Suzuki itt is, ott is...

India: Négy éve börtönben a szakszervezet (MSWU) szervezése miatt!

A Suzuki Maruti 11 munkásának azonnali elengedését!

A több mint 3 ezer dolgozót alkalmazó Maruti az indiai Manesarban, Haryana államban található. 2002-ben az üzemet privatizálták és a Suzuki tulajdonába került.

Azóta a dolgozók 75 %-a csak prekárius munkát végezhet, munkahelyük biztonságát nem védi semmi.

A vállalatnál létezett egy «házi» szakszervezet. A munkahelyi körülmények különösen nehezek. Az esetek felében a havi bérek a produktivitástól függően változóak. A dolgozók betegség esetén ennek a bizonytalan bérnek is 25 %-át veszíthetik.

A dolgozók a  Maruti-Suzuki Workers Union (MSWU) néven független szakszervezet felépítésébe kezdtek, mely egyesítette az állandó dolgozókat és az «ideigleneseket». 2011-ben a szakszervezet legális lépéseket tett annak érdekében hogy bejegyeztesse magát. Sztrájkok és tüntetések sorozata után a szakszervezetet elismerték, de az üzem igazgatósága minden párbeszédet elutasított az «ideiglenes» dolgozók helyzetének rendezésére.

2012. júl. 18-án a szakszervezet tagjai konstatálták, hogy az üzembe az igazgatóság verőlegényeket fogadott fel. Ugyanezen a napon egy művezető inzultált egy dolgozót – a kasztrendszeren alapuló gyalázatos kifejezésekkel illette -, majd azonnal kirúgta. A szakszervezet tiltakozott és kérte az intézkedés megsemmisítését.

A verőlegények nagyon gyorsan beavatkoztak, provokációjuk hatására az erőszak eszkalálódott, a rendőrségnek is ki kellett szállnia. Egyik műhelyben tűz ütött ki, az igazgatóság egyik tagját megölték (pontosan soha ki nem derített körülmények között).

A következő napon a vállalat 147 munkását letartóztatták – ideértve azokat is, akik az események időpontjában jelen sem voltak.

A munkások közül 11-en azóta is letartóztatásban vaannak. Esetüket nov. végén kezdi vizsgálni a fellebbviteli bíróság.  

Nambiath Vasudevan, a Világkonferencia egyik szervezője, aki négy év óta védi a Maruti munkásait az NTUI (New Trade Union Initiative) szakszervezeti konföderáció nevében: «Az indiai hivatalos szervek óvakodnak, ha a Maruti munkásait elengednék, az  rossz jelzés lenne a külföldi befektetők számára».

Meghallgatván a szakszervezet két, a közelmúltban szabadon engedett munkását, Pardeep Gujjart és Ram Niwast, a «Világkonferencia a háborúk, kizsákmányolás és prekárius munka ellen» javasolja, hogy minden országban munkásküldöttség követelje az indiai nagykövetségen a Suzuki-Maruti 11 munkásának azonnali szabadonbocsátását.

Interjú a Maruti-Suzuki üzem két kiszabadult szervezett munkásával

Kijöttetek a börtönből, ahová azért kerültetek, mert részt vettetek egy szakszervezet létrehozásában.

Pardeep Gujjar: Minden akkor kezdődött, amikor elhatároztuk, hogy szakszervezetet csinálunk. Az igazgatóság tudatta, hogy még megpróbálni sem érdemes. Hát, nem is volt könnyű. Négy kísérletük kudarcba fulladt, aztán végül 2012 márciusában mégis megalakultunk. Júl. 18-án azonban gyanús körülmények között tűz ütött ki az üzemben és egyik igazgató meghalt. Mindkettővel a munkásokat vádolták. 2300 munkást elbocsátottak, 216-ot megvádoltak és 147-et, közöttük engem is, letartóztattak. 4 évet voltam börtönben, nemrég szabadultam. «Véletlenszerűen» persze a letartóztatottak között vannak a szakszervezet vezetői is…

Ram Niwas: Másik «véletlen», hogy július 18-án, a tűz kitörésekor, a dolgozókat az igazgatóság fizette verőlegények támadták meg, az üzemből ostromlott várat csináltak. Társaink közül tizenegyen még mindig börtönben vannak és a fellebbviteli bíróság előtt Delhiben november 29-én meg kell jelenniük.  Kampányt folytatunk azonnali szabadon engedésükért és azért, hogy fény derüljön az igazgató halálára is. Mailcímünk: marutiworkersstruggle@gmail.com. Ne gondoljátok, hogy kivételes dolog, ami a Maruti-Suzuki-ban történt. Ugyanolyan multi ez is, mint a többi és az ehhez hasonló esetek mindennaposak.

És a Magyar Suzuki Rt. hogyan csinálta?

Menjünk vissza az időben.1991-ben Magyarországra telepedik a Suzuki. A 2006-os év: tizenkét órás műszakban, hajnali kettőig túlóráztatják a munkavállalókat, nincs elég vécé a gyártósorok mellett és idő a ”természetes szükségletek” elvégzésére, télen a munkásszálláson 16 fok. 403 dolgozó nem kapta meg a 2004-es szabadságát, 19 dolgozónak törvényt sértő módon, pénzben váltották meg a szabadságát. A munkahelyi baleseteket eltitkolja a cég. A dolgozók egy részét nem alkalmazza, hanem kölcsönzi – ideiglenesen –, és számukra még rosszabbak a munka- és fizetési körülmények.

A Suzuki vezetői szerint viszont minden rendben van. De nemcsak a dolgozók, hanem munkaügyi felügyelők szerint sincs: három éven belül négyszer bírságoltak, utoljára már majdnem a maximálisan kiszabható összeggel büntettek. A cég megsértette a napi és heti munkaidő, valamint a rendkívüli munkavégzés elrendelésére vonatkozó előírásokat, nem adta ki a pihenőidőt, a szabadságokat, és a túlórákat sem fizette ki. 2005-ben 1120 ember a törvényesnél egy nappal kevesebb pihenőnapot kapott, ezzel a cég háromszázzal több autót gyártott (a profitba pedig belefért néhány millió forintnyi büntetés).

A 2006 decemberi demonstráción kirobbant a "botrány". A munkahelyen nincs kollektív szerződés. A munkások "az asztalra csaptak" és munkásérdekképviselet aktív szervezésébe kezdtek. A gyár igazgtósága nem engedte, hogy az üzem területén érdekvédelmi szervezet alakuljon, így egy buszban alakult meg a gyárkapun kívül az esztergomi Suzuki gyárban dolgozók szakszervezete. Az eseményen az esztergomi rendőrkapitányság járőrei is megjelentek, igazoltatták a szervezőket és megpróbálták elérni, hogy a buszra kifüggesztett "Törvényességet a Suzuki Rt.-nél!" feliratot vegyék le. A jelenlévők erre nem voltak hajlandóak. A szakszervezet megalapítása 2007. január 13-án megtörtént.

Február 17-én a gyár a korábban elrendelt másfél órás túlórát újabb félórával kívánta megtoldani a műszak végén. Ez óriási fölháborodást szült a mintegy ötven, éppen műszakot teljesítő dolgozó körében, akik ekkor már több mint tíz órája hegesztettek. A szakszervezet melléjük állt. Ugyanakkor történt, hogy feltörték Párma Zsolt, az Esztergomi Gépkocsigyártók Független Szakszervezetének elnöke szekrényét, amelyben a szakszervezettel kapcsolatos iratokat tartotta. Látszólag semmi sem tűnt el, az ajtót viszont nem lehetett többé rendesen bezárni. A jegyzőkönyvet a biztonsági őrök jelenlétében rögzítették. Másnap – minő “véletlen” – a szakszervezeti vezető nyitott szekrényében bontatlan szeszes üveget találtak!

A Magyar Suzuki RT ezen a vonalon személyesen ellene folytatta támadását. Ebocsátotta. Munkaügyi perében a Bíróság 2007. májusában jogellenesnek nyilvánította a Suzuki Zrt. által 2006. február 9-én tett rendkívüli felmondást, és egyúttal kötelezte a céget arra, hogy Párma Zsoltot eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább. A Suzuki 2007. május 17-én az újabb rendkívüli felmondást postázott a tisztségviselő részére, de ismét felmentette az Esztergomi Bíróság a Suzuki szakszervezeti vezetőjét a – most már - rágalmazás vétsége alól...

Részletek egy interjúból az elbocsátott szakszervezeti vezetővel 2007 júliusában (forrás: HVG)

Az esztergomi Magyar Suzuki Zrt. gyárában júliustól bevezették a napi két, egyenként 10 órás, meghosszabbított műszakra épülő munkarendet.

Párma Zsolt: Az új, kétműszakos munkarend bevezetése éppen azokat érinti a leghátrányosabban, akik már régóta a gyárban dolgoznak, már nem fiatalok, és esetleg van valamilyen egészségi problémájuk is. Ők, köztük a gyermekeiket nevelő asszonyok, a napi nyolc órás munkát még el tudták viselni, de nem biztos, hogy képesek lesznek tizenegy órán át helyt állni. (Az egyórás ebédidővel együtt 11 órás a műszak. A szerk.) Az új rendben az eddigi túlóra lehetőség is megszűnik. Ha ez így megy tovább, a magyar nyelvben is meghonosodik a japán karosi kifejezés. Így nevezik Japánban azt, ha valaki a szó szoros értelmében halálra dolgozza magát.

A Suzuki szóvivője szerint egyeztettek a szakszervezetekkel és a munkásokkal és azok egyetértettek az új munkarenddel.

Párma Zsolt: A két, nyújtott műszakos rend komoly megtakarítás a cégnek a szállítás, de az étkeztetés terén is. Velünk, az EGFSZ-szel nem egyeztettek sem az új munkarendről, sem pedig a bérfejlesztésről. Másrészt igenis volt széleskörű tiltakozás, a dolgozók aláírásokat gyűjtöttek, amit a vezérigazgatónak adtak át. Létszámunk és a tagnévsorunk titkos, minden dolgozó fölött Damoklesz kardjaként lebeg a fenyegetés, hogy bármikor elveszítheti az állását. Ezért óvatosak vagyunk, nem adjuk ki a neveket. A vezetés, ha úgy gondolja, megvádolhatja a munkásokat olyan szabályok megszegésével, melyeket képtelenség betartani. Amíg viszont nincs más jellegű konfliktus, e szabályok betartását nem kérik számon. A vezetőség bárkit képes olyan helyzetbe hozni, hogy eljusson a fizikai vagy a mentális tűrőképességének a határára.