Hazádnak rendületlenül?

A múlt héten egy vitában vettem részt a szakszervezetekről (szerepük, feladatuk, s jobbára maga a sztrájk fegyverének alkalmazása kérdésében). Ott kaptam a következő választ:
Gazdasági válság kellős közepén tisztességes ember nem tesz még rosszabbat a hazájának. Ez szimplán csak számolás és tisztesség kérdése. Aki ezt vitatja, melegen ajánlom, olvassa el a Szózatot.»
Le lehetne söpörni azzal, hogy ekkora baromság! De sokan vélekednek hasonlóan, ki sem mondva talán, csak úgy motoszkál fejünkben…
A gazdasági válság. Mintha valami fatális véletlen húzódna meg mögötte, amiről senki nem tehet! Ez a tőke propagandája, mely azt próbálja elhitetni, hogy vannak rossz pénzügyi vezetők, akik nem tudnak bánni a pénzeszközökkel és a hitel visszafizetésére eleve képtelen, felelőtlen egyének (dolgozók) a válság kiindulásának okozói.
Holott a tőkés gazdaság és krízisei olyanok egymásnak, mint a fejsze és a nyele, nincsenek egymás nélkül. 150 év óta ciklusonként ismétlődik a fellendülés, majd megjelenik a túlkapacitás, ezzel az értékvesztés. Világos, hogy nem a haza van bajban, csak azok, akik annak nevében szeretnek tündökölni, áthárítani a terheket, sőt lehetőleg a korábbinál is fényesebben kijönni a válságból. A korábbi krízisekkel szemben ez a pénzügy területéről indult. Ma a működő tőke közel százszorosa forog pénzügyi eszközként a világban, semmi értéket nem képvisel, csak a spekuláció mozgatja. Ezeket láttuk az ingatlanpiac bedőlésekor, de a nyugdíjalapokban is eltűnni.
A magyar állami bevételek állandóan csökkennek. Csak nem azért, mert «hatékonytalan a magyar munkaerő» és «túl sokat fogyaszt az ország», mint azt megpróbálják elhitetni velünk, hanem azért, mert a munkaerőigényes munka kitelepült a fejlett országokból (pl. ide), onnan, ahol a nagyobb haszon elérését akadályozták a munkajogok, szakszervezetek és itt a kiselejtezésre ítélt technikai-termelési eszközöket tovább működtették – óriási előnyökkel! A világban a reálbérek 20 éve stagnálnak; a tőkejövedelem egyre nagyobb hátrányba szorítja a munkajövedelmet, előbbi nem, vagy csak ritkán és keveset adózik, utóbbi egyre többet. Az Unió versenyt hirdetett minden téren, a dolgozók között is – azért, hogy minél olcsóbb munkaerőpiac keletkezzen. Ebbe a magyar kormányok úgy vonják be hazánkfiait, hogy maguk is igyekeznek lenyomni a béreket, jutattásokat, eszetlenül privatizálnak, extrajuttatásokat biztosítva a multiknak, a hazai nagytőkének. Így van az, hogy nincsenek tisztes bérek, nem „jut”a szolidaritásból fakadó kötelességekre. Persze hiábavaló ez is, innen is tovább fog állni a multi oda, ahol még nagyobb lehet a profit.
Egy dologra szolgál a hivatalos propaganda, amivel a népet hülyítik, hogy a dolgozókat beleugrassák az újabb «áldozatvállalásba a haza iránti szeretből» – a tőke érdekei szerint. Régi trükk, holott nem tatár-török fenyeget (rosszabb, a nemzetközi tőke intézményei!). Most meg lehet majd valósítani a megszorításokat a nagy „közös” érdekre hivatkozással! Mintha a gazdaságnak, az államnak nem a munkát kellene szolgálnia, hanem a „hazát”! Egyáltalán, mi a haza? Csak a tájak, folyók, a nyelv, vagy az emberek is? A nép; s vajon jelenti-e azt, hogy összeborul mindenki, a kizsákmányolt a kizsákmányolóval? A haza megmentése nem az elenyésző létszámú magyar tőkések újabb megsegítése kell legyen a multik mellett, akik kegyesen „munkát adnak”, hanem a dolgozóké. Akik reálbére csökken, s most már nominálbére is a legújabb kormánylépések miatt. Nagy-Britanniában a múlt héten született meg a kormánydöntés: az évi 150.000 fontsterlingen felüli jövedelmek 40 helyett 50 %-os adót fognak fizetni, nem lesz adómentesség a 100.000-ren felülieknek sem, mint eddig. Az intézkedés 1.1 millió nagyjövedelműt érint, nyilván nem rázza meg őket. De úgy tűnik, Nagy-Britanniában kevésbé félnek attól, hogy a gazdagok is hozzájáruljanak a válság árának megfizetéséhez. Mintha nálunk az ellenkezője zajlana! Az IMF és az EU készenléti hitelt ad, az állami beavatkozást tiltja (nem úgy, mint a fejlett országokban), ezzel további rabszolgasorsot szánva a kelet-európai országok dolgozóinak! A papsajt persze a fejlett országokban sem ízlik. Spanyolországban a lakásuk elvesztésétől tartó friss munkanélküliek az interneten kínálják eladásra szerveiket, vesét, tüdőt, csontvelőt, hogy megmeneküljenek a kínzó adósságoktól (az Eurostat szerint 15,5 %-os a munkanélküliség az aktív lakosság körében, a fiatalok között 30 % felett).
Az Unió kedvenc politikája hová visz?
Mindennnapos példa. A Continental gumiabroncs multi bezárta egyik francia üzemét, miután éveket át hitegette munkásait, hogy csak még ezt a megszorítást viseljék el, még ezt, még ezt - annak érdekében, hogy az üzem fennmaradhasson. Túlmunka, hétvégi munka, mindent elfogadtak. Idén mégis bezárt a gyár, holott 27 millárd eurós hasznot ért el! A munkások hiába próbálkoztak akármivel, jogos dühükben az igazgatóságot elzárták, az irodákat elfoglalták, összetörték. (Maga üzem érintetlen: ott állnak a bezárás előtti héten odaszállított drága gépek, a kezelőik képzése be sem fejeződött, talán reménykednek az újrakezdésben…)
Az új Continental Temesváron működik. Itt 7 euróért állítanak elő egy átlaggumit a francia 13-mal szemben. A munkások 200-250 eurót kapnak. A gyárat a volt francia igazgató vezeti.
„Hazádnak rendületlenül”?
Ida