Interjú Valentyin Uruszovval

 

Emlékeztetőül: Valentyin Uruszov az Alrosa gyémántfeldolgozó üzemében dolgozva hozott létre ezertagú független szakszervezetet. Bebörtönözték, nemzetközi kampány eredményeképpen szabadult ki, ebben magyar aktivisták is részt vettek. Uruszov kiszabadulása után deklarálta, hogy folytatja szakszervezeti tevékenységét.

Az interjút a Belarusz Köztársaság aktivistája, Julij Iljusenko költő készítette

- Beszéljen egy kicsit önmagáról. Hol született? Hogyan és hol telt gyermekkora? Hol dolgozott, mielőtt az Alroszához került? Hogyan került ehhez a céghez?

- Szaha Jakutföld Köztársaságban, a Mirnyinszki kerületben, Udacsnij városában születtem és nőttem fel. Majdnem egész gyerekkoromat ott töltöttem. Az első munkatapasztalatomat 15 évesen szereztem, egy geodéta segédje voltam, utána egy ács és asztalos mellett dolgoztam segéderőként. 18 éves koromban fél évet dolgoztam a szállítmányozásban (rakodóként) egy vállalat gazdasági ellátó részlegében. Utána kerültem az „Almazelektroremont”-hoz elektromos tekercselő-tanulónak, ahol négy évet dolgoztam, megszereztem a harmadik kategóriát. Ezután, a vezetéssel történt konfliktust követően, átmentem a kazánosokhoz Poljárnij települes ügyeletes villanyszerelőjeként ugyanott, Udacsnijban...

- Miben állt ez a konfliktus?

- A konfliktus lényege: annál a vállalatnál igen elterjedt volt a szeszesital-fogyasztás munkaidőben, de én soha nem éltem vissza az alkoholfogyasztással. A részleg mestere egyszer azt mondta, hogy ha egyszer én nem iszom a többiekkel, akkor nekem kell dolgoznom. A magam részéről én elmondtam, mi a véleményem erről az egészről. Nos, ezek után ő kijelentette, hogy felmond nekem. Ezt én nem vártam ki, hanem megírtam magam a felmondásomat. Utána mentema  kazánosokhoz Poljárnij település ügyeletes villanyszerelőjének, ahol mintegy egy évet dolgoztam, és a vezetéssel való nézeteltéréseim miatt mondtam fel.

- Ez alkalommal miben álltak ezek a nézeteltérések?

- Nem voltam hajlandó elvégezni olyan munkát, amelyre nem volt engedélyem. A település alállomásán üzemzavar történt, a társammal elhárítottuk, amikor pedig elérkezett az ideje, hogy bekapcsoljuk a 6000 voltos nagyfeszültségű oldalt, én a vállalati vezető energetikushoz, az adott pillanatban az egyetlen kompetens személyhez fordultam. Erre azt kaptam válaszként: „kapcsold vissza magad”. S mivel csak harmadik osztályú hozzáférésem volt (1000 Volt alatt), megtagadtam a bekapcsolást.

Ezután a 12.sz. gyárban helyezkedtem el villanyszerelőként, az elektromos berendezések kiszolgálását láttam el, ahol majdnem nyolc évet dolgoztam le. Egyidejűleg az IRGTU-n megszereztem a villamosmérnöki képzettséget. 1999-ben, még a gyárban dolgozva, barátaimmal létrehoztuk a „Szever” ifjúsági sport- és egészségőrző mozgalmat, ahol a sportba és munkába bevonva a fiatalokat igyekeztünk távol tartani az alkoholtól és drogoktól. Végeredményben nyakig merültünk ezekbe a problémákba, belülről megtapasztaltuk és elszörnyedtünk.

Elkezdtük blokkolni a drogárusító pontokat, ami rögtön kihatott a drogforgalomra. A Belügyminisztérium munkatársai reagáltak elsőként. Ennek eredménye egy évig tartó bírósági vizsgálat lett, az ügyész ötünknek öttől nyolc évis terjedő, szigorított rezsimben letöltendő büntetést, hármónknak felmentő ítéletet kért, de az amnesztia miatt elengedtek bennünket a bíróságról.

