Jún. 15. – Genf: a Nemzetközi Egyetértés 20.
találkozója
«A küldöttek elítélik az “állandósuló
társadalmi párbeszéd” követelését»
A találkozó mint minden évben az ILO nemzetközi munkaügyi
konferenciájával egyidőben «az ILO
konvenciónak és szakszervezeti mozgalom függetlenségének védelmét» szolgálja.
Max Robert svájci szakszervezeti felelős nyitotta meg a
tanácskozást. Beszámolt arról a szakszervezetellenes támadásról, mely
országában zajlik a szakszervezeti szabadságjogokat és a tárgyalás jogát
tartalmazó 87-es és 98-as ILO-konvenció ellenére.
Ellentmondások még az ILO-n belül is
A találkozón 18
ország 60 küldötte vett részt. Középpontban a munkásszervezetek függetlenségét
fenyegető IMF, Világbank és regionális intézményei álltak.
• Daniel Gluckstein,
az Egyetértés koordinátora felhívta a figyelmet az ILO-n belüli
ellentmondásokra. Guy Ryder, az ILO főigazgatója és a Nemzetközi Szakszervezeti
Konföderáció volt főtitkára egy osloi konferencián áprilisban «az ILO-nak az IMF-fel, EU-val való
szorosabb együttműködésére» hívott (mindjárt meg is tapsolták a görög
munkáltatók képviselői, míg a bolgár szakszervezeti felelősök azt fejezték ki,
hogy éppen ellenkezőleg, az ILO-nak sokkal aktívabbnak kellene a szigorítások
elvetésében).
• Ami a 20. találkozó
céljàt illeti: «segítsen azoknak az
erővonalaknak a kibontásában, amelyekből kiindulva a munkásaktívák a
szervezetek függetlenségéért tudnak harcolni.»
• Már a múlt évben,
emelte ki H. W. Schuster a német Ver.di szakszervezettől, ez a Guy Ryder
Németországot az állami deficit csökkentése modelljeként mutatta be. Ki kell
mondani, hogy «Németországban ez a
társadalmi párbeszéd asszisztált a bértömeg 5 %-os csökkenéséhez 2000 és 2009
között».
• «Állandósuló “társadalmi
párbeszédet” erőltetnek», magyarázta a spanyol Pablo Garcia-Cano. Informált
bennünket arról a szakértői bizottságról, amelyet a nyugdíjrendszer reformjának
kidolgozásával bíztak meg avval, a nyugdíjkiadásokat jelentősen csökkentse.
A fémipari
szakszervezeti szövetség: «Madridi gyűlésünkön
májusban vezetésünkhoz fordultunk, hogy követeljük, semmiféle egyezséget ne
kössenek a kormánnyal a nyugdíjak ügyében!»
A munkatörvénykönyvvel ellentétes a «munkahely
biztonsága» egyezmény
Pascal Samouth
Franciaországból feltárta a «társadalmi párbeszéd alkotmányozása» tervét,
melyet a kormány már beharangozott a «munkahely biztonsága» egyezménnyel együtt
a munkatörvénykönyv lebontására. Ezt az egyezményt, hiába írta alá a kormány, a
munkáltatók és két szakszervezet, a CGT és az FO elutasítja. Úgyan ezt a célt
szolgálja a jún. 20-21-i társadalmi konferencia, a munkásszervezetek
hozzákötését az ellenreformokhoz, különösképpen a nyugdíjéhoz. Aláhúzta, «semmi nem lejátszott még». A
tisztviselők szövetségei kommünikében tudatták, hogy nem fogadják el a
meghátrálást, ragaszkodnak a nyugdíjasok törvénykönyvéhez.
• Ugyanígy a spanyol
államban, ahol a Munkásbizottságok pedagógusszakszervezete utasította el
elsőként az alkudozást nyugdíjrendszerről, informált Sandra Villa Lopez.
