Daniel Gluckstein
Ismerik a «teljes foglalkozottsággal bró országot»? A France 2
egyik műsorát (aug. 9-én), a « 20 heures »-t ennek a témának szentelte.
Szerinte
ez az ország Dánia:
«a munkanélküliség 3,9 %-s»annak köszönhetően, hogy bevezették a
«rugalmas biztonságot», olyan intézkedést, amely «lehetővé teszi,
hogy könnyen vegyék fel és bocsássák el a dolgozókat».
Tiszta paradicsom, ha hihetünk a Vinci dán leányvállalata igazgatójának:
«Nincs adminisztráció az elbocsátásnál, nem kell szociális tervet
bemutatnunk, nem kell a szakszervezet engedélyét kérnünk».
A France 2 pontosít: «Ez a modell a
dán szakszervezetek egyetértésével jött létre».
Modell?
Kinek az?
Ahhoz, hogy a munkanélkülit kárpótolják,
«bizonyítania kell jószándékát és hetente két munkahelyet meg kell pályáznia».
Arról szó sem lehet, hogy visszautasítson akár egy munkahelyet is. A
munkaügyi központ igazgatójának szavai világosak: «Olyan munkahelyet is el
kell fogadnia, amelynek semmi köze a végzettséghez. Kávéházat, boltokat is el kell fogadni, itt van is kereslet állandóan». Ha nem kell neki, «munkanélküli ellátását felfüggesztik és büntetést
kap».
Mi lehet a célja ennek a gyönyörű tündérmesének arról az országról,
amely «legyőzte a munkanélküliséget»? A riport alig titkolja: «Munkahelyteremtéshez
a dán modell a világon a legeredményesebbnek számít. A nemzetközi gazdasági
intézmények más országoknak is tanácsolják annak átvételét».
Tényleg, igaz, a «rugalmas biztonság» 2007 óta szerepel is az Európai Unió «Lisszaboni
stratégiájában», valamint az IMF, az OECD, az EU ajánlásaiban, a francia kormányok
ellenreform-megfontolásaiban. Szintén tartalmazza
a 2008-as Accord national interprofessionnel (országos szakmaközi egyezmény,
ANI, a szociális partnerek fóruma) a munkaerőpiac «modernizáciájáról» szólva.
De legalább eddig, még ha jelentős csapások is érték a dolgozók világát,
Franciaországot a dán modellre nem kötelezték.
Kétségtelenül az állami propaganda beindulása a véletlen műve lehet éppen
akkor, amikor a Paktum-törvény, a Pénicaud 2 tervezetek (az El Khomri és a
Pénicaud 1 folytatása) még tovább akarnak menni a kollektív garanciák megsemmisítésében
– a kényszermunkát, túlzott kizsákmányolást is alkalmazva.
A politikai demokrácia sajátja a szervezkedési szabadság, a népszuverenitás,
a szólásszabadság.
A totalitárius rezsim sajátja a szakszervezetek korporatív integrálása,
a csúcsokon elhatározott intézkedések kényszerítése az intézmények segítségével,
az «ügyek» elfojtása megtorlással és állami propagandagépzezettel kisérve.
Egy kérdés marad: az V. köztársaság intézményeinek javítgatásával kell-e
foglalkozni, vagy a munkásosztály egységét létrehozni, hogy végezzünk ezzel a
rendszerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.