Május elseje – nem a munka ünnepe

Eredete visszanyúlik a chicagoi sztrájkolók 1886-os lemészárlására és arra a koholt perre, ami ezt követtte. A tiltakozás alatt a McCornick Harvester 3 sztrájkoló munkását ölték meg, másnap egy bomba robbant a rendfenntartó erők előtt, ezután 4 anarchista szindikalistát ítéltek kötél általi halálra, egy pedig a börtönben ölte meg magát. Hárman életfogytiglani börtönt kaptak (1893-ban az Illinois-i kormányzó kegyelmet adott – a vizsgálat és az igazságszolgáltatás bizonyítékainak hiánya miatt..).

Miért menjünk ki most – kinek-kinek ízlése és lehetősége szerinti helyszínre - május elsején?

A dolgozói jogokat ma, 130 évvel később is súlyos támadások érik. Az egész EU-ban régóta próbálkoznak a sztrájkjog hatályon kívül helyezésével, a munkajogok szűkítésével, a nyugdíjkorhatár emelésével, a közszolgáltatás közszolgáltatási jellegének megkérdőjelezésével, az egészségügy, az oktatást ingyenességének hozzáférhetőségével/megszüntetésével.

Ma is szakszervezeti felelősöket ítélnek el érdekvédelmi tevékenységük miatt Franciaországban, Spanyolországban, Indiában, stb – és Magyarországon is (Tettrekész szakszervezet, Szima Judit főtitkár). Súlyos büntetések várnak rájuk, holott «bűnük» csak annyi, hogy munkáltatóktól és hatalomtól függetlenül a dolgozói jogokért harcoltak.

Ha otthon maradunk, ha hallgatunk, akkor igent mondunk saját jövőnk, a fiatalok jövőjének tönkretételére. Ne tegyük, még akkor se, ha bennünket nem fenyeget közvetlen veszély, ha nem látjuk azt.

Május elseje – nem a "munka ünnepe", nem a sör és virslié, május elseje a munkaerejüket bérbeadni kényszerülők egymás iránti szolidaritásának napja. Szolidaritás a fokozódó elnyomással, a megszorításokkal, a jogtalansággokkal szemben. Menjünk ki!