A
II. vilàgháború egy szinte ismeretlen eseményét idézünk fel: 1941 tavaszán két
sztrájk rázta meg a liège-i medencét, aztán Franciaország északi részét. Dominique Dreyfus és Marie-Jo Pareja
dokumentumfilmet àllított össze, Jacques Bonnaffé mondta el az RTBF àpr. 29-i
adásában.
1941 tavasza: asszonyok ezrei és munkások, bányászok tízezrei
– az éhségtől, az elviselhetetlen munka- és az életkörülményektől meggyötörve a
náci megszállás alatt harcba merészelt szállni «kenyérért és szappanért». Május
elsejétől indult a szervezkedés a szakszervezeti és akcióegység bizottságaiban, a vörös és nemzeti lobogókat villanydrótokra feszítve, röpcédulák ezreit szórva, a követelések
megfogalmazásával az egész térségben. A mozgalom átterjedt a belga vasasokra és
textilmunkásokra is. A munkabeszüntetés soha nem látott, a bányászatban 80%-os lefedettségű és
kiterjedt - amelyért sokan drága árat fizettek. A sztrájk letörésére
Niehoff tábornok többek között felfüggesztette a bérek fizetését és az
élelmiszerjegyek kiosztását. Nincs pénz, nincs ennivaló, a félelem, a
letartóztatások és az éhség megteszi a magáét, jún. 10-én a bányászok felveszik
a munkát. Mégis elérnek valamit: a megszálló hatóságok kissé megemelik a
béreket, a hús- és szappanadagot és munkaruhát is adnak.
A munkabeszüntetés mindenekelőtt a
megszállók elleni patriotikus gesztus volt. A német háborús
gazdaság érzékeny veszteségeket szenvedett: közel 500 ezer tonna szenet veszített…
Néhány hónappal később, 1941
július 23-án vonat indul a belgumi Huy város állomásáról, a cél Sachsenhausen
koncentrációs tábora. 244 észak-franciaországi és Pas-de Calais-i bányászt
visz. 1941 szept. 22-én egy másik vonat mintegy hatvan belga sztrájkolót szállít
a neuengamme- táborba. 60%-uk nem jön vissza.
Az 1948-assal szemben, a
1941 május/júniusi bányászsztrájk szinte észrevétlen maradt az utókor számára. Pedig
példaszerű. Ez az első alkalom, hogy dokumentumfilmben örökítette meg e két rendezőnő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.