2018. augusztus 30., csütörtök

Európai konferencia (előkészület) 1.




2018 augusztusa

Franciaország: az «ő » Európájuk a migránsok elvetésére egyesült

Jún. 29-én az EU 28 országa vezetőinek tanácskozása után Marine Le Pen pártja üdvözli a döntést, hányigertkeltő bejelentése megvilágítja az európai összhang tartalmát: «Üzenetünk van az összes hajó számára, tiszteletben kell tartaniuk a törvényt, nem pedig kijátszani a líbiai parti őrséget». Tehát nem egyszerűen kiválogatni a gazdasági migránsokat és menekülteket, hanem tisztán likvidálni a menekültjogot. A migránsokat vagy blokkolják a líbiai hatóságok, vagy menekültközpontokba küldik, vagy a tenger fenekén végzik… Ebben áll a széles európai konszenzus, amit Macron is üdvözöl. Az olasz miniszterelnök örvendezik, a lengyel a «kiváló kompromisszumról» lelkendezik. A barábárság eljöttét üdvözli mind.  

Mit tartalmaz az egyezmény?

• Az EU-n kívüli regionális gyűjtőközpontokat, ahol az EU kicsemegézheti a számára «megfelelőket» és visszaküldheti a «gazdasági migránsokat», hogy otthon haljanak éhen. Ezek máris léteznek, itt válogatják ki a  «jó» és a «rossz» migránsokat.  Az Orvosok határ nélkül jún. 29-i jelentésében már jelzi, hogy mélyen elítéli az EU-egyezményt, amely szorosan együttmüködik a bünöző hálózatokkal kapcsolatban álló líbiai partvédelemmel, a fegyveres konfiktusok, erőszak és nyomor elől menekülő embereket mérhetetlen szenvedésnek teszi ki.

• A Frontex pénzügyi eszközeinek fokozását. Ide kell érteni a líbiai partvédelemmel való együttmüködést, a kiképzést, a logisztikai támogatást. Holott éppen ez a partvédelem az eredete a legkegyetlenebb bánásmódnak, a líbiai centrumokba visszaküldésnek. Már az ENSZ bejelentette (áprilisban) az egyezménynek a Líbiában rekedő migránsok számára rettenetes konzekvenciáit: a kínzások megnövekedését az emberkereskedelem hasznának növelése céljából. Az ENSZ-jelentés «elviselhetetlennek» nevezi a «fegyveres bandák tortúráit, hogy a migránsoktól minél több pénzt csikarjanak ki». Andrej Mahecic, az ENSZ szóvivője 2018 októberében egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy a líbiai táborokban «a hosszú ideje sínylődő menekültek és migránsok között terhes anyák, kisgyermekek vannak. Emberek százai ruha, orvosi segítség nélkül kinlódnak, szemmel láthatóan lőtt és kapott egyéb sebekkel borítva.  (…). Az emberi jogok megsértésének, szexuális támadásoknak, kényszermunkának, éheztetésnek kitett áldozatok - összetákolt táborokban őrizve».

• A tagországok együtt akarnak küzdeni a «másodlagos helyváltoztatás» (vagyis az Unió országai közötti mozgás) ellen a  határok megerősítésével. Valódi tartalma, a Tanács elnökének üzenete ez: «a líbiai partvédelem hadműveleteit nem akadályozni».

Ez a népesség először is az imperialista országok kormánypolitikájának áldozata, az évtizedek óta a NATO kereteiben - az EU társulásával - végrehajtott katonai intervencióké, melyek felelősek az éhségért és káoszért az egész világon. Ma pedig a szégyenletes európai egyezmény megtiltja, hogy meneküljenek…

Nem, ez az Európa csakugyan nem a mienk.

