2009. ápr. 22. 333. sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja
Tartalom:
Guadeloupe: az LKP 2009. ápr. 14-én: «Semmiféle, a Sarkozy és az UMP által elhatározott «rendi gyűlés» nem tudja megoldani a problémát. Csak az öntudatos és szervezett dolgozók vezette tömegharc elégítheti ki a guadeloupe-iak reményeit, amely az egész néppel szoros kapcsolatban áll, annak szükségletein alapuló programmal rendelkezik, saját kívánságokkal és követelésekkel».
XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvenciói és a szakszervezeti függetlenség védelmében»: Genf, jún. 6-án a Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére. Roger Sandri hozzászólása a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválságot témaként megjelölő háromoldalú «magasszintű» értekezlet apropóján, mely márc. 23-án zajlott Genfben az ILO-nál.
Oroszország: Két hónapja az Egyetértés kampányba kezdett Valentyin Uruszov orosz szakszervezeti felelős kiszabadításáért, akit 6 évi börtönbüntetésre ítéltek kiagyalt vádak alapján. Sok szakszervezeti szövetség foglalt állást. Beszámolunk a tényekről és felhívunk a kampány további támogatására.
USA:
— 450 szakszervezeti vezető az ország minden részéről máj. 9-én országos konvenciót tart a tíz pontos «sürgősségi terv a dolgozók megmentésére» (WERC) platformról.
— a General Motors csődbevitele.
Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Guadeloupe
“Az első nyilvános gyűlések a tengerentúli területek rendi gyűlése előkészítésére csak a belső publikumot vonzotta ” (AFP)
Sarkozy februárban a guadeloupe-i általános sztrájkot – hiábavalóan – próbálta megtörni, ápr. 15-én pedig a «tengerentúli rendi gyűlés» kezdődött nagy csinnadrattával. Az AFP szerint az első «műhelyt» 11 résztvevő nyitotta volna meg, négy szervező a kormány részéről, a többiek: «ketten a Medeftől (munkáltatói szervezet), egy fiatal vállalatvezető, négy magánintézménynél dolgozó szakmai képzési felelős, de egyetlen sem a szakszervezetektől».
Sarkozy bejelentette, hogy saját maga is részt fog venni ezen a «rendi gyűlésen», aztán óvatosan kihátrált. Tengerentúli minisztere, Jégo: «Az indulás kissé lassú». Valójában komplett a csőd.
A francia kormány akármivel is próbálkozhat, Guadeloupe népe (és a másik két tengerentúli terület), a Liyannaj kont pwofitasyon (LKP) köré tömörült dolgozók világosan elutasították a nekik szánt csapdát, amellyel Sarkozy próbálkozik, az „együttdöntési fórumot” a kizsákmányolás és gyarmati elnyomás foltozgatásának kísérleteként értékelik.
«Guadeloupe népének rendi gyűlése 2008 december 5-én kezdődött 10 témában 146 pontból álló követeléssorozattal...», nyilatkozta az LKP.
«Semmiféle, a Sarkozy és az UMP által elhatározott «rendi gyűlés» nem tudja megoldani a problémát. Csak az öntudatos és szervezett dolgozók vezette tömegharc folytatása elégítheti ki a guadeloupe-iak reményeit, amely az egész néppel szoros kapcsolatban áll, annak szükségletein alapuló programmal rendelkezik, saját kívánságokkal és követelésekkel».
Az LKP nyilatkozata
A guadeloupe-i nép bosszantja őket
Mióta elkezdtünk újra saját magunk lenni
Mióta elkezdtünk beszélni
Mióta elkezdtük életkedvünket visszanyerni
Mióta elkezdtünk körülnézni
Mióta azt esszük, isszuk, ami nálunk terem …
Mióta újra hiszünk a hazánkban, Guadeloupe-ban és a jövőnkhöz új utat keresünk…
Nou lontan pi vayan é yo, yo anmèwdé toubòlman!
Egyre erősebbek vagyunk és ez valóban bosszantja őket
Igen, a népünk maga, mozgósításunk, elkötelezettségünk az LKP körül és benne, mára saját magunkról, képességeinkről új látásmódot, országunkba és ifjúságunkba vetett hitet adott. Ezután büszkén követelhetjük a karibi népek szuverén szövetségét. Felegyenesedtünk, egyesültünk, s minél inkább így van, annál inkább bosszantja őket. Arra számítottak, hogy térdelve maradunk a szuper-kizsákmányolás előtt, a gazdagok és a gyarmati rend előtt, meg akartak osztani bennünket, hogy megfosszanak bennünket a legigazabb jogunktól: ebben az országban élni és dolgozni. Gyáva, alávetett politikai képviseletet fabrikáltak számunkra, melynek a gyarmati morzsák nagyobb aggodalmat okoztak, mint a nép sorsa.
Erőltették a fogyasztást, egészen addig, míg már semmi nem maradt belőlünk.
Men L.K.P lévé gaoulé… yo anmewdé...
Mozgalmunk, az LKP a a rabszolgák lázadását mutatta…bosszantja őket
Mit nem mondtak nekünk, hogyan nem próbálták megakadályozni, hogy találkozzunk, egyesüljünk, építsük magunkat – csak azért, hogy saját privilégiumukat megőrizzék. Az LKP csak néhány napig fog tartani… a feketék lázadása kutyák lázadása.
• az LKP terrorista, fajvédő, szakadár mozgalom.
• a sztrájkolókat elbocsátják, nem kapnak bért, majd könyörögnek munkáért még.
Magré tousa, LKP la! Doubout kon pikèt!
Mindezek ellenére az LKP itt van! Egyenesen, mint a szálfa!
Ma méginkább, mint korábban. Ez a mi forradalmunk.
Persze, a haszonlesők még mindig hatalmon vannak. Csak megfosztottuk őket maszkjaiktól és azt is tudjuk, hogyan állítsuk le a további profitot és annak újjászületését.
• a Bino-egyezmény alkalmazásáért újból sztrájkba kezdünk
• a tárgyalásokat és összecsapásokat folytatjuk a víz, a szállítás, a lakások, az alapvető élelmizési cikkek, a kenyér, a villany árának csökkentéséért...
• folytatjuk a harcot a több jogért, a szakszervezeti szabadságért, a Bino-egyezményért, az ideiglenes munkát végzők jogaiért.
Bien évidemment, pou baré van a LKP, yo ja pòté mannèv:
Természetesen gyorsan meg kellett próbálniuk az LKP vitorláiból kifogni a szelet
— Először a MEDEF és Willy Angèle igyekeztek a Bino-egyezmény tárgyalásait felborítani, az most mégis közel 50 000 dolgozóra érvényes!
— Aztán rasszistának és bűnözőnek tituláltak bennünket. 100 ezer aláírás a világ minden részéről azt mondja, amit Domota: «aki elutasítja az egyezmény betartását, annak el kell hagynia Guadeloupe-ot... többbé nem ismerjük el, hogy a békék bandája visszahozza a rabszolgaságot».
— Hogy újra a választott képviselők kezébe kerüljenek a dolgok, itt az új rakétatámadás, a «rendi gyűlés». Majd ők tárgyalnak rólunk, mert azt hiszik, hogy domesztikálni lehet bennünket!
— Amputálni akarják a Bino-egyezményt, majd a vállalatok helyett ők fizetik a béreket; szankcionálni akarják azokat a munkáltatókat, akik aláírták, a szakszervezetellenes főnököket bátorítják, ismét meg akarják osztani a dolgozókat!
MI SA YO VLÉ POU GWADLOUPÉYEN! (Ime, ezt akarják Guadeloupe-nak!)
Dolgozók, fiatalok, munkanélküliek, nyugdíjasok, Guadeloupe népe!
Az LKP nyilatkozata
• Guadeloupe népe már megtartotta «értekezletét» dec. 5-i kezdettel, megfogalmazta és elfogadtatta követeléseit, felállította a diagnózist évszázadok óta alulfejlett, egyenlőtlenségeken és extra-kizsákmányoláson alapuló társadalmunkról...
• Semmiféle Sárkozy vagy UPM által kiagyalt «rendi gyűlés» nem oldja meg a problémánkat.
• Csak az öntudatos és szervezett dolgozók vezette tömegharc folytatása felelhet meg Guadeloupe érdekeinek. A nép egészéhez szorosan kötődő, saját szükségleteinknek megfelelő programot kell alapul venni.
• Csak egy Bino-egyezmény van, amit febr. 26-án írtak alá.
Az LKP felhívja a népet és a dolgozókat:
Folytassuk a harcot az LKP mellett!
Fejlesszük a küzdelmet, a szolidaritást és a dolgozók támogatását a Bino-egyezmény betartatásáért és az adminisztráció és a vállalatok minden profitálása ellen!
Gyűlések:
ápr.21.: 19h - Bik LKP Lapwent / ápr.22. : 19h - Mairie Bouillante
ápr.23.: 19h - Moule / ápr.24. : 19h - La poste Basse-Terre
Tárgyalások támogatása:
Bankok: ápr.17. - 9h30 - Prefektúra
árak: ápr.20. - 17h00 - World Trade Center - Jarry
kenyér: ápr.23 - 17h30 - alprefektúra
GRAN Sanblé 1é Mé 2009 o Kannal pou fèt a Travayè
Nagygyűlés május elsején, a Munka ünnepén
L.KP, Lapwent le 09.04.14.
Az ILO konvenciók védelmében – Genf, 2009.jún.6.
XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvenciók és a szakszervezeti függetlenség védelmében»
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére
Roger Sandri hozzászólása
Háromoldalú «magasszintű» tárgyalás zajlott le a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválságról 2009. márc. 23-án Genfben az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) székhelyén.
A jelenlevők konstatálták a tényt a válság sújtotta világgazdaság állapotáról, mely perspektívái sosem voltak ilyen sötétek a 30-as évek depressziója óta.
Ha az iparosodott országokat a többieknél jobban megviseli a válság, a «feltörekvő» országok egyenesen a tőkés válság áldozatai, a Reagan és Thatcher által meghirdetett 1990-es Washingtoni konszenzus nyúlványaként.
Az egy időre megpihent liberalizmus chartája a kapitalizmus és a világimperializmus jelszava lett, élén az amerikai imperializmus foglal helyet a «demokrácia» nevében.
Minden területen világossá válnak a vonalak: az állammal végezni kell. Ez hámozható ki Reagan-Thatcher kifejezéséből: «Az állam nem megoldás, az állam probléma».
Ez «a szabad róka szabad tyúkólba» visszatérése, amiről Jack London beszélt.
Az első, amit megállapíthatunk és helytelenítünk, az a tény, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), mint az ENSZ speciális intézménye, megelégedett a világimperializmus ultrareakciós, 1990-ben a Washingtoni konszenzussal kierőltetett politikájának kíséretével.
Pozitívumként kiemelhető a tény, hogy a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése figyelmeztettek a liberális és munkásellenes irány kezdetétől, melynek hatásait ma a dolgozó tömegeknek kell elviselniük.
Első megállapításként az ILO márc. 23-i háromoldalú ülése aláhúzza azt a tényt, hogy a fejlett országok maguk is szenvednek a válságtól: ez eufemizmus, hogy ez a helyzet „kompromittálni fogja, sőt nullára csökkenti bizonyos esetekben az Millenneumi célok megvalósítását, ideértve a tisztes munkához való hozzájutást”, mely csak óhaj és varázsige stádiumában leledzik évek óta. Soha egy percig sem hittük konkrét megvalósulását ennek a posztulátumnak, s nem kevésbé az állandóan emlegetett tartós fejlődésnek.
•
Így, ahogyan a 16. Genfi találkozó levele aláhúzza, a genfi márc. 23-i háromoldalú találkozó megállapítja, hogy a válság 2008 óta érződik a munkaerőpiacon, különösen az USA-ban. A számok épületesek. 11 millió személy gyarapítja a munkanélküliek népes táborát.
2009-re az ILO 25 millióval több munkanélküliről beszél.
A szociális következményekről szólva az ILO közli, hogy a szociális háló egésze fog szenvedni. Kategorikusan kifejezve és megerősítve korábbi nyilatkozatainkat, a liberalizmus kíséretének politikája, tényként a Washingtoni konszenzusnak való alávetettsége a létező konvencionális rendszer hátrányára blokkolta az összes társadalmi evolúciót és ennek az első áldozatai lettek a fejlődő országok.
A Nemzetközi Egyetértés dicsősége ennek a reakciós politikának a felismerése. Ma az ILO fizeti saját hibáját és alárendelését.
Emlékeztetőül, az ILO bázisán alapuló háromoldalú rendszer a társadalmi konvenciók kidolgozásán alapul, melyet azután minden tagállamnak ratifikálni kell, hogy azután saját munkatörvénykönyvébe integrálhasson.
Emlékeztetünk, hogy az USA szövetségi struktúrájával érvelve meghagyja minden saját államának a konvenciók rendszere bevezetését.
Szintén emlékeztetünk, nem minden jelentőség nélküli, hogy Bill Clinton elnök az 1998-as háromoldalú tárgyalások alkalmával egyenesen a jelenlevő küldöttekhez fordult kivételes alkalomként, hogy kötelezzen a konvenciók rendszerének mint a liberalizmus akadályának elhagyására és az államiság megszüntetésére, hogy egy bizonytalan «Alapvető jogok chartájával» helyettesesítse, s melynek gyakorlati hatástalanságát jól ismerjük.
Párhizamosan ezzel a CISL, ma CSI (Nemzetközi Szakszerveti Szövetség, CES) tehetetlenségét is meg kell állapítanunk, soha nem emelte fel szavát az ILO liberális posztulátum ellen.
Nézőpontom szerint ez a mulasztás el kell jutasson bennünket a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése új szerepéről való gondolkodásig.
•
Az ILO által összehívott háromoldalú ülés a szociális védelem problémáját is felidézi.
Priotitásként a bérekről szólva állandó csökkenésüket állapítjuk meg. Azokban az országokban, ahol szakszervezeti akciókkal minimálbért lehetett elérni (…) valódi lefele nivellálódásnak vagyunk tanui, gyakran kiegészítve fiskális vagy bérjellegű, az állam által kiegészített jövedelemmel, hogy az életminimum biztosított lehessen. A valódi cél a társadalmi reakciók elkerülése.
A szociális háló együttese kötelezően alárendeltetik a válságnak. Ez egyáltalán nem magyarázat. Valójában a liberalizmus a globális világggazdaság kereteiben gyakran kötelezi az egyént saját maga ellátására betegség, kórházi ellátás, munkanélküliség és nyugdíj esetén.
Az 1990-es Washingtoni processzus nyúlványaként a kollektivizmusnak el kell tűnnie, az individualizmus, az egyén felelőssége lép a helyébe. Elsősorban a szociálisan erősen strukturálódott iparosodott országokban közel 20 éve asszisztálunk a kollektív gyakorlat és ennek megfelelő konvenciók diszlokációjához.
A munkatörvénykönyvek maguk is megszenvedték a liberális nyomást, a «kölcsönös szerződés» kizárólagos elvének köszönhetően. A társadalmi mező leszűkült a vállalatra, nem pedig a foglalkozásra és az iparágra, ez a vállalat a társadalom előtti «bázissejt» mint munkaközösség, ahol a «közös jó» az érdekellentmondást megelőzi.
A betegbiztosítás, a nyugdíj kollektív rendszere átengedi helyét az egyéni biztosításnak és a magánjellegű kötelezettségeknek, ahonnan a nagy társaságok és nyugdíjalapok vesszik ki oroszlánrészüket. Ezek nagyrészt a spekuláció közreműködői, annak összes konzekvenciájával együtt, ami, tudjuk, a szociális válság erősödéséhez vezetett.
A kollektíva eltüntetése az egyéni javára súlyosbítja az egyenlőtlenségeket is, bevezetve azt, amit a munkásaktivák így hívnak: «egy orvostudomány a gazdagoknak, egy másik a szegényeknek». Könnyen elképzelhetjük, hová vezet mindez ott, ahol a mélyszegénység uralkodik.
A népesség kötelező exodusa Délről Északra valószínűleg az új évszázad legnagyobb botrányát jelenti, a multinacionális globális világ, a Washingtoni processzus mozgatói becstelenségére és szégyenére, modern barbárság.
Ezeknek az embereknek vér tapad a kezéhez.
•
Az ILO márc. 23-i háromoldalú tárgyalása konstatálja a tényt, hogy az országok megpróbáltak a válságnak ellenállni, radikális intézkedéseket hoztak a pénzügy talpraállítására, az államháztartás fellendítésére. Vagyis a gazdagabbak javára adócsökkentést hajtanak végre. Ugyanez történik Franciaországban is Sárkozy fiskális pajzsával.
Az állami intézkedések és pénzügyi beavatkozások összege gyakran magasabb, mint a termelésre, a munkahelyre fordított összegek.
A G 20 londoni összejövetele ápr. elején a világ munkásosztályának egyetlen gondjára sem válaszol. A nemzetközi kereskedelem fellendítésén kívül semmit nem tesz, ami a válság által provokált szociális kérdéseket illeti, hacsak azt nem, hogy Barak Obama, az USA elnöke felvetésére megháromszorozzák az IMF pénzügyi lehetőségeit, hogy a világ pénzügyi tőkéjét biztosítsák.
Az IMF és a Világbank folytonosan a liberalizmus fenntartóiként lép fel, a multinacionális vállalatokkal ugyanazon keretben. 20 éve léteznek gazdasági és financiális szuperstruktúraként, fokozatosan diktálva az államoknak, bizonyos esetekben még eltűnésüket is előírva.
Milton Friedmann-nal és a Chicago Boys-szal a Chicagoi iskolától, a liberalizmus újból krédó lett, a világkapitalizmus és az amerikai imperializmus politikai tutorja.
Az Allende fizikai megsemmisítése utáni Chilétől a SZU romjain a volt sztálini nomenklatúra cinkosságával létrejött «új Oroszországig» az új világgazdasági rend fellendül.
Anekdotaszerű jelenség, hogy Dick Cheney, az USA alelnöke, aki David Rumsfelddel együtt a hadiipari komplex legeminensebb tagja, és éppen az ő lánya lett Borosz Jelcin személyi titkára, a Kremlben berendezkedett Chicago Boys-szal a új orosz gazdaságpolitika útnakindítója.
A hurok bezárul, az amerikai offenzíva Irak ellen hab a tortán – a nagy amerikai vállalatok örömére, melyek az ország kibelezésében résztvesznek, különösen az olajtartalékok kitermelése révén. Pontosabban, a korábban szövetségesként számon tartott Szaddam Husszein hirtelen kivégeznivaló ellenség lesz. A folytatást ismerjük.
•
Szociális téren a márc. 23-i háromoldalú tárgyalás az ILO előrejelzéseire támaszkodik, arra, hogy a Föld lakosságának 40 és 50 % közötti része, nők, férfiak, gyermekek, családok csak a napi 2 US dolláros szegénységi küszöb alatti megélhetési lehetőséggel rendelkeznek.
A kitört (bennünket egyáltalán nem meglepő) világválság méginkább elmélyíti a szakadékot a «gazdag» országok és a «szegények» között, mivel a fejlődő országok többségének nem áll módjában lakossága szociális megmentésére masszív közberuházásokat eszközölni.
A fejlődő országok államai százszorosan megfizetve a Washingtoni konszenzus parancsait, az általános privatizáció nevében súrolják az állam gazdasági és szociális feladatainak likvidálási határát.
Az ILO emígyen beismerte, hogy a pénzügyi piacok szabályozásának kiveszése a reálgazdaságot az azonnali profit elérése felé hajszolta, gyakran a dolgozói jövedelmek és a vállalati hosszútávú érdekek hátrányára. A háromoldalú tárgyalás leszögezi, hogy «favorizálni kell az újrakezdést, csökkenteni egy új rendszer válság rizikóját és elősegíteni a méltányosság érzésének megszületését, a válság legmélyebb okait kell támadni.» Az ILO számára, a státusz quohoz való visszatérés lehet megoldás. Tanulságul szolgál!
•
Az ILO számára a jelenlegi szövegkörnyezetben követni kell a «tisztes munka» előírásait a gazdasági fellendülés támogatására, előre látni a a munkaerőpiac és a szociális válság szökkenéseit, az eredeti intézkedések körüli szociális kohézió biztosítására tekintettel, nevezetesen a «Világpaktum a munkahelyekért» által.
A ILO bocsátotta ki a formulát és mindazok, akik a G20 közelmúltbeli összejövetele szellemében előkészítik a «világkormányzatot», már megvitatták az «ENSZ reformja» keretében.
Beszéltünk már róla 2005 augusztusában. A válság beköszöntével akkori konklúziónk több, mint érvényes.
•
Az ILO megállapításai képezik a háromoldalú bizottság által létrehozott dokumentum egyik fejezetcímét «A válság kiterjed a világ egészére és mély szociális következményekkel járhat, mivel a nagy, fejlett országok, nevezetesen, melyekben a krízis elindult, már recesszióba kerültek.»
Az IMF szerint a világ összes növekedése ebben az évben 0,5 % lesz, a II. világháború óra a lagalacsonyabb, holott 2007-ben 5 %-nál magasabb, 2008-ben 3,4 % volt.
Az Európai Unió, Japán, az USA és más nagy, fejlett gazdaságú ország már recesszióban van vagy arra tart. Kína sem kerüli el a tőkés rendszer válságát, egyre inkább nyomja aktivitását, növeli munkanélküliségét, mely a szakértők szerint ma mintegy húszmillió munkást érinthet.
A parancsteljesítő médiakörök optimista jóslatai ellenére néhány megfigyelő, a magánszektor, mint a Deutche Bank speciális analitikusai szerint a kép még sötétebb, mivel információik alapján a világ 2009. éves termelése a valóságban csökken.
A feltörekvő országok érintettsége nagyobb, a manufakturális termelés, a vásárlóerő és külső importjuk csökkenése miatt a fejlett országok első áldozatai.
Az ún. pénzügyi válság, melyet az ún. «subprimes» válság idézett elő, detonátorként szolgált és számos szektorban brutális hatásokkal járt, a banki/pénzügyi szolgáltatásokban, de az építőiparban is, melynek ismerjük a földalatti gazdaságban betöltött szerepét. A népi osztályok lettek az első áldozatok.
Európában Spanyolország, mely mélységesen elkötelezte magát konstrukciós programokban, súlyos válságban találja magát az aktív lakosság 15 %-nyi munkanélküliségével.
Az alvállalkozók, nevezetesen az autóiparban szintén fatálisan érintettek a munkanélküliség emelkedésében.
Franciaországban a munkanélküliség emelkedése gyorsul, 2009.jan.1. óta minden nap kb. 100 ezret regisztrálnak.
A fejlett országok alvállakozásainak válsága közvetlen módon érinti a feltörekvő országokat, legyenek Kelet-Európában vagy Ázsiában.
A már áldozat afrikai kontinens helyzete még súlyosabb lett, számos területen a lakosság menekülésre kényszerül országából Európa felé, keresve a segítséget, s a menekülés sok esetben tragédiával végződik.
A Kelet lakossága is exodusra ítéltetett, Nyugat felé keresve a több mint hipotetikus új «Eldorádót».
Az USA-ból kiindult válság következményeit az amerikai kontinens is jól ismeri.
A munkanélküliek száma nőttön növekedik, ami San Francisco-i barátainkat a WERC, a dolgozók megmentésének sürgősségi kampánya meghirdetésére vezette.
Latin-Amerika éppúgy érintett.
Ázsia összességében, az erősen strukturált államokat - mint Japán - is ideértve, megismerte a gazdasági diszlokációt és korábban sosem látott értékvesztést, annak elkerülhetetlen szociális konzekvenciáival, melyek csak hosszabbodnak.
•
Az ILO intézkedéseket ajánl, magasszintű háromoldalú tárgyalást szükségeltet a «Világpaktum a munkahelyért» kidolgozására.
Ez az állásfoglalás több megjegyzésre késztet
Elsőként ismét arra hívom fel a figyelmet, hogy Reagan-Thatcher alatt a Washingtoni konszenzus proklamált egy bizonyos minden állami kényszerítéstől mentes liberális gazdaságon alapuló univerzális liberális chartát, a chicagoi iskola és guruja, Milton Friedmann teóriája szerint. Ahogy már mondottam volt, Engelsre hivatkozom az állam meghatározásában.
