Nemzetközi információk
131.sz. (500)
–2013.jún.28.
Három kérdés a két hete
tartó mobilizáció megértéséhez
1. A két hete tartó, példa nélküli
tüntetések nem szünnek. Miért?
Brazíliában új helyzet keletkezett azzal,
hogy az ifjúság mobilizálódott a közlekedési tarifák emelésével szemben. A
Dolgozók Pártja (DP) tízéves hatalma során adaptálta a korábbi rendszertől örökölt
intézményeket. Ez a mozgalom most az ezen intézmények elleni látens népi
elégedetlenség katalizátoraként működik, melynek alapja az elégtelen
egészségügy, oktatás, közlekedés, a közszolgáltatások.
A népi tömegek által kicsikart vívmányok
elfedték a realitást: a tömegközlekedés, az iskolák és minden oktatási intézmény
állapotát, az agrárreform hiányát, a privatizáció folytatását, stb. Ebben a
kontextusban kell értelmezni a futballvilágbajnokságra kiadott milliárdokat,
amelyet inzultusként fog fel a brazilok többsége.
Jelentős szerepet játszik a Dolgozók
Pártja vezetését érintő «mensalão-ügy» (1), melyben a DP nem védte meg pártját,
így a sajtómanipulációt megkönnyíti. Pártellenes hangulat alakult ki, melynek
következtében az diákszervezetek, a CUT szakszervezeti szövetség eltávolodott,
de magában a pártban is megfigyelhető ez a bomlás. Így lehet, hogy mandátum és
bázis nélküli szervezetek «autoproklamált» vezetéssel kerültek előtérbe («Passe
livre», «ingyenes közlekedés» (2)) és mások párttalanítást követelve.
Az államapparátus belsejében is megindult
– a sajtótámogatással – a pártok utáni vadászat (3).
A manipuláció ellenére a tömegmozgalom
elérte, hogy két hét alatt visszavonják a tarifaemelést mintegy tucat városban
és államban. Jelentős részgyőzelem született a minőségi közlekedés elérésében,
a diákok ingyenes utazásában – de ezt véglegesen csak az államosítás tudná
garantálni.
2. Mi magyarázza a jobboldal betörését,
milyen szerepet játszik?
A megmozdulásban többszázezren vesznek
részt. Szinkronizáltan tűnt fel a jobboldal, a szélsőjobb a fiatalok között, s
egyéb, a kispolgársággal rokon mozgalmakkal a dolgozói szervezeteket támadva,
provokálva. Politikai-gazdasági érdekük éppen ellentétes a mozgalom érdekeivel.
«Mit is akarnak azok, akik Brazíliában a
káoszt próbálják hinteni, a «rendet» hirdetik? A két hete tüntetők
államreformot kívánnak követeléseik kielégítésére», jegyzi meg az O Trabalho, a DP
egyik irányzata.
3. A köztársasági elnökasszony, Dilma
Rousseff ezt nyilatkozta a tévében: «Sok mindent nem sikerült megcsinálni
Brazíliában a politikai-gazdasági akadályok miatt», és «megértette az
utca hangját». Szerinte «az intézményeket és kormányokat meg kell
változtatni».
Dilma Rousseff azt mondta, «megértette az
utca hangját». A kormányzókkal, polgármesterekkel a közszolgáltatások javítását
célzó közös intézkedésekről akar egyezséget kötni. A békés tüntetők, az
ifjúsági szervezetek, szakszervezetek, dolgozói és népi mozgalmak vezetőivel
találkozni akar. Nagyon helyes, de azonnaliként mit javasol?
Például az olajbevétel egy része oktatásra
fordítását. De miért nem végez a külföldi és magán olajtársaságok prrofitjával
egyszer s mindenkorra és államosítja a Petrobrast100 %-ban? Az olaj teljes
haszna miért nem az oktatást és közlekedést szolgálja?