Christel Keiser
a POID országos titkára

2018. augusztus 27., hétfő

Portugália – kommunisták az EU-ból kilépésért




(interjú João Ferreirával, Portugál Kommunista Párt (PKP)

Részletek – forrás: initiative-communiste.fr

Ami az eurót illeti, a PKP nincs egyedül véleményével, széles körben ismert, hogy az nem működik. Szerintünk nem vallott kudarcot, mert soha nem is működött. Persze bizonyos célok érdekében bevezetését másként közölték a népekkel, de célját sosem érte el. 
Az euró kezdettől fogva az európai tőke politikai fogása volt: a munkaerő ára letörésének és a közszolgáltatások, a stratégiainak számító gazdasági szektorok privatizálásának eléréséért. Az euró ürügyével, ehhez hozzáigazítva a reálbérek csökkentését, privatizálták a megszámláltatatlan köztulajdonban lévő vállalatot, olykor teljes stratégiai ágazatokat is. Az állam szociális feladatait vették célba, ami az egészségügy, az oktatás, a társadalombiztosítás, stb. kiadásainak csökkentéséhez vezetett. Az euró lehetővé tette, hogy ezeket a célokat elérjék. 

Egy évtizeddel a közös pénz létrehozatala után például az eurózónában a profit 30 %-kal nőtt, míg a munkaerő ára 1 %-kal csökkent.  Ez történt Portugáliában, de ez történt Németországban is. Utóbbiban pl. a profit a béreknél 80-szor gyorsabban emelkedett. Következésképpen az euró elérte politikai célját, ezért ismételjük: az euró az európai nagytőke projektje. Természetesen azt igérték, hogy az euróval majd csökken a munkanélküliség, a GDP növekedése pedig évi 3 % körüli lesz, a bérek emelkednek, az eurózónán belül egymáshoz közelítenek. Ennyi idő után már hivatkozhatunk a tényekre, Portugáliában ez történt:
•  a munkanélküliség nemhogy csökkent, de duplájára növekedett és állandóan 10 % fölötti
•   az akkumulált növekedés nulla 
•  a bérek nemcsak, hogy nem közelítenek, hanem az eurózónában folytatódik a különbség növekedése 
•  kereskedelmi mérlegünk deficites jellege súlyosbodott és az adósság robbanásra kész 
•   a mezőgazdasági és ipari termelés visszaesett, s ugyanez látható a többi periferiális tagországban is

Mindez az Európai Uniónak köszönhető. Mindannak, amit igért, éppen az ellenkezője történt. Az igéretek csak azért szóltak, hogy legyen támogatása ennek a projektnek. Az euró a tőkés integrációt megerősítette, ebben elérte célját. Ma azt mondják, az euró sántít, rosszul van. Ez az ürügy arra, hogy még messzebb menjenek az integrációban. Már annak idején jól tudtuk, hogy az euró struktúrája hiányos, hogy nem jól megtervezett közös pénzről van szó… de senki nem foglalkozott vele.  

Legutóbb a PKP központi bizottsága kampányt kezdeményezett az ország euró alóli felszabadítása érdekében. Az egész társadalommal tudatni akarjuk azt, ami ma már tény: az euró maga után vonta az elszegényedést, a visszafejlődést, az adósságot és a külföldtől függőséget. Arra pedig nincs remény, hogy az eurónak alávetve magunkat ez a folyamat megforduljon. Fel kell szabadulnunk, meg kell találnunk monetáris szuverenitásunkat, költségvetési, kereskedelmi szuverenitásunkat és pénzügyi függetlenségünket.

A szuverén pénz alapvető eszköz, annak hiányában a gazdasági válságra reagálás faktorai csak a bérek és a munkahelyek lehetnek. Ezt láttuk egészen az utóbbi időkig, a bércsökkenést és a munkanélküliség emelkedését. Szükség van a megnövelt szuverenitásra a monetáris területen, általában a gazdasági szférában, az ország termelőstruktúrájához alkalmazkodó pénzre (mely struktúra jelentős mértékben eltér akár országonként). Az ugyanazon devizához tartozás szükségszerűen vezet a gazdasági eltérés további növekedéséhez. Emiatt kell megszabadulnunk a "közös pénz" befolyásától, amely nemcsak szükséges, de lehetséges és életképes.