Azonban, ahogy José
Antonio Iniesta Martin beszámolt, két szakszervezeti szövetség aláírta a
paktumot a Rajoy-kormánnyal a «fiatalok munkahelyéről», amely ideiglenes
jövedelmet ígér és havi mindössze 300-400 eurós keresetet. «Kampányt kell indítani a szakszervezetkben, hogy vezetőink ne írjanak
alá semmiféle megegyezést a kormánnyal a társadalmi párbeszéd kereteiben».
Tarragonában is ez volt a munkástanácskozás központjában
Gotthard Krupp
Németországból a «társadalmi párbeszédre» kitérve megállapította, hogy ez volt
a tarragonai tanácskozás központi témája is. Németországban a kollektív
egyezségeket decentralizálja, ennek terve a DGB-ben nyilvános, limitálja a
kollektív szerződések kötelező jellegét és a béremelési tárgyalásokon a
szakszervezeti hatáskört, ekképpen pedig az ILO 98-as konvencióját
hatálytalanítja.
• Amikor Richard
Trumka, az amerikai AFL-CIO elnöke Obamának pozitív választ ad a «társadalmi
dialógusra» az «áldozathozatal megosztására», ugyanez a kérdés merül fel. «Végezni
kell ezzel a gyakorlattal», fogalmazta meg Alan Benjamin, aki arról
informált, a San Fransisco-i régió szakszervezeti tanácsa az AFL- CIO
vezetésétől követeli: «Az áldozathozatal
semmiféle megosztását többé!».
• Olaszországban a
«legnagyobb szövetség, a CGIL elutasította a versenyképességi kampány
aláírását, de aláírta a reprezentativitásról szólót, amely viszont az egész
szakszervezeti mozgalmat kérdőjelezi meg», mondja Dario Granaglia.
• A probléma
Belgiumban is felmerül, Roberto Giarrocco beszámolt, hogy «az FGTB jún. 24-én tüntetésre szólít a TSCG (az új fiskális európai
paktum) ratifikációja ellen, de ugyanakkor a FGTB néhány szakszervezete éppen
az Európai Unióhoz fordul különféle ügyek elrendezésére».
Ebben a kontextusban “mindent meg kell tenni az ILO
megerősítésére”
• A Marikana
bányászainak sztrájkja után szintén egy ilyen háromoldalú bizottságot
állítottak fel azért, hogy megtiltsák a munkabeszüntetéseket — magyarázza Lybon
Mabasa, a Socialist Party of Azania vezetője.
• «Mindent meg kell
tenni az ILO megerősítése érdekében», húzta alá A. L. Diallo, az ILO afrikai
szakszervezeti egysége képviseletében.
• «Az ILO háromoldalú szervezet, az egyetlen ilyen
típusú»,
emelte ki a togói Norbert Gbikpi-Benissan, «a
normák gyengülnek, azok kötelező jellege csökken». Ez az oka annak, hogy
Bangladesban 31 multinacionális cég egyezséget kötött, holott az ILO 155.
konvenciójának ratifikálása garantálná, hogy a totálisan független felügyelet a
munkabiztonságot betartassa.
• Indiából N.
Vasudevan a februári negyvennyolcórás sztrájkról számolt be. Kitért arra, hogy
a Suzuki dolgozóiért kampányt
folytatnak, őket azért bocsátották el, mert szakszervezetet hoztak létre.
• Edgar Jimenez, a
venezuelai Unetétől szolidaritását fejezte ki a bangladeshi dolgozókkal. A
szakszervezeteknek fontos helye van a népek szuverenitására irányuló és az
imperialista befolyással szembeni harcában.
• A háború elleni
harc elválaszthatatlan a munkásmozgalom függetlenségéért vívott és integrációs
kísérletekkel szembeni küzdelemtől.
• Ismertetésre került
az algériai nemzetet fenyegtő háborús veszély a US-erők spanyolországi
átdobásával, melyek egy esetleges «káosz
esetén» kerülnének bevetésre.
• Az algériai UGTA és
a Dolgozók Pártja által kezdeményezett jún. 28-i algíri nemzetközi találkozó
felhívása aláhúzta, az imperialista beavatkozás ellen segíteni kell az algériai
népet.
• Az «amerikai adminisztráció beavatkozik az
államügyekbe, közvetlen katonai akciókkal vagy konfliktusok létrehozásával»,
magyarázta Khadijé el-Husaini libanoni szakszervezeti felelős. Országát szintén
káosszal fenyegeti a Szíriában folyó diszlokációs háború.
• A Nemzetközi
Egyetértésnek, ha nincs is lehetősége a háború megakadályozására, «a mi feladatunk, hogy a fenyegetést
komolyan vegyük és fellármázzuk a munkásmozgalmat», foglalta össze Daniel
Gluckstein.
Christel Keiser
BANGLADESH:
Nemzetközi Bizottság létrehozásáért
Paul Barbier
francia szakszervezeti felelős figyelmeztett a konfekcióipar 31 multinacionális
vállalat május 22-i egyezségére, amelyet «a bangladeshi üzembiztonság
megerősítésének szentelnek». Az egyezséget aUNI, a Global Unions vezetői és a
munkáltatók támogatják, holott az ILO 155-ös konvencióját a dolgozók védelméről
és a munkahelyi balesetről még nem ratifikálták Bangladeshben.
A Bangladeshi
Dolgozók Szövetsége (BJSF) a világ dolgozóihoz fordult ezen helyzetet feltárva
és követeli a konvenció ratifikálását. Ezen a bázison kérte fogadását az
ILO-nál.
Ennek a
bangladeshi delegációnak a segítésére javasolta Paul Barbier egy bizottság
felállítsát, amely meg is alakult ezen a napon.
HAITI: (júl.29.- aug.3.)
Mobilizációs hét a “ Minustah kivonásásért!”
Jacques Paris
Haitiban járt (máj. 31, jún.1.) a Minustah-csapatok kivonásának kővetelésére
rendezett konferencián, melynek témája a haiti nép teljes szuverenitásának
visszanyerése.
Felhívott e
konferencia határozataira: kontinentális koordináció létrehozása avégett, hogy
a népek közötti szolidaritás és egység megerősödjön; egyhetes mobilizáció júl.
29. és aug. 3. között; valamint új delegáció küldése az ENSZ-hez.
HAITI
A Haiti Köztársaság szenátusa a MINUSTAH fokozatos
és rendezett kivonását kéri.
Ebben felhívja a
figyelmet, hogy «egyetlen államnak vagy
államok csoportjának nincs joga sem közvetlen, sem közvetett beavatkozásra egy
másik állam belügyeibe» (az Amerikai Államok
Szervezete, az OEA 19. cikkelye).
Kimondja, hogy
az ENSZ csapatai erőszakot, akasztásokat, emberölést, kínzásokat, stb. követtek
el Haitiban teljes büntetlenségben. Az ENSZ nem hajlandó kárpótlást adni a
kolera áldozatainak sem. Az ENSZ megsérti egy független állam szuverenitását.
Az ország
függetlenségének 210. évfordulóján kéri függetlenségének helyreállítását, a
csapatok kivonását.
Brazília
A Forradalmi Ifjúság nyilatkozata
Minden országban: egység és demokrácia a közlekedési
tarifák csökkentéséért!
Fiatalok ezrei mentek ki az
utcákra tüntetni. Ez a tiltakozási hullám mutatja, hogy a fiatalok nem viselik
el a közlekedési árak emelését, minősége romlását, maffiózók kezébe adását,
akik a nép hátán gazdagodnak meg, a prekaritást. Követelik a tarifák azonnali
visszavonását.
Bizonyíték, hogy a fiatalok méltó
jövőt akarnak maguknak. A fiatalok jogait védő Forradalmi Ifjúságnak ez a harc
sajátja.
A São Paulo-i [jún. 13.]
tüntetésen brutális megtorlás érte fiatalok ezreit, megverték, letartóztatták
őket Geraldo Alckmim kormányzó utasítására. Ez provokálta ki a fiatalok
reagálását, A katonai rendőrség, amelyet a diktatúra 1969-s határozata hozott
létre, erőszakosan lép fel. São Paulo-i és más államokbeli brutális
megnyilvánulása megmutatta modus operandiját: ugyanezt teszi a külvárosokban,
fiatal feketéket öldös. Véget kell ennek vetni, le kell szerelni. Sürgősen.
Most egy tucat városban tüntetnek
és folytatják.
Azt követelik: Haddad [São Paulo
polgármestere, a Dolgozók Pártja tagja] azonnal feleljen.
Minden városban, akármelyik
párthoz is tartozzon, a polgármester és kormányzó csökkentse a tarifákat,
ahogyan ideiglenesen megtette Porto Alegre, Goiania és más város a tüntetők
előtt visszakozva. S ha azt mondják, nincs rá anyagi eszköz, Dilma Roussef [a
köztársasági elnök] köteles ezt biztosítani.
A lehető legszélesebb ifjúsági
egységre van szükség. Minden fiatalnak és szervezeteiknek ez az érdeke. Ennek
az egységnek minden szervezetet érintenie kell, a politikaiakat is, még a
pártokat is, amelyek a követeléseket támogatják, a tarifák csökkentését, a
tüntetők központi igényét.
Előre kell lépni a tüntetések
önszervezésében. Minden városban, São Paolotól kezdve meg kell szervezni az
általános gyűléseket, bizottságokat a fiatalok szervezeteivel, a
szakszervezetekkel, a Diretórios Centrais de Estudantes-DCEs, União Estadual de
Estudantes-UEE, União Nacional de Estudantes-UNE bevonásával [egyetemi
diákszervezetek], União Brasileira de Estudantes Secundaristas-UBES
[középiskolai diákszervezetek], olyan ifjúsági mozgalmakkal, mint a Movimento
Passe Livre-MPL, de a hip-hop, pastoral-csoportokkal is, hogy együtt,
demokratikusan határozzuk meg a szervezést, vezetést, tüntetést.
Nem fogadjuk el, hogy bárki saját
magát nevezze ki vezetőnknek.
Szervezett tüntetést akarunk. A
kontrollálatlan erők és a rendőrség provokációi ellen a legjobb védekezés az
önszerveződés, mely a biztonságot garantálja – amelyett, hogy együttműködnénk a
rendőrséggel, ahogyan a sajtó jelezte.
A tarifák elleni küzdelem megkezdődött.
Folytatni kell, hogy elérjük a diákok ingyenes közlekedését és a
tömegközlekedés államosítását.
Egységet!
Le
a megtorlással, véget vetni a letartóztatásoknak!
A
tömegközlekedés azonnali tarifacsökkentését!
A
diákok ingyenes közlekedést!
A
katonai rendőrség megszüntetését!
2013.06.17.
Görögország
Hét nap, amely megrázkódtatta a Samaras-kormányt
Levelezőnk
Antonis
Samaras, a görög kormányfó kénytelen volt elhatározásán változtatni az
Államtanács döntése útján és visszavonni az állami rádó-tévé bezárását. Ez
olyan meghátrálás, amely jelzi a legfelsőbb állami szintek politikai válságát,
biztatás az ERT dolgozónak, az egész görög népnek, amely 10 napja küzd az ERT
azonnali újranyitásáért. Nézzük, mi az, ami megrázkódtatta a Samaras-kormányt.
A
trojka érkezése.