«Az állam az osztályharc fékezésének igényéből született meg és az osztályérdekek ütközéséből jött létre, általában a legerősebb, a gazdaságilag legdominánsabb osztály, mely magának az államnak köszönhetően politikai dominációra tesz szert, újabb forrásokhoz jut, hogy magának szolgáltassa ki és kizsákmányolhassa a munkásosztályt.»
A jelen szövegkörnyezetben az uralkodó osztályok felhívása az államról megerősíti a burzsoázia, a kapitalizmus politikai kifejezője szerepét, mint domináns osztály érdekeinek reprezentánsát.
Pénzügyi válságról beszélünk, mely a globálisnak minősített kapitalizmusról mintha leszakadt volna. Tény, hogy a kapitalizmus és a magántulajdonon alapuló termelési mód sokadik termelési válsághoz asszisztálunk.
30 éve tesszük a hangsúlyt a rothadó kapitalista rendszer pénzügyi spekulációja perverz természetére, mely a fiktív gazdasággal helyettesíti a reálgazdaságot.
A rendszer teljes összeomlása csak következmény és az államok mentési tervei, a G20 soha nem fogják megoldani a központi kérdést, a munkaerő kizsákmányolását és értéktöbblet kivonásán alapuló tőkés termelési mód likvidálását.
Az ILO válságról szóló elemzésében a tőkések és államaik által ajánlott megoldást is késhegyre tűzi, hogy gyógymód szülessen a tőkés érdekeket gazdaságilag, politikailag és szociális alapon egyre inkább veszélyeztető helyzetre.
Az üzembezárások listája hosszabbodik, követi a munkahelyek megszüntetésének, az ellátásra jogosult szerencsés munkanélküliek gyászmenete. Tudnillik az ellátás nem mindenkinek dukál, különösen nem az USA-ban.
A munkásközvélemény naponta informálódik mindenféle pénzügyi spekulációs és egyéb aljasságokról, mely csak egy elenyésző kisebbség érdekeit szolgálja, közöttük a multinacionális jellegű nagyvállalati menedzsmentét is.
A dolgozók legitim követelései viszont rendre elutasításra találnak, a termelési költségek csökkentése és a delokalizációval való zsarolás nevében. A krízis, mint válsághelyzetben mindig, a vállalatokat az «újrastrukturálás» felgyorsítására sarkallja, első áldozatok a dolgozók, ők találják magukat a «tartós fejlődés» oltárán, mellyel szemben az «ökológusok» és az «altermondialisták» a tőkés célok szövetségeseivé válnak.
A világ munkásosztálya egyre öntudatosabban reagál a tőkés rend perverzitására. A szociális megfigyelők félelemmel jelentik be az «osztályharc visszatérését». Mintha valaha is szünetelt volna.
Franciaországban a vállalati vezetők elzárása (a dolgozók által) lehet előjele egy sokkal nagyobb mértékű szociális robbanásnak, melyben a tudatos mozgalom növekvő felelősségérzettel párosul, ahol a Nemzetközi Egyetértésnek saját helyét el kell foglalnia.
•
Az államok és vezető osztályok törekvése azon szükségszerűséget hordják magukban, hogy a tiltakozási mozgalmakat csatornába tereljék. Ezért hivatkoznak a szakszervezetek «felelősségérzetére».
Még egyszer felelevenítva, a válság háromoldalú kezelése azon alapszik, hogy az állam, a munkáltatók és a bérből és fizetésből élők érdeke szorosan összefügg. Ezért a felhívás a «szent egységre», melyet a világon mindütt meghirdetnek a rothadó kapitalizmus megmentésére. A magasszintű háromoldalú tárgyalások csakúgy, mint a «paktum a munkahelyekért» kidolgozása az ILO stratégiájának része.
Ismét, ahogyan oly sokszor a történelem folyamán, a szakszervezeti mozgalom felszólítást kapott a tűzoltó szerepére, hogy a kapitalista túlzott mértékű pénzbehajtás tűzvészét eloltsa.
A tőkések és politikai képviseletük különféle módszerekhez szoktak folyamodni a szociális tűzvészek eloltásához, eltiprásához. A fasizmus, a nácizmus az egyik. Más lajstromban a sztálini rendszerek is csak a tőkés rend kíséretére szolgáltak, párhuzamosan. Az olasz komm. párt által az 1960-as években hordozott újsztálinista policentrizmus ugyanabban a minőségben mint a békés egymás mellett élés, csak változatai a kapitalista magántulajdonon alapuló termelési mód megőrzésének.
Más lajstromban pedig az önigazgatás hívei - az egyházi szociális doktrína téziseiből merítve - hitegethettek a munkásosztály szociális felemelkedésével a termelő- és csereeszközök tulajdonának örökkévalósága mellett.
A hamis ideológiák pszeudoforradalmi locsogása mögött az öreg tőkés rendszer tézisei húzódnak, a tőke és a munka összebékíthetősége.
Bizonyos körülmények között a történelem megismétli önmaggát. Mikor a kérdés a világpaktum a munkahelyekért vagy az ENSZ reformján alapuló világkormányzat, mindig visszatérnek a rekciós sémák az osztályok együttműködéséről, hogy a munkások reagálására, önvédelmi, szervezkedési jogaira szájkosár kerüljön. Jól tudjuk pedig, sok elvtársunk fizet saját fiizikai szabadságával, sőt, életével ezen elvek mentén való cselekvéséért. Becsülésünk és támogatásunk nekik.
A XX. században létrehozott minden munkásszervezet kimondta a termelő- és csereeszközök társadalmasítását, azaz a «kapitalista társadalom átalakítását kollektív vagy kommunista társadalommá és a proletariátus gazdasági és politikai szervezetévé».
Az 1895-ben megalapított francia CGT 1906-tól proklamálta akaratát a harc folytatásáért a «bérmunkarendszer és munkáltatók eltűnéséig.»
•
Egy kis művet publikált a francia Alain Cotta esszéista: «A korporatizmus a kapitalizmus utolsó stádiuma».
A politikai korporatizmus az osztályellentmondások és az érdekellentétek magasabbrendűsége egy közös jó megvalósítására, a gyakorlat mezején a kizsákmányolókat és kizsákmányoltakat egyesítve. Az uralkodó osztályok számára lehetővé teszi a szociális békét, melyet ma a proletariátus ellenálló reagálásai fenyegetnek.
Ami Franciországban történik a vállalatvezetés elzárásával, az uralkodó osztályok irányítóit a munkásszervezetek lehető legszélesebb integrációjához vezette. Ehhez kell nyúlnia, mivel az erős kéznek vannak határai, a közvélemény szerepe pedig egyre fontosabb.
Ezért kell, hogy a jún. 6-i nemzetközi találkozó megerősítse a munkásosztály szervezetei függetlenségének fontosságát nemzeti és nemzetközi téren egyaránt.
Az integrációs fenyegetettség egyre nő egyrészt az állam részéről, másrészt a nemzetközi intézmények, mint az IMF, Világbank, Európai Unió részéről. Nagyon fontos elutasítani ezeket a kísérleteket.
Ennek a találkozónak mégegyszer le kell leplezni azt a csalást, amit az «Alapvető jogok Chartája» képvisel, mely 1998 óta eleget tanusította kudarcát. Követelnünk kell a konvenciók rendszerének visszatérését az ILO 1919-es alapításával összhangban, az állam szociális felelősségének visszatérésével. Minezekkel elkezdődhet a Washingtoni konszenzus által félredobott társadalmi jogok rekonstrukciója.
Roger Sandri
2009. ápr. 21.
Oroszország
Szabadságot Valentyin Uruszovnak!
Két hónap óta támogatja az Egyetértés azt a kampányt, mely Uruszov szakszervezeti felelős 6 éves, koholt bizonyítékokon alapuló szabadságvesztésének megsemmisítésére irányul. Szakszervezetek, aktivisták nagy számban tiltakoztak.
Szükség van további cselekedetre, hogy a szakszervezetek és felelőseik elleni nyomást megszüntessük. Küldjétek el állásfoglalásotokat Valentyin Uruszov kiszabadítása érdekében!
(Másolatot az eit-ilc@fr.oleane.com címére)
Barátaink!
2008 júliusában, Udacsnij városban (Sakha Köztársaság, Jakutföld), az AK ALROSA, a legnagyobb gyémántkitermelő cég munkásai létrehozták saját szakszervezetüket, a «SZOTSPROF» független szakszervezeti tömörülés tagjaként. Két hónap alatt ezer tag lépett be, azonban szept. elején letartóztatták vezetőjüket, Valentyin Uruszovot «drogbirtoklás» vádjával. A kábítószert becsempészték Uruszov zsebébe, hogy likvidálni lehessen magát a szakszervezetet és a munkások ellenállását. Decemberben 6 évre ítélte a bíróság Uruszovot.
A 15 ezer lakosú Udacsnij város Oroszország legészakibb részén, a sarkkörtől 20 km-re fekszik. A legközelebbi nagyváros 600 km-re érhető el gépkocsival. Az itt élő emberek teljes mértékben az AK ALROSA monopólium vezetésétől és a helyi hatóságoktól függenek…
Az AK ALROSA dolgozói 2008 tavaszán munkabérük emelését és a munkakörülmények javítását kérték. Több éven keresztül 100-130 órás ingyenes túlórát végeztek havonta, mely a munka törvénykönyvével is ellentétes. Hidegben, a bányák mélyén a munkások elhasznált ruhákat viselnek, speciális kesztyűjük sincs. Gyakoriak az egészségtelen levegőhöz, fertőzött vízhez kötőtő betegségek.
A munkások követelését a vezetés nem akarta meghallgatni, ezért augusztusban éhségsztrájkba kezdtek. Miután a vezetés hajlandónak mutatkozott békéltető tárgyalások nyitására, a dolgozók abbahagyták a sztrájkot. Mielőtt ezek a tárgyalások befejeződtek volna, őrizetbe vették Uruszovot.
A letartóztatásban a 600 km-ről odautazó S. Rudov, a mirniji UFSNK (kábítószerellenes csoport) vezetője személyesen vett részt, s elkobzott 70 gramm narkotikumot. Tanui a kombinát igazgatóhelyettese, G. Pustovetov és saját sofőrje volt. Uruszov ügyvédjének elmondta, hogy gyakorlatilag elrabolták háza bejáratánál, a várostól 60 km-re vitték, erőszakkal kényszerítették a drog sajátjaként való elismerésére. Pisztollyal háromszor a feje mellé lőttek biztosítva arról, hogy szökés kísérletével fogják indokolni agyonlövését.
Jelenleg Valentyin Uruszov Jakoutszkban, a börtönben várja fellebbviteli tárgyalását. Valentyin Uruszov édesanyja szerint vesebajjal küszködik, betegellátást nem kap. A családnak anyagi támogatásra is szüksége van, egy csoport vállalta a szükséges pénz összegyűjtését ügyvédje számára is.
Kiegészítő információk:
IKD, info@ikd.ru, tárgy «Urusov».
Vegyetek részt a kampányban, küldjetek levelet:
Szakha köztársaság Legfelsőbb Bírósága:
Verhovnij Sud Reszpubliki Saxa (Jakutija)
677000, Rossija/Russie, G. Jakutsk, ul. Kuraseva, 25,
Fax: +7(4112)42-44-52
Orosz Föderáció Külügyminisztériuma
Ministerstvo inostrannih del RF
119200, Rossija/Russie, Moskva, Smolenskaja-Sennaja pl., 32/34,
ministry@mid.ru, Fax: +7 (499) 244-34-48
A tiltakozó levél francia nyelven
Monsieur, Madame,
Le 26 décembre 2008, le tribunal de district de Mirny de la République de Sakha (Iakoutie) a condamné Valentin Urusov, électricien á l’URMSU « Almazenergoremont » de AK ALROSA et leader du syndicat « Profsvoboda », laquelle est membre de « SOTSPROF», á 6 ans de réclusion pour « détention de drogues ». Le pourvoi en cassation aura lieu dans la seconde moitié d’avril á la Cour suprême de la République de Sakha.
L’avocat de Valentin Urusov, Eugeny Chernousov, affirme que le tribunal du district de Mirny n’a pas suffisamment étudié les preuves qui montrent l’innocence de Valentin Urusov. Elle n’a pas non plus pris en considération la version des faits de Valentin Urusov quant á son arrestation : lors de l’arrestation et de la soit disante confiscation des drogues, on a utilisé la violence et on l’a menacé de mort. Le tribunal de district de Mirny a déformé les déclarations des témoins á charge. Il est particulier que dans cette affaire, le témoin de la confiscation des drogues s’est trouvé être le directeur-adjoint du département de sécurité économique du combinat minier d’Ajhal’sky,
G. Pustovetov, c’est-á-dire une personne qui a intérêt á cette arrestation.
L’arrestation de Valentin Urusov a eu lieu á un moment essentiel de l’activité du syndicat, 2 jours avant la fin de la commission de conciliation créée pour résoudre les conflits de travail dans l’entreprise. En janvier et février 2009,
13 militants du syndicat « Profsvoboda » ont été licenciés de l’entreprise
AK ALROSA. Et ces militants se voient refuser tout emploi dans les autres entreprises de la ville puisque ces dernières sont toutes liées á la compagnie AK ALROSA.
Ainsi, nous avons des raisons de considérer l’arrestation et la condamnation de Valentin Urusov comme une vengeance contre son activité de militant syndical á AK ALROSA et comme une mesure d’intimidation vis-á-vis des employés de l’entreprise. De tels actes créent un précédent extraordinairement dangereux et sont capables de mener á une aggravation de la situation sociale dans un proche avenir.
Nous vous appelons á prendre en considération les circonstances exposées plus haut et á supprimer la sentence en ce qui concerne le militant syndical Valentin Urusov.
Dátum, aláírás
USA
Obama felkérte a General Motorst « sebészeti » csődeljárása előkészítésére
A legradikálisabb eszköz a 750 ezer alkalmazott és nyugdíjas kollektív szerződése ill. nyugdíjalapja likvidálására.
Az USA-ban az ország minden részéről érkező több mint 450 szakszervezeti felelős vesz részt május 9-én a 10 pontból álló «sürgősségi terv a dolgozók megmentésére» (Workers Emergency Recovery Campaign — WERC) kampányplatform alapján álló országos konvención.
Az amerikai Kincstár titkársága, a New York Times szerint, felkérte a General Motors (GM) vezetését mérlege gyors bemutatására, melyet a hivatal átadott Barack Obama válságstábjának.
Az cél, hogy a General Motorst gyors és «sebészeti» csődeljárás alá vonják, ha jún. 1-ig a cég nem jut egyezségre hitelezőivel kb. 28 milliárd dollár értékű (21 milliárd euró) részvényéről illetve nem tudna megegyezni az Automobile Workers Union szakszervezet vezetésével, a cég 750 ezer alkalmazottjával és nyugdíjasával.
Az egyik elképzelés, hogy a céget két részre osztanák, az egyik vinné az «egészséges» részvényeket, a másik a «maradékot» », tehát az egészségbiztostási alapokat is.
A «jó» General Motors csak két hétig maradna a csődtörvény védelme alatt, hála egy 5-7 milliárd dolláros tőkeinjekciónak, míg a másik cég több év alatt kerülne likvidálásra, ami 71 milliárd dollárba kerülne az amerikai államnak.
A gépkocsigyártó vállalat eddig 13,4 milliárd dolláros segítséget kapott a kormánytól, ez utóbbi úgy véli ma, hogy a kötelezővé tett restrukturáció nem elég gyors és nem megy elég messzire sem.
A csődbejuttatás a kormány számára tisztább és radikálisabb megoldás abban az értelemben, hogy ipso facto maga után húzná a vállalat kollektív szerződését és a nyugdíjalapot is.
A kampányplatform követelései (WERC) – részletek
1) A Wall Street kisegítésének leállítása. Egyetlen fillért sem a bankároknak és spekulánsoknak, a dolgozókat kell megmenteni.2) Moratórium bevezetése minden ingatlan-elkobzásra, üzemek bezárására, kilakoltatásokra és a lakbérek szédületes emelkedésére. A jelzálog-szektor teljes államosítása (…)
3) A H.R. 676 (betegbiztosítás halasztott bér alapján) bevezetése (…)4) Az EFCA (alkalmazotti szabad választási törvény) bevezetése, hogy minden dolgozó szakszervezetet választhasson.5) Az ipari elbocsátások leállítását. A 3 óriás autóipari cég államosítását ((…)
(…)
8) Közmunkák szélesívű programjának megvalósítása, iskola-, kórházépületek rendbehozására, az ország tönkrement infrastruktúrájának kiszélesítésére, mely millók számára adna munkát és tisztes megélhetést - szakszervezeti tarifa alapján. (…)
A kampányplatformot már többb mint ezren írták alá, közülük 450-en vesznek részt a WERC május 13-i országos gyűlésén.
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
2009. április 28., kedd
2009. április 25., szombat
«Egyesüljünk! A dolgozó népet mentsük!»
Munkások, Mezőgazdasági Dolgozók, Nyugdíjasok, Munkanélküliek, Munkavállalók, Fiatalok!
Magyarország válságban van, éppúgy mint Európa és a világ többi országa. Életszínvonalunk jelentősen csökken, még a legszegényebbekre is megszorítások várnak.
Az ipar likvidálásával, a mezőgazdaság tönkretételével teljes régiók marginalizálódtak összeomlással fenyegetve az országot. A multinacionális és hazai nagytőkések évtizedek óta profitálnak az alacsony bérekből, adót nem fizetnek, azonban nyereségüket kimentik, tiltják a szakszervezetek létrehozását, most pedig utcára szórják a dolgozókat. A megélhetéshez szükséges árak emelkednek, a bankok, az MNB hitelpolitikáját családok százezrei és a nemzetgazdaság, mi mindnyájan fizetjük meg. A lakosság minden rétege érintett, alkalmazottak, kényszervállalkozók, pedagógusok, orvosok, fiatalok, idősek csakúgy, mint a már meglévő egymillió mélyszegénységben élő! Az elbocsátások a dolgozókat legelemibb jogaiktól fosztják meg újabb nyomorgókat termelve. Megnyírbálják a nyugdíjakat, meglopják a gyermekeket! Táplálják a fajgyűlöletet szociális gettóban tartott cigány honfitársainkkal szemben!
Mit akarnak ezzel elérni?
Azt, hogy a dolgozókat megosszák és egymás ellen fordítsanak bennünket, hogy a maroknyi multinacionális és hazai nyerészkedő miután kifosztotta az országot, az ipar és mezőgazdaság maradékát is megsemmisítse, mert nincs rá szüksége! A cigányok, a szegények elleni gyűlölet szításával azt szeretnék elkerülni, hogy a dolgozók a helyzetért felelős valódi bűnösök ellen forduljanak! Az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Monetáris Alap (IMF) követelményeinek teljesítésére rászorított országokban az állami kiadásokat csökkenteni kell, az egészségügyre, az oktatásra, a szociális hálóra fordítható amúgy is alacsony összegekkel! A «válságkezelő program» nem a mi érdekeinket, hanem a kapitalista rendszer fennmaradását szolgálja! Akkor pedig fizettessék meg az ebből is nyerészkedni szándékozó tőkésekkel!
Kik a valódi felelősök?
A multinacionális fosztogatók, melyek hosszú éves kizsákmányolás után az üzemekből kiszórják a dolgozókat! Az Európai Központi Bank és az IMF, melyek az elbocsátásokat támogatják, az alkalmazottak bércsökkentésre és a közkiadások mérséklésre köteleznek, s ezen felül még új privatizációra is! A kormány(ok), melyek elfogadták az EU, az IMF, az Európai Központi Bank és a multinacionális vállalkozások diktátumait az egész nép és a munkásosztály ellen! Mit keresnek magyar katonák Afganisztánban, Irakban, kiknek az érdekeit szolgálják és ki állja a költségeket?
Mindannyiótokhoz fordulunk, ne hagyjuk, hogy megosszanak bennünket, egyesüljünk!
Minden dolgozóhoz, munkanélkülihez, nyugdíjashoz, fiatalhoz! Fogjunk össze, magyarok és cigányok! Találjuk meg együtt a válságból kivezető utat! Tűrőképességünk végére értünk!
Az összes üzemi, irodai és közszolgálati munkahely szavatolását, az elbocsátások megtiltását! A társadalom peremére szorított rétegek talpraállítását, munkát, kenyeret! Az elbocsátással és csőddel fenyegető összes, a Magyarországot kifosztó multinacionális vállalkozások, a hazai nagytőke és bankszektor államosítását, olcsó lakáshiteleket! Az állami árellenőrzés visszaállítását az alapfontosságú árucikkek felett: élelmiszer, gáz, villany, szállítás, lakhatás – áfa-tartalmuk leszállítását, az árak maximalizálását!
Állampolgárok, Szakszervezeti Tagok és Vezetők! Tartozzatok bármely párthoz vagy szakszervezethez, mozgalomhoz, álljatok felhívásunk mellé, hogy együtt önmagunkat, a dolgozó népet megmentsük a végső ellehetetlenüléstől, a bukástól, a káosztól. Csatlakozzatok aláírásotokkal!
RadikálisBal, somijudit@gmail.com
Magyarország válságban van, éppúgy mint Európa és a világ többi országa. Életszínvonalunk jelentősen csökken, még a legszegényebbekre is megszorítások várnak.
Az ipar likvidálásával, a mezőgazdaság tönkretételével teljes régiók marginalizálódtak összeomlással fenyegetve az országot. A multinacionális és hazai nagytőkések évtizedek óta profitálnak az alacsony bérekből, adót nem fizetnek, azonban nyereségüket kimentik, tiltják a szakszervezetek létrehozását, most pedig utcára szórják a dolgozókat. A megélhetéshez szükséges árak emelkednek, a bankok, az MNB hitelpolitikáját családok százezrei és a nemzetgazdaság, mi mindnyájan fizetjük meg. A lakosság minden rétege érintett, alkalmazottak, kényszervállalkozók, pedagógusok, orvosok, fiatalok, idősek csakúgy, mint a már meglévő egymillió mélyszegénységben élő! Az elbocsátások a dolgozókat legelemibb jogaiktól fosztják meg újabb nyomorgókat termelve. Megnyírbálják a nyugdíjakat, meglopják a gyermekeket! Táplálják a fajgyűlöletet szociális gettóban tartott cigány honfitársainkkal szemben!
Mit akarnak ezzel elérni?
Azt, hogy a dolgozókat megosszák és egymás ellen fordítsanak bennünket, hogy a maroknyi multinacionális és hazai nyerészkedő miután kifosztotta az országot, az ipar és mezőgazdaság maradékát is megsemmisítse, mert nincs rá szüksége! A cigányok, a szegények elleni gyűlölet szításával azt szeretnék elkerülni, hogy a dolgozók a helyzetért felelős valódi bűnösök ellen forduljanak! Az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Monetáris Alap (IMF) követelményeinek teljesítésére rászorított országokban az állami kiadásokat csökkenteni kell, az egészségügyre, az oktatásra, a szociális hálóra fordítható amúgy is alacsony összegekkel! A «válságkezelő program» nem a mi érdekeinket, hanem a kapitalista rendszer fennmaradását szolgálja! Akkor pedig fizettessék meg az ebből is nyerészkedni szándékozó tőkésekkel!
Kik a valódi felelősök?
A multinacionális fosztogatók, melyek hosszú éves kizsákmányolás után az üzemekből kiszórják a dolgozókat! Az Európai Központi Bank és az IMF, melyek az elbocsátásokat támogatják, az alkalmazottak bércsökkentésre és a közkiadások mérséklésre köteleznek, s ezen felül még új privatizációra is! A kormány(ok), melyek elfogadták az EU, az IMF, az Európai Központi Bank és a multinacionális vállalkozások diktátumait az egész nép és a munkásosztály ellen! Mit keresnek magyar katonák Afganisztánban, Irakban, kiknek az érdekeit szolgálják és ki állja a költségeket?
