Strasbourg, május 11. Európai munkástalálkozó, nagygyűlés az Igazságügyi Palota előtti téren: „Ez az Európai Unió nem a mienk!” címmel (felszólalás belga részről, a többit későbbi időpontban publikáljuk).
"Gaëtan
vagyok, pedagógus. Először is arról a küzdelemről szeretnék szólni, ami nálunk,
az ország francia nyelvű részében zajlik a «Pacte d’excellence»-nak (kiválósági
paktum) keresztelt oktatási reform ellen. A reformot olyan miniszterek
szorgalmazzák, akik a szocialista párthoz tartoznak, de sajnos, politikájukban nincs
semmi szocialista. Elmagyarázom, hogy miért.
A reformnak több oldala van. Először is, a pedagógusok
jogállását kérdőjelezi meg értékelésük önkényes rendszerével, szankciókkal
fenyegeti, ha nem érnek el olyan célokat, aminek még köze sincs a pedagógiához.
A tanárok munkaterhe még inkább növekszik az úgynevezett együttműködő munka során.
Van egy másik oldala, mégpedig a technikai és szakmai oktatás teljes destrukciója
olyan ifjúság számára, amely kiszolgáltatott lesz (a munkáltatóknak) az ipari
tanulók egységek szerinti igazolási rendszerén keresztül. Van egy harmadik
oldala is a speciális oktatás lebontásával. Azt a döntést idézném, amely
szerint a közoktatás váljon új, «autonóm közvállalkozási» típussá, vagyis, annak
privatizációját késziti elő.
A pedagógusok mobilizálódnak a Pacte d’excellence-szal
szemben, de állandó jelleggel beleütközünk a szakszervezetek vezetésébe, akik
annak ellenére támogatják a reformot, hogy nemcsak saját bázisuk is ellenére
van, hanem még a szakszervezeti struktúra jelentős része is. Elfogadhatatlan.
A
Pacte d’excellence egyenesen az Európai Uniótól származik. A költségvetési spórolásokat,
melyeket előirják a szerződések, ki is mondja a paktum; így lehetséges, hogy az
Európai Bizottság közvetlen módon befolyásolja, ezért van, hogy az oktatásban,
és máshol is persze, az Unió minden országában ugyanazt a politikát fedezzük
fel.
Azonban
tovább elemezném. Tudjuk jól, hogy a dolgozók nagy tömege elutasítja az Uniót.
Azt is tudjuk, hogy minden népszerűtlensége ellenére az EU még mindig talpon van,
s ez azért lehet, mert mindenféle szervezetünk vezetői, akik a dolgozók nevében
beszélnek, támogatják azt.
Ezek
a vezetők folytatják kiárusításunkat a nagy szavakkal, de semmi tartalommal nem
bíró Uniónak.
Például
azt mondják, hogy az Unió a pénzügyi és környezetvédelmi megoldások céljából szükséges.
De meg kell állapítanunk, hogy azt nem merik állítani, hogy az EU megerősíti
majd a közszolgáltatásokat, vagy megvédi a munkahelyeket és a béreket. A dolgozók
nem is hinnének ilyan állításnak. Tudják jól, hogy a szociális Európa elérése lehetetlen
ezzel az Unióval. De megállapítani persze nem elég.
Amit
ma tennünk kell, az az, hogy a dolgozói, népi mozgalmak bázisát megvetni, amelynek
célja az Unió intézményének lebontása. Ezt a mozgalmat minden kétértelműséget
mellőzve, biztos alapokon kell megteremteni. Nem mondhatjuk, hogy maradhatunk
az Unióban, de nem fogadjuk el döntéseinek végrehajtását. Nem azért vagyunk,
hogy egyensúlyozgassunk.
Így,
a célunk az kell legyen, hogy nem egyszerűen meghátrálásra késztessük az Európai
Bizottságot ilyen-olyan témában, hanem magát a Bizottságot kell megszüntetni.
Nem az európai intézmények működését kell módosítani, szabályozni a lobbikat,
nem az európai biztosok multinacionális kötődéseit firtatni, és persze még
sorolhatnánk a kritikai részleteket.
Nem
az Európai Unió keretében létező vonalakat kell mozgatunk a szerződéseknek az összes
kormány egységét kívánó módosítása végett.
De
még azt sem lehet a célunk, hogy az EU-n belül építsünk ki a megfelelő erőt, mivel a kudarc a dolgozók vállát
nyomja. A mi célunk csak az lehet, hogy az Európai Uniót megszüntessük, utat
adjunk a népek és dolgozók felszabadításának.
Persze,
ez nem egyszerű, komoly akadályai vannak. Meg akarnak ijeszteni bennünket.
Egyik baloldali belga párt jelöltje így beszél: «Ha például Belgium kilépne az EU-ból, a konkurencia logikája, a verseny,
vagy a kapitalizmus még mindig megmaradna. Sőt, a dolgozóktól még nagyobb
erőfeszítést kérnének, hogy az «ő» munkáltatójuk legyen a verseny győztese a
francia, német, vagy más tőkéssel szemben. A szigorítások még nagyobbak
lennének, nem nyernénk az önállósággal. Sokkal kiszolgáltatottabbak lennénk a nagy
multikkal és a pénzpiaci szeszélyekkel szemben» (1)
Barátaim,
ez a fajta szöveg akadályoz bennünket abban, hogy haladjunk, ez a fajta úgymond
«baloldal» teszi lehetővé, hogy az Unió még mindig itt legyen. Nem fogadhatjuk
el.
Az
ilyen zsarolással szembe kell állítanunk a dolgozóknak a tőkével szembeni
egységéről szóló álláspontot, hogy a jogok bázisán az európai szabad együttműködés
alapjait alakítsuk ki. Lépjünk előre, végezzünk az Európai Unióval!"
(1) https://blogs.mediapart.fr/aurore-van-opstal/blog/190419/marc-botenga-ptb-macron-et-le-pen-cest-deux-faces-de-la-meme-medaille-0