül, mind azon kívül (zsarolással a görög nép ellen, véres katonai intervencióval Mali, a Közép-Afrikai Köztársaság, Szíria, Irak népei ellen,  Afganisztán megszállásának folytatásával).

Február végén, amikor a kormány közzétette törvénytervezetét, a szakszervezeti vezetők egy része kijelentette, hogy készek tárgyalni a kormánnyal. A «baloldali» pártok vezetői, elsősorban Franciaország Kommunista Pártjának vezetése, azt kezdték hangoztatni, hogy a tervezet ugyan rossz, de a Munka Törvénykönyve «reformálásra» szorul. Ugyanakkor komoly vita kezdődött el ezernyi szakszervezeti bizottságban. Alul, a szakszervezeti bizottságok óriási többsége nem szállt be a «megreformálási» vitába. Ők követelték a tervezet azonnali visszavonását (franciául: «Retrait!», amit Önök is láthatnak a tüntetéseken minden transzparensen http://latribunedestravailleurs.fr/ ). A szakszervezeti vezetők egy része március 31-re sztrájkot hirdetett. Egyes személyek a szakszervezetek és a «baloldali» pártok felső vezetésében azt javasolták, hogy a mozgósítást a szociális hálókra koncentrálják, ne az utcákra. Az internetes petíciót 2 hét alatt több mint 1 millió ember írta alá. Ez jó, ez mutatja, hogy a munkásosztály készen áll a harcra... de akkor a vezetők miért nem hajlandók az osztályharc szintjén cselekedni? Megkérdeztek sok szakszervezeti aktivistát. Miért kell március 31-ig várni, ha az emberek már most készen állnak?

Váratlanul színre lépett az ifjúság. Március elején néhány ifjúsági és diákszervezet bejelentette, hogy március 9-én tüntetést tartanak a törvénytervezet «azonnali visszavonásáért». Március 8-ig a teljes szakszervezeti vezetés tudomást sem vett a bejelentésről. Ők Párizsban meghirdettek nagygyűlésüket 12.30-ra a vállakozók háza közelében, a fiatalok pedig 15 órakor akartak összegyűlni a Köztársaság téren... De a munkások és szakszervezeti aktivisták nyomása a vezetőkre erősebbnek bizonyult, mint a vezetés akarata, és március 9-én  dolgozók, szakszervezeti aktivisták tízezrei csatlakoztak a fiatalokhoz (amit még a CGT, CGT-FO, SUD és FSU szakszervezeti központ vezetői is támogattak).

Március 9. szerdán az országban 500 000 ember vonult az utcákra, Párizsban 100 000. Újságunk honlapján Önök is megtekinthetik ezeket a nagygyűléseket. Ennek a napnak a legfőbb momentumai: 1) a munkásosztály és az ifjúság egységének akarata, 2) a törvénytervezet visszavonásának követelése (a kommunista párt vezetőivel ellentétben senki nem követelt «másféle megreformálást» vagy «alternatív» reformot).

Ez után a nap után a kormány rögtön megértette, hogy nem lehet elfogadni ezt a törvénytervezetet kisebb változtatások nélkül, és tárgyalásokba kezdett egyes sárga vezetőkkel, mint pl. a CFDT szakszervezeti központ, de nem csak velük. A kormány tegnap nyújtotta át az új tervezetet a szakszervezeteknek. Őszintén szólva a kozmetikázástól eltekintve a tartalom nem változott. Az ifjúsági gyűléseken március 17-re megszavazták egy újabb mozgósítás napját.

A szakszervezetek a tömegek nyomására ismét úgy döntöttek, hogy támogatják őket. Meglátjuk, mi következik. Meglátjuk, mit hoz a holnap.

Most az összes manőverezés a «más reform», és a «szükség van a 21. századi Munka Törvénykönyvére» témák körül zajlik (Ugyan miért? Hogy támogassuk a kormányt a 20. századi vívmányaink lerombolásában?)

Mi a magunk részéről 6 hónapos kampányunkkal – valószínűleg szerény mértékben, de – segítettük ennek a mozgalomnak a kibontakozását és az akadályok legyőzését. Újságunkat keresték a tüntetéseken, a szakszervezetekben és a vállalatoknál: sokan meg akarják érteni a történéseket. Két héttel ezelőtt döntöttünk ifjúsági szervezetünk első sejtjeinek megalakításáról, és publikáltuk 93 egyetemista és középiskolai diák nyilatkozatát, akik kiállnak a forradalom mellett és az «Ifjúság és Forradalom» elnevezésű ifjúsági szervezet létrehozásáért.

A dolgozókkal és fiatalokkal folytatott viták, eszmecserék százaiban mi a törvénytervezet elleni harcot összekapcsoljuk a kormány politikája elleni, az Ötödik köztársaság antidemokratikus intézményei elleni, az Európai Unió népellenes politikája elleni általános harccal. Franciaországban mi saját ügyünket összekapcsoljuk a háború- és kizsákmányolás-ellenes harccal nemzetközi szinten, ez a lényege az indiai szakszervezei aktivisták által kezdeményezett, a Mumbaiban (2016 novemberében) megtartandó nemzetközi konferenciának.

A kapitalizmus a termelőeszközök magántulajdonának nemzetközi rendszere. Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka nem hagy más alternatívát az emberiségnek, mint a «szocializmust vagy barbárságot».

A munkásosztály nemzetközi osztály. Az osztályharcnak a különféle országokban más és más formái vannak, de a tartalma nemzetközi. Úgy, ahogy a francia proletariátus fellép saját munkatörvénykönyvének védelmében, a kínai bányászok saját jogaikért állnak ki a bürokratikus kínai vezetés kapitalista restaurációs politikája ellen.

https://youtu.be/fafpPsdZrBk

Tisztelettel és baráti üdvözlettel,

Dom