Mindannyiótokhoz fordulunk, ne hagyjuk, hogy megosszanak bennünket, egyesüljünk!
Minden dolgozóhoz, munkanélkülihez, nyugdíjashoz, fiatalhoz! Fogjunk össze, magyarok és cigányok! Találjuk meg együtt a válságból kivezető utat! Tűrőképességünk végére értünk!
Az összes üzemi, irodai és közszolgálati munkahely szavatolását, az elbocsátások megtiltását! A társadalom peremére szorított rétegek talpraállítását, munkát, kenyeret! Az elbocsátással és csőddel fenyegető összes, a Magyarországot kifosztó multinacionális vállalkozások, a hazai nagytőke és bankszektor államosítását, olcsó lakáshiteleket! Az állami árellenőrzés visszaállítását az alapfontosságú árucikkek felett: élelmiszer, gáz, villany, szállítás, lakhatás – áfa-tartalmuk leszállítását, az árak maximalizálását!
Állampolgárok, Szakszervezeti Tagok és Vezetők! Tartozzatok bármely párthoz vagy szakszervezethez, mozgalomhoz, álljatok felhívásunk mellé, hogy együtt önmagunkat, a dolgozó népet megmentsük a végső ellehetetlenüléstől, a bukástól, a káosztól. Csatlakozzatok aláírásotokkal!
RadikálisBal, somijudit@gmail.com
2009. április 23., csütörtök
Manifesztum a Holokauszt tagadás büntethetőségéért
További részletek, aláírási lehetőség:
http://holtvolt.blogspot.com/2009/04/holokauszt-tagadasa-nem.html
http://holtvolt.blogspot.com/2009/04/holokauszt-tagadasa-nem.html
2009. április 22., szerda
Nemzetközi információk
2009. ápr.15. 332.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja
Tartalom:
Az algériai elnökválasztás után a Dolgozók Pártja (PT) sajtókonferenciát tartott.
Az Egyetértés kezdeményezte, genfi jún 6-i, az ILO konvencióinak védelmére szervezett XVI. találkozó vitafóruma:
— a Nemzetközi Munkaügyi Iroda jelentése a «magasszintű háromoldalú tárgyalások»-ról.
— A CSI (Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció) és Global Unions nyilatkozata a G20 csúcstalálkozó előtt.
— Ugyanerről a KCTU koreai szakszervezeti tömörülés.
A párizsi febr. 7-8-i munkáskonferencián résztvett szerb aktivisták közreadják a Nezavisnost Élemiszeripari, mezőgazdasági, turisztikai, dohányipari és vízgazdálkodási Szakszervezeti Föderáció végrehajtó bizottsága deklarációját. A felhívást átvette a Szállítási és Telekommunikációs Föderáció is.
Fülöp-szigetek: a BMP információi a masszív elbocsátások elleni első győzedelmes munkásháború lefolyásáról.
Mexikóban a nemzeti konvenció «az olaj és a népszuverenitás védelméért» 11 ezer küldöttel politikai mozgalom alapításáról határozott.
Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Algéria
Elnökválasztás után
Sajtószemle
A Libertében (ápr.13.) Rachid Aït Kaci: «A részvételi arány számai jelentősen túlzottak, de a szavazatok aránya Bouteflika javára nem meglepő, vele szemben nem voltak igazi jelöltek valódi tervekkel, kivéve Mme Louisa Hanoune-t.»
A politológus Rachid Grim az El Watanban (ápr. 10.) aláhúzza, hogy a párt jelöltje, «az államot elsősorban a jövedelmek szétosztójának, a nép jogainak garanciájának és karbantartójának tartja (…). A nép egy része nagyon érzékeny az ilyenfajta diskurzusra. Főként a munkanélküliség, a gazdasági válság által erősen érintett ifjúság.»
A Tribune (ápr. 10.) jegyzi a PT kampányáról, hogy «a számtalan meeting folyamán végig a Dolgozók Pártja jelöltje, Mme Louisa Hanoune tanubizonyságot adott arról, hogy a fiatal algériaiak életminőségének megjavítása mellett kötelezte el magát, szocioprofesszionális követeléseiket magáénak tekinti. A legjelentősebb ígérete a munkanélküliség felszívása, mely a legfontosabb a népesség gondjai között.»
Az APS: «A PT jelöltje támogatja a nemzeti gazdaság újraorientálását, mely politika munkahelyeket tudna teremteni, és megőrizni a létezőket. Az ország forrásai feletti nemzeti rendelkezés minden opciójának fejlesztését támogatja (…) minden alkalommal megemlítette az újraállamosítást, a bezárt üzemek megnyitását munkahelyek létesítéséért. A harraga (1) drámájának elkerülhetetlen témája kapcsán a felelősséget az ország élén állók gazdasági politikájának számlájára írja.
«Megoldást csak az jelenthet, ha szakítunk a politikai és szociális reformokkal – mondta Annabában.»
(1) Harraga : a jövőjüket kereső a fiatalok Európába illegális emigrálása
Az algériai Dolgozók Pártja nyilatkozata
“Az egypárti idők gyakorlata ellen”
A szavazás másnapján, ápr. 9-én a Le Soir d’Algérie szerint a PT jelölte fellép «az egypárti idők gyakorlata ellen».
«Az urnákhoz jutás akadályozása, a Hanoune-ra vonatkozó szavazócédulók hiánya, a szavazatok eltörlése, arról nem is beszélve, hogy a párt megfigyelőit be sem engedték a szavazóhelységekbe. 15.30 h. körül a PT jelöltje első benyomásairól számol be utalva arra, hogy ami néhány wilayaban történt, csak a rendszer üledéke.»
Az ápr. 11-i sajtókonferencián Louisa Hanoune: «Szerettem volna győzelmünket bejelenteni, mert az az egypárti gyakorlattal való szakítást jelentette volna. Sajnos, a randevú későbbre marad». A L’Expression szerint, mely hozzáteszi: «Hanoune szóváteszi “az egész országot átszövő általános csalást, amely a Dolgozók pártja és jelöltje ellen irányult”. Példákon keresztül idézte Mme Hanoune “ a különböző wilayákban történt túlkapásokat», “ (…). Ez a gyakorlat “a megválasztott elnök pozícióját gyengítheti”. Mely gyenge pozíció veszélyesen csökkenti “az ország intézményeinek demokratizálás irányába vezető politikája” lehetőségét. Egy ilyen demokratikus deficit, figyelmeztetett Louisa Hanoune, destabilizációs elemet képez regionális és nemzetközi szinten és “idegen hatalmi érdekérvényesítéshez ” vezethet.»
A Liberté napilap (ápr. 12.) közli, hogy a jelölt nyilatkozata szerint: «“Az eseményt befolyásolták, ami támadás a nemzeti szuverenitás ellen”, s a 74 %-os részvételi arányt a valóságban nem érték el (…). Ezen gyakorlat “politikai provokáció” pártjával szemben “a voksok és a tudat eltorzítása”.»
«Mindenesetre, teszi hozzá a Le Quotidien d’Oran (ápr. 12.), a PT szóvivője kihangsúlyozza, hogy semmiféle panaszt nem jelent sem az ENSZ-nél, sem az EU-nál és még kevésbé az Arab Ligánál vagy valamely szervezetnél, viszont a küzdelemre a végsőkig elszánt.»
Emlékeztető
- Az algériai elnökválasztások 2009. ápr. 9-én zajlottak. A Belügyminisztérium jelentése szerint 74,54 %-os részvételi arány mellett Abdelaziz Bouteflikát újraválasztották harmadik mandátumára a szavazatok 90,24 %-val.
- Louisa Hanoune, a Dolgozók Pártjának jelöltje második helyen végzett 4,22 % szavazattal.
- Az algériai Dolgozók Pártja 1990-ben alakult. Munkáspárt, a nemzeti mozgalom és az algériai forradalom hagyományaira támaszkodik, a békéért, demokráciáért és nemzeti szuverenitásért küzd, a nők és férfiak egyenjogúságáért, a tamazight nyelv mint nemzeti nyelv hivatalos elismeréséért, a népképviselő alkotmányozó nemzetgyűlési választásokért. Elutasítja a nemzetközi intézmények (IMF, Európai Unió) beavatkozását, harcol a privatizációk ellen, védelmezi az algériai forradalom demokratikus és szociális vívmányait. A Nemzetközi Egyetértés számos aktivitásában vesz részt.
Az ILO konvencióinak védelme, 2009.jún.6.
XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelmében» a Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére
Az Egyetértés a tanácskozást a tapasztalatok kicserélésére és találkozásokra számja. 330-as számunkban az ILO jelentéséből idéztünk a «jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválságról folyó háromoldalú magasszintű tárgyalásokról». Levelezők is gyakran idézik a jelentést. A munkásmozgalom függetlenségéről folyó vitában a CSI állásfoglalásáról merülnek fel kérdések. Az Egyetértés már kifejezte nézeteit és gyanakvását ezen szervezettel szemben, mely célja résztvenni “világkormányzatban”.
Gondolkodásra bocsájtjuk a CSI és Global Unions nyilatkozatát, egyik a G20 előtt, másik utána került nyilvánosságra.
Ugyancsak publikáljuk a koreai szakszervezeti központ (KCTU) nyilatkozatát, mely érzékelhetően másképp látja a G20 csúcstalálkozót.
1. dokumentum
A Nemzetközi Munkaügyi Iroda (BIT): jelentése a «magasszintű háromoldalù tárgyalás a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságról», Genf, 2009. márc. 23.
«A világgazdaságot telibe találta a pénzügyi válság és perspektíváink soha nem voltak ilyen sötétek a 30-as évek válsága óta. Már most a legfejlettebb országokban, melyekből kiindult a krízis....» [1.old.]
«A nyugdíjrendszereket kemény próbának teszi ki a tőkepiac összomlása. (...) A dolgozók nyugdíjhoz való joga, mely az ilyenfajta pénztáraktól függ, átlagosan 20 %-ot veszítettek értékükből. Bizonyos országokban a nyugdíjak máris csökkennek. Fontos, hogy kiemeljük, a szolidaritáson alapuló rendszerek kevesebb veszteséget szenvednek el, mint a magánbiztosítások.»
«Most az elsőbbséget a pénzügyi piac stabilitása és a hitelviszonyok helyreállítása élvezi. (...) A pénzügyi megmentésekre szánt összegek jóval nagyobbak a költségvetés azon részénél, melyet a termelésre és a munkahelyekre áldoznak. [ 2.old.]
A bankok megmentésére tett intézkedések korábban sosem látott mértéke ellenére a bankhitelek nem álltak helyre. A bérek és fizetések csökkenése a világgazdaságot megfosztotta a kereslet növekedésétől, amire szüksége volna és mellyel a bizalom helyreállna. Az újrakezdéshez olyannyira meghatározó nyitás politikája szintén magában hordja rendkívül ellenséges reakciók előidézését, ha a dolgozók a meghozott intézkedések mértékét egyenlőtlennek ítélik». [3.old.]
«A hitelek újralendítéséhez a közhatalomnak meg kellene vizsgálnia, hogy a pénzügyi segítség odaítélését, nevezetesen a mérgező aktívum átvállalását függővé tegye egy sor körülménytől (...) a létező munkahelyek támogatását az életképes cégeknél, a munkaidő hosszát csökkentve, a munkanélküliség részleges kárpótlásával és képzési programok indításával; az alacsony jövedelmeket érintő terhek csökkentését [5.old.]
Mindazok számára, akik elvesztették munkahelyüket vagy a munkaerőpiacon újak és nem találnak munkát, különböző intézkedések bizonyultak hatásosnak a korábbi krízisek folyamán (…) a munkanélküli minimális járadék vagy munkahely garancia-rendszer (láttuk az ázsiai válság idején, hogy innovációs és olcsó rendszereket használtak azon országok, melyek a válságból jobban ki tudtak törni» [6.old.]
«Megerősíteni a szociális partnerség kapacitását különböző szintű szociális dialógus útján való egyezség keresésével, célja lévén az egész gazdaság szintjén, hogy a bérek és fizetések kövessék a termelés nyereségét (ahelyett, hogy elmaradna attól, mint az elmúlt 20 év alatt).»
«Az utolsó részben gondolkodunk azokról az intézkedésekről, melyek megkönnyítenék a fellendülést, a hosszútávú és méltányos fejlődést, ahogyan az ILO társadalmi igazságosságról szóló nyilatkozata ajánlja.»[6.old.]
«A kínai keleti, iparosodott részek üzemeiben történt munkahelyek megszűnése után több, mint 20 millió dolgozó került vissza eredeti vidéki régiójába.
2008 utolsó negyedévében a munkahelyek száma több mint 3 %-kal csökkent India 8 export szektorában (bányatermékek, textil és konfekció, fém és fémtermékek, gépjármű, drágakő és ékszerek, épület, szállítás és informatika).
A dél-afrikai gazdaság 250 000 munkahelyet veszíthet a válság okán, ami a kormány még 2014 előttre tervezett 14 %-os munkanélküliség csökkentését célzó terveit tönkreteheti [13. old.].
Afrikában azok a dolgozók, akiknek formális munkájuk volt az export ágazatokban, az informális gazdaságba kellett menekülniük, ahol kevesebbet keresnek. Eredmény: 2009-ben a világon a dolgozó férfiak és nők 40-50 %-a nem lépi át a szegénységi küszöböt, mely naponta és személyenként 2 US dollár.» [13-14. old.]
«A sebezhető munkahelyek száma (…) 25 millióra emelkedhet. Az emelkedés Dél-Ázsiát és a Szaharán túli Afrikát illeti elsősorban.» [15.old.]
«Mint a korábbi válságokban, ez a helyzet erős nyomást gyakorolhat az informális gazdaság bércsökkenésére, melyek már a válság előtt elkezdtek csökkenni és valószínűleg a munkanapok számának csökkenéséhez is vezetnek.
A tényezők eme kombinációja a háztartások jövedelmét csökkenteni fogja és a vásárlóerő erózióját provokálja, ami pedig a legtöbb fejlődő ország szegény dolgozóinak arányát fogja növelni. Ha bázisnak tekintjük a napi és személyenkénti 2 US dollárt, (az ilyen) szegény dolgozók száma minden fejlődő országban növekedni fog (+ 75 millió), alapvetően Dél-Ázsiában és a Szaharán túli Afrikában.» [16.old.]
«Sok fejlett országban a munkanélkülieknek nincs joga munkanélküli járadékra. Az OECD tagországainak felében a munkanélküliek legalább fele nem kap munkanélküli járadékot (de szociális segítségre joguk lehet). Még az olyan országokban is, mint Franciország vagy az Egyesült Királyság, ahol a szociális háló fejlett, sokan közülük nem kapnak semmit (...) 2009. jan-tól számítva több mint 6 millió amerikai nem kap semmit. Japánban a munkanélküliek 77 %-a nem részesül járadékban.
A munkanélküli járadék hiánya súlyosbodik azzal a ténnyel, hogy sokak számára a szociális védelem a munkahely alá van rendelve. Így a munkanélküliség miatti jövedelemcsökkenés hozzáadódik a nem bérjellegű jövedelemcsökkenéshez, mint betegbiztosítás pl., amely különösen nagy csapást mérhet a közepes és gyenge háztartásokra.» [20.old.]
«Chilében pl. a magán nyugdíjalapok, melyek 8,3 milló dolgozót biztosítanak, 25 milliárd US dollárt veszítettek 2008-ban.» [21. old.]
«Egy világszintű egyezmény a munkahelyekről segítene felülkerekedni a válságon és lehetővé tenné a gazdaság stabilitását. Szükséges egy világszintű közeledés, mivel a sikerhez az egyes országok intézkedéseit koordinálni kell.» [38. old.]
«A világválságot nem lehet rendbetenni úgy, hogy felhívás történik a protekcionista megoldásokra, mely csak gyengítené a világszintű cserét és befektetést és még inkább súlyosbítaná a recessziót…» [55.old.]
2. dokumentum
A CSI és a Global Unions együttes deklarációja
A G 20 előtt: “Londoni nyilatkozat”
«Nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna, ha gazdaságaink felegyenesítésébe belevágtunk. A válság viszont az akadályok nélküli pénzügyi piacok ideológiájának végét jelenti, ahol az önszabályozásról kiderült, hogy csalás és ahol a kapzsiság felülkerekedik az észérveken a reálgazdaság rovására. Újjá kell építenünk nemzeti és világszintű szabályozásunkat a pénzügypiac elsőrendű funkciójának restaurálására: biztosítani a reálgazdaság termelési beruházásának stabil és hatékony finanszírozását. Új modellt kell bevezetni, mely gazdaságilag hatékony, társadalmilag igazságos és ökológialag életképes. Véget kell vetni annak a politikának, mely tömeges egyenlőtlenséget hozott létre az utóbbi húsz év alatt. Politikai paradigmát kell váltani.
A G20 felelőseinek a többi kormánnyal, az ENSZ-szel és más intézményekkel multilaterális folyamatot kell elindítaniuk, hogy a világgazdaság irányítását újrarajzolják olyan módon, hogy a szociális és a környezetvédelmi kérdések ugyanolyan figyelmet kapjanak, mint a kereskedelem vagy a pénzügy.
A nemzetközi szakszervezeti mozgalom felhívja a más országok vezetőivel és a nemzetközi intézményekkel együttműködő G20 felelős vezetőit öt pontból álló stratégia követésére, mely segítségével szembe lehet nézni a válsággal és egy olyan világgazdaságot létrehozni, mely igazságosabb és elviselhetőbb a jövő nemzedékek számára. (...)
VI. Hatékony és felelős világgazdasági irányítás
1944-ben a világ legfőbb országai Bretton Woodsban új pénzügyi egyezményeket határoztak meg a világ számára a gazdasági felemelkedés érdekében.
Ma még ambiciózusabbnak kell lenni, mivel a változásnak túl kell mennie a pénzügyi szabályozáson. A válság felfedte a világgazdaság irányítóinak gyengeségét. Bizonyos, hogy nem csak egyetlen megoldás létezik, de legalább a kormányok tudják azonosítani a globális koherenciának megfelelő intézkedéseket a különböző tervek közül, melyek a környezetet, a pénzügyeket, a fejlesztési segítséget, a migrációt, a munkaügyet, az egészségügyet és az energiát illeti.
A nemzeti irányítás egyedül nem elegendő, és egy új intézményes struktúra világszinten egy globális egyezmény keretét igényli. A kereskedelmi tárgyalásoknak fejlődniük kell, egy sokkal szilárdabb szociális pillér elsőbbsége szükséges és az, hogy csökkenjen a növekedő verseny munkahelyekre nehezedő nyomása. A G20 processzusa néhány hasznos aspektust mutat e téren, de erősen a pénzügyi kérdések felé fordul. A reálgazdaság, a méltó munka és a szegénység csökkentése csak másodlagos helyet foglal el a vitákban. Ezen kívül a világ népességének gyakorlatilag felét reprezentáló országok nem ülnek a tárgyalóasztal körül és semmiféle módjuk nincs a munka befolyásolására.
Kell egy új fórum a gazdasági és szociálpolitika világszinten való kezelésére, egy fórum, mely egyaránt legitim és hatékony. Ebben az irányban egyik kezdeményezés lehet a Charta, vagy a Legális referencia a világ gazdasági és szocális kormányzásától az OECD, a Kereskedelmi világszervezet, az IMF és a Világbank normáin alapulva, amit a német kancellár és az olasz pénzügminiszter javasol. Arról lenne szó, hogy elvek szintézise alapján cselekedjenek ezek az intézmények, normareferenciák alapján, olyan alapvető normák mentén, mint az ILO az OECD mellett, mint Irányító elvei a multinacionális vállalatok részére, Antikorrupciós konvenciója és a Vállalatigazgatás elvei.
A piacok működési szabályainhoz társulni kell «kiegészítő elemeknek a munkaügyet és a vállalati fejlődést, a szociális hálót, az emberi munka körülményeit, az egészséges munkahelyi viszonyokat és a munkához való jogot illetően» az ILO «tisztes munka agendája» szerint.
Felhívunk arra, hogy a G20 fordítson megfelelő figyelmet mindezekre a javaslatokra, folytasson konzultációt és mobilizáljon egy világ csúcsszintű szervezet érdekében, mely elkerülhetetlen a világgazdaság irányításában.
A kormányok elindíthatják a munkát azzal a feltétellel, hogy ne hagyatkozzanak a bankárok és pénzügyminiszteriumi hivatalnokok hét lakat alatt tartott jóérzéseire.
A szakszervezetek készek a konstruktív dialógusra és kérik a kormányokat, hogy hívják őket tárgyalóasztalhoz. A szakszervezetek integráns részét kell képezzék az új konzultatív és kormányzat szerveknek, az OECD mintájára. (...)»
Az ILO, Keresked. Világszerv., IMF, OECD, Világbank és Németország nyilatkozata, hozzáférhető: http://www.oecd.org/document/32/0,3343,en_2649_34487_42124384_1_1_1_1,00.html
2009.ápr.
A G 20 után a CSI publikációja, melyben gratulál a csúcshoz
«A nyilatkozat (... ) új globalizáció lehetőségét nyitja meg, mely szívében a munkaügy található s melyik véget vet a 30 éves lehetetlen politikának különösen nagy figyelmet tanusítva a munkahelyteremtésnek», «a pénzügyi piacok szabályozásának», «a fejlődő országok és emelkedő gazdaságok támogatásának, a nemzetközi pénzügyi szervezetek reformjának és az Ezredév fejlesztési céljai iránti elkötelezettségük megújításának», valamint «a gazdasági hullámzások elkerülésének politikájának és az anticiklikus gazdasági aktivitás támogatásának.»
«A világon a szakszervezetek által gyakorolt nyomás, ideértve a G20 államfőinek találkozóját még a londoni csúcs előestéjén is, garanciaként determinálták, hogy a munkaügy elsőrangú prioritást élvezzen a G20 «az alkalmazott és a jövő számára szükséges intézkedések fejlesztése» reform- és fellendítési terveiben az ILO kérésére.»
«Szintén kételkedünk abban, hogy a G 20 vezetői lehetnek «azok, akik a világválság problémáit megoldják»
3. dokumentum
A koreai szakszervezeti szövetség (Trade Unions, CKTU) nyilatkozata
«A londoni csúcstalálkozó előkészítésére a pénzügyminiszterek és a központi bankok irányítói márc. 13-14-én összeültek.
Ez a találkozó jelentette be a kooperációs intézkedéseket, hogy “a világ gazdasági fejlődését helyreállítsa” és “megerősítse a pénzügyi rendszert,” úgy is, mint a protekcionizmus minden fajtája elleni küzdelmet, a kereskedelem és tőkebefektetés szabadságának megőrzését, a befektetők fiskális ajándékainak feljesztését, a spekuláció átláthatóságát, szabályozó ellenőrzést minden hitelügynökség felett nemzetközi szinten (...).
«Ugyanakkor mi, aláíró szervezetek kételkedünk abban, hogy a csúcs által megvitatandó intézkedések képeznék a valódi megoldást.
Abban is kételkedünk, hogy a G 20 vezetői és a Kereskedelmi Világszervezet, az IMF, a Világbank és más intézmények meghívottai lehetnek «azok, akik a világválság problémáit megoldják». Összefoglalva, ezek az intézmények cinkosok a neoliberális politika, a szabadkereskedelem és szabad befektetés, valamint a pénzügyi globalizáció bevezetésében.
Sőt, mivel a G20 úgy tartja, hogy «a mostani válság gyökerei» csak «a rizikó kezelésének rossz gyakorlata, a pénzügyi termékek növekvő komplex volta és átláthatatlansága» és hasonlók, mi, alulírottak megerősítjük, hogy a folyó gazdasági világválság az ezen intézmények által oly’ nemesnek tartott kapitalista rendszer ellentmondásainak következménye.
Következésképpen a G 20 által vizsgált intézkedések csak betoninjekciók a «gyengélkedő» rendszer fenntartására és nem a válságot provokáló rendszer alapvető rehabilitációja. Fenntartjuk, hogy a valódi megoldások a dolgozók, családjuk és népeik életkörülményeinek fenntartásával kezdődnek. (...)
