Levél Indiából

«Kérem, koncentrálják energiájukat a tőkés rendszer elleni harcra, az haszonosabb lesz a munkásosztály számára, mint a rágalmak»

Milind Ranade levele a La Vérité publikációs igazgatójához

(Milind Ranade a KVSSNTUI szakszervezet főtitkára és tagja a 2016 novemberében tartott (a háború, a kizsákmányolás és a prekárius munka elleni) mumbai-i konferencia szervezőbizottságának.)

«Uram! Az Önök decemberi információs levele kapcsán írok. Ebben jelent meg egy cikk a következő cimmel: «Mumbai: a sztálinista frakciók műve», amely a Mumbai-i nyílt konferenciáról ad hírt.

Egyike voltam azoknak, akik a világtalálkozót előkészítették a New Trade Union Initiative (NTUI) kötelékében a Kachra Vahatuk Shramik Sangh (KVSS) szakszervezet vezetőjeként. Olyan területen dolgozom, ahol a dolgozókat a Mumbai városi önkormányzat «feladatonként» fizeti. 

Szakszervezetünknek 7 ezer fő prekárius dolgozó tagja van. Köztisztasági dolgozókat, utcaseprőket, csatornatisztítókat, szemétszállítókat szervezünk. A mi tagjaink – munkájuk révén – a múltban gyökerező kasztrendszer alapján «érinthetetlenek». A kaszthoz és az osztályhoz fűződő elnyomás egy évszázada sem csökken, létezik az a munkahelyeken még a XXI. századi «feltörekvő nemzet» országában is. Akik ehhez a kaszthoz tartoznak, azoknak nincs társadalmi felemelkedési lehetősége, semmi más munkahely nem létezik számukra, mint a szemétgyűjtés. Mint embert és dolgozót a szociális diszkrimináció kíséri őket, hiányoznak az alapvető jogaik is, munkahelyük bizonytalan, a főnök kényére-kedvére elbocsájthatja. Semmiféle társadalombiztosításuk, betegbiztosításuk nincs.

Követeléseiket sokáig nem vették tudomásul a kormányok, még saját, határozatlan időre szóló szerződéssel dolgozó kollégáik sem foglalkoztak munkakörülményeikkel és megfeledkeztek róluk a kollektív szerződésekben. Munkájuk veszélyes, semmiféle védőfelszerelést nem kapnak, se gumicsizmát, se kesztyűt, se ruhát. Ki vannak téve sebesüléseknek, fertőzéseknek, gázmérgezésnek. Gyakran betegek. Arc és hang nélküli dolgozók, soha senki nem törődik velük.

Célom nem csak az, hogy sorsukra felhívjam a figyelmet. Országomban, mint a többi fejlődő országban, a dolgozók 93 %-a pekárius munkával bír az ún. «informális szektorban». De meg kell, hogy értse, kedves Igazgató úr, semmi nem igazolja azt, ahogyan Ön kezeli a tőkés rendszer és a prekárius munka kérdését és a világkonferencia szervezőit sztálinistáknak titulálja (a prekárius munkát pedig lesöpri az asztalról, mondván, az is csak - nem kiemelendő - kizsákmányolás - a ford.). 

Nagymúltú és elismert lapjának információs levele csúnya képet fest Önökről.

A Mumbai-i konferencián több mint 30 országból több mint 400 küldött vett részt. A küldöttek egyhangúlag döntöttek a prekárius munkának kihangsúlyozásáról a Nyilatkozatban, nem csak azért, mert érzékenyek a leginkább kizsákmányolt dolgozóknak a sorsát illetően, hanem azért is, mert nyilvánvalóvá kell tenni: elégtelen a munkásosztály szolidaritása velük szemben. Bizonyos vagyok abban, hogy ugyanezekkel a gondokkal néznek szembe a dolgozók Franciaországban is.»

(a ford. megjegyzése...

S Magyarországon? Ferge Zsuzsa írja: « …Magyarországon szerintem a prekariátushoz tartozna a munkanélküliek egy része, a közmunkások, a kényszervállalkozók, a fekete/szürke gazdaságban dolgozók, az „atipikusnak” nevezett foglalkoztatottak egy része, például a munkaerő-kölcsönzőkben dolgozók, és a sokféle állampolgári jogtól is megfosztott határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók. Ők együtt biztosan elérik az egymillió főt, bár adatok hiányában ez a becslés teljesen megalapozatlan. Ám rajtuk kívül valamilyen mértékben érintett minden alkalmazásban álló, akire a munka törvénykönyve vonatkozik. Az új (teljes egészében 2013. január 1-jétől életbe lépő) jogszabály minden eddiginél radikálisabban átalakítja az alkalmazási erőviszonyokat a munkáltató előnyére. A változtatások minden munkavállalót érintenek, de egyes elemzések szerint különösen hátrányosak a képzetlen, könnyen helyettesíthető munkaerő számára. Az új szabályok hivatalos indoka a munkaerő-piaci rugalmasság követelménye, a tényleges cél (szerintem) a nagyobb profiton túl a munkavállalók kiszolgáltatottságának növelése…. » http://fordulat.net/pdf/19/F19_Ferge-interju.pdf )