2020. május elsején 3 óra nemzetközi meeting a Munkás Internacionáléért

A dolgozókat, a fiatalságot, és az emberiséget meg kell menteni!

Nem pedig a bankokat és a tőkéseket!

2020. május elsején 3 óra nemzetközi meeting a Munkás Internacionáléért

Az emberiség soha nem látott válságba került.

Nem a Covid-19-től halunk meg, hanem ettől a politikától!

A világ összes tőkés kormánya bűnös: felelős a privatizációkért, az egészségügyi rendszerek, a tudományos kutatás, a szociális rendszerek tönkretételéért. 

Ezek a kormányok a felelősek az eddigi több mint 100 ezer halállal járó esetért és az emberiséget fenyegető katasztrófáért.

Ezek a felelősek azokért a drámai körülményekért, amelyek között kijárási tilalmat szerveznek, de azoknak a védelmét elutasítják, akik dolgozni kénytelenek a tőkés profit biztosításáért. Dolgozók és családok, az «informális szektor» milliói be vannak zárva, mára pedig az éhség jobban fenyegeti őket, mint maga a vírus.

Az epidémia pusztítása kombinálódik a a tőkés rendszer válságának következményeivel: munkahelyek tízmilliói tűntek el néhány hét alatt, és újabbak fognak megsemmisülni az elkövetkező időkben, prekaritásba és nyomorba döntve a dolgozókat és családjukat.  

De hiszen minden tőkés kormány ezt teszi. Legnagyobb problémájuk a «gazdaság» megmentése, azaz a bankok, a tőkés nagyvállalatok kisegítése.

A bejelentett «intézkedési tervek» a 2008-as rekordot is felülmúlják, az “akciókat” pedig sokszor a munkásosztályt úgymond képviselő partok is támogatják.

A válság alatt, amikor a kórházakban minden hiányzik és a kijárási tilalom alá eső milliókat az éhség fenyegeti, a «védelmi ipar» teljes egészében pörög, az amerikai adminisztráció pedig profitálva a helyzetből még egy kicsit jobban fojtogatja Iránt, Venezuelát, Palesztinát.

Nem állnak meg itt, minden tőkés kormány hasznot húz ebből a válságból, újból támadva a munkásvívmányokat és demokratikus szabadságjogokat.

Minden munkásjog szálka a kormányok szemében!

Indiában a Modi-kormány hónapok óta próbálkozik disztkriminatív intézkedéseivel vallási alapon megosztani a népességet, most pedig bejelentette célját, a 12 órás munkanapot  – félredobva az 1948-ban született Factory Act-ot, amely azt 8 órában határozta meg.

Franciaországban a Macron-kormány nyugdíjreformja provokálta a 25 éve nem látott hatalmas munkássztrájkot, most pedig rendeletileg akarja lehetővé tenni a heti munkaidő akár 60 órára emelését bizonyos szektorokban.

Hasonló támadások történnek más országokban is. Több mint egy évszázaddal vissza akarnak bennünket toloncolni a múltba ..

De a dolgozók nem fogadják el, mert élni és túlélni akarnak, életük vesztének árán kellene dolgozniuk, ezért válaszoltak sztrájkhullámmal az USA-tól Olaszországig, Bangladest is ideértve.  

A dolgozóknak nincs más választásuk, mint a «nemzeti egység» elutasítása a kizsákmányolók és kizsákmányoltak között!

Május elseje a 8 órás munkaidő és a munkásjogok napja!

A háború-, kizsákmányolás-ellenes és Munkás Internacionáléért alakult nemzetközi munkásbizottság felhívást intéz a dolgozókhoz, fiatalokhoz, minden munkásmozgalmi irányzat aktivistáihoz.

Május elseje a dolgozók harcának nemzetközi napja!

Május elseje a háborúk és kizsákmányolás elleni harc napja a Munkás Internacionáléért!

Május elseje annak a 8 órás munkanapért vívott harc napja, amit most a kormányok és a munkáltatók vissza akarnak venni!

Ezen a május elsején nemzetközi munkásbizottságunk megszervezi  

nemzetközi meetingjét: három óra a munkás internacionáléért!

«A dolgozókat, a fiatalságot és az emberiséget kell megmenteni, nem a bankokat és a tőkéseket!»

Ezen a napon New-Yorktól  Mumbaiig, Gázától Párizsig, Johannesburgtól Pekingig, Moszkvától a chilei Santiagoig a járvány és a dolgozókra hulló csapások ellenére, a kijárási tilalmak ellenére, ugyanazon zászló alatt gyűlünk össze és ugyanazzal a céllal:

➢ A bankok és a tőke milliárdjainak elkobzását a betegek és kórházak megmentéséért!

➢ A háborúkra szánt milliárdok elkobzását, hogy mindenkinek legyen mit enni és a feje felett fedél!

➢ A «bankmentések» elkobzását a dolgozók és családjuk javára!

➢ A dolgozók egységét a vállságból profitáló kormányok munkásellenes intézkedéseivel szemben!

➢ A 8 órás munkaidő, minden munkás- és demokratikus vívmány fenntartását!

Daniel Gluckstein,

Nambiath Vasudevan,

a bizottság koordinátorai

A kijárási tilalom/korlátozás miatt a meetinget az interneten tartjuk.

Egyenesben itt:  https://coi-iwc.org/

 reggel 8 órától – 11-ig az USA keleti partvidékén

 17 órától Párizs, Róma, Berlin, Johannesburg időzónája

 20.30-tól Mumbai (India)

Munkás Hírlap 21.sz.

Munkás Hírlap

Nemzetközi munkásmozgalmi információk - 2017. nov. 7. 21. szám

November hetedike van, a szocialista forradalom évfordulója. Mit jelent számunkra ma, egy évszázaddal később? Azt, hogy a dolgozók, munkások, parasztok, katonák önmagukat megszervezve vették kezükbe saját sorsuk irányítását, kinyilvánítva a békét, a földosztást, saját tanácsaikat hozták létre a hatalom megragadására, a közösségi tulajdon megvalósítására. A bolsevik párt “az első volt, amely merte” – Rosa Luxemburg szavaival – akkor is, ha mindez egy elmaradott országban történt, ha a munkásosztálya kicsi is volt, teljes egészében nem is rendelkezett “munkásöntudattal”, ha a világforradalom nem is jött el (s mindez oka is lett a későbbi bonapartista fordulatnak).

A feladat ma sem más. A munkásosztály, amelynek halálát beharangozták, igenis létezik, keresi a hatalom megragadásához vezető utat, és annak történelmi hivatását semmiféle bürokrácia nem töltheti be. A kapitalizmus nem született újjá, világrendszere agonizál, a proletariátusnak kell osztályharcával az emberiséget a kapitalizmusból a szocializmusba vezetni.

De a «munkásosztály felszabadítása annak saját műve kell legyen». A jelenlegi magyarországi helyzetet, eme gyalázatos állapotot az egymás követő és mindenféle színbe öltözött politikai erőknek „köszönhetjük”, amelyek gátlástalanul elprivatizálták a közvagyont, s mind ugyanolyan reakciós jellegűek mint gazdájuk, az Európai Unió nevű globális intézmény. A hatalmom levő miniszterelnök és pártja egyáltalán nem ”európai integráció-ellenes”, ellenkezőleg („Magyarország … semmit nem akadályoz, mindent megszavaz, amire szükség van”  – mondta Orbán. Alaptörvénye „kifejezi Magyarország elkötelezettségét az Európai Unió közös alkotmányos értékei és hagyományai iránt”). Támadássorozatának vezérhangját az EU utasításai adják meg a „munka világa” és a demokratikus jogok ellen, a költségvetési deficitcsökkentés, adósságfizetés, kiadások csökkentése nevében. A nemzetközi tőkét képviselő európai intézményeket éppen úgy kiszolgálja mint elődei, mindössze - meglehetősen ellentmondásosan - a mögötte álló magyar komprádorbuzsoázia érdekképviseletének kíván nagyobb szerepet biztosítani. A magyar burzsoázia maga is multinacionális, szerepe viszont elhanyagolható még a magyar gazdaságot tekintve is, de jelentősebb babérokra tör.

Mi nem a nemzetek együttműködése ellen foglalunk állást, hanem a nemzetek eme EU keretei között folyó, a nemzetközi tőke alá vetése ellen, amellyel szemben mi a szabad nemzetek és népek szabad európai társulásálért harcolunk.

Szavazás, levélszavazás, elvek és gyakorlat ...

1) A kérdés már eldőlt 2010-ben, minden párt megszavazta a külhoniak állampolgárságát, ehhez pedig jár a szavazati jog a helsinki záróokmány szerint. Tehát egy már megadott, szerzett jogot akarunk elvenni? Hogy’ óbégatunk, amikor a Fidesz ezt megteszi, megszűnt a jogállamiság, vége a demokráciának! Amikor Gyurcsány teszi, eszünkbe sem jutnak ezek?                       

2) Igen! Tény, hogy Gyurcsány véleménye 2004 óta nem változott! De 2010 óta eltelt 7 év, még a külhoniak szavazati jogát egyértelműen kimondó új választójogi törvény elfogadása (2013) óta is eltelt 4 év.
Ezen időszak alatt Gyurcsánynak nem jutott eszébe, hogy kibeszéletlen a kérdés? Nem jutott eszébe a Bauer cikkében felhozott autonómia törekvés gátlása sem? Mindkettő most jutott eszébe, a választások előtt 5 hónappal?

3) Kiknek kell kibeszélni ezt a kérdést? Nekünk itt az interneten, vagy politikailag kéne a pártoknak, nagy nyilvánosság előtt érvekkel ellenérvekkel?
És mi lenne az értelme?
Ha a kibeszélés azzal zárulna, hogy a szavazati jog megadása rossz döntés volt, elvehető az állampolgárok állampolgársága? Mert, ha a szavazati jog együtt jár az állampolgársággal, - ahogy a helsinki záróokmány tartalmazza, - akkor szavazati jog csak az állampolgársággal együtt vehető el.
Csakhogy azt egyáltalán nem lehet elvenni, csoportosan meg pláne.
2/3-dal persze lehet alaptörvényt módosítani, csak nem tudom, nekünk jó lenne-e, ha az alaptörvény azt tartalmazná, hogy az állampolgárságától bárki megfosztható.

4) Indok-e, hogy a külhoni nem viseli szavazata következményeit? Ugyanis nem a kormányra szavaz, nem is az országgyűlés többségére, hanem - legrosszabb esetben- 3 képviselői helyre, a 199-ből.
Persze mutogathatunk, hogy miattuk lett a Fidesznek ismét 2/3-a 2014-ben, csakhogy ez bűnbakkeresés. A Fideszre szavazó 2,3 milliónak semmi köze nem volt a 2/3-hoz, csak a külhoni magyaroknak ugye?

De amúgy is vigyázni kéne ezzel a "szavazata következményeivel", ugyanis nem hiszem, hogy egyetlen Fidesz szavazó is felelős lenne azért, hogy a kormány stadionokat épít az egészségügy rendbetétele helyett. Nem hiszem, hogy a Fidesz szavazók felhatalmazták a kormányt, hogy ezt tegye, minthogy azt sem gondolom, hogy az MSZP szavazók annak idején felhatalmazták a Gyurcsány kormányt, hogy adósítsa el az országot.

A szavazóknak a többség kialakításában van felelősségük. És bár általában a Köztársasági Elnök a többséget megszerző pártnak ad felhatalmazást kormányalakításra, a kormány tevékenységéért nem a választópolgár, hanem az Országgyűlés felelős!
A választóknak milyen ráhatásuk van a kormány tevékenységére?
Semmilyen!
Amikor elmegyünk szavazni nem tudjuk, hogy melyik párt fog nyerni, melyik alakíthat kormányt, és fogalmunk sincs, a megalakuló kormány összetételéről!

Márpedig ezt tudnom kéne, ha én viselem a döntésem következményeit!

(CSEJ)

Mindnyájótokat bekapcsolódásra szólítunk a Munkás Hírlap, a független munkáspolitika szabad hangja munkájába, írjátok meg reagálásotokat, kritikátokat, megjegyzéseiteket.

Munkás Hírlap - E-mail: somijudit@gmail.com

Május elseje – nem a munka ünnepe

Eredete visszanyúlik a chicagoi sztrájkolók 1886-os lemészárlására és arra a koholt perre, ami ezt követtte. A tiltakozás alatt a McCornick Harvester 3 sztrájkoló munkását ölték meg, másnap egy bomba robbant a rendfenntartó erők előtt, ezután 4 anarchista szindikalistát ítéltek kötél általi halálra, egy pedig a börtönben ölte meg magát. Hárman életfogytiglani börtönt kaptak (1893-ban az Illinois-i kormányzó kegyelmet adott – a vizsgálat és az igazságszolgáltatás bizonyítékainak hiánya miatt..).

Miért menjünk ki most – kinek-kinek ízlése és lehetősége szerinti helyszínre - május elsején?

A dolgozói jogokat ma, 130 évvel később is súlyos támadások érik. Az egész EU-ban régóta próbálkoznak a sztrájkjog hatályon kívül helyezésével, a munkajogok szűkítésével, a nyugdíjkorhatár emelésével, a közszolgáltatás közszolgáltatási jellegének megkérdőjelezésével, az egészségügy, az oktatást ingyenességének hozzáférhetőségével/megszüntetésével.

Ma is szakszervezeti felelősöket ítélnek el érdekvédelmi tevékenységük miatt Franciaországban, Spanyolországban, Indiában, stb – és Magyarországon is (Tettrekész szakszervezet, Szima Judit főtitkár). Súlyos büntetések várnak rájuk, holott «bűnük» csak annyi, hogy munkáltatóktól és hatalomtól függetlenül a dolgozói jogokért harcoltak.

Ha otthon maradunk, ha hallgatunk, akkor igent mondunk saját jövőnk, a fiatalok jövőjének tönkretételére. Ne tegyük, még akkor se, ha bennünket nem fenyeget közvetlen veszély, ha nem látjuk azt.

Május elseje – nem a "munka ünnepe", nem a sör és virslié, május elseje a munkaerejüket bérbeadni kényszerülők egymás iránti szolidaritásának napja. Szolidaritás a fokozódó elnyomással, a megszorításokkal, a jogtalansággokkal szemben. Menjünk ki!

Lev Trockij: «Február 23 – ez volt a nemzetközi nőnap ”*

Részlet Lev Trockij: Az orosz forradalom története c. munkájából

(*az Oroszországban 1918-ig használatos naptár a mai márc. 8-nak felelt meg)

A szociáldemokrata körökben előrevetítették, hogy a szokásos módon megadják ennek a napnak a tiszteletét: gyűlések, viták, röpcédulák. 

Előzőleg senkinek sem jutott eszébe, hogy ez a «nőnap» a forradalom avatása lehet […]. A tömeghangulat – Kajurov, a kerület munkásvezérének tanusága szerint – feszült volt és minden sztrájk nyílt összetűzéssel fenyegetett. 

De, ahogy a Bizottság becsülte, a  pillanat még nem jött el, a párt nem volt még elég erős, a munkások és katonák közötti kapocs nem volt elégséges, így hát úgy döntött, hogy nem áll a sztrájkfelhívás mellé, hanem egy meghatározatlan időpontú forradalmi akcióra készül. […]. 

De másnap reggel, minden direktíva ellenére több gyárban a textilmunkásnők elhagyták a munkahelyüket és küldötteket indítottak a vasasokhoz, hogy kérjék sztrájkjuk támogatását.  A bolsevikok kényszeredetten tették a mensevik és szociálforradalmár munkásoktól követve, írja  Kajurov. De mivel tömegsztrájkról volt szó, mindenkit meg kellett győzni, hogy menjen ki az utcákra és álljon a mozgalom élére – ezt volt Kajurov javaslata és a viborgi bizottság kénytelen volt elfogadni. “Régóta érett a munkások között egy tüntetés gondolata, de akkor meg senkinek sem volt fogalma arról, mivé válik.”

Vegyük a résztvevőnek a tanuságát, hogy megértsük az események mechanizmusát […]. Senki, abszolút senki  – kategorikusan ki lehet jelenteni, miután az összes dokumentumot áttanulmányoztuk  – nem gondolta, hogy febr. 23. az abszolutizmus elleni meghatározó offenzíva kezdete lesz. Olyan tüntetésről volt szó eredetileg, amelynek meghatározatlan, de mindenképpen limitált céljai voltak. Tényegesen pedig a februári forradalom ezzel indult olyan báziselemek révén, amelyek saját forradalmi szervezeteik ellenkezésén átléptek, a proletariátus egy, a többieknél jobban elnyomott és kizsákmányolt kontingense spontán módon kezdeményezett – ezek a textimunkásnők, akik között, gondolhatjuk, nem kevés katonafeleséget is találhatunk. Az utolsó impulzus, az utolsó csepp lett a pohárban a pékségek ajtaja előtti végeláthatatlan várakozások.

A sztrájkolók száma ezen a napon kb. 90 ezer férfi és nő […]. Asszonyok tömege, akik nem voltak mind munkások, a helyi Duma felé igyekeztek, hogy kenyeret követeljenek. De, mintha egy bakkecskétől kértek volna tejet. A kerületekben feltűntek a vörös zászlók felirataikkal bizonyítva, hogy a dolgozók kenyeret akarnak és többé se őnkényuralmat, se háborút.

A “nőnap” sikerült, tele volt lendülettel és nem volt összecsapás, áldozat. De, hogy milyen súlyosan nyomott a latba, aznap még senki sem sejtette. Másnap a mozgalom – messze attól, hogy csillapult volna – dupla erővel lángolt: febr. 24-én Petrográd ipari munkásainak körülbelül fele sztrájkolt. Reggel a munkások megjelentek az üzemekben és ahelyett, hogy munkához láttak volna, gyűléseket tartottak, azuntán pedig elindultak a városközpont felé. Más negyedekből a lakosság új csoportjait ragadva magával a mozgalom.  A «Kenyeret!» jelszavát kiegészítették vagy átvették más jelszavak: “Le az önkénnyel!” és “Le a háborúval!”» 

Munkás-paraszt vörös hadsereg születése

Ma van a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg létrejöttének 99. évfordulója.

 

A kialakult súlyos hadi helyzetre tekintettel 1918. február 22-én Vlagyimir Iljics Lenin kiáltványban fordult „Oroszország proletárjaihoz”, amellyel fegyverbe szólította őket az oroszországi új rend védelmére. A kiáltvány nyomán megindult mozgósítás napját, február 23-át tekintették ezután a Vörös Hadsereg születésnapjának. Megalapítója és főparancsnoka Lev Davidovics Trockij volt, az akkori szovjet kormány hadügyi népbiztosa és rendkívüli meghatalmazott képviselője.

A csapatok hadianyaggal és élelemmel való ellátottsága súlyosan elégtelen és hiányos volt, mégis sikerült először megállítaniuk, majd visszaszorítaniuk a Petrograd felé előretörő német hadsereget.

1917. március 8…

Jean-Jacques Marie, történész, munkásaktíva

1917. február 23-án, (a Gergely-naptár szerint március 8-án), a nemzetközi nőnapon reggel Petrográd viborgi kerülete textilüzemeinek munkásnői – akik megszokták, hogy órákat várakoznak a pékségek előtt az egyre ritkább és drágább kenyérért –,  összegyűltek, tüntetés mellett döntöttek, sztrájkba léptek a dráguló életkörülmények és kenyérhiány miatt. A szomszédos Ericson üzem vasasaihoz delegációt küldtek, hogy támogatásukat kérjék. Pedig előző nap a kerület bolsevik felelőse, Kajurov körbejárta az üzemeket hogy (saját szavai szerint) «megtiltson mindenfajta agitációt a közvetlen sztrájkfelhívásra». Azt is leírta, hogy «a sztrájkolók viselkedésén méltatlankodva (…) az előző éjjel magam szólítottam fel a munkásnőket a fegyelemre és, hogy fogják vissza magukat – és hirtelen mégiscsak sztrájk lett. Nem volt annak sem célja, sem értelme, kivéve a pékségek előtt sorbanálló, lényegében nőket és gyerekeket». De a sztrájkolók eltökéltségét látva Kajurov összehívta a szociálforradalmárokat és a mensevikeket. A három párt együtt, írja «elfogadott egy határozatot (meg kell mondani, kényszeredetten) arról, hogy a sztrájkolókat támogatni kell», a három szocialista párt eképpen megkötötte kezét: «kivétel nélkül minden dolgozót az utcára kell hívni a sztrájk és tüntetés élére.»

Ezen a napon a textilmunkásnők kezdeményezésére kezdődött a sztrájk és a tömegtüntetés. Ez volt a szikra! Másnap 90 ezer petrográdi sztrájkolt. A rendőrséggel történt első ütközések csak növelték az egész cári rezsim elutasítását, amely az országot romba döntő háborút szabadította rájuk. Eddigre már másfélmillió a halottak száma, félmillió a háborús rokkantaké, és a munkásságra elviselhetetlen terhet ró az élelmiszerhiány, a munkakezdés előtt reggel 4 órától kezdődő és majd a fáradt gyerekek által átvállalt végeláthatatlan sorállások.

Így kezdődött a forradalom. Néhány nap múlva II. Miklós lemondását követelve megalakult a Petrográdi Szovjet.

A mozgalom ereje vívta ki az ideiglenes - demokratikusnak mondott - kormány felállítását, amely ugyan a háború folytatása mellett döntött, de volt egy demokratikus intézkedése: 1917. júl. 20-án Oroszország lett a világ első állama, amely elismerte a nők választási jogát. Szintén kifejező, hogy a cári rezsim alatt életfogytiglani kényszermunkára ítélt nőaktivista, Maria Szpiridonova elnökölte a paraszttanácsok 2. és 3. kongresszusát.

Az októberi forradalom a nők felemelkedését célzó intézkedések sorát világosan a társadalmi forradalom termékeként valósította meg. Az első  szovjet kormány megalakulása után 3 nappal, október 29-én hozott nyilvános határozat egyebek közt szabályozta a nők és a 16 évnél fiatalabbak munkaidejét, 1923-ban pedig a nem kívánt terhesség elleni védekezést foglalta törvénybe.

Az 1917. október 29-i törvény kimondja: «A nők és a 16 éven aluli fiatalok éjszakai munkára nem alkalmazhatóak». 2001-ben pedig az Európai Unió nyomására a francia baloldal (szocialista párt, kommunista párt, zöldek) és a francia parlament helyreállította az iparban a nők éjszakai foglalkoztatását – ami 7 évvel csökkenti a nők várható átlagos életkorát.  

A tanácskormány az egyház és az állam szétválasztását célzó lépéseként dekrétumban megszüntette az egyházi esküvőt és elsimerte a válás jogát. Az 1917. december 16-i dekrétum szerint: «A házasság megszűnik ha a házastársak, vagy egyikőjük kéri». A dekrétum részletesen leírja az elváltak és gyermekeik névhasználatát, a gyermekek nevelésére szolgáló kiadások arányát és a férj által fizetendő tartásdíjat.

Az 1920. november 20-i törvény elismeri az orvosi felügyelet melletti művi abortuszt. A sztálini reakció 1936. júniusában eltörli ezt a jogot…

Szovjet-Oroszországban az első világháború mészárszékéért felelős erők polgárháborút provokáltak, az pedig romokba döntötte az országot, s ezért sok éven át olykor csak formális volt némely jog gyakorlása. De, mivel törvénybe foglalták, lassan az életben is terjedt. Kivéve, ha a sztálini reakció megsemmisítette, mint az abortusz jogát vagy megnehezítette, mint a válásét.

A világban bizonyos jogokat ma még mindig lábbal tipornak: ilyen az abortusz joga is. Az egyház, főként a katolikus egyház nyomása alatt Mexikótól, Brazíliától Lengyelországig és Írországig betiltották. A civil házasság Izraelben és Szaud-Arábiában egyformán tilos. A házasságfelbontás jogát itt is, ott is felváltotta, hogy a férj egyszerűen megtagadhatja a feleségét.

Az egyenlő munkáért egyenlő bért legitim követelését pedig mindenhol megcsúfolják és helyettesítik a néhány száz miniszteriális és egyéb társadalmi vezetői posztokat elfoglaló privilegizált egyén lármás követelésével: az emberek valósítsák meg az IMF és az Európai Unió, vagyis a finánctőke politikáját.

Az 1917. februári forradalom ünneplése emlékezés azokra, akik annak elindítói voltak, nem csak a gyakran elmaszkírozott történelmi igazság része, hanem a közelmúlt összefűzése is a jelennel, annak végnélküli háborúival és az elődök sokévtizedes harcával kivívott szociális jogok lerombolásával. És azokéval, akik kizárólag munkaerejük eladásából élnek. 

Boldog karácsonyt, Al-Mawlid Annabawit!

Ezen a dec.25-én, ugyanazon a napon ünneplik a muzulmánok Al-Mawlid Annabawit, az iszlám próféta, Mohamed születését, ahogyan a keresztények Mária fia Jézus születését.

457 óta először esik egybe a két születés, az emberiség történetében eddig csak három-négyszer fordult elő.

Boldog karácsonyt minden kereszténynek,
boldog Al Mawlid ünnepet minden muzulmánnak,

boldog ünnepet minden ateistának.

Legyen ez a nap egy új korszak kezdete, különbségeinken túl békevágyunk, a párbeszéd jele.  

Nemzetközi nőnap 2015

A szegénység elnőiesedik

Évtizedekig úgy tartották számon a szegénységet, mint amely a nemektől független. Pedig világszinten a nők aránya egyre nagyobb a szegények között, ők a leginkább érintettek a recesszió által, őket sújtják a szigorítások, a strukturális kiigazítások következményei. Egyre több az olyan nő, akinek családfőként is helyt kell állnia elviselve a hátrányos megkülönböztetéseket. Intenzívebb lett a verbális és testi erőszak. De a szegénység elnőiesedése nem csak a szexista előitéletek és annak következménye, hogy az azonos munkát végző férfiakénál a nők bére jóval alacsonyabb, hanem annak is, a társadalom és a kormányok a nőket megfosztják kapacitásuktól …

feminista új hullám

…címmel jelent meg a Le Monde Diplomatique kiadásában, a Francia Intézet támogatásával egy baloldali–feminista kötet, amelyben külföldi szerzők tanulmányai, interjúk és néhány magyar írás is szerepel. Nagyon izgalmasak a globális témák, az egyik interjú egy muszlim feministával (pontosabban: női reformerrel) készült, van szó gyarmatosításról, gazdaságról, prostitúcióról. A kötet végén infók: linkek, szervezetek.

http://csakazolvassa.hu/2015/02/26/feminista-uj-hullam/