Aluírottak szintén opponálunk a bankok és pénzügyi intémények «feltételek nélküli megmentésének», melyek a népességgel akarják megfizettetni a spekulánsok dúlását. A munkáscsaládoktól vonják el azt gigantikus nagyságú összeget, amellyel a világ leggazdagabb bankrészvényeseit fizetik. A pénzügyi spekuláció által provokált veszteségeket azoknak kell elviselniük, akik azt előidézték. A bankokat és pénzügyi intézményeket illetően közszolgálai szerepük megerősítésére van szükség, ideértve azok államosítására is.
Egyébként pedig fel kell hagyni a «protekcionizmusról és liberalizmusról» szóló álvitákkal, hogy megfoganhasson és felnőhessen a nemzetközi kereskedelem egyenlőbb és a dolgozók számára előnyösebb rendszere.
Különös mértékben opponálunk mi, aláírók a Lee Myung Bak koreai kormány kereskedelmi politikája ellen, mely védelmezni merészeli az USA-val és az EU-val kötött kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményt (ALC) azzal az ürüggyel, hogy eképpen végez a protekcionizmussal.
Világosan meg kell erősíteni, hogy a krízisért felelős intézmények közül az ALC az egyik főbűnös, mivel szélesen aláaknázta a pénzügyi szervezetek szabályozását és a munkaerőpiaci rugalmasságot, valamint a privatizációt erőltette. Ezenfelül az ALC egy sorozat szerencsétlenséget idézett elő, az élelmiszertermelési önellátás likvidálását, a munkásosztály hozzáférésének megakadályozását az alapvető közszolgáltatásokhoz ezek privatizálása által, az egészségügyi és infomatikai szolgáltatásokhoz való hozzájutást (az intellektuális tulajdonról szóló drákói egyezmények okán.) (...)
A valódi munkahelyek létrehozása, az elbocsátások szankcionálásával vagy megtiltásával, a munkahelyek biztonsága és a dolgozók életszínvonalának garanciája alapvető a válság megoldásában. A Washingtoni konszenzus sugallta utóbbi 30 év munkaerőpiaci rugalmassági gyakorlata csődöt mondott.
Ebből a szemszögből a reakciós törvények csakúgy, mint az ideiglenes munkavégzésre, a minimálbérre vonatkozóak, elavultak, ki kell dobni őket. A munkügyi politikát (...) valódi szektorokban kell megalapozni, mint a közszolgáltatások és a környezetvédelem. Az utóbbi 30 év bércsökkenését, a depresszió növelési tényezőjét el kell kerülni. A bérek közötti különbségeknek csökkenniük kell, a minimálbéreknek emelkedniük.
Meggyőződésünk, hogy a valódi megoldás csak úgy lelhető fel, ha a középpontba a dolgozók, családjuk és népük életkörülményei kerülnek.»
2009.márc.26.
Szerbia
“Az elbocsátások és a csődelőidézések megtiltását! A privatizációk megtiltását!”
A szerb szakszervezeti szövetség felhívása
A párizsi febr. 7-8-i európai munkáskonferencián részvett szerb aktivisták hírt adtak arról a pltaformról, melyet a Nezavisnost szakszervezeti konföderációhoz tartozó Élemiszeripari, mezőgazdasági, turisztikai, dohányipari és vízgazdálkodási Szakszervezeti Föderáció végrehajtó bizottsága elfogadott. A Szállítási és Kommunikációs szövetség azóta szintén a felhívás mellé állt.
Nyilatkozat
Minden dolgozóhoz, munkanélkülihez, fiatalokhoz, nyugdíjasokhoz és jogfosztott honfitársainkhoz!
A dolgozókat, szakszervezeteiket hívjuk, mindenkit, aki a népet meg akarja menteni a nyomortól és pusztulástól, hogy csatlakozzon felhívásunkhoz, harcunkhoz a kenyérért, munkáért, szabadságért, mindenkinek az élethez való jogáért!
Itt az ideje, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunk irányítását!
Egyesüljünk!
Követeljük az elbocsátások, a csődök előidézésének és a vállalatok likvidációjának megtiltását! Az új magánrészvényesek szándékosan hátrányos szerződéseket kötnek, egyik vállalatuk magára veszi az adósságot, ezen módon a tőkét elmentik, a vállalatot és a kisrészvényeseket kifosztják, a dolgozókat jogaiktól megfosztják.
Követeljük, hogy a kormány az elmaradt szociális terheket kifizettesse minden vállalattal, s ha az új tulajdonos nem fizet, a kormány azt elkobozza. A dolgozók fontosabbak, mint a mohó tulajdonosok profitja.
Kötelezzük a kormányt, hogy minden dolgozónak rendszeres bért biztosítson minden munkahelyen az élethez szükséges minimum felett és ugyanezt a járadékot a munkanélkülieknek is.
Követeljük a privatizáció megtiltását a nemzetgazdaság kulcságazataiban és az alapvető vállalatoknál. Ha a kormány képtelen kezelni forrásainkat a köz javára, ismerje be és mondjon le azonnal.
Elegünk van a fosztogatásból és privatizációból, mely következményeit a dolgozók viselik, elég abból, hogy a lakosság széles tömegeit érintő nyomor a túlélésünket fenyegeti.
Egyesüljünk, hogy együtt kötelezzük e program végrahajtásra minden lehetséges demokratikus eszközzel: utcai tüntetésekkel és sztrájkokkal, s ha kell, általános munkabeszüntetéssel. A munkásosztály és a nép ereje egységében és független szervezeteiben rejlik.
Hozzuk létre ezt az egységet és szervezeteinket. Egyesítsük erőnket!
Tegyük meg az első lépést ebben az irányban, a május elseji tömegtüntetésen! Tegyük itt nyilvánossá követeléseinket! Ünnepeljük a munka ünnepét valódi harccal jogainkért és életünkért!
Fülöp-szigetek
Az első győztes munkássztrájk a tömeges elbocsátások ellen
Mandaue város bútorgyártó üzemének munkásai jókedvűen bontották le a sztrájkőrséget szolgáló akadályokat a Fülöp-szigetek központi részén. Harcuk részleges győzelemmel zárult.
A Giardini del Sole szakszervezete, az egyik legnagyobb bútorexportatőré, az első volt a válság kezdete óta, mely beszüntette a munkát a tömeges elbocsátások ellen.
A Giardini del Sole munkásai febr. 3-án léptek sztrájkba és két napig tökéletesen megbénították az üzemet az igazgatóságot arra késztetve, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. A két nap forró volt, mivel sztrájktörőket hozattak, még a polgármester is megjelent, hogy rábeszélje a dolgozókat a munka felvételére.
Eleinte a sztrájkolók maximális követelése az elbocsátások helyett váltórendszer bevezetésének kérése volt, melyet az igazgatóság, a szakszervezet és az adminisztráció emberei ellenőriztek volna azzal a felhatalmazással, hogy az elbocsátott munkásokat visszahívhatják, ha a termelés újra megindul.
“Ha nem kezdtünk volna sztrájkba, most munkanélküliek lennénk és jó, ha hat hónappal az elbocsátás után kapnánk járadékot. Mivel azonban kiharcoltuk, az igazgatóság és a kormány «talpraállítási átalányt» biztosít, mely összege több annál, amit eredetileg akartak adni” magyarázza Primitivo Ginoo, Jr., a Nagkahiusang Puwersa nga Mamumuo sa Giardini (NPMG), a Giardini del Sole szakszervezetének elnöke.
A kéthetes sztrájk febr. 16-án fejeződött be, ezzel az eredménnyel:
— Végkielégítés az elbocsátottaknak szolgálati évenként 13 nap.
Ezen felül 5 000 fülöp-szigeti peso [100 US dollár] segítség.
— Az igazgatóság visszafizeti a dolgozóknak a 2008 júliusától befizetett társadalombiztosítási járulékot és hasonló terheket.
— 360 000 peso [7 200 US dollár] szubvenciós segítség Mandaue helyhatóságától a városban lakó dolgozóknak.
— A Munkaügyi minisztérium tőkebefektetéssel siet bútoripari szövetkezet alapítása, mely a munkások tulajdona lesz és munkásigazgatás alá esik.
“A dolgozóknak le kell vonni a tanulságot esetünkből. A tőkések a válságból is nyereségesen akarnak kimászni a mi hátunkon, mint eldobható rongyot kezelnek bennünket. Ahelyett, hogy a negédes magyarázkodásoknak hiszünk, fel kell emelni fejünket és harcolni munkánkért és jogainkért!» jelenti ki Eulito Fin Jr., az NPMG alelnöke. Hozzáteszi: “A példánk a bizonyíték arra, hogy a krízist arra használják a tőkések, hogy a maradék szociális védelmet is elvegyék tőlünk. Nem hátrálhatunk, ha a jogainkról van szó. Ugyan nem értünk el mindent, amit akartunk, az elbocsátások teljes megtiltását – a kormány és a tőkések cinkos együttműködése miatt. Mégis, elhatározottságunknak gyümölcse lett: megmentési tervünk megszületett”.
“Az elbocsátások kezdetétől egy hónapon át készültünk, nemcsak a dolgozók meggyőzésével, hanem a népességével is. Tüntető menetelést szerveztünk Mandaue-tól Cebu-ig küzdelmünk megismertetésére, így nyertünk szimpatizánsokat a lakosság minden rétegéből, melynek a munkaügyi miniszter habozásának megoldásában lett szerepe, nem mert erőszakhoz nyúlni”, nyilatkozza Ginoo.
Renato Magtubo, a Partido ng Manggagawa (PM- Dolgozók pártja) elnöke szerint a Giardini del Sole dolgozóinak küzdelme mintaként szolgálhat a “dolgozók javára szóló megmentési terv”-re, melyet pártja javasol. “A militáns harci modellnek és a munkásszolidaritásnak minden egyes alkalommal újjá kell születnie, ha a dolgozók az elbocsátások áldozatai”.
A Giardini del Sole-ban történt sztrájk óta egy második munkaleállás is volt egy másik bútorboltban a közelben. Tüntetéseket és szolidaritási akciókat szervezett a Keppel-tulajdonú (szingapúri multinacionális) Cebu hajógyára is. “A Giardini példája a tömeges elbocsátások ellen megmutatta, hogy a győzelem lehetséges más vállalatoknál is”, tette hozzá Magtubo.
5 követelés a dolgozók megmentésére
• 1. Minden dolgozónak munkanélküli biztosítás, akár otthon, akár külföldön dolgoznak. (…)
• 2. Adóvisszatérítés 2 havi bér értékében minden dolgozónak. (…)
• 3. Tisztes munka a válság előtti 3 millió munkanélkülinek, a jelenlegi közmunkák reformja, népi szervezetek felülvizsgálatával. (…)
• 4. Betegségbiztoítást minden kiküldetéses dolgozónak; ha a dolgozó munka nélkül marad, a kormány köteles finanszírozni.
• 5. Moratórium a lakáslebontásokra és kiköltöztetésekre. Mentesítés a büntetés és kamatok alól a szociális lakások és az alacsony jövedelműek, közöttük az elbocsátottak számára.
Mindezen intézkedések egyszerű kormányszintű intézkedést kérnek és máról holnapra alkalmazni lehetne. A pénzalapok az illegitim és eltúlzott adósságszolgálatból fedezhetőek, mely gyönge kis csapást mérne a válságért elsősorban felelős bankárokra.
A dolgozók megmentése csak az első lépés. A következő szakasz a válsághoz vezető politika megdöntése. A liberalizációt, a deregularizációt, privatizációt és a neoliberális globalizációt hátrálásra kell késztetni.
Nagyon itt az ideje, hogy a Fülöp-szigetek gazdaságát helyrehozzuk és megszabaduljunk az exportorientációtól és a munkaerőexporttól. Itt kell mindannyiunknak megélni méltó bérekkel és nem külföldön migráns dolgozóként rosszul fizetett és veszélyes munkát keresni.
A belső gazdaság fejlesztése, az ipar erősítése és a mezőgazdaság modernizálása agrárreformmal – a végső megoldás a kapitalizmus elvetése egy új társadalom által, mely nem a profitra, hanem a lakosság szükségleteinek kielégítésére épül.
Partido ng Manggagawa
“Workers Digest” 2009.márc.
Mexikó
Nemzeti konvenció az “olaj és a népszuverenitás védelméről”
Lopez Obrador, a 2006-os elnökválasztás legitim győztesének kezdeményezésére
Márc. 21-én Mexikóvárosban Lopez Obrador kezdeményezésére megtartották a nemzeti konvenciót «az olaj és a népszuverenitás védelmére». A konvención 11 000 küldött vett részt az ország 2 038 önkormányzatától, 2 200 000 tagot reprezentálva. Új politikáról döntött, melyhez csatlakozhatnak a célokkal egyetértő szociális és különféle politikai mozgalmak.
2006-ban az elnökválasztást Felipe Calderon, az amerikai imperializmus kedvence «nyerte», hála a masszív csalásnak.
Ahogy hivatalába lépett, mindent elkövetett a nemzeti vállalatok privatizálása és külföldi cégeknek átjátszása érdekében, így történt a PEMEX olajkitermelő, a mexikói gazdaság bázisa esetében is.
Calderon ellenfele ezen az elcsalt választáson Andres-Manuel Lopez Obrador volt, aki 3 éve az ellenzéki ellenállás élén áll és megakadályozta a PEMEX teljes privatizálására vonatkozó törvény megszületését. Ez a mozgalom vezetett a hatalmas konvenció megtartásához, célja, hogy 2012-ig, a következő elnökválasztásig 15 millió tagot számláljon, hogy a nemzeti szuverenitást és a PEMEX-et nemzeti vállalatként megvédje.
Minden városban «Casa del movimiento»-t (Mozgalom háza) nyitott, mely a gondolkodás és akciók központja, a szolidaritásé és a kölcsönös segítségé, a véleménycseréké és az agitációé.
A konvenció zárásaként márc. 22-én, Lopez Obrador ezt nyilatkozta: «A múlt évben az olajunk megvédése volt tevékenységünk központi eleme. Sikerült. Az állampolgárok támogatásával, a brigádokkal sikerült lefékeznünk a jobboldal, az oligarchák, Calderon és a PRI és PAN (imperialista alárendeltségű pártok — szerk.) szándékait és a PEMEX-törvény elfogadását. De tudjuk, hogy a harc nem ért véget. A csatát folytatjuk, hogy elérjük: a hazai és külföldi koncessziók oljakitermelését, a PEMEX és az Elektromos szövetségi bizottság korrupciójának megszüntetését, s azt is, hogy olajunk finomítása itt, Mexikóban történjék, ezzel munkahelyeket teremtsünk és fejlődjön iparunk.»
A Mozgalom egy független és demokratikus dolgozók pártjáért (MPTDI) hívei, akik tökéletesen egyetértenek az összejövetel megfogalmazásaival, hozzáteszik a dolgozók független szervezeteinek és saját pártjuknak fontosságát.
Luis Vasquez.
Lopez Obrador levele az észak-amerikai államtitkárhoz
Lopez Obrador közzéadta azt a levelet, melyet az észak-amerikai államtitkárnak, Hillary Clintonnak címzett, annak mexikói látogatása alkalmából, márc. 24-én. «Hatalombitorló és gyenge kormányt kell elviselnünk (…). De van egy erős mozgalmunk, hogy mint nemzet védjük jogainkat és szuverenitásunkat.» Utalva a szégyen falára, melyet az é-amerikai hatóságok emeltek, hogy hermetikusan zárja le az USA határát Mexikóval: «A megoldás a kivándorlásra és a biztonságra nem ebben a falban található, sem pedig a militarizációban, hanem Mexikó gazdasági és társadalmi fejlődésében (…). Elkerülhetetlen, hogy országaink kapcsolata egyenlő felek közötti együttműködésen alapuljon, nem pedig kényszerítő intézkedések alkalmazásán.»
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja
Tartalom:
Az algériai elnökválasztás után a Dolgozók Pártja (PT) sajtókonferenciát tartott.
Az Egyetértés kezdeményezte, genfi jún 6-i, az ILO konvencióinak védelmére szervezett XVI. találkozó vitafóruma:
— a Nemzetközi Munkaügyi Iroda jelentése a «magasszintű háromoldalú tárgyalások»-ról.
— A CSI (Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció) és Global Unions nyilatkozata a G20 csúcstalálkozó előtt.
— Ugyanerről a KCTU koreai szakszervezeti tömörülés.
A párizsi febr. 7-8-i munkáskonferencián résztvett szerb aktivisták közreadják a Nezavisnost Élemiszeripari, mezőgazdasági, turisztikai, dohányipari és vízgazdálkodási Szakszervezeti Föderáció végrehajtó bizottsága deklarációját. A felhívást átvette a Szállítási és Telekommunikációs Föderáció is.
Fülöp-szigetek: a BMP információi a masszív elbocsátások elleni első győzedelmes munkásháború lefolyásáról.
Mexikóban a nemzeti konvenció «az olaj és a népszuverenitás védelméért» 11 ezer küldöttel politikai mozgalom alapításáról határozott.
Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Algéria
Elnökválasztás után
Sajtószemle
A Libertében (ápr.13.) Rachid Aït Kaci: «A részvételi arány számai jelentősen túlzottak, de a szavazatok aránya Bouteflika javára nem meglepő, vele szemben nem voltak igazi jelöltek valódi tervekkel, kivéve Mme Louisa Hanoune-t.»
A politológus Rachid Grim az El Watanban (ápr. 10.) aláhúzza, hogy a párt jelöltje, «az államot elsősorban a jövedelmek szétosztójának, a nép jogainak garanciájának és karbantartójának tartja (…). A nép egy része nagyon érzékeny az ilyenfajta diskurzusra. Főként a munkanélküliség, a gazdasági válság által erősen érintett ifjúság.»
A Tribune (ápr. 10.) jegyzi a PT kampányáról, hogy «a számtalan meeting folyamán végig a Dolgozók Pártja jelöltje, Mme Louisa Hanoune tanubizonyságot adott arról, hogy a fiatal algériaiak életminőségének megjavítása mellett kötelezte el magát, szocioprofesszionális követeléseiket magáénak tekinti. A legjelentősebb ígérete a munkanélküliség felszívása, mely a legfontosabb a népesség gondjai között.»
Az APS: «A PT jelöltje támogatja a nemzeti gazdaság újraorientálását, mely politika munkahelyeket tudna teremteni, és megőrizni a létezőket. Az ország forrásai feletti nemzeti rendelkezés minden opciójának fejlesztését támogatja (…) minden alkalommal megemlítette az újraállamosítást, a bezárt üzemek megnyitását munkahelyek létesítéséért. A harraga (1) drámájának elkerülhetetlen témája kapcsán a felelősséget az ország élén állók gazdasági politikájának számlájára írja.
«Megoldást csak az jelenthet, ha szakítunk a politikai és szociális reformokkal – mondta Annabában.»
(1) Harraga : a jövőjüket kereső a fiatalok Európába illegális emigrálása
Az algériai Dolgozók Pártja nyilatkozata
“Az egypárti idők gyakorlata ellen”
A szavazás másnapján, ápr. 9-én a Le Soir d’Algérie szerint a PT jelölte fellép «az egypárti idők gyakorlata ellen».
«Az urnákhoz jutás akadályozása, a Hanoune-ra vonatkozó szavazócédulók hiánya, a szavazatok eltörlése, arról nem is beszélve, hogy a párt megfigyelőit be sem engedték a szavazóhelységekbe. 15.30 h. körül a PT jelöltje első benyomásairól számol be utalva arra, hogy ami néhány wilayaban történt, csak a rendszer üledéke.»
Az ápr. 11-i sajtókonferencián Louisa Hanoune: «Szerettem volna győzelmünket bejelenteni, mert az az egypárti gyakorlattal való szakítást jelentette volna. Sajnos, a randevú későbbre marad». A L’Expression szerint, mely hozzáteszi: «Hanoune szóváteszi “az egész országot átszövő általános csalást, amely a Dolgozók pártja és jelöltje ellen irányult”. Példákon keresztül idézte Mme Hanoune “ a különböző wilayákban történt túlkapásokat», “ (…). Ez a gyakorlat “a megválasztott elnök pozícióját gyengítheti”. Mely gyenge pozíció veszélyesen csökkenti “az ország intézményeinek demokratizálás irányába vezető politikája” lehetőségét. Egy ilyen demokratikus deficit, figyelmeztetett Louisa Hanoune, destabilizációs elemet képez regionális és nemzetközi szinten és “idegen hatalmi érdekérvényesítéshez ” vezethet.»
A Liberté napilap (ápr. 12.) közli, hogy a jelölt nyilatkozata szerint: «“Az eseményt befolyásolták, ami támadás a nemzeti szuverenitás ellen”, s a 74 %-os részvételi arányt a valóságban nem érték el (…). Ezen gyakorlat “politikai provokáció” pártjával szemben “a voksok és a tudat eltorzítása”.»
«Mindenesetre, teszi hozzá a Le Quotidien d’Oran (ápr. 12.), a PT szóvivője kihangsúlyozza, hogy semmiféle panaszt nem jelent sem az ENSZ-nél, sem az EU-nál és még kevésbé az Arab Ligánál vagy valamely szervezetnél, viszont a küzdelemre a végsőkig elszánt.»
Emlékeztető
- Az algériai elnökválasztások 2009. ápr. 9-én zajlottak. A Belügyminisztérium jelentése szerint 74,54 %-os részvételi arány mellett Abdelaziz Bouteflikát újraválasztották harmadik mandátumára a szavazatok 90,24 %-val.
- Louisa Hanoune, a Dolgozók Pártjának jelöltje második helyen végzett 4,22 % szavazattal.
- Az algériai Dolgozók Pártja 1990-ben alakult. Munkáspárt, a nemzeti mozgalom és az algériai forradalom hagyományaira támaszkodik, a békéért, demokráciáért és nemzeti szuverenitásért küzd, a nők és férfiak egyenjogúságáért, a tamazight nyelv mint nemzeti nyelv hivatalos elismeréséért, a népképviselő alkotmányozó nemzetgyűlési választásokért. Elutasítja a nemzetközi intézmények (IMF, Európai Unió) beavatkozását, harcol a privatizációk ellen, védelmezi az algériai forradalom demokratikus és szociális vívmányait. A Nemzetközi Egyetértés számos aktivitásában vesz részt.
Az ILO konvencióinak védelme, 2009.jún.6.
XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelmében» a Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére
Az Egyetértés a tanácskozást a tapasztalatok kicserélésére és találkozásokra számja. 330-as számunkban az ILO jelentéséből idéztünk a «jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválságról folyó háromoldalú magasszintű tárgyalásokról». Levelezők is gyakran idézik a jelentést. A munkásmozgalom függetlenségéről folyó vitában a CSI állásfoglalásáról merülnek fel kérdések. Az Egyetértés már kifejezte nézeteit és gyanakvását ezen szervezettel szemben, mely célja résztvenni “világkormányzatban”.
Gondolkodásra bocsájtjuk a CSI és Global Unions nyilatkozatát, egyik a G20 előtt, másik utána került nyilvánosságra.
Ugyancsak publikáljuk a koreai szakszervezeti központ (KCTU) nyilatkozatát, mely érzékelhetően másképp látja a G20 csúcstalálkozót.
1. dokumentum
A Nemzetközi Munkaügyi Iroda (BIT): jelentése a «magasszintű háromoldalù tárgyalás a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságról», Genf, 2009. márc. 23.
«A világgazdaságot telibe találta a pénzügyi válság és perspektíváink soha nem voltak ilyen sötétek a 30-as évek válsága óta. Már most a legfejlettebb országokban, melyekből kiindult a krízis....» [1.old.]
«A nyugdíjrendszereket kemény próbának teszi ki a tőkepiac összomlása. (...) A dolgozók nyugdíjhoz való joga, mely az ilyenfajta pénztáraktól függ, átlagosan 20 %-ot veszítettek értékükből. Bizonyos országokban a nyugdíjak máris csökkennek. Fontos, hogy kiemeljük, a szolidaritáson alapuló rendszerek kevesebb veszteséget szenvednek el, mint a magánbiztosítások.»
«Most az elsőbbséget a pénzügyi piac stabilitása és a hitelviszonyok helyreállítása élvezi. (...) A pénzügyi megmentésekre szánt összegek jóval nagyobbak a költségvetés azon részénél, melyet a termelésre és a munkahelyekre áldoznak. [ 2.old.]
A bankok megmentésére tett intézkedések korábban sosem látott mértéke ellenére a bankhitelek nem álltak helyre. A bérek és fizetések csökkenése a világgazdaságot megfosztotta a kereslet növekedésétől, amire szüksége volna és mellyel a bizalom helyreállna. Az újrakezdéshez olyannyira meghatározó nyitás politikája szintén magában hordja rendkívül ellenséges reakciók előidézését, ha a dolgozók a meghozott intézkedések mértékét egyenlőtlennek ítélik». [3.old.]
«A hitelek újralendítéséhez a közhatalomnak meg kellene vizsgálnia, hogy a pénzügyi segítség odaítélését, nevezetesen a mérgező aktívum átvállalását függővé tegye egy sor körülménytől (...) a létező munkahelyek támogatását az életképes cégeknél, a munkaidő hosszát csökkentve, a munkanélküliség részleges kárpótlásával és képzési programok indításával; az alacsony jövedelmeket érintő terhek csökkentését [5.old.]
Mindazok számára, akik elvesztették munkahelyüket vagy a munkaerőpiacon újak és nem találnak munkát, különböző intézkedések bizonyultak hatásosnak a korábbi krízisek folyamán (…) a munkanélküli minimális járadék vagy munkahely garancia-rendszer (láttuk az ázsiai válság idején, hogy innovációs és olcsó rendszereket használtak azon országok, melyek a válságból jobban ki tudtak törni» [6.old.]
«Megerősíteni a szociális partnerség kapacitását különböző szintű szociális dialógus útján való egyezség keresésével, célja lévén az egész gazdaság szintjén, hogy a bérek és fizetések kövessék a termelés nyereségét (ahelyett, hogy elmaradna attól, mint az elmúlt 20 év alatt).»
«Az utolsó részben gondolkodunk azokról az intézkedésekről, melyek megkönnyítenék a fellendülést, a hosszútávú és méltányos fejlődést, ahogyan az ILO társadalmi igazságosságról szóló nyilatkozata ajánlja.»[6.old.]
«A kínai keleti, iparosodott részek üzemeiben történt munkahelyek megszűnése után több, mint 20 millió dolgozó került vissza eredeti vidéki régiójába.
2008 utolsó negyedévében a munkahelyek száma több mint 3 %-kal csökkent India 8 export szektorában (bányatermékek, textil és konfekció, fém és fémtermékek, gépjármű, drágakő és ékszerek, épület, szállítás és informatika).
A dél-afrikai gazdaság 250 000 munkahelyet veszíthet a válság okán, ami a kormány még 2014 előttre tervezett 14 %-os munkanélküliség csökkentését célzó terveit tönkreteheti [13. old.].
Afrikában azok a dolgozók, akiknek formális munkájuk volt az export ágazatokban, az informális gazdaságba kellett menekülniük, ahol kevesebbet keresnek. Eredmény: 2009-ben a világon a dolgozó férfiak és nők 40-50 %-a nem lépi át a szegénységi küszöböt, mely naponta és személyenként 2 US dollár.» [13-14. old.]
«A sebezhető munkahelyek száma (…) 25 millióra emelkedhet. Az emelkedés Dél-Ázsiát és a Szaharán túli Afrikát illeti elsősorban.» [15.old.]
«Mint a korábbi válságokban, ez a helyzet erős nyomást gyakorolhat az informális gazdaság bércsökkenésére, melyek már a válság előtt elkezdtek csökkenni és valószínűleg a munkanapok számának csökkenéséhez is vezetnek.
A tényezők eme kombinációja a háztartások jövedelmét csökkenteni fogja és a vásárlóerő erózióját provokálja, ami pedig a legtöbb fejlődő ország szegény dolgozóinak arányát fogja növelni. Ha bázisnak tekintjük a napi és személyenkénti 2 US dollárt, (az ilyen) szegény dolgozók száma minden fejlődő országban növekedni fog (+ 75 millió), alapvetően Dél-Ázsiában és a Szaharán túli Afrikában.» [16.old.]
«Sok fejlett országban a munkanélkülieknek nincs joga munkanélküli járadékra. Az OECD tagországainak felében a munkanélküliek legalább fele nem kap munkanélküli járadékot (de szociális segítségre joguk lehet). Még az olyan országokban is, mint Franciország vagy az Egyesült Királyság, ahol a szociális háló fejlett, sokan közülük nem kapnak semmit (...) 2009. jan-tól számítva több mint 6 millió amerikai nem kap semmit. Japánban a munkanélküliek 77 %-a nem részesül járadékban.
A munkanélküli járadék hiánya súlyosbodik azzal a ténnyel, hogy sokak számára a szociális védelem a munkahely alá van rendelve. Így a munkanélküliség miatti jövedelemcsökkenés hozzáadódik a nem bérjellegű jövedelemcsökkenéshez, mint betegbiztosítás pl., amely különösen nagy csapást mérhet a közepes és gyenge háztartásokra.» [20.old.]
«Chilében pl. a magán nyugdíjalapok, melyek 8,3 milló dolgozót biztosítanak, 25 milliárd US dollárt veszítettek 2008-ban.» [21. old.]
«Egy világszintű egyezmény a munkahelyekről segítene felülkerekedni a válságon és lehetővé tenné a gazdaság stabilitását. Szükséges egy világszintű közeledés, mivel a sikerhez az egyes országok intézkedéseit koordinálni kell.» [38. old.]
«A világválságot nem lehet rendbetenni úgy, hogy felhívás történik a protekcionista megoldásokra, mely csak gyengítené a világszintű cserét és befektetést és még inkább súlyosbítaná a recessziót…» [55.old.]
2. dokumentum
A CSI és a Global Unions együttes deklarációja
A G 20 előtt: “Londoni nyilatkozat”
«Nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna, ha gazdaságaink felegyenesítésébe belevágtunk. A válság viszont az akadályok nélküli pénzügyi piacok ideológiájának végét jelenti, ahol az önszabályozásról kiderült, hogy csalás és ahol a kapzsiság felülkerekedik az észérveken a reálgazdaság rovására. Újjá kell építenünk nemzeti és világszintű szabályozásunkat a pénzügypiac elsőrendű funkciójának restaurálására: biztosítani a reálgazdaság termelési beruházásának stabil és hatékony finanszírozását. Új modellt kell bevezetni, mely gazdaságilag hatékony, társadalmilag igazságos és ökológialag életképes. Véget kell vetni annak a politikának, mely tömeges egyenlőtlenséget hozott létre az utóbbi húsz év alatt. Politikai paradigmát kell váltani.
A G20 felelőseinek a többi kormánnyal, az ENSZ-szel és más intézményekkel multilaterális folyamatot kell elindítaniuk, hogy a világgazdaság irányítását újrarajzolják olyan módon, hogy a szociális és a környezetvédelmi kérdések ugyanolyan figyelmet kapjanak, mint a kereskedelem vagy a pénzügy.
A nemzetközi szakszervezeti mozgalom felhívja a más országok vezetőivel és a nemzetközi intézményekkel együttműködő G20 felelős vezetőit öt pontból álló stratégia követésére, mely segítségével szembe lehet nézni a válsággal és egy olyan világgazdaságot létrehozni, mely igazságosabb és elviselhetőbb a jövő nemzedékek számára. (...)
VI. Hatékony és felelős világgazdasági irányítás
1944-ben a világ legfőbb országai Bretton Woodsban új pénzügyi egyezményeket határoztak meg a világ számára a gazdasági felemelkedés érdekében.
Ma még ambiciózusabbnak kell lenni, mivel a változásnak túl kell mennie a pénzügyi szabályozáson. A válság felfedte a világgazdaság irányítóinak gyengeségét. Bizonyos, hogy nem csak egyetlen megoldás létezik, de legalább a kormányok tudják azonosítani a globális koherenciának megfelelő intézkedéseket a különböző tervek közül, melyek a környezetet, a pénzügyeket, a fejlesztési segítséget, a migrációt, a munkaügyet, az egészségügyet és az energiát illeti.
A nemzeti irányítás egyedül nem elegendő, és egy új intézményes struktúra világszinten egy globális egyezmény keretét igényli. A kereskedelmi tárgyalásoknak fejlődniük kell, egy sokkal szilárdabb szociális pillér elsőbbsége szükséges és az, hogy csökkenjen a növekedő verseny munkahelyekre nehezedő nyomása. A G20 processzusa néhány hasznos aspektust mutat e téren, de erősen a pénzügyi kérdések felé fordul. A reálgazdaság, a méltó munka és a szegénység csökkentése csak másodlagos helyet foglal el a vitákban. Ezen kívül a világ népességének gyakorlatilag felét reprezentáló országok nem ülnek a tárgyalóasztal körül és semmiféle módjuk nincs a munka befolyásolására.
Kell egy új fórum a gazdasági és szociálpolitika világszinten való kezelésére, egy fórum, mely egyaránt legitim és hatékony. Ebben az irányban egyik kezdeményezés lehet a Charta, vagy a Legális referencia a világ gazdasági és szocális kormányzásától az OECD, a Kereskedelmi világszervezet, az IMF és a Világbank normáin alapulva, amit a német kancellár és az olasz pénzügminiszter javasol. Arról lenne szó, hogy elvek szintézise alapján cselekedjenek ezek az intézmények, normareferenciák alapján, olyan alapvető normák mentén, mint az ILO az OECD mellett, mint Irányító elvei a multinacionális vállalatok részére, Antikorrupciós konvenciója és a Vállalatigazgatás elvei.
A piacok működési szabályainhoz társulni kell «kiegészítő elemeknek a munkaügyet és a vállalati fejlődést, a szociális hálót, az emberi munka körülményeit, az egészséges munkahelyi viszonyokat és a munkához való jogot illetően» az ILO «tisztes munka agendája» szerint.
Felhívunk arra, hogy a G20 fordítson megfelelő figyelmet mindezekre a javaslatokra, folytasson konzultációt és mobilizáljon egy világ csúcsszintű szervezet érdekében, mely elkerülhetetlen a világgazdaság irányításában.
A kormányok elindíthatják a munkát azzal a feltétellel, hogy ne hagyatkozzanak a bankárok és pénzügyminiszteriumi hivatalnokok hét lakat alatt tartott jóérzéseire.
A szakszervezetek készek a konstruktív dialógusra és kérik a kormányokat, hogy hívják őket tárgyalóasztalhoz. A szakszervezetek integráns részét kell képezzék az új konzultatív és kormányzat szerveknek, az OECD mintájára. (...)»
Az ILO, Keresked. Világszerv., IMF, OECD, Világbank és Németország nyilatkozata, hozzáférhető: http://www.oecd.org/document/32/0,3343,en_2649_34487_42124384_1_1_1_1,00.html
2009.ápr.
A G 20 után a CSI publikációja, melyben gratulál a csúcshoz
«A nyilatkozat (... ) új globalizáció lehetőségét nyitja meg, mely szívében a munkaügy található s melyik véget vet a 30 éves lehetetlen politikának különösen nagy figyelmet tanusítva a munkahelyteremtésnek», «a pénzügyi piacok szabályozásának», «a fejlődő országok és emelkedő gazdaságok támogatásának, a nemzetközi pénzügyi szervezetek reformjának és az Ezredév fejlesztési céljai iránti elkötelezettségük megújításának», valamint «a gazdasági hullámzások elkerülésének politikájának és az anticiklikus gazdasági aktivitás támogatásának.»
«A világon a szakszervezetek által gyakorolt nyomás, ideértve a G20 államfőinek találkozóját még a londoni csúcs előestéjén is, garanciaként determinálták, hogy a munkaügy elsőrangú prioritást élvezzen a G20 «az alkalmazott és a jövő számára szükséges intézkedések fejlesztése» reform- és fellendítési terveiben az ILO kérésére.»
«Szintén kételkedünk abban, hogy a G 20 vezetői lehetnek «azok, akik a világválság problémáit megoldják»
3. dokumentum
A koreai szakszervezeti szövetség (Trade Unions, CKTU) nyilatkozata
«A londoni csúcstalálkozó előkészítésére a pénzügyminiszterek és a központi bankok irányítói márc. 13-14-én összeültek.
Ez a találkozó jelentette be a kooperációs intézkedéseket, hogy “a világ gazdasági fejlődését helyreállítsa” és “megerősítse a pénzügyi rendszert,” úgy is, mint a protekcionizmus minden fajtája elleni küzdelmet, a kereskedelem és tőkebefektetés szabadságának megőrzését, a befektetők fiskális ajándékainak feljesztését, a spekuláció átláthatóságát, szabályozó ellenőrzést minden hitelügynökség felett nemzetközi szinten (...).
«Ugyanakkor mi, aláíró szervezetek kételkedünk abban, hogy a csúcs által megvitatandó intézkedések képeznék a valódi megoldást.
Abban is kételkedünk, hogy a G 20 vezetői és a Kereskedelmi Világszervezet, az IMF, a Világbank és más intézmények meghívottai lehetnek «azok, akik a világválság problémáit megoldják». Összefoglalva, ezek az intézmények cinkosok a neoliberális politika, a szabadkereskedelem és szabad befektetés, valamint a pénzügyi globalizáció bevezetésében.
Sőt, mivel a G20 úgy tartja, hogy «a mostani válság gyökerei» csak «a rizikó kezelésének rossz gyakorlata, a pénzügyi termékek növekvő komplex volta és átláthatatlansága» és hasonlók, mi, alulírottak megerősítjük, hogy a folyó gazdasági világválság az ezen intézmények által oly’ nemesnek tartott kapitalista rendszer ellentmondásainak következménye.
Következésképpen a G 20 által vizsgált intézkedések csak betoninjekciók a «gyengélkedő» rendszer fenntartására és nem a válságot provokáló rendszer alapvető rehabilitációja. Fenntartjuk, hogy a valódi megoldások a dolgozók, családjuk és népeik életkörülményeinek fenntartásával kezdődnek. (...)
Aluírottak szintén opponálunk a bankok és pénzügyi intémények «feltételek nélküli megmentésének», melyek a népességgel akarják megfizettetni a spekulánsok dúlását. A munkáscsaládoktól vonják el azt gigantikus nagyságú összeget, amellyel a világ leggazdagabb bankrészvényeseit fizetik. A pénzügyi spekuláció által provokált veszteségeket azoknak kell elviselniük, akik azt előidézték. A bankokat és pénzügyi intézményeket illetően közszolgálai szerepük megerősítésére van szükség, ideértve azok államosítására is.
Egyébként pedig fel kell hagyni a «protekcionizmusról és liberalizmusról» szóló álvitákkal, hogy megfoganhasson és felnőhessen a nemzetközi kereskedelem egyenlőbb és a dolgozók számára előnyösebb rendszere.
Különös mértékben opponálunk mi, aláírók a Lee Myung Bak koreai kormány kereskedelmi politikája ellen, mely védelmezni merészeli az USA-val és az EU-val kötött kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményt (ALC) azzal az ürüggyel, hogy eképpen végez a protekcionizmussal.
Világosan meg kell erősíteni, hogy a krízisért felelős intézmények közül az ALC az egyik főbűnös, mivel szélesen aláaknázta a pénzügyi szervezetek szabályozását és a munkaerőpiaci rugalmasságot, valamint a privatizációt erőltette. Ezenfelül az ALC egy sorozat szerencsétlenséget idézett elő, az élelmiszertermelési önellátás likvidálását, a munkásosztály hozzáférésének megakadályozását az alapvető közszolgáltatásokhoz ezek privatizálása által, az egészségügyi és infomatikai szolgáltatásokhoz való hozzájutást (az intellektuális tulajdonról szóló drákói egyezmények okán.) (...)
A valódi munkahelyek létrehozása, az elbocsátások szankcionálásával vagy megtiltásával, a munkahelyek biztonsága és a dolgozók életszínvonalának garanciája alapvető a válság megoldásában. A Washingtoni konszenzus sugallta utóbbi 30 év munkaerőpiaci rugalmassági gyakorlata csődöt mondott.
Ebből a szemszögből a reakciós törvények csakúgy, mint az ideiglenes munkavégzésre, a minimálbérre vonatkozóak, elavultak, ki kell dobni őket. A munkügyi politikát (...) valódi szektorokban kell megalapozni, mint a közszolgáltatások és a környezetvédelem. Az utóbbi 30 év bércsökkenését, a depresszió növelési tényezőjét el kell kerülni. A bérek közötti különbségeknek csökkenniük kell, a minimálbéreknek emelkedniük.
Meggyőződésünk, hogy a valódi megoldás csak úgy lelhető fel, ha a középpontba a dolgozók, családjuk és népük életkörülményei kerülnek.»
2009.márc.26.
Szerbia
“Az elbocsátások és a csődelőidézések megtiltását! A privatizációk megtiltását!”
A szerb szakszervezeti szövetség felhívása
A párizsi febr. 7-8-i európai munkáskonferencián részvett szerb aktivisták hírt adtak arról a pltaformról, melyet a Nezavisnost szakszervezeti konföderációhoz tartozó Élemiszeripari, mezőgazdasági, turisztikai, dohányipari és vízgazdálkodási Szakszervezeti Föderáció végrehajtó bizottsága elfogadott. A Szállítási és Kommunikációs szövetség azóta szintén a felhívás mellé állt.
Nyilatkozat
Minden dolgozóhoz, munkanélkülihez, fiatalokhoz, nyugdíjasokhoz és jogfosztott honfitársainkhoz!
A dolgozókat, szakszervezeteiket hívjuk, mindenkit, aki a népet meg akarja menteni a nyomortól és pusztulástól, hogy csatlakozzon felhívásunkhoz, harcunkhoz a kenyérért, munkáért, szabadságért, mindenkinek az élethez való jogáért!
Itt az ideje, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunk irányítását!
Egyesüljünk!
Követeljük az elbocsátások, a csődök előidézésének és a vállalatok likvidációjának megtiltását! Az új magánrészvényesek szándékosan hátrányos szerződéseket kötnek, egyik vállalatuk magára veszi az adósságot, ezen módon a tőkét elmentik, a vállalatot és a kisrészvényeseket kifosztják, a dolgozókat jogaiktól megfosztják.
Követeljük, hogy a kormány az elmaradt szociális terheket kifizettesse minden vállalattal, s ha az új tulajdonos nem fizet, a kormány azt elkobozza. A dolgozók fontosabbak, mint a mohó tulajdonosok profitja.
Kötelezzük a kormányt, hogy minden dolgozónak rendszeres bért biztosítson minden munkahelyen az élethez szükséges minimum felett és ugyanezt a járadékot a munkanélkülieknek is.
Követeljük a privatizáció megtiltását a nemzetgazdaság kulcságazataiban és az alapvető vállalatoknál. Ha a kormány képtelen kezelni forrásainkat a köz javára, ismerje be és mondjon le azonnal.
Elegünk van a fosztogatásból és privatizációból, mely következményeit a dolgozók viselik, elég abból, hogy a lakosság széles tömegeit érintő nyomor a túlélésünket fenyegeti.
Egyesüljünk, hogy együtt kötelezzük e program végrahajtásra minden lehetséges demokratikus eszközzel: utcai tüntetésekkel és sztrájkokkal, s ha kell, általános munkabeszüntetéssel. A munkásosztály és a nép ereje egységében és független szervezeteiben rejlik.
Hozzuk létre ezt az egységet és szervezeteinket. Egyesítsük erőnket!
Tegyük meg az első lépést ebben az irányban, a május elseji tömegtüntetésen! Tegyük itt nyilvánossá követeléseinket! Ünnepeljük a munka ünnepét valódi harccal jogainkért és életünkért!
Fülöp-szigetek
Az első győztes munkássztrájk a tömeges elbocsátások ellen
Mandaue város bútorgyártó üzemének munkásai jókedvűen bontották le a sztrájkőrséget szolgáló akadályokat a Fülöp-szigetek központi részén. Harcuk részleges győzelemmel zárult.
A Giardini del Sole szakszervezete, az egyik legnagyobb bútorexportatőré, az első volt a válság kezdete óta, mely beszüntette a munkát a tömeges elbocsátások ellen.
A Giardini del Sole munkásai febr. 3-án léptek sztrájkba és két napig tökéletesen megbénították az üzemet az igazgatóságot arra késztetve, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. A két nap forró volt, mivel sztrájktörőket hozattak, még a polgármester is megjelent, hogy rábeszélje a dolgozókat a munka felvételére.
Eleinte a sztrájkolók maximális követelése az elbocsátások helyett váltórendszer bevezetésének kérése volt, melyet az igazgatóság, a szakszervezet és az adminisztráció emberei ellenőriztek volna azzal a felhatalmazással, hogy az elbocsátott munkásokat visszahívhatják, ha a termelés újra megindul.
“Ha nem kezdtünk volna sztrájkba, most munkanélküliek lennénk és jó, ha hat hónappal az elbocsátás után kapnánk járadékot. Mivel azonban kiharcoltuk, az igazgatóság és a kormány «talpraállítási átalányt» biztosít, mely összege több annál, amit eredetileg akartak adni” magyarázza Primitivo Ginoo, Jr., a Nagkahiusang Puwersa nga Mamumuo sa Giardini (NPMG), a Giardini del Sole szakszervezetének elnöke.
A kéthetes sztrájk febr. 16-án fejeződött be, ezzel az eredménnyel:
— Végkielégítés az elbocsátottaknak szolgálati évenként 13 nap.
Ezen felül 5 000 fülöp-szigeti peso [100 US dollár] segítség.
— Az igazgatóság visszafizeti a dolgozóknak a 2008 júliusától befizetett társadalombiztosítási járulékot és hasonló terheket.
— 360 000 peso [7 200 US dollár] szubvenciós segítség Mandaue helyhatóságától a városban lakó dolgozóknak.
— A Munkaügyi minisztérium tőkebefektetéssel siet bútoripari szövetkezet alapítása, mely a munkások tulajdona lesz és munkásigazgatás alá esik.
“A dolgozóknak le kell vonni a tanulságot esetünkből. A tőkések a válságból is nyereségesen akarnak kimászni a mi hátunkon, mint eldobható rongyot kezelnek bennünket. Ahelyett, hogy a negédes magyarázkodásoknak hiszünk, fel kell emelni fejünket és harcolni munkánkért és jogainkért!» jelenti ki Eulito Fin Jr., az NPMG alelnöke. Hozzáteszi: “A példánk a bizonyíték arra, hogy a krízist arra használják a tőkések, hogy a maradék szociális védelmet is elvegyék tőlünk. Nem hátrálhatunk, ha a jogainkról van szó. Ugyan nem értünk el mindent, amit akartunk, az elbocsátások teljes megtiltását – a kormány és a tőkések cinkos együttműködése miatt. Mégis, elhatározottságunknak gyümölcse lett: megmentési tervünk megszületett”.
“Az elbocsátások kezdetétől egy hónapon át készültünk, nemcsak a dolgozók meggyőzésével, hanem a népességével is. Tüntető menetelést szerveztünk Mandaue-tól Cebu-ig küzdelmünk megismertetésére, így nyertünk szimpatizánsokat a lakosság minden rétegéből, melynek a munkaügyi miniszter habozásának megoldásában lett szerepe, nem mert erőszakhoz nyúlni”, nyilatkozza Ginoo.
Renato Magtubo, a Partido ng Manggagawa (PM- Dolgozók pártja) elnöke szerint a Giardini del Sole dolgozóinak küzdelme mintaként szolgálhat a “dolgozók javára szóló megmentési terv”-re, melyet pártja javasol. “A militáns harci modellnek és a munkásszolidaritásnak minden egyes alkalommal újjá kell születnie, ha a dolgozók az elbocsátások áldozatai”.
A Giardini del Sole-ban történt sztrájk óta egy második munkaleállás is volt egy másik bútorboltban a közelben. Tüntetéseket és szolidaritási akciókat szervezett a Keppel-tulajdonú (szingapúri multinacionális) Cebu hajógyára is. “A Giardini példája a tömeges elbocsátások ellen megmutatta, hogy a győzelem lehetséges más vállalatoknál is”, tette hozzá Magtubo.
5 követelés a dolgozók megmentésére
• 1. Minden dolgozónak munkanélküli biztosítás, akár otthon, akár külföldön dolgoznak. (…)
• 2. Adóvisszatérítés 2 havi bér értékében minden dolgozónak. (…)
• 3. Tisztes munka a válság előtti 3 millió munkanélkülinek, a jelenlegi közmunkák reformja, népi szervezetek felülvizsgálatával. (…)
• 4. Betegségbiztoítást minden kiküldetéses dolgozónak; ha a dolgozó munka nélkül marad, a kormány köteles finanszírozni.
• 5. Moratórium a lakáslebontásokra és kiköltöztetésekre. Mentesítés a büntetés és kamatok alól a szociális lakások és az alacsony jövedelműek, közöttük az elbocsátottak számára.
Mindezen intézkedések egyszerű kormányszintű intézkedést kérnek és máról holnapra alkalmazni lehetne. A pénzalapok az illegitim és eltúlzott adósságszolgálatból fedezhetőek, mely gyönge kis csapást mérne a válságért elsősorban felelős bankárokra.
A dolgozók megmentése csak az első lépés. A következő szakasz a válsághoz vezető politika megdöntése. A liberalizációt, a deregularizációt, privatizációt és a neoliberális globalizációt hátrálásra kell késztetni.
Nagyon itt az ideje, hogy a Fülöp-szigetek gazdaságát helyrehozzuk és megszabaduljunk az exportorientációtól és a munkaerőexporttól. Itt kell mindannyiunknak megélni méltó bérekkel és nem külföldön migráns dolgozóként rosszul fizetett és veszélyes munkát keresni.
A belső gazdaság fejlesztése, az ipar erősítése és a mezőgazdaság modernizálása agrárreformmal – a végső megoldás a kapitalizmus elvetése egy új társadalom által, mely nem a profitra, hanem a lakosság szükségleteinek kielégítésére épül.
Partido ng Manggagawa
“Workers Digest” 2009.márc.
Mexikó
Nemzeti konvenció az “olaj és a népszuverenitás védelméről”
Lopez Obrador, a 2006-os elnökválasztás legitim győztesének kezdeményezésére
Márc. 21-én Mexikóvárosban Lopez Obrador kezdeményezésére megtartották a nemzeti konvenciót «az olaj és a népszuverenitás védelmére». A konvención 11 000 küldött vett részt az ország 2 038 önkormányzatától, 2 200 000 tagot reprezentálva. Új politikáról döntött, melyhez csatlakozhatnak a célokkal egyetértő szociális és különféle politikai mozgalmak.
2006-ban az elnökválasztást Felipe Calderon, az amerikai imperializmus kedvence «nyerte», hála a masszív csalásnak.
Ahogy hivatalába lépett, mindent elkövetett a nemzeti vállalatok privatizálása és külföldi cégeknek átjátszása érdekében, így történt a PEMEX olajkitermelő, a mexikói gazdaság bázisa esetében is.
Calderon ellenfele ezen az elcsalt választáson Andres-Manuel Lopez Obrador volt, aki 3 éve az ellenzéki ellenállás élén áll és megakadályozta a PEMEX teljes privatizálására vonatkozó törvény megszületését. Ez a mozgalom vezetett a hatalmas konvenció megtartásához, célja, hogy 2012-ig, a következő elnökválasztásig 15 millió tagot számláljon, hogy a nemzeti szuverenitást és a PEMEX-et nemzeti vállalatként megvédje.
Minden városban «Casa del movimiento»-t (Mozgalom háza) nyitott, mely a gondolkodás és akciók központja, a szolidaritásé és a kölcsönös segítségé, a véleménycseréké és az agitációé.
A konvenció zárásaként márc. 22-én, Lopez Obrador ezt nyilatkozta: «A múlt évben az olajunk megvédése volt tevékenységünk központi eleme. Sikerült. Az állampolgárok támogatásával, a brigádokkal sikerült lefékeznünk a jobboldal, az oligarchák, Calderon és a PRI és PAN (imperialista alárendeltségű pártok — szerk.) szándékait és a PEMEX-törvény elfogadását. De tudjuk, hogy a harc nem ért véget. A csatát folytatjuk, hogy elérjük: a hazai és külföldi koncessziók oljakitermelését, a PEMEX és az Elektromos szövetségi bizottság korrupciójának megszüntetését, s azt is, hogy olajunk finomítása itt, Mexikóban történjék, ezzel munkahelyeket teremtsünk és fejlődjön iparunk.»
A Mozgalom egy független és demokratikus dolgozók pártjáért (MPTDI) hívei, akik tökéletesen egyetértenek az összejövetel megfogalmazásaival, hozzáteszik a dolgozók független szervezeteinek és saját pártjuknak fontosságát.
Luis Vasquez.
Lopez Obrador levele az észak-amerikai államtitkárhoz
Lopez Obrador közzéadta azt a levelet, melyet az észak-amerikai államtitkárnak, Hillary Clintonnak címzett, annak mexikói látogatása alkalmából, márc. 24-én. «Hatalombitorló és gyenge kormányt kell elviselnünk (…). De van egy erős mozgalmunk, hogy mint nemzet védjük jogainkat és szuverenitásunkat.» Utalva a szégyen falára, melyet az é-amerikai hatóságok emeltek, hogy hermetikusan zárja le az USA határát Mexikóval: «A megoldás a kivándorlásra és a biztonságra nem ebben a falban található, sem pedig a militarizációban, hanem Mexikó gazdasági és társadalmi fejlődésében (…). Elkerülhetetlen, hogy országaink kapcsolata egyenlő felek közötti együttműködésen alapuljon, nem pedig kényszerítő intézkedések alkalmazásán.»
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Cigányság - rasszizmus
A magyar közvéleményben terjed a rasszizmushoz mindenképpen közelálló fóbia. Durva cigányviccek, hamis statisztikák, tudományos alapot nélkülöző eszmefuttatatások keringenek. Komoly emberek hiszik, hogy a fő gond : a magyarországi cigányság.
Ilyen téveszme, hogy a cigányság létszáma olyannyira növekszik a magas gyermekszületési aránnyal, hogy az már-már veszélyezteti a «magyarság fennmaradását». Túl azon, hogy ezt semmiféle statisztika alá nem támasztja, a cigányság létszáma jóval az egymillió alatt marad szemben a 9 millióval, hozzá kell tenni még egy adatot: a cigány (mélyszegény) körülmények között élők születéskor várható életkorát, mely jelenleg 17-18 évvel alacsonyabb a «magyar» átlagnál. Ez a mérőszám igen fontos körülményekre utal, arra, hogy a környezet, amibe születünk, jelentősen befolyásolja nemcsak életünk minőségét, hanem hosszát is. Nézzük akkor, mennyiben vétkesek a cigányok ők maguk ezért a várhatóan korai halálért. Azt mondják, a cigányok nem dolgoznak, nem akarnak dolgozni. Egyetlen érvvel meg lehet cáfolni. A múlt rendszer, a «létező szocializmus» teljes foglalkoztatást nyújtott a cigányoknak (is), gyakorlatilag a cigánysággal építtette fel az ipart: az építkezések, a nagyüzemek, a bányák, stb. alkalmazták őket, a nehéz fizikai munkakörülmények között becsülettel helyt is állt. Fizetéséből megélt, gyarapodott. Az elmúlt 20 évben – a privatizálásokkal, a nagyüzemek likvidálásával, a munkahelyek megszűnésével – elsőként a romákat tették ki az utcára, azóta pedig, tudjuk jól, nem csak ők, de diplomások, pedagógusok, szakmunkások, stb. sem kapnak munkát (egyszerű, nézzük meg mennyi munkahelyet kínálnak mennyi munkanélkülire!). Ma már 2-3 millió ember él „szociális gettóban”, s csak harmaduk cigány! Annak ellenére, hogy az ország 20 éve attól hangos, hogy mennyi pénzt áldoz az állam a cigányságra (1996 és 2006 között 120 milliárd), maga a Számvevőszék állapította meg, hogy ”nem lehetséges ezen összeg nyomonkövetése”. Nem, mert felemésztette a bürokrácia, az uram-bátyám klikkek adom-veszemje; az bizonyos, hogy célját, ha volt neki, el nem érte, a cigányság helyzetén jottányit nem javított. A kis „zsákutca-falvakén” sem, ahová kerültek, s manapság sok helyen már többségi lakosként élnek, nincs munka, nincs infrastruktúra, az alapvető szolgáltatásokat nem tudják fizetni, lakásukat elveszítik (már vannak olyan családok, melyek ismét barlangokban laknak!). A túlélés is eleve hihetetlen, 2007-ben egy négytagú család megélhetéséhez hivatalosan 192 ezer Ft kellett, az egy családra jutó havi átlagos segély pedig 32 ezer Ft volt.... Mindent megmagyaráznak ezek a számok, azt is, amit Ferge Zsuzsa így jelez: «a többi tragikusnak nevezhető társadalmi folyamat - például a cigányok erősödő, szegregálódást erősítő elutasítása, a területi olló nyílása, rossz képzési struktúra, illetve az "életbe kilépők" ötödének piacképtelenséghez vezető rossz iskolázása... ». A cigányokat – és a marginalizálódott magyarokat – nem kellene «eltartani», ha az ipar, a mezőgazdaság, a népgazdaság egésze nem került volna magánkézre, a közszolgáltatások nem csökkennének, nem tették volna tönkre és adna mindenkinek megélhetést. A rendszerváltás óta minden kormány a tőke szolgálatába ált, az új kormány is a belőlünk profitáló, a mi munkánkból élő munkáltatók terheit csökkenti, a munkavállalókét pedig emeli, most is velünk akarja megfizettetni a proftszerzés, a válság árát!
A cigányság évszázadokkal ezelőtt vándorolt be a Kárpát-medencébe (ugyanúgy került ide, mint a magyarság ősei), «befogadta» az akkori állam, mert hasznos szerepet töltött be. Ebből az országból kizárni nem lehet, úgyanúgy államalkotó, mint a «magyarok», betelepült svábok, szlovákok, keleti területeink románjai, délen pedig délszávjaink. Mindannyiunknak jogunk van nyelvünk használatára, kultúránk, hagyományaink ápolására. Jogunk van a munkához is! A romák, éppúgy, mint bármely más nép, maguk sem egységesek, s sem csak törzsi különbözőségeik tekintve, hanem az osztálytagozódásuk szerint is: vannak gazdagok és szegények, s érdekellentéteik is tettenérhetők pl. a törvényellenes kölcsönügyletekben. Aki cigánybűnözés után kiált, nézzen körül! Mit várhat a piacgazdaságtól, aki nyomorban él, munkája valószínűleg soha nem lesz ebben a társadalomban, de méltó élete bizonyosan nem? Becsületesen gyűjtheti a vasat kiskocsival, túrhat gödröt szén után kutatva… élet ez? Mindnyájunknak, aki nem tőkepénzéből él, azonos az érdeke! Munkát akarunk, azok számára is, akikre «nincs szükség», azoknak, akiknek van, de bármikor elveszíthetik! Biztos és tisztességes megélhetést!
Mit tehet az átlag állampolgár? Ha lehet, vitakozzunk, ha nem, vissza kell utasítani a vádakat. Nincs bűnöző és becsületes nép, csak egyedek. Keresni kell az okokat, az előítéleteket magunkban kell legyőzni először, meg kell érteni azokat, olvasni (szépirodalmi műveket, Gorkijt, Choli Daróczit, Lakatos Menyhértet, Moldovát), s ha megismerünk valamit, attól sem vagyunk messze, hogy tegyünk is. A népek egymás ellen ugrasztása csak igazi ellenségeinknek kedvez …
Ilyen téveszme, hogy a cigányság létszáma olyannyira növekszik a magas gyermekszületési aránnyal, hogy az már-már veszélyezteti a «magyarság fennmaradását». Túl azon, hogy ezt semmiféle statisztika alá nem támasztja, a cigányság létszáma jóval az egymillió alatt marad szemben a 9 millióval, hozzá kell tenni még egy adatot: a cigány (mélyszegény) körülmények között élők születéskor várható életkorát, mely jelenleg 17-18 évvel alacsonyabb a «magyar» átlagnál. Ez a mérőszám igen fontos körülményekre utal, arra, hogy a környezet, amibe születünk, jelentősen befolyásolja nemcsak életünk minőségét, hanem hosszát is. Nézzük akkor, mennyiben vétkesek a cigányok ők maguk ezért a várhatóan korai halálért. Azt mondják, a cigányok nem dolgoznak, nem akarnak dolgozni. Egyetlen érvvel meg lehet cáfolni. A múlt rendszer, a «létező szocializmus» teljes foglalkoztatást nyújtott a cigányoknak (is), gyakorlatilag a cigánysággal építtette fel az ipart: az építkezések, a nagyüzemek, a bányák, stb. alkalmazták őket, a nehéz fizikai munkakörülmények között becsülettel helyt is állt. Fizetéséből megélt, gyarapodott. Az elmúlt 20 évben – a privatizálásokkal, a nagyüzemek likvidálásával, a munkahelyek megszűnésével – elsőként a romákat tették ki az utcára, azóta pedig, tudjuk jól, nem csak ők, de diplomások, pedagógusok, szakmunkások, stb. sem kapnak munkát (egyszerű, nézzük meg mennyi munkahelyet kínálnak mennyi munkanélkülire!). Ma már 2-3 millió ember él „szociális gettóban”, s csak harmaduk cigány! Annak ellenére, hogy az ország 20 éve attól hangos, hogy mennyi pénzt áldoz az állam a cigányságra (1996 és 2006 között 120 milliárd), maga a Számvevőszék állapította meg, hogy ”nem lehetséges ezen összeg nyomonkövetése”. Nem, mert felemésztette a bürokrácia, az uram-bátyám klikkek adom-veszemje; az bizonyos, hogy célját, ha volt neki, el nem érte, a cigányság helyzetén jottányit nem javított. A kis „zsákutca-falvakén” sem, ahová kerültek, s manapság sok helyen már többségi lakosként élnek, nincs munka, nincs infrastruktúra, az alapvető szolgáltatásokat nem tudják fizetni, lakásukat elveszítik (már vannak olyan családok, melyek ismét barlangokban laknak!). A túlélés is eleve hihetetlen, 2007-ben egy négytagú család megélhetéséhez hivatalosan 192 ezer Ft kellett, az egy családra jutó havi átlagos segély pedig 32 ezer Ft volt.... Mindent megmagyaráznak ezek a számok, azt is, amit Ferge Zsuzsa így jelez: «a többi tragikusnak nevezhető társadalmi folyamat - például a cigányok erősödő, szegregálódást erősítő elutasítása, a területi olló nyílása, rossz képzési struktúra, illetve az "életbe kilépők" ötödének piacképtelenséghez vezető rossz iskolázása... ». A cigányokat – és a marginalizálódott magyarokat – nem kellene «eltartani», ha az ipar, a mezőgazdaság, a népgazdaság egésze nem került volna magánkézre, a közszolgáltatások nem csökkennének, nem tették volna tönkre és adna mindenkinek megélhetést. A rendszerváltás óta minden kormány a tőke szolgálatába ált, az új kormány is a belőlünk profitáló, a mi munkánkból élő munkáltatók terheit csökkenti, a munkavállalókét pedig emeli, most is velünk akarja megfizettetni a proftszerzés, a válság árát!
A cigányság évszázadokkal ezelőtt vándorolt be a Kárpát-medencébe (ugyanúgy került ide, mint a magyarság ősei), «befogadta» az akkori állam, mert hasznos szerepet töltött be. Ebből az országból kizárni nem lehet, úgyanúgy államalkotó, mint a «magyarok», betelepült svábok, szlovákok, keleti területeink románjai, délen pedig délszávjaink. Mindannyiunknak jogunk van nyelvünk használatára, kultúránk, hagyományaink ápolására. Jogunk van a munkához is! A romák, éppúgy, mint bármely más nép, maguk sem egységesek, s sem csak törzsi különbözőségeik tekintve, hanem az osztálytagozódásuk szerint is: vannak gazdagok és szegények, s érdekellentéteik is tettenérhetők pl. a törvényellenes kölcsönügyletekben. Aki cigánybűnözés után kiált, nézzen körül! Mit várhat a piacgazdaságtól, aki nyomorban él, munkája valószínűleg soha nem lesz ebben a társadalomban, de méltó élete bizonyosan nem? Becsületesen gyűjtheti a vasat kiskocsival, túrhat gödröt szén után kutatva… élet ez? Mindnyájunknak, aki nem tőkepénzéből él, azonos az érdeke! Munkát akarunk, azok számára is, akikre «nincs szükség», azoknak, akiknek van, de bármikor elveszíthetik! Biztos és tisztességes megélhetést!
Mit tehet az átlag állampolgár? Ha lehet, vitakozzunk, ha nem, vissza kell utasítani a vádakat. Nincs bűnöző és becsületes nép, csak egyedek. Keresni kell az okokat, az előítéleteket magunkban kell legyőzni először, meg kell érteni azokat, olvasni (szépirodalmi műveket, Gorkijt, Choli Daróczit, Lakatos Menyhértet, Moldovát), s ha megismerünk valamit, attól sem vagyunk messze, hogy tegyünk is. A népek egymás ellen ugrasztása csak igazi ellenségeinknek kedvez …
2009. április 17., péntek
Felhívás
Felhívás
Az 1956. aug. 8-i belgiumi Marcinelle (Charleroi) Bois du Cazier bányakatasztrófában 262 bányász vesztette életét, közöttük 3 magyar: Hoflinger Sándor (szül. Felsőgalla), Hrabovszky István (szül. Sarkad) és Peres János (szül.Vésztő). Minden nemzet állított emléket a bányamúzeum emlékhelyén, a magyar haza 53 éven keresztül elfelejtette fiait…
A magyar bányászszakszervezet és egy ifjúsági szervezet ebben az évben pótolni akarja a mulasztást.
Korlátozott anyagi lehetőségeik pótlására kéréssel fordultunk a hazánk eu-i parlamenti képkiselőihez, eredménytelenül. Így Önöket kérjük, hogy támogassák ezt a nemes kezdeményezést – egyben figyelmükbe ajánlom a múzeum megtekintését is.
Kérem, hogy lehetőségeik szerint bármekkora összeget utaljanak a következő számlára «belgiumi magyar bányászok» megjelöléssel:
Szlaszám,IBAN: HU73120119110015798700100002
Swift/bic/-kód: UBRT HUHB
A számla tulajdonosa: Magyar Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány
Még esetenként kérni szokták a bank címét és nevét: Raiffeisen Bank Zrt., 1054 Budapest, Akadémia u. 6.
Köszönettel és üdvözlettel a szervezők nevében:
Anyiszonyan Klára
(További felvilágosítás kérhető: somiklara@freemail.hu)
Az 1956. aug. 8-i belgiumi Marcinelle (Charleroi) Bois du Cazier bányakatasztrófában 262 bányász vesztette életét, közöttük 3 magyar: Hoflinger Sándor (szül. Felsőgalla), Hrabovszky István (szül. Sarkad) és Peres János (szül.Vésztő). Minden nemzet állított emléket a bányamúzeum emlékhelyén, a magyar haza 53 éven keresztül elfelejtette fiait…
A magyar bányászszakszervezet és egy ifjúsági szervezet ebben az évben pótolni akarja a mulasztást.
Korlátozott anyagi lehetőségeik pótlására kéréssel fordultunk a hazánk eu-i parlamenti képkiselőihez, eredménytelenül. Így Önöket kérjük, hogy támogassák ezt a nemes kezdeményezést – egyben figyelmükbe ajánlom a múzeum megtekintését is.
Kérem, hogy lehetőségeik szerint bármekkora összeget utaljanak a következő számlára «belgiumi magyar bányászok» megjelöléssel:
Szlaszám,IBAN: HU73120119110015798700100002
Swift/bic/-kód: UBRT HUHB
A számla tulajdonosa: Magyar Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány
Még esetenként kérni szokták a bank címét és nevét: Raiffeisen Bank Zrt., 1054 Budapest, Akadémia u. 6.
Köszönettel és üdvözlettel a szervezők nevében:
Anyiszonyan Klára
(További felvilágosítás kérhető: somiklara@freemail.hu)
2009. április 16., csütörtök
A fekete gazdaságról
Az új jobboldali, polgári kormány gyalázatos megszorításai ellen felszólalók egyik kedvenc fordulata, hogy megszorítások helyett a feketegazdaság elleni fellépést kellene erősíteni. Ma reggel például a VDSZSZ vezetőjétől hallottam ezt a TV -ben.
Először is leszögezem: én a teljes és igazságos közteherviselés híve vagyok. Meggyőződésem, hogy vannak olyan feladatok, amiket a társadalomnak társadalmi méretekben kell megszerveznie, megoldania és ezek terheit természetesen a társadalom tagjainak kell viselniük. Bárki, aki ez alól bármilyen módon kibújik, erkölcstelen, bűnös, antiszociális.
De ezekután nézzük kicsit meg precízebben a jelenleg kialakult helyzetet:
- A társadalom aktív teremtő, dolgozó rétegei egy adott időszakban a fehér gazdaságban létrehoznak "Efh" értéket, a fekete gazdaságban "Efk" értéket,
- A fehérgazdaságból származó értékből "Adó" nagyságú adót befizetnek az államnak,
- Az állam ebből fedezi a társadalmilag szükséges közfeladatokat (egészségügy, oktatás, szociális rendszer, honvédelem...stb), ezt jelöljük "Közf"-el, másrészt ebből fedez olyan állami feladatokat, amik magának a kapitalista rendszernek, az állami elnyomásnak a fenntartásához szükséges (pl. pártok finanszírozása, bürokrácia, a rendörség "elnyomó" szerepének finanszírozása... stb), ezt jelöljük "Elny"-al, harmadrészt és nem elhanyagolható mértékben a már többszörösen visszafizetett igazságtalan adósságszolgálatot teljesítí a centrumországok irányába, ezt jelöljük "Adósság"-gal.
- Természetesen, mind a fehér, mind a fekete gazdaság szereplői, mind az állam a megtermelt, megszerzett értéket nem teljes egészében fogyasztja el, hanem annak egy részét beruházásokra forditja , ezt jelöljük "Beruh"-al.
Tehát az adott időszakban a társadalom tagjai a következő értéket "fogyaszthatják" el, ebből az értékből tartják fenn magukat:
Fogyasztás = Efh - Adó + Efk - Beruh + Kozf
Nyilvánvaló, hogy a
Fogyasztas < Efh + Efk - Beruh
mivel az állam a beszedett adók egy részét nem forgatja vissza a társadalomba emberi szükségletek kielégítésére, hanem adóságszolgálatként kifizeti illetve saját elnyomó funkciójának fenntartására fordítja (ez az "elpazarolt" rész az Elny+Adóság).
Ha a fekete gazdaságot kifehérítjük akkor az "Ekf" értékből (ami eddig teljes egészében el lett fogyasztva vagy beruházásra lett fordítva) is egy rész bizony az adóságszolgálatra és az "Elny" költségekre lesz fedezve, és igy összeségében csökken a társadalom számára tényleges emberi szükséglet kielégítésre használható erőforrás.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a fekete gazdaság "igazságos" lenne, hiszen ebben a rendszerben a szerencsés/ügyes kivételezettek kibújnak a közfeladatok finanszírozása alól és a szerencsétlen/ügyetlenebb/becsületes többség viseli ennek teljes terheit. Az más kérdés, hogy mindenkinek szive joga erkölcsi alapon az igazságosabb megoldást támogatni akkor is ha az összeségében alacsonyabb fogyasztást, életszinvonalat eredményez, egy ilyen erkölcsi döntésnek azonban messze menő következményei vannak amit érdemes végiggondolni....
