2016. október 4., kedd

1917. március 8…



Jean-Jacques Marie, történész, munkásaktíva

1917. február 23-án, (a Gergely-naptár szerint március 8-án), a nemzetközi nőnapon reggel Petrográd viborgi kerülete textilüzemeinek munkásnői – akik megszokták, hogy órákat várakoznak a pékségek előtt az egyre ritkább és drágább kenyérért –,  összegyűltek, tüntetés mellett döntöttek, sztrájkba léptek a dráguló életkörülmények és kenyérhiány miatt. A szomszédos Ericson üzem vasasaihoz delegációt küldtek, hogy támogatásukat kérjék. Pedig előző nap a kerület bolsevik felelőse, Kajurov körbejárta az üzemeket hogy (saját szavai szerint) «megtiltson mindenfajta agitációt a közvetlen sztrájkfelhívásra». Azt is leírta, hogy «a sztrájkolók viselkedésén méltatlankodva (…) az előző éjjel magam szólítottam fel a munkásnőket a fegyelemre és, hogy fogják vissza magukat – és hirtelen mégiscsak sztrájk lett. Nem volt annak sem célja, sem értelme, kivéve a pékségek előtt sorbanálló, lényegében nőket és gyerekeket». De a sztrájkolók eltökéltségét látva Kajurov összehívta a szociálforradalmárokat és a mensevikeket. A három párt együtt, írja «elfogadott egy határozatot (meg kell mondani, kényszeredetten) arról, hogy a sztrájkolókat támogatni kell», a három szocialista párt eképpen megkötötte kezét: «kivétel nélkül minden dolgozót az utcára kell hívni a sztrájk és tüntetés élére.»

Ezen a napon a textilmunkásnők kezdeményezésére kezdődött a sztrájk és a tömegtüntetés. Ez volt a szikra! Másnap 90 ezer petrográdi sztrájkolt. A rendőrséggel történt első ütközések csak növelték az egész cári rezsim elutasítását, amely az országot romba döntő háborút szabadította rájuk. Eddigre már másfélmillió a halottak száma, félmillió a háborús rokkantaké, és a munkásságra elviselhetetlen terhet ró az élelmiszerhiány, a munkakezdés előtt reggel 4 órától kezdődő és majd a fáradt gyerekek által átvállalt végeláthatatlan sorállások.

Így kezdődött a forradalom. Néhány nap múlva II. Miklós lemondását követelve megalakult a Petrográdi Szovjet.

A mozgalom ereje vívta ki az ideiglenes - demokratikusnak mondott - kormány felállítását, amely ugyan a háború folytatása mellett döntött, de volt egy demokratikus intézkedése: 1917. júl. 20-án Oroszország lett a világ első állama, amely elismerte a nők választási jogát. Szintén kifejező, hogy a cári rezsim alatt életfogytiglani kényszermunkára ítélt nőaktivista, Maria Szpiridonova elnökölte a paraszttanácsok 2. és 3. kongresszusát.

Az októberi forradalom a nők felemelkedését célzó intézkedések sorát világosan a társadalmi forradalom termékeként valósította meg. Az első  szovjet kormány megalakulása után 3 nappal, október 29-én hozott nyilvános határozat egyebek közt szabályozta a nők és a 16 évnél fiatalabbak munkaidejét, 1923-ban pedig a nem kívánt terhesség elleni védekezést foglalta törvénybe.

Az 1917. október 29-i törvény kimondja: «A nők és a 16 éven aluli fiatalok éjszakai munkára nem alkalmazhatóak». 2001-ben pedig az Európai Unió nyomására a francia baloldal (szocialista párt, kommunista párt, zöldek) és a francia parlament helyreállította az iparban a nők éjszakai foglalkoztatását – ami 7 évvel csökkenti a nők várható átlagos életkorát.  

A tanácskormány az egyház és az állam szétválasztását célzó lépéseként dekrétumban megszüntette az egyházi esküvőt és elsimerte a válás jogát. Az 1917. december 16-i dekrétum szerint: «A házasság megszűnik ha a házastársak, vagy egyikőjük kéri». A dekrétum részletesen leírja az elváltak és gyermekeik névhasználatát, a gyermekek nevelésére szolgáló kiadások arányát és a férj által fizetendő tartásdíjat.

Az 1920. november 20-i törvény elismeri az orvosi felügyelet melletti művi abortuszt. A sztálini reakció 1936. júniusában eltörli ezt a jogot…

Szovjet-Oroszországban az első világháború mészárszékéért felelős erők polgárháborút provokáltak, az pedig romokba döntötte az országot, s ezért sok éven át olykor csak formális volt némely jog gyakorlása. De, mivel törvénybe foglalták, lassan az életben is terjedt. Kivéve, ha a sztálini reakció megsemmisítette, mint az abortusz jogát vagy megnehezítette, mint a válásét.

A világban bizonyos jogokat ma még mindig lábbal tipornak: ilyen az abortusz joga is. Az egyház, főként a katolikus egyház nyomása alatt Mexikótól, Brazíliától Lengyelországig és Írországig betiltották. A civil házasság Izraelben és Szaud-Arábiában egyformán tilos. A házasságfelbontás jogát itt is, ott is felváltotta, hogy a férj egyszerűen megtagadhatja a feleségét.
Az egyenlő munkáért egyenlő bért legitim követelését pedig mindenhol megcsúfolják és helyettesítik a néhány száz miniszteriális és egyéb társadalmi vezetői posztokat elfoglaló privilegizált egyén lármás követelésével: az emberek valósítsák meg az IMF és az Európai Unió, vagyis a finánctőke politikáját.

Az 1917. februári forradalom ünneplése emlékezés azokra, akik annak elindítói voltak, nem csak a gyakran elmaszkírozott történelmi igazság része, hanem a közelmúlt összefűzése is a jelennel, annak végnélküli háborúival és az elődök sokévtizedes harcával kivívott szociális jogok lerombolásával. És azokéval, akik kizárólag munkaerejük eladásából élnek. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.