2018. augusztus 21., kedd

Franciaország: Televíziós tündérmese vagy állami propaganda?





Daniel Gluckstein

Ismerik a «teljes foglalkozottsággal bró országot»? A France 2 egyik műsorát (aug. 9-én), a « 20 heures »-t ennek a témának szentelte. 
Szerinte ez az ország Dánia:
«a munkanélküliség 3,9 %-s»annak köszönhetően, hogy bevezették a «rugalmas biztonságot», olyan intézkedést, amely «lehetővé teszi, hogy könnyen vegyék fel és bocsássák el a dolgozókat».

Tiszta paradicsom, ha hihetünk a Vinci dán leányvállalata igazgatójának: «Nincs adminisztráció az elbocsátásnál, nem kell szociális tervet bemutatnunk, nem kell a szakszervezet engedélyét kérnünk».
A France 2 pontosít: «Ez a modell a dán szakszervezetek egyetértésével jött létre».

Modell? Kinek az?

Ahhoz, hogy a munkanélkülit kárpótolják, «bizonyítania kell jószándékát és hetente két munkahelyet meg kell pályáznia». Arról szó sem lehet, hogy visszautasítson akár egy munkahelyet is. A munkaügyi központ igazgatójának szavai világosak: «Olyan munkahelyet is el kell fogadnia, amelynek semmi köze a végzettséghez. Kávéházat, boltokat is el kell fogadni, itt van is kereslet állandóan». Ha nem kell neki, «munkanélküli ellátását felfüggesztik és büntetést kap».

Mi lehet a célja ennek a gyönyörű tündérmesének arról az országról, amely «legyőzte a munkanélküliséget»? A riport alig titkolja: «Munkahelyteremtéshez a dán modell a világon a legeredményesebbnek számít. A nemzetközi gazdasági intézmények más országoknak is tanácsolják annak átvételét».

Tényleg, igaz, a «rugalmas biztonság» 2007 óta szerepel is az Európai Unió «Lisszaboni stratégiájában», valamint az IMF, az OECD, az EU ajánlásaiban, a francia kormányok ellenreform-megfontolásaiban. Szintén tartalmazza a 2008-as Accord national interprofessionnel (országos szakmaközi egyezmény, ANI, a szociális partnerek fóruma) a munkaerőpiac «modernizáciájáról» szólva.

De legalább eddig, még ha jelentős csapások is érték a dolgozók világát, Franciaországot a dán modellre nem kötelezték.

Kétségtelenül az állami propaganda beindulása a véletlen műve lehet éppen akkor, amikor a Paktum-törvény, a Pénicaud 2 tervezetek (az El Khomri és a Pénicaud 1 folytatása) még tovább akarnak menni a kollektív garanciák megsemmisítésében – a kényszermunkát, túlzott kizsákmányolást is alkalmazva.

A politikai demokrácia sajátja a szervezkedési szabadság, a népszuverenitás, a szólásszabadság.

A totalitárius rezsim sajátja a szakszervezetek korporatív integrálása, a csúcsokon elhatározott intézkedések kényszerítése az intézmények segítségével, az «ügyek» elfojtása megtorlással és állami propagandagépzezettel kisérve.

Egy kérdés marad: az V. köztársaság intézményeinek javítgatásával kell-e foglalkozni, vagy a munkásosztály egységét létrehozni, hogy végezzünk ezzel a rendszerrel.


2018. augusztus 18., szombat

Franciaország




A La Tribune des Travailleurs legutóbbi, 151. számának tartalmából:

-        Főoldal : «Macron alatt megduplázódodtak a munkásellenes intézkedések – meddig tűrjük»?

-        «Nyissátok meg az ajtókat !» (Az Aquarius 141 menekültje)

-       Kampány: «ne merjetek a nyugdíjunkhoz nyúlni!»

-      «Amikor Alexis Kohler, az Elysée főtitkára keveri közfunkcióját magánérdekeltségével» (az Anticor szervezet feljelentése: illegális érdekérvényesítés, befolyással üzérkedés és nagykorrupció .. az Elysée válasza: no komment)

-  Dax kórházának személyzete jún. 21. óta sztrájkol, mert a beteg dolgozók helyettesítéséről nem gondoskodnak, sőt, újabb intézkedést jelentettek be 30 munkahely felszámolására

-  A Klésia igazgatósága közölte, hogy a cég alvállalkozóknak adja át némely aktivitását. A hat főbb szakszervezet együttesen tiltakozik, a dolgozók 90 %-a részt vesz a sztrájkban

-     «Kénytelenek vagyunk elhagyni a földet, ahol családunk évszázadok óta él». A mezőgazdák Aude-ban a csőd szélén állnak, hangjukat senki sem hallja, az Unio döntve a «segítségre szoruló» térségekről, a nagy mezőgazdasági termelőket támogatja, a kistermelők eltünnek a falvakkal együtt

-    Németország: A magán nyugdíjbiztosítások számára a 67 éves nyugdíj korhatár nem elég (ma már a 70 éves korhatár sem tabu…)

-  Lev Szedov sírjánál: megemlékezés Trockij fiára és a sztálinizmus összes áldozatára szept. 1-én 14 órakor a párizsi Thiais temetőben



2018. augusztus 14., kedd

Uber, Ryanair és hasonszőrűek: mi a gond velük?



Sok fiatal az Uber rajongója. Az Uber – cool, modern … és praktikus!
Vesszük az okostelefonunkat és hívjuk. Nem drága, mindenesetre nem annyira, mint a “normál” taxi. Első látásra! Ugyanezek a fiatalok azt kérdezik, hogy mi, szakszervezeti felelősök miért vagyunk az Uber ellen. De még a szélesebb és idősebb publikumnak is hajlama van az olcsóbb tarifákból profitálni.
Például a Ryanairrel repülni. Még szakszervezeti aktivisták is veszik a Ryanair olcsó repülőjegyeit. Igaz, a szolgáltatás éppencsak mondható annak, de a jegyárak olyan alacsonyak, hogynem is értjük hogyan lehet ilyen olcsón repülni. Ugyanilyen példákat sorolhatnánk még: AirB&B, Bringr, Value Chain, Uber Eats, stb.
Uber – innováció,  nagyszabású pénzügyi visszaélés
Az Uber nem fizet társadalombiztosítást. Ugyanezen okból «alkalmazza» az álvállakozókat. A pénzügyi paradicsomokban szervezi gazdagodását, hogy elkerülje a kollektív adófizetésikötelességét.
Az Egyesült Királyságban az Uber amerikai taxivállalat csak 455 euró adót fizetett. A hollandiai előnyös pénzügyi rendszerben, ahol a vállalkozás európai központja van, az Uber megkerülheti az ország pénzügyi előírásait. Még egy internetes eszközt is kitalált az ellenőrzések megtévesztésére, a Greyballt.
Az Uber alacsony ára csak látszat … ténylegesen változatos árakat alkalmaz. A verseny eredménye: többet fizetünk, ha nagyobb a kereslet; a rendszert így hívják ‘Surge pricing’. Az utolsó londoni terrorista támadást alkalmával hirtelen megemelte az árakat.
A Ryanair alacsony árai a dolgozók kizsákmányolásának köszönhető
A Ryanair Írországban rendezkedett be, hogy az ottani pénzügyi, szociális kedvezményeket kihasználhassa. De ezen felül a légitársaságot csalással és „hamis vállalkozás” szervezésével is gyanusítják.
A Ryanair pontosan ugyanazokat a praktikákat alkalmazza, amelyekkel a közlekedés világában találkozunk. A társaság Írországban veszi jegyzékbe dolgozóit, de a munka más EU-tagállamban folyik állandó jelleggel és elvileg azon országok munkakörülményeit és munkabérét kellene biztosítania, ahol a dolgozókat foglalkoztatja. De ezt nem teszi, ezt pedig szociális dömpingnek hívjuk. A társaságot már elítélték Franciaországban és Belgiumban is eljárás folyik ellene. A múlt évben pedig Németországban azzal gyanustották, hogy hamis vállalkozásokat szervezett és házkutatást is tartottak.
Nem kell tehát azon cssodálkozni, hogy a szakszervezet ‘persona non grata” a Ryanairnél. O’Leary, a nagyfőnök azzal dicsekedett, hogy “minden szakszervezeti befolyástól szabadnak” őrzi vállalatát és bármilyen áron. A szakszervezeti tagokat skrupulusok nélkül kirúgja.
It’s the business model that sucks! Ez az üzleti modell semmit nem ér!
Ha sok különbség is van ezek vállalatok között, meg kell állapítanunk, hogy sok a közös vonásuk is.
Képesek a leszállított árú tarifákra, mivel számos költséget nem fizetnek. Az adókat és a társadalmi hozzájárulást ‘felesleges költségnek’ tekintik, amelyet el kell tüntetni.
Ha ez a modell válik egyeduralkodóvá, ki fog hozzájárulni a társadalombiztosítás finanszírozásához? Ki fogja fizetni jövendő nyugdíjunkat? Ki fizeti az infrastruktúrát, pl. az utak karbantartását? Amelyet persze az Uber is használ … 
Egyébként pedig a közszolgáltatásban dolgozó kollégáinknak is küzdeniük kell a Bpost Bringr-típusú kezdeményezések ellen (az elképzelés lehetővé tenné, hogy egyének is szállítsanak postai küldeményt csekély ellenérték fejében- a ford.).
Az FGTB (belga szakszervezeti szövetség) meg akarja őrizni a mindenkinek szóló közszolgáltatásokat, a társadalombiztosítás finanszírozásának módját. Ezért kell küzdenünk az Uber és Ryanair típusú vállalatok ellen. Egy dolog biztos: engem soha nem fogtok látni egy Ryanair-gépen vagy egy Uber-gépkocsiban. Minden öntudatos, szervezett dolgozót erre biztatok!
Frank Moreels (FGTB)



2018. augusztus 12., vasárnap

Gideon Levy izraeli újságíró szerint az izraeli társadalom fasisztává, embertelenné vált




«Az izraeli társadalom beteg»: ezek Gideon Levy, izraeli származású újságíró szavai. Őszinte pacifistaként elítéli a gázai gyilkosságokat. 
Izrael állam palesztin politikájának leleplezéséért a Haaretz napilap igazgatósági tagját inzultálták, halállal fenyegették – 30 éves karrierje alatt sokszor.

«Telefonos és netes fenyegetések sorozatát hozta a cikk, amely leírta azt a szörnyűséget, amit a pilóták tesznek, Ez az izraeli fiatalság krémje … (…) és a legrosszabb dolgot követik el, a legbrutálisabbat, a legmegvetendőbbet. (…) Ülnek a cockpitben és a háborús játék joystickját nyomkodják», írja.

Egyébként Gideon Levy azt is elmondja, hogy nem egyedül kell elviselnie a fenyegetéseket, közüttük a fizikai fenyegetéseket is. «A baloldali emberek félnek tüntetésekre menni, félnek a bántalmazástól. A smolani szó (“balos ”) a legdurvább sértéssé vált. Semmi palesztinbarát szimpátiát vagy empátiát nem mutathatunk ki anélkül, hogy ne fenyegessenek. Az igazi rasszisták már el sem rejtőznek. » 

«Az izraeli társadalom beteg. Az ország déli részétől Tel-Avivig, közömbösen nézik Gáza képeit, sőt, örömmel. Elég látni a közösségi hálókat és az “elégetni mindet!” felhívásokat. Soha nem láttam ilyet», mondja.
«Végülis a "fasizmus" szó, amit a lehető legkevesebbszer igyekszem használni, jogos az izraeli társadalomról szólva», írta július 19-én.
A helyi és a nemzetközi tévéadásokat összehasonlítva az újságíró botrányosnak tartja az izraeli médiákat: «Két párhuzamos világ. Az itteni sajtó megfosztja emberi mivoltuktól a palesztinokat»

Szerinte egyedül a nemzetközi közösség tudná megváltoztatni az izraeli politikát: «kimondván, hogy nem lesz partner a béke elérésében, Izrael elvesztette a reményt, a baloldal elvesztette a reményt.»

