Mottónk: «Nem emberekkel, hanem nézetekkel vitatkozunk» !
Ezt
hallottuk: "a nyugati munkásosztály alapjában meg lett kenve a társadalmi jóléttel", azaz a tőkés morzsákat
elfogadta/elfogadva hasznot húz a keleti/harmadik világbeli
munkásosztály kizsákmányolásából.
Az állítást teljes mértékben tagadjuk. A tőkés viszonyok
logikája szerint a béreket alapvetően 3 tényező befolyásolja :
- az egy időegységre jutó termelékenységi mutatók, melyet nyilván meghatároz a használt technológia és a « munka tapasztalatai »
- a dolgozok újratermelésének költségei (megélhetés, családfenntartás)
- a munkásosztály önvédelmi képessége (szervezettsége), a «munkavállalók alkupozíciója»
- az egy időegységre jutó termelékenységi mutatók, melyet nyilván meghatároz a használt technológia és a « munka tapasztalatai »
- a dolgozok újratermelésének költségei (megélhetés, családfenntartás)
- a munkásosztály önvédelmi képessége (szervezettsége), a «munkavállalók alkupozíciója»
Magyaro-n alacsony az egy főre eső GDP, az ország «összeszerelő jellegű», kicsi a hozzáadott érték, a
termelékenység a fejlett országokhoz képes 60-70 %, az
árszínvonal is ennek megfelelően azok 60-70 %-a. A dolgozói önvédelmi
képesség viszont alacsony. Hivatalos és kormányokon átívelő az
alacsony bérek politikája, mint a nemzetközi tőke vonzásának (haszontalan!) eszköze.
A tőke elsőrangú célja a profit növelése. Ennek következtében «mozog», a legoptimálisabb adókörülményeket és alacsony béreket is hajlandó ripsz-ropsz elhagyni, ha még kedvezőbb feltételeket talál – legyen az fejlett nyugati, vagy félperifériás/perifériás keleti ország. Nem csoportosítja át (extra)profitját egyetlen munkás javára sem, még az «anyaországban» sem (különben meg :melyik az anyaország? Ahol székhelye van ? Kinek az anyaországa az a multinacionális birodalmak korában?) Nem ebből a pluszhaszonból fizeti jobban a fejlett országok munkásait (dolgozóit), hanem abból, hogy azokat még inkább kizsákmányolja a magasabb termelékenységi szint okán. Azonban a megélhetés, a munkás újratermelésének költségei is jóval magasabbak ezekben az országokban.
A tőke elsőrangú célja a profit növelése. Ennek következtében «mozog», a legoptimálisabb adókörülményeket és alacsony béreket is hajlandó ripsz-ropsz elhagyni, ha még kedvezőbb feltételeket talál – legyen az fejlett nyugati, vagy félperifériás/perifériás keleti ország. Nem csoportosítja át (extra)profitját egyetlen munkás javára sem, még az «anyaországban» sem (különben meg :melyik az anyaország? Ahol székhelye van ? Kinek az anyaországa az a multinacionális birodalmak korában?) Nem ebből a pluszhaszonból fizeti jobban a fejlett országok munkásait (dolgozóit), hanem abból, hogy azokat még inkább kizsákmányolja a magasabb termelékenységi szint okán. Azonban a megélhetés, a munkás újratermelésének költségei is jóval magasabbak ezekben az országokban.
Miért nem «szolidárisak» ezek a
nyugati munkások? De hiszen azok ! Már eleve azzal, hogy nemzeti
keretekben vívott osztályharcuk tartalma nemzetközi !
Mit szolgál a fent említett tézis? Nem a megosztást, a
munkásosztály versenyeztetését, az egymás iránti szolidaritás
megszüntetését… csupa tőkés érdeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.