Európai munkáskonferencia

Nyilatkozat

Európai munkáskonferencia (Párizs, 2018. május 12-13)

25 évvel a Maastrichti szerződés aláírása után mi (volt, jelenlegi és jövőbeli) dolgozók, fiatalok, a munkás- és demokratikus mozgalom aktivistái Németországból, Belgiumból, Belorussziából, a spanyol államból, Franciaországból, Negy Britanniából, Görögországból, Magyarországról, Írországból, Olaszországból, Macedóniából, Portugáliából, Romániából, Szerbiából, Svájcból, Törökországból Párizsban gyűltünk össze 2018. május 12-13-án válaszolva a német, francia és olasz aktivisták felhívására, akik kimondták:

«Ez az Európa nem a mienk. Mint a demokráciáért küzdő aktivisták, nemzetköziek vagyunk: minden európai dolgozó osztálytestvérünk. Olyan Európát akarunk, amely nyitott mindenki számára, aki belülről vagy kívülről jön (…). A dolgozók Európáját akarjuk határok és megkötések nélkül a népek szabad szövetségét annak egész területén».

Vitánk végén a következőket összegezzük :

Mint Európa összes dolgozója és népei békét és a népek közötti testvériséget kívánjuk. De meg kell állapítanunk, hogy 25 évvel a Jugoszláviát feldaraboló gyilkos háború után egy újabb háború van napirenden. Háború, amely ismét fenyegeti a Balkánt.  Háború, melyet a nagyhatalmak kormányai és az Európai Bizottság visel (felsorakozva Trump és elődei mögött) a Közel-Keleten, Afrikában. A háborúk a felelősek a menekülni kényszerülő sok tízezreért, akiket gumibotokkal és szögesdrót kerítésekkel fogadnak. Trump háborúja követeli, hogy a katonai költségvetések a GDP 2 %-ra emelkedjenek. Azt mondjuk: soha többé ezt! Az európai népek nem akarnak háborút! A béke Európáját akarják, amely testvére a világ többi népének!

Demokráciát áhítunk és elérni a jogot, hogy a népek maguk rendelkezzenek saját maguk felett. De le kell szögeznünk, a nagy demokrata nyilatkozatok mögött az Európai Unió és intézményei egy emberként sorakoznak fel a spanyol monarchia és Rajoy kormánya mögött elutasítva a katalán nép okt. 1-i döntését, miszerint köztársasági formában saját maga akarja meghatározni jövőjét. Az Európai Unió támogatja ennek megtorlását, tolerálja a politikai foglyok tucatjainak spanyolországi fogvatartását. A népek jogainak tiszteletben tartását  akarjuk! Azonnal bocsássák szabadok a katalán politikai foglyokat, hagyják abba a jog kereteiben zajló  üldözést és térhessenek vissza a menekültek!

Jogegyenlőséget akarunk, a dolgozó nők szerzett jogainak megőrzését. De konstatálnunk kell, hogy az európai direktívák nevében – kétszínűen, a férfiak-nők egyenjogúságára hivatkozva – ezeket a jogokat darabjaira szedték, kétségbe vonják az iparban a nők éjszakai munkavégzésének tiltását is, az anyasági szabadságot csökkentik, ugyanakkor a bölcsődék számát szintén. Követeljük a dolgozó nők szociális és demokratikus jogainak helyreállítását!

Követeljük mindenki számára a munkásjogokat – az új generációk számára különösen –, mindazt, amit a munkásmozgalom több mint 150 éves harca során kivívott magának. De a tény, amit senki nem cáfolhat: az EU minden tagországában, sőt, határain túl is a «társulási egyezményekkel» az uniós szerződések kétségbevonják ezeket a szent «szabad- és befolyásolatlan verseny»  és adósságfizetés nevében a tőkés rendszer szolgálatában. Ehhez a politikához szélesen asszisztál a – hibásan nevezett – Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC, CES). A közszolgáltatások (iskolák, kórházak, posta, vasút, stb.) és állami vállalatok privatizációi a munkatörvénykönyvet, kollektív szerződéseket teszik hatályon kívül (következményük az elbocsátások kiterjesztése, a prekárius és időszaki munka), de a demokratikus jogokat is súlyosan érintik.  Ez lett a szabály minden országban, ahol az európai direktívákat alkalmazzák.  Az összes szerzett jogot védjük, visszaszerezzük, amelyet az osztályharcban szereztünk meg! Mindent, amit privatizáltak, újra köztulajdonná akarjuk tenni! Nemet mondunk az európai szerződések diktátumaira, nemet az európai direktívákra! Követeljük az elbocsátások, a prekárius és időszakos munka megszüntetését! Függetlenséget a munkásszervezeteknek!

Nem, ez az Európa valóban nem a mienk!

Ez az Európa a tőkéé és a háborúké.

Szemben állunk ezzel a háborús, szerződéses és intézményes Európával, amely a «népek börtöne», szembe állítjuk vele a Munkásinternacionálét, a dolgozók Európájáért és a demokráciáért vívott harcot.

A háború felé való meneteléssel szemben kötelezzük el magunkat. A dolgozók, a népek és a munkásszervezetek feladata a háború megakadályozása. Velük tartunk.

2019-ben európai parlamenti választások lesznek. Azon túl, hogy mindenki saját országában saját szempontjai szerint néz ezzel szembe, olyan alkalom kínálkozik, amikor ismét kimondhatjuk: ez az Európa nem a miénk, és lépéseket tehetünk a dolgozók Európája elérésének irányába.

Javaslatot teszünk arra, hogy 2019 áprilisában Strasbourg-ban, az Európai «Parlament» székhelyén mindenkinek megadjuk a szót, aki egyetért: ez az Európa nem a mienk, szüntessük meg az európai szerződéseket és direktívákat!

A dolgozók és a demokrácia Európájáért! Le a háborúkkal, le a kizsákmányolással!

Egész Európa népei és dolgozói szabad uniójáért!

A munkásegység koordinálása érdekében európai kapcsolattartó bizottságot hozunk létre.