Jún. 11-én Athénbe érkezik a
trojka delegációja, hogy «értékelje a
közszolgáltatás refomjainak késlelkedését». A görög kormány bejelenti ― Antonis Samaras, a jobboldali Új Demokrácia tagja
aláírásával ― a közszolgálati ERT
likvidálását.
Még ez este 23 órakor a rendőrség
lezárja az adót. A tévé, rádió leáll. A 2 700 alkalmazott elbocsáttatott.
A kormánykoalíció két pártja,
tehát a «szocialista» Pasok is, szavakban helytelenítette Samaras döntését, «alternatív megoldást» reklamálva: egy «mélységesen restrukturált» ERT-t. A
megoldás három nappal korábban Samarasban is felmerült: «kis létszámmal működő
információs program.»
Valójában
azonban Samaras csak a Papandreu-kormány
(Pasok) 2011-es elképzelését akarta
megvalósítani, amelyet az csak a szakszervezeti ellenállás miatt nem
tudott véghezvinni. Ami a Pasok vezetőit
nyugtalanítja az egyoldalú döntést illetően, az az erre kapott reagálás, a
tömegmozgalom lehetséges kirobbanása.
Jún. 12-én Vénizélos (Pasok) veri a harangot a «politikai válsághanngulatról», Samarast arra szólítva, «mentse meg az egységet és a hárompárti
kormány jővőjét.»
A
lakosság felháborodási hulláma
Vénizélosnak igaza van, hogy
nyugtalankodik. Már a döntés is méltatlankodást keltett, az adó lezárása pedig
olyan felháborodást, amely magával sodorta a görög népet. Az ERT-dolgozók szakszervezetükkel
elfoglalták munkahelyük központi székhelyét: «alapvető célunk a televízió nyitva tartása, mert ez köztulajdon, amely
a nép tulajdona és nem a kormányé.» Athénben először százak, majd ezrek
vonultak az ERT-székházhoz. Másnap egész Görögországban: «Samaras a mi Erdoganunk, nekünk is kell egy Taksim tér.» Az ERT
koncetrálja a tojka memorandumainak elvetését. A spontán felháborodás kötelezi
a szakszervezeti és politikai vezetőket is, a Syriza szóvivőja, Alexis Tsipras
is az ERT-székhelyhez jött támogatása biztosítására.
Másnap, jún. 12-én a Syriza, a
legnagyobb ellenzéki parlamenti csoportnak lett volna lehetősége, hogy a
Pasokot és Dimart is magával vonva a kormány ellen indítványt kezdeményezzen és
annak bukását okozza.
A GSEE és az ADEDY
szakszervezetek jún. 13-ra közös felhívást tettek általános sztrájkra. Számos
szektorban követték tömegtüntetésekkel. Az utolsó hat hónapban a kormány
megtörte a sztrájkmozgalmat. Samaras januárban a metródolgozók ellen lépett
fel, februárban a tengerészek ellen, egy hónapja a sztrájkra csak készülő
pedagódusok ellen. A szövetségi vezetés még csak nem is reagált ezekre! Pedig
ez az általános sztrájk jún. 13-án megmutatta, hogy elég ahhoz, a kormány meghátráljon.
Nikos Fotopoulos, a GENOP-DEH (villamossági dolgozók) elnöke: «nem csak az ERT dolgozóival való
szolidaritás végett, hanem mindnyájunkért, akik 3 éve szenvedünk a trojka
programjaitól, a GSEE vezetésének ki kell mondani a határozatlan időre szóló
sztrájkfelhívását, amely a kormány bukásáig tartana».
Utolsó pillanatban
Az Államtanács
visszavonta a döntést
A meggyengült és elszigetelődött
kormány egy héttel az ERT bezárása után államtanácsi határozattal visszavonta a
döntést az ERT alkalmazotti szakszervezete panasza nyomán, ideiglenesen
megnyitva azt. Kamuflázs azok részéről, akik a memorandumot támogatják…
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie
Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) -
Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18,
allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.