Dél-Afrika (Azánia)

A faji megkülönböztetésen, azaz szegregáción alapuló politika egészen 1994-ig volt érvényben a Dél-Afrikai Unió (ma már Köztársaság), Azánia területén, a hatalom a fehérek kezében összpontosult, annak ellenére, hogy csupán a lakosság 10 százalékát tették ki. A nem-fehérek ellen kirekesztő törvényeket hoztak, az élet minden területén háttérbe szorultak. A rendszer 1994-re összeomlott, az első szabad választások után a fekete Nelson Mandela lett a köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke. A fehérek azonban az “apartheid vége” után is megőrizték hatalmukat. 

 

Dél-Afrika (Azánia) szegénység, munka és szolgáltatások (kormányforrás 1995-2000)

A szegénységi küszöb alatt élők aránya: afrikai 61 %, szines 38 %, indiai: 5%, fehér: 1 %

Munkanélküliség: afrikai 42,5 %, színes 20,9 %, indiai 12,2 %, fehér 4,6 %

Hozzáférés az orvosi szolgáltatásokhoz : afrikai 15 %, színes 26 %, indiai 29 %, fehér 78 %

Villannyal ellátott lakás : afrikai 31 %, színes 76 %, indiai 99 %, fehér 98 %

Víz a közelben : afrikai 27 %, színes 72 %, indiai 96 %, fehér 96 %

Ezév február 15-én a korrupcióval vádolt Jacob Zuma, a fő kormányzó erő ANC (Afrikai Nemzeti Kongesszus) vezetőjének lemondása után mindössze 15 órával a köztársaság élére Cyril Ramaphosát választották új elnöknek a képviselők. Csakhogy vigyázat: támogatói között találjuk a revizionista központ emberét, Lybon Mabasát is, aki januárban deklarálta (Informations ouvrières, jan.25 janvier): «Dél-Afrikában van egy gond. Nem tudjuk megoldani a korrupciót, ha félünk a legfőbb családtól, Jacob Zuma családjától (…), vagy az erőviszonyok nem teszik lehetővé, hogy az új elnök (Ramaphosa) cselekedjen az ANC volt elnöke ellen (Zuma)». Azaz, a korrupció «elleni harc» csak ürügy volt? Ugyanez történik majd a megígért földtulajdon kérdésében is?