Gideon Levy folytatja munkáját, hogy szabadon megmutassa a világnak az Izrael állam által elkövetett atrocitásokat annak érdekében, hogy egy nap a független, láncaitól megszabadult Palesztina táruljon szemünk elé.




2018. augusztus 9., csütörtök

A Rosa Luxemburg-alapítvány apropóján




2012 október

A Rosa Luxemburg alapítvány nemrégen társult egy nov. 3-4-i moszkvai eszmecsere szervezéséhez ebben a témában: «A munkásmozgalom és a baloldali erők az önkény és  a totalitarizmus ellen: történelem, aktualitás, perspektívák». A VKT, a Mémorial egyesület és a «Raxis» központ kezdeményezésére született eszmecsere olyan kérdéseket jár körül, mint a «munkásmozgalmi ellenzék és a baloldali polikai erők az 1917-es forradalmat közvetlenül megelőző kormányokban és a polgárháborúban», aztán «a bolsevik rezsim a 20-as, 40-es években»  a novocserkasszki sztrájkon keresztül végül «a jelen problémái,  a szabad szakszervezetek és egyéb dolgozói egyesülések harcának távlata, a baloldali demokratikus erőknek az emberi jogokon való erőszaktevéssel szembeni, a politikai szabadságért és az önigazgatásért viselt harca» vizsgálatával.

Ezzel kapcsolattal néhány tudnivaló a Rosa Luxembourg alapítványról.

a)    Céljai


A Rosa Luxembourg alapítvány az NDK sztálinista SED (Sozialistische Einheitspartei Deutschlands, Német Szocialista Egységpárt) orgánumának, a Neues Deutschland-nak 1990-es Berlinben alakult társadalmi elemző társulásából ered.

Kezdettől fogva a PDS-hez kötődött (Partei des Demokratischen Sozialismus, Demokratikus Szocializmus Pártja). A PDS fúziója óta a Die Linke berkeihez (2005) az FRL (Rosa Luxemburg fondation, alapítvány) hivatalosan, de ugyanakkor «függetlenségét» hangoztatja. Ténylegesen  a német szövetségi állam finanszírozza azon a címen, hogy a Die Linkéhez tartozik és irányítói között e párt számos reprezentánsát találjuk.

Az FRL «politikai oktatáson» és «társadalomkritikai elemzésen» keresztüli munkával a «21. század szocializmusát» veszi célba. Ezt úgy definiálja, mint «a tulajdon és a hatalmi viszonyok alárendelését a társadalom ökológiai, szociális és életmódbéli átformálásának» és ami opponál a «tőkés kizsákmányolásnak, a patriarchátusnak, rasszizmusnak, környezetrombolásnak»[1].

Az FRL munkája három alapvető területre összpontosul:

·       Publikációk: többek között a legfőbb, a RosaLux negyedéves kiadvány németül és angolul, számonként kb. 5 ezer példányban.
·       Eszmecserék és tanácskozások szervezése «a szocialista/baloldali mozgalmak, értelmiség és nem-kormányzati (civil) szervezetek»[2] támogatása céljából.
·       Egyetemi munkák, kutatások finanszírozása: minden évben kb. 120 német vagy külföldi ösztöndíj azon hallgatók számára, akik  «társadalmi vagy politikai aktivitással rendelkeznek, a Rosa Luxemburg alapítvány ideológiájának képviseleteként»[3]


Az Alapítvány részt vesz minden szociális fórum-típusú kezdeményezésben. Egyike volt a 2001-es Porto Alegre[4] fő életrehívójának és részt vett az isztambuli 2010-es szociális fórumon is[5].  

b)    Jelentős eszközökkel rendelkező szervezet


Az FRL emberi és pénzügyi eszközöket különösen jelentős mértékben birtokol, ilyet semmilyen más európai szervezetnél nem is találni. 2011-ben 145 alkalmazottja volt, ebből 135 teljes munkaidőben. Az alapítvány által megjelölt adatok szerint ebből külföldi irodákban 14-én dolgoztak és 17-en a regionálisakban.

Év
1999
2005
2009
2011
Alkalmazottak száma
33
57
126
145
Alkalmazottak száma a külföldi irodákban
0
4
12
14

A 2010-es éves jelentés az FLR 2011-es költségvetését több mint 40 millió euróra becsüli  a 2010-es 30,5 millióval és 2009-es 27,4 millióssal szemben [6].

c)     Alapvetően a német állam által finanszírozott alapítvány  


1999 óta az FRL bevételeit a német állam biztosítja azon okból, hogy az a PDS-hez (aztán a Die Linkéhez) tartozik, és a pártnak a Bundestagban saját képviselői csoportja van.

2010-ben az alapítvány bevételi forrása:

Forrás
Összeg (€)
közfinanszírozás (szövetségi)
30 302 186,89
Adományok
12 590,38
Hozzájárulások
10 504,22
Más jövedelmek
154 564,53
Teljes
30 479 846,02

Az FLR-t tehát több, mint 99%-ban közpénzekből finanszírozzák. A legnagyobb hozzájárulás a gazdasági és fejlesztési minisztériumtól (2010-ben 15,3 millió euró), a belügyminisztériumtól (!) (6,6 millió) és a oktatási és kutatási minisztériumtól (6,4 millió) érkezett.

d)    A Rosa Luxembourg-alapítvány néhány figurája apropóján


Az FLR fő döntési testülete az igazgatótanács, melyet egy alapjában egyetemi oktatókból álló tudományos tanács támaszt meg. Az igazgatótanács 13 tagból áll, elnökből, alelnökből és igazgatóból. Egy része egyetemi oktatók, másik része politikai felelősök, a Die Linke tagjai.

Érdekes tanulmányozni ennek a demokratikus szocializmust hirdető alapítványnak elnökének múltját. Heinz Vietze a brandenburgi Landstag (PDS, aztán a Die Linke) képviselője volt 1990 - 2009 között és 2004-től a Die Linke parlamenti csoportvezetője. Főképpen azonban az NDK-ban a SED apparátusának tagja volt. Miután lediplomázott az FDJ (Freie Deutsche Jugend, a SED-hez tartozó Szabad Német Ifjúság) képzési iskolájában, az FDJ potsdami első titkári posztjára került (1968-1983), majd a SED-et irányította Oranienburgben (1984-1988), aztán Potsdamban (1988-1989). Megalapozott, hogy Heinz Vietze a a Stasi informátora is volt 1972-től 1975-ig[7].

Persze az FRL vezetésében semmi rendkívüli nincs az ilyen karriert illetően. Az alapítvány jelenlegi alelnöke, Dagmar Enkelmann a SED tagja volt 1977-től 1990-ig, mielőtt a PDS-hez csatlakozott az egyesítés után. Jelenleg a Bundestag Die Linke parlamenti csoportjának képviselője és titkára. Michael Brie, a társadalmi elemzés területésnek jelenlegi felelőse és volt alapítványi elnök, egyetemi karriert futott be a berlini Humboldton az NDK-s időkben, részt véve az 1989-ben kreált PDS programjának szerkesztésében. M. Brienek 1991-ben le kellett mondani a Humboldt egyetemi posztjáról, miután beismerte, hogy a Stasinak a hallgatókról információkat szolgáltatott a ‘80-as években.[8]

2005 és a PDS-nek a Die Linkével való fúziója óta az FRL vezetése szintén nyitott az SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, Német Szociáldemokrata Párt) régi tagjai felé. Az igazgatótanács jelenlegi igazgatója, Thomas Händel  az IG Metall (tehát az SPD) igazgatóságának volt tagja. Részt vett 2005-ben a  WASG (az SPD-ből kivált Wahlalternative Arbeit und soziale Gerechtigkeit, Munka választási alternatíva és társadalmi igazság) formációban, amely a Die Linkét hozta létre 2007-ben. 2009 óta európai képviselő (a munkaügyi és szociális ügyek bizottsági tagja az EP-ben).



(Az alapítvány logójának extra bája…)




[1] A Rosa Luxembourg-alapítvány bemutatkozó dokumentuma : http://www.rosalux.de/fileadmin/rls_uploads/pdfs/engl/IH_RLS_Brosch_engl.pdf
[4] «Kezdete óta - 2001 et 2003 -  a brazíliai Porto Alegrében a Szociális Világfórum lett egyike a fő nemzetközi és értelmiségi baloldali aktivista paktumának. A Fórum zsengéitől kezdve a Rosa Luxemburg alapítvány  (FRL) támogatja a neoliberalizmus eme radikális kritikáját csakúgy mint egy olyan tér nyitását, amelynek keretében «lehetséges a tanonckodás». Ezóta hallat magáról a Fórum Nemzetközi Tanácsa berkein belül a Transform Európai Hálózatán át. http://wsf2011.blog.rosalux.de/files/2011/01/zeitung_web.pdf
[7] Voir http://stiftung-aufarbeitung.de/wer-war-wer-in-der-ddr-%2363%3B-1424.html?ID=3626 http://www.tagesspiegel.de/berlin/heinz-vietze-die-vergangenheit-kehrt-zurueck/4285066.html Heinz Vietzét a Stasi dossziéiban mint Gesellschaftlicher Mitarbeiterként lett emlegetve, vagyis a rendszerhez hű nemhivatalos kollaboránsként.
[8] David F. Patton , Out of the East: From PDS to Left Party in Unified Germany, State University of New-York, 2011 p. 33

2018. augusztus 6., hétfő

Gondolkodó Antikvárium

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!



Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT:
 MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL
A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!
- 2018. szeptember 7. A Henri Simon franciaországi tanácskommunista mozgalmárról szóló portréfilm levetítése (ősbemutató).


WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium
LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME:
 ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.
DURING THE PAUSES, DISTRIBUTION OF CLASSIST PUBLICATIONS!
- 7th of September, 2018. Screening of a documentary about Henri Simon, a council communist militant from France.




2018. augusztus 3., péntek

Egységet Macron elzavarásáért!



Helyet a demokráciának! Le az V. köztársasággal, le az Európai Unióval!  

«Baloldali-liberális Emmanuel Marcon»-ról ír egyik szocialista politikusunk – a francia elnök neve helyesen: Macron, de nem ez a baj, hanem a ”baloldali” jelző.


A párizsi európai munkástalálkozó küldöttei is részt vettek a francia kormány elleni tüntetésen, mert:

“a Macron-kormány rombolásában (az előző kormányokat követve) a dolgozók, családjuk, életük minden aspektusát támadja. Nincs nap, hogy újabb intézkedést ne jelentenének be a dolgozók egyes kategóriái, egyes szociális szerzett jog, egy-egy – az elődeink által osztályharcban kivívott - jogunk ellen.

A kormány felállása elején már bejelentette a munkanélküli biztosítás, a társadalombiztosítás, a szakmai képzés, a nyugdíjak, a lakhatás, a vasutasok státuszának, s általában a közszolgáltatások támadását.

Mindenkit támadás ér. Senki sincs biztonságban – ideértve a legsérülékenyebb, legprekáriusabb rétegeket; sem az állami, sem a magánszektorban a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat, a középiskolásokat, az egyetemi hallgatókat, a szociális biztosítottakat, a lakásbérlőket, a mezőgazdasági kistermelőket, kiskereskedőket, kézműveseket. Ez a kormány minden nappal egyre inkább kimutatja foga fehérjét: ez a gazdagok, a bankárok, a munkáltatók, a CAC 40-tőzsde, az Európai Bizottság kormánya, Trump háborús parancsainak és az amerikai imperializmusnak a kormánya." 

Hát így néz ki a “baloldali” Macronia … szocialista szemmel?