A CORQI európai és észak-amerikai szervezeteinek együttes nyilatkozata

«Az amerikai hadsereg európai kiszállása» - így jelentette be a sajtó az USA többezer katonájának érkezését az öreg kontinensre.

20 000 amerikai katonáról van szó a Defender Europe, az USA vezette hadművelet keretében, amely 25 év óta a legnagyobb, s az európai haderőkkel együtt 37 000 főt számlál.

Az amerikai hadsereg így akarja «kimutatni, hogy képes gyors erőket felvonultatni a NATO támogatására és bármilyen válságra megfelelő választ adni». A manőverek a NATO keleti határán lesznek, és újabb feszültség forrásaivá válnak  Oroszországgal.

A 25 éve nem látott hadgyakorlat akkor következik be, amikor:

-     az amerikai kormány megsokszorozza provokációit Irakkal és Iránnal szemben (pl. a január 3-i, Szolejmani iráni tábornok levadászása) olyan háborús lépésként, amelyet elvetnek a dolgozók, fiatalok és maga az amerikai nép is;

-    az amerikai kormány az úgynevezett “évszázad egyezsége” révén zöld utat enged Netanyahunak a palesztin nép földjéről totális elűzéséhez;

-   az amerikai kormány folytatja kereskedelmi háborúját Kína Ellen, melyet katonai manőverekkel kísér a Kínai-tengeren;/

-    az amerikai kormány folytatja tárgyalásait az afganisztáni tálibokkal - az afgán nép háta mögött -, ugyanakkor a 2019-es év rekordot jelent az amerikai, civileket érintő bomázásokat illetően;

-    az európai katonai manőverek akkor történnek, amikor a háború új őrületbe torkollik Líbiában a görög szigeteken újabb drámát teremtve, ahol az Unió a háború és az imperialista beavatkozás elől menekülők tízezreit parkoltatja.

-   ugyancsak ekkor küld a Macron-kormány újabb 600 francia katonát a Szahel-övezetbe (már több mint 5000 főt számlál a francia kontingens a régió afrikai országaiban).

A CORQI, a IV. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága Európában és az USA-ban megerősíti, hogy ezek a hadműveletek ismét csak a magát túlélt rendszer, a termelőeszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rezsim a szerzője a háború felé menetelésnek az összes kontitnensen.

Megerősítjük, hogy ellentétben azzal, amit 30 éve ismételgetnek az EU barátai, az Unió nem «bástya», hanem az amerikai imperializmus kiegészítő eszköze gazdasági és katonai téren. Az Európai Unióval való szakítás soha nem volt ennyire szükséges.

A CORQI szervezetei és csoportjai :

-  elítélik a katonai manővereket, követelik az amerikai katonák azonnali kivonását, az amerikai és NATO-bázisok megszüntetését Európában,

- követelik, hogy hagyjanak fel minden katonai beavatkozással, amelyben az EU támogatásával   részt vesznek az uniós kormányok,

- követelik a katonai költségvetések megszüntetését, a háborúra és megszállásokra szánt gigantikus pénzek kórházakra, iskolákra, közszolgáltatásokra költését,

-  követelik, hogy méltó fogadtatást kapjanak a menekültek, kiket a katonai beavatkozás és a pénzügyi szervezetek, nagy multinacionális vállalatok fosztogatása űzött el otthonukból

Ezt az álláspontot kellene minden olyan szervezetnek vallania, amely a dolgozók képviseletét hirdeti. 

Felhívjuk a földrész minden munkásaktivistáját, hogy - tartozzon a munkásmozgalom bármely irányzatához - csatlakozzon tanácskozásunkhoz a «háború és kizsákmányolás ellen, a munkás internacionáléért», járuljon hozzá Liège-ben május 2-án belga munkás- és szakszervezeti aktivisták, Párizsban nov. 5-6-án 52 ország 407 aktivistája által meghirdetett konferenciánk sikeréhez.

A IV. Internacionálé magyarországi hívei aláhúzzák a  nyilatkozat fontosságát, különös tekintettel arra, hogy egymást követő kormányaink katonai kontingensekkel részt vesznek a háborúkban és megszállásokban, jelenlegi kormányunk még emeli is a katonai kiadásokat annak ellenére, hogy közegészségügyünk, közoktatásunk, közszolgáltatunk romokban áll.

2020. febr. 26.

Hol tart a világgazdaság? 2. rész

L’Internationale 17

Hol tart a világgazdaság?

2. rész

Pierre CISE és Daniel GLUCKSTEIN

...  a «reálgazdaság» stagnál...

A «reálgazdaság», vagyis az árucikkek kereskedelme, annak fejlődése terén már egyáltalán nem akkora az ünneplés. Ha hihetünk az elemzéseknek, a nagy tőkés hatalmak állapotára a gazdasági stagnálás a jellemző, bizonyos esetekbén még recesszió is. A 2017-es év végi csúcs óta az aktivitási jelek nemigen mutatkoznak. Az OECD szeptemberi előrejelzésében lefelé korrigálta a 2020-as növekedéscsökkenési tendenciáját gyakorlatilag mind a 36, hivatalosan legfejlettebbnek tartott tagországban. Globálisan a világon 2,9 %-os növekedést tart lehetségesnek, vagyis a legalapcsonyabbat a recessziós 2007-2008-as válság óta. Az IMF úgyanígy, 2019-ről pedig max. 3 %-ot: «3 % esetén pedig nincs helye a politikai tévedéseknek», nyilatkozott vezető közgazdásza felvázolva az USA-Kína közötti kereskedelmi háborút és annak negatív következményeit a világkereskedelem szempontjából.

... és a kilátások riasztóak

Ha az előrejelzésekből indulunk ki (vagyis abból, amit a tőke és intézményeik közölnek), azt látjuk, hogy fenyeget a krach, a pénzügyi válság, a gazgasági krízis, a helyzet hasonló (vagy súlyosabb is), mint az ezt megelőző nagy 2007-2008-as világválság.  

A Natixis Investment Partner francia tőkekezelő közzétett egy olyan tanulmányt, melyet 500 ázsiai, amerikai, európai intézményes befektető bevonálásával készített (nyugdíalaapok, befektetési alapok, biztosítótársaságok, stb), csak az észak-amerikaiak 15 ezer milliárd dollárnyi tőke felett rendelkeznek. (5) A « szereplők » tehát komolyak. A tanulmány kimutatja, hogy ezen szervezetek 83 %-a úgy gondolja, 5 éven belül itt a pénzügyi válság (63%-uk pedig szerint pedig már 3 éven belül).

Az ellentmondás a pénzügyi, valamint tőzsdeeredmények és a reálgazdaság között nyilvánvaló, de semmi konjunkturális vagy véletlenszerű nincs benne. A tőkés rendszer természetének felel meg. Mielőtt belemennénk a részletekbe,  jóindulattal meg kell jegyezni, ha a társadalom egyik pólusán egyre nagyobb vagyont halmoznak fel (a leghivatalosabb tanulmányok is azt jelzik, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek), ha a gazdagság koncentrálódik a társadalom egyik sarkában gyorsuló ütemben, az valahonnan jön, valahol létrehozzák. (6)

Két alapvető forrása lehet:

1.   A munkaerő (a termelők egyben fogyasztók is) úgy alakul, hogy annak hozzáadott értékét közvetlenül megcsapolva az új gazdagság teszi magáévá (méginkább súlyosbítva a kapitalizmus válságát).

2.   Előrehozott javak: itt van a növekvő adósságnak a szerepe. A világ adóssága rekordot vert 2019-ben. A háztartások, vállalatok és állam együttes adóssága majdnem három és félszer akkora, mint a világ össztermelése, s ez a tőkés gazdaság előrehozott kiadása ... persze azzal a rizikóval, hogy egyik pillanatról a másikra összeomolhat.

Ez nem tartható, nem kéne tartania.. mégis tart. De meddig?  

Nem tartható... és mégis...

Vissza kell térni a tőkés rendszer és strukturális válságának gyökeréhez. A tőké-ben, Marx elmagyarázza, hogy a tőkés termelési mód állandó ellentmondását - válságainak forrását – a termelőerők határtalan növelésének (tehát a termelés) tendenciája és a «tőke bázisán való fogyasztás csökkent dimenziója» okozza. A tőkés termelési mód a «népességnek arányosan nem elégséges anyagi (lét)feltételt biztosít. Ellenkezőleg. Túl keveset termel ahhoz, hogy a népesség tömegeit humánusan és méltó módon kielégíthesse. (…) Viszont időről időre túl sok munkaeszközt és anyagi javakat hoz létre, hogy azokat a munkáskizsákmányolás eszközeként egy bizonyos profitrátával működtesse. Túl sok kereskedelmi árucikket termel, hogy megvalósítsa és új tőkébe fordítsa az értéket és többletértéket, amelyek a tőkés termelés elosztási és fogyasztási körülményei révén magukban rejtenek, vagyis anélkül zajlik és ismétlődik a folyamat szünet nélkül, hogy a helyzet robbanna».(7)

Ez az ellentmondás, lévén, hogy a tőke azt az általa használt eszközökkel próbál feloldani, billentette át a kapitalizmust legfelsőbb szintjére, az imperializmusba, melyben az ellentmondás megmarad, csak magasabb szinten. Ezt az imperialista szakaszt jellemzik a domináns monopóliumok, a létrehozott globális piac - koncentrált, ezért a tőke valorizációs lehetőségeit behatárolja és a túltermelés potenciális vagy valós veszélyét jelenti a «túl sok munkaeszköz és anyagi javak létrehozása, azoknak a munkáskizsákmányolás eszközeként egy bizonyos profitrátával működtetése».

Azonban a tőke, amelyet Marx úgy definiál, hogy «mindig rügyező, növekedő pénz (…), pénz, amelyik pénzt fial, bankjegy, mely saját kicsinyeit hozza létre» megállíthatatlan mozgásban van és csak azáltal létezik, tehát a tőkének állandóan meg kell találnia értékesülése újabb területeit, újabb piacok megnyitását. Lévén, hogy a világpiac telített, csak mesterséges úton lehet ezt megtenni vagy a létező piacok lerombolásával, az imperialista versenytársak, tőkéscsoportok állandó és halálos harcában.

A kapitalizmusnak ez az alapvető ellentmondása – a fogyasztási kapacitáshoz mérten túl nagy mennyiségben hoz javakat létre, hogy ez váljék a profit forrásává, ugyanakkor pedig nem bír megállni, hogy még többet ne akarjon, hogy a pénz «rügyezzen», Az előző év gazdasági tevékenysége megvalósulásában mérettik meg... valamint a tőkés osztály túlélési kisérletének mesterséges és parazita eszközei valóságában.

5 - Az USA központi bankja, Federal Reserve szerint 2019-ben a leggazdagabb amerikaiak 10 %-a az ország vagyonának  63,8 % -át birtokolta, míg 2005-ben « csak » 57,4 %-ot.

6 - Karl Marx, A tőke, III kötet,  XV.fejezet

7 - Karl Marx,  az előzőleg idézett mű

(Folyt. köv)

A “hirtelen fellendült cigányellenállásról” (Miskolc, Sály, Budapest ..)

Kép: Budapest, 2020.02.23. a gyöngyöspataiak igazságáért 

Azt mondják, munkásosztály már nincs. Holott van az, jobban mint valaha, csak ma már nem a “kalapácsos embert” jelenti, hanem minden (volt, jelenlegi és jövőbeli) dolgozót.

A köztulajdon a világban globális mértékben is eltűnőben; a társadalmak pedig összes különbözőségük ellenére két alapvető osztályra tagozódnak: saját munkaerejük eladására kényszerültekre és a munkaerő értékteremtésének lefölözéséből élőkre. 

Utóbbiak, birtokolván a politikai felépítményeket, szüntelenül támadják előbbieket (a munkabér csökkentése, a szociális rendszerek átalakítása, a közszolgáltatások megszüntetése, az állami tulajdon privatizációja, a tőketerhek csökkentése, stb) az előbbiek rovására. 

A munkásosztály persze harcol - szervezeteivel együtt -, számos sztrájk, tüntetés (és az osztályharc egyéb formája) bizonyítja nálunk és szerte a Földön.

A nemzetközi munkásosztály – a tőkével szemben azonos érdekei miatt – egy és oszthatatlan, mégha ideológialag nem is egységes. Ennek a nemzetközi munkásosztálynak része a magyar, a magyarnak pedig a cigány. 

A romák helyzete azonban különleges, a hátrány megduplázott: kizsákmányolt és elnyomott is egyben, mint megannyi nép – ezért is kell a munkásmozgalomnak megkülönböztetett figyelemmel fordulnia feléjük, az érdekazonosság mellett: a magántulajdon helyett köztulajdont, a tőkés profit felszámolását, a magánzsebek helyet a haszon közcélokra fordítását az azt megtermelők/létrehozók javára.

Az utóbbi hetek eseményei világosan mutatják, hogy a roma tömegek jogos felháborodása, sőt akár spontán szerveződése nemcsak a provokációk miatti aggodalmaskodókat cáfolja, hanem öntudatra ébredését is jelzi.

Azonban ahogyan a “munkásosztály felszabadítása saját műve kell, hogy legyen”, ugyanúgy a romák felszabadítása is saját művük kell legyen. 

Ehhez minden szolidaritást, segítséget meg kell kapjanak – egyénileg és szervezetileg – a nemroma, a munkásosztályt, -mozgalmat magukénak valló szervezetektől és egyénektől.

«Ott fönn nem hallják meg szavunkat,
Nem óv sem isten sem vezér;
Munkások, mentsük hát magunkat!
S a közjó majd életre kél!» (az Internacionálé második versszakából)

(a IV. Internacionálé magyar hívei)

Hol tart a világgazdaság? (1.rész)

L’Internationale 17

Hol tart a világgazdaság?

1. rész

Pierre CISE és Daniel GLUCKSTEIN

Az egész világ úthenger alá került: elbocsátási tervek, deregulációs intézkedések, prekaritás, privatizációk és a szociális védelem lerombolása. A dolgozók saját bőrükön érzik gazdasági helyzetük romlását.

Eltökélten folytatják harcukat minden földrészen a munkásosztályt és a fiatalságot elszegényítő pokoli masina ellen.

De mégis, a 2007-2008-as válság és következményei végképp hátat fordítottak a tőkés szempontból prosperáló gazdaságnak?

Messze vagyunk attól.

A válaszra,  hol is tart a világgazdaság, a tőkéseknek és szószólóiknek más módszereik vannak – szemszögük csak aszerint változik kicsit, hol találták meg helyüket.

«A Wall Street dialmasan zárta az évet»...

Ha a főbb tőzsdéken elért profitból indulunk ki, a 2019-es év minden addigi rekordot vert. “A Wall Street diadalmasan zárta az évet”, írta a L’Echo francia pénzügyi napilap (1). A 2019-es év folyamán az amerikai tőzsde 3 alapvető indexe – a Dow Jones, a S&P 500 és a Nasdaq – 23 %, 22 % és 36 %-ban nőttek. Ugyancsak növekedést regisztrálták az európai tőzsdék: 23- 29 %-ot a német, francia, olasz és az európai STOXX 600, amely a 600 első vállalatot tartalmazza. Csak a londoni tőzsde teljesített kevésbé jól (a Brexittel összefüggésben).

Fraciországban 2019-ben 60,2 milliárd eurót utaltak a párizsi tőzsde CAC 40 vállalkozásai részvényeseiknek (2) osztalék formájában, vagy részvényvásárlás során. 2018-hoz képest 12 %-kal nőtt és 2007 óta a legmagasabb.

A jelen cikk írásakor az amerikai pénzügyi piaci adatok 2019-ről még nem publikusak. De a 2018-asak is elképesztőek: Wall Street vállalati részvényesei kevéssel több mint 1 100 milliárd dollárt vághattak zsebre, ebből 1 000 milliárdot részvényvásárlással, tehát a számok bőven felülmúlják a 2007-2008-as válság előttit. Bizonyíték, hogy a tőkés profit, főként a multinaconális, szélesen elégséges a tőke birtokosai számára.

... Hedge funds és befektetési alapok ünnepelnek...

A hedge funds és a befektetési alapok számára szintén megvan az ok az ünneplésre. Ezek a szervek szolgálnak klienseik tőkéjének elhelyezesére (nyugdíjalapok, nagy amerikai egyetemek alapítványai, szuverén alapok, családi vagy részben/egészben multimilliárdos, stb.), 2019-ben rekordprofittal szolgáltak az általuk kezelt tőketulajdonosoknak és maguknak.

A hedge funds, amelyeknek 3 250 milliárd dollár fordult meg a kezén, a múlt évben 222,5 milliárd dollár hasznot generált: 44,5 milliárdot saját maguknak, 178 milliárdot az ügyfeleknek, az eredmény felülmúltja a korábbi 2013-as rekordot. Az első 20 hedge fund háromszor annyi profitot produkált, mint 2018-ben, holott 2007-2008-ban a váság miatt 29 milliárd dollárt veszítettek klienseik.

Elmondhatjuk, hogy a vagyonos tőkebirtokosok kiváló egészségnek örvendenek. (3)

A befektetési alapoknál és részvénykezelőknél szintén minden rendben – egyik világszintű leaderje a BlackRock, amely a nyugdíjrendszer lerombolásával Macront inspirálta a munkásosztály elleni harcban (4). Ahhoz, hogy fogalmunk legyen ezen alapok hatalmáról, tudni kell, hogy 2018 végén a 400 legnagyobb  a világon 74 900 milliárd dollárnyi tőkét kezelt. Az összeg megfelel annak az összegnek a 88 %-ának, amit a világ kereskedelemben és -szolgáltatásban egy év alatt lebonyolított.

A Blackrock – a jan. 15-én kőzzétett információk alapján – egymaga 7 429 milliárd dollár tőkét kezel (az USA, a világ legerősebb hatalma GDP-je 36 %-ának felel meg). Megbizatásaként 14,5 milliárd dollárt kapott, melyből 5 milliárd dollárt profitként. Ezek a számok szintén állandóak évek óta, de a BlackRock konkurenseinél is ez a tendencia, hiszen a multinacionális vállalatok nagylelkű osztalékai is itt kötnek ki további fialtatás céljából.

1 - Les Échos, 27 décembre 2019.

2 - A számok az év elején jelentek meg. A francia nyugdíjrendszer “reformja” kapcsán a spekuláció számára újabb lehetőség nyílt, ahogyan a munkásosztály harca kontextusában is felvillan.

3 - Ahogyan a franciaországi tüntetések és sztrájkok folytatódtak a nyugdíj ellenreformjával szemben, Macron Becsületrenddel kitüntetett barátjával, a BlackRock felelős vezetőjével és más alapok felelőseivel találkozott, hogy Franciaországban bevezesse, általánossá tegye a nyugdíjalapokat.

4 - La Tribune, 10 décembre 2019.

(Folyt. köv)