Franciaország: Televíziós tündérmese vagy állami propaganda?

Daniel Gluckstein

Ismerik a «teljes foglalkozottsággal bró országot»? A France 2 egyik műsorát (aug. 9-én), a « 20 heures »-t ennek a témának szentelte. 

Szerinte ez az ország Dánia:

«a munkanélküliség 3,9 %-s»annak köszönhetően, hogy bevezették a «rugalmas biztonságot», olyan intézkedést, amely «lehetővé teszi, hogy könnyen vegyék fel és bocsássák el a dolgozókat».

Tiszta paradicsom, ha hihetünk a Vinci dán leányvállalata igazgatójának: «Nincs adminisztráció az elbocsátásnál, nem kell szociális tervet bemutatnunk, nem kell a szakszervezet engedélyét kérnünk».

A France 2 pontosít: «Ez a modell a dán szakszervezetek egyetértésével jött létre».

Modell? Kinek az?

Ahhoz, hogy a munkanélkülit kárpótolják, «bizonyítania kell jószándékát és hetente két munkahelyet meg kell pályáznia». Arról szó sem lehet, hogy visszautasítson akár egy munkahelyet is. A munkaügyi központ igazgatójának szavai világosak: «Olyan munkahelyet is el kell fogadnia, amelynek semmi köze a végzettséghez. Kávéházat, boltokat is el kell fogadni, itt van is kereslet állandóan». Ha nem kell neki, «munkanélküli ellátását felfüggesztik és büntetést kap».

Mi lehet a célja ennek a gyönyörű tündérmesének arról az országról, amely «legyőzte a munkanélküliséget»? A riport alig titkolja: «Munkahelyteremtéshez a dán modell a világon a legeredményesebbnek számít. A nemzetközi gazdasági intézmények más országoknak is tanácsolják annak átvételét».

Tényleg, igaz, a «rugalmas biztonság» 2007 óta szerepel is az Európai Unió «Lisszaboni stratégiájában», valamint az IMF, az OECD, az EU ajánlásaiban, a francia kormányok ellenreform-megfontolásaiban. Szintén tartalmazza a 2008-as Accord national interprofessionnel (országos szakmaközi egyezmény, ANI, a szociális partnerek fóruma) a munkaerőpiac «modernizáciájáról» szólva.

De legalább eddig, még ha jelentős csapások is érték a dolgozók világát, Franciaországot a dán modellre nem kötelezték.

Kétségtelenül az állami propaganda beindulása a véletlen műve lehet éppen akkor, amikor a Paktum-törvény, a Pénicaud 2 tervezetek (az El Khomri és a Pénicaud 1 folytatása) még tovább akarnak menni a kollektív garanciák megsemmisítésében – a kényszermunkát, túlzott kizsákmányolást is alkalmazva.

A politikai demokrácia sajátja a szervezkedési szabadság, a népszuverenitás, a szólásszabadság.

A totalitárius rezsim sajátja a szakszervezetek korporatív integrálása, a csúcsokon elhatározott intézkedések kényszerítése az intézmények segítségével, az «ügyek» elfojtása megtorlással és állami propagandagépzezettel kisérve.

Egy kérdés marad: az V. köztársaság intézményeinek javítgatásával kell-e foglalkozni, vagy a munkásosztály egységét létrehozni, hogy végezzünk ezzel a rendszerrel.