Tagjainkhoz, szimpatizánsainkhoz
Franciaországban a ma délelőtti események a rendszer válságának súlyosbodását,
annak felgyorsulását jelentik. Először is a párizsi rendőrség – a kormány
utasítására – betiltotta a jún. 23-i tüntetést, és ez fordulópontot jelent a rendőrállam
kialakításában, a munkásmozgalom kézbentartásának autokrata szándékában. A CGT és az FO szakszervezeti szövetségek azonnal tudatták, hogy nem
fognak meghátrálni a diktátum előtt, s így ennek hatására a tüntetést mégis engedélyezték.
Vitathatatlanul arról van szó,
hogy a rendszer válsága elmélyült, a kormány és a Szocialista Párt vezetésében
nyílt konfliktus zajlik.
Az e heti La Tribune des travailleurs szerkesztőségi cikkében írjuk: «A CGT
et de Force ouvrière felelős vezetői megerősítették, hogy nem hátrálnak a kormányzati
diktátumok előtt. A tüntetéshez való jog a demokrácia egyik jelentős komponense. A dolgozók, a fiatalok, a munkás- és a demokratikus mozgalom –
politikai vagy szakszervezeti – csak felsorakozhat (az e két szakszervezet vezetője)
Jean-Claude Mailly és Philippe Martinez
álláspontja mögé».
Pontosítás: a különleges körülmények láncolata – elsősorban az,
hogy a dolgozók nem mondanak le a kormány munkatörvénykönyv-reformja elleni
harcról – vezette a szakszervezeti konföderációk vezetését oda, hogy konkrét
lépést tegyenek a kormány és az EU politikájával szembeni ellenállás útján.
Mindez semmit nem von le az ítéletből, amellyel a szakszervezeti vezetést
illettük a korábbi időszak taktikájával kapcsolatban. Nem semmisíti meg azt a tényt,
hogy a jún. 22-i közös szakszervezeti kommüniké ünnepli magát, amiért elérte a «tüntetés
jogának tiszteletben tartását» és meg sem említi a reform visszavonásának jelszavát.
A vezetés kénytelen volt kiállni a visszavonásért folyó küzdelem mezején – de
ennek van egy határa: semmi olyat nem akar, ami a kormányt destabilizálná.
Viszont a tények tények maradnak: bármilyen megkötött kompromisszumról
és egyezkedésről van szó, a kormány kategorikus nemmel válaszolt, a vaskéz
politikáját akarja alkalmazni, s mégis itt – szimbolikusan – meghátrálásra
kényszerült.
Az Európai Unió intézményeinek legmagasabb szintű válsága fejeződik ki ebben (a
Brexit fenyegetése is ennek része), magának a tőkének a válsága,
a kormány válsága, az azt alkotó pártok válsága. Ezek a fejlemények megerősítik a
mi kötelességünket, hogy az egységfront területén harcoljunk.
Pontosítunk, politikai orientációnk nem módosul. Annak alapja most
is a harc a tőke intézményeivel való szakításért, a szervezetek függetlenségéért,
az osztályharc éleződésének segítése a munkatörvénykönyv-reform teljes
visszavonásáért, mindez vitán felül áll. Az alapjaink nem változnak. Ami változik,
az a forma. Mindent az irányít, hogy az osztály a munkásmozgalomban mit válaszol –
mert válaszolni fog – a szakszervezeti felhívásra. A szervezetek döntéseit
tiszteletben tartjuk. Tovább terjesztjük újságunkat, a La Tribune des
travailleurs-t igazodva az aktuális
helyzethez. Folytatjuk a 146-ok politikai felhívásának aláírásgyűjtését és
az ekörüli csoportok szervezését megfogalmazva az EU-val és az V. Köztársasággal való szakítást – mert megfelel a folyó politikai erőpróba általi probléma megoldásának.
Végrehajtó Bizottság
Párizs, 2016. jún. 22.- 14 h 30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.