Véletlenül nem «a politikai-gazdasági
akadályok», tehát az «intézmények» miatt? Az elnökasszony
maga mondta, «az állampolgárokat kell megérteni először is és nem pedig a
gazdasági hatalmat» és «mély politikai reformot» akar. (4)
Mit mond az utca? «Igen, mély
államreform kell, hogy a társadalmi igazságosság, a nemzeti szuverenitás
megvalósuljon».
Erre az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képes,
szabadon választott képviselőivel, egyetlen képviselői házzal, arányosan
létrehozva – úgy, hogy minden választó szavazata egy voksot ér, nem pedig mint ma, hogy pl.
egy Rondonia állambeli szavazat 11-et ér Sao Pauloban –, listákkal, a közszféra
által finanszírozva.
(1) Az imperialistabarát sajtó a Dolgozók
Pártja vezetőit korrupcióval vádolta, a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságot
(STF) nyomás alá helyezve elérte a megvádoltak elítélését bizonyítékok nélkül.
(2) a középiskolások, egyetemisták részére
ingyenes utazás követelése
(3) a rendőrségi, ügyészségi, bírósági,
igazságügyi arisztokrácia kontroll nélküli hatalmának követelésével.
(4) Dilma Rousseff javasolt «egy
politikai reformról szóló népszavazást».
Levelezőnk
A DP O Trabalho
irányzatának nyilatkozata,
(részlet)
«A CUT-tal együtt a
tüntetések demokratikus jogát védve kijelentjük, hogy a dolgozói szervezetek
elleni támadásokat megengedhetetlennek tartjuk.
A dolgozói és népi
szervezetekhez fordulunk, hogy a követelések közös platformját alakítsuk
ki demokratikus módszerekkel, hogy a köztársasági elnök kormányát pozitív
válaszra késztessük.
Az egész országban,
minden városban nyissunk vitát erről.
— A közlekedési tarifák
csökkentése, ingyenes diákbérlet. Az államok és települések szociális
kiadásainak szintentartása.
— Véget vetni a (tőkés)
adókedvezményeknek, amely az államot dönti romba.
— Invesztálások a
közszolgáltatásokba, egészségügybe, oktatásba, közlekedésbe.
— A katonai rendőrség
leszerelése.
— Szakítás a «piacoknak»
tett engedményekkel, az olajkincs átadásával, az adókedvezményekkel, a
privatizációkkal.
— Agrárreformot, nemet a
nemzetközi agrártőke követeléseire.
Itt az ideje, hogy új
politika szülessen!»
Törökország
Dokumentum
Szuverén alkotmányozó
nemzetgyűlést
békénk, a kenyerünk,
szabadságunk védelmében
Tayyip Erdogan azt állította: «A Gezi
parkot használják fel a kormány megdöntésére.» Nem tudjuk, hogy a kormány
megdől-e, de éppen Tayyip Erdogan használja a Gezit ürügyként a fiatalok és a
nép elleni támadásra, méghozzá olyan brutális módon, hogy még Izrael is
megirigyelhetné.
Nemet az AKP-kormányra, erre a háborús
gépezetre! Ez a kormány nem az imperializmus szövetségese, mint a
korábbiak, hanem kiszolgálója. Olyan messzire ment viszonyában
Izraellel, Katarral és Szaud-Arábiával, hogy pápább lett a pápánál is.
Szíriában Bachar El Assad kormányának ellenállása megőrjíti az
Erdogan-kormányt.
Nem lehet a rendőri erőszakon csodálkozni,
mivel annak kormánya deklarálta a szomszédos állam elleni háborús szándékát. Az
Uluderében (Roboski) és Reyhanban elkövetett mészárlások tanuskodnak. A
háborúba igyekvő kormány saját állampolgárait is kiszolgáltatja zsoldosainak.