Még szerettem volna a városban visszaállítatni a mozit, melyet még a szovjet időben szüntettek meg.

Mivel a bányászati kombinát nem akart pénzt áldozni erre a projektre, magamnak kellett szponzor után nézni. Találtam, mindenről megállapodtam mindenkivel, de ekkor kezdődtek a gondok a kombináttal, amely „megfeledkezett az egészről”.

Végülis alig-alig tudtam tartani magam egy évig, az egész dolgon egyáltalán nem kerestem semmit, ellenkezőleg, veszítettem rajta. Van egy verzió, mely a legjobb magyarázattal szolgál a történtekre: a mozi megnyitó prezentációjára az úgynevezett elitnek nem jutottak VIP-helyeket, amit egyébként eszembe sem volt konkrétan bárkinek biztosítani. Az önkormányzat vezetőjét ez egyáltalán nem bántotta, sőt éppen ellenkezőleg: hosszasan és barátságosan kezet fogott velem.

A kudarc után az önkormányzat vezetője maga mellé vett és kinevezett a kereskedelmi piac meghatalmazott vezetőjévé. Itt a piszkos önkormányzati választásig dolgoztam, amelyen a volt vezető vesztett és a bányászati kombinát a saját emberét állította a helyére. Most minden oldalról durva nyomásgyakorlás indult velem szemben. Ha nem számítom a pénzbeli veszteségeket, amit befektettem a piacba, hogy normális kinézete legyen, mindez nem volt számomra annyira fájdalmas, mint az előző alkalmakkor.

Ismét az ALROSZÁ-nál kellett elhelyezkednem. Ez ATM (gyémántkitermelő technikát szerelő üzem), ahova engem ötös kategóriájú villanyszerelőnek vettek fel. Ugyanott dolgoztam vezető energetikusként is, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Így visszamentem az AER-hoz (energetikai szerelő üzem) hatos kategóriájú villanyszerelőnek. Úgy látszik, ez volt a sorsom, mivel ezen a munkahelyen energetikai vezetőként dolgozott az az ember, aki elindított engem a szakszervezet létrehozásának útján...

- Milyen ember volt ő? Hogyan történt ez?

- Ez az ember Alimov Oleg volt, a vállalat vezető energetikusa. A felesége is ott dolgozott, a személyzeti osztály vezetőjeként. Amikor beléptem, a társaim rögtön mondták, hogy problémáim lesznek vele. Mivel előttem már hat embert kiutált onnan. Az első héten minden rendben ment, de azután, amikor vizsgáznom kellett nála biztonságtechnikából, minden megtett, hogy megbukjak. De kiálltam a próbát, levizsgáztam. Ekkor aztán mindenféle dolgot beindított, beleértve a szabotázst. Kiadott nekem egy feladatot, melyet elvégeztem a munkanap végére, utána hazamentem. Ő meg a munkanap végeztével bejött és megrongálta, amit elkészítettem. Amikor reggel megérkeztem a munkába, ő már összehívott egy bizottságot mutatva nekik, úgymond, milyen „rosszul dolgozok”. Ez minimum kétszer megismétlődött. Ez indított arra, hogy törvényes megoldást keressek a problémára. És amikor én már szakszervezeti vezetőként léptem fel, ő azonmód visszahúzódott, mivel akkor már valóban ismertem jogaimat és kötelességeimet, így állandóan leiskoláztam őt.

Ezután engem leültettek, a szervezést egy másik csapatra bízták, az egész mérnöki-műszaki gárdának felmondtak a vezetőjükkel együtt. Az említett szervezetek mind az ALROSZA tulajdonai.

Ennyi a rövid életrajzom.

- Már elég sokat írt a sajtó arról a visszataszító és piszkos történetről, ami azzal kezdődött, hogy drogot csempésztek Önhöz, ezért nem akarom századszor feltenni a kérdést, hogy s mint volt a börtönben, tudjuk, hogy nem volt örömünnep. De az akaraterő kérdése nagyon érdekes számomra, azaz nem is számomra, hanem számunkra, Belarusz bérmunkásai számára, akik gyakran kénytelenek vagyunk otthagyni a munkahelyünket és áttelepülni Oroszországba másik munkát keresve, ahol az ittenit csak kicsit meghaladó fizetésért jogfosztottan gályázunk. Mit tud kívánni az ilyen embereknek, hogy felébressze harci kedvüket és ne meneküljenek el a probléma elől? Honnan vegyék a bátorságot, hogy szembeszálljanak ezzel a rendszerrel, a minden felőrlő gépezettel, az emberellenes kapitalista törvényekkel és a vezetők felsőbbrendű cinizmusával?

- Ez a kérdés inkább az ember belső világáról szól. Ha elfogadható valakinek a rablét, akkor nincs mit változtatni, az ilyen ember rendszerint annak a szakszervezetnek fizeti a tagdíjat, amelyik semmit sem tesz a munkajogok védelméért, és a valódi munkás-szakszervezetektől valamiért sajnálja ezt a pénzt. Meg kell magyarázni és tudatosítani az emberekben az egyesülés, a jogainkért vívott együttes harc értelmét. Meg kell magyarázni, hogy rajtunk kívül senki nem tesz értünk semmit. A helyzetünk csak romlani fog, bár most sem rózsás. A folyamatos nadrágszíj-szorítás még rosszabb forgatókönyvhöz vezet. Az emberek, sajnos, mindenhez hozzászoknak, a lényeg, hogy fokozatosan történjen.

Valóságos, reális győzelmekre van szükségünk az egyes vállalatoknál, mivel éppen ezek ihletik meg a népet? Ez olyan téma, amit nem olyan könnyű leírni, élő kommunikációra van szükség. Nálunk már, úgylehet, törvényesítették a rabszolgaságot – mégis mindenki hallgat. Miért, mire várnak? Arra, hogy a többi vállalatnál is törvényesítsék?

Az Oroszországi Föderáció, Ukrajna és Belarusz munkásainak több megértéssel és szolidaritással kell lenniük egymás irányában! De először meg kell szabadulnunk szakszervezetek rendeltetésének  régi, szovjet értelmezésétől. A szakszervezet nem beutaló, nem szociális juttatások, hanem elsősorban az egész kollektíva folytonos harca a munkáltatóval! És ahhoz, hogy harcoljunk, egységbe kell tömörülnünk, hatékony munkásökölbe, mely képes bármilyen akadályt szétzúzni. A munkáltató az egységes munkásosztálytól fél, mi pedig félünk egységre lépni, mert nem hiszünk egymásban.

 

(Folytatása következik)

 

A teljes anyag itt olvasható:

http://tezis11.com/rabochee-dvizhenie/59-intervyu-s-valentinom-urusovym.html

Magyarország tőkései, egyesüljetek!

 

 ????????

 

A FIDESZ-től balra álló hazai csoportosulások a választások előtti harcias kedv fokozása és a választók megnyerése helyett önmagukkal vannak elfoglalva. Az a döbbenetes tény, hogy nincs miniszterelnök jelöltje az önmagukat baloldaliaknak nevező erőknek minden elképzelést felülmúl. Hogy lehet egy választásnak nekikezdeni, hogy nincs kihívója Orbán Viktornak? Mit is akarnak ezek az erők? Kinek áll érdekében ez az impotens állapot fenntartása?

Azt meg lehet mondani azonnal. hogy kinek nem áll érdekében. Ez a réteg a bérből és fizetésből élők, idesorolható minden munkavállaló, de még egy merész gondolattársítással a kisparaszti réteg is a vesztesek körébe sorolható. Ők a legnagyobb vesztesei az elmúlt 25-30 évnek. És kik a nyertesei ennek a helyzetnek? Elsősorban a pártok mögött álló üzleti körök, a Simicska- Puch tandem mögé felsorakozó üzletemberek. A LAEDER és az Uniós pénzekből létrejövő beruházásokból a pártok mögött álló üzleti körök komoly hasznot húztak, ez a két kör egymást mindig is kisegítette. A nagy FIDESZ-es elszámoltatásból valahogy Puch elvtárs neve kimaradt. A Simicska-Nyerges duót nem kell bemutatni a közvéleménynek, az MSZP jelenlegi pártigazgatója és pénzosztója Velez Árpád szintén kötődik Puch Lászlóhoz és a FIDESZ-hez is. Puch László közeli barátja Velez Árpád pártigazgató édesapja:http://hvg.hu/hvgfriss/2012.24/201224_az_mszp_uj_partpenzembere_rovid_vagta

Egy évvel ezelőtt a hvg.hu hasábjain megjelent két érdekes cikk, ami nem kapott visszhangot: http://hvg.hu/gazdasag/20120705_fidesz_mszp_gazdsagi_kapcsolat és http://hvg.hu/hvgfriss/2013.23/201323_logalgrad_kiszallt_simicska_velez

A cikkekből kiderül a két párt üzleti háttereinek összefonódása. Senki sem cáfolta a mai napig az ott leírtakat. Déjà vu érzése volt az embernek a MALÉV ügyben. Bedönteni egy nemzeti légitársaságot és az ellenzék egy vállrándítással elintézze, hát ez igen furcsa. Erre az érzetre erősít a közelmúltban kirobbant NAV botrányban az MSZP teszetoszasága is. Ha nem lenne bűnös, akkor azonnal ráindult volna az ügyre és addig verte volna a vasat, amíg a FIDESZ-t őrületbe kergetné. Nem teszi, csak a JOBBIK-tól retteg. De lehetne a sort a végtelenségig folytatni.

Mi köze van ezeknek az üzleti köröknek a baloldal mostani „őrültségéhez”? Szerintem a Jókai utca pénzemberei bemérték, hogy nyerni nem tudnak Mesterházyval. Bajnai „savanyújóska” képe sem váltotta be a hozzáfűzött reményt, így új stratégiát kellett kidolgozni. Egyes pletykák szerint a Jókai utcában az vetődött fel, hogy mi lenne, ha a német mintát eljátszanák itthon is. Nagyon nagy hazardírozás, de egy kis szerencsével be is jöhet a fiúknak. A gond csak az, hogy megint elárulják választópolgáraikat, szavazóbázisukat. Ebbe a levesbe „köpött” bele Gyurcsány a maga hebrencs módján október 23-án. A DK sem akar kimaradni ebből az osztozkodásból, de vezérük személye teljesen elfogadhatatlan a másik oldal számára (nem is csodálkozok rajta). A stratégia alapján nem kell közös lista, hogy Bajnai csapata is leválasztható legyen az MSZP-ről, és könnyebb legyen a FIDESZ-szel megállapodni. Nincs miniszterelnök jelölt, nincs kihívója Orbán Viktornak. Nagyon nem is feszegetik a FIDESZ piszkos ügyeit, nagy néha megszólal Gőgös Zoltán, de olyan mintha égbe kiáltott szavak lennének a mondatai. Hogy erre miért is van szükség? A Jókai téren arra játszanak, hogy a JOBBIK annyira megerősödik, hogy a FIDESZ-nek nem lesz 50%-a, nem tud majd egyedül kormányt alakítani. A FIDESZ udvari beszállítóinak nem is tetszene a JOBBIK, így marad a háttérben együttműködő MSZP kormány koalíciós partnernek. Ha nagyon megnézzük a 2009-2010 közötti gazdasági politikát és napjaink kormányzati ténykedését, akkor csak hangsúlybeli különbségek vannak a két párt gazdasági ügyei mögött. Az árnyalatbeli különbség pedig abban tapintható ki, hogy az MSZP nagyon nem nyúlt a hazai oligarchák dolgaihoz, addig a FIDESZ a 2/3 révén sokkal bátrabban belepiszkál a nekik nem behódoló oligarchák dolgaiba – lásd a Csányi birodalom elleni támadásait.

Ha ezt valóban megteszi az MSZP, akkor a baloldalt nem csak elárulja, hanem teljesen kiszolgáltatottá teszi a bérből és fizetésből élőket a tőkés oligarcháknak, a globális tőkének. Magyarország tőkései egyesülnek, hogy még jobban tudják kizsákmányolni a már nyomorba döntött alsó kétharmadot. Az MSZP ezzel az árulással nyílt utat enged a fasizálódásnak, és nem lesz komoly erő, amelyik hitelesen szembe tud szállni a JOBBIK köré csoportosuló réteggel.

Ebből a csapdából talán az egyesülő szakszervezetek köré szerveződő új párt adhatna menekülési útvonalat a magyar társadalom józanul gondolkodó erőinek. A szocialisták köreiben nem is beszédtéma az egyesülő szakszervezetek – egy önmagát baloldalinak nevező erő nem nyilatkozik meg a munkavállalói érdekképviseletek nagy horderejű kérdésében! ... ezt beszédes hallgatásnak szokták nevezni. A kormánynak azért van valami sejtése a számára veszélyt jelentő folyamatról. Azonnal odaküldte a tárgyalásokra hű vazallusait – Gaskót és Palkovicsot – és próbálják akadályozni az egyesülés folyamatát. A tagdíjaiból önmagukat képtelenek a szakszervezetek fenntartani, működtetni – talán csak a MOL egyik szakszervezetére nem igaz ez az állítás. A kongó sztrájkalappal nem tudnak a szakszervezetek kormányt buktatni, vagy legalábbis sarokba szorítani a tagságuk ellen tevékenykedő hatalmat. Ráadásul csak azok a szakszervezeti konföderációk kaptak állami támogatást akik, hajlandók voltak tagságukat elárulni és a kormánnyal megállapodni, és sztrájkjogaikat korlátozni is hajlandók voltak /lásd a Pedagógusok Szakszervezete/.

Ezt az űrt ismerte fel a haza nagytőke és igyekszik a tőke érdekeit képviselő pártokat kiegyezésre kényszeríteni.

Magyar tőkések, egyesüljetek! Jaj nektek, magyar munkavállalók!


( A cikket egy magyarországi baloldali kollektíva jegyzi, különböző irányzatokhoz tartozó munkásmozgalmi aktivisták)

 

australia asia worker links

 

Ausztrália-Ázsia munkásvonal
aawl hírek

 

---

	Sri Lanka  Az ausztráliai Ansell vállalat több mint 800 munkása a szabad ipari zónában több mint egy hónapja lépett sztrájkba. Szabad szakszervezetük megalakításának jogáért harcolnak, melyet a vállalat elutasít a dolgozók megfélemlítésével próbálkozva. A dolgozók levelet írtak az ausztrál hatóságokhoz, támogatásuk érdekében pedig petíció indult. Az Ansell multinacionális világcég, 35 országban van jelen. Most közös nemzetközi munkásakció szervezése folyik az eredményes riposzt érdekében.

	Banglades  A bangladesi textlipari dolgozók a múlt év óta folyamatosan mobilizálják magukat a gyalázatos munkakörülmények ellen. Az épületek összeomlása, kigyulladása, amely annyi halottat követelt, annak eredménye, hogy a sokmillió munkavállalót foglalkoztató iparág brutális és embertelen viszonyokra épül. A héten a tüntetőket a rendőrség már nem csak verte és könnygázbombákkal árasztotta el, hanem éles lövéseket is leadott: két munkást ölt meg és sokakat megsebesített. A megmozdulást azonban nem sikerül elfojtania.

	Törökország  A Punto Deri bőrdíszmű dolgozóinak régóta kell szembenézniük az alacsony bérekkel, hosszú munkaidővel. Túlóráikat nem fizetik, éves szabadságukat nem vehetik ki. A jobb munkakörülmények elérése érdekében helyi szakszervezetet hoztak létre. A Punto Devi válasza erre azt volt, hogy felderítette a szakszervezeti aktivistákat és azonnal elbocsátotta őket. Nemzetközi kampány kezdődött jogaik elismertetése érdekében.

	Korea  A hónap elején az Incheon repülőtér mintegy 700 dolgozója követelésének adott hangot munkahelyi státuszának javításáért. Sztrájkjuk annyi sikerrel járt, hogy a vezetés most már tárgyalásokba kezdett. A dolgozók készek a munkát újból beszüntetni, ha ezek eredménytelenül zárulnak. Az utóbbi időben megszaporodtak Dél-Koreában az ilyesfajta megmozdulások.

	Palesztina  A palesztin földön többmillió palesztin dolgozó élete van veszélyben. Túlélésük érdekében sokan kénytelenek izraeli vállalatoknál dolgozni a megszállt területeken.  Nap mint nap megfélemlítik, megalázzák őket, azon felül is, hogy különféle korlátozó jogszabályok vonatkoznak rájuk és saját földjükön «titkos emigránsnak» számítanak. Mindezek ellenére a palesztin dolgozók folyamatosan harcolnak, akciókat folytatnak és szervezetten teljes erővel küzdenek.

	Burma  A közeltmúlt egy jelentése beszámol a burmai ipari zónák dolgozóinak körülményeiről, melyek a rabszolgasághoz hasonlíthatóak. Rangoon környékén napi 1 dolláros bérért napi 11 órát dolgoznak a hét hat napján. Sem betegszabadságra, sem egyéb szabadnapokra nem jogosultak, tömegszállásokon alszanak tisztálkodási lehetőség nélkül. A jelenlegi törvények nem nyújtanak sok védelmet a dolgozók számára, mégis az utóbbi két évben a munkásaktivitás jelentősen megnőtt.

	Fülöp-szigetek  Az országot nemrégen ért természeti csapás óriási károkat okozott, s rendkívül nehéz a szükséget szenvedők megsegítése is. A sajtó nagy része nem fordít figyelmet arra, mi az oka mindennek. A környezet megváltoztatása miatt a szigetek nem képesek ellenállni a természeti katasztrófáknak. A dolgozók többsége rendkívül rosszul fizetett, ugyanakkor egy hihetetlen gazdag rétegnek hatalmas a vagyona. Az elkövetkezendő időkre is számos hurrikánt jeleznek a térségben, mely minden valószínűség szerint ismét azokat fogja sújtani, akiknek nincs módjukban védekezni.

Vallás

“A vallási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a valóság nyomorúsága ellen ... . A vallás a nép ópiuma.“ (MEM 1. 378.old.)

Kevés idézetet csavartak ki jobban az eredeti értelméből, mint a nép ópiumáról valót. Ki arra használta, hogy hadjáratot indítson a vallás ellen, ki arra hogy hadjáratot indítson - Marx ellen. Általában elfelejtik, hogy az ópium nem csak veszélyes kábítószer, de az elviselhetetlen kínokat enyhítő gyógyszer is. Arról is megfeledkeznek, hogy az ópium hirtelen, drasztikus elvonásának beláthatatlan következményei vannak.
 

 

Ateizmus-vallás-materializmus

Fogalmi tisztázás:

Ateista - istentagadó, azaz azt a véleményt valló, hogy semmiféle istenek nincsenek, a világot senki nem "teremtette".

Materialista - az anyagi valóságot a tudat elébe helyező, aki szerint a tudat az anyag egy speciális viselkedési formája. Isten (istenek) létével nem foglalkozik, mert szerinte az emberek tevékenysége nem függhet attól, hogy van-e isten, vagy nincs (amely kérdésre logikailag amúgy sem lehet válaszolni).

Hit - az emberi gondolkodás nagyszerű képessége, hogy amennyiben valamilyen fontos körülményről nincs módjában szilárdan meggyőződni, akkor mintegy hipotézis elfogadásával képes az így keletkezet és tevékenységét akadályozó űrt betölteni. Például, ha kimegyek a villamosmegállóba, és mielőtt felszállnék a villamosra, meg akarnék teljes bizonyossággal győződni arról, hogy a kiválasztott járat oda visz, ahova utazni akarok, akkor soha sem jutnék sehova. Tehát elhiszem, hogy a villamos a kiírt menetrend szerint fog közlekedni (pedig messze nem 0 a valószínűsége annak, hogy nem) és felszállok rá. Ilyen hitek (amit Lukács György az Esztétikumban "hétköznapi hitnek" nevezett) szó szerint "befonják" életünket - nélkülük képtelenek lennénk élni. A vallásos hit eredetileg ezekből a "hétköznapi hitekből" nőtt ki. Előbb a totemizmus, majd a különböző vallások formájában.

 

Marx kifejezetten materialista volt - egyrészt vitába száll az ateista ifjú hegeliánusokkal, másrészt egész életművében egy sort sem találni, ahol azzal foglalkozott volna, hogy márpedig isten nem létezik. Viszont egyetlen tételét, állítását sem próbálta istenre való hivatkozással bizonyítani. Materialista módra nem foglalkozott isten létével, vagy nem létével. A sztálinizmus durva ateista túlkapásai éppen az egyik bizonyítékai annak, hogy a sztálinizmus nem marxizmus.

Egyetlen marxi szöveg sem ateista, ellenkezőleg, a leggyakrabban emlegetett marxi "ateista" szöveg ("a vallás a nép ópiuma") teljes szövegkörnyezetében egy mintaszerű materialista szöveg, amivel Marx éppen a vulgár-ateista ifjú hegeliánusokkal vitatkozik:

"A vallástalan kritika alapzata: az ember csinálja a vallást, nem a vallás csinálja az embert. Mégpedig a vallás annak az embernek az öntudata és az önérzete, aki vagy még nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét elvesztette.

De az ember nem valami elvont, a világon kívül kuksoló lény. Az ember az az ember világa, az állam, a társadalom. Ez az állam, ez a társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küzdelem ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás.

A vallási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a valóságos nyomorúság ellen. A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.

A vallást, mint a nép illuzórikus boldogságát, megszüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát követelni. Az állapotáról táplált illúziók feladását követelni annyi, mint amaz állapot feladását követelni, amely rászorul az illúziókra. A vallás kritikája tehát csirájában ama siralomvölgy kritikája, amelynek szentfénye a vallás."

Látjuk, ez a szöveg egy szót sem szól Isten létéről, vagy nemlétéről. Ez az emberek viselkedéséről szól, arról, hogy a vallás egy menekülés a valóság elől. Marx szerint a vallás helyes kritikája annak a valóságnak a kritikája, amely elől menekülni kell - például a vallásba (mert hogy máshova is lehet menekülni: például az alkoholba vagy az ópiumba). Marx az istentagadást, mint a vallás olyan kritikáját, amely nem törődik a valóságos (materiális) világ vallást szülő torzulásaival, elvetélt, hibás kritikának tartja - Marx nem ateista, hanem kifejezetten antiateista materialista.

A vallásos tömegeket nem azzal győzzük meg, ha bebizonyítjuk (annak ellenére, hogy ez filozófiailag lehetetlen), hogy nincs Isten, hanem azzal, hogy azt mutatjuk meg: a való (materiális) világ szörnyűségei ellen mi magunk, emberek is sikerrel tudunk fellépni. Ha valakinek ehhez Isten létezésének tudatára, mint afféle botra is szükség van - az az ő magánügye. Az egyik legszebb materialista népi bölcsesség:

"Segíts magadon, s az Isten is megsegít!"

(Phoenix)