Nemzetközi információk

2009 máj. 6. 335.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

USA: A WERC (terv a dolgozók megmentése érdekében) országos tanácskozásra szólít május 9-re. A gépkocsiipar restrukturációja munkahelyek ezreit, a szerzett vívmányokat és az ipari szakszervezetek létét is fenyegeti.
Részletek az Egység és Függetlenség dokumentumaiból.

Mexikó: ápr. 23-án Mexikó influenzajárványt jelentett. Ma már 20 országra terjedt át az Egészségügyi Világszervezet szerint. Beszélgetés Luis Vasquez Villalobosszal, a mexikói Dolgozók Demokratikus és Független pártja lapja, az El Trabajo főszerkesztőjével.

Olaszország: a torinói üzemek kapujában folytatott beszélgetés az elbocsátások megtiltásának bizottsági aktivistáival. A Bizottság indul a jún. 7-i tartományi választásokon.
A riport a Független Munkáspárt (POI) párizsi máj. 16-i nagygyűlésének alkalmából született: «egység az elbocsátások megtiltására egész Európában! Szakítás az Európai Unióval!».

Románia: interjú Constantin Niculaieval, a Nemzetközi Egyetértés aktivistáinak lapja, a «Tribuna sociala» szerkesztőjével: «A dolgozók elutasítják a közszolgáltatási költségvetés 10 %-os csökkentését».

Lengyelország: «Vasutasok és hajógyári dolgozók ezrei tüntetnek az elbocsátások ellen». Levelezőnktől.

«Kínai Munkásjogok Bizottsága»: Szervezkedési szabadság, sztrájkjog, szabad tárgyalási jog. Május elseji felhívás: «Mi, munkás- és szakszervezeti aktivisták, a kínai nép barátai, május elsején, a dolgozók nemzetközi napján Párizsban egy nemzetközi felhívásról döntöttünk megalakítva a "Kínai Munkásjogok Bizottságát".»



USA

Egyetlen elbocsátást sem!
A három nagy gépkocsigyártó államosítását

Az Egység és Függetlenség, a The organiser mellékletének szerkesztőségi cikke

Az USA kormánya által felállított, Steven Rattner bankember által vezetett sürgősségi misszió restrukturációs intézkedéseket jelentett be a General Motorsnál, a részvényekért hitelcserét. Azt mondják, ez az utolsó lépés a cég működésének felfüggesztése előtt. Ténylegesen részét képezi az “ellenőrzött csődnek”, mely az autóipar munkásszakszervezetei és az autóipar tönkretételéhez vezet.

A terv szerint a GM bezárná a következő év végéig a 47-ből 13 üzemét. 7 ezer munkahely azonnal megszűnne és 2010 végére újabb 14 ezer. Ezzel az USA-ban a GM személyi állománya 61 000-ről 40 000-re csökkenne. A vállalat csökkentené bolthálózatát is 6 200-ről 3 600-ra, ami újabb munkahelyek ezreinek megszűnését jelentené.

A GM részvényeseinek máj. 28-ig kell a tervet elfogadniuk; ha nem, a GM «megoldást keresne a csődeljárásról az USA szabályozási eszközei segítségével». Az elemzők többsége megjegyzi, hogy még abban az esetben is, ha ez a terv sikerrel járna, a csőd fenyegetése megmarad.

A GM restrukturációs terve a részvények 89 %-át adná a kormánynak és a United Auto Workers szakszervezet által kezelt betegbiztosítási alapnak. Ezt annyit jelent, hogy az UAW pénzügyi partnerévé válna azoknak a péénzintézményeknek, melyek éppen azon ügyködnek, hogy az ipart és a szakszervezetet megsemmisítsék.

A Chrysler is bejelentette, hogy kérni fogja a 11. törvénycikk alapján restrukturációját. Tárgyalásokat fognak folytatni, hogy a UAW szakszervezet VEBA nyugdíjalapját erre lehessen fordítani, így a szakszervezetet a kormány és a vállalat legnagyobb pénzügyi partnereként akarják felhasználni. Ez a nyugdíjak likvidálását, a nyugdíjasok és a Chrysler jelenlegi dolgozóinak szembefordítását jelenti. A szakszervezet szintén felkelőssé válna a leépítésekben, a bércsökkenésben és a munkakörülményeket illetően – a dolgozói érdekek védelme helyett a szakszervezeti mandátum elárulásaként.

Jan. 12-én San Franciscoban a helyi Union elfogadott egy jelentést a gazdasági válságról: «A kormánykölcsönöknek először is a bérek, szeződések és a munkábaállítás stabilitását kellene szolgálniuk a szakszervezetekkel a múltban megkötött egyezmények alapján…Ez a pillanat ideális arra, hogy a közlekedési eszközök termelését a gyors tömegközlekedésre állítsuk át…Ha a gépkocsigyártók pedig nem akarnák teljesíteni az adófizetők és a kormány ilyen jellegű igényét, állami felügyelet alá kell vonni őket».

8 nappal később, az elnök beiktatási ünnepsége napján, jan. 20-án több mint 500 szakszervezeti felelős és aktivista levelet intézett Obamához a dolgozók megmentésének sürgős kampányával. A tíz pontból az ötödik az autóipar dolgozóinak elbocsátása megtiltását, a három nagyvállalat államosítását követeli és átállítását tömegközlekedési, megújuló energiával működő eszközök gyártására.

A UAW szakszervezetnek el kell utasítania a munkavállalói jogok és munkahelyek elleni partnerséget a munkáltatókkal.

Ahhoz, hogy megőrizzük a gépkocsiipart és munkásait, hogy minden elbocsátott dolgozó visszatérhessen munkájához a szakszervezet által érvényesített szerződéssel és a UAW-ot megvédjük, Obama kormányának államosítani kell a három nagyvállalatot és az alkalmazottak választott ellenőrzése alá kell helyeznie azokat.

A gépkocsiipari munkások, szakszervezetük és az egész munkásosztály ezt kell követelje. Ha nem ezt teszi, akkor tovább fog folyni a munkahelyek megszüntetése, a szakszervezeti mozgalom megsemmisítése.


The organizer Egység és Függetlenség melléklete, szerkesztőség


A dolgozók megmentését, nem a bankokét!
2009. máj. 9-i országos konferencia

«A bankok megmentése és az adófizetők meglopása nem oldja meg gazdasági gondjainkat. Az egyetlen megoldás a bankok és az ipar államosítása a nép és a dolgozók ellenőrzése mellett.»

Ezt írta Tim Kaminski, a UAW volt Saint Louis-i szekciója felelőse a The Organizernek elküldött levelében.

A The Organizer összefoglalása:
«Nincs más út, az autóipari nagyüzemeket elbocsátások nélkül azonnal államosítani kell. Azok az intézkedések, melyek nem ebből indulnak ki, a munkahelyek elvesztéséhez és a szakszervezeti mozgalom egészére mért jelentékeny csapáshoz vezetnek.»

«Megálljt az engedményekre! Szavazz nemmel!»

A Chrysler UAW (1) aktivistái elutasítják a restrukturációs egyezményt
(1)A gépkocsigyártási szektor AFL-CIO-hoz tartozó szakszervezete

«A második világháború alatt az USA kormánya arra utasította a gépkocsigyártókat, hogy ne személygépkocsikat, hanem háborús járműveket gyártsanak. Ma ismét háborúban állunk, gazdasági háborút viselnek a dolgozók ellen, akik elveszítik munkájukat, betegbiztosításukat, lakásukat. Az üzemeknek azt kell gyártaniuk, amire szükség van: vonatot, autóbuszt a tömegközlekedés számára.
Miközben a személygépkocsigyártó nagyvállalatok dolgozóinak összes bére és szociális juttatása azok összes kiadásainak csak 10 %-át jelentik, miért kötelezi a dolgozókat az igazgatóság egyre több engedményre? Azt kell gyártanunk, amit senki nem akar megvenni? A dolgozóknak kell megfizetni a válság árát?
A múlt harcaiban az autóipari munkások béremelést értek el, szociális kedvezményeket, melyek mindenkinek, szakszervezeti tagoknak és szakszervezeten kívüleknek előnyöket jelentettek.
Néhányan azt mondják közülünk, kénytelenek megszavazni a rossz egyezményt, mert legalább így megmenekül munkahelyük.
De jól tudjuk, az engedmények részünkről nem az elsők és nem is az utolsók: a válság bérünk, nyugdíjunk csökkenéséhez és munkakörülményeink nehezedéséhez fog vezetni.
Miért kell még a XXI. században is az amerikai dolgozóknak harcolni az egészségvédelemért? Az egyetlen ipari ország vagyunk a világon, ahol ha a munkánkat elveszítjük, vele az egészségvédelmet is. Miért nem haladunk egy olyan egészségbiztosítás felé, melyet szakszervezetünk, a UAW 50 év óta reklamál?
Nem a probléma oka vagyunk, hanem a megoldás forrása.
Munkát követelünk mindannyiunk számára, a gyerekeink számára, itt az ideje véget vetni annak, hogy mindig hátrálunk: szavazzatok nemmel!»



Chrysler: fejezzük be az engedményeket!
Egy valódi szakszervezeti felelős levele

Amit gondolok a Chryslernél tett engedményekről (hogy azt ne mondjam: «fegyverrel elkövetett rablásról»).

Mint a Chrysler nyugdíjasa, az első dolog, amit látok, a VEBA – a vállalati betegbiztosítás és nyugdíj. Emlékszem, hogy 2007-ben, mikor nyugdíjba mentem, ígérték, hogy 80 éves korunkig ki fog tartani! Ezzel szemben már most, júl. 1-től elvesztettük a szemészetre és fogászatra való jogosultságot és a Detroit Free Pressben egy független szakértő nyilatkozata alapján csak 6 évig fizetik teljes betegbiztosításunkat a VEBA-alapok.

Azzal biztatnak bennünket, hogy a tény biztató számunkra, miszerint a VEBA-alapok fogják birtokolni a Chrysler részvényeinek 55%-át, mégha a Daimler részvények már semmit sem érnek. Madoff (az «évszázad szélhámosa» - a ford.) milyen büszke lenne!

Borzasztó egy olyan demokrata elnök, aki ilyen körülményeket erőltet ránk, miközben a semmit jót nem tett bankok megmentésére100 milliárd dollárt adott.

Teljes szívemmel az aktív dolgozók mellett vagyok, akikre izzasztó munkatempót kényszerítettek, a szüneteket pedig még le fogják csökkenteni, két óra után 16 helyett 13 percre lesz joguk, majd másfél után újra 13 perc. A jelenlét ellenőrzése még szigorúbb lesz. Az kell, hogy a munkamódszerek és –szervezés a Toyotáéval rivalizáljanak.

A 2015-ig tartó bérbefagyasztáson és a prémiumok, vagy a COLA-kedvezmények (automatikus bérindex) elvesztésén túl, nem lesz karácsonyi jutalom, sem termelési prémium sem – minden eltűnik, ami a 3 %-os béremelés helyett került bevezetésre a régmúlt időkben.

Kétsebességű fizetések lettek intézményesítve a jelenlegi dolgozókat és az újonnan felvetteket megkülönböztetve. Az induló fizetés minden újonnan felvett munkás számára 14 dollár 2015 szeptemberéig, addig nem lesz béremelés.

A vállalat így eléri azt, amit már régóta keresett, a bérosztályozás két lépcsőre redukálását.

Amit leginkább gyűlölök, hogy a szerződésekbe való beleszólási jogunkat is felfüggesztették 2015 szeptemberéig. A 2011-es szerződéseket magas szinten fogják megtárgyalni, esetleg döntőbírósági beavatkozással – olyan helyzetben, ahol a döntőbíróságnak már eleve számolnia kell a szakszervezettel nem rendelkező vállalat delokalizációjának szociális hatásával.

Végülis a munkaszerződés rabszolgatartássá változik. Ahogyan a Chrysler kanadai munkásai mondják, az aktívak késsel a torkukon kénytelenek megszavazni a változtatásokat – hála a kormánynak, a bankoknak, a munkáltató javára hozott kompromisszumoknak és a UAW (autóipari dolgozók szakszervezete) vezetésének. Utóbbi egyre messzebb visz minket azon aktivisták állásfoglalásától, melyek alapján létrejött maga a szakszervezet. Holott az az idő sokkal nehezebb volt.


Larry Christensen
Section 140 UAW, nyugdíjas

Olaszország

Egész Európa, egyesüljünk az elbocsátások megtiltása,
az Európai Unióval való szakítás érdekében!


Emlékeztető:
A munkanélküliség megugrása
Olaszországban jan-febr-ban hivatalosan 370 561-gyel több a munkanélküli, a technikai munkanélküliség pedig ugyanebben az időszakban 553 %-kal nőtt; plusz 500 000 munkanélkülivel számolnak a következő hónapokra.
Róma, ápr. 4-i tüntetés
2,5 millió dolgozó, fiatal, nyugdíjas érkezett egész Olaszországból tüntetni a CGIL felhívására: «Nemet a kormánypolitikára, elég volt az elbocsátásokból, élni akarunk!». Epifani, a CGIL főtitkára kijelentette, blokkolni kell az elbocsátásokat 2009-2010-re, «igazunk lett, semmi nem helyettesíti az országos kollektív szerződéseket és ez elvi kérdés»!
2009. jan. 22-én a CGIL volt az egyetlen szakszervezeti szövetség, mely elutasította az új kollektív szerződések aláírását – mely a vállalati egyezmények javára az országos jelleget obligon kívül helyezi.
Állásfoglalását elképesztő kritika érte a Szakszervezetek Európai Konföderációja részéről (CES/ETUC).
Szakszervezetek
A Dolgozók Olasz Konföderációja (CGIL) többségi, a Szabad Szakszervezetek Olasz Konföderációja (CISL) és az Olasz Dolgozók Uniója (UIL). A FIOM, a fémipari munkások olasz föderációja a CGIL legnagyobb tagja. A FIOM ellenezte leginkább az országos szerződések «modernizácóját» és védelmezte a minden vállalatra érvényes országost.
Pártok
A Prodi-kormány bukása óta (melyet az összes «baloldali» párt támogatott: a Demokrata Párt, az újjászületett kommunista párt és különböző irányzatok, mint a Sinistra Critica és a PDCI) az országot Berlusconi pártja és Bossi Északi Ligája kormányozza, utóbbi nyíltan Olaszország feldarabolásának híve.
A munkásosztály érdekeit hirdető egyetlen párt sincs képviselve a parlamentben. A PD-nek (Demokrata párt) vannak képviselői. A pártot a DS (a volt PCI) és Prodi kereszténydemokratái fúziója révén alakították.


Riport a torinói munkásokkal

Olaszországban a «közszolgáltatásokat, a köztársaság egységét védő és Európára nemet mondó bizottság» a legközelebbi tartományi választásokon jún. 7-én indulni fog, az «Egység az elbocsátások megtiltásáért» listával Torinóban. A listán a Nemzetközi Egyetértéshez tartozó aktivisták, szakszervezeti felelősök neve található.
A lista állításához ezer hivatalos aláírás kellett, a közszolgálati minisztérium által hitelesítve személyi igazolvány bemutatása mellett.
A következő riport Torinóban, ápr. 28-30 között készült a Fiat Mirafiori és nagy alvállalkozói dolgozóival.
A máj. 14-i párizsi európai összejövetel előkészítésére szánjuk, az elbocsátások megtiltásáért, az Európai Unióval és mindent leromboló szerződéseivel való szakításért.
A Fiat a legnagyobb olasz magánvállalkozás (82 ezer alkalmazott, közülük 30 ezer az autóiparban), a munkásosztály bástyája. Az utóbbi hetekben gigantikus restrukturáció helyszíne, az európai, sőt a világ (Németországot, az USA-t is érintő) gépkocsigyártására is érzékeny csapást mérve a munkahelyek megszünésével.
Április 30-án Obama elnök hivatalossá tette a Fiat és a Chrysler közötti «partneriátust», utóbbit az amerikai csődtörvénynek, munkásait pedig technikai munkanélküliségnek vetette alá. Az amerikai kormány rákényszerítette az UAW szakszervezet vezetését egy «egyezmény» aláírására, mely pulverizálja a Chrysler dolgozóinak kollektív szerződését és szociális védelmét. A Fiat vezetője, Sergio Marchione, tárgyalásokat folytatott az Opel General Motors megvételéről, azzal a feltétellel, hogy 4 Opel-üzemet bezár Németországban. Az olasz Fiat-üzemek sorsáról márc. végén kijelentette: «Semmilyen választ nem adhatok.». Mindez néhány nappal a CGIL, s vele a FIOM, a mai olasz ellenállás központja által meghirdetett római tüntetés előtt zajlott...


A Fiat Mirafiori kapuja előtt, Torinóban
A Fiat Mirafiori emblematikus bejárata, a stratégiai szektor előtt állunk: itt folyik a karosszéria gyártása.
Sok a munkás. A beszélgetés akkor kezdődik, mikor megnézik az elbocsátások elleni peticiót. Félóra alatt tizenöten írják alá az előző 1200 után. Amit mondanak:
«Eddig már 5 hétet töltöttünk munka nélkül. Meg kell tiltani az elbocsátásokat, mit fogunk csinálni, ha nem lesz munkánk?
— Már nincs egy párt sem, amelyik a munkásokat védené!
— A pénzt a bankoknak adták, az adósság meg legyen a dolgozóké!
— Epifani (a CGIL főtitkára) azt mondta Rómában: blokkolni kell az elbocsátásokat! Hát pontosan ezt kellene tenni!»
Többen is beleszólnak: de hogyan? A pártok meg tudnák csinálni, ha akarnák, parlamenti törvénnyel. A petició új kiutat mutat.
Beszélgetés Dario CGIL felelőssel egy vegyiüzemben
Dario üzeme főként a Fiat számára gyárt műanyag elemeket. Dario a Kommunista fiatalok szervezetében, majd civilszerveződésekben, aztán a Zöldeknél volt tag, majd visszaadta tagsági könyvét.
«A CGIL ápr. 4-i római tüntetése előtt senki nem mondta volna meg, hogy annyian leszünk. Egész biztos, hogy az elbocsátásokat blokkolni kell, meg kell védeni a lakosságot: Berlusconi milliárdokat ad a gazdagoknak, a szegényeket pedig megadóztatja. Van egy másik probléma is: a CISL, az UIL, a Confindustria (munkáltatói szervezet) és a kormány egyezménye az országos kollektív szerződések ellen. Ennek a következményeit a dolgozók fizetik meg. A CGIL nem írta alá. Nincs embere a parlamentben, de ellenzékben tudja védeni pozicióját az elbocsátások ellen. Politikai helyet foglal el, ami nem normális…
Tehát ez az egyik dolog a dolgozók politikai képviselete. A baloldali pártok válságban vannak, betöltetlen a helyük. Hiányzik a 2 vagy 3 alapvető pontból álló program is. Magam antifasiszta vagyok és úgy vélem, a kommunista elvek érvényesek. 1945-ben felszabadulásunk a nemzet építésének fordulópontja volt. Vissza kell térnünk ide.»
Egyetért a következő pontokkal: «Egység az elbocsátások megtiltásáért, a nemzeti szakszervezeti konföderációk védelme, egységes köztársaságot, szakítást Maastrichttal Európa szabad népeinek szabad uniójáért.»

Vittorio De Martino állásfoglalása, a FIOM-CGIL titkára a Fiat Mirafiorinál
“A FIOM-CGIL kéri az elbocsátások megtiltását, ez klasszikus követelés. A «cassa integrazione» (a technikai munkanélküiek pénztára) nem elégséges. Ne felejtsük el, hogy ideiglenesség általánossá vált. A válság először a munkaközvetítőktől érkezőket érintette, az alvállalkozásokat, a szerződéseseket. Őket simán elbocsátották. 500 ezer dolgozóról van szó!
Nem csak szociális szempontból kell blokkolni az elbocsátásokat, hanem a demokrácia egyensúlyáért is. Ne felejtsük, hogy a 30-as évek nácizmusa és fasizmusa a tömeges munkanélküliségből táplálkozott. A rizikó megvan most is.
Szintén probléma az ipar szövedékének fenntartása. Megtiltani a tulajdonosnak az üzem tönkretételét, ez az ipari szerkezet fenntartását jelenti. Megtiltani az elbocsátásokat azt jelenti, az ipar eltűnését akadályozzuk.
Olaszországban nincs többé baloldal. Drámai probléma. Mi maradt a klasszikus baloldalból? Nem sok! Franceschini (a PD főtitkára) a kereszténydemokratáktól jön, semmi köze a munkásmozgalomhoz. Van tehát kockázat, egy önkényes elsodródásé, feldarabolódásé.
A FIOM-CGIL nem írta alá az országos kollektív szerződés «reformját». A dolgozók megértették, hogy ez az egyezmény a munkaszerződések feldarabolását jelenti és a vásárlóerő csökkenését. A «vállalatról válllatra szerződés» csorbítást jelent, olyan egyezséget, mely kevesebb a réginél!
A FIOM nélkül a CGIL nem tudná magát tartani. A kormány és a Confindustria meg akarja semmisíteni a FIOM-ot, hogy a CGIL-t is beintegrálhassa a konszenzusába. De mi egységesen őrizzük független szervezett erőnket.
A PCI és a PS eltűntek. Politikai támasz nélkül a szakszervezet gyenge. Hiányzik egy, a munkásosztályt reprezentáló párt. Hozzátenném még: nagyon sok munka vár arra is, hogy európai szinten koordináljuk a szakszervezeti harcot. De vigyázat a CES-sel (ETUC), ez nem egy klasszikus szakszervezet!»

Pietro Passarino álláspontja, a torinói FIOM-CGIL titkársága tagja
“Febr. 13-án, majd ápr. 4-én milliók tüntettek Rómában az elbocsátások ellen, az állami és magánszektorra érvényes országos kollektív szerződések védelmében. Egyetlen parlamenti párt sem áll ki akaratunk mellett, a dolgozóknak nincs politikai képviseletük. Az általunk ismert legnagyobb válságot éljük és a baloldalnak nincs alternatiívája (…). Az a mód, ahogyan újraépítjük a munkásmozgalmat, nagyon fontos, ebben az országos kollektív szerződések alapvető elemet képeznek.
A tét az, hogy vagy egy olyan szakszervezetünk lesz, mely végigkíséri a jogaink megsemmisítését, vagy pedig olyan szakszervezet, mely a dolgozók követelései mellé áll. Mi ez utóbbit tesszük. Vagy vállalatról vállalatra széttöredeznek jogaink, vagy egységbe tömörülünk és megvédjük azokat országos szinten. Ez pedig európai méretben is érvényes.»

Giorgio Airaudo álláspontja, a torinói FIOM-CGIL főtitkára de Turin és az országos irányítás tagja
«Országos munkaügyi szerződés nélkül a dolgozók gyengék. Az országos szerződés a fémipari munkások vívmánya. A válságban egyetlen üzemet sem szabadna bezárni, mert az aztán már örökre bezárva marad. A jövő egyetlen záloga, hogy küzdünk az elbocsátások blokkolásáért.»

Beszélgetés Saviglianoban, a Saint-Gobain üzem sztrájkőrsége előtt
A Saint-Gobain Saviglianoban egy hónapja bezárt az igazgatóság döntése következtében. Az üzem a gépkocsik szélvédőit gyártotta zömében a Fiat számára. Egy hónap óta a nap 24 órájában a dolgozók és szakszervezetük blokkolják a bejáratot a bejelentett 500 munkahelycsökkentés elleni tiltakozásképpen. A Munkásinformációk segítségével magyarázom a franciaországi helyzetet és a harcot az egységért, hogy az elbocsátások megtiltására törvény szülessen. Az olasz dolgozók kérdezik, mit csinál Sarkozy, mi történt a Continentalnál, a Caterpillarnál, mit is jelentenek az elzárások (ti. egyre gyakrabban elôforduló jelenség, hogy az üzem vezetőit a munkàsok napokra elzárják – a ford.).
«Mondjátok meg Franciaországban, hogy a valódi Olaszország itt van. Egynapos bojkottot tartottunk a francia áruk ellen egy hipermarketben (ti. a tulaj francia – a ford.), nem a francia dolgozók ellen, hanem küzdelmünk megismertetésére és, hogy a cenzura megszüntetését megkíséreljük. A francia dolgozókkal szolidárisak vagyunk, mindnyájan ugyanannak a rendszernek az áldozatai vagyunk. A globalizációt nem mi akartuk! Tudjuk, hogy Saint-Gobain be akarja csukni az összes olasz üzemét. A közpénzekből milliókat kaptak, hogy ide települjenek és most bezárnak! Egész Európa összes kormánya ugyanazt csinálja: felszámolják a munkahelyeket és a dolgozók jogait. Az összes európai dolgozónak egyesülnie kell és azt mondani: basta (elég)!»
— a CISL felelőse: «Senkit nem kellene elbocsátani. Ezen a héten Milánóba megyünk a Saint-Gobain székhelye elé tüntetni, azután Rómába, kértük, hogy az ipari miniszter fogadjon minket.»
— másik felelős a CGIL-től: «Most fizetjük annak az árát, hogy az összes eddigi kormány eladta Olaszországot. Törvény kell arra, hogy a vállalatokat kontrolláljuk. Törvények, hogy a delokalizációt megakadályozhassuk. A szétszórt sztrájkok nem érnek célba. Különleges helyzetben, mint most is, hogy kicsikarhassuk az «egyetlen elbocsátást sem», csakis az egység számít.»

A Fiat Mirafiori FIOM -CGIL szakszervezeti felelőse
«Van egy gond a demokráciával: a dolgozók véleménye már nem számít. A FIOM-CGIL nem írta alá az országos szerződést. Saját eszközeinkkel minden vállalatnál megszerveztük a referendumot, milliók vettek részt benne: 90% nemet mondott a reformra. A Mirafioriban soha nem látott részvétel volt. A dolgozók otthagyták posztjukat, hogy 97 %-ban szavazzanak nemmel! Holott az UIL és CISL vezetői között megegyezés történt! Hogyan kellene a dolgozók akaratát teljesíteni?
A Chrysler és a FIAT közeledése a tőkés csoportnak kedvez, nem a dolgozóknak. A legnagyobb bizonytalanság van az olasz üzemek aktivitásáról. Egy példa: itt, Torinóban 500 alkalmazott a kutatási központból 13 hete technikai munkanélküli. Ezután mi lesz velük?
A politikai pártokra nem támaszkodhatunk az elbocsátások blokkolásában. A pártok megosztottak és porrá törtek. Franceschini, a Demokrata párt főtitkára (PD) jelen volt a római tüntetésen ápr.4-én. Ez pozitív, de világosan kell látni, jelenleg a PD nem fog törvényt kezdeményezni az elbocsátások megtiltásáról, mert saját soraiban is ellentmondásos állásfoglalásokat találunk. Akkor kivel küzdjünk ezért a célért?
Mint 1945-ben, az ellenállás alatt, úgy vagyunk. A nemzeti ünnepen, ápr. 25-én, Olaszország felszabadulásának napján Marchione (a FIAT egyik vezetője) úgy döntött, hogy dolgoztatja a munkásokat. A FIOM széles körben követett sztrájkot hirdetett.
Május 16-án ismét a FIOM hívására Torinóban országos tüntetés lesz az összes Fiat-munkahely védelmében».



Románia

A dolgozók elutasítják a közszolgáltatási költségvetés 10 %-os csökkentését

Interjú Constantin Niculaieval, a “Tribuna sociala”
szerkesztőjével
(a Nemzetközi Egyetértés aktivistáinak lapja)


Hogy áll a világválság Romániában?
Márciusban Románia az EU harmadik legnagyobb munkanélküli rátáját érte el (6,7 % hivatalosan). Márc. 25-én a Valutaalappal (IMF) és az EU-val 19,95 milliárd eurós kölcsönről kötött egyezményt, cserében többek között, közszolgáltatásait 10 %-kal akarja csökkenti.
Ez annyit jelent, hogy a pedagógusoknak (a kezdőbér havi 230 euró, kifizetése gyakran késik) azon felül, hogy az árak emelkednek, a kormány bejelentése szerint csak 5 %-kal nő a fizetése, holott a szeptemberi széleskörű sztrájk nyomán a parlament egyhangúlag megszavazta az 50 %-os béremelést.
Néhány nappal később az oktatási miniszter bejelentette, hogy egyáltalán nem lesz béremelés. 4 pedagógusszakszervezeti föderáció máj. 5-re sztrájkot hirdetett, egyidőben visszavonták aláírásukat az «oktatási és kutatási stratégiai» egyezményről, melyet 2008 októberében fogadtak el.
Több mint 80 %-ban az éppen az országos vizsgák napjára eső sztrájk mellett döntöttek a pedagógusok. A sajtóban közzétett hisztériakampány ellenére élvezik tanítványaik és a népesség támogatását.

A vasutasok is tüntettek…
Márc. 20-án a közlekedési miniszter bejelentette 12 139 munkahely megszűnését a vasútnál (CFR). De a miniszternek nem sikerült az intézkedésbe bevonni a szakszervezeteket, ezek tiltakozásukat jelentették be a terv ellen és ápr. 29-én Bukarestben tüntettek 8-10 ezren. A Dacia (Ranault csoport) egy évvel ezelőtti sztrájkja óta ez volt a legnagyobb megmozdulás.

A Szociális Szószék szerkesztője vagy…
Lapunk, a «Társulás a Dolgozók Felszabadítására» (AEM), a Nemzetközi Egyetértés tagjának szervezetéé. Az AEM és a Munka országos föderációja együtt ünnepelte a május elsejét, a munkásosztály harcának nemzetközi napját Rovinari bányászvárosban. 150 dolgozó tartozik az aktivisták körébe, akik egyhangúlag elfogadtak egy felhívást: «Hazudtak a pedagógusoknak, most a pedagógusok felkelnek (…). Nem a tanárok a felelősek a sztrájkért, hanem azok, akik elutasítják a béremelésüket a 6 hónappal ezelőtt meghozott törvény ellenére. Hazudtak a vasutasoknak, akik szintén a harci utat választották. (…). Az egész iparban ez a helyzet, többszáz elbocsátásról beszélnek. Hogy ezt megakadályozzuk, a vasutasok által megnyitott úton kell haladnunk és harcba menni. Azt mondták, újból áldozatot kell hoznunk, mert az IMF-fel kötött szerződésnek és az EU stabilitási paktumának ez az ellenértéke, ez kötelez kiadásaink drasztikus csökkentésére. A válaszunk kategorikus nem!»


Lengyelország

Vasutasok és hajógyári munkások ezrei tüntetnek az elbocsátások ellen

Az Európai Bizottság kötelez a hajógyárak likvidálására

Varsóban ápr. 29-én a Kultúra és Tudomány palotája előtt, ahol a lengyel miniszterelnök az Európai Néppárt kongresszusán vett részt, többezren tüntettek. Dél felé a vasutasok ötezres tömege vonult fel a Szolidaritás szakszervezet felhívására.
A vasutasok a kormány beavatkozását kérik a Polskie Koleje Państwowe (lengyel vasút) számára annak adóssága rendezésére és a munkahelyek garantálására: a jelenlegi elbocsátások a kollektív szerződés megsértésével zajlanak. 17 óra felé mintegy kétezer gdanski hajógyári munkás csatlakozott a vasutasokhoz, akik a lengyel kormány és az Európai Bizottság ellen tüntettek.
A tüntetők követelték, hogy a kormány cselekedjék a híres hajógyárak megmentése érdekében (az 1980-as években ez volt a Szolidaritás bölcsője) az EB azon döntése ellenében, mely azokat bezárásra ítélte. 2008 novemberében az Európai Bizottság szerint «illegálisak» a lengyel kormány szubvenciói a gdyniai és szczecini hajógyáraknak.
Ellenben az Európai Bizottság semmit sem szól, ha a bankok fosztogatják a költségvetést… Brüsszel júniusig adott ultimátumot Donald Tusk kormányának a két hajógyár javainak eladására és az összes dolgozó elbocsátására. Brüsszel követeli, hogy az eladásból befolyt összeg az «illegális állami segítség törlesztésére» szolgáljon.
A javakat felosztották és részenként értékesítették, ami azt jelenti, nincs semmi garancia arra, hogy a magánbefektetők folytatnák a hajók gyártását. Tehát a lengyel hajóipar létezéséről van szó!

A tüntetésnek a rendőrség brutális beavatkozása vetett véget (gumibotozás, könnygáz), legalább 25 szakszervezeti felelős sebesült meg, tízet közülük kórházba kellett szállítani, kettőjüket intenzív osztályon őrzik.
Helena Wolska

Mexikó

A sertésinfluenza-járvány eredete

Ápr 23. óta Mexikóban sertésinfluenza-járvány dúl. Az Egészségügyi Világszervezet szerint ma már 20 ország fertőzött.

15 év szabadkereskedelem, a mexikói Társadalombiztosítási Intézet és az összes egészségügyi közszolgáltatás tönkretétele elmélyítette a szegénységet és a sertésinfluenza elterjedésének kezdvező feltételeket teremtett.
Beszélgetés Luis Vasquez Villalobos elvtárssal, az El Trabajo, a Dolgozók Demokratikus Független pártja lapja főszerkesztőjével

Interjú

Hogyan reagáltak a hatóságok a járvány hírére?

Az egészségügyi miniszter, Cordoba Villalobos ápr. 23-án beismerte a H1N1 influenzavírus okozta influenzajárvány jelenlétét, 10 nappal az első megbetegedés után. A probléma új és súlyos a mexikói nép és nemzet számára.
«A mexikói és az USA néhány régiója egészségügyi válsága, jelzi a La Jornada, a nemzeti és a világggazdaságra is hordoz bizonyos kockázatot, a Világbank becslései szerint 30 milliárdos, a GDP 5 %-os veszteségével jár.» Ebben az elemzésben a 30 milliárd dolláros veszteség áll központi elemként, nem pedig az emberi életeké.
Eddig több mint 100 haláleset történt és több mint 1 600 megbetegedés. Ha a virus tovább terjed, a szegénység konzekvenciájaképpen elsősorban azok között fog, akik (higiéniai és fizikailag ellenállóképség szempontjából) a legrosszabb körülmények között élnek.
A Calderon-kormány szóvivője úgy állítja be a járványt, mint egyszerű természeti és elkerülhetetlen jelenséget: egy «új» virus jelent meg. Ez féligazság, vagyis hazugság.

Melyek az USA-val és Canadával kötött szabadkereskedelmi egyezmények következményei?

1994-ben Salinas de Gortari azt mondta, hogy a TLCAN (az észak-atlanti szabadkereskedelmi egyezmény) Mexikót a fejlett világba vezeti. 15 évvel később már látjuk, csak annyit jelent, hogy a nagy imperialista multinacionális vállalatok a parasztságot és a helyi ipart tönkretették, a mexikói nép szegénységét, alultápláltságát szignifikánsan fokozzák. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a virus számára ideálisak a körülmények.
Az utóbbi 25 évben a hatalomra került pártok (Forradalmi párt, Nemzeti akciópárt) fizettették a belső- és külső adósságot – melyből a nép nem profitált –, minden szociális költségvetési előnyt büntetve. Fokozatosan tönkretették a szociális biztonságot, intézményeit (ISSSTE, IMSS), az egészségügyi személyzet száma elégtelen a gyógyításra, a konzultációkra hónapokat kell várni.

Milyenek a kilátások?

Ha túllép a jelenlegi félelmen a mexikói dolgozó nép, le fogja vonni a tanulságot. Az imperialista érdekeknek megfelelő feudális viszonyokkal szakítani fog. «Szükséges, mondja Lopez Obrador (a 2006-os elnökválasztási csalás vesztese) és a Pemex (mexikói olajtársaság) védelmi mozgalma, hogy az emberek folytassák saját maguk megszervezését az egész országban.»
Ma az a sürgető, hogy a kellő intézkedések megszülessenek a népesség életének óvására, hatékony egészségügyi szolgáltatás jöjjön létre a szükséges gyógyszerekkel. Ehhez le kell állítani az adósságfizetést, a bankoknak és spekulánsoknak adott pénzt pedig vissza kell szerezni.
Ezt kívánja nemzeti szuverenitásunk, ennek érdekében kell szakítanunk az észak-amerikai alárendeltséggel és szabadkereskedelmi egyezményekkel.

Küldemény

Különleges eset: a Caroll-farmok

A virginiai központú észak-amerikai multinacionális vállalat, a Smithfield Foods Inc. tevékenységét betiltották az egész Egyesült Államok területén, miután kiderült, sertéstenyészeteket fertőzött meg.
A mexikói sajtó információi szerint a cég 1994 óta, közvetlenül a szabadkereskedelmi egyezmény életbelépése óta működik Mexikóban.
A Vera Cruz állambeli (mexikói szövetségi állam) Perote város lakossága hosszú évek óta panaszkodik a bíróságokon a vállalat által a város egyik negyedében található Caroll-farmjai szennyezése ellen.
2009. márc. 20-án – tehát még az influenzajárvány felfedezezése előtt – a perotei La Gloria kerület helyhatósági dolgozói az egészségügyi minisztérium segítségét kérték, miután konstatálták a kerület lakosságának 60 %-os influenzatünetes megbetegedését.
A kerületben található egy mesterséges laguna, melybe a farmokról állati hulladékok, ürülékek, dögök kerülnek.
A regionális egészségügyi minisztérium illetékesei jelezték, hogy lehetséges a fertőzés itteni kiindulása.


Kína

Kínai munkásjogok bizottsága
Szervezkedési szabadság, sztrájkjog, szabad tárgyalási jog

A következő nemzetközi felhívást 2009. május elsején különböző irányzatokhoz tartozó szakszervezeti felelősök bocsátották ki Párizsban.
A csatlakozók listáját a hónap végén teszik közzé.
_______________________________________________________________
Tudomásul véve, hogy
• az egész világban a dolgozók azon rendszer válságának következményeivel konfrontálódnak, mely nem az övék. Egyetlen földrész, egyetlen ország sem menekül meg. Az USA-ban naponta 25 000 munkahely szűnik meg, Brazíliában eddig 300 000 munkahely, Franciaországban november óta 3 000 elbocsátás naponta. A munka mindenütt pusztul.
• Kínában februárra 20 millió migráns dolgozót küldtek el, akik nem találnak munkát. Két hónappal később már 30 millióra nőtt a számuk.
• a Nemzetközi Munkaügyi Iroda 2009-re 52 millióval több munkanélkülivel számolt akkor, mikor a G 20 határozatot fogadott el 5 000 milliárd dollárról a «pénzügyi szektor modern kori támogatásának legnagyobb programjának» szentelve, hogy «a bankokat és pénzügyi intéményeket feltőkésítse», és «az elértéktelenedett részvények problémáját rendezze»;
• az egész világon megkérdőjelezik a munkásküzdelmek évtizedeken keresztül kivívott jogait, vívmányait. A szociális védelem rendszere, az egészségügy, a nyugdíj, a közszolgáltatás, az oktatás mindenütt lebontásra került vagy veszélyeztetett.
• Kínában meghirdették a «Három felfüggesztést»: a bérek növekedését, a munkáltatók és munkavállalók közötti tárgyalásokét, a szerződéses jogok gyakorlásáét;
• minden országban a szakszervezeti jogok és a szervezkedési jogok veszélyben vannak, a munka világa elleni brutális támadásokkal összhangban;
• mindenütt a szakszervezeteket kötelezik arra, hogy asszisztáljanak a jogok és előnyök megszüntetéséhez, hogy integrálódjanak nemzetközi, nemzeti vagy vállalati szinten a "kormányzásba".
Tudjuk, hogy
• Kínában ez a helyzet a munkások konfliktusainak megsokszorozódásához vezetett;
• a kínai aktivák tanusítják, hogy egyetlen nap nem múlik el sztrájk és tüntetés nélkül.
Tekintetbe véve, hogy
• az igazi megoldást csak akkor találjuk meg, ha mint központi kérdést kezeljük a dolgozók, családjuk, népük körülményeit;
• az egész világon a dolgozóknak tudniuk kell szabadon szervezkedni, tárgyalni és szerződni;
• ezeket az alapvető követeléseket tartalmazzák az ILO 87. és 98. konvenciói, melyekre soha nem volt ennyire szükség, hogy védjék a munkát, a civilizáció egészét a gazdasági válságban;
• ez a szervezkedési jog nem ismer határokat, mindig és mindenütt szabadon kell a dolgozóknak szövetkezniük és élni a munkásmozgalom tradicionális eszközeivel, mint a sztrájk és tüntetés joga;
Megerősítve, hogy
• bárhol is éljenek a dolgozók, nem lehetnek közömbösek kínai testvéreik sorsa iránt, 350 millió munkás sorsa iránt;
• a dolgozóknak a világon mindenütt egy az érdekük, az «egyikőjük elleni támadás mindegyikőjük elleni támadás».

Mi, munkás- és szakszervezeti aktivisták, a kínai nép barátai, május elsején, a dolgozók nemzetközi napján Párizsban egy nemzetközi felhívásról döntöttünk megalakítva a "Kínai munkásjogok bizottságát".

Ünnepélyesen elkötelezzük magunkat, hogy
• minden rendelkezésünkra álló eszközel megismertetjük a kínai munkások akcióit;
• minden nemzetközi felhívásra válaszolunk, mely a kínai munkásokkal szolidáris;
• az útját kereső kínai munkásosztály minden ilyen irányú kezdeményezésre pozitívan reagálunk.

A «Kínai munkásjogok bizottság» létrehozása teljes mértékben független minden kormánytól, nemzetközi intézménytől.
Nincs versenyben egyetlen szervezettel sem, csakis a munkásmozgalom nemzetközi hagyományain alapuló bázisán áll, mely kölcsönös szolidaritást nyújt határokon keresztül.

Az első 87 aláíró közül:
ALLIOT Jean-Pierre (újságíró) • BESSE Pierre (vasutas szakszervezet) • CHONGGUO Cai
(China Labour Bulletin, Franciaország) • DELALONDRE Clarisse, EDF szakszervezeti felelős • DENIZO Alain
(Kína-bizottság) • DESTENAY Jean-Louis, szakszervezeti felelős • DORIANE Olivier
(Dolgozók Nemzetközi Egyetértése) • GAUDY Gabriel (szakszervezeti felelős, Párizs) • GIROD
Jacques (szakszervezeti felelős, Párizs) • HAYON Samy (szakszervezeti felelős, Párizs) • HOLZMAN Marie • WEI
JINGSHEN.

Nyilvánosan csatlakozom a felhíváshoz:
Vezetéknév : ...........................................................................
Utónév : ..............................................
Cím :........................................................................................................................
Tel : ........................................... Email : .......................................
. személyes címen
. szervezetem nevében, ahol minőségem : ................................................................

Kapcsolat :
« Comité - Droits ouvriers en Chine », 25, rue Ledion, 75014 Paris FRANCE
Vagy : somijudit@gmail.com




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse