POID
– Parti ouvrier indépendant démocratique, Független Demokratikus
Munkáspárt)
Kommüniké
A
mai napon az 5. Köztársaságot halálos csapás érte. Intézményes kereteiben a közel 60 éve kormányzó két párt
–
a republikánus és a szocialisták
– az
első körben kiestek.
A
szavazás óriási elutasítást fejez ki. Az
El Khomri törvény
és a
Hollande-kormány
politikájának elutasítását. Annak a politikának az elvetését,
amelyet évek óta folytatnak az egymást követő
kormányok a tőke és az Unió szolgálatában. Az
elbocsátásokat,
privatizációkat,
a társadalombiztosítást, kórházakat, iskolákat érintő
csapásokat -
mint
a
népellenes háború részét
-,
ezt vetették el.
A
távolmaradás újabb rekordszintje aláhúzta az elutasítást (2002
kivételével most a legalacsonyabb a munkás- és népi kerületek részvétele
az 5. Köztársaság összes elnökválasztásának első körét illetően).
Ugyancsak kifejeződik - kisebb
részben
- a
Jean-Luc Mélenchonra
és Benoît Hamonra
adott voksokban.
Pedig
ezen az ápr. 23-án lehetséges lett volna - az eredmények
mutatják -, hogy véget vessünk a gyűlölt
intézményeknek, az 5. Köztársaságnak és az Európai Uniónak.
De meghiúsult.
Pártunk,
a POID hónapok óta kampányolt ezért. Más munkásmozgalmi és
demokratikus irányzatokkal együtt mozgalmat hozott létre a
szakítás érdekében, hogy megteremtődjenek a körülmények a
munkáskormány létrehozásához, amely az osztályharc talaján
állva ad választ a dolgozókat és fiatalokat érő csapásokra. Az
ebben a kérdésben létrejövő egység híveként két hónapja
deklaráltuk, hogy ha
Hamon és
Mélenchon egy emberként
az
El Khomri-törvény
ellen foglal állást,
a
két jelölt egyezsége megmutatta volna a kiutat.
Az
egység nem jött létre.
A
két jelölt megosztottsága megnyitotta az utat a
Le Pen/Macron második
forduló előtt.
Most
pedig? A
demokratikus és munkásjogok visszaszerzése
van napirenden. A demokrácia nem annyit jelent, hogy minden ötödik évben
korona nélküli királyt választunk és felruházzuk minden
hatalommal a dolgozókkal szemben, a tőke és a bankok kívánságainak
kielégítésére. A demokráciának akkor van értelme, ha a
hatalom a nép kezében van, hogy az elutasított intézményeket
likvidálja és újak létrehozásáról dönthessen.
Ezért
kell arányosan választott Alkotmányozó Nemzetgyűlés a mandátummal
ellátott visszahívható képviselőkkel, amely a népesség védelmében a sürgős teendőket
megteszi, a bankok feletti kontrollt
átveszi, az elbocsátásokat megtiltja, a profitot elkobozza,
a nép számára szükséges konstrukciókba befekteti, az idegenben levő
francia katonákat kivonva minden hadműveletből hazahozza.
Ez
a demokrácia értelme, a szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlés,
amely az összes hatalommal felruházva rögtön felszámolja az
egyéni hatalmat, az 5. Köztársaságot.
Ami
Guyanában
történt, azt minden dolgozó jelzésként fogja fel:
amikor
a közhatalom blokkolja és visszaveri a követeléseket, az egész
munkásosztály, a nép mobilizálódik és ez az egyetlen eszköz
arra, hogy a kormány visszavonulót
fújjon.
Ami Guayanára igaz, igaz Franciaország dolgozói számára is. Egyesült
mozgósítás kell, akármilyen kormány is jön és akkor meghátrálásra
tudjuk kényszeríteni.
Ehhez
kell a párt.
Ne
hallgassatok azokra, akik azt mondják, nincs szükség
szakszervezetekre, nincs szükség pártokra! Ne hallgassatok azokra,
akik "közérdekekre" hivatkozva az osztályérdekeket tagadják és
híresztelik, hogy nincs többé osztályharc! Akárkik is legyenek,
zsákutcába visznek bennünket.
Nagy
szükségünk van a szakszervezetekre. Függetlenekre. Nagy
szükségünk munkáspártokra. Politikai érdekképviseletünkre.
Május
7-én az elnökválasztás második fordulójában a dolgozók nem
fogják bizalmukat
Marine Le Pen-re
testálni, mert annak programja elsősorban a
«francia»
és
«migráns»
ellentéten
alapul azzal a céllal, hogy a dolgozók jogos haragja ne a
munkanélküliségért és nyomorért felelős tőkések és bankárok
ellen, ne a kormányok és intézmények ellen forduljon, hanem
saját osztálytestvéreik ellen.
Dehát
lehet-e Macront
a demokrácia védőbástyájának vélni?
Ma,
az első kör végén
hallottuk
Macronnak
a nemzeti egységre szóló pátosszal teli felhívásait. Hallottuk
a jobboldali vezetőket is, de Benoît
Hamont
és a szocialista vezetőket is, sőt,
Pierre Laurent-t
(Kommunista
Párt)
és
Alexis Corbière-t
(La France insoumise/Lázadó
Franciaország),
akik
a Macronra
szavazásra szólítottak.
Emlékeztetni
kell arra, hogy
Macron volt
az
El Khomri-törvény egyik
kidolgozója? Hogy ezt a törvényt még inkább súlyosbította,
hogy egészen addig ment: a szakszervezetek létjogosultságát
kérdőjelezte meg, hogy a munkanélkülieket arra kötelezi,
akármilyen munkahelyet el kell fogadjanak, eredeti fizetésüknél
akár 25%-kal kisebb bérrel is?
Macron, ez
Hollande rosszabb
változata.
Sarkozy rosszabb
változata,
El Khomri rosszabb
változata.
Ki
gondolhatja, hogy az a jelölt, akinek programja a munkásjogok
letörése, a túlzott kizsákmányolás és a nyomor növelése, az a
demokrácia bástyája?
A
munkásmozgalom tradícióihoz híven a Parti
ouvrier indépendant démocratique kimondja:
nincs
demokrácia, ha a szociális jogokat megnyirbálják, nincs
demokrácia a munkatörvénykönyv lerombolásával,
nincs demokrácia a szakszervezetek létezésének kétségbevonásával.
A
demokrácia a munkásosztály harcban kivívott jogainak,
garanciáinak védelmét jelenti.
A
demokrácia a munkásmozgalom függetlenségének feltétele. Ennek a
küzdelemnek a szolgálatában hívunk Benneteket, dolgozók,
fiatalok, aktivisták, vegyetek részt nyílt összejöveteleinken,
vitáinkban. Új
korszak nyílik, új harcok kezdődnek. Szervezzük meg magunkat,
teremtsük meg azokat a körülményeket, amelyek között szembe
tudunk nézni ezzel.
Egy
dolog bizonyos:
az
5. Köztársaságnak nincs jövője, el kell söpörni.
A
szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlésért, az Európai Unióval
szakításért,
a
munkáskormányért, csatlakozzatok!
Országos
Iroda,
2017 április
23-án
23 h 30