Mindenesetre, amikor a fekete gazdaság kifehérítéséről beszélünk, azért mindig lebegjen ez is a szemünk elött és ne felejtsük el néha hozzátenni azt is, hogy ehhez egy olyan állam kellene, amelyben az emberek megbíznak, biztosak benne, hogy adóforintjaik valóban a köz érdekét fogják szolgálni.
2009.04.19. Utopszkij
A politikai foglyokkal való Nemzetközi Szolidaritás Napja
A különféle kormányok még 2009-ben is több ezer politikai foglyot tartanak börtönben világszerte. Ne gondoljunk csak a «társadalmilag elmaradott» országokra vagy diktatúrákra, Izrael, az Egyesült Államok, az Európai Unió ugyancsak élen járnak a listán.
A világon embermilliók harcolnak az elnyomás, a társadalmi igazságtalanság, a kizsákmányolás ellen. Küzdenek egy olyan világért, melyben nem a kapitalizmus logikája irányítja a világot. Küzdenek egy olyan sokszínű Földért, melyen a népek számára lehetőség nyílik a túlélésre. A politikai foglyok még börtönükben is továbbra a küzdelem és az elkötelezettség útját járják, folytatják a harcot az elnyomás, az igazságtalanság ellen.
Franciaországban és Spanyolországban több száz baszk politikai foglyot szétszórva tart fogva mindkét állam, kommunista elvtársainkat, korzikaiakat, galiciaiakat, katalánokat, bretonokat, anarchistákat. Olaszországban az ellenzéki mozgalmakat üldözik és az egyre nagyobb függetlenséget kívánó szardíniai mozgalmakat fojtják el. Németországban viták folynak arról a lehetőségről, hogy tovább bővítsék a politikai foglyok büntethetőségét... és az összes nyugat-európai országban a tőke ellen küzdő szakszervezeti tagok, dolgozók vannak börtönben.
A francia, spanyol, belga és német börtönök megmutatják azt a – meglehetősen magas – árat, melyet az állam akar megfizettetni ellenségeivel. A bírák és törvények habozás nélkül kiszolgálják a kapitalista államot – szemforgatóan a demokrácia nevében! Az USA-ban bebörtönzött kubai ötök és kolumbiai foglyok, a jakutföldi Szergej Uruszov, a portoricoi foglyok, a különböző országokban, de különösen Törökországban fogva tartott kurdok, az izraeli börtönök palesztin foglyai és minden, akármilyen ürüggyel letartóztatott politikai fogoly érdekében ápr. 17-én követeljük politikai fogolystátuszuk tiszteletben tartását, de főként azonnali kiszabadulásukat!
nemzetközi aktivisták
A világon embermilliók harcolnak az elnyomás, a társadalmi igazságtalanság, a kizsákmányolás ellen. Küzdenek egy olyan világért, melyben nem a kapitalizmus logikája irányítja a világot. Küzdenek egy olyan sokszínű Földért, melyen a népek számára lehetőség nyílik a túlélésre. A politikai foglyok még börtönükben is továbbra a küzdelem és az elkötelezettség útját járják, folytatják a harcot az elnyomás, az igazságtalanság ellen.
Franciaországban és Spanyolországban több száz baszk politikai foglyot szétszórva tart fogva mindkét állam, kommunista elvtársainkat, korzikaiakat, galiciaiakat, katalánokat, bretonokat, anarchistákat. Olaszországban az ellenzéki mozgalmakat üldözik és az egyre nagyobb függetlenséget kívánó szardíniai mozgalmakat fojtják el. Németországban viták folynak arról a lehetőségről, hogy tovább bővítsék a politikai foglyok büntethetőségét... és az összes nyugat-európai országban a tőke ellen küzdő szakszervezeti tagok, dolgozók vannak börtönben.
A francia, spanyol, belga és német börtönök megmutatják azt a – meglehetősen magas – árat, melyet az állam akar megfizettetni ellenségeivel. A bírák és törvények habozás nélkül kiszolgálják a kapitalista államot – szemforgatóan a demokrácia nevében! Az USA-ban bebörtönzött kubai ötök és kolumbiai foglyok, a jakutföldi Szergej Uruszov, a portoricoi foglyok, a különböző országokban, de különösen Törökországban fogva tartott kurdok, az izraeli börtönök palesztin foglyai és minden, akármilyen ürüggyel letartóztatott politikai fogoly érdekében ápr. 17-én követeljük politikai fogolystátuszuk tiszteletben tartását, de főként azonnali kiszabadulásukat!
nemzetközi aktivisták
2009. április 15., szerda
Petició a gyed megkurtitàsa ellen
Csatlakozni lehet az alàbbi linken:
http://www.petitiononline.com/gyed01/petition.html
http://www.petitiononline.com/gyed01/petition.html
2009. április 14., kedd
Nemzetközi információk
2009. ápr. 8. 331.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Guadeloupe: az LKP nem vesz részt az Outre-mer (francia tengerentúli területek) értekezletén. Az LKP nyilatkozata: «Mi az ördög ez az értekezlet?» A kormány a 44 napos sztrájk után aláírt béregyezmény «behatárolt kiterjesztését» készül bejelenteni. «Ez sztrájkokat indít Guadeloupe-ban» réagált Elie Domota, az LKP vezetője.
USA: az Egység és Függetlenség által megjelentetett cikkekből: «A General Motors vezető menedzserét elbocsátották. Csak szimbólum?». «Ha a dolgozókat bocsátják el, az számunkra és családjuknak katasztrófa. Mozgósítanunk kell az igazságért.»
A béreken alapuló egészségügyi rendszerért a szakszervezet kampányt folytat. Az USA 31 államából 150 munkásmozgalmi képviselő alapította 2009 januárjában.
Olaszország: ápt. 4-én 2 és fél millió tüntető Róma utcáin a CGIL felhívására.
Interjú Lorenzo Varaldoval; az elbocsátások megtiltásáért harcoló bizottság szervezője ebben a kampányban mutatja be a következő tartományi választások listáját.
Moldávia: független munkásjelölt «antikrízis terve» a dolgozók szolgálatában.
Lettország: 10 000 pedagógus tüntet Riga utcáin a kormány munkabércsökkentési elképzelései ellen.
Franciaország: A G20 csúcs után, a Független Munkáspárt (POI) kommünikéje, «a G20 csak egy háborús gépezet az egész világ népei ellen!»
Kína: a Kína-bizottság közleménye:
«üdvözöljük, hogy Yao Fuxin munkásdelegátus végre szabad!» 7 év börtön után…
Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Guadeloupe
Az LKP nem vesz részt a tengerentúli területek (Outre-mer) értekezletén
(közlemény)
“Ki diab “états généraux” Ésa?”
(Mi az ördög az a “rendi gyűlés”?)
• A Nicolas Sarkozy által eldöntött értekezlet Párizsban ápr. 15-május 15 között zajlik, jelentette be Richard Samuel prefektus, az Outre-mer főképviselője.
• Munkája folytatódik Párizsban a jún. 8-i héten, országos szintézise jún. végére várható.
• A 48 szakszervezetet és népi szervezetet tömörítő LKP, a guadeloupe-i általános sztrájk vezetője tudatta, hogy nem vesz részt rajta.
Az általános sztrájk és a történelmi jelentőségű népi mozgalom arra indította a francia államot, hogy az LKP dinamikájának megtörésére megrendezze az értekezletet.
Az LKP nyilatkozata: Pon (semmi) «états généraux» nem diktálhat a guadeloupe-i népnek!
—M. Sarkozy Párizsból ötlötte ki.
—M. Sarkozy Párizsból jelölte ki a központi koordinátort.
—M. Sarkozy Párizsból jelölte meg a referáló személyeket.
—M. Sarkozy Párizsból határozta meg ennek működési módját, ideértve a legkisebb részleteit is (műhelyek, tárgya, műhelyek vezetői, határidő napló, stb.).
— Párizsból... vagy inkább... Párizsban csinálják ennek a szalonvitának a szintézisét!
Az LKP elutasítja, hogy M. Sarkozynek és guadeloupe-i fülelőinek szociális, gazdasági és kulturális biztosítékává váljon! Yo ja désidé biten a yo (már eldöntötték a dolgokat)!
Kimondjuk, hogy népünk értekezlete már 2008 decemberében elkezdődött és platformunk 146 pontja tartalmazza társadalmunk állapotát, a 400 éve tartó és a profiton alapuló egyenlőtlenséget. A 44 nap alatt harcban megszerzett szociális előnyök népünkben óriási reményeket keltettek. Az LKP a néppel új gazdasági-társadalmi viszonyokat akar, melyek szükségleteinket kielégítik. Képesek vagyunk erre.
Mi magunk akarjuk környezetünket kímélve megtermelni élelmünket, teljes foglalkoztatást akarunk, pénzügyi igazságot, az ifjúság számára megfelelő oktatást és kulturális identitásunk védelmét. Demokratikus társadalmat akarunk, mely a nép jogait tiszteletben tartja és biztosítja azt a formát és tempót, melyet az választ.
(…)
Annou sanblé (tartsunk össze) elképzeléseinkért és követeléseinkért!
La Gwadloup sé tannou! La Gwadloup sépa ta yo! Yo péké fè sa yo vlé an péyi an nou
(Guadeloupe a mienk! Guadeloupe nem az övék! A mi országunkban nem csinálnak azt, amit akarnak!).
Manten (Lamentin),
2009.ápr.4.
A kormány az általános sztrájk utáni egyezmény megcsonkítására készül
Az LKP, Elie Domota elítéli a kísérletet
• A kormány be akarja jelenteni az elért béralku «behatárolt kiterjesztését».
• Az egyezményt így pontosan sajátosságaitól fosztaná meg, az «előszótól», mely ültetvényes társadalomnak jellemzi a guadeloupe-it és az 5. ponttól, az állami segítség 36 havi és a helyi kollektív szerződés 12 havi határidejétől a 200 eurós béremelést illetően.
• «Sok sztrájk lesz még Guadeloupe-ban», reagált Elie Domota, az LKP kollektíva.
Az LKP ápr. 2-i gyűlésén Elie Domota visszautasította a kormány kísérletét az aláírt szerződés megkérdőjelezésére.
«Több mint 45 000 bérből élő élvezi az aláírt egyezmény előnyeit minden szektorban, a magánklinikáktól az ingatlancégekig… a Medef köreibe tartozók is. Aláírták, mert világosan megmondtuk, ha nem teszik, a dolgozók nem állnak munkába (…)
2009. ápr.3-án újból összeül egy bizottság a Bino egyezmény kiterjesztéséről. Mi nem számítunk a kiterjesztésre. Az államot dirigáló Medef dönt arról, hogyan határoz az állam! Ha a kiterjesztést elkezdik, először is leveszik az előszót, mert nem szeretik az igazságot leírva látni. Leveszik az 5. pontot is a záradékkal, hogy az emelésből 50 eurót veszítsünk az első évben, 200-at 3 év alatt.
Ez azt jelenti, hogy holnaptól mindenütt, ahol nem alkalmazzák a Bino egyezséget, sztrájkba kell lépnünk. A gyógyszertári szakszervezet nem akarja alkalmazni, így 200 gyógyszertári alkalmazott a következő héttől be is szünteti a munkát!
(…) Mi csak azt mondjuk: a Bino egyezmény teljes terjedelmében alkamazni kell... Nem lehet feldarabolni. Ezt az álláspontot kell képviselni.
Csak ebben a szövegkörnyezetben jöjjenek értekezletet tartani! Tehát elvtársak, találkozunk május elsején, megmutatjuk, mi is az az értekezlet ... Ansanm nou ka lité! Ansanm nou ké gannyé! (Együtt harcoltunk! Együtt fogunk győzni!).»
USA
A General Motors menedzsere. Csak szimbólum?
Még ha a szimbólum, melyet a GM végrehajtó vezetőjének menesztése jelent, némelyeket kielégít és megtéveszt is, milyen hatása lesz ennek az elbocsátásnak? A menedzser mégiscsak multimilliárdosként távozik. Már nincs szüksége semmire. A lakásától az ételéig, a társadalombiztosításától a biztos «nyugdíjig»…
Amikor az autóipari munkásságot bocsátják el, azt katasztrófa követi. A soványka megtakarítások gyorsan elfogynak a kölcsönök fizetésére, a társadalombiztosítás megszűnik az egész család számára. Végül pedig a lakhatás is, mert nincs pénz a törlesztésre. Miután éveken át azt tette, amit az ország tőle kért, hirtelen kidobják. A szociális válságot a reménytelenség érzése táplálja.
Nem kiáltok farkas után, de strucc sem vagyok, fejemet a homokba dugva.
Mit tegyünk?
A szimbólum nagyon szimpatikus, ha valami perspektíva követi. Az pedig nem az elnöktől jön, kinek kezét megköti a kongresszus, mivel túl sokan vannak, akik lelküket eladták már egy-egy nagyvállalatnak.
A perspektíva mi magunk vagyunk. Az a képességünk, hogy együtt döntsünk akciókról, hogy a gazdasági és társadalmi igazságot elnyerjük, ez a perspektíva.
Mobilizálódnunk kell az igazságért. Embermilliók kellenek, akik készek elhagyni gépeiket és az utcára vonulni.
Ezt kell tennünk, hogy országunkat megőrizzük.
Austin (az Egység és függetlenség publikációja)
Szakszervezeti vezetők követelik, hogy a béreken alapuló rendszer Obama egészségügyi reformjainak részét képezze
Az egyetlen pénztárral rendelkező általános betegbiztosítás híveinek tiltakozásai után, John Conyers kongresszusi tag, a béreken alapuló betegbiztosítás híve kapott csak meghívót Obama elnök csúcstalálkozójára a márc. 5-i egészségügyi reformról szóló vitára. Mark Dudzic, az egyetlen pénztárral rendelkező általános betegbiztosítást preferáló Szakszervezeti Kampánytól azt nyilatkozta, hogy a Conyers modellnek kellene a vita központjában lenni.
Marc Dudzic: «Azt gondolom, hogy a Conyers törvénytervezetet 6 hónapon belül be kell mutatni. Azt hiszem, a gazdasági krízis súlyosbodásával logikus módon fel fog merülni ez a kérdés».
Az Obama-adminisztráció terve, hogy egy olyan «egészségügyi csúcstalálkozót» tartson, mely kizárja az egyetlen pénztáras rendszer híveit, erős szakszervezeti reakciókat váltott ki az egész országban.
"Obama jelezte, hogy adminisztrációja új, «általános» egészségügyi rendszert vezet be még ez évben. Jelenleg mintegy 48 millió amerikai nem rendelkezik ezzel, így érthetőek a remények. Üdvözöljük az elnöki elhatározást azoknak a dolgozóknak a nevében is, akik éppen elveszítették munkahelyüket, így betegségbiztosításukat is. Ugyanakkor nyugtalanok vagyunk, hogy a kormány a 120 meghívott közé olyat nem invitált, aki a HR 676 híve lenne. Ezért felhívunk mindenkit, aki támogatja akciónkat, írjon a Fehér Házba és követelje, hogy véleményünket ki tudjuk fejezni."
A Képviselőház HR 676 törvénytervezetét, «az egészségügy mindenkire történő kiterjesztése és javítása» törvényt John Conyers kongresszusi tag ismét bemutatta, 59 más kongresszusi tag is támogatja. Ez megakadályozná a biztosítási ipart abban, hogy az emberek szerencsétlenségéből profitáljon (mint a Medicare szisztéma), lehetővé tenné a franchise és átalány nélküli ellátást, óvatos pénzügyi módon. Ezért is támogatja többszáz szakszervezeti tömörülés és nagyszámú civil ill. egyházi szervezet.
«Az első szakasz, hogy a HR 676 törvénynek legyen «helye» a következő egészségügyi reform csúcstalálkozón» jelentette ki a dél-karolinai AFL-CIO elnöke de Caroline du Sud, Donna Dewitt.
A Szakszervezeti Kampány vezetői kérték Obamát, hogy szerepeljen más tervezet is Medicare-en kívül, mely csak a magán biztosítási vállakozások profitirányult ajánlatát tartalmazza. «Az ajánlatok ahelyett, hogy gyógyításunkra szolgálnának, kereskedelmi jellegűek és a magánvállalkozások zsebeit készülnek megtömni, nem fogják sem limitálni, sem felügyelni az árakat vagy javítani a kezelések minőségét» mondta Fernando Gapasin, a nyugat-oregoni szakszervezeti központ tanácsának elnöke.
A massachusettsi szakszervezeti felelősök pedig különösképpen nyugtalankodnak annak láttán, hogy államuk törvénye magán betegbiztosítással kötendő szerződésre kötelez minden egyént és mint követendő példával dicsekszik ezzel!
«A múlt hónapban 40 szakszervezeti felelős kolléga írt Obamának, hogy vessék el a massachusettsihez hasonló megoldásokat, mely a rendszer szívében meghagyná a magánbiztosítókat egyéni szerződésekkel és adókból fizetett társadalmi szubvenciókkal, de nem nyújtana elegendő szolgáltatást, a válság idején pedig még több problémával járna», nyilatkozta Peter Knowlton, az észak-keleti régió elektromos szakszervezeti elnöke (United Electrical Workers Union-UE).
«Ha a találkozóról valakit ki kellene zárni», mondta Ray Stever, New Jersey állam ipari szakszervezeti tanácsa elnöke, «akkor a biztosítótársaságok embereit. Felelősek a válságért. Eget és földet meg fognak mozgatni annak érdekében, hogy folytassák tevékenységüket és visszautasítsák az amerikaiknak azt az egészségügyi szolgáltatást, amit más ipari országok lakossága élvez.»
Geri Jenkins, a kaliforniai betegápolók szakszervezetének társelnöke (California Nurses Association/National Nurses Organizing Committee): «Minden reform, mely a biztosítási szerződésen alapuló rendszer általánossá tételéhez lenne kiindulópont, bukáshoz vezetne és csak frusztrálná a valódi megoldást kereső közvéleményt és azt a politikai tőkét tenné kérdőjelessé, amelyet az adminisztráció nyerne a reform révén.»
A béreken alapuló egészségügyi rendszerért indított Szakszervezeti Kampányhoz más szervezetek is csatlakoztak, melyek követelik, hogy véleményük meghallgatásra talájon a reformról szóló vitában. A Kampány jan. 10-én alakult St. Louisban (Missouri), 31 államból 150 munkásszervezet részvételével, melyek támogatják a HR 676-ot. A harc az általános betegbiztosításért igényli a dinamikus beavatkozást a munkásmozgalom bázisán.
http://www.laborforsinglepayer.org.
A márciusi Egység és Függetlenség cikkéből
Olaszország
Két és fél millió dolgozó tüntetett Rómában a
CGIL felhívására
Beszélgetés Lorenzo Varaldoval, az elbocsátások megtiltásáért harcoló bizottság szervezőjével
• A CGIL felhívására ápr. 4-én 2,5 millió dolgozó tüntetett Rómában
• Annak ellenére, amit mások állítanak, a munkássztrájkok és -tüntetések nem «francia sajátosság», megsokszoródtak egész Európában.
A dolgozók nálunk is fel vannak háborodva a helyzettől. Sztrájkok törtek ki üzemekben, iskolákban (42 ezer munkakely megszűnése!!), a közszolgáltatásban, stb. Ezrek kerülnek az utcára a bezárások vagy a delokalizáció miatt, de a munkáltatók óriási profitot vágnak zsebre. Itt van pl. az Indesit esete. Torinótól 20 km-re fekszik az üzem, 650 dolgozótól szabadul meg, mert áthelyezi termelését Lengyelországba. A Fiat haszna 3,1 %-kal növekszik… mégis technikai munkanélküliséget jelentett be több ezer dolgozójának. Január-februában 370 000-rel több a munkanélküli, miközben a technikai munkanélküli órák is 553 %-kal nőttek.
Ilyen keretekben történt a római hatalmas tüntetés ápr. 4-én. Emlékeztetni kell arra, hogy a CGIL volt az egyetlen szakszervezet, mely nem írta alá a vállalatok előnyére szolgáló kollektív szerződések reformját.
A dolgozók millói érkezetek Rómába, északról és délről. A CGIL felhívását megértve követelték az elbocsátások megtiltását, a nemzeti kollektív szerződések fenntartását és minden országos szintű jog alkalmazását.
A Michelin, Pirelli és a szállítási szektor szakszervezeti felelőseivel beszélgetve rámutattak arra, hogy közvetlen elbocsátás fenyegeti őket, de ez ellen harcolni kell, nem szabad elfogadni. A Michelinnél el is érték, hogy az üzemet nem zárták be, bár egyes munkahelyeket megszüntettek. A Pirellinél folytatódik a mozgósítás.
Miután «Demokrácia és közszolgáltatás, a köztársaság egysége és nemet az Európai Unióra» nevű bizottságunkban megvitattuk, kampányról és lista állításáról döntöttünk. Azt mondtuk, sürgős a dolog, küzdeni kell az egységért, meg kell tiltani az elbocsátásokat.
Még egy kérdés felmerült a vita folyamán, mégpedig a dolgozók független képviseletét felmutató politika kérdése: ki tudna egy ekkora tömeget képviselni, mint amely Rómában ápr. 4-én tüntetett?
10 nap alatt 600 aláírást kaptunk, hogy a tartományi választásokon idulhassunk (összesen ezer kell).
Miután az Egyetértés egész Európában kampányt hirdetett az elbocsátások ellen, a POI máj. 16-ra európai munkástalálkozót hívott össze, melyet nagyon pozitívan értékelek. Egész Európában egységesen kell fellépnünk a nyomás ellen, miszerint a válságot «be kell határolni» és elfogadni bér- és életszínvonal-csökkenésünket, jogaink elvesztését.
A (volt kommunista párti vezetők által létrehozott) Demokrata párt kampányol így: «Berlusconival ellentétben az Európai Unió segíti a dolgozókat és védi az elbocsátások ellen».
Lettország
10 000 pedagógus tiltakozott Rigában a bérek csökkenése ellen:
“Élni akarunk!”
A lett pedagógusok az ellen tiltakoztak, hogy a válság által sújtott balti országban a kormány meg akarja nyirbálni a költségvetést.
A pedagógusok bérük 20 %-os csökkentésétől tartanak. A 2,3 millió lakosú Lettországban, mely 2004 óta tagja az EU-nak, néhány évvel ezelőtt kétjegyű számmal kifejezett fejlődést regisztráltak. A válság óta az ország recesszióba süllyedt. A kormány számára készített jelentésében a Pénzügyminisztérium a GDP 12 %-os csökkenésével számol ezévben, bizonyos elemzők a 15-öt is megkockáztatják.
A tüntetők, zömmel nők, az egész városközpontot bejárták ezekkel a tranparensekkel: «A válság a tiétek (a kormányé), nekünk csak a szegénység jut». Valdis Dombrovskis miniszterelnők kormánya beismerte az ország csődközeli helyzetét, egész széria rendkívül népszerűtlen költségvetési csökkentést készít elő. Ami persze nem akadályozta az IMF-et Lettország szankcionálásában, amiért az nem eléggé nyirbálta meg kiadásait. A 200 millió eurós «kölcsön» átutalását az IMF későbbre halasztotta.
«Élni akarunk», mondja Irina, a 44 éves tanítónő. 22 éves tanítás után 350 latot (498 eurót) keres havonta.
Moldávia
Független munkásjelölt
“válságellenes terve” a dolgozók érdekében
Független munkásjelölt a törvényhozói választásokon az elbocsátások és a privatizációk ellen…
Európa egyik legszegényebb országa a Moldáv Köztársaság (volt szovjet köztársaság Ukrajna és Románia között), ahol sok nyugdíjas 70 euróból él és egy pedagógus is alig dupláját keresi.
Alexandr Lomakin munkás az ápr. 5-i törvényhozási választások jelöltje, a Munkásellenállás mozgalom képviselője. A párizsi konferencián (febr. 6-7.) is résztvett. A Rabochije Izvestyija 5. számában interjújában ezt mondja: «A dolgozói jogokért, érdekekért vívott harc védelmének jelöltje vagyok.
Az a válságellenes terv, amit mi akarunk, olyan intézkedéseket követel, mint a bérek inflációval arányos indexálása, a munkáltatók masszív elbocsátásainak megtiltása, minden olyan vállalkozás államosítása, mely az államhoz fordul segítségért, a munkanélküliség felszívására nagy állami munkák programja által, a nyugdíjak, munkanélküli, rokkantsági járadékok általános emelése az életszinvonal minimumára és a törvények kijátszásával megejtett privatizáció felülvizsgálata. Ez a válságellenes program szolgálja a népesség túlnyomó többségének érdekeit».
A 2001 óta az országot vezető moldáv kommunista párt kormánya tevékenységéről Lomakin azt mondja: «Nem kommunisták, hanem valódi tőkések vörös réteggel bevonva! A gazdasági és kereskedelmi miniszter, Igor Dodon nemrégen azt nyiltakozta, hogy a magánszektor reagálhat a leghatékonyabban a piac jelenlegi fluktuációjára. Az elnök fia, Vladimir Voronin, az ország egyik legnagyobb businessmanje».
A gyakorlatilag teljes médiabojkott ellenére a jelölésnek van egy másik pozitív hozama: 2 000 állampolgári aláírás kellett bemutatni hivatalosan az induláshoz...
Franciaország
Független Munkáspárt
87 rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 PARIS
Tel. : 01.48.01.85.85 parti-ouvrier-independant@orange.fr
A G20: háborús gépezet az egész világ dolgozói ellen!
A média megfogalmazásán túl, ami a kapitalizmus rendszabályozását és úgynevezett erkölcsiesítését tartalmazza, meg kell állapítanunk, hogy a G20 alapvető döntése arról az 5 000 milliárd dolláros banki ajándékról szólt, mely «újratőkésíti a pénzügyi intézményeket», vagyis 5 ezer milliárdot ad a spekulánsoknak, akik ezeket azután a vállalatok újrastrukturálására és munkahelyek ezreinek megszüntetésére fordítják, mint a Continental, Heliez, Total, Sony, Caterpillar tette… és ami újabb elbocsátások ezreit indítja.
Amióta a szövetségi bank 1 200 milliárdot utalt át az amerikai spekulánsoknak, 75 ezer munkahely tűnt el az USA-ban. Franciaországban 420 milliárdot adott a kormány a bankoknak, ami 90 ezer munkahely megszűnésével járt januárban, 80 ezerrel februárban...
Ez az az ár, amit a G20 szeretne megfizettetni a dolgozókkal, a fiatalokkal a tőkés rendszer túlélése érdekében!
Honnak jönnek ezek a milliárdok, ha a francia elnök nem győzi elhárítani a legális kívánságokat azzal, hogy üres az államkassza? Hol vannak ezek a milliárdok, ha a miniszterelnök a stabilitási paktum előírásaira hivatkozik, az állami eladósodás csökkentésének követelményére?
A kórházak és iskolák költségvetésének megnyirbálásával keletkeznek! 50 000 kórházi, 30 000 pedagógus állás megszüntetésével! 20 000-rel a közszolgáltatásban!
A G20 és az azt követő NATO-gyűlés folyamán, az Obama-adminisztráció az Európai Unió országait kötelezte arra, hogy adjanak még többet a bankoknak, még többet a spekulánsoknak, még többet a háborúra, kezdve az agfán nép ellen! Az EU országainak kormányai pedig alávetik magukat ezeknek a követeléseknek!
De ezen politika áldozatai, a dolgozók mindenütt kezdenek felegyenesedni szervezeteikkel együtt, hogy nemet mondjanak az elbocsátásokra, a munkahelyek megszűnésére a közszolgáltatásban, hogy megvédjék életkörülményeiket, a háborúk és a kizsákmányolás ellen!
A G20 döntéseivel szemben a POI a munkásosztály és szervezetei egységére szólít, hogy:
– a spekulánsoknak adott milliárdokat konfiskálják el avégett, hogy a dolgozó népesség szükségleteire lehessen fordítani;
– Európa minden országában lángoljon fel a harc az elbocsátások megtiltásáért;
– szakítsunk az amerikai érdekeknek teljes mértékben alávetett Európai Unióval.
Ezekkel a jelszavakkal szervezi a POI tömeggyűlését május 16-án Párizsban 14 órai kezdettel, ahol az európai munkásmozgalom összes irányzatához tartozó aktivista szót kap, hogy erőfeszítésünket egyesítsük az elbocsátások megtiltásáért.
Párizs, 2009.ápr.7.
A PO országos titkárai
Claude Jenet, Jean Markun, Daniel Gluckstein, Gérard Schivardi
Kína
Üdvözöljük Yao Fuxin munkásküldött kiszabadulását!
A Kína-bizottság üvözli Yao Fuxin munkásküldött kiszabadulását, aki márc. 16-án hagyta el Lingyuan (Liaoning tartomány) 2. számú börtönét, miután kitöltötte teljes büntetését, 7 évet. A sajtó szerint Yao Fuxin ezt nyilatkozta: «Semmi rosszat nem tettem, csak alkotmányos jogaimmal éltem. Ezért kaptam büntetést, de nem bánok semmit sem. Csak az ország és a nép érdekeit védtem, a dolgozók törvényes jogait. Ez az én felelősségem, melyet nekem kellett vállalnom.»
Yao Fuxinnak igaza van. Ma is úgy beszél, mint tegnap, igazságot kell szolgáltatni számára.
Yao Fuxin, mint Xiao Yunliang és két másik munkás, a Ferro-Alliages üzem munkásainak szabadon választott képviselője volt. Mind a négyőjüket letartóztatták néhány nappal a 2002. márc. 11-12-i tüntetés után. A sokezer dolgozó a bérelmaradások és egyéb járandóságok kifizetését, az üzemi vezetés korrupciójának kivizsgálását reklamálta. Yaot et Xiaot illegálisan, vádemelés nélkül tartották vizsgálati fogságban 2003. jan. 15-ig, mikor is 4 órás bírósági paródia során az ügyész nemcsak «illegális tüntetéssel», hanem «felforgatás kísérletének» vádjával illette és 7 ill. 4 éves szabadságvesztésre ítélték.
A Kína Bizottság 2002-től nemzetközi kampányt folytatott kiszabadításukra:
– a China Labour Bulletin (CLB) és a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése (EIT) kezdeményezésére ezer aláírásssal ellátott tiltakozással,
– francia szakszervezeti delegáció látogatása Liaoyangba 2002 májusától 35 országból érkező többezer aláírással, mely a 4 munkás azonnali szabadonbocsátását követelte,
– 2002. júl. 10-én nemzetközi akciónappal a CLB, az EIT és a Hong Kong Confederation of Trade Unions kezdeményezésére, delegáció küldésével Kína 27 nagykövetségére,
– 2003. jan.10-én a «felforgatás» eljárásának bejelentése után újabb felhívással szabadon engedésükre,
– 2003. máj.10-én az ítélet után ismételt szakszervezeti felhívással,
– 2003. jún.15-én Genfben 30 ország szakszervezeti tanácskozással, ahol újfent követelték szabadonbocsájtásukat,
– 2003. júl-ban követségi delegációkkal.
Yao Fuxin és Xiao Yunliang 2002 márciusában a Ferro-Alliages munkásainak érdekeit védték. Az ellenük felhozott vádak alaptalanok, sem nem beszéltek, sem nem cselekedtek aképpen, hogy a «hatalmat megdöntsék», vagy «külföldi ellenséges erőkkel» szövetkeztek. A Kína Bizottság akkor is, ma is kimondja, semmiféle indulatot nem táplál a Kínai Népköztársasággal szemben, egyetlen kívánsága, hogy a munkásküldötteknek igazság szolgáltassék, mivel csak legitim és hagyományos eszközöket használtak követeléseik érvényesítésére.
A jelenlegi, a kínai dolgozók tízmilliói számára oly nehéz helyzetben a Kína Bizottság felszólítja a kínai hatóságokat, hogy engedjék a dolgozók szabad szervezkedését úgy, ahogyan azok jónak látják érdekeik érvényesítésére és védelmére.
Ebben a szellemben védi a Kína-bizottság Liaoyang munkásküldötteit és vesz részt a párizsi ápr. 30-i kínai dolgozókkal szolidáris összejövetelen.
Kína-bizottság,
Párizs, 2009.márc.23.
comenchine@wanadoo.fr
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja
Tartalom:
Guadeloupe: az LKP nem vesz részt az Outre-mer (francia tengerentúli területek) értekezletén. Az LKP nyilatkozata: «Mi az ördög ez az értekezlet?» A kormány a 44 napos sztrájk után aláírt béregyezmény «behatárolt kiterjesztését» készül bejelenteni. «Ez sztrájkokat indít Guadeloupe-ban» réagált Elie Domota, az LKP vezetője.
USA: az Egység és Függetlenség által megjelentetett cikkekből: «A General Motors vezető menedzserét elbocsátották. Csak szimbólum?». «Ha a dolgozókat bocsátják el, az számunkra és családjuknak katasztrófa. Mozgósítanunk kell az igazságért.»
A béreken alapuló egészségügyi rendszerért a szakszervezet kampányt folytat. Az USA 31 államából 150 munkásmozgalmi képviselő alapította 2009 januárjában.
Olaszország: ápt. 4-én 2 és fél millió tüntető Róma utcáin a CGIL felhívására.
Interjú Lorenzo Varaldoval; az elbocsátások megtiltásáért harcoló bizottság szervezője ebben a kampányban mutatja be a következő tartományi választások listáját.
Moldávia: független munkásjelölt «antikrízis terve» a dolgozók szolgálatában.
Lettország: 10 000 pedagógus tüntet Riga utcáin a kormány munkabércsökkentési elképzelései ellen.
Franciaország: A G20 csúcs után, a Független Munkáspárt (POI) kommünikéje, «a G20 csak egy háborús gépezet az egész világ népei ellen!»
Kína: a Kína-bizottság közleménye:
«üdvözöljük, hogy Yao Fuxin munkásdelegátus végre szabad!» 7 év börtön után…
Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Guadeloupe
Az LKP nem vesz részt a tengerentúli területek (Outre-mer) értekezletén
(közlemény)
“Ki diab “états généraux” Ésa?”
(Mi az ördög az a “rendi gyűlés”?)
• A Nicolas Sarkozy által eldöntött értekezlet Párizsban ápr. 15-május 15 között zajlik, jelentette be Richard Samuel prefektus, az Outre-mer főképviselője.
• Munkája folytatódik Párizsban a jún. 8-i héten, országos szintézise jún. végére várható.
• A 48 szakszervezetet és népi szervezetet tömörítő LKP, a guadeloupe-i általános sztrájk vezetője tudatta, hogy nem vesz részt rajta.
Az általános sztrájk és a történelmi jelentőségű népi mozgalom arra indította a francia államot, hogy az LKP dinamikájának megtörésére megrendezze az értekezletet.
Az LKP nyilatkozata: Pon (semmi) «états généraux» nem diktálhat a guadeloupe-i népnek!
—M. Sarkozy Párizsból ötlötte ki.
—M. Sarkozy Párizsból jelölte ki a központi koordinátort.
—M. Sarkozy Párizsból jelölte meg a referáló személyeket.
—M. Sarkozy Párizsból határozta meg ennek működési módját, ideértve a legkisebb részleteit is (műhelyek, tárgya, műhelyek vezetői, határidő napló, stb.).
— Párizsból... vagy inkább... Párizsban csinálják ennek a szalonvitának a szintézisét!
Az LKP elutasítja, hogy M. Sarkozynek és guadeloupe-i fülelőinek szociális, gazdasági és kulturális biztosítékává váljon! Yo ja désidé biten a yo (már eldöntötték a dolgokat)!
Kimondjuk, hogy népünk értekezlete már 2008 decemberében elkezdődött és platformunk 146 pontja tartalmazza társadalmunk állapotát, a 400 éve tartó és a profiton alapuló egyenlőtlenséget. A 44 nap alatt harcban megszerzett szociális előnyök népünkben óriási reményeket keltettek. Az LKP a néppel új gazdasági-társadalmi viszonyokat akar, melyek szükségleteinket kielégítik. Képesek vagyunk erre.
Mi magunk akarjuk környezetünket kímélve megtermelni élelmünket, teljes foglalkoztatást akarunk, pénzügyi igazságot, az ifjúság számára megfelelő oktatást és kulturális identitásunk védelmét. Demokratikus társadalmat akarunk, mely a nép jogait tiszteletben tartja és biztosítja azt a formát és tempót, melyet az választ.
(…)
Annou sanblé (tartsunk össze) elképzeléseinkért és követeléseinkért!
La Gwadloup sé tannou! La Gwadloup sépa ta yo! Yo péké fè sa yo vlé an péyi an nou
(Guadeloupe a mienk! Guadeloupe nem az övék! A mi országunkban nem csinálnak azt, amit akarnak!).
Manten (Lamentin),
2009.ápr.4.
A kormány az általános sztrájk utáni egyezmény megcsonkítására készül
Az LKP, Elie Domota elítéli a kísérletet
• A kormány be akarja jelenteni az elért béralku «behatárolt kiterjesztését».
• Az egyezményt így pontosan sajátosságaitól fosztaná meg, az «előszótól», mely ültetvényes társadalomnak jellemzi a guadeloupe-it és az 5. ponttól, az állami segítség 36 havi és a helyi kollektív szerződés 12 havi határidejétől a 200 eurós béremelést illetően.
• «Sok sztrájk lesz még Guadeloupe-ban», reagált Elie Domota, az LKP kollektíva.
Az LKP ápr. 2-i gyűlésén Elie Domota visszautasította a kormány kísérletét az aláírt szerződés megkérdőjelezésére.
«Több mint 45 000 bérből élő élvezi az aláírt egyezmény előnyeit minden szektorban, a magánklinikáktól az ingatlancégekig… a Medef köreibe tartozók is. Aláírták, mert világosan megmondtuk, ha nem teszik, a dolgozók nem állnak munkába (…)
2009. ápr.3-án újból összeül egy bizottság a Bino egyezmény kiterjesztéséről. Mi nem számítunk a kiterjesztésre. Az államot dirigáló Medef dönt arról, hogyan határoz az állam! Ha a kiterjesztést elkezdik, először is leveszik az előszót, mert nem szeretik az igazságot leírva látni. Leveszik az 5. pontot is a záradékkal, hogy az emelésből 50 eurót veszítsünk az első évben, 200-at 3 év alatt.
Ez azt jelenti, hogy holnaptól mindenütt, ahol nem alkalmazzák a Bino egyezséget, sztrájkba kell lépnünk. A gyógyszertári szakszervezet nem akarja alkalmazni, így 200 gyógyszertári alkalmazott a következő héttől be is szünteti a munkát!
(…) Mi csak azt mondjuk: a Bino egyezmény teljes terjedelmében alkamazni kell... Nem lehet feldarabolni. Ezt az álláspontot kell képviselni.
Csak ebben a szövegkörnyezetben jöjjenek értekezletet tartani! Tehát elvtársak, találkozunk május elsején, megmutatjuk, mi is az az értekezlet ... Ansanm nou ka lité! Ansanm nou ké gannyé! (Együtt harcoltunk! Együtt fogunk győzni!).»
USA
A General Motors menedzsere. Csak szimbólum?
Még ha a szimbólum, melyet a GM végrehajtó vezetőjének menesztése jelent, némelyeket kielégít és megtéveszt is, milyen hatása lesz ennek az elbocsátásnak? A menedzser mégiscsak multimilliárdosként távozik. Már nincs szüksége semmire. A lakásától az ételéig, a társadalombiztosításától a biztos «nyugdíjig»…
Amikor az autóipari munkásságot bocsátják el, azt katasztrófa követi. A soványka megtakarítások gyorsan elfogynak a kölcsönök fizetésére, a társadalombiztosítás megszűnik az egész család számára. Végül pedig a lakhatás is, mert nincs pénz a törlesztésre. Miután éveken át azt tette, amit az ország tőle kért, hirtelen kidobják. A szociális válságot a reménytelenség érzése táplálja.
Nem kiáltok farkas után, de strucc sem vagyok, fejemet a homokba dugva.
Mit tegyünk?
A szimbólum nagyon szimpatikus, ha valami perspektíva követi. Az pedig nem az elnöktől jön, kinek kezét megköti a kongresszus, mivel túl sokan vannak, akik lelküket eladták már egy-egy nagyvállalatnak.
A perspektíva mi magunk vagyunk. Az a képességünk, hogy együtt döntsünk akciókról, hogy a gazdasági és társadalmi igazságot elnyerjük, ez a perspektíva.
Mobilizálódnunk kell az igazságért. Embermilliók kellenek, akik készek elhagyni gépeiket és az utcára vonulni.
Ezt kell tennünk, hogy országunkat megőrizzük.
Austin (az Egység és függetlenség publikációja)
Szakszervezeti vezetők követelik, hogy a béreken alapuló rendszer Obama egészségügyi reformjainak részét képezze
Az egyetlen pénztárral rendelkező általános betegbiztosítás híveinek tiltakozásai után, John Conyers kongresszusi tag, a béreken alapuló betegbiztosítás híve kapott csak meghívót Obama elnök csúcstalálkozójára a márc. 5-i egészségügyi reformról szóló vitára. Mark Dudzic, az egyetlen pénztárral rendelkező általános betegbiztosítást preferáló Szakszervezeti Kampánytól azt nyilatkozta, hogy a Conyers modellnek kellene a vita központjában lenni.
Marc Dudzic: «Azt gondolom, hogy a Conyers törvénytervezetet 6 hónapon belül be kell mutatni. Azt hiszem, a gazdasági krízis súlyosbodásával logikus módon fel fog merülni ez a kérdés».
Az Obama-adminisztráció terve, hogy egy olyan «egészségügyi csúcstalálkozót» tartson, mely kizárja az egyetlen pénztáras rendszer híveit, erős szakszervezeti reakciókat váltott ki az egész országban.
"Obama jelezte, hogy adminisztrációja új, «általános» egészségügyi rendszert vezet be még ez évben. Jelenleg mintegy 48 millió amerikai nem rendelkezik ezzel, így érthetőek a remények. Üdvözöljük az elnöki elhatározást azoknak a dolgozóknak a nevében is, akik éppen elveszítették munkahelyüket, így betegségbiztosításukat is. Ugyanakkor nyugtalanok vagyunk, hogy a kormány a 120 meghívott közé olyat nem invitált, aki a HR 676 híve lenne. Ezért felhívunk mindenkit, aki támogatja akciónkat, írjon a Fehér Házba és követelje, hogy véleményünket ki tudjuk fejezni."
A Képviselőház HR 676 törvénytervezetét, «az egészségügy mindenkire történő kiterjesztése és javítása» törvényt John Conyers kongresszusi tag ismét bemutatta, 59 más kongresszusi tag is támogatja. Ez megakadályozná a biztosítási ipart abban, hogy az emberek szerencsétlenségéből profitáljon (mint a Medicare szisztéma), lehetővé tenné a franchise és átalány nélküli ellátást, óvatos pénzügyi módon. Ezért is támogatja többszáz szakszervezeti tömörülés és nagyszámú civil ill. egyházi szervezet.
«Az első szakasz, hogy a HR 676 törvénynek legyen «helye» a következő egészségügyi reform csúcstalálkozón» jelentette ki a dél-karolinai AFL-CIO elnöke de Caroline du Sud, Donna Dewitt.
A Szakszervezeti Kampány vezetői kérték Obamát, hogy szerepeljen más tervezet is Medicare-en kívül, mely csak a magán biztosítási vállakozások profitirányult ajánlatát tartalmazza. «Az ajánlatok ahelyett, hogy gyógyításunkra szolgálnának, kereskedelmi jellegűek és a magánvállalkozások zsebeit készülnek megtömni, nem fogják sem limitálni, sem felügyelni az árakat vagy javítani a kezelések minőségét» mondta Fernando Gapasin, a nyugat-oregoni szakszervezeti központ tanácsának elnöke.
A massachusettsi szakszervezeti felelősök pedig különösképpen nyugtalankodnak annak láttán, hogy államuk törvénye magán betegbiztosítással kötendő szerződésre kötelez minden egyént és mint követendő példával dicsekszik ezzel!
«A múlt hónapban 40 szakszervezeti felelős kolléga írt Obamának, hogy vessék el a massachusettsihez hasonló megoldásokat, mely a rendszer szívében meghagyná a magánbiztosítókat egyéni szerződésekkel és adókból fizetett társadalmi szubvenciókkal, de nem nyújtana elegendő szolgáltatást, a válság idején pedig még több problémával járna», nyilatkozta Peter Knowlton, az észak-keleti régió elektromos szakszervezeti elnöke (United Electrical Workers Union-UE).
«Ha a találkozóról valakit ki kellene zárni», mondta Ray Stever, New Jersey állam ipari szakszervezeti tanácsa elnöke, «akkor a biztosítótársaságok embereit. Felelősek a válságért. Eget és földet meg fognak mozgatni annak érdekében, hogy folytassák tevékenységüket és visszautasítsák az amerikaiknak azt az egészségügyi szolgáltatást, amit más ipari országok lakossága élvez.»
Geri Jenkins, a kaliforniai betegápolók szakszervezetének társelnöke (California Nurses Association/National Nurses Organizing Committee): «Minden reform, mely a biztosítási szerződésen alapuló rendszer általánossá tételéhez lenne kiindulópont, bukáshoz vezetne és csak frusztrálná a valódi megoldást kereső közvéleményt és azt a politikai tőkét tenné kérdőjelessé, amelyet az adminisztráció nyerne a reform révén.»
A béreken alapuló egészségügyi rendszerért indított Szakszervezeti Kampányhoz más szervezetek is csatlakoztak, melyek követelik, hogy véleményük meghallgatásra talájon a reformról szóló vitában. A Kampány jan. 10-én alakult St. Louisban (Missouri), 31 államból 150 munkásszervezet részvételével, melyek támogatják a HR 676-ot. A harc az általános betegbiztosításért igényli a dinamikus beavatkozást a munkásmozgalom bázisán.
http://www.laborforsinglepayer.org.
A márciusi Egység és Függetlenség cikkéből
Olaszország
Két és fél millió dolgozó tüntetett Rómában a
CGIL felhívására
Beszélgetés Lorenzo Varaldoval, az elbocsátások megtiltásáért harcoló bizottság szervezőjével
• A CGIL felhívására ápr. 4-én 2,5 millió dolgozó tüntetett Rómában
• Annak ellenére, amit mások állítanak, a munkássztrájkok és -tüntetések nem «francia sajátosság», megsokszoródtak egész Európában.
A dolgozók nálunk is fel vannak háborodva a helyzettől. Sztrájkok törtek ki üzemekben, iskolákban (42 ezer munkakely megszűnése!!), a közszolgáltatásban, stb. Ezrek kerülnek az utcára a bezárások vagy a delokalizáció miatt, de a munkáltatók óriási profitot vágnak zsebre. Itt van pl. az Indesit esete. Torinótól 20 km-re fekszik az üzem, 650 dolgozótól szabadul meg, mert áthelyezi termelését Lengyelországba. A Fiat haszna 3,1 %-kal növekszik… mégis technikai munkanélküliséget jelentett be több ezer dolgozójának. Január-februában 370 000-rel több a munkanélküli, miközben a technikai munkanélküli órák is 553 %-kal nőttek.
Ilyen keretekben történt a római hatalmas tüntetés ápr. 4-én. Emlékeztetni kell arra, hogy a CGIL volt az egyetlen szakszervezet, mely nem írta alá a vállalatok előnyére szolgáló kollektív szerződések reformját.
A dolgozók millói érkezetek Rómába, északról és délről. A CGIL felhívását megértve követelték az elbocsátások megtiltását, a nemzeti kollektív szerződések fenntartását és minden országos szintű jog alkalmazását.
A Michelin, Pirelli és a szállítási szektor szakszervezeti felelőseivel beszélgetve rámutattak arra, hogy közvetlen elbocsátás fenyegeti őket, de ez ellen harcolni kell, nem szabad elfogadni. A Michelinnél el is érték, hogy az üzemet nem zárták be, bár egyes munkahelyeket megszüntettek. A Pirellinél folytatódik a mozgósítás.