Ha már háború lenne, akkor haditörvények léptek volna életbe, de mivel nincs,
ostromállapotról sem lehet szó. A népharag tört ki a kormány politikája ellen,
a fiatalok vezették. Követeljük a kormány lemondását, s nem csak néhány fa
végett, hanem mert fiataljainkat nem akarjuk feláldozni egy háborúban.
«Tayyip, mondj le!»
Az új kormánynak egyesíteni kell a török
és a kurd népet!
A megoldás: szuverén alkotmányozó
nemzetgyűlés!
A kurd népet évek óta érik ugyanolyan
megtorló akciók, amelyek most a török népet. Ez mindkettőt közös harcba
invitálja, holott egymás ellen akarták fordítani őket.
A megbékélés politikáját használva a
kormány megpróbálta magának megnyerni a kurdokat, ahogy Izrael is próbálkozott
a palesztin néppel. A kurd népet sem lehet azonban megtéveszteni. Törökök és
kurdok egyaránt a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlésben érdekeltek.
Az AKP-kormány elleni küzdelem -
antiimperialista harc!
Erdogan kormánya, amely a közel-keleti
háborúban Izrael és az USA szövetségeseként részt akar venni, népünk és
ifjúságunk közös ellensége. Békénkért, kenyerünkért, szabadságunkért
egyesülnünk kell vele szemben és messze kerülni a washingtoni, brüsszeli,
tel-avivi diktálástól.
Az IKP párbeszédre hív, az egész népet
szólítja, a szakszervezeteket, pártokat, állampolgárokat, bármilyen valláshoz
tartozókat, fiatalokat és nőket, hogy demokratikus front jöjjön létre az
AKP-kormánnyal szemben. Az IKP ehhez lehetőségei szerint minden segítséget
megad.
İŞÇİ KARDEŞLİĞİ PARTİSİ
Svédország
Áramszolgáltatói és
építőmunkások tüntetés szakszervezetükkel a
Laval-törvény ellen
Jún. 3-án Stockholmban a
Laval-törvény és a svéd munkatörvényre mért következményei ellen tüntettek.
A két szakszervezet az ILO febr. 1-i
nyilatkozatára apellál, amely elutasítja az Európai Bíróság Laval-ítéletét, s
az ugyanezt az elnevezést viselő később kihirdetett svéd törvényt.
Az ILO a szakszervezeteknek ad
igazat a Vaxholm-Laval-ügyben, s ennek rendkívüli jelentősége van a
szakszervezeti alapjogok szempontjából.
A tüntetésen a dolgozók a Rosenbad
building, a miniszterlnök Fredrik Reinfeldt székháza előtt gyűltek össze.
Bemutatták a 3 millió svéd koronás számlát (kb. 280 000 euró), az Európai Bíróság
döntését követő büntetést.
«Azt kérjük, hogy ezt a a pénzt
bocsánatkérés közepette adják vissza, de főként azt hogy a kormány védje meg a
svéd modell szerinti kollektív tágyalások jogát és a Laval-törvényt semmisítse
meg.»
Mi a Laval-törvény?
Johan Lindholm, az építőmunkások
szakszervezetének elnöke:
«A Svédországban működő külföldi
vállalatoknak rosszabbul kellene fizetniük alkalmazottjaikat, rosszabb
munkakörülményeket kellene biztosítaniuk, mint svéd társaiknak? A kormány
igenlően válaszolt a Laval-törvény bevezetésével, a svéd munkáltatók nagy
örömére.
Ugyanakkor a svéd kollektív szerződések
modelljét is likvidálták és elkezdődött a bérek lefelé versenyeztetése.»
«Ma már szemérmetlenül kihasználják a
külföldi munkaerőt Svédországban. Féktelenül folyik a verseny az egyre olcsóbb
bérek után, az építőiparban kaotikus a helyzet.», mondja Jonas Wallin, az áramszolgáltatók
szakszervezeti elnöke.
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale
des travailleurs et des peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88
28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la
publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G
82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470
Saint-Rémy-lès-Chevreuse