2009. május 21.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja
Tartalom
Nemzetközi felhívás a berlini világkonferencia megtartására és a felhívás első aláírói: «Mindannyiunknak megvannak a magunk sajátos tapasztalatai, hagyományai, azonban a háború és a kizsákmányolás elutasítása összeköt bennünket. Azt gondoljuk, itt az ideje, hogy tennivalóink összegzésére vitát nyissunk. Mindenkit hívunk, aktivistákat, felelősöket és munkásmozgalmi szervezeteket, hogy együtt készítsük elő ezt a tanácskozást és találkozzunk Berlinben 2010. május 21-22-23-án a háború és a kizsákmányolás ellen.»
Guadeloupe: megtorlás az aktivisták, dolgozók, fiatalok, Elie Domota ellen; Gourbeyre ifjai, Sarah Aristide és Patrice Tacita ügyvédek; Michel Madassamy; Gabriel Bourguinon; Raymond Gautherot; Jocelyn Leborgne; Max Delourneau; Christophe bírósági idézést kapott.
«Hogy miért ez az összehangolt támadás?» teszi fel a kérdést az UGT. «Mert a dolgozók szakszervezeteikkel nem kapituláltak (…). Guadeloupe dolgozói és népe nevében, legitim jogaikért való küzdelmünkben, a megtorlás megszüntetéséért újból nemzetközi szolidaritásra hívunk. »
USA: a gazdasági válságról szóló San Francisco-i máj. 9-i tanácskozás szervezőbizottsága nevében Alan Benjamin nyilatkozata: «azt mondjuk, hogy nem lehet a dolgozók és az elnyomottak igényeit egyaránt kielégíteni – különösen nem most, a válság idején, mikor a recesszióból a depresszióba tartunk – úgy, hogy Wall Streettel és a munkáltatókkal partneri egyezségeket kötünk. Ez — a szakszervezetektől származó — alapelv vezetett bennünket oda, hogy a konferenciát «Mentsétek meg a dolgozókat - ne Wall Streetet!» jelszó alatt szervezzük.
Pakisztán: a pakisztáni Dolgozók Konföderációja sürgős gyűlésre hívott a Swat (Bunair, Malakand) és más pakisztáni vidékeken kialakult helyzet miatt. «(...) A mi feladatunk megmenteni országunkat, létezésünket, nemzeti szuverenitásunkat és egységben harcolni a jogászokkal, orvosokkal, ápolókkal, a pedagógusszervezetekkel. Az ország és 17 millió lakosa túléléséről van szó...» .
USA
San Francisco-i tanácskozás, 2009.május 9.
“Nem lehet egyszerre megmenteni a Wall Streetet és a Main Streetet”
A mondat Alan Benjamintól származik.
Alan Benjamin a San Franciscoi Szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja és egyik elnöke a Tanács Gazdasági válságbizottságának.
Alan Benjamin részt fog venni az ILO konvenciók és a szakszervezetek függetlenségének védelmére rendezendő 16. találkozón Genfben jún. 6-án.
Jan. közepén a San Franciscoi Szakszervezeti Tanács Gazdasági válságbizottsága (SFLC) közzétett egy jelentést, mely kiemelt egy központi kérdést: nem tudjuk megmenteni egyszerre a Wall Streetet (1) és a Main Streetet (2), “mert a Wall Street a spekulációból profitál – és a megmentési terve a spekulációt szubvencionálja.”
Azt mondjuk, hogy nem tudjuk kielégíteni a dolgozók és elnyomottak igényeit egyaránt – különösen nem most, mikor a gazdaság a recesszióból a depresszióba tart – a Wall Streettel és a munkáltatókkal partneriátusban. Ez — a szakszervezetektől származó — az alapelv vezetett bennünket oda, hogy a konferenciát «Mentsétek meg a dolgozókat - ne Wall Streetet!» jelszó alatt szervezzük. Nem köthetünk partneri egyezséget a Wall Streettel és a multinacionális vállalatokkal, mert a dolgozók és a tulajdonosok érdekei ellentétesek.
(...)
Amikor szakszervezeti vezetőink beleegyeznek ebbe a nagymama-receptje-szerű gyógymódba, ebbe a hamis ötletbe, hogy egyszerre meg lehet menteni a Wall Streetet és a Main Streetet, meg fogunk bénulni — eljött az ideje, hogy saját érdekeink védelmére mozgósítanunk. Vagy pedig a legrosszabb következik, szakszervezeteink kísérői lesznek ezeknek az elképzeléseknek és elfogadják az elfogadhatatlant.
Nézzük az autóipar válságát, mely magába foglalja a mentési tervek a dolgozók szempontjából összes problémáját. A Wall Street bankára, Steve Rattner, az Obama-csapat vezetője a GM és Chrysler megmentési terve munkájában revolvert szegezett az autóipari dolgozói szakszervezetek halántékához: «Használjátok fel saját nyugdíj- és betegségbiztosítási pénzeiteket, hogy a csődbejutott vállalatokat támogassátok. Nincs más választásotok, mint csatlakozni a munkáltatótokhoz a “munkahelyi partneriátus” keretében, ha meg akarjátok őrizni munkátokat és elkerülni a legrosszabbat!»
De a Wall Street által kigondolt, az Obama-adminisztráció által bevezetett, a nagyvállalatok által dirigált restrukturáció egyetlen célja, hogy megszüntesse a munkahelyeket – a szervezett tízmilliókét. Egyetlen célja a közösségek megsemmisítése csakúgy, mint a szakszervezeteké.
Azt kérik, hogy a szakszervezetek vállalják magukra a közvetlen felelősséget a dolgozók elbocsátásában, a munkatempó növelésében és kockáztassák a társadalombiztosítási alapokat a Wall Street-káderek és a munkáltatók oldalán. Azt kérik, hogy a nyugdíjuk, szociális védelmük jövőjéért aggódó nyugdíjasokat versenyeztessék a dolgozókkal, akik munkaszerződése – egy nyugdíjas által minősítve – «rabszolgaszerződés».
Sajnos, az autóipari szakszervezeti vezetés elfogadta az elfogadhatatlant – anélkül, hogy tudná, hogyan riposztozzon, a munkásmozgalom más szegmensei támogatása nélkül, a Chryslerben megszavazták ezt a romlott megmentési tervet. Csak egy gyenge kisebbség voksolt ellene, pedig igazuk volt ezzel a nemmel.
Nem, a szakszervezetnek nem az a szerepe, hogy megmentse a nagyvállalatokat piszkos szükségleteikért. Ezért lehet olvasni programunkban egy cikket a Gazdasági válság bizottságtól, melyben elismételjük újból, hogy ma a munkásmozgalom együttesen tud harcolni – és kell is –, hogy ne következzen be még egy PATCO (egy eltűnt szakszervezet - a ford.) vagy még rosszabb. A munkásmozgalom tudja magát mozgósítani és meg is kell tegye, hogy követelje: EGYETLEN ELBOCSÁTÁST SEM AZ AUTÓIPARBAN (S A TÖBBIBEN SEM)! AZ ÖSSZESET LEÁLLÍTANI! ÁLLAMOSÍTANI A 3 NAGYOT és átállítani az ipart elektromos gépkocsik, gyors tömegközlekedési eszközök gyártására, nap- és szélenergia hasznosítására. A zöldnél is zöldebbre állíthatnánk iparunkat és gazdaságunkat – nem csak szavakban, tettekben is.
Ez az állhatatosság a detroiti dolgozóknak nyújtandó segítség központi kérdéséről, hogy meg tudjunk szervezni a riposztot, az egyik oka annak, hogy Bizottságunk jún. 13-ra tüntetést javasol San Franciscoban, országos tiltakozás keretében a bankárok és üzletemberek detroiti jún. 14-16-i csúcstalálkozója előtt.
Ma sok politikai vezető azt magyarázza nekünk, hogy gazdasági válság lévén fontos, hogy a dolgozók, a szakszervezetek különösen megértőbbek legyenek az amerikai nagyvállalatok szükségletei és szerepe iránt. Azt magyarázzák, hogy a Wall Street és a munkáltatók a krízisból való kilábalásban vitális partnerek.
Az elnök és fő gazdasági tanácsadója például elmagyarázták nekünk, hogy az alkalmazotti szabad választásról szóló törvény (EFCA) túlságosan «megosztó» lenne és találnunk kell egy más «kompromisszumot», amely megoldást nyújt az alkalmazottak «legitim nyugtalanságára». Ezekhez a politikusokhoz sajnos már csatlakoztak olyan hangok is, melyek a munkásmozgalom kellős közepéből érkeznek, s azt mondják, az EFCA-ért vívott harcot — ami minden, csak nem befejezett — hagyjuk abba és gondolkodjunk valamiféle alternatív megoldásokban.
Azt is mondják, hogy a munkásmozgalom régi követelései limitáltak, az ALENA és más szabadkereskedelmi szerződések újrarendezése (egy újrarendezésnek célja lévén szociális és alkalmazható környezetvédelmi záradékok beépítése) nincs napirenden. Másik tanácsadó „alapvetően jónak” találja az ALENA szabadkereskedelmi egyezséget. De az egyezményben semmi sem jó. Mint egy kard, hegyével a munkásmozgalom szíve felé fordítva itt is és más országban is.
A dolgok javunkra fordításának egyetlen módja az, hogy a munkásmozgalom megtalálja függetlenségét a kormányokkal és a munkáltatókkal szemben.
Megmenteni a dolgozókat, NEM a bankokat, azt jelenti, hogy az összes banki megmentési tervnek véget kell vetni és visszaszerezni a 4 milliárd dollárt, amit Kincstár és a Szövetségi Tartalékalap utalt nekik az utóbbi két évben – mert ezeket a pénzeket rossz szándékkal használták. Nem mentettek meg velük munkahelyeket, nem hoztak létre újakat sem, nem stimulálták a gazdaságot.
A munkásmozgalomnak kormányokkal és a munkáltatókkal szembeni függetlensége szükséges, hogy mobilizálni tudjuk a többséget a követeléseink teljesítésére:
• semmi elbocsátást!
• tömeges munkahelyteremtést, hogy minden dolgozó találjon munkát!
• az alkalmazottaknak választási szabadságot, rögtön!
• véget vetni a háborúknak és a háborús költségvetésnek!
• moratóriumot az elkobzásokra és kilakoltatásokra, azonnal!
• fizethető lakhatást mindenkinek!
• iratokat mindenkinek, most!
Igen. Harcolnunk kell azért, amit el akarunk érni — NEM kell elfogadnunk, amit nem akarunk, s különösen nem küzdelem nélkül. (...)
Ebben az országban a remény új szele fúj. Az emberek változást akarnak. A változásra szavaztak, azt várják. Ugyanakkor az aggodalom egyre nő, itt is, ott is egyre többen kezdik megérteni, hogy a változást nem fogják föntről adni, sem a bankárok, sem a washingtoni politikusok; ha akarják a változást, ezt nekik, a többségnek, a munkásosztálynak kell megvalósítani saját magának.
(1) a pénzvilág jelképe
(2) a munka világának szimbóluma
EIT – Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
Nyílt világkonferencia
A háború és a kizsákmányolás ellen
Berlin, 2010. máj. 21-22-23.
18 éve, az iraki nép elleni első gyilkos háború előestéjén, 53 országból érkezett, a munkásmozgalom és a demokratikus szervezetek különböző irányzataihoz tartozó küldöttei megalapították 1991-ben Barcelonában, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértését. A kiadott Manifesztum a háború és a kizsákmányolás ellen megerősítette a készülődő kegyetlen háború és a magántulajdonon, a munka tőkés kizsákmányolásán alapuló rendszer elválaszthatatlan kapcsolatát : “Mi háborúellenesek vagyunk, az egész világon a dolgozók és népek háborúellenesek. Mivel tudják, hogy a háború, az elnyomás és kizsákmányolás egy kiegészítő lépés az IMF, az Közös Piac szervezte minden országban, minden kontinensen jelenlévő deregularizációt, munkanélküliséget, az oktatás és a kultúra rombolását, az üzemek destrukcióját, a vidék elnéptelenedését jelenti. A háború a kiegészítő lépést jelenti a munkásszervezetek alárendelése felé, először a szakszervezeteket az állam alá, teljes függetlenségük feladása mellett.”
Igazuk volt ezeknek a különböző irányzatokhoz tartozó aktivistáknak?
18 év múlt el. A nemzetek közötti konfliktusok és a nemzeteken belüliek állandósultak. Háborúk Afganisztánban, Irakban ismét, Közel-Keleten, a Balkánon, a Kaukázusban, Afrika egész régióiban. Háborúk, amiket a volt USA-elnök George W. Bush így jellemzett 2001-ben: “Totális háborúk: gazdasági, szociális, politikai, katonai.”
18 év múlt el. Az egész világon, a munkás- és demokratikus jogokért küzdő aktivisták és szervezeteik megtehetik-e, hogy ne nyugtalankodjanak a közel-keleti konfliktus eszkalálódásáért, különösképpen Izrael gázai katonai agressziója okán? A Föld egyik legsűrűbben lakott területén, Gázában a kollektív büntetés folytatódhat-e? Akik a békét és igazságot keresik, csendben maradhatnak-e ezzel az agresszióval és az okozott szenvedéssel szemben?
Lehetséges-e tagadni a közel-keleti veszélyes eszkaláció és az elbocsátási, üzembezárási hullám közötti kapcsolatot? A munkásosztályt sújtja a munkahelyek destabilizációja minden földrészen — aláhúzva a termelési eszközök magántulajdonán alapuló gazdasági rendszer világválságnak mélységét.
A Nemzetközi Munkaügyi Iroda (BIT) 2009 január végi jelentése szerint, 2009-ben a munkanélküliek száma 2007-hez viszonyítva 30-51 millióval nőhet, és több mint 200 millió személlyel növekedhetnek a «szélsőségesen szegény dolgozók» sorai.
Kínában a «migráns dolgozók» tízezreit bocsátották el a csődbejutott üzemekből, éhinégre ítélve családjukkal együtt.
Az USA-ban a történelmi “Big Three” iparágben már eddig munkahelyek tízezreit szüntették meg, kétmillió amerikai családot lakoltattak ki a 2007-es subprime-válság következtében.
Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában egész nemzeteket helyeztek a krízis ragadozói, a nemzetközi intézmények gyámsága alá.
Az “vén Európa” sem menekülhet, sőt. Keleten és nyugaton soha nem látott elbocsátási hullám öntötte el az ipar bázisát is, ahol maga a munkásmozgalom megszületett.
És ennek a katasztrófának a felelősei ki merik jelenteni, hogy az egyetlen kiút, ha a munkásosztály integrálódik a “világkormányzásba”, kollaborál az úgynevezett megmentési tervekben, melyek dollár- és eurómilliókat injektálnak a bankokba és spekulációba, a munkaerő újabb és az összes, osztályharcban megszerzett vívmány destrukcióját generálva. A válság felelősei merészelik felszólítani a munkásszervezeteket, hogy mondjanak le arról, amik – az ő előjogaik kedvéért: a sztrájkjogról, a tárgyalás és szerződéskötés jogáról, a dolgozók tőkével szembeni különleges érdekeinek védelméről. A jogokról, melyek nélkül nem lehet demokrácia.
Ugyanakkor az összes földrészen a munkásosztály keresi az utat osztályharcban létrehozott szervezetein keresztül, hogyan védje meg létét, sztrájkokban, tüntetetéseken kimutatva elkeseredett elutasítását a pusztító és diszlokalizáló háborúkkal szemben.
Nem nekünk – irányzataink különbözőségében – kell összehívni egy nyílt, széleskörű világszintű tanácskozást a munkás- és demokratikus mozgalmak erők részvételével, melyek elutasítják a válságot velünk megfizettetni akarók diktátumát, akik úgy találják, hogy életbevágó a munkásmozgalom függetlensége és elért eredményei?
Mindnyájunkban, mindegyikünk országában megvannak a magunk sajátos tapasztalatai, hagyományai, azonban a háború és a kizsákmányolás elutasítása összeköt bennünket. Azt gondoljuk, itt az ideje, hogy tennivalóink összegzésére vitát nyissunk.
Mindenkit hívunk, aktivistákat, felelősöket és munkásmozgalmi szervezeteket, hogy együtt készítsük elő ezt a tanácskozást és találkozzunk Berlinben 2010. május 21-22-23-án a háború és a kizsákmányolás ellen.
Első aláírások:
AFGANISZTÁN: Nasir Loyand, Gauche radicale de l’Afghanistan (LRA) ; NÉMETORSZÁG: Altmann Michael, Executive Committee, Workers Commission SPD state of Hesse (ó) ; Becker Heinrich, GEW (ó) ; Birkhahn Manfred (Ver.di) ; Boulboulle Carla, GEW (ó) ; Brandt Gabriele, Ver.di Berlin (ó) ; Bunz Kerstin, Ver.di (ó) ; Döring Rainer (Ver.di,) ; Eisner Udo (IG-Metall) ; Engstfeld Ellen, Ver.di, SPD (ó) ; Falk Elke (Ver.di) ; Fast Bodo (SPD, Ver.di) ; Frey Henning (SPD, GEW) ; Günter Schwefing (Ver.di) ; Gurster Eva, Ver.di, SPD (ó) ; Gürster Julian (IRJ, Ver.di) ; Hans Weigt (Ver.di) ; Hauptmann Tina (SPD) ; Henning Frey, SPD GEW (ó) ; Hesse Lothar (Ver.di) ; Hirschfeld Klaus (SPD) ; Kischkat Mirco, Ver.di, SPD (ó) ; Kreutler Peter, SPD, Ver.di (ó) ; Krupp Gotthard, SPD, Ver.di (ó) ; Lätsch Winfried, “Gewerkschaft Nahrung und Genuss — NGG” ; Matzke Cornelia (Ärztin) ; Mechthild Wellems (Ver.di) ; Mees Hans-Jürgen (Ver.di) ; Mosar Ingo, Ver.di (ó) ; Müller Jürgen (SPD) ; Muller Norbert, Ver.di (ó) ; Ott Lothar, GEW, SPD (ó) ; Paternoga Paul (SPD-AfA, IG-Metall) ; Polke Peter (Gewerkschaft Transnet) ; Prasuhn Volker (SPD - AfA. Ver.di) ; Röser Ingo (GEW) ; S. Omslo Anna Helena, Ver.di VH (ó) ; Schermer Gerlinde (SPD) ; Schroer Klaus (SPD) ; Schuller Klaus, secrétaire DGB, SPD AFA ; Schuster Anna (Ver.di) ; Schuster H.W., Ver.di, SPD commission ouvrière (ó) ; Schwefing Guenter, Ver.di (ó) ; Sieweke Beate (SPD-AfA, Ver.di) ; Steinebach Inge (SPD/AfA, Ver.di) ; Timmermann Olaf (SPD, Ver.di) ; Treffert Christiane, GEW (ó) ; Weiß Dirk (SPD, IGBCE) ; Wellems Mechtilde, Ver.di (ó) ; Wernecke Monika, Ver.di (ó) ; Werner Uhde (Internationale Arbeitnehmerverbindung, IAV) ; Zutz Axel (SPD - AfA, IG BAU) ; AUSTRÁLIA: Chan Anita ; AZANIA (Dél-Afrika): Lybon Mabasa, Socialist Party of Aziana ; BANGLADES: Khandaker Sayedul Islam, secrétaire du syndicat des travailleurs du jute de Daji ; Majibur Rahaman, président du syndicat ds travailleurs du textile de Dinajpur ; Masud Rana, secrétaire du syndicat des travailleurs du jute de Mohammodia ; Miss Shamim Ara, secrétaire de la commission femmes du BJSF ; Mohammad Badruddoja Chowdhury, président de la Fédération de la jeunesse ; Rafiqujjaman, président du Parti démocratique des travailleurs ; Sanzeed Hossain, secrétaire adjoint, BJSF ; Shariat Ullah, secrétaire du syndicat des travailleurs du port de Chittagong ; Zakir Hossain, secrétaire général du Parti démocratique des travailleurs (BJSF) ; BELGIUM: Chaineux Jeannine (ó) ; Giarrocco Roberto, FGTB-CGSP (ó) ; Heylen Sonja, CGSP (ó) ; Janssens Rudy, secrétaire fédéral CGSP ; Larsimont Philippe, Mouvement de défense des travailleurs (MDT) ; Ruttiens Henri-Jean, syndicaliste SETG-FGTB ; Steeland Rik, BBTK-Kortrijk-Belgie (ó) ; Tabbakh Elah, vice-président CGSP région de Bruxelles ; Yousfi Naoual, FGTB CGSP (ó) ; BENIN: Assogba Innocent, CSTB (ó) ; BRESIL : Adriano Diogo, député d’Etat, PT-SP ; Alder Júlio Calado, professeur, UFPE ; Anselmo E. Ruoso Jr, secrétaire des relations internationales FUP-CUT (féd. du pétrole) (ó) ; Antonio Carlos Spis, membre du comité exécutif de la CUT (ó) ; Aparecido Biancho, vereador, PT-Sarandi (PR) ; Arnaldo Fernandez, président du syndicat des chemins de fer de Bahia e Sergipe - CUT ; Bárbara Corrales, membro do DM do PT-SP ; Betão Cupolillo, vereador, PT-Juiz de Fora (MG) ; Celi Nelza Zulke Taffarel, professeur d’université (ó) ; Cirqueira Falcão José Luiz , université fédérale Santa Catarina (ó) ; Claudinho Silva, secrétaire du Comité contre le racisme de l’Etat, PT-SP ; Edison Cardoni, membre du comité exécutif, Condsef-CUT (ó) ; Fernando Ferro, député fédéral du PT-PE ; Gilberto Paixão, exécutif de la Confédération nationale des travailleurs du commerce et des services CUT ; Gilney Vianna, membre de la direction nationale du PT (ó) ; Irene Batista de Paula, présidente Sindsep-SP ; Jacqueline Albuquerque, membre de la commission exécutive, Fenajufe (ó) ; João Batista Gomes, diretor da Confetam (ó) ; José Candido, député d’Etat, PT- SP ; Julio Turra, membre de la commission exécutive, CUT (ó) ; Leila Carla Alves Ferreira, coordinatrice DCE-UFBA ; Lourival Lopes, membro executiva Contracs-CUT (ó) ; Luis Carlos Mora (Luca), directeur du SINTECT Campinas ; Luis Gonzaga (Gegê), membre de la direction de la Centrale des mouvements populaires, DN du PT ; Márcia Farro, assessora parlamentar, PT-SP ; Markus Sokol, membre de la direction nationale du PT ; Milton Barbosa, secrétaire des relations internationales du Mouvement noir unifié ; Misa Boito, membro do Diretório Estadual do PT-SP ; Périclés de Lima, président de la CUT zone de Mata (ó) ; Renato Simões, membre de la direction nationale du PT ; Teresinha de Fátima Perin ; Ubiraney Ribeiro Porto, secrétaire, secteur privé, UP-CUT (féd. pétrole) (ó) ; Valeir Ertle, secrétaire des relations internationales, Contracs-CUT (ó) ; BURUNDI: Nkunzimana, président du PTD ; KAMERUN: Mbille Martin David, Confédération générale du travail - Liberté du Cameroun ; KANADA: Ashley B.Ross, SEIU 1 local 1, SMART, commission exécutive du Nouveau parti démocratique, commune de Saint Paul (ó) ; KÍNA: Chung Ming Lai Suki, Labour Action China, Hong-Kong ; Lee Doris, AMRC, Hong- Kong ; Leung Apo, Hong-Kong ; Pandita Sanjiv, AMRC, Hong-Kong ; Qi Li, université de Hong-Kong (ó) ; Qi-Ming Hei ; Sukumaran Anoop, AMRC, Hong-Kong ; Wenzhong Tao, chercheur ; CHYPRE : Sener Elcil, syndicat des enseignants turcs de Chypre ; COREE : DongWoo Kim, KMWU Kia Motors ; SangSu Ha, KMWU Kia Motors ; Sikhwa Jung, KMWU Kefico ; Sungjin Kang, KMWU Kia Motors ; Taesup, Sin, KMWU Kia Motors ; WonBae, Jun, militant de Solidarité ouvrière démocratique ; DANEMARK : Christensen Kirsten Annette, Landsjoreningen for Socialpadagoger (LFS) ; Langesen Bent ; Sörensen Per (ó) ; EQUADOR: Amilcar Ortíz, vice-président de la fédération des travailleurs de l’électricité FEDELEC ; Carlos Hidaldo, commission exécutive du sndicat général EMASEO ; Casco Astudillo Justina ; Diego Cano Molestina, président de la Fédération nationale des travailleurs du pétrole - FETRAPEC ; Diego Velástegui, ancien secrétaire du syndicat de l’électricité de Riobamba ; Edgar Santos, commission exécutive, syndicat des employés communaux de l’eau potable de Quito ; Eduardo Alcira, député á l’Assemblée nationale ; Ernesto Puente Canchignia, TERMOPICHINCHA ; Germán Huayamabe León, président du Front des travailleurs de l’électricité (EMELEC) ; Gonzalo Rivera Quingaiza, secrétaire général du syndicat des employés communaux de l’eau potable de Quito (ó) ; José Limaico Vela, dirigeant de l’OSRT ; Justo Lima Mendoza, Front de défense des travailleurs de la EEE ; Manuel Herrera, président de la fédération des employés municipaux “FETMYP” ; María de Lourdes Fabre, enseignement public ; Mario Pazmiño, commission exécutive, syndicat de l’électricité de Sucumbios ; Mónica Romo, commission exécutive, syndicat des employés communaux de l’eau potable de Quito ; Oscar Navarro Martinez, TRANSELECTRIC ; Patricio García, secrétaire général du syndicat des employés communaux de Riobamba ; Richard Gomez Lozano, président de la fédération des travailleurs de l’électricité FEDELEC ; Washington Guanoquiza Castillo, commission exécutive, syndicat des employés communaux de l’eau potable de Quito ; Willam Gallardo Velóz, TRANSELECTRIC ; Wilson Alvarez B., secrétaire général du syndicat des travailleurs d’EMASEO (Quito) ; Yolanda Añazco Hidalgo, Comité permanent de défense des droits des femmes ; SPANYOLORSZÁG: Bagna Martinez Marisa, FSP-UGT-PV (ó) ; Dargallo Enrique, POSI (ó) ; Fernandez Asenjo M Jesus, UGT-FSP (ó) ; Garcia-Cano Locatelli Pablo, délégué CCOO John Deere, fédé métallurgie (ó) ; Gonzalez Luis, conseil confédéral CCOO (ó) ; Inestia Manuel, CCOO (ó) ; Inestia Martin Jose A., PSC-UGT ; Javier M. Moro, UGT (Balmaseda) (ó) ; Juan Sanchez, secrétaire général de la Fédération des services (UGT) ; Luis Lozano Mercadal, syndicaliste FSP-UGT, Valence (ó) ; Mendez Gallego Koldo (PSE-EE) PSOE - UTPA-UGT-Euskadi (ó) ; Montaner Soria Mayte, FSP-UGT-PV (ó) ; Ortega Blas, FSP-UGT (ó) ; Perez Rodriguez Rosaura, FSP-UGT-PV (ó) ; Santos Baltazar, UGT, PSC-PSOE (ó) ; Uriz Iglesias Jose Luis, PSN-PSOE (ó) ; EGYESÜLT ÁLLAMOK: Akuno Kali, Malcom X Grassroot Movement ; Benjamin Alan, OPEIU Local 3 delegate, San Francisco Francisco Labor Council (ó) ; Bruskin Gene, Co-convener, US Labor Against the War (ó) ; Duncan Larry, Co-producer Labor Beat TV, member CWA 14408 (ó) ; Gordon Jerry, UFCW International Rep, retired, chair Ohio State Labor Party ; Griggs Andy, United Teachers of Los Angeles, AFT 1021, Chair, National Education Association Peace and Justice Caucus (ó) ; Guerra-O’Reilly Liza; Herzallah Monadel, président de l’Arab American Union Members Council ; Kaplan Dan, Executive Secretary AFT Local 1493, San Mateo (CA) Community College Federation of Teachers (ó) ; Rich Marc, United Teachers of Los Angeles, Delegate to Los Angeles County Federation of Labor (ó) ; Rojas Al, Coordinator, Frente de Mexicanos en el Extetrior ; Rosario Ed, Co-convener, San Francisco OWCC ; Sheehan Cindy, militante antiguerre de Gold Star, candidate indépendante au Parlement américain en 2008 (ó) ; Thomas Clarence, member, ILWU Local 10 (ó) ; Wallace Howard, Vice President for Community Activities, San Francisco Labor Council (ó) ; Wohlforth Nancy, Co-Chair, Pride at Work, Vice President, California Federation of Labor, Secretary Treasurer, Office and Professional Employees International Union (ó) ; FrancIAORSZÁG: Arnold Frank ; Bara Jacky, syndicaliste ; Barbier Paul, syndicaliste ; Bauvert Gérard, Comité international contre la répression, pour la défense des droits politiques et syndicaux ; Bernard Eric ; Besse Pierre, syndicaliste cheminot ; Bettenfeld Daniella, Comité de défense des travailleurs frontaliers de Moselle ; Bochard Frédéric, syndicaliste ; Collin Daniel, syndicaliste cheminot ; Coudeville Francis, syndicaliste ; Danry Edith, militante FSU ; Denis Jean-Claude, POI ; Desnojean Gilles, syndicaliste ; Destenay Jean-Louis, syndicaliste ; Doriane Olivier, POI ; Dreidemy Claire; Duffy Christian, syndicaliste ; Girod Jacques, syndicaliste ; Gluckstein Daniel, coordinateur de l’Entente internationale des travailleurs et des peuples (EIT) ; Gros Dominique, syndicaliste, universitaire ; Guyon Marc, syndicaliste enseignant ; Houpin Christian, syndicaliste cheminot ; Icard Philippe, maître de conférences de droit public ; Jeanneney Pierre, POI ; Jenet Claude, secrétaire national du POI ; Juret Daniel, syndicaliste ; Keiser Christel, bureau national du POI ; Kote Abdoulaye, Manifeste pour l’indépendance syndicale ; Kovacs Marika, POI ; Larraux Jean-Louis, militant laïque ; Mallon Gilbert, syndicaliste enseignant ; Mano Philippe, syndicaliste enseignant ; Marie Jean-Jacques, Comité international contre la répression, pour la défense des droits politiques et syndicaux ; Marquiset Jean-Charles, syndicaliste ; Mennecier Jean ; Moquette Yvan, syndicaliste enseignant ; Mugnier Frédérique, syndicaliste santé publique ; Peyret Michel ; Rabusseau Christophe, syndicaliste de l’industrie pharmaceutique ; Renda Sandra ; Samouth Pascal, syndicaliste ; Sandri Roger, Entente internationale des travailleurs ; Schidlower Marie-Claude, POI ; Schivardi Gérard, maire de Mailhac ; Shapira Daniel, POI ; Sifflet Patrice, Manifeste pour l’indépendance syndicale ; Vincenot Dominique, POI ; NAGY-BRITANNIA: Boss Jeffrey, syndicat des collèges et des universités (ó) ; Boyce Robert, Institut de sciences politique et économique de Londres ; Collier Peter; Law Malcolm, syndicat des collèges et des universités, université de York (ó) ; Peters Helen, université publique 8UCU (ó) ; Phillips Nick, PECTU (ó) ; Queen Nat M., syndicat des collèges et des universités, université de Birmingham (ó) ; Richardson Tony ; GÖRÖGORSZÁG: Gyarakos Hbah, OPM Zaluta Tryda (ó) ; Korfiatis Loukas, OLME (ó) ; GUADELOUPE: Domota Elie, Union générale des travailleurs de Guadeloupe ; UGTG, Union générale des travailleurs de Guadeloupe ; HAITI : Fignolé Saint Cyr, secrétaire général de la Centrale autonome des travailleurs haïtiens (CATH) ; Onel Maignant, secrétaire général du POSH; MAGYARORSZÁG: Anyiszonyan Klara, EIT Hongrie ; Aradi Pál, BCLSz, FIBU-MIK ; Asztalos Laszló, Munkástanácsok ; Balta Fruzsina, Hungarian Left Youth ; Bárány Jánosné, Munkástanácsok ; Aradiné Kis Éva, (ó) ; Somi Judit, EIT (ó) ; INDIA: D’Souza Franklyn, Bombay ; Dr. Uday Mehta, Bombay ; Mahadevan H. (ó) ; Mona Sur, syndicat du textile de Kanpur ; Parmar Nilesh, syndicat ouvrier du Gujarat á Bharuch ; Patil M.A., Bombay ; SINHA O. P., syndicat des travailleurs du cuir de Lucknow ; Vasudevan Nambiath, All India Blue Star Employees Federation/Trade Union Solidarity Committee ; ÍRORSZÁG: Devoy Eamon, Dublin ; Dowdall Brian ; Higgins Brian ; Mc Donnell Jan, Dublin ; ITALIE : Croce Ugo, Tribuna Libera (ó) ; Raineri Elisabetta, Tribuna Libera - comité national “ No UE ” (ó) ; Varaldo Lorenzo, direction UIL école, Turin - comité national “ No UE ” (ó) ; Ventre Giovanna, comité national “ No UE ” ; KAZAKHSTAN : Boulgakov Ivan, confédération syndicale “ Défense du travail ” ; MEXIKÓ: Adelfo Alejandro Gómez, secrétaire général de la section 7 du SNTE (Chiapas). ; Adrián Pedrozo Castillo, député fédéral PRD, syndicat de l’Université (STUNAM) ; Adrián Vázquez, CE section 50, syndicat national Secretaría de Salud (Chiapas) ; Artemio Ortiz Hurtado, secrétaire général de la section 18 del SNTE-CNTE (Michoacán) ; Azael Santiago Chepi, secrétaire général de la section 22 du SNTE (Oaxaca) ; Benito Cristóbal Ortiz, secrétaire prévisions sociales, STUNAM ; Humberto Martínez Brizuela, comité d’organisation de la seconde rencontre continentale contre les traités de libre-échange ; José Guadalupe Montoya Jiménez, secrétariat du PRD (Basse Californie) ; Luis Vázquez Villalobos, comité d’organisation de la seconde rencontre continentale contre les traités de libre-échange ; Misael Palma López, Bloc démocratique, section 7 SNTE ; Pio López Obrador, coordinateur du Comité de défense de la souveraineté nationale, du pétrole et de l’économoie populaire du Chiapas ; Samuel Gutiérrez Figueroa, SINTS-UNT (Chiapas) ; MOLDÁVIA : Lomakine Alexandre, mouvement politique “ Résistance populaire ” ; PAKISZTÁN: Alia Hussain, secrétaire adjoint du syndicat des réceptionnistes ; Dr. Nabila Hasan, Association médicale ; Farid Sajida, secrétaire adjointe Working Women Organization ; Jamil Rubina, présidente de la Working Women Organization, Asia Pacific Workers Solidarity Links, présidente de l’APTUF ; M. Shamim Malik, avocat, secrétaire du conseil du barreau de Lahore, conseil de la Cour suprême; Ms Sajida Wahid, enseignante, Lady Mclagen girls High School, Lahore ; M. Haider Masood, président de la fédération des travailleurs du vêtement et du cuir ; Ms Sabrina Younas, vice-présidente, Service Textile Employees Union ; Ms Anjum, secrétaire adjointe du Comité d’action Bata Mazdoor (multinationale de la chaussure) ; Ms Asia Naz H, travailleuse, Tip Top Garment Factory ; Ms Atiya Yousaf, vice-président du syndicat des employés de Mediglass ; Ms Azra Shad Mian, Secrétaire de l’association de défense des peuples indigènes du Pakistan ; Ms Bilquis, vice-président du syndicat des employés d’usine ; Ms Imrana Baluch, Association des avocats du Pakistan ; Ms Rubina Yousaf, secrétaire adjointe, RHR syndicat des employés en pharmacie ; Ms Samina Amin, secrétaire de l’Association des enseignants du Pakistan ; Ms Shagufta Nasreen, secrétaire du syndicat de Shalimar Recording Company ; Ms Tausif Ali, Nurses Association of Pakistan ; Ms Zahida Daud , secrétaire du syndicat de l’énergie, WAPDA ; Ms Sabira Siddiqui, secrétaire adjointe Micro Electronic Employees Union ; Murtaza Sharif, comité exécutif de l’organisation de la Jeunesse progressiste ; Nusrat Khan, enseignante ; Shaheen Rubina, journaliste, membre de la Working Women Organization ; PANAMA: Yao Julio, Fondation Paix et Justice (SERPAJ) ; PERU: Arturo Reaño Tapia, secrétaire á la presse et la propagande, CGTP Lambayeque ; Bazán Arce, Fausto, secrétaire général du syndicat national des travailleurs de la Banque de la nation ; Carlos Palacios Guillén, secrétaire á la culture de la Fédération nationale des travailleurs de la construction civile (ó) ; Castillo Carlos, Luís, secrétaire général de la Fédération nationale des mines et de la métallurgie ; Demetrio Ruiz Ríos, président de la Coordination de défense de l’industrie d’Azucarera ; Elías Arellán Obregón, secrétaire général des travailleurs des laiteries UPA ; Huáscar Flores, Antolín, président de la Confédération nationale des paysans ; Jorge Lara Casanova, président de l’association Jubilados Siderperu Chimbote ; Portocarrero Gonzáles, Susan, Coalition andine des femmes et des jeunes du Pérou ; Salazar Vásquez, Erwin, président CGTP - Lambayeque ; FÜLÖP SZIGETEK: Randy Miranda, Partido ng Manggagawa (Parti ouvrier) ; POLOGNE : Wolska Helena ; PORTUGÁLIA: Antonio Aires Rodrigues, direction du POUS, député du PS á l’Assemblée nationale 1975-1976 ; Antonio Avelas, président de la direction des syndicats enseignants du Grand Lisbonne (SPGL) (ó) ; Antonio Serra, ex-membre de la commission ouvrière de la direction nationale, Casa da Moeda ; Francisco Janeiro, dirigeant syndical du SPGL (ó) ; Jorge Torres, membre commission de travail de l’UNOR ; Maria Isabel Pires, direction du SPGL (ó) ; Pereira Carmelinda, dirigeante du POUS, ancienne député PS 1975-1976 ; DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG: De La Cruz José, Travailleurs et paysans indépendants ; Santos Evelio, Organisation des travailleurs et paysans indépendants ; Tavararez Gregorio, Travailleurs et paysans indépendants ; ROMÁNIA: Cretan Constantin, Fédération nationale des mineurs ; Tudor Marian, Association pour l’émancipation du travail ; SZERBIA: Imsirovic Pavlusko, Association politique ouvrière ; Milunovic Jacim, Syndicat de l’alimentation (ó) ; Velickovic Djuro, Syndicat de l’électricité (ó) ; SVÉDORSZÁG: Gustafsson Jan Erik, National board Swedish Civil Union for Universities and University Colleges (ó) ; SUISSE : Anor Alexandre, Parti socialiste suisse, syndicat des services publics (ó) ; Fabregas Sebastien, syndicat des services publics (santé) (ó) ; Riman Andrea, A gauche toute, PDT (ó) ; Robert Max, Parti socialiste vaudois (CH) - SSP Vpod (ó) ; Voruz Eric, Parti socialiste suisse, syndicat suisse Unia (ó) ; CSÁD: Ngarmadjal Gami, Syndicat des enseignants du Tchad (SET) ; CSEHSZLOVÁKIA: Jurickova Jela, Bulletin tchécoslovaque ; Schnur Petr, Bulletin tchécoslovaque ; Tesar Jan, Bulletin tchécoslovaque ; TOGO : Gbikpi Benissan Tétévi N., secrétaire général, bureau exécutif de l’UNSIT ; Senouvo M. Vissikou, secrétaire général, Fédération des travailleurs de l’enseignement FETREN/UNSIT (ó) ; TÖRÖKORSZÁG: Cubuk Mustafa, Parti de la fraternité ouvrière ; Fennibay Dogan, Parti de la fraternité ouvrière ; VENEZUELA : Ana Rodriguez, Organisation des étudiants indigènes du Bolivar (ODEIBO) ; Garcia Jesus Chucho, Réseau des organisations afro-vénézuéliennes ; Valor Juan, dirigeant syndical des employés, Sidor.
(ó) személyes címen
Támogatom a nyílt világkonferenciát
o Személyes címen o Szervezetem nevében o Részt veszek (részvételi díj: 100 euró)
Név, utónév : …………………………………………………………..………………..………………….
szervezet : ……………………………………………………………….……..…………………………
cím: ……………………………………………………………………………………………………...
város : …….…………………… irányítószám : …………………… ország : ……………………………….
E-mail: ………………………………………………….…………………………………….…………………
Tel. : ………………………………………………. Mobil : …………………………………….…………
Kapcsolat : EIT, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris France – E-mail eit.ilc@fr.oleane.com
Pakisztán
A Pakisztáni Dolgozók Szövetsége
A háborút a dolgozók és a népi tömegek szenvedésével fizettetik meg
Punjabban a Pakisztáni Dolgozók Szövetsége (PWC-Punjab) sürgősséggel összejövetelre hívott a Swat, Bunair, Malakand és más pakisztáni tartományokban kialakult drámai helyzet témájában május 10-én Lahoreban. A Pakistan Workers Federation képviselői, az All Pakistan Trade Union Federation, a Pakistan Trade Union Federation, a National Trade Union Federation és a Bonded Labor Federation vettek részt ezen a fontos gyűlésen, melyen Gulzar Ahmed Chaudhary elnökölt, a PWC-Punjab elnöke.
Felszólalt Khursheed Ahmed, Gulzar Chaudhary, Muhammad Yaqoob és Rubina Jamil, részleteikben ismertetve a pakisztáni tartományokben bekövetkezett tragikus eseményeket és mélyen elítélték a kormány döntését a katonai hadműveletek indításáról. A hadsereggel szembeni ellenállás folytatódik. Ahogyan a PWC, mi is teljes mértékben azokkal érzünk együtt, akiknek el kellett hagyniuk laóhelyüket és rendkívül nehéz körülmények között élnek most... Több mint százezer ember, asszonyok, gyerekek keltek útra Swatból és más városokból, hogy biztos helyre meneküljenek, ott pedig nyomorúságosan tengődnek.
Az összejövetel folyamán világossá vált, hogy a dolgozók rendkívül nyugtalanok a politikai helyzet miatt Balutchistanban, az észak-nyugati határ mentén és Karachiban, s a kormány elvesztette a helyzet feletti uralmát. A résztvevők elítélték azt a tényt, hogy kormány hitelt kap az IMF-től, a Világbanktól és az USA parancsainak megfelelően cselekszik, felhatalmazva a területünkön folytatandó harci cselekményekre. Mélyen elítéljük a NATO által elkövetett, ártatlanok vérét követelő támadásokat.
A dolgozók képviselői megállapították, hogy a megoldás nem az, ha az országot bombázzák és ezzel az embereket menekülésre kényszerítik. A kormánynak olyan adminisztrációs rendszert kellene felállítani, mely működőképes és a népességnek megadja a lehetőséget az életre, úgy, ahogyan ők akarják. Nem az az alapvető kérdés, hogy a központi állam ellenőrzését visszanyerje Swat térségében, hanem a népesség igényeinek kell megfelelnie. Legtöbbjük a békét akarja. Csak egy kis csoport akarja a háborút.
A résztvevők a kormányt elítélték, mert nem nyújt munkát, nem ellenőrzi a növekvő árakat, s ennek hiányában könnyű az embereket olyan csoportokba vinni, melyek saját politikai érdekeik szerint járnak el és felhasználják a fiatalságot még az öngyilkos merényletekre is, ártatlanok gyilkolására Pakisztánban. A háború a legszegényebbeket sújtja.
Megvitatás után listát állítottunk néhány aktivitásunkról:
- Máj. 11-én sajtókonferencia a É-Ny-i Tartomány, Baloutchistan és Karachi válságáról, a Swat-ot, Malakandot Bunairt sújtó háborúról.
- Máj. 14-én Lahoreban és a pakisztáni nagyvárosokban tüntetés a kormány ellen országunk eladása miatt, a háború megszüntetéséért, az infláció ellenőrzéséért, munkát és a minimálbér emelését követelve a dolgozók számára, a munkásellenes intézkedések felszámolását, a munkatörvénykönyv alkalmazását és a privatizációk befejezését.
- Máj. 26-án a PWC Rawalpindi/Iszlamabad-ban szemináriumot tart a büdzsé elfogadása előtt, hogy előtérbe helyezze a munkásosztályt illető kérdéseket és problémákat, nyomást gyakoroljon a dolgozók érdekében teendő intézkedések meghozatalára és munkabéremelésre, követelje a szerződéses munkák eltörlését és vasút, a víz- és energiafejlesztési ügynökség (Water & Power Development Agency - WAPDA) és a postai privatizáció leállítását.
A mi dolgunk az ország, létezésünk, szuverenitásunk megmentése és a harc folytatása egységben a jogászokkal, orvosokkal, ápolókkal, pedagógusszervezetekekkel. Országunk és 17 millió lakosának túléléséről van szó.
Rubina Jamil, a WWO elnöke
Guadeloupe
Az UGTG felhívása a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalmakhoz
Elvtársaink, barátaink!
A francia állam, a guadeloupe-i képviselőkkel cinkosságban, ismét arra használja apparátusát, hogy elnyomja az ifjúságot, a dolgozókat, a népünket.
— Mivel nem sikerült az utóbbi 5 hónap alatt meghátrálásra késztetni a profit ellen küzdő guadeloupe-i szervezeteket, a francia állam jogi apparátusát vetette be. Emlékeztetőül: a Bino-egyezményt febr. 26-án aláírtuk az alacsony bérek 200 eurós emeléséről, az erről szóló protokollt márc. 4-én, s felfüggesztettük jan. 20-án elkezdett sztrájkunkat.
Ezek után bírósági vizsgálatok és eljárások özönéhez asszisztálunk:
— Márc. 8-án bírósági vizsgálat indult Elie DOMOTA, szakszervezetünk főtitkára és az LKP szóvivője ellen;
— Máj. 15-én: a Gourbeyre-i fiatalok elleni eljárás;
— Máj. 19-én: az illegális lehallgatások áldozatait, Sarah ARISTIDE és Patrice TACITA ügyvédeket beidézte Pointe-á Pitre-be egy párizsi felsőfokú bíró;
— Máj. 20-án: az UGTG-vezető Michel MADASSAMY és Gabriel BOURGUINON beidézése;
— Máj. 26-án: Raymond GAUTHEROT-ra, az UGTG volt főtitkárára vonatkozó eljárás; első fokon 3 hónap börtönbüntetés.
— Máj. 29-én: Jocelyn LEBORGNE-ra , az UGTG szakszervezeti tanácsa tagjára vonatkozó eljárás kezdete;
— Jún 4-én Max Delourneau eljárása kezdődik az LKP mozgósításában való részvétele miatt;
— Jún. 9-én Christophe elvtársunk, az UGTG szakszervezeti tanácsa tagja kerül sorra.
Miért e megtorlás a dolgozók, a fiatalok, Guadeloupe népe ellen?
Mert a dolgozók, szervezeteikkel együtt, nem kapituláltak. Sztrájkoltak, tömegesen tüntettek, hogy a Bino-egyezményt alkalmazzák teljes egészében, s nem a kormány által megnyirbált formájában, nem törődve a fenyegetésekkel és elbocsátási zsarolással…
Mert a május elsejét 30 ezer tüntető ünnepelte…
Mert az LKP folytatja a 146 pontból álló követeléssorozat teljes elérését… Mert a népesség egyetért vele… Mert nem adja fel a harcot…
Kedves Elvtársaink, Kedves Barátaink!
Guadeloupe dolgozói és népe eltökéltségének köszönhetően, 44 napos sztrájkuk következtében, a népesség százezres tüntető megmozdulásával értük el követeléseinket a tárgyalásokon – és a Ti szolidaritásotok miatt is.
Legitim követeléseinkért és a megtorlás útja lezárásáért ismét nemzetközi szolidaritásra szólítunk népünk és a dolgozók nevében.
Elie Domota, főtitkár
Tiltakozás küldése:
Préfet de Guadeloupe (prefektus)
Rue Lardenoy, 97100 Basse-Terre.
Fax : international : 00 335 90 81 58 32.
de la France : 05 90 81 58 32.
M. Yves Jego, secrétaire d’Etat chargé de l’Outre-mer (tengerentúli ter. államtitkára)
27, rue Oudinot, 75007 Paris
Fax : international : 00 331 53 69 28 04.
Tribunal de Grande Instance de Pointe á Pitre Guadeloupe (bíróság)
Fax - International : 00 33 590 836104
Tribunal de Grande Instance de Basse-Terre Guadeloupe (bíróság)
Fax : International : 00 33 590 806361 Ou : 00 590 590 806361
de la France 05 90 806361
Másolat küldése :
UGTG, rue Paul-Lacavé, 97110 Pointe-á-Pitre, Guadeloupe.
Fax : international : 00 335 90 89 08 70
URL : http www.ugt.org
e-mail : ugtg@wanadoo.fr
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
2009. május 26., kedd
Olvassátok és sírjatok...
Sajnos úgy látszik, sorozatot kell indítanom "Olvassátok és sírjatok" címmel, íme a következő "könnycsepp":
Egy barátomtól kaptam egy levelet
Bemásolom egy részletét:
Játszótéri jelenet - 2009. április (megtörtént)
11 hónapos kisfiunkat hintáztattuk férjemmel egy nagyon modern, EU
kompatibilis játszótéren a XIII. kerületben.
Egy színes, nagy autón 5 gyönyörű kislány és kisfiú játszott, közösen.
Átlagéletkoruk kb. 5 év volt. A hozzájuk tartozó fiatal szülők a
közelben beszélgettek. Nagyon kulturált volt mindenki.
A legvagányabb kisfiú nagy hangon bekiabálta a következő játékötletet:
"Játsszunk zsidósat!" Férjemmel összenéztünk, biztosan rosszul
hallottuk. És nem! A többiek kórusban kiabálták, hogy "jó, de én nem
akarok zsidó lenni!" Egy vörös hajú kislányra esett a zsidó szerep,
aki végül elvállalta. Innentől felpörögtek az események. Az óvodások
lefogták, leterítették, majd hátracsavarták a vörös hajú kislány
kezét. A földön fekvő kislány nyakát hátulról megfogta a játék
kitalálója, majd a többiek "játékból" ütlegelni kezdték, mintha
eltalálnák a kegyetlen csapások. A kislány a szerephez hűen
sikoltozott, majd menekülőre fogta. A többi gyerek kiabálta utána:
"Szökik a büdös zsidó! Fut a zsidó, fogjátok el!" A "játéknak" az
vetett véget, hogy a vörös hajú kislány közölte, hogy már nem akar
zsidó lenni. A többiek fújjogtak és nemtetszésüket nyilvánították ki,
hogy ilyen hamar be kell fejezni ezt az izgalmas játékot.
A szülők békésen beszélgettek tovább. Férjemmel megfogtuk a
kisbabánkat és alig tértünk magunkhoz, úgy hagytuk el a játszóteret.
Egy félvér anyuka követett még minket barna bőrű kislányával.
Vajon mit látnak, mit hallanak otthon a felnövekvő generáció tagjai?
Meddig kell/lehet tolerálni a játéknak nem nevezhető eseményeket? Mi
az, ami felébreszti a fiatal szülőket a rezignált közömbösségből?
2009. május 24., vasárnap
Olvassátok, sirjatok, majd készüljetek az illegalitásra!
MAGYARORSZÁG
A fasiszták zászlaja alatt1
Christian Schmidt-Häuer, Budapest
© DIE ZEIT, 07.05.2009 Nr. 20
http://m-a-l.hu/letoltes/Die_Zeit_090507_profi.pdf
A Radikalisbal szerkesztői és olvasói szolidaritásukról biztosítják TGM -et!
A fasiszták zászlaja alatt1
Christian Schmidt-Häuer, Budapest
© DIE ZEIT, 07.05.2009 Nr. 20
http://m-a-l.hu/letoltes/Die_Zeit_090507_profi.pdf
A Radikalisbal szerkesztői és olvasói szolidaritásukról biztosítják TGM -et!
2009. május 23., szombat
A villanyóra menetrendje…
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára.
Ezek a mérőórák eredetileg azt a célt szolgálták, hogy a Fogyasztó és a Szolgáltató egymás közötti korrekten elszámoljon és a Fogyasztó annyi díjat fizessen, amennyi villanyt, vagy gázt a mérőóra szerint elhasznált.
Ennek ma már semmi jelentősége nincsen, mert bármit mutat a mérőóra a Szolgáltató olyan összegű számlát állít ki, amilyet akar.
Miért ? Mert nincsen ember, aki ellenőrizni tudná, hogy a számlán szereplő összeg megfelel-e a tényleges fogyasztással. Miért ? Mert a számlán szereplő fizetendő díj és a mérőóra által mutatott elhasznált mennyiség és annak egy egységnyi díja köszönő viszonyban sincs egymással.
Egy normális országban, tisztességes államrezonban, egyértelműen meg van határozva, hogy egy kilowatt áram, vagy egy m3 gáz mennyibe kerül és a mérőóra által mutatott mennyiséget be lehet szorozni ezzel az egységárral és máris megvan az eredmény, hogy mennyit kell fizetni.
Nálunk nem így van, mert ez nem normális ország és nem működik tisztességes államrezon.
Vegyünk akkor egy villanyszámlát.
Nézzük meg miből áll össze a számla végösszegét jelentő, fizetendő 6.758.-Ft díj:
24h áramdíj tömb I. 2009.02.12.-2009.03.22. 110 kWh 20,38 Ft/kWh 2.242.-Ft
24h áramdíj tömb II. 2009.02.12.-2009.03.22. 45 kWh 21,68 Ft/kWh 976.-Ft
Összesen: 3.218.-Ft.
Idáig rendben is lennénk, hiszen a fentiek szerint a 40 napos időszakra 155 kWh fogyasztás után 20,38 és 21,68 Ft-os egységáron (az már rejtély, hogy miért a két különböző egységár, de még belefér) 3.218.-Ft áramdíj fizetendő.
De ezzel nincsen vége, mert a számla folytatódik, úgy, mint
Szénipari szerkezetátalakítási támogatás 31.-
Kedvezményes árú villamosenergiai támogatás 19.-
Összesen: 50.-
Átviteli-rendszerirányítási díj 89.-
Rendszerszintű szolgáltatás díj 66.-
Elosztói forgalmi díj 1.341.-
Elosztói veszteség díj 648.-
Menetrend kiegyensúlyozási díj 78.-
Összesen: 2.222.-
Még nincs vége, de egy villanyszámlában ez a „Menetrend kiegyensúlyozási díj”, figyelemreméltó kreativitásra vall, ezért érdemes egy kicsit megpihenni.
Továbbá:
Elosztói alapdíj 150.-
Összesen: 2.372.-
Na már most, ha az áramdíjhoz (3.218.-) hozzáadjuk ezt a többit (2.372.-) akkor 5.590.-Ft jön ki, amihez még a 20 % ÁFA jön hozzá + 50.-Ft AHK (ez is rejtély, hogy micsoda) és máris megkapjuk a villanyszámla 6.758.-Ft végösszegét.
Ha valaki meg tudja mondani, hogy az áramdíjon túl megjelölt őrületek, amik összesen 2.372.-Ft-ot tesznek ki, miért kerülnek Lajos bácsi és Ilonka néni villanyszámlájába felszámításra, az akkor azt is mondja meg, hogy ezek az ilyen-olyan díjak miért éppen annyi összegűek és miért nem alacsonyabbak, vagy magasabbak. Valamint mikor, ki állapította meg pl. a „menetrend kiegyensúlyozási díj” 0,5000 HUF/kWh egységárát és ennek mi a fene köze van az én villanyszámlámhoz.
Ha mégegyszer megnézzük a számlát, akkor láthatjuk, hogy a tényleges áram fogyasztás után 3.218.-Ft-ot kellene fizetni, de ezt feltornázták a TELJESEN ELLENŐRIZHETETLEN plusz költségekkel 6.758.-Ft-ra.
A gázszámlával hasonló a helyzet, de ott az átejtés talán még bonyolultabb. Persze a számla itt sem az elfogyasztott gázmennyiség és az egységár szorzata, hanem korrekciós tényezőt, fűtőértéket (MJ/m3), elszámolt hőmennyiséget is számítanak és a számla összege az egységár és az elszámolt hőmennyiség szorzata, amiben a fűtőérték (MJ/m3) és az elszámolt hőmennyiség (MJ) adja a két ismeretlenes egyenletet és őrzi meg a számla összegének titkát.
Miért van ez így? Miért lehet ezt is megcsinálni velünk? Hol van ilyenkor a fogyasztóvédelem? Mikor lesz már ebben az országban olyan Parlament, amelyik törvénnyel megakadályozza a globál- kapitalisták szabad rablását? Mikor lesz ennek a Parlamentnek olyan Kormánya, amelyik meg álljt parancsol a nép kifosztásának? Miért szajkózhatják még ma is büntetlenül szadeszos politikusok, hogy azért van szükség a népet sarcoló „reformokra”, mert túlköltekeztünk? Mikor lesz már ennek vége? Mikor állítjuk már le a villanyórák pénzszivattyúinak menetrendjét?
Budapest, 2009. április 7.
Ezek a mérőórák eredetileg azt a célt szolgálták, hogy a Fogyasztó és a Szolgáltató egymás közötti korrekten elszámoljon és a Fogyasztó annyi díjat fizessen, amennyi villanyt, vagy gázt a mérőóra szerint elhasznált.
Ennek ma már semmi jelentősége nincsen, mert bármit mutat a mérőóra a Szolgáltató olyan összegű számlát állít ki, amilyet akar.
Miért ? Mert nincsen ember, aki ellenőrizni tudná, hogy a számlán szereplő összeg megfelel-e a tényleges fogyasztással. Miért ? Mert a számlán szereplő fizetendő díj és a mérőóra által mutatott elhasznált mennyiség és annak egy egységnyi díja köszönő viszonyban sincs egymással.
Egy normális országban, tisztességes államrezonban, egyértelműen meg van határozva, hogy egy kilowatt áram, vagy egy m3 gáz mennyibe kerül és a mérőóra által mutatott mennyiséget be lehet szorozni ezzel az egységárral és máris megvan az eredmény, hogy mennyit kell fizetni.
Nálunk nem így van, mert ez nem normális ország és nem működik tisztességes államrezon.
Vegyünk akkor egy villanyszámlát.
Nézzük meg miből áll össze a számla végösszegét jelentő, fizetendő 6.758.-Ft díj:
24h áramdíj tömb I. 2009.02.12.-2009.03.22. 110 kWh 20,38 Ft/kWh 2.242.-Ft
24h áramdíj tömb II. 2009.02.12.-2009.03.22. 45 kWh 21,68 Ft/kWh 976.-Ft
Összesen: 3.218.-Ft.
Idáig rendben is lennénk, hiszen a fentiek szerint a 40 napos időszakra 155 kWh fogyasztás után 20,38 és 21,68 Ft-os egységáron (az már rejtély, hogy miért a két különböző egységár, de még belefér) 3.218.-Ft áramdíj fizetendő.
De ezzel nincsen vége, mert a számla folytatódik, úgy, mint
Szénipari szerkezetátalakítási támogatás 31.-
Kedvezményes árú villamosenergiai támogatás 19.-
Összesen: 50.-
Átviteli-rendszerirányítási díj 89.-
Rendszerszintű szolgáltatás díj 66.-
Elosztói forgalmi díj 1.341.-
Elosztói veszteség díj 648.-
Menetrend kiegyensúlyozási díj 78.-
Összesen: 2.222.-
Még nincs vége, de egy villanyszámlában ez a „Menetrend kiegyensúlyozási díj”, figyelemreméltó kreativitásra vall, ezért érdemes egy kicsit megpihenni.
Továbbá:
Elosztói alapdíj 150.-
Összesen: 2.372.-
Na már most, ha az áramdíjhoz (3.218.-) hozzáadjuk ezt a többit (2.372.-) akkor 5.590.-Ft jön ki, amihez még a 20 % ÁFA jön hozzá + 50.-Ft AHK (ez is rejtély, hogy micsoda) és máris megkapjuk a villanyszámla 6.758.-Ft végösszegét.
Ha valaki meg tudja mondani, hogy az áramdíjon túl megjelölt őrületek, amik összesen 2.372.-Ft-ot tesznek ki, miért kerülnek Lajos bácsi és Ilonka néni villanyszámlájába felszámításra, az akkor azt is mondja meg, hogy ezek az ilyen-olyan díjak miért éppen annyi összegűek és miért nem alacsonyabbak, vagy magasabbak. Valamint mikor, ki állapította meg pl. a „menetrend kiegyensúlyozási díj” 0,5000 HUF/kWh egységárát és ennek mi a fene köze van az én villanyszámlámhoz.
Ha mégegyszer megnézzük a számlát, akkor láthatjuk, hogy a tényleges áram fogyasztás után 3.218.-Ft-ot kellene fizetni, de ezt feltornázták a TELJESEN ELLENŐRIZHETETLEN plusz költségekkel 6.758.-Ft-ra.
A gázszámlával hasonló a helyzet, de ott az átejtés talán még bonyolultabb. Persze a számla itt sem az elfogyasztott gázmennyiség és az egységár szorzata, hanem korrekciós tényezőt, fűtőértéket (MJ/m3), elszámolt hőmennyiséget is számítanak és a számla összege az egységár és az elszámolt hőmennyiség szorzata, amiben a fűtőérték (MJ/m3) és az elszámolt hőmennyiség (MJ) adja a két ismeretlenes egyenletet és őrzi meg a számla összegének titkát.
Miért van ez így? Miért lehet ezt is megcsinálni velünk? Hol van ilyenkor a fogyasztóvédelem? Mikor lesz már ebben az országban olyan Parlament, amelyik törvénnyel megakadályozza a globál- kapitalisták szabad rablását? Mikor lesz ennek a Parlamentnek olyan Kormánya, amelyik meg álljt parancsol a nép kifosztásának? Miért szajkózhatják még ma is büntetlenül szadeszos politikusok, hogy azért van szükség a népet sarcoló „reformokra”, mert túlköltekeztünk? Mikor lesz már ennek vége? Mikor állítjuk már le a villanyórák pénzszivattyúinak menetrendjét?
Budapest, 2009. április 7.
2009. május 21., csütörtök
Munkàspàrti tiltakozàs
1. A rendőrség nem korlátozhatja véleménynyilvánítási jogunkat
A Munkáspárt sajtónyilatkozata
A Munkáspárt tiltakozását fejezi ki amiatt, hogy mai budapesti kampányrendezvényét, amelyet közterületen, a Tungsram gyár bejárata előtt tartott, rendőrségi intézkedés zavarta meg.
A rendezvényen a párt elnöke, más vezetői és EP-jelöltjei „A Munkáspárt a magyar munkahelyek védelméért!” címmel nyíltszíni sajtótájékoztatón ismertették a párt választási programját az országos sajtóval és a műszakváltásra érkező munkásokkal. A gyűlés befejezése előtt rendőri intézkedésre került sor. Annak ellenére, hogy a rendezvény egyértelműen választási gyűlés volt, s erről a rendőrségnek a felelős szervező nyilatkozott, szabálysértési eljárást kívánnak indítani a gyülekezési jog megsértése miatt.
A Munkáspárt a leghatározottabban tiltakozik amiatt, hogy a rendőrség önkényesen és a választási törvénnyel ellentétes módon korlátozza a párt szabad véleménynyilvánítását, alkotmányos jogát.
A Munkáspárt az eset miatt panasszal fordul az Országos Választási Bizottsághoz.
Budapest, 2009. május 20.
--------------------------------------------------------------------------------------
2. Az MTI május 20-i anyaga:
Budapest, 2009. május 20., szerda (MTI) - Az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) fordul a Munkáspárt, miután szerdai demonstrációjuk szervezője, Vajda János alelnök ellen szabálysértési eljárást kezdeményez a rendőrség, arra hivatkozva, hogy egyik transzparensük a hatóság szerint nem volt összhangban a kampánytevékenységgel - mondta Thürmer Gyula pártelnök az MTI-nek. A rendőrség szerint viszont semmilyen eljárást nem indítanak, mert miután megállapították, hogy kampányrendezvényről van szó, levonultak a helyszínről.
Az MTI-hez eljuttatott közleményében a Munkáspárt tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy szerdai budapesti kampányrendezvényüket, "amelyet közterületen, a Tungsram gyár bejárata előtt tartottak, rendőrségi intézkedés zavarta meg". Mint írták, a gyűlés befejezése előtt rendőri intézkedésre került sor, annak ellenére, hogy a rendezvény egyértelműen választási gyűlés volt, amit a rendőrségnek a szervezőjük világossá is tett. A Munkáspárt a leghatározottabban tiltakozik amiatt, hogy "a rendőrség önkényesen és a választási törvénnyel ellentétes módon korlátozza a párt szabad véleménynyilvánítását, alkotmányos jogát" - tették hozzá. Csillag Melinda, a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese az MTI-vel viszont azt közölte, hogy a rendőrök állampolgári bejelentésre vonultak ki a helyszínre. Miután megtudták, hogy EP-választási kampányrendezvényt tartottak, amelyet nem kell előre bejelenteni a rendőrségen, elvonultak. Hozzátette, hogy a jövőben is kimennek minden olyan állampolgári bejelentésre, amely csoportosulásokat jelez nekik. A Munkáspárt által a General Electric Váci úti gyára előtt, műszakváltáskor tartott rendezvényen Thürmer Gyula pártelnök is jelen volt, aki maga osztogatta a párt szórólapjait és saját, Balszemmel című könyvének harmadik füzetét az üzemkapun ki- és az azon belépőknek A hazai válság három fő oka, hogy "mindent eladtunk a külföldnek", Magyarország "a szegények országává lett", és nincsen rend - mondta a műszakváltáskor tartott rendezvényen Thürmer Gyula pártelnök.
A Munkáspárt sajtónyilatkozata
A Munkáspárt tiltakozását fejezi ki amiatt, hogy mai budapesti kampányrendezvényét, amelyet közterületen, a Tungsram gyár bejárata előtt tartott, rendőrségi intézkedés zavarta meg.
A rendezvényen a párt elnöke, más vezetői és EP-jelöltjei „A Munkáspárt a magyar munkahelyek védelméért!” címmel nyíltszíni sajtótájékoztatón ismertették a párt választási programját az országos sajtóval és a műszakváltásra érkező munkásokkal. A gyűlés befejezése előtt rendőri intézkedésre került sor. Annak ellenére, hogy a rendezvény egyértelműen választási gyűlés volt, s erről a rendőrségnek a felelős szervező nyilatkozott, szabálysértési eljárást kívánnak indítani a gyülekezési jog megsértése miatt.
A Munkáspárt a leghatározottabban tiltakozik amiatt, hogy a rendőrség önkényesen és a választási törvénnyel ellentétes módon korlátozza a párt szabad véleménynyilvánítását, alkotmányos jogát.
A Munkáspárt az eset miatt panasszal fordul az Országos Választási Bizottsághoz.
Budapest, 2009. május 20.
--------------------------------------------------------------------------------------
2. Az MTI május 20-i anyaga:
Budapest, 2009. május 20., szerda (MTI) - Az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) fordul a Munkáspárt, miután szerdai demonstrációjuk szervezője, Vajda János alelnök ellen szabálysértési eljárást kezdeményez a rendőrség, arra hivatkozva, hogy egyik transzparensük a hatóság szerint nem volt összhangban a kampánytevékenységgel - mondta Thürmer Gyula pártelnök az MTI-nek. A rendőrség szerint viszont semmilyen eljárást nem indítanak, mert miután megállapították, hogy kampányrendezvényről van szó, levonultak a helyszínről.
Az MTI-hez eljuttatott közleményében a Munkáspárt tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy szerdai budapesti kampányrendezvényüket, "amelyet közterületen, a Tungsram gyár bejárata előtt tartottak, rendőrségi intézkedés zavarta meg". Mint írták, a gyűlés befejezése előtt rendőri intézkedésre került sor, annak ellenére, hogy a rendezvény egyértelműen választási gyűlés volt, amit a rendőrségnek a szervezőjük világossá is tett. A Munkáspárt a leghatározottabban tiltakozik amiatt, hogy "a rendőrség önkényesen és a választási törvénnyel ellentétes módon korlátozza a párt szabad véleménynyilvánítását, alkotmányos jogát" - tették hozzá. Csillag Melinda, a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese az MTI-vel viszont azt közölte, hogy a rendőrök állampolgári bejelentésre vonultak ki a helyszínre. Miután megtudták, hogy EP-választási kampányrendezvényt tartottak, amelyet nem kell előre bejelenteni a rendőrségen, elvonultak. Hozzátette, hogy a jövőben is kimennek minden olyan állampolgári bejelentésre, amely csoportosulásokat jelez nekik. A Munkáspárt által a General Electric Váci úti gyára előtt, műszakváltáskor tartott rendezvényen Thürmer Gyula pártelnök is jelen volt, aki maga osztogatta a párt szórólapjait és saját, Balszemmel című könyvének harmadik füzetét az üzemkapun ki- és az azon belépőknek A hazai válság három fő oka, hogy "mindent eladtunk a külföldnek", Magyarország "a szegények országává lett", és nincsen rend - mondta a műszakváltáskor tartott rendezvényen Thürmer Gyula pártelnök.
2009. május 20., szerda
Nemzetközi információk 336.sz.
2009. máj.13.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Genf, 2009.jún.6.: 16. találkozó az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelmére – a Nemzetközi Egyetértése kezdeményezésére.
Meghívólevél «a dolgozók képviselőinek, a szakszervezetek felelőseinek».
Svájc: felhívás: «Nem a spekulánsok, hanem a dolgozók megmentésére kellene, hogy az USS és a PSS berni demonstrációra hívjon a köz- és a magánszféra összes munkahelye megtartása, az elbocsátások megtiltása érdekében születendő törvény követelésére».
Spanyolország:
— A spanyol Munkásbizottságok (CCOO) vezetésének egyik tagja:
«Miért nem értek egyet a CCOO konföderális tanácsa által elfogadott, a gazdaságra, a munkaügyre és a szociális kohézióra vonatkozó “törvényhozói paktummal”».
— Levelezőnk: 400 euró az RMI-től a 4 millió elbocsátott dolgozó «kíséretére».
Oroszország, Litvánia, Kazahsztán, Szakha Köztársaság (Jakutföld): információk
Franciaország: május 16-án a Független Munkáspárt (POI) Párizsban nagygyűlést tart: «az Európai Unióval való szakítás, az elbocsátások megtiltása – erről fognak beszélni a német, olasz, spanyol, ex-jugoszláv, román és francia aktivisták, kik elkötelezték magukat ezen célokat szolgáló egység megvalósításáért».
Oroszország: Orosz munkásaktivák tudomásunkra hozták, hogy a 6 év börtönre ítélt szakszervezeti felelős Valentyin Uruszovot a Legfelsőbb Semmítőszék szabadlábra helyzete (Szakha Köztársaság) május 11-én.
Svájc
«Minden nap 200 emberrel több veszíti el munkáját Svájcban.»
(Christian Levrat, a PSS elnöke)
Cselekedni kell!
Nem a spekulánsok, hanem a dolgozók megmentésére kellene, hogy az USS és a PSS berni demonstrációra hívjon az összes munkahely megőrzése követelésével, s az elbocsátások megtiltása érdekében születendő törvényt követeljen
A válság következményei drámaiak a világgazdaság egészére, maga a svájci gazdaság is egyre mélyebbre süllyed. 2008 nyara óta a pénzügyi összeomlás a gazdasági ágazatokra is kihat. A recesszió átalakult globális depresszióvá. A pénzügyi kártyavár összomlott, termelési válság, szociális krízis… a termelési eszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer egésze került válságba. A széteső rendszer a munkahelyek százezreit semmisíti meg. A közszolgáltatások, a szociális háló szétszaggatásával, az általánossá váló pauperizmussal csakúgy, mint a nemzetek szuverenitásának brutális megkérdőjelezésével kellene a népeknek fizetni a spekulánsok és ügynökségeik, a bankok megmentéséért.
8700 munkahellyel több szűnik meg. Az UBS (bank) már megszüntetett 10 300-at. Svájcban tízből egy állást likvidálni kell, 2500-at, melyből 1200-1500-at „szárazon”! Ez mintegy 4 milliárd „költségcsökkentést” jelent, annyit, amennyit a részvényesek kaptak 2008-ban! Ez idő alatt pedig az amerikai vagyonkezelők 16 milliárd frankos növekedést regisztráltak…!
Az elbocsátások az exportágazatban (gépipar, óraipar) is megjelentek. A technikai (rész-) munkanélküliség terjed, egyre megszokottabbá válik, gyakorlattá. A vállalatok egyre kevesebb fiatalt vesznek fel. A SECO (munkanélküli hivatal) szerint több mint 10 000 fiatal kerül a munkaerőpiacra 2009-ben nem találva magának hivatásbeli perspektívát! Az USS (szakszervezeti unió) 60 000 fiatalról beszél, kiknek nem jut munka a következő évben.
Egyesüljünk, követeljük az elbocsátások megtiltását és munkát mindenkinek!
A dolgozók jogait, a demokráciát, Svájc szuverenitását fenyegeti az amerikai nyomás, az Európai Unió és maga a Föderális Tanács is, mely enged ennek a nyomásnak.
Hogy a spekulánsokat, a tőkéseket védi, a Föderális Tanács megmutatta azzal, hogy az állami szektorban megváltoztatta a tövénykezést a kollektív szerződésekre, a munkakörülményekre vonatkozólag is, a dolgozók eredeti országának javára (a Rüffert-ítélet és a külföldön dolgozókra vonatkozó direktíva). Ugyanilyen módon a Föderális Tanács nem habozik saját törvényein átlépni az USB érdekében, de a munkahelyekért már egy tapodtat se mozdul!
Milliárdokat költött a tőkésekre, a spekulációs rendszer védelmére, de még ez sem volt elég, a járadékosokat is meglopja, a II. támasz átváltási arányának csökkentésével. A szoc. párt által is támogatott szakszervezetek referendumot kezdeményeztek a «dolgozók tagdíjának meglopása» címmel. 200 000 aláírásnál tartanak.
A Föderális Tanács és Parlament több mint 68 milliárd frankot teremtett elő a bankok és spekulánsok talpraállítására. Ezt a dolgozók fizessék meg? A 68 milliárdot vissza kell kapni, a munkahelyek, a bérek, a szociális szolgáltatások garantálására kell szolgáljon!
Program kell a dolgozó lakosság és a fiatalság megmentésére, ebben ki kell mondani az elbocsátások, a munkahelyek megszüntetésének tilalmát az állami és magánszektorban egyaránt. Minden vállalatnak, mely részesült vagy részesül az állami támogatásokból, pénzügyi előnyökből, az elbocsátást meg kell tiltani!
Szervezzük magunkat, hogy az egységet elősegítsük!
Sürgőssé vált. Le kell állítani a lakosság általános elszegényedését. A referendum 200 ezer aláírása azt mutatja, hogy dolgozók készek a küzdelemre. Ha fő vezetőik, a Szocialista párt és a szakszervezeti unió, melyek a svájci dolgozók nevében nyiltakoznak, együtt hívnának ugyanarra a napra országos demonstrációra, hogy megmondják a kormánynak: stop, ennyi elég! – utat nyitnának afelé, amely a kormányt meghátrálásra késztetné. A márc. 9-i berni tiltakozáson 600, az ipari UNIA-hoz tartozó szakszervezeti felelős részvétele szintén a mozgolódás jele. A márc. 28-i SSP-VPOD küldöttértékezlete azt kérte az USS-től, hogy a decentralizált tiltakozások után szeptemberben országos demonstrációt szervezzen a gazdasági krízis hatásai ellen és nyisson párbeszédet egy általános sztrájk lehetőségéről. A kezdeményezések jó irányban haladnak!
Lehetnek különbözőek nézőpontjaink az EU kérdésében és arról, hogy intézményei milyen veszéllyel járnak a népszuverenitás és minden ország törvényesített, szociális és politikai demokráciájába beépült vívmányai szempontjából. Ez azonban nem akadályozhat bennünket abban, hogy egységet formáljunk a halálos tervet ellen és követeljük azt a törvényt, mely megtiltja az elbocsátásokat, a Föderális Tanács ellen forduljunk, mely állandó jelleggel a társadalombiztosítás (AI ; AVS, munkanélküli biztsítás …) megsemmisítésére törekszik, a járadékosok kifosztására és az EU politikájának feltétlen követésére!
A felhívást a 7. Munkásaktiva-találkozó fogadta el Neuchâtelben, márc. 14-én, melyen szakszervezeti felelősök, a munkásmozgalom különböző irányzataihoz tartozó szervezetek, a PSS, káderei és aktivái vettek részt (a febr. 8-i az EU politikájának svájci alkalmazásának következményeziről szóló szavazás után).
Az ILO konvenciói védelméért, Genf 2009. jún. 6.
XVI. nemzetközi találkozó a konvenciók és a szakszervezeti függetlenség védelmében az Egyetértés kezdeményezésére.
2009. jún. 6., szombat 11 óra
Maison des Associations, 15, rue des Savoises 1205 Genève (Genf)
A dolgozók képviselőihöz az ILO konferenciáról
A világ szakszervezeteihez
Meghívólevél
Mindnyájan ismerjük a válság konzekvenciáit, melyek nemzetközi szinten masszívan a munkahelyek, szociális vívmányaink megszünéséhez és szakszervezeti jogaink csorbításához vezetnek.
Mindnyájan szembetalálkoztunk saját országunkban és nemzetközi szinten azzal, hogy a szakszervezeteknek «megértőbbnek» kell lenniük, a tulajdonost mint partner kell kezelniük, le kell mondaniuk követelésekről. «Ugyanazon a hajón utazunk» és így a magántulajdonon alapuló rendszer válságából való kilábaláshoz mindannyiunktól azt kérik, hogy hagyjunk fel avval, amik tulajdonképpen vagyunk.
Adott a kérdés, hogyan viseljük el ezt a szituációt, milyen álláspontot képviseljünk: legyünk a kapitalista destrukció kísérői vagy függetlennek maradva álljunk ellent?
A Nemzetközi Munkaügyi konferencia 98. szessziója napirendi pontjára tűzte «sürgős megbeszélés szervezését a gazdasági és globális pénzügyi válság munkaügyi és szociálpolitikája konzekvenciáiról, mely ma a munka világát sújtja». Senki nem tagadhatja, hogy van mit tenni.
Szervezése meghirdetésre került «mint a 2009.jún.15-16-i, a munkaügyi világválságról szóló ILO csúcs fontos komponense».
Ez a «világcsúcs» nem csak – az ILO hagyományoknak megfelelően – az állami/kormány, a munkáltatói és munkavállalói oldalt, hanem a nemzetközi «döntéshozókat», a civil társadalom és a munltinacionális vállalatok kérviselőit is asztalhoz ülteti. Szintén megbeszélésre kerül a «munka - világpaktum» terve.
A Nemzetközi Egyetértés, ahogyan 18 éve teszi, elemzéseit és ezen csúcs előtti hozzászólások egészét meggondolásra a szakszervezetek rendelkezésére bocsájtja.
De máris óvatosságra int: amikor a kormányok mindenütt azt keresik, hogyan integrálhatnák a szakszervezeteket, hogy a munkahelyek megszüntetésével, a bankok talpraállításval egyetértő partnert találjanak, igencsak veszélyes a Világpaktum kidolgozása és elfogadása – együtt a multikkal, a munkáltatói szervezetekkel, kormányokkal, ahogyan a G20 vezetői előírták. Annál inkább, mert ennek a tervnek az a célja, hogy nemzeti és a «szabadkereskedelmi zónák» szintjén hitvallássá váljon.
Az Egyetértés felhívást tesz a genfi jún. 6-i, 11 órai kezdetű találkozóra, melyet az ILO konvencióinak és a szakszervezeti mozgalom függetlenségének védelmére hirdetett meg. Együtt határozzuk meg vita közben, hogy elfogadjuk-e a munkáltatók partnereinek szerepét vagy őrizzük továbbra is szervezeteink függetlenségét! Orientálódjunk-e a talpraállítási tervek támogatása, vagy a munka megvédése felé? Térjünk-e vissza az ILO eredeti alaprendszeréhez, konvencióihoz és normáihoz, vagy fogadjuk el, hogy a G 20 döntéseinek végrehajtó eszköze legyen?
Röviden, a munkásmozgalom integrálódjék-e a világkormányzatba minden szinten vagy ellenkezőleg, maradjon az osztályharc talaján vállalva a munkásérdekek védelmének történelmi küldetését.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése meghív mindenkit, ezenfelül a 44 ország aktivistáinak közreműködésével felhívást tesz közzé «Nyílt világkonferencia a háború és kizsákmányolás ellen (2010.máj. 21-22-23. -Berlin)» tartására.
Párizs, 2009.máj.12.
A 16. találkozó előkészítéseként az Egyetértés publikálta a Nemzetközi információkban a következő dokumentumokat:
— meghívólevél, a Munka-világpaktum kérdésének felvetésével
— Roger Sandri hozzászólása a világkormányzatról
— a CSI és a Global Unions deklarációi a G 20 előtt és után
— ugyanerről a témáról a KCTU (Korea)
— olasz szakszervezeti felelősök: a CGIL elutasítja az országos kollektív szerződések «modernizációjának» aláírását.
— spanyol Munkásbizottságok (CCOO) vezetőségi tagja nyilatkozata: «miért ellenzem a törvényhozói paktumot a gazdaságra, munkaügyre és szociális kohézióra» ; a CCOO konföderális tanácsa elfogadta.
— az amerikai munkásmozgalom vitaelemei, a UAW szakszervezet a «Chrysler-restrukturációs terv» körül
— vita a brazil CUT– ban «az elbocsátások megtiltásáért».
Várjuk a további hozzászólásokat!
Név, utónév:
Cím:
Ország:
Telefon: .................... e-mail:
o Személyes címen
o Szervezetem nevében
o Szeretnék a találkozó előkészületeiről értesülni
o Szereténk résztvenni a találkozón (felmiratkozás: 50 euró).
o Szeretnék hozzászólni (szóban, írásban).
Értesítendő: Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg Saint-Denis 75010 Paris, France
Spanyolország
«Miért ellenzem a “törvényhozói paktumot” a kormánnyal»
Luis Gonzalez, a Munkásbizottságok (CCOO) konföderális tanácsának tagja, egyike azoknak, akik a CCOO-n belül a vezetés által ajánlott «törvényhozói paktum ellen» opponálnak.
A munkásosztály helyzete igen súlyos. Több mint négymillió munkanélküli, ami még emelkedni fog, az ötmilliót is meghaladja szakértők szerint! Elbocsátások az építőiparben, az iparban, a szolgáltatásokban – s egymillió munkanélküli ember mindenféle kártalanítás, segély nélkül! Muszáj, hogy a dolgozók szervezetei, főleg a szakszervezetek cselekedjenek és kormány intézkedjen!
A Munkásbizottságok vezetése bemutatott egy javaslatot a törvényhozói paktumról a gazdaságra, a munkahelyre és a szociális kohézióra vonatkozólag, melyet nagy többséggel elfogadott és most fogja megtárgyalni az UGT (szakszervezeti unió) vezetésével.
Ideje lett volna, hogy a Munkásbizottságok kezdeményezzenek, de vajon ez a paktum lenne az, amire a dolgozóknak szüksége van? Nem gondolom.
A javaslat csak meghosszabbítása az utóbbi évek orientációjának a «szociális dialógus» felé. A paktum szövege maga mondja: «A Munkásbizottságok úgy tartják, látva az események fejlődését, hogy a társadalmi párbeszéd stratégiáját, melyet 2008 júliusában elképzeltek, újra kell gondolni. Új lendületet kell adni a szociális megbeszéléseknek». Ma a társadalmi dialógus megszakadt a munkáltatók maximalista attitüdje okából, melyet a paktumot javasló szöveg is beismer: «a munkáltatók képviselői a válságot arra akarják felhasználni, hogy profitszintjüket visszaszerezzék a régi módon, mely a munkaerőpiac deregularizációját és a szociális háló gyengítését követeli (…). Ez az attitüd vezette csődbe a kollektív tárgyalásokat (…), struktúrájáról beszélnünk kell, ha a munkáltatói magatartás változik».
Tényleg erre a társadalmi párbeszédre van szükség?
A társadalmi párbeszédek sokéves tapasztalata megmutatja, hogy csak a jogok csökkentéséről van szó. Sok évig a Munkásbizottságok vezetése (és az UGT-é) elfogadták ezeket a csökkenéseket a munkahelyteremtésért cserében. Mára a válság munkahelyek százezreit semmisíti meg. Munka nincs, de a tárgyalások alatt lemondott jogaink sem kerülnek vissza.
A paktumjavaslat egyébként nem vesz tudomást egy tényről, mely véleményem szerint központi helyet foglal: Zapaterot egy éve választották meg, tásadalmi bázisa a munkásossztály. Ami kell, az az, hogy Zapatero és kormánya «paktumot» kössön ezzel a többségi társadalmi bázissal. Mindeddig Zapatero nem találta meg ezt az utat, százmilliós segítséget nyújtott a bankároknak, néhány ezret a munkahelyekre. Ha a kormány nem vált politikát, ha nem saját társadalmi bázisát védi, ha nem támaszkodik rá, nem fog törvényhozó gyűlést tartani. Sem a szociális helyzet a több mint 4 millió munkanélkülivel, sem a parlamenti aritmetika nem engedi számára.
A paktum javaslata kéttengelyű akciót tartalmaz. «Először az aktuális válsággal kell szembenézni, beavatkozni: védelmezve azokat, akik szenvednek tőle, a munkanélkülieket, elkerülve szociális kirekesztésüket; a gazdaságot újraaktiválni, hogy a munkahelyek tönkretétele ne folytatódjék és megreformálni pénzügyi rendszerünket».
Másrészről, beavatkozásra tesz javaslatot «stratégiai látásmóddal, hogy az eddigi, a helyzetért nagy mértékben felelős spanyol feljődési modell megváltozzon: szilárd ipari bázisra kell szert tennünk, mely invesztál az I+D+i-ba, hogy az oktatási rendszert megreformálja és jobban kösse a termelés szükségleteihez, a szociális védelmet pedig konszolidálja és kiszélesítse».
A munkanélküliek járadékát illetően a paktum javasolja a rendelkezésre álló időszak növelését, a hozzájutás könnyítését és tartamának meghosszabbítását. Aki a dolgozókat védi, nem lehet ellene, de 4-5 millió munkanélkülivel, és – ahogy mondják – még legalább kétéves recesszióval kell számolni, aztán a felfutás lassúságával… az erre a célra fordítandó anyagi eszközök el fognak fogyni. Nem kellene inkább minden munkanélkülinek meghatározatlan idejű járadékot biztosítani? Persze, ezt finanszírozni kell, vissza fogok térni arra, hogyan.
A javaslat beszél a gazdaság reaktivizálásáról, hogy a munkahelyvesztés leálljon, de véleményem szerint ezt az utat nem tárgyalja elég mélyen. Ambiciózus közmunkákra kellene terv, mely oktatásra, lakásokra, stb. épül, persze ehhez is pénz kell. Szerintem a javaslat pénzügyi szektorról szóló része a leginkább vitatható. Kétségtelenül vannak pozitív vonásai, mint a Takarékpénztárak privatizációja elleni védelem kédése, de magán visel egy teljesen elhibázott irányt: egy pillanatig sem vonja kétségbe a bankoknak a kormány által adott százmilliókat. Milyen finanszírozási lehetőség marad a szociálpolitikának, a munkanélküli biztosításnak, a közmunkáknak, ha kiürítik az állami kasszát a bankok javára? A kormánytól követelnünk kell, hogy korrigálja ezt az irányt, hogy a bankok visszafizessék ezt a pénzt, hogy államosítson egy olyan bank létrehozására, mely nincs magánkézben és biztosítja a befektetési tervek pénzügyi hátterét, garantálja a termelés és a családok hitelezését. A banki alapokkal, a munkáltatóknak juttatott adókedvezményeket és –jóváírásokat megszüntetve, a vagyonon behajtva, a nagyvagyonokra adót kivetve, megszüntetve azokat az elemeket, melyek lehetővé teszik a fiskális csalást, mint pl. a SICAV (ahol a gazdagok a haszon 1%-át fizetik adóként, míg a dolgozók 20-30-szor többet adóznak).
Ami az iparpolitikát és a munkaügyet illeti, szintén nem hiszem, hogy a paktumban elfogadott irányra van szükségük a dolgozóknak. A munkanélküliség kérdése a legkegyetlenebb dolog. Mire számíthat egy ország, melyben 5 millióan lesznek, nagy számban nyomorúságos jövedelmi viszonyok között tengődnek (450 euró körül) vagy minden jövedelem nélkül?
Milyen lehetőség van tárgyalásokra, milyen erejük lehet a szakszervezeteknek egy munkaerejét alacsony áron eladni kész munkanélküli hadsereggel, a tárgyalásokat eleve vesztes pozicióba hozva?
Elég-e a transzfúzió, mikor a beteget elvérzés fenyegeti? Nem kellene elállítani a vérzést? Nem kellene előbb elállítani a munkahelyek, elbocsátások, munkanélküliség vérzését? A spanyol államnál kevésbé nehéz helyzetben, Epifani, a CGIL, a legfontosabb olasz szakszervezeti konföderáció főtitkára, a szakszervezete által megszólított két és fél milliós tüntető élén Rómában ápr. 4-én követelte kományától, hogy «blokkolja az elbocsátásokat». A spanyol szakszervezeknek nem kellene ugyanezt követelni? Ha nem vágjuk el az elbocsátások gyökereit, milyen költségvetés tud biztosítani segítséget 5 millió munkanélkülinek?
Véleményem szerint nem arról kell beszélnünk, hogy a szociális dialógust nyissuk meg újra, amiről a paktumjavaslat beszél.
A szakszervezeteknek saját szociális bázisukon kell paktumot kell kötni a kormánnyal, ami magába foglalja az elbocsátások megtiltását, a bankok államosítását és közmunkák tervét. Ezek azok az intézkedések, melyekre szükség van, ezeket kell követelniük a szakszervezeteknek.
A 400 eurós RMI 4 millió elbocsátott dolgozó “kíséretére”
Már most rögtön 300 000 dolgozót érint
2009. május 12-13-án vita lesz a nemzet állapotáról a képviselők kongresszusában.
A kormány itt mutatja be «szociális tervét» a szédítően növekvő elbocsátások kíséreteképpen.
Saját részükről az UGT és a CCOO vezetése bemutat egy «törvényhozói paktumot».
M. Corbacho munkaügyi miniszter bejelentette, hogy a spanyol államot alkotó 17 régió kormányával megbeszéléseket folytat arról, hogy általánossá tegyenek havi 400 eurós minimáljövedelmet az egyedülálló dolgozók számára (a családosoké még nem fix). A kormány első becslése szerint ez az intézkedés azonnal 300 ezer dolgozót érint. Emlékeztetőül megjegyezzük, hogy több mint egymilló munkanélküli egyáltalán semmilyen jővedelemmel nem rendelkezik.
Ugyanekkor a Társadalombiztosítási államtitkár, Octavio Granado, nyilatkozta, hogy a nyugdíjak aktuális rendszere tarthatatlan a válság miatti befizetések szédítő csökkenése miatt.
A munkáltatók konföderációja, a CEOE a kormányhoz és a parlamenti pártok csoportjaihoz fordult, hogy követelje a kárpótlási következmények nélküli elbocsátások engedélyezését és újabb adócsökkentéseket számukra, valamint a nyugdíjkorhatár emelését a nyugdíjhoz szükséges munkaidő módosításával.
Ilyen körülmények között a Munkásbizottságok konföderális tanácsa az UGT felelőseivel egyezségben javasolt a munkáltatóknak és a kormánynak egy «törvényhozói paktumot a gazdaságra, a munkaügyre és a szociális kohézióra», mely arra vállalkozik, hogy konszenzusos politikát folytat a válságot kísérő intézkedések körül.
A dolgozók és a spanyol nép számára a kérdés a következő: a dolgozóknak szükségük van paktumra bizonyosan; a munkásszervezetek egymás közötti megegyezésére, hogy követeljék a kormánytól az elbocsátások megtiltását, a munkahelyek garanciáját és a szociális kohéziót.
Az Európai Unió politikájának néhány következménye Spanyolországra
• Csak áprilisban 36 900 elbocsátással több, összesen 4 100 000, az aktív lakosság 18 %-a. 1 180 000 családnak semmiféle jövedelme nincs. A becslések szerint a feketemunka megduplázódott, egymillió dolgozót érint.
• A kormány erőlteti a privatizációt a köszolgáltatásban, nevezetesen a városi közlekedésben.
• Az új Oktatási miniszter kijelentette, hogy a Bolognai processzust szó szerint alkalmazza és «master»-esítés lesz az összes egyetemi diplomában.
Röviden
Oroszország
Moszkva
Moszkvában ápr. 27-én a vasút székháza előtt az illegális elbocsátások ellen demonstráltak a vasutas szakszervezet szervezésében (RPLBG): «El a kezekkel a szakszervezetektől!», «A vasút államosítását!», «Le a vasút magántulajdonával!» olvashattuk, sőt: «Új 1917-et, mely helyreállít mindent!»
Szent-Pétervár
A General Motors munkásai ápr.23-án csökkenő bérük elleni tiltakozásképpen egyik metróállomás előtt koldusakciót tartottak, az autók szélvédőjét mosták. «Az üzemben egyre rosszabb a helyzet. Míg a szakemberek eleinte minimum 20 000 rubel fizetést kapyak, ma a vezetés, úgymond a válság miatt csak 14 000 ezret fizet», mondja egy szakszervezeti tag. A koldulással a GM dolgozói fel akarják hívni a társaság figyelmét arra, hogy ebből a fizetésből nem lehet megélni».
A szociális jogok elleni újabb támadásról: a oroszországi föderáció Alkotmánybírósága alkotmányellenesnek nyilvánította a «Szakszervezetek, működési jogok és garanciák» törvényt, nevezetesen ami azt a kötelezettséget illeti, hogy a választott szakszervezet előzetes egyetértése kell a választott funkcióval bíró tagokkal szembeni fegyelmezési intézkedései megtételéhez.
A gazdaság fejlesztési miniszter adatai szerint 2009 márciusában a reálbérek 5,65 %-kal csökkentek az előző év azonos időszakához képest. Az első negyedévre ugyanez az adat 2,25 %, az ipari termelés 14,3 %-kal csökkent és a fix tőkeinvesztálás 15 %-kal. A kiskereskedelmi volumen 4 %-kal csökkent márciusra és 1,1 %-kal az első negyedévre. Az infláció elérte az 5,4 %-t három hónap alatt, a nemzetközi tartalékok ugyanerre az időre 43,2 milliárd dollárral csökkentek.
Litvánia
Astrid Kharbatsevitcha, a pedagógus- és kutatási dolgozók szakszervezeti vezetője szerint a kormány nem 4 ezer pedagógus állás megszűnésével számol, ahogyan Tatiana Koke miniszter nyilatkozta, hanem legalább duplájával. «Tragédia nem csak az oktatási rendszer számára, hanem az egész országra nézve. Nagyon nyugtalanító, hogy a miniszter szerint a reformnak konzekvenciái lesznek a középfokú továbbtanuláshoz jutás szempontjából is, holott már ma kétezer gyermek mindenfajta iskoláztatásból kimarad.»
Kazahsztán
Márc. 20-án a Burgylau (olajkitermelő üzem) 1800 munkása sztrájkba lépett. Követelték a vállalat államosítását, különleges intézkedések bevezetését a gazdasági és szociális helyzet stabilizálására, az elbocsátások leállítását és az összes bérhátralék kifizetését. Mivel nem érték el, hogy ezekről a kérdésekről tárgyalásokat nyissanak, a független munkásszakszervezet 14 tagja éhségsztrájkba kezdett az üzem területén Zhanaozen-ben (Mangystau területe).
Daniar Bespaevre (szakszervezeti felelős és a sztrájkbizottság vezetője) az adminisztráció és a «speciális szolgálat» a sztrájktörés reményében komoly nyomást gyakorolt, azonban 10 másik olajipari vállalati dolgozói is támogatták szolidaritásukkal.
Első alkalommal tapasztalhatjuk a dolgozók egységét és az államosítás követelését a termelés a likvidálása ellen.
A sztrájkot ápr. 2-án illegálisnak nyilvánította a zhanaozeni bíróság.
Mégis, ápr. 6-án a munkások megkapták fizetésüket, az üzem igazgatóját lecserélték, így a sztrájkot felfüggesztették. «Ha az ígéreteket nem tartják be, újra sztrájkba lépünk», nyilatkozta a sztrájkbizottság egyik tagja.
Franciaország
POI-FÜGGETLEN MUNKÁSPÁRT
A szocializmusért, a köztársaságért és a demokráciáért
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértés tagja
Az Európai Unió fosztogatja a közszolgáltatást, 26 millió munkanélküli 2010-re
Szakítást az Unióval, az elbocsátások megtiltását!
Az Európai Unió ápr. 27-én Franciaország és más tagállamok ellen eljárást indított «túlzott mértékű deficit» miatt.
Az orvosok, ápolószemélyzet, szociális gondozók és szakszervezeteik demonstrációja előtti napon, ahol a Bachelot-törvény eltörlését követelték és a kózházi állások megszüntetésére mondtak nemet, az Európai Unió ismét kötelezett a büdzsé megnyirbálására – kezdve éppen az egészségüggyel – a Maastrichti és az Amszterdami szerződés 104 cikkelye értelmében (mely tiltja a túlzott mértékű államháztartási hiányt).
Ez az Európai Unió!
Az Unió gratulált Sarkozy kormányának, hogy az 420 milliárdot adott a bankoknak … és most azt követeli, hogy az államháztartásból vonjon el 100 milliárd eurót és ezzel deficitje a GDP 3%-os hiányának határa alá szálljon.
Az Európai Unió egész Európában bizonyította, hogy mindent megtesz a bankások és spekulánsok érdekében, de a 87. cikkellyel, mely kimondja az «állami segítségnyújtás tilalmát», lehetetlenné teszi, hogy tagállamai a munkahelyek megmentésére áldozzanak.
Az EU összes intézménye, a Palament, a Központi Bank, a Bizottság, bármi is legyen politikai többsége, követi a Maastrichti és Amszterdami szerződésekbe foglalt «szabadpiac» előírásait, a közszolgáltatás privatizációját, a közszolgáltatások költségvetésének csökkentését. 26 millió munkanélkülit prognosztizál 2010-re Európa a «szabadverseny» miatt, ami a «munkaerő költségének» csökkentését igényli!
Egységet az elbocsátások megtiltására!
Szakítás az Európai Unióval és intézményeivel!
Május 16-án nagygyűlés Párizsban
Az elbocsátások megtiltásáért küzdő egység elszánt német, olasz, spanyol, román, szerb és francia aktivistái részvételével
Oroszország, Szakha köztársaság
Valentyin Uruszov szabad!
Kommüniké
2009. máj. 13.
Az orosz aktivisták informáltak bennünket arról, hogy a 6 éves börtönbüntetésre ítélt és bebörtönzött Valentyin Uruszov szakszervezeti felelőst szabadon engedték a jakutszki (Szakhai köztársaság) Legfelsőbb Semmítőszék döntése által 2009. május 11-én.
2008 júliusában Udachnyban (15 000 lakos), 20 km-re az sarkkörtől, a legnagyobb gyémántkitermelő üzemben, az ALROSA-ban egy független szakszervezet született. Két hónap alatt 1000 személy csatlakozott hozzá. De 2008. szept. 3-án vezetőjét, Valentyin Uruszovot letartoztatták «drog birtoklásáért». Valójában a kábítószerellenes brigád próbálta meg diszkreditálni az egész szakszervezetet és a munkások ellenállását megtörni. Dec. 26-án Uruszovot 6 évi munkatáborra ítélték. Szakszervezétől, a «Profszvoboda»-ból tizenhárom szakszervezeti tagot elbocsátottak, feketelistára tettek, hogy megakadályozzák munkavállalásukat.
A nemzetközi szolidaritás megtette a magáét. A Kollektív Akció Intézete (IKD) Moszkvából és a Nemzetközi Egyetértés, az egész világ munkásszervezete az Alrosa vezetéséhez és az orosz hatóságokhoz fordult, Németországból, Pakisztánból, Franciaországból, Kazahsztánból, Svájcból, Belgiumból, (Magyarországról is) stb. Több tízezer rubelt gyűlt össze a szakszervezeti felelős érdekeit kéviselő ügyvéd fizetésére.
Valentyin Uruszov kiszabadulása komoly támpont mindenki számára, aki védeni akarja a független szakszervezeti mozgalmak létét.
Daniel Gluckstein,
A Nemzetközi Egyetértés koordinátora
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication: Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Genf, 2009.jún.6.: 16. találkozó az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelmére – a Nemzetközi Egyetértése kezdeményezésére.
Meghívólevél «a dolgozók képviselőinek, a szakszervezetek felelőseinek».
Svájc: felhívás: «Nem a spekulánsok, hanem a dolgozók megmentésére kellene, hogy az USS és a PSS berni demonstrációra hívjon a köz- és a magánszféra összes munkahelye megtartása, az elbocsátások megtiltása érdekében születendő törvény követelésére».
Spanyolország:
— A spanyol Munkásbizottságok (CCOO) vezetésének egyik tagja:
«Miért nem értek egyet a CCOO konföderális tanácsa által elfogadott, a gazdaságra, a munkaügyre és a szociális kohézióra vonatkozó “törvényhozói paktummal”».
— Levelezőnk: 400 euró az RMI-től a 4 millió elbocsátott dolgozó «kíséretére».
Oroszország, Litvánia, Kazahsztán, Szakha Köztársaság (Jakutföld): információk
Franciaország: május 16-án a Független Munkáspárt (POI) Párizsban nagygyűlést tart: «az Európai Unióval való szakítás, az elbocsátások megtiltása – erről fognak beszélni a német, olasz, spanyol, ex-jugoszláv, román és francia aktivisták, kik elkötelezték magukat ezen célokat szolgáló egység megvalósításáért».
Oroszország: Orosz munkásaktivák tudomásunkra hozták, hogy a 6 év börtönre ítélt szakszervezeti felelős Valentyin Uruszovot a Legfelsőbb Semmítőszék szabadlábra helyzete (Szakha Köztársaság) május 11-én.
Svájc
«Minden nap 200 emberrel több veszíti el munkáját Svájcban.»
(Christian Levrat, a PSS elnöke)
Cselekedni kell!
Nem a spekulánsok, hanem a dolgozók megmentésére kellene, hogy az USS és a PSS berni demonstrációra hívjon az összes munkahely megőrzése követelésével, s az elbocsátások megtiltása érdekében születendő törvényt követeljen
A válság következményei drámaiak a világgazdaság egészére, maga a svájci gazdaság is egyre mélyebbre süllyed. 2008 nyara óta a pénzügyi összeomlás a gazdasági ágazatokra is kihat. A recesszió átalakult globális depresszióvá. A pénzügyi kártyavár összomlott, termelési válság, szociális krízis… a termelési eszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer egésze került válságba. A széteső rendszer a munkahelyek százezreit semmisíti meg. A közszolgáltatások, a szociális háló szétszaggatásával, az általánossá váló pauperizmussal csakúgy, mint a nemzetek szuverenitásának brutális megkérdőjelezésével kellene a népeknek fizetni a spekulánsok és ügynökségeik, a bankok megmentéséért.
8700 munkahellyel több szűnik meg. Az UBS (bank) már megszüntetett 10 300-at. Svájcban tízből egy állást likvidálni kell, 2500-at, melyből 1200-1500-at „szárazon”! Ez mintegy 4 milliárd „költségcsökkentést” jelent, annyit, amennyit a részvényesek kaptak 2008-ban! Ez idő alatt pedig az amerikai vagyonkezelők 16 milliárd frankos növekedést regisztráltak…!
Az elbocsátások az exportágazatban (gépipar, óraipar) is megjelentek. A technikai (rész-) munkanélküliség terjed, egyre megszokottabbá válik, gyakorlattá. A vállalatok egyre kevesebb fiatalt vesznek fel. A SECO (munkanélküli hivatal) szerint több mint 10 000 fiatal kerül a munkaerőpiacra 2009-ben nem találva magának hivatásbeli perspektívát! Az USS (szakszervezeti unió) 60 000 fiatalról beszél, kiknek nem jut munka a következő évben.
Egyesüljünk, követeljük az elbocsátások megtiltását és munkát mindenkinek!
A dolgozók jogait, a demokráciát, Svájc szuverenitását fenyegeti az amerikai nyomás, az Európai Unió és maga a Föderális Tanács is, mely enged ennek a nyomásnak.
Hogy a spekulánsokat, a tőkéseket védi, a Föderális Tanács megmutatta azzal, hogy az állami szektorban megváltoztatta a tövénykezést a kollektív szerződésekre, a munkakörülményekre vonatkozólag is, a dolgozók eredeti országának javára (a Rüffert-ítélet és a külföldön dolgozókra vonatkozó direktíva). Ugyanilyen módon a Föderális Tanács nem habozik saját törvényein átlépni az USB érdekében, de a munkahelyekért már egy tapodtat se mozdul!
Milliárdokat költött a tőkésekre, a spekulációs rendszer védelmére, de még ez sem volt elég, a járadékosokat is meglopja, a II. támasz átváltási arányának csökkentésével. A szoc. párt által is támogatott szakszervezetek referendumot kezdeményeztek a «dolgozók tagdíjának meglopása» címmel. 200 000 aláírásnál tartanak.
A Föderális Tanács és Parlament több mint 68 milliárd frankot teremtett elő a bankok és spekulánsok talpraállítására. Ezt a dolgozók fizessék meg? A 68 milliárdot vissza kell kapni, a munkahelyek, a bérek, a szociális szolgáltatások garantálására kell szolgáljon!
Program kell a dolgozó lakosság és a fiatalság megmentésére, ebben ki kell mondani az elbocsátások, a munkahelyek megszüntetésének tilalmát az állami és magánszektorban egyaránt. Minden vállalatnak, mely részesült vagy részesül az állami támogatásokból, pénzügyi előnyökből, az elbocsátást meg kell tiltani!
Szervezzük magunkat, hogy az egységet elősegítsük!
Sürgőssé vált. Le kell állítani a lakosság általános elszegényedését. A referendum 200 ezer aláírása azt mutatja, hogy dolgozók készek a küzdelemre. Ha fő vezetőik, a Szocialista párt és a szakszervezeti unió, melyek a svájci dolgozók nevében nyiltakoznak, együtt hívnának ugyanarra a napra országos demonstrációra, hogy megmondják a kormánynak: stop, ennyi elég! – utat nyitnának afelé, amely a kormányt meghátrálásra késztetné. A márc. 9-i berni tiltakozáson 600, az ipari UNIA-hoz tartozó szakszervezeti felelős részvétele szintén a mozgolódás jele. A márc. 28-i SSP-VPOD küldöttértékezlete azt kérte az USS-től, hogy a decentralizált tiltakozások után szeptemberben országos demonstrációt szervezzen a gazdasági krízis hatásai ellen és nyisson párbeszédet egy általános sztrájk lehetőségéről. A kezdeményezések jó irányban haladnak!
Lehetnek különbözőek nézőpontjaink az EU kérdésében és arról, hogy intézményei milyen veszéllyel járnak a népszuverenitás és minden ország törvényesített, szociális és politikai demokráciájába beépült vívmányai szempontjából. Ez azonban nem akadályozhat bennünket abban, hogy egységet formáljunk a halálos tervet ellen és követeljük azt a törvényt, mely megtiltja az elbocsátásokat, a Föderális Tanács ellen forduljunk, mely állandó jelleggel a társadalombiztosítás (AI ; AVS, munkanélküli biztsítás …) megsemmisítésére törekszik, a járadékosok kifosztására és az EU politikájának feltétlen követésére!
A felhívást a 7. Munkásaktiva-találkozó fogadta el Neuchâtelben, márc. 14-én, melyen szakszervezeti felelősök, a munkásmozgalom különböző irányzataihoz tartozó szervezetek, a PSS, káderei és aktivái vettek részt (a febr. 8-i az EU politikájának svájci alkalmazásának következményeziről szóló szavazás után).
Az ILO konvenciói védelméért, Genf 2009. jún. 6.
XVI. nemzetközi találkozó a konvenciók és a szakszervezeti függetlenség védelmében az Egyetértés kezdeményezésére.
2009. jún. 6., szombat 11 óra
Maison des Associations, 15, rue des Savoises 1205 Genève (Genf)
A dolgozók képviselőihöz az ILO konferenciáról
A világ szakszervezeteihez
Meghívólevél
Mindnyájan ismerjük a válság konzekvenciáit, melyek nemzetközi szinten masszívan a munkahelyek, szociális vívmányaink megszünéséhez és szakszervezeti jogaink csorbításához vezetnek.
Mindnyájan szembetalálkoztunk saját országunkban és nemzetközi szinten azzal, hogy a szakszervezeteknek «megértőbbnek» kell lenniük, a tulajdonost mint partner kell kezelniük, le kell mondaniuk követelésekről. «Ugyanazon a hajón utazunk» és így a magántulajdonon alapuló rendszer válságából való kilábaláshoz mindannyiunktól azt kérik, hogy hagyjunk fel avval, amik tulajdonképpen vagyunk.
Adott a kérdés, hogyan viseljük el ezt a szituációt, milyen álláspontot képviseljünk: legyünk a kapitalista destrukció kísérői vagy függetlennek maradva álljunk ellent?
A Nemzetközi Munkaügyi konferencia 98. szessziója napirendi pontjára tűzte «sürgős megbeszélés szervezését a gazdasági és globális pénzügyi válság munkaügyi és szociálpolitikája konzekvenciáiról, mely ma a munka világát sújtja». Senki nem tagadhatja, hogy van mit tenni.
Szervezése meghirdetésre került «mint a 2009.jún.15-16-i, a munkaügyi világválságról szóló ILO csúcs fontos komponense».
Ez a «világcsúcs» nem csak – az ILO hagyományoknak megfelelően – az állami/kormány, a munkáltatói és munkavállalói oldalt, hanem a nemzetközi «döntéshozókat», a civil társadalom és a munltinacionális vállalatok kérviselőit is asztalhoz ülteti. Szintén megbeszélésre kerül a «munka - világpaktum» terve.
A Nemzetközi Egyetértés, ahogyan 18 éve teszi, elemzéseit és ezen csúcs előtti hozzászólások egészét meggondolásra a szakszervezetek rendelkezésére bocsájtja.
De máris óvatosságra int: amikor a kormányok mindenütt azt keresik, hogyan integrálhatnák a szakszervezeteket, hogy a munkahelyek megszüntetésével, a bankok talpraállításval egyetértő partnert találjanak, igencsak veszélyes a Világpaktum kidolgozása és elfogadása – együtt a multikkal, a munkáltatói szervezetekkel, kormányokkal, ahogyan a G20 vezetői előírták. Annál inkább, mert ennek a tervnek az a célja, hogy nemzeti és a «szabadkereskedelmi zónák» szintjén hitvallássá váljon.
Az Egyetértés felhívást tesz a genfi jún. 6-i, 11 órai kezdetű találkozóra, melyet az ILO konvencióinak és a szakszervezeti mozgalom függetlenségének védelmére hirdetett meg. Együtt határozzuk meg vita közben, hogy elfogadjuk-e a munkáltatók partnereinek szerepét vagy őrizzük továbbra is szervezeteink függetlenségét! Orientálódjunk-e a talpraállítási tervek támogatása, vagy a munka megvédése felé? Térjünk-e vissza az ILO eredeti alaprendszeréhez, konvencióihoz és normáihoz, vagy fogadjuk el, hogy a G 20 döntéseinek végrehajtó eszköze legyen?
Röviden, a munkásmozgalom integrálódjék-e a világkormányzatba minden szinten vagy ellenkezőleg, maradjon az osztályharc talaján vállalva a munkásérdekek védelmének történelmi küldetését.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése meghív mindenkit, ezenfelül a 44 ország aktivistáinak közreműködésével felhívást tesz közzé «Nyílt világkonferencia a háború és kizsákmányolás ellen (2010.máj. 21-22-23. -Berlin)» tartására.
Párizs, 2009.máj.12.
A 16. találkozó előkészítéseként az Egyetértés publikálta a Nemzetközi információkban a következő dokumentumokat:
— meghívólevél, a Munka-világpaktum kérdésének felvetésével
— Roger Sandri hozzászólása a világkormányzatról
— a CSI és a Global Unions deklarációi a G 20 előtt és után
— ugyanerről a témáról a KCTU (Korea)
— olasz szakszervezeti felelősök: a CGIL elutasítja az országos kollektív szerződések «modernizációjának» aláírását.
— spanyol Munkásbizottságok (CCOO) vezetőségi tagja nyilatkozata: «miért ellenzem a törvényhozói paktumot a gazdaságra, munkaügyre és szociális kohézióra» ; a CCOO konföderális tanácsa elfogadta.
— az amerikai munkásmozgalom vitaelemei, a UAW szakszervezet a «Chrysler-restrukturációs terv» körül
— vita a brazil CUT– ban «az elbocsátások megtiltásáért».
Várjuk a további hozzászólásokat!
Név, utónév:
Cím:
Ország:
Telefon: .................... e-mail:
o Személyes címen
o Szervezetem nevében
o Szeretnék a találkozó előkészületeiről értesülni
o Szereténk résztvenni a találkozón (felmiratkozás: 50 euró).
o Szeretnék hozzászólni (szóban, írásban).
Értesítendő: Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg Saint-Denis 75010 Paris, France
Spanyolország
«Miért ellenzem a “törvényhozói paktumot” a kormánnyal»
Luis Gonzalez, a Munkásbizottságok (CCOO) konföderális tanácsának tagja, egyike azoknak, akik a CCOO-n belül a vezetés által ajánlott «törvényhozói paktum ellen» opponálnak.
A munkásosztály helyzete igen súlyos. Több mint négymillió munkanélküli, ami még emelkedni fog, az ötmilliót is meghaladja szakértők szerint! Elbocsátások az építőiparben, az iparban, a szolgáltatásokban – s egymillió munkanélküli ember mindenféle kártalanítás, segély nélkül! Muszáj, hogy a dolgozók szervezetei, főleg a szakszervezetek cselekedjenek és kormány intézkedjen!
A Munkásbizottságok vezetése bemutatott egy javaslatot a törvényhozói paktumról a gazdaságra, a munkahelyre és a szociális kohézióra vonatkozólag, melyet nagy többséggel elfogadott és most fogja megtárgyalni az UGT (szakszervezeti unió) vezetésével.
Ideje lett volna, hogy a Munkásbizottságok kezdeményezzenek, de vajon ez a paktum lenne az, amire a dolgozóknak szüksége van? Nem gondolom.
A javaslat csak meghosszabbítása az utóbbi évek orientációjának a «szociális dialógus» felé. A paktum szövege maga mondja: «A Munkásbizottságok úgy tartják, látva az események fejlődését, hogy a társadalmi párbeszéd stratégiáját, melyet 2008 júliusában elképzeltek, újra kell gondolni. Új lendületet kell adni a szociális megbeszéléseknek». Ma a társadalmi dialógus megszakadt a munkáltatók maximalista attitüdje okából, melyet a paktumot javasló szöveg is beismer: «a munkáltatók képviselői a válságot arra akarják felhasználni, hogy profitszintjüket visszaszerezzék a régi módon, mely a munkaerőpiac deregularizációját és a szociális háló gyengítését követeli (…). Ez az attitüd vezette csődbe a kollektív tárgyalásokat (…), struktúrájáról beszélnünk kell, ha a munkáltatói magatartás változik».
Tényleg erre a társadalmi párbeszédre van szükség?
A társadalmi párbeszédek sokéves tapasztalata megmutatja, hogy csak a jogok csökkentéséről van szó. Sok évig a Munkásbizottságok vezetése (és az UGT-é) elfogadták ezeket a csökkenéseket a munkahelyteremtésért cserében. Mára a válság munkahelyek százezreit semmisíti meg. Munka nincs, de a tárgyalások alatt lemondott jogaink sem kerülnek vissza.
A paktumjavaslat egyébként nem vesz tudomást egy tényről, mely véleményem szerint központi helyet foglal: Zapaterot egy éve választották meg, tásadalmi bázisa a munkásossztály. Ami kell, az az, hogy Zapatero és kormánya «paktumot» kössön ezzel a többségi társadalmi bázissal. Mindeddig Zapatero nem találta meg ezt az utat, százmilliós segítséget nyújtott a bankároknak, néhány ezret a munkahelyekre. Ha a kormány nem vált politikát, ha nem saját társadalmi bázisát védi, ha nem támaszkodik rá, nem fog törvényhozó gyűlést tartani. Sem a szociális helyzet a több mint 4 millió munkanélkülivel, sem a parlamenti aritmetika nem engedi számára.
A paktum javaslata kéttengelyű akciót tartalmaz. «Először az aktuális válsággal kell szembenézni, beavatkozni: védelmezve azokat, akik szenvednek tőle, a munkanélkülieket, elkerülve szociális kirekesztésüket; a gazdaságot újraaktiválni, hogy a munkahelyek tönkretétele ne folytatódjék és megreformálni pénzügyi rendszerünket».
Másrészről, beavatkozásra tesz javaslatot «stratégiai látásmóddal, hogy az eddigi, a helyzetért nagy mértékben felelős spanyol feljődési modell megváltozzon: szilárd ipari bázisra kell szert tennünk, mely invesztál az I+D+i-ba, hogy az oktatási rendszert megreformálja és jobban kösse a termelés szükségleteihez, a szociális védelmet pedig konszolidálja és kiszélesítse».
A munkanélküliek járadékát illetően a paktum javasolja a rendelkezésre álló időszak növelését, a hozzájutás könnyítését és tartamának meghosszabbítását. Aki a dolgozókat védi, nem lehet ellene, de 4-5 millió munkanélkülivel, és – ahogy mondják – még legalább kétéves recesszióval kell számolni, aztán a felfutás lassúságával… az erre a célra fordítandó anyagi eszközök el fognak fogyni. Nem kellene inkább minden munkanélkülinek meghatározatlan idejű járadékot biztosítani? Persze, ezt finanszírozni kell, vissza fogok térni arra, hogyan.
A javaslat beszél a gazdaság reaktivizálásáról, hogy a munkahelyvesztés leálljon, de véleményem szerint ezt az utat nem tárgyalja elég mélyen. Ambiciózus közmunkákra kellene terv, mely oktatásra, lakásokra, stb. épül, persze ehhez is pénz kell. Szerintem a javaslat pénzügyi szektorról szóló része a leginkább vitatható. Kétségtelenül vannak pozitív vonásai, mint a Takarékpénztárak privatizációja elleni védelem kédése, de magán visel egy teljesen elhibázott irányt: egy pillanatig sem vonja kétségbe a bankoknak a kormány által adott százmilliókat. Milyen finanszírozási lehetőség marad a szociálpolitikának, a munkanélküli biztosításnak, a közmunkáknak, ha kiürítik az állami kasszát a bankok javára? A kormánytól követelnünk kell, hogy korrigálja ezt az irányt, hogy a bankok visszafizessék ezt a pénzt, hogy államosítson egy olyan bank létrehozására, mely nincs magánkézben és biztosítja a befektetési tervek pénzügyi hátterét, garantálja a termelés és a családok hitelezését. A banki alapokkal, a munkáltatóknak juttatott adókedvezményeket és –jóváírásokat megszüntetve, a vagyonon behajtva, a nagyvagyonokra adót kivetve, megszüntetve azokat az elemeket, melyek lehetővé teszik a fiskális csalást, mint pl. a SICAV (ahol a gazdagok a haszon 1%-át fizetik adóként, míg a dolgozók 20-30-szor többet adóznak).
Ami az iparpolitikát és a munkaügyet illeti, szintén nem hiszem, hogy a paktumban elfogadott irányra van szükségük a dolgozóknak. A munkanélküliség kérdése a legkegyetlenebb dolog. Mire számíthat egy ország, melyben 5 millióan lesznek, nagy számban nyomorúságos jövedelmi viszonyok között tengődnek (450 euró körül) vagy minden jövedelem nélkül?
Milyen lehetőség van tárgyalásokra, milyen erejük lehet a szakszervezeteknek egy munkaerejét alacsony áron eladni kész munkanélküli hadsereggel, a tárgyalásokat eleve vesztes pozicióba hozva?
Elég-e a transzfúzió, mikor a beteget elvérzés fenyegeti? Nem kellene elállítani a vérzést? Nem kellene előbb elállítani a munkahelyek, elbocsátások, munkanélküliség vérzését? A spanyol államnál kevésbé nehéz helyzetben, Epifani, a CGIL, a legfontosabb olasz szakszervezeti konföderáció főtitkára, a szakszervezete által megszólított két és fél milliós tüntető élén Rómában ápr. 4-én követelte kományától, hogy «blokkolja az elbocsátásokat». A spanyol szakszervezeknek nem kellene ugyanezt követelni? Ha nem vágjuk el az elbocsátások gyökereit, milyen költségvetés tud biztosítani segítséget 5 millió munkanélkülinek?
Véleményem szerint nem arról kell beszélnünk, hogy a szociális dialógust nyissuk meg újra, amiről a paktumjavaslat beszél.
A szakszervezeteknek saját szociális bázisukon kell paktumot kell kötni a kormánnyal, ami magába foglalja az elbocsátások megtiltását, a bankok államosítását és közmunkák tervét. Ezek azok az intézkedések, melyekre szükség van, ezeket kell követelniük a szakszervezeteknek.
A 400 eurós RMI 4 millió elbocsátott dolgozó “kíséretére”
Már most rögtön 300 000 dolgozót érint
2009. május 12-13-án vita lesz a nemzet állapotáról a képviselők kongresszusában.
A kormány itt mutatja be «szociális tervét» a szédítően növekvő elbocsátások kíséreteképpen.
Saját részükről az UGT és a CCOO vezetése bemutat egy «törvényhozói paktumot».
M. Corbacho munkaügyi miniszter bejelentette, hogy a spanyol államot alkotó 17 régió kormányával megbeszéléseket folytat arról, hogy általánossá tegyenek havi 400 eurós minimáljövedelmet az egyedülálló dolgozók számára (a családosoké még nem fix). A kormány első becslése szerint ez az intézkedés azonnal 300 ezer dolgozót érint. Emlékeztetőül megjegyezzük, hogy több mint egymilló munkanélküli egyáltalán semmilyen jővedelemmel nem rendelkezik.
Ugyanekkor a Társadalombiztosítási államtitkár, Octavio Granado, nyilatkozta, hogy a nyugdíjak aktuális rendszere tarthatatlan a válság miatti befizetések szédítő csökkenése miatt.
A munkáltatók konföderációja, a CEOE a kormányhoz és a parlamenti pártok csoportjaihoz fordult, hogy követelje a kárpótlási következmények nélküli elbocsátások engedélyezését és újabb adócsökkentéseket számukra, valamint a nyugdíjkorhatár emelését a nyugdíjhoz szükséges munkaidő módosításával.
Ilyen körülmények között a Munkásbizottságok konföderális tanácsa az UGT felelőseivel egyezségben javasolt a munkáltatóknak és a kormánynak egy «törvényhozói paktumot a gazdaságra, a munkaügyre és a szociális kohézióra», mely arra vállalkozik, hogy konszenzusos politikát folytat a válságot kísérő intézkedések körül.
A dolgozók és a spanyol nép számára a kérdés a következő: a dolgozóknak szükségük van paktumra bizonyosan; a munkásszervezetek egymás közötti megegyezésére, hogy követeljék a kormánytól az elbocsátások megtiltását, a munkahelyek garanciáját és a szociális kohéziót.
Az Európai Unió politikájának néhány következménye Spanyolországra
• Csak áprilisban 36 900 elbocsátással több, összesen 4 100 000, az aktív lakosság 18 %-a. 1 180 000 családnak semmiféle jövedelme nincs. A becslések szerint a feketemunka megduplázódott, egymillió dolgozót érint.
• A kormány erőlteti a privatizációt a köszolgáltatásban, nevezetesen a városi közlekedésben.
• Az új Oktatási miniszter kijelentette, hogy a Bolognai processzust szó szerint alkalmazza és «master»-esítés lesz az összes egyetemi diplomában.
Röviden
Oroszország
Moszkva
Moszkvában ápr. 27-én a vasút székháza előtt az illegális elbocsátások ellen demonstráltak a vasutas szakszervezet szervezésében (RPLBG): «El a kezekkel a szakszervezetektől!», «A vasút államosítását!», «Le a vasút magántulajdonával!» olvashattuk, sőt: «Új 1917-et, mely helyreállít mindent!»
Szent-Pétervár
A General Motors munkásai ápr.23-án csökkenő bérük elleni tiltakozásképpen egyik metróállomás előtt koldusakciót tartottak, az autók szélvédőjét mosták. «Az üzemben egyre rosszabb a helyzet. Míg a szakemberek eleinte minimum 20 000 rubel fizetést kapyak, ma a vezetés, úgymond a válság miatt csak 14 000 ezret fizet», mondja egy szakszervezeti tag. A koldulással a GM dolgozói fel akarják hívni a társaság figyelmét arra, hogy ebből a fizetésből nem lehet megélni».
A szociális jogok elleni újabb támadásról: a oroszországi föderáció Alkotmánybírósága alkotmányellenesnek nyilvánította a «Szakszervezetek, működési jogok és garanciák» törvényt, nevezetesen ami azt a kötelezettséget illeti, hogy a választott szakszervezet előzetes egyetértése kell a választott funkcióval bíró tagokkal szembeni fegyelmezési intézkedései megtételéhez.
A gazdaság fejlesztési miniszter adatai szerint 2009 márciusában a reálbérek 5,65 %-kal csökkentek az előző év azonos időszakához képest. Az első negyedévre ugyanez az adat 2,25 %, az ipari termelés 14,3 %-kal csökkent és a fix tőkeinvesztálás 15 %-kal. A kiskereskedelmi volumen 4 %-kal csökkent márciusra és 1,1 %-kal az első negyedévre. Az infláció elérte az 5,4 %-t három hónap alatt, a nemzetközi tartalékok ugyanerre az időre 43,2 milliárd dollárral csökkentek.
Litvánia
Astrid Kharbatsevitcha, a pedagógus- és kutatási dolgozók szakszervezeti vezetője szerint a kormány nem 4 ezer pedagógus állás megszűnésével számol, ahogyan Tatiana Koke miniszter nyilatkozta, hanem legalább duplájával. «Tragédia nem csak az oktatási rendszer számára, hanem az egész országra nézve. Nagyon nyugtalanító, hogy a miniszter szerint a reformnak konzekvenciái lesznek a középfokú továbbtanuláshoz jutás szempontjából is, holott már ma kétezer gyermek mindenfajta iskoláztatásból kimarad.»
Kazahsztán
Márc. 20-án a Burgylau (olajkitermelő üzem) 1800 munkása sztrájkba lépett. Követelték a vállalat államosítását, különleges intézkedések bevezetését a gazdasági és szociális helyzet stabilizálására, az elbocsátások leállítását és az összes bérhátralék kifizetését. Mivel nem érték el, hogy ezekről a kérdésekről tárgyalásokat nyissanak, a független munkásszakszervezet 14 tagja éhségsztrájkba kezdett az üzem területén Zhanaozen-ben (Mangystau területe).
Daniar Bespaevre (szakszervezeti felelős és a sztrájkbizottság vezetője) az adminisztráció és a «speciális szolgálat» a sztrájktörés reményében komoly nyomást gyakorolt, azonban 10 másik olajipari vállalati dolgozói is támogatták szolidaritásukkal.
Első alkalommal tapasztalhatjuk a dolgozók egységét és az államosítás követelését a termelés a likvidálása ellen.
A sztrájkot ápr. 2-án illegálisnak nyilvánította a zhanaozeni bíróság.
Mégis, ápr. 6-án a munkások megkapták fizetésüket, az üzem igazgatóját lecserélték, így a sztrájkot felfüggesztették. «Ha az ígéreteket nem tartják be, újra sztrájkba lépünk», nyilatkozta a sztrájkbizottság egyik tagja.
Franciaország
POI-FÜGGETLEN MUNKÁSPÁRT
A szocializmusért, a köztársaságért és a demokráciáért
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértés tagja
Az Európai Unió fosztogatja a közszolgáltatást, 26 millió munkanélküli 2010-re
Szakítást az Unióval, az elbocsátások megtiltását!
Az Európai Unió ápr. 27-én Franciaország és más tagállamok ellen eljárást indított «túlzott mértékű deficit» miatt.
Az orvosok, ápolószemélyzet, szociális gondozók és szakszervezeteik demonstrációja előtti napon, ahol a Bachelot-törvény eltörlését követelték és a kózházi állások megszüntetésére mondtak nemet, az Európai Unió ismét kötelezett a büdzsé megnyirbálására – kezdve éppen az egészségüggyel – a Maastrichti és az Amszterdami szerződés 104 cikkelye értelmében (mely tiltja a túlzott mértékű államháztartási hiányt).
Ez az Európai Unió!
Az Unió gratulált Sarkozy kormányának, hogy az 420 milliárdot adott a bankoknak … és most azt követeli, hogy az államháztartásból vonjon el 100 milliárd eurót és ezzel deficitje a GDP 3%-os hiányának határa alá szálljon.
Az Európai Unió egész Európában bizonyította, hogy mindent megtesz a bankások és spekulánsok érdekében, de a 87. cikkellyel, mely kimondja az «állami segítségnyújtás tilalmát», lehetetlenné teszi, hogy tagállamai a munkahelyek megmentésére áldozzanak.
Az EU összes intézménye, a Palament, a Központi Bank, a Bizottság, bármi is legyen politikai többsége, követi a Maastrichti és Amszterdami szerződésekbe foglalt «szabadpiac» előírásait, a közszolgáltatás privatizációját, a közszolgáltatások költségvetésének csökkentését. 26 millió munkanélkülit prognosztizál 2010-re Európa a «szabadverseny» miatt, ami a «munkaerő költségének» csökkentését igényli!
Egységet az elbocsátások megtiltására!
Szakítás az Európai Unióval és intézményeivel!
Május 16-án nagygyűlés Párizsban
Az elbocsátások megtiltásáért küzdő egység elszánt német, olasz, spanyol, román, szerb és francia aktivistái részvételével
Oroszország, Szakha köztársaság
Valentyin Uruszov szabad!
Kommüniké
2009. máj. 13.
Az orosz aktivisták informáltak bennünket arról, hogy a 6 éves börtönbüntetésre ítélt és bebörtönzött Valentyin Uruszov szakszervezeti felelőst szabadon engedték a jakutszki (Szakhai köztársaság) Legfelsőbb Semmítőszék döntése által 2009. május 11-én.
2008 júliusában Udachnyban (15 000 lakos), 20 km-re az sarkkörtől, a legnagyobb gyémántkitermelő üzemben, az ALROSA-ban egy független szakszervezet született. Két hónap alatt 1000 személy csatlakozott hozzá. De 2008. szept. 3-án vezetőjét, Valentyin Uruszovot letartoztatták «drog birtoklásáért». Valójában a kábítószerellenes brigád próbálta meg diszkreditálni az egész szakszervezetet és a munkások ellenállását megtörni. Dec. 26-án Uruszovot 6 évi munkatáborra ítélték. Szakszervezétől, a «Profszvoboda»-ból tizenhárom szakszervezeti tagot elbocsátottak, feketelistára tettek, hogy megakadályozzák munkavállalásukat.
A nemzetközi szolidaritás megtette a magáét. A Kollektív Akció Intézete (IKD) Moszkvából és a Nemzetközi Egyetértés, az egész világ munkásszervezete az Alrosa vezetéséhez és az orosz hatóságokhoz fordult, Németországból, Pakisztánból, Franciaországból, Kazahsztánból, Svájcból, Belgiumból, (Magyarországról is) stb. Több tízezer rubelt gyűlt össze a szakszervezeti felelős érdekeit kéviselő ügyvéd fizetésére.
Valentyin Uruszov kiszabadulása komoly támpont mindenki számára, aki védeni akarja a független szakszervezeti mozgalmak létét.
Daniel Gluckstein,
A Nemzetközi Egyetértés koordinátora
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication: Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Szolidaritás
Ott leszünk Gdanskban jún. 4-én lengyel testvéreinkkel, akik harcolnak
– hajógyáraik bezárása miatt, melyre az Európai Bizottság kötelez
– az összes elbocsátás ellen !
Magyar Dolgozók !
Eltitkolták előttünk, ahogyan az összes európai dolgozó előtt is, ami ápr. 29-én Varsóban történt.
Ezen a napon a gdanski hajógyárak kétezer munkása, a Solidarnosc szakszervezettel Varsó központjában tiltakozott Donald Tusk miniszterelnök és az Európai Bizottság ama szándéka miatt, hogy a gdanski hajógyárakat bezárják. A rendőrség brutálisan rájuk támadt könnygázbombákkal, vegyszerekkel és vízágyúkkal, 25 szervezett munkást kellett kórházba szálltani.
Ezt a sorsot szánják mindazoknak, akik elutasítják az elbocsátásokat! Ezt a sorsot szánják azoknak, akik nem fogadják el, hogy az Európai Bizottság a Maastrichti-Amszterdami szerződések alapján a kapott „állami segítséget” illegálisnak minősítve a «szabad- és akadályoktalan verseny» nevében a hajógyárak bezárásáról döntsön !
Barátaink !
Jún. 4-én Gdanskban a lengyel munkások, a Solidarnosc szakszervezettel együtt tüntetni fognak, hogy kimondják : nemet a hajógyárak bezárására! Nemet az elbocsátásokra! Jövőt akarunk magunknak és gyermekeinknek!
Velük leszünk. Egy magyar aktivista is tagja lesz a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése delegációjának, mely szolidaritásunkat viszi a lengyel munkásoknak.
Szolidaritást, mert Magyarországon is követeljük :
- az elbocsátások azonnali leállítását!
- Nemet mondunk a Bajnai-kormány az IMF-fel és az Unióval megkötött egyezménye értelmében meghozott, a népességre súlyosan nehezedő intézkedéseire!
- Nemet a privatizációkra!
- A nyugdíjasokat sújtó törvények, az Európai Unió (Barcelonai csúcs, 2002) által kötelezett, 65 éves korra kitolt nyugdíjkorhatár visszavonását!
Felhívunk minden dolgozót, fiatalt, szakszervezeti tagot, aktivistát, hogy írja alá és irassa alá ezt a felhívást kollégáival, ismerőseivel, barátaival, szakszervezeti köreivel, hogy összegyűjtve elvihessük Gdanskba.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
Támogató aláirások küldése : somijudit@yahoo.fr (határidő: jún. 2.)
Név: szervezet, minőség:
.................................................................................................................................
.................................................................................................................................
– hajógyáraik bezárása miatt, melyre az Európai Bizottság kötelez
– az összes elbocsátás ellen !
Magyar Dolgozók !
Eltitkolták előttünk, ahogyan az összes európai dolgozó előtt is, ami ápr. 29-én Varsóban történt.
Ezen a napon a gdanski hajógyárak kétezer munkása, a Solidarnosc szakszervezettel Varsó központjában tiltakozott Donald Tusk miniszterelnök és az Európai Bizottság ama szándéka miatt, hogy a gdanski hajógyárakat bezárják. A rendőrség brutálisan rájuk támadt könnygázbombákkal, vegyszerekkel és vízágyúkkal, 25 szervezett munkást kellett kórházba szálltani.
Ezt a sorsot szánják mindazoknak, akik elutasítják az elbocsátásokat! Ezt a sorsot szánják azoknak, akik nem fogadják el, hogy az Európai Bizottság a Maastrichti-Amszterdami szerződések alapján a kapott „állami segítséget” illegálisnak minősítve a «szabad- és akadályoktalan verseny» nevében a hajógyárak bezárásáról döntsön !
Barátaink !
Jún. 4-én Gdanskban a lengyel munkások, a Solidarnosc szakszervezettel együtt tüntetni fognak, hogy kimondják : nemet a hajógyárak bezárására! Nemet az elbocsátásokra! Jövőt akarunk magunknak és gyermekeinknek!
Velük leszünk. Egy magyar aktivista is tagja lesz a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése delegációjának, mely szolidaritásunkat viszi a lengyel munkásoknak.
Szolidaritást, mert Magyarországon is követeljük :
- az elbocsátások azonnali leállítását!
- Nemet mondunk a Bajnai-kormány az IMF-fel és az Unióval megkötött egyezménye értelmében meghozott, a népességre súlyosan nehezedő intézkedéseire!
- Nemet a privatizációkra!
- A nyugdíjasokat sújtó törvények, az Európai Unió (Barcelonai csúcs, 2002) által kötelezett, 65 éves korra kitolt nyugdíjkorhatár visszavonását!
Felhívunk minden dolgozót, fiatalt, szakszervezeti tagot, aktivistát, hogy írja alá és irassa alá ezt a felhívást kollégáival, ismerőseivel, barátaival, szakszervezeti köreivel, hogy összegyűjtve elvihessük Gdanskba.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
Támogató aláirások küldése : somijudit@yahoo.fr (határidő: jún. 2.)
Név: szervezet, minőség:
.................................................................................................................................
.................................................................................................................................
Képviseleti demokrácia a XXI századra
Korunkban a kapitalizmus általános világválsága természetesen az élet minden területét válságba sodorja így a kapitalizmus jellemző politikai rendszerét a képviseleti demokráciát is. Mára ez az intézmény teljesen kiüresedett, funkciótlan gyakran káros színjátékká (vagy inkább bohózattá) silányult.
Az én véleményem az, hogy hosszú távon a közvetlen demokrácia a cél. Ehhez azonban alapvető társadalmi, életmód, műveltségi, erkölcsi változásokra van szükség, amik csak hosszú átmeneti időszak alatt alakulhatnak ki.
Középtávon a képviseleti demokrácia formáinak újra gondolása, megreformálása lehet a megoldás, nem tévesztve szem elől a távlati célt - a közvetlen demokráciát – tehát ennek (mármint a közvetlen demokráciának) a folyamatos szélesítése, terjesztése nem kerülhet le soha a napirendről.
Ezért most egy teljesen új képviseleti demokrácia modell kidolgozásához szeretnék néhány ötletet felvillantani.
I: A területi elv elvetése
Jelenleg a képviselő választás szinte mindenhol alapvetően területi elven történik, a választópolgárok lakhely szerint vannak választó körzetekbe osztva és itt választanak egyéni képviselőket. Persze országonként eltérően ezt már ma is „színezik” más elv szerinti képviselők (pld. országos, területi lista, kisebbségi képviselet)
Ez az elv abból indul ki, hogy az azonos lakhelyen lakóknak közösek a politikai érdekei. Miért lenne ez így? Az országos pártlista akkor jelentene bármilyen kezdetleges, primitív megoldást a reális képviseletre ha a pártok valóban kifejezett társadalmi csoportok érdekeit képviselnék, a mai „média pártok”, „tömegpártok” -ra ez nem mondható el.
Ezért szerintem végleg szakítani kell a területi képviseleti elvvel.
II. Egy választópolgár – egy egyéni képviselőt választ elv elvetése
A jelenlegi választási rendszer egyik alapelve, hogy egy választópolgár egy és csak is egy egyéni képviselőt juttathat a parlamentbe, és egy és csakis egy területi listás és egy és csakis egy pártlistás képviselő bejutásához járulhat hozzá. Az így megválasztott képviselőknek azonban teljesen „cseppfolyós, ismeretlen” a megbízatásuk, még ha akarnák sem tudnák a választóikat képviselni, hiszen teljesen tisztázatlan, elrejtett hogy minek/kinek a képviseletére is kaptak megbízatást.
III A javasolt több dimenziós képviseleti modell
Széleskörű társadalmi egyeztetéssel, vitával alakítsunk ki „választási dimenziókat”. Ezek a dimenziók a társadalomban meglévő politikailag artikulálandó érdekeket és ezen belül az egyes érdekcsoportokat fejezzék ki.
Mindegyik dimenzióban több „érdekcsoport” van:
A továbbiak kedvéért tételezzük fel, hogy ezek a dimenziók és érdekcsoportok a következők:
Munkamegosztási pozíció
Munkás, Tőkés, Kisvállalkozó, Nyugdíjas, Tanuló, Egyéb inaktív
Társadalmi státusz
„Elit”,”Közép réteg”,”alsó szegmens”
Családi állapot
Egyedülálló, Párkapcsolatban gyermektelen, Párkapcsolatban 1 eltartott gyermek, Párkapcsolatban 2-3 eltartott gyermek, Párkapcsolatban több eltartott gyermek)
Életmód
Konzervatív család centrikus, Közösségi beállítottságú,Inividualista, Alternatív
Világnézet
Materialista, Idealista
Vallás
Ateista, Vallásos
Érdeklődési kör
Sport, művészet, természettudomány, társadalom tudomány
Természetesen ezek csak példák, egyáltalán nem biztos, hogy ez egy jó szisztéma.
A választópolgárok a választási bizottságnál bejelentkeznek mindegyik dimenzióba, hogy az adott dimenzióban melyik érdekcsoportba sorolják magukat. Egy – egy dimenzióban egy érdekcsoportot jelölhetnek meg. Természetesen ez a nyilvántartás szigorúan bizalmas, személyes adatokat tartalmaz nagyfokú védelemmel biztonsággal kell kezelni.
Például az én regisztrációm a következő lenne:
Munkamegosztási pozíció: Kisvállalkozó
Társadalmi státusz: alsó szegmens
Családi állapot: Párkapcsolatban gyermektelen
Életmód: Konzervatív család centrikus
Világnézet: Materialista
Vallás: Ateista
Érdeklődési kör: természettudomány
Ez a regisztráció a választásokat megelőző „kampány időszak” előtt a választópolgár által módosítható.
A választások előtt a választási bizottság összesíti a regisztrációs adatokat és a parlamenti férőhelyeket szétosztja annak arányában, hogy az egyes érdekcsoportokba hány ember regisztrálta magát. Tehát kialakul például a következő parlamenti „ülésrend”
Munkamegosztás sz. képviselők (összesen 100 képviselő):
70 képviselő az „Munkás” képviseletére
25 képviselő a „Kisvállalkozó” képviselethez
…...
Társadalmi státusz képviselők (összesen 50 képviselő):
2 „Elit” képviselő
10 ”Közép réteg” képviselő
38 ”alsó szegmens” képviselő
Családi állapot képvselők (összesen 34 képviselő)
4 Egyedülálló,
6 Párkapcsolatban gyermektelen,
4 Párkapcsolatban 1 eltartott gyermek
…...
…...
Tehát minden dimenzió, minden érdekcsoportja kap”x” darab képviselői helyet.
Legalább egy képviselő helyet minden érdekcsoport kap.
Az előzetes társadalmi egyeztetés alapján az is lehetséges, hogy az dimenziókat társadalmi fontosságuk alapján súlyozzuk, tehát az egyes dimenziók nem azonos számú képviselői helyet osztanak szét az érdekcsoportjaik között.
Választás
A jelöltek, jelölő szervezetek (pártok, civil szervezetek) az egyes dimenzió+lehetőség képviseletére állítanak jelölteket.
Például
„Lakatos József” a „Munkamegosztás – munkás” képviseletre pályázik,
a „Vállalkozók Pártja” „Dörzsölt Gusztáv” -ot a „Munkamegosztás – vállalkozó” képviseletre indítja.
A „Katolikus egyház” „Áhitatos Benedek” -et a „Vallás – vallásos” képviseletre indítja.
A szavazás a NET -en történik (az anonimitás és a minden választó csak egyszer szavazhat probléma technikailag megoldható). Természetesen nyilvános NET el felszerelt szavazó pontok is lesznek azok számára akiknek nincs saját, munkahelyi vagy iskolai NET elérésük)
Minden választó polgár annyi szavazólapot tölt ki a szavazáskor ahány „dimenzió” van (a példában hetet) és mindenki annak a „érdekcsoport”-nak a listáját kapja meg amelyikbe regisztrált.
Tehát én a következő szavazólapokat kapom:
Munkamegosztási pozíció: Kisvállalkozó
Társadalmi státusz: alsó szegmens
Családi állapot: Párkapcsolatban gyermektelen
Életmód: Konzervativ családcentrikus
Világnézet: Materialista
Vallás: Ateista
Érdeklődési kör: természettudomány
A szavazólapon az adott képviselői helyekre pályázók nevei, indító szervezetei láthatóak (egy kattintással a jelölt életrajza, rövid programja is lekérhető), minden név mellet van egy négyzet ebbe 0,1,2,3...5 osztályzatokkal osztályozom a jelölteket
0 Ellenzem, nem akarom ezt a képviselőt
1 Nem örülnék neki, de elfogadható
2 Elfogadható
3 Közepes
4. Jó, de van nála jobb is
5 Őt tartom a legmegfelelőbbnek
A szavazatok összesítése
Az egyes dimenzió-lehetőség listákra leadott osztályzatokat nevenként összesítik, a legtöbb pontszámot elért első „x” darab képviselő jutott be a parlamentbe. „Az „x” -et az határozza meg, hogy a fenti „ülésrend elosztás” -ban hány képviselői hely jutott ennek az érdekcsoportnak.
A képviselők szavazása, ellenőrzésé, vissza hívhatósága
A képviselők a jelenlegi rendszerrel megegyezően minden szavazáson vitán részt vehetnek és Igen/nem/ tartózkodok módon szavazhatnak. Értelem szerűen a javaslatokban az őket delegáló pontosan meghatározott érdekcsoport érdekét kell saját belátásuk szerint mérlegelniük és ennek alapján szavazniuk.
Minden szavazás név szerinti, és NET -en publikus.
A képviselők kötelesek nyilvános NET -es fórumot és Blog -ot üzemeltetni , ott szavazataikat indokolni, a kérdésekre válaszolni. Az ilyen fórumon bárki részt vehet (nem szükséges igazolni, hogy ebbe az érdekcsoportba regisztrálta magát)
A képviselők tevékenységükről rendszeresen nyilvános beszámolót kötelesek tartani, az ott elhangzott késésekre válaszolni. Az ilyen fórumon bárki részt vehet (nem szükséges igazolni, hogy ebbe az érdekcsoportba regisztrálta magát)
Ha egy választópolgár úgy érzi egy képviselő nem a választói csoport érdekében politizál akkor kezdeményezheti a képviselő visszahívását. Ekkor az adott választó önként lemond a regisztrációban megadott adatainak titkosságáról, hozzájárul annak nyilvánossá tételéhez és a választási bizottságnál kezdeményezi az adott dimenzió-lehetőség adott képviselőjének visszahívását. Mindenki csak azon érdekcsoportal kapcsolatban adhat be visszahívási kezdeményezést amelyikbe a választások napján regisztrálva volt, tehát amelyikre szavazott.
Ha egy adott képviselőhöz „x” db ilyen visszahívási kérelem érkezett akkor az adott dimenzió-lehetőség vonatkozásában új országos szavazást írnak ki.
Végezetül
Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez csak egy ötletelés, reményeim szerint egy közös gondolkodás kiinduló pontja. Természetesen mind az elvekben, mint a gyakorlatban, mint a megfogalmazásban még rengeteg csiszolásnak, módosításnak van helye.
Várom az észrevételeket
Fogler Tibor
2009. május 19., kedd
A Szociális Fórum Hálózat nyilatkozata
A Szociális Fórum Hálózat nyilatkozata
| 2009. május 18. hétfő, 21:42 |
Vörös csillag viselése miatt a rendőrség a mai napon - immár sokadszor - előállította Vajnai Attilát, a Horvát Nagykövetség előtt tartott demonstrációt követően. Vajnai Attila korábban pert nyert az Emberi Jogok Európai Bíróságán, mely kimondta, hogy a vörös csillag viselése politikai véleménynyilvánítás esetén alapvető emberi jog. Magyarország miniszterelnöke bejelentette, hogy nem fellebbeznek az európai testület döntése ellen. Ilyen körülmények között a rendőrség eljárása túlkapás és különösen elfogadhatatlan. A Szociális Fórum Hálózat mintegy 25 tagszervezete nevében határozottan tiltakozunk! Követeljük a felelősök megnevezését! Követeljük, hogy a magyar Parlament haladéktalanul módosítsa a magyar törvényt az Emberi Jogok Európai Bírósága döntésének szellemében, és vonja ki a munkásmozgalom jelképeit a törvényi tiltás alól! A Szociális Fórum Hálózat nevében Benyik Mátyás, a Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány alapító tagja A fenti nyilatkozathoz csatlakozott még: Fiatal Baloldali Unió Demokratikus Hálózat Magyar Antifasiszta Liga Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság MKP-ÉKE Zöld Baloldal Kiadó: Magyar Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány MTI OS |
2009. május 16., szombat
A FIDESZ pártfogója: Martens
Wilfred Martens nem először jelenik meg a Fidesz-vezérkar oldalán, hogy az Európai Néppárt elnökeként támogassa a magyar jobboldal vezető pártját. Amely mostanában naponta hallat szociális érzékenységéről populista hangokat. Ezek hitelessége felől ugyan erős kétségeink voltak eddig is, de ezeket csak alátámasztja az uniós néppárti nagy fehér atya eddigi élettörténete - dióhéjban - európai parlamenti néppárti karriere nélkül (az jobban ismert...).
Wilfred Martens
A belga politika dinoszaurusza (Wilfried, «az evidens» - így becézték) 1936-ban született Flandriában, kisparaszti családban.
Kormányösztöndíjjal lesz jogi doktor, filozófus, a leuveni egyetemen kapcsolódik be a flamand mozgalmakba, a VVS (flamand egyetemi hallgatók társulata) és a KVHV (katolikus flamand egy. hallg. társulata) elnöke. 1960/61-ben két brüsszeli flamand menet szervezője, 63-tól ügyvéd Gentben, 65/66-ban a miniszterelnöki kabinetek csapatában dolgozik, 1968-tól a CVP-Jongeren elnöke, 1972-ben USA-tanulmányút után 1979-ig a CVP-é (ma CDV&V, a flamand kereszténydemokrata párt). Ekkor kezdődik igazán a saga: kilenc Martens-kormány boldogít (miniszter sosem volt, mindjárt miniszterelnök lett). A keresztényszocialista-liberális kormány élén liberális politika, a nyelvi kérdést lecsendesíti a belga régiók (vallon-flamand) létrehozásával, Brüsszel kérdését befagyasztja. 1979-ben az Európai Néppárt (jobbközép) egyik alapítója, 90-től elnöke, Barroso nagy barátja az EP-ben (folyton támogatja!). A 2007-es kormányválság idején a király előveszi és megbízza a tárgyalásokkal a nagy föderalistát, de nem jön össze neki („amikor a tehetetlenség házasodik a flamandkodással”..).
(Legutóbbi botránya márciusban: a 2.500 euró állami nyugdíjat kevesli magának.)
Az 1960/70-es években változnak a gazdasági szerepek: Flandria megerősödik, Vallónia hanyatlik, a nagy holdingok kivonulnak, a klasszikus nehézipar megszűnik. Elkezdődnek a reformok a tőkés profit maximalizására, a munkaerő árának csökkentésére, rugalmassága bevezetésére, a szociális védelem alól a tőke mentesítésére; a kollektív szerződéseket megkérdőjelezik, az állam kivonul a közszolgáltatásokból, a piacgazdaság kiszélesedik, privatizálják az ipart, a közszolgáltatást, egészségügyet, nyugdíjbiztosítást, stb. Az adózás a munkajövedelemre összpontosít, a tőkejövedelemre óriási kedvezményeket ad. Az állam szabályozó szerepe szűnőben van. Szociális és gazdasági «felegyenesedés», ehhez az egész lakosság együttműködését kérik, s az összes pártét, hogy «a gazdaságot meg lehessen menteni»; intézményi reformok, a munkahelyek, a bérek módosítása, a társadalombiztosítás új „finanszírozása”, «adaptálódás» az energiaárakhoz; vállalkozások adócsökkentése, kutatásuk fiskális támogatása, a rizikós tőke bátorítása, energiafogyasztás csökkenésének támogatása, stb. Eredmény: a munkanélküliség változatlan szinten, az életszinvonal csökken, az államháztartás hiánya és a külső adósság marad.
Wilfred Martens
A belga politika dinoszaurusza (Wilfried, «az evidens» - így becézték) 1936-ban született Flandriában, kisparaszti családban.
Kormányösztöndíjjal lesz jogi doktor, filozófus, a leuveni egyetemen kapcsolódik be a flamand mozgalmakba, a VVS (flamand egyetemi hallgatók társulata) és a KVHV (katolikus flamand egy. hallg. társulata) elnöke. 1960/61-ben két brüsszeli flamand menet szervezője, 63-tól ügyvéd Gentben, 65/66-ban a miniszterelnöki kabinetek csapatában dolgozik, 1968-tól a CVP-Jongeren elnöke, 1972-ben USA-tanulmányút után 1979-ig a CVP-é (ma CDV&V, a flamand kereszténydemokrata párt). Ekkor kezdődik igazán a saga: kilenc Martens-kormány boldogít (miniszter sosem volt, mindjárt miniszterelnök lett). A keresztényszocialista-liberális kormány élén liberális politika, a nyelvi kérdést lecsendesíti a belga régiók (vallon-flamand) létrehozásával, Brüsszel kérdését befagyasztja. 1979-ben az Európai Néppárt (jobbközép) egyik alapítója, 90-től elnöke, Barroso nagy barátja az EP-ben (folyton támogatja!). A 2007-es kormányválság idején a király előveszi és megbízza a tárgyalásokkal a nagy föderalistát, de nem jön össze neki („amikor a tehetetlenség házasodik a flamandkodással”..).
(Legutóbbi botránya márciusban: a 2.500 euró állami nyugdíjat kevesli magának.)
Az 1960/70-es években változnak a gazdasági szerepek: Flandria megerősödik, Vallónia hanyatlik, a nagy holdingok kivonulnak, a klasszikus nehézipar megszűnik. Elkezdődnek a reformok a tőkés profit maximalizására, a munkaerő árának csökkentésére, rugalmassága bevezetésére, a szociális védelem alól a tőke mentesítésére; a kollektív szerződéseket megkérdőjelezik, az állam kivonul a közszolgáltatásokból, a piacgazdaság kiszélesedik, privatizálják az ipart, a közszolgáltatást, egészségügyet, nyugdíjbiztosítást, stb. Az adózás a munkajövedelemre összpontosít, a tőkejövedelemre óriási kedvezményeket ad. Az állam szabályozó szerepe szűnőben van. Szociális és gazdasági «felegyenesedés», ehhez az egész lakosság együttműködését kérik, s az összes pártét, hogy «a gazdaságot meg lehessen menteni»; intézményi reformok, a munkahelyek, a bérek módosítása, a társadalombiztosítás új „finanszírozása”, «adaptálódás» az energiaárakhoz; vállalkozások adócsökkentése, kutatásuk fiskális támogatása, a rizikós tőke bátorítása, energiafogyasztás csökkenésének támogatása, stb. Eredmény: a munkanélküliség változatlan szinten, az életszinvonal csökken, az államháztartás hiánya és a külső adósság marad.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
