"Ez az Európai Unió nem a mienk!" - Belgium

Strasbourg, május 11. Európai munkástalálkozó, nagygyűlés az Igazságügyi Palota előtti téren: „Ez az Európai Unió nem a mienk!” címmel (felszólalás belga részről, a többit későbbi időpontban publikáljuk).

"Gaëtan vagyok, pedagógus. Először is arról a küzdelemről szeretnék szólni, ami nálunk, az ország francia nyelvű részében zajlik a «Pacte d’excellence»-nak (kiválósági paktum) keresztelt oktatási reform ellen. A reformot olyan miniszterek szorgalmazzák, akik a szocialista párthoz tartoznak, de sajnos, politikájukban nincs semmi szocialista. Elmagyarázom, hogy miért.  

A reformnak több oldala van. Először is, a pedagógusok jogállását kérdőjelezi meg értékelésük önkényes rendszerével, szankciókkal fenyegeti, ha nem érnek el olyan célokat, aminek még köze sincs a pedagógiához. A tanárok munkaterhe még inkább növekszik az úgynevezett együttműködő munka során. Van egy másik oldala, mégpedig a technikai és szakmai oktatás teljes destrukciója olyan ifjúság számára, amely kiszolgáltatott lesz (a munkáltatóknak) az ipari tanulók egységek szerinti igazolási rendszerén keresztül. Van egy harmadik oldala is a speciális oktatás lebontásával. Azt a döntést idézném, amely szerint a közoktatás váljon új, «autonóm közvállalkozási» típussá, vagyis, annak privatizációját késziti elő.

A pedagógusok mobilizálódnak a Pacte d’excellence-szal szemben, de állandó jelleggel beleütközünk a szakszervezetek vezetésébe, akik annak ellenére támogatják a reformot, hogy nemcsak saját bázisuk is ellenére van, hanem még a szakszervezeti struktúra jelentős része is. Elfogadhatatlan.

A Pacte d’excellence egyenesen az Európai Uniótól származik. A költségvetési spórolásokat, melyeket előirják a szerződések, ki is mondja a paktum; így lehetséges, hogy az Európai Bizottság közvetlen módon befolyásolja, ezért van, hogy az oktatásban, és máshol is persze, az Unió minden országában ugyanazt a politikát fedezzük fel.

Azonban tovább elemezném. Tudjuk jól, hogy a dolgozók nagy tömege elutasítja az Uniót. Azt is tudjuk, hogy minden népszerűtlensége ellenére az EU még mindig talpon van, s ez azért lehet, mert mindenféle szervezetünk vezetői, akik a dolgozók nevében beszélnek,  támogatják azt.  

Ezek a vezetők folytatják kiárusításunkat a nagy szavakkal, de semmi tartalommal nem bíró Uniónak.  

Például azt mondják, hogy az Unió a pénzügyi és környezetvédelmi megoldások céljából szükséges. De meg kell állapítanunk, hogy azt nem merik állítani, hogy az EU megerősíti majd a közszolgáltatásokat, vagy megvédi a munkahelyeket és a béreket. A dolgozók nem is hinnének ilyan állításnak. Tudják jól, hogy a szociális Európa elérése lehetetlen ezzel az Unióval. De megállapítani persze nem elég.

Amit ma tennünk kell, az az, hogy a dolgozói, népi mozgalmak bázisát megvetni, amelynek célja az Unió intézményének lebontása. Ezt a mozgalmat minden kétértelműséget mellőzve, biztos alapokon kell megteremteni. Nem mondhatjuk, hogy maradhatunk az Unióban, de nem fogadjuk el döntéseinek végrehajtását. Nem azért vagyunk, hogy egyensúlyozgassunk.

Így, a célunk az kell legyen, hogy nem egyszerűen meghátrálásra késztessük az Európai Bizottságot ilyen-olyan témában, hanem magát a Bizottságot kell megszüntetni. Nem az európai intézmények működését kell módosítani, szabályozni a lobbikat, nem az európai biztosok multinacionális kötődéseit firtatni, és persze még sorolhatnánk a kritikai részleteket.

Nem az Európai Unió keretében létező vonalakat kell mozgatunk a szerződéseknek az összes kormány egységét kívánó módosítása végett.

De még azt sem lehet a célunk, hogy az EU-n belül építsünk ki  a megfelelő erőt, mivel a kudarc a dolgozók vállát nyomja. A mi célunk csak az lehet, hogy az Európai Uniót megszüntessük, utat adjunk a népek és dolgozók felszabadításának.

Persze, ez nem egyszerű, komoly akadályai vannak. Meg akarnak ijeszteni bennünket. Egyik baloldali belga párt jelöltje így beszél: «Ha például Belgium kilépne az EU-ból, a konkurencia logikája, a verseny, vagy a kapitalizmus még mindig megmaradna.  Sőt, a dolgozóktól még nagyobb erőfeszítést kérnének, hogy az «ő» munkáltatójuk legyen a verseny győztese a francia, német, vagy más tőkéssel szemben. A szigorítások még nagyobbak lennének, nem nyernénk az önállósággal. Sokkal kiszolgáltatottabbak lennénk a nagy multikkal és a pénzpiaci szeszélyekkel szemben» (1)

Barátaim, ez a fajta szöveg akadályoz bennünket abban, hogy haladjunk, ez a fajta úgymond «baloldal» teszi lehetővé, hogy az Unió még mindig itt legyen. Nem fogadhatjuk el.

Az ilyen zsarolással szembe kell állítanunk a dolgozóknak a tőkével szembeni egységéről szóló álláspontot, hogy a jogok bázisán az európai szabad együttműködés alapjait alakítsuk ki. Lépjünk előre, végezzünk az Európai Unióval!"

(1)  https://blogs.mediapart.fr/aurore-van-opstal/blog/190419/marc-botenga-ptb-macron-et-le-pen-cest-deux-faces-de-la-meme-medaille-0