Nemzetközi információk

2009. ápr. 29. 334. sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Tartalom:

Május elseje Guadeloupe-on: CFTC – CGTG – CTU – FAEN-SNCL – FO – FSU – SNETAA-EIL – SNUI-SUD-TRESOR – SPEG –SUD-PTT-GWA – UGTG – UIR-CFDT – UNSA szakszervezetek felhívására.
«Igen, ez a május elseje összefogást jelent Guadeloupe-ban mindenki számára, aki nem fogadja el a pénzügyi hatalmasságok diktátumait, azt, hogy áldozatul essen a diszkriminációnak, kapitalista kizsákmányolásnak és gyarmati elnyomásnak. Ez a május elseje a guadeluope-i nép menete lesz mozgalmának építéséért, válasz erre a híres “rendi gyűlésre”, az új gyarmati csecsebecsére, amellyel a nép figyelmét akarják elterelni».
La Réunion: a Réunioni gyarmatosítás elleni mozgalom (M.A.R) és a Réunioni nemzet kommunikációja
«La Réunion szolidáris az LKP-val Sarkozy rendi gyűlésével szemben. A rendi gyűlés: a francia állam blöffje».
A Független Munkáspárt párizsi máj. 16-i gyűlésén résztvevő elvtársaink levelezéséből.
— Németország: H. W. Schuster, az SPD (Szoc.Párt) düsseldorfi munkástanácsának tagja az Opel helyzetét vizsgálva összegzi: «Egyetlen dolgozó sem fogja megérteni, ha Scholz miniszter megáll félúton».
— Spanyolország: szocialista és szakszervezeti aktivisták nyilatkozzák: «4 millió munkanélküli: le kell állítani ezt a borzalmat!»
Kazahsztán: az annak idején sztrájkbizottságot vezető Ivan Bulgakov ma Kazahsztán szociáldemokrata pártja regionális szervezetét irányítja és a független «Zascsita truda» munkásszakszervezetet. Interjú.
Nagy-Britannia: a Union közszolgálati szakszervezet főtitkára Gordon Brownhoz fordul:
«Türelmünknek határa van. Az ország katasztrofális helyzetbe került. Azt várjuk a kormánytól, hogy komoly intézkedéseket tegyen.»
Burundi: Paul Nkunzimana, a Parti des travailleurs et de la démocratie - P.T.D.- (Dolgozók és demokrácia pártja) képviselője a Kayanza vidéki tanácskozás végső nyilatkozatáról számol be: «Nem kellene-e szintén leállítani a privatizációt és a magánosított szektort újra államosítani (a kávét és teát) mindenféle kielégítés nélkül, hogy maguké a burundiaiaké legyen újra az ország minden gazdagsága?»
Burkina-Faso: a Total Burkina főigazgatója a személyzet szakszervezeti vezetésének elbocsátásával fenyeget. Levelük.



La Réunion

A Réunioni gyarmatosítás elleni mozgalom (M.A.R) és a Réunioni nemzet
az LKP-val szolidáris Sarkozy rendi gyűlésével szemben
A rendi gyűlés: a francia állam blöffje

A réunioni antikolonialisták nagy érdeklődéssel követték az LKP harcát Guadeloupe-ban a kizsákmányolás ellen és az Antillák népeinek életkörülményei javításáért vívott küzdelmét.

Ugyanazok az okok hozták létre ugyanazokat a hatásokat, réunioni testvéreitek ugyanolyan gondokkal néznek szembe: a lakosság többsége számára az élet megdrágult.

A mindennapos fogyasztási cikkek az adók miatt szinte megfizethetetlenek (pl. az étolajon 18 %-os különadó) ott, ahol hivatalosan is több mint 52%-unk él a szegénységi küszöb alatt, sok család él egyetlen kereső jövedelméből vagy segélyből.

Az árak a boltokban a privilegizált kasztok számára szólnak, az «egyen naponta ötféle gyümölcsöt és zöldséget!» reklám pedig valósággal inzultus az emberek számára, akiket elborítanak a számlák.

La Réunion népének tökéletes függősége nem a szerencsétlen véletlen gyümölcse, hanem a több mint három és fél évszázados gyarmati helyzet eredménye.

Ennyi idő alatt sem tudta a francia állam megoldani a lakáskérdést, az analfabetizmust, a munkahelyeket, a munkanélküliséget, a fiatalok problémáit. A rendi gyűlés, Sarkozy szeszélye sem tudja megoldani. A rendi gyűlések inkább hasonlítanak egy «darázsfészek kifüstölésére» szolgáló füstfüggönyre és a ködösítés folytatására.

A Réunioni gyarmatosításelleni mozgalom (M.A.R) és a réunioni nemzet szolidáris az LKP állásfoglalással, melyben elutasítja a rendi gyűlésen való részvételt, ezt a szélhámosságot, amit a réunioni gyarmatosítás ellen küzdők a demokrácia megcsúfolásának tekintenek, a nemzetközi közvélemény megtévesztési kísérletének a francia politikai dominációja és gyarmatosító politikája következményeinek eltusolására.

Nem óhajtunk a hatalom morális és politikai ámításának részesei lenni, a Réunioni nemzet és a MAR bojkottálni fog és erre is hívja a népet.

A szuverén nép tulajdona az a terület, ahol él, az ő egyedüli joga dönteni sorsáról, nélküle a megszálló hatóságok sem dönthetnek. A népakaratot nem lehet megfojtani!
La Réunion, 2009. ápr. 17.
A Nasion Rénioné nevében
Aniel Boyer
A Mouvman Antikoloniyalis Réniyoné (M.A.R)
J.Claude BARRET
Az 1 Le Conseil Régional elnöke, Paul Vergès, a PcR örökös elnöke


Guadeloupe

Május elseje
Szakszervezeti felhívás:
CFTC – CGTG – CTU – FAEN-SNCL – FO – FSU – SNETAA-EIL – SNUI-SUD-TRESOR – SPEG –SUD-PTT-GWA – UGTG – UIR-CFDT - UNSA

Május elseje a dolgozók harcának nemzetközi napja. Országunkban különleges nap, a 2008. decembere óta tartó LIYANNAJ KONT PWOFITASYON (LKP) kollektívába tömörült népi mozgalom folytatja küzdelmét a túlzott mértékű kizsákmányolás ellen.

40 nap alatt a dolgozók, munkanélküliek, a fiatalság, a guadeloupe-i nép megmutatta, hogy nem akarnak többet marionettfiguraként mozogni a tőkések, a francia állam és helyi füleseik kezében.
Ma is dolgozók százai sztrájkolnak a pwofitasyon ellen (alacsony fizetés, elbocsátás, stb.) és a Bino-egyezmény betartásáért.

Május elseje az összefogás napja mindazok számára, akik nem fogadják el a pénzügyi hatalmasságok diktátumait, elutasítják, hogy áldozatul essenek a diszkriminációnak, a tőkés kizsákmányolásnak és gyarmati elnyomásnak.

Ez a május elseje a guadeloupe-i nép menete lesz mozgalma építéséért, ennek válasznak kell lennie a «rendi gyűlésre», a népi tömegek figyelmét elterelni kivánó gyarmati csecsebecsére.
«Hogy tejet kapjunk, nem a maniókából kell vizet nyerni!» [antillai mondás- szerk.]

Együtt, egy lendülettel, fiatalok, dolgozók, parasztok és a nép, egyenesedjünk fel, hogy új jövőt építsünk országunknak!

A küzdelem szimbolikus helye, a KIS CSATORNA lesz a gyülekezési helye:

• minden szökött néger rabszolgának,
• földjeink lebetonozásának, megmérgezésének ellenzői számára,
• elbocsátott vagy kizsákmányolt dolgozóknak,
• elnyomott nőknek,
• a munkát itthon akaró és elmenekülni nem hajlandó fiataloknak,
• mindenkinek, aki országunknak büszke, egyenlő, felelős jövőt akar.

ÉPÍTSÜK EGYÜTT JÖVŐNKET, hogy földünk, munkánk terméke hazánkban maradjon!
ÉLJEN A VILÁG DOLGOZÓINAK HARCA!

Találkozunk a Kis Csatornánál 8.30-kor május elsején.

CFTC – CGTG – CTU – FAEN-SNCL – FO – FSU – SNETAA-EIL – SNUI-SUD-TRESOR – SPEG –SUD-PTT-GWA – UGTG – UIR-CFDT - UNSA


Spanyolország

Spanyol szocialista és szakszervezeti aktivisták is résztvesznek a Független Munkáspárt (POI) máj. 16-i nagygyűlésén Párizsban
Levelük:

“4 millió munkanélküli: le kell állítani ezt a borzalmat!”

“Követeljük Zapaterotól, a kormány elnökétől és a munkásosztály legfőbb pártja, a PSOE titkárától, kit a spanyol dolgozók, a nép többsége választott meg, hogy cselekedjen és hozzon törvényt az elbocsátások megtiltására.

Országunk helyzete drámai.

Hivatalos adatok szerint márc. 31-ig több mint 4 millió dolgozó vesztette el munkáját.
A munkanélküliség ritmusa növekedik: 10 000 elbocsátás naponta, ebből 2 500 Katalóniában, ahol mi is élünk.

Ez a legsúlyosabb támadás a dolgozók ellen Franco halála óta, mely magának a munkásosztálynak, a társadalom termelő motorjának a létét is fenyegeti.

Nem utópia az elbocsátások megtiltásának követelése Zapaterotól, ez a legsürgősebb tennivaló! Ez a kezdeti lépés ahhoz, hogy meg lehessen menteni a dolgozókat, a fiatalokat, Spanyolország népei testvéri együttélésének anyagi bázisát.

Minden eszközt meg kell ragadni, hogy egyetlen dolgozó se legyen munkanélküli, egyetlen családot se lakoltassanak ki otthonából, minden dolgozónak joga legyen a gyógyíttatásra.

A pénz megvan: a kormány 104 milliárd eurós ajándékot adott a bankároknak és spekulánsoknak; ezt megsokszorozta a tőkéseknek adott szociális teher- és adó kedvezményekkel.

Itt az eredmény: elbocsátáshullám. Nem kétséges, hogy vissza kell követelni ezt a pénzt, államosítani vagy újraállamosítani különösen a közszolgáltatást, melyet az európai direktívák nyomán privatizáltak! A dolgozók, a fiatalok, Spanyolország népei azt várják szervezeteiktől, nevezetesen a szakszervezetektől, hogy a kormányt rákényszerítsék a megfelelő intézkedésekre!

Képesek vagyunk egységbe tömörülni.

Ápr. 24-én a Sestao hajógyár munkásai léptek sztrájkba, mert a vállalat, figyelmen kívül hagyva a kollektív szerződést, fél munkabérért román és portugál munkásokat vett fel. Ez késztette a vállalatot egyezség aláírására a szakszervezettel, melyben kimondásra került, egyetlen munkahely betöltése sem történhet a kollektív szerződés mellőzésével.
A tőkések a válságot arra használják, hogy a kizsákmányolást növeljék, a dolgozókat pedig egymás ellen ugrasszák. A hajógyáriak megmutatták az utat, csakis a kollektív szerződések védelmével lehetséges megakadályozni a megosztást.

A dolgozók minden országban készen állnak, de sokszor legfőbb szakszervezeti vezetésük ragaszkodik paktumok megkötéséhez a központi kormány, a helyi kormányzatok, a tőkések és a szakszervezetek között.

Minek ez a paktum? A munkáltatók azt mondják, elbocsátás kell, a szociális terhek fizetése alól felmentés, a kollektív szerződéseknek véget kell vetni, a nyugdíjkorhatárt és a munkában töltött évek számát emelni.

Nem! Nincs szükségünk más egyezségekre! A dolgozók szervezetei közötti egyezményre van szükség, hogy együtt lehessen küzdeni a dolgozói követelések megvalósításáért, először is az elbocsátások megtiltásáért!

Tudatában vagyunk, hogy akciónknak nemzetközi, európai szintre kell fejlődnie. Tudjuk, hogy a direktívák, melyeket a kormány alkalmaz a kollektív szerződések ellen, a társadalombiztosítás ellen, az Európai Unió által eldöntött szabadverseny kritériumai.

Ezért veszünk részt a közös küzdelemben Európa-szerte ezen direktívák és intézmények ellen. Delegációnkat az ápr. 18-i barcelonai aktivagyűlés hatalmazta fel, hogy Párizsba utazzék. Döntés született szerveződésünkről, annak fejlesztéséről a szocializmusért.

Szabad és szuverén népek elnyomástól és kizsákmányolástól mentes Európájáért!»

Emlékeztető
Spanyolország 45 millió lakosú
• 2008. márc. – 2009. márc.: 1 836 500 elbocsátás.
• 2009. jan. – márc.: 802 800 elbocsátás.
• Munkanélküli ráta: 17,36 %.
• fiatal munkanélküliség: 32 %.
• alkalmazottak száma: 19 090 800 (26 % ideiglenes szerződéssel).
• Munkanélküliek száma összesen: 4 010 700.
• Fizetéssel nem rendelkező családok száma: 1 068 400.

(márc. 31-i hivatalos adatok)

Németország

Az Opelről: H. W. Schuster, az SPD (Szoc.Párt) düsseldorfi munkástanácsa tagja, a Független Munkáspárt párizsi máj. 16-i gyűlésének résztvevője.

“Egyetlen dolgozó sem fogja megérteni, ha
Scholz miniszter megáll félúton”

A német autóiparban is elbocsátások ezreit jelentették be.
A Munkaügyi miniszter az Opel megmentéséről nyilatkozik, a német aktivák az SPD vezetéséhez fordulnak. Azt kérik az IG-Metall vezetésétől, hogy Berlinben országos tüntetést szervezzen.

Márc. 21-én a szövetségi Munkaügyi miniszter, Scholz (SPD) nyilatkozta a Suddeutsche Zeitungban: «Kimúlni hagyni az Opelt a kormány részéről több mint hiba lenne, egyenesen megbocsáthatatlan», és követelte, hogy az állami tőkét vigyen az Opelbe, hogy megmentse. Az Opel személyzete megelégedéssel vette tudomásul. Másnap Merkel kijelentette, hogy kormánya pontosan ennek megtételét utasítja el!

Ha Scholz szövetségi miniszter az Opel megmentéséről szól, az csak azt jelentheti, hogy a munkahelyek megmentéséről beszél (…). Senki, főleg nem Merkel, nem akadályozhatja meg, hogy ennek a döntésnek az érvényesítéséért harcoljon a kormányban. Folytatnia kell és felelősséget vállalnia! Ha nem tenné, megállna félúton, senki meg nem értené.

A bochumi márc. 30-i gyári gyűléssel egyidőben Barack Obama is bejelentette 60 napos ultimátumát, «gyors és sebészeti csőd» a General Motorsnak, két, egy „egészséges” és egy „beteg” részre szakítva. Többezer munkahely elvesztését jelenti. Steinmeier Obama segítségére siet és szintén 60 napos kancelláriai «task force»-ot akar az «Opel megmentési terve felfüggesztésének kérdései rendezésére» (WAZ, 31 mars 2009).

Tömeges elbocsátási tervről van szó, mindenki tudja. Ami a tét, dolgozók ezreinek sorsa az Opelnél (és a General Motorsnál). Most Scholznak kell ultimátummal előállni és SPD elvtársainak fel kell sorakozniuk mögötte (…).

Ha Scholz elég kompetens, előzetes feltételekkel és kormánya támogatásával kellett volna bírnia.

Dél-Hesse SPD munkásbizottsága az IG-Metall-lal együttesen márc.28-án nyilatkozatot hozott: «Felhívjuk pártunkat, képviselőinket, döntsenek azonnal arról, hogy az állam garantálja a munkahelyek megmentését»; tehát a meglevők védelmét, a posztok és a bérek őrzését.

A munkásbizottság gyűlése összefoglalta a mobilizáció perspektíváját: az IG-Metall szervezze meg az Opel-dolgozók és beszállítók, alvállakozók berlini tüntetését a Scholz-féle ígéret betartatására. (…).

A mozgósítás egyben az SPD-vezetés trojkája politikájával való szakítást is szolgálja. Az Opel dolgozóinak és az összes többi vállalati dolgozónak is olyan pártra van szüksége, amely kivezeti őket a krízisből.

A dolgozók kétségtelenül támogatnának egy olyan pártot, mely kijelentené:
«Kormányt akarunk alakítani, elkötelezzük magunkat az elbocsátások megtiltása és a bankok államosítása mellett.»

Egy ilyen nyilatkozat a lakosság széles köreinek mozgósításával támogatva a Merkel-kormányt és az általa képviselt érdekeket meg tudná buktatni.


H. W. Schuster

Kazahsztán

Ígértek eget–földet…

Gyárak, üzemek bezárása, létszámcsökkentés, elbocsátások – ez a gazdasági válság keserű gyümölcse, a jelenlegi realitás.
De nem először vagyunk tanúi ilyen csapásnak. A helyzet ugyanolyan, mint a ’90-es évek elején, a Szovjetunió összomlása után.
2002-ben és 2003 elején egész Kazahsztán figyelemmel kísérte az Irtis IMZ rézöntöde harcát vállalata bezárása ellen Glubokoje városában.

Ebben az időben a «Kazahmys» cég, az öntöde tulajdonosa döntött a bezárásról, úgymond a rentabilitás hiánya miatt. Ma igen hasznos lehet felidézni a dolgozók akkori rendkívüli küzdelmét.

Beszélgetőparterünk Ivan Bulgakov, az akkori sztrájkbizottság elnöke, ma a kazah szociáldemokrata párt regionális vezetője és a «Zascsita truda» független szakszervezet elnöke.

Ivan Bulgakov, a rézöntöde tényleg nem volt rentábilis?

Ahogyan a mostani válság mutatja, a «Kazahmys» tulajdonosai egyszerűen átvertek bennünkat. Akkor a réz tonnája 300 dollár volt, mára felment 1300-1500 dollárra, a szektor aktív és a «Kazahmys» be is jelentette, hogy nem fog elbocsátani. Persze, tartja-e szavát, nehéz megmondani. De nem kell nagy közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megértsük, a termék erősen rentábilis a jelenlegi árfolyamon.

Nem jobban, mint abban az időben, így nem is értem nagyon azt, amit a «Kazahmys» csinált. Sztrájkbizottságunk nemcsak sztrájkra és tüntetésre hívott, minden lehetséges változatnak utánanéztünk, amivel az üzemet meg lehetett volna menteni. Az oroszok is érdeklődtek és a «Kaztzinc» is, de a «Kazahmys» nem akarta eladni. Pedig ez lett volna logikus egy veszteséges üzemmel. Valószínűleg nem akart konkurenciát saját alapöntödéjének, a Jezkazgannak. Azonban a régió vezetői, a kormány, a parlament engedett a «Kazahmys» vezetőivel, láthatólag függenek annak milliárdjaitól.
Viszont a «Kaztzinc» mára egy rézöntödét hozott létre Uszty-Kamenogorszk központjában és biztosította a lakosságot, hogy az új üzem a gazdasági helyzetet meg fogja javítani. Ha a «Kazahmys» eladta volna az IMZ-t, ezen a bázison terjeszkedhetett volna és az emberek munkahelye is megmaradt volna.

Abban az időben, 6 éve a munkáskollektíva sok dolgot elért. A kormány és a parlament is foglalkozott a problémával, mégsem sikerült megmenteni az üzemet.

Meghallgattak a legfelsőbb szinteken is az üzem igazgatójával együtt, bár sok példa nincs rá, hogy kis munkásvárosok problémáival foglalkozzanak. Az eredményhez az kellett inkább, hogy egységben maradtunk, szolidárisak, eltökéltek. 2002 végén éhségsztrájkot is folytattunk. Tüntettünk, a képviselők jöttek, persze inkább csak azért, hogy hagyjuk abba.

Gyönyörű képeket festettek a «Kazahmys» termelésének helyettesítésére! Igéretekben nem fukarkodtak, lehetetlen is mindre emlékezni. Volt pl. egy sertésfarm-tervezet, hatalmas vágóhíddal. Egy képviselő, Jegorov a Mercedes összeszerelő műhelyét ígérte Glubokojéba. Borodajev, a regonális szakszervezet elnöke a dolgozók jogainak védelme helyett arról akart megyőzni bennünket, hogy lesz helyünk egy toalettpapír-gyárban. Képviselőnk, a regionális adminisztráció titkára, Akhajev szintén erről a brilliáns perspektíváról szónokolt. A következő választásokon nem is mert a szemünk elé kerülni, a szomszéd választókerületben indult. A «Kazahmys» kompenzációként még azt is megígérte, hogy európai normáknak megfelelő stadiont építtet Glubokojében.

De az emberek nem hagyták magukat elragadtatni az ígéretektől. 2003 végén egy hatalmas tüntetést tartottunk. 5000 ember vett részt rajt, a város lakosságának fele. A végén elénekeltük az Internacionálét. A TV, a sajtó erről beszámolt. A hatóságok, a «Kazahmys» ezután taktikát váltott.

Mit ígértek ezután?

Semmi új nincs a Nap alatt. Pénzt. A «Kazakhmys» vállalta, hogy az elbocsátottaknak tovább fizeti bérük felét. Biztosan voltak olyanok, akik azt gondolták, nem szükséges dolgozni, egy életre garantált fél fizetés meg a veteményeskert elég lesz. A «Kazahmys» azt is megígérte, hogy 5 évig szállítja a város fűtéséhez szükséges szenet, ami azt jelenti, a fűtés majdnem ingyenes. Próbáltuk meggyőzni az embereket, hogy az ígéreteknek nem szabad hinni. Hiába. Mentek és aláírták, hogy elfogadják a baksist, cserében egyetlen tüntetésen sem jelennek meg.

Végül az történt, ami előre látható volt. A «Kazahmys» a dolgozókat elküldte a fenébe. A legrosszabb, hogy legálisan. Mi láttuk annak idején, hogy a bér csak akkor lesz átutalva, ha «a helyzet lehetővé teszi». A «Kazahmys» dönti el, van-e lehetőség, ha azt mondja nincs, nincs bér sem. A munkások lyukas vödröt kaptak. A harc lendületét sikerült megtörni, aztán már a «Kazahmys» az ígéreteivel azt csinált, amit akart. Nem is épített semmit. Nem lett élelmiszerfeldolgó. A létező kőgyapotüzem nem a «Kazahmys» segítségével jött létre. Kevés munkást vett át az IMZ-től, most pedig lasított tempóban működik. Az öntőknek maját maguknak kellett rendezni helyzetüket, túlélésüket, ki-ki ahogy tudta.

Az egyetlen betartott ígéret a fűtés biztosítása. Ez lesz az utolsó év.

Milyen leckét tudunk levonni az IMZ dolgozóinak harci tapasztalatából?

Sosem kell hinni a tőkések ígéreteinek. Figyelmesen kell olvasni, mielőtt aláírunk valamit.

A dolgozóknak saját érdekeikből kell kiindulni, nem abból, hogy «képzeljük bele magunkat a munkáltató helyébe». Most a válsággal, azt mondják, mindenkinek nehéz lett. De a munkások számára az a nehézség, hogy kenyér és munka nélkül maradnak, míg a nagytőkés nehézsége, hogy veszített – esetleg – a tőkéjéből.

Nemrégen Párizsban voltam egy nemzetközi munkáskonferencián. Európa forrong. A nagy európai fővárosokban naggyűlések, tüntetések zajlanak, az európai szakszervezeteknek vannak együttműködési kapcsolataik. Ezért fordítanak a kormányok óriási pénzeszközöket a vállalatok támogatására, mennek el egészen az államosításig.
Nálunk is van pénz. De zömmel a bankokhoz megy. A miniszterelnök csodálkozik: miért nem ér oda ez a pénz a konkrét vállalatokhoz? Mindenkinek, akit elbocsátás vagy jövedelemcsökkentés fenyeget, csak egyet tanácsolok: egyesülni, kidolgozni a követelések rendszerét és együtt megvédeni, a törvény betartásával. Kötelezni kell a szakszervezetet, hogy védje aktívabban a dolgozók jogait. Ha a szakszervezet nem akarja, vagy nem tudja megtenni, független szakszervezetet kell létrehozni.

Ivan Mihajlovics, beszélne az aktuális osztályharcról?

A legfontosabb esemény a Janaozen sztrájkja. A dolgozók egy része éhségsztrájkolt, akik túlzottan legyengültek, azok helyét átvették mások. A kollektíva tartja magát pozíciójához. A követelések között szerepel a magántulajdonban levő vállalat csatolása az állami «Kazmunajgaz»-hoz.

Aktyubin régiójában a «Keramika» dolgozói elkobozták az igazgató szolgálati gépkocsiját, hogy azt eladásra bocsájtva a bérhátralékokat kifizessék. Egyetlen Mercedes a hátralékok felét éri. A munkások őrséget is felállítottak az üzem kifosztásának megakadályozására. Különben pedig az igazgató eltűnt.

Ukrajnában érdekes kísérlet zajlik. A herszoni mezőgazdasági gépgyár dolgozói megtudván, hogy mindannyiukat el fogják bocsátani (közel ezren vannak) elfoglalták az irodát és a nagytermet. Nagy visszhangot váltott ki, olyannyira, hogy Júlia Tyimosenko miniszterelnök a bérek biztosítása érdekében utasított pénzeszközök felszabadítására, gépek megvásárlására.
De a munkások nincsenek megelégedve ezzel az intézkedéssel. A grivna árfolyama esik, értékét veszti és ezért követelik a bérük indexálását is. Igaz, március közepén magánrendőrség segítségével a vállalatnak sikerült evakuálni az irodákat, de a dolgozók folytatják a tüntetést az üzem és a hatóságok előtt.

Rögtön pontosítani szeretném, hogy senkit nem akarok felhívni bármiféle cselekedetre, kérem a rendőrséget is, ne aggódjék. Mindössze információt szolgáltatok, amit a sajtóban is meg lehet találni. Aztán kinek-kinek magának kell megtalálni saját útját, alávetni magát ellenkezés nélkül vagy megvédeni jogait, melyet egyébként az alkotmány garantál.
Denis Danilevski


Nagy-Britannia

“Horrorszerű forgatókönyv” (The Financial Times)
177 000 munkanélkülivel több januárban

Épphogy megszáradt a tinta az IMF jelentésen, mely Európa számára előrejelzi a katasztrófát. Nagy-Britanniára nézve különösképpen lesznek következmények: Alistair Darling, a Brown komány pénzügyminisztere bemutatta a 2009-2010-es év büdzséjét a képviselőknek. Háborús költségvetés. A brit munkásosztály elleni háborúé.

Alistair Darling nem tudta eltitkolni el, hogy miután százmilliárdokat vágtak zsebre a bankok és a brit munkáltatók, folytatják az elbocsátások ezreinek szervezését.

Az utóbbi 3 hónapban a munkanélküliség 177 000-rel nőtt 2,1 millióra emelkedve, a kormány maga is úgy becsüli, hogy az év végére eléri a 3- 3,5 milliót.

Ezzel szemben a költségvetésben mindig több és több az adóbevétel és egyre szűkebb a közszolgáltatás a következő nyolc évben. 5 milliárd fontsterlinget vonnak el a közszolgáltatástól minden évben, ami előre jelzi a privatizációk folytatását a posta, az egészségügy és az oktatás területén. Már bejelentették 100 ezer tisztviselő elbocsátását, csakúgy mint a munkaközvetítő ügynökségek megszüntetését. A dolgozókkal kell megfizettetni az utóbbi hónapok 200 milliárdos állami deficitjét.
A Financial Times szerint «horrorszerű forgatókönyv».

David Prentis, a Unison közszolgáltatási szakszervezet főtitkára aposztrofálja a miniszterelnököt, Gordon Brownt, mondván: «Türelmünknek határa van. Az ország katasztrofális helyzetben van. Azt várjuk a kormánytól, hogy komoly intézkedéseket hozzon.»

A Gordon Brown hatalomra kerülését elősegítő dolgozók millióinak követelését fejezi ki megkérdőjelezhetetlenül.
A dolgozókat kell megmenteni, nem a bankokat.

Ami elsősorban azt jelenti, hogy a bankoknak adott óriási összegek kerüljenek vissza, magukat pedig államosítsák; valamint a brit munkáspárt vezetője és az ország miniszterelnöke azonnal szavaztasson az elbocsátásokat megtiltó törvényről.

Burundi

Dolgozók és Demokrácia Pártja- P.T.D.-
«TWUNGURUNANI»

A Kayanza vidéki konferencia nyilatkozata

2009. ápr.10-én mi, a PTD aktivistái a párt országos vezetésével hosszú vita után a következő megállapításokat tesszük az ország és különösen a vidék helyzetéről.

A parasztságnak nincs termelési eszköze (föld, állatok) megélhetése biztosításához.
Nekünk, dolgozóknak, parasztoknak, fiataloknak ugyanakkor erős az akaratunk, hogy termeljünk és méltón élhessünk.

Abból a tényből kiindulva, hogy az állam kivonult a kávétermesztés szektorából, paraszok arra kényszerültek, hogy kávécserjéiket megsemmisítsék, mivel gyakorlatilag semmi hasznot nem láttak belőle. Mások sovány eredménnyel a szomszéd országokban értékesítik termésüket, ahol a kávé ára még nem olyan alacsony. Mindez nincs hatás nélkül az állami bevételekre sem.

Ugyanezen privatizációs politika miatt a teatermesztés szintúgy mélyen érintett. Azelőtt Burundi Teahivatala mindig figyelemmel kísérte ezt a növényi kultúrát, ma pedig hónapok telnek el anélkül, hogy a parasztokat kifizetnék vagy napokat, éjszakákat kell töltsenek a gyűjtőhelyek előtt, termésük minősége romlik, s a végén egyszerűen ki kell dobniuk.

Csak néhány aspektusra támaszkodva, egyöntetűen megállapítjuk, hogy ez a helyzet a Világbank, a IMF és a multinacionális vállalatok híres «stratégiai harca a szegénység ellen» eredménye, mely napról napra növeli nyomorúságunkat.

Úgy gondoljuk, hogy itt az ideje az ezzel a politikával való szakításnak, hogy megmentsük vidékünket és az egész országot.

Meg kellett állapítsuk, hogy az egészségügy területén a helyzet több mint aggasztó, a hozzájutás egyre nehezebb a lakosság általánossá vált nyomora következtében.

Feltétlenül szükséges, hogy a kormány és a sztrájkoló orvosok között haladék nélkül tárgyalások kezdődjenek, hogy utóbbiak státuszt kapjanak, mert nem vagyunk képesek és valószínűleg nem is leszünk soha megfizetni az orvosok bérét, a gyógyszereket, stb. Az egészségügynek közszolgáltatásnak kell lennie.

Megtudtuk, hogy országunk külső adósságkönyítésben részesül. A teljes adósság eltörlését kell kezdeményezni, hogy mindent Burundi felépítésére fordíthassunk, nemzeti közmunka programot kell lértehozni a munkanélküliség csökkentésére és a termelés újrastrukturálására. A privatizációt le kell állítani, vissza kell államosítani a magánosított szektort (a kávét és teát is), az ország forrásait és gazdagságát, mégpedig kártérítés nélküli kisajátítással, hogy a burundi nép tulajdonába kerüljenek.

Mi, a PTD Kayanza vidéki felelősei azt mondjuk, a dolgozóknak, parasztoknak, fiataloknak nem kell elviselniük, hogy egymás ellen fordítsák őket; felül kell emelkedjenek ellentéteiken, ami egymástól elválasztja őket.

Mindenkit magunk közé hívunk, hogy megvalósítsuk az egységet vitában kialakítva, ami lehetővé teszi a jobb élet kivívását nekünk is, országunknak is, szolidaritásban más népekkel – mert az egész emberiséget érinti a világgazdasági recesszió.
Kayanza, 2009.04.10
Paul NKUNZIMANA,
a párt képviselője

Burkina-Faso

Küldemény

A Total Burkina főigazgatójának

2009.márc.27-én a Total Burkina személyzete és küldöttei egy sit-int szerveztek, hogy a vállalat vezetése válaszoljon végre egy évvel ezelőtt megforgalmazott platformköveteléseikre.
Azóta az igazgatóság elbocsátással fenyegeti a személyzet küldötteit.

«Főigazgató Úr!
2008. máj. 29-án kézbesítettük kétpontos platformkövetelésünket:
— új bérskála bevezetéséről,
— vállalati egyezmény felállításáról.

A vállalati egyezmény megoldás nélkül maradt.
Oka, hogy egyedül a francia alkalmazottaknak van vállalati egyezménye, mert a francia munkatörvény erre kötelez.

Azt gondoljuk, a burkinai dolgozók tiszteletet érdemelnek az Önök részéről, így továbbra is várjuk a számunkra fontos probléma megoldását.
A bérskálát illetően szintén csak várunk, egy évvel platformunk állásfoglalása után (…).

A prémiumok emelésének kérdésében ugyanezzel a megvető magatartással állunk szemben. Márc. 27-én a Total Burkina személyzete tömegesen 5 órás sit-int tartott. E dátum óta Önök nem hajlandóak a személyzet küldötteit látni sem és megígérték, hogy «mindent megtesznek», hogy céljukat elérjék, megszabaduljanak követeléseinktől. Ebben a szellemben intéztek kérést Mme Lefebre regionális munkaügyi igazgatóhoz engedélyért a küldöttek munkahelyükről való elbocsátásához, mivel Önök szerint a sit-in illegális (…).

Biztosítjuk önt, Igazgató úr arról, hogy az alkalmazottak a végsőkig eltökéltek panaszuk teljes megoldása érdekében.»




Az ILO konvenciói védelmében

Genf, 2009.jún.6.


XVI. nemzetközi találkozó
«az ILO konvenciói és
a szakszerveezetek függetlenségének védelme érdekében»

a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kezdeményezésére

Az egész világon a szakszervezetek meghívást kaptak a tőke nemzetközi intézményeinek tárgyalóasztalaihoz, hogy «vegyenek részt» a fellendítési programokban.
A Nemzetközi Egyetértés Genfben, jún. 6-án tizenhatodik alkalommal tartja nemzetközi konferenciáját a szakszervezetek és az ILO-konvenciók védelmében. A Nemzetközi információk előző, 332-33-as számaiban közölte vitaindítását.
Következő számainkban kínai elvtársaink szólnak hozzá a kínai munkásosztály szervezkedési szabadsága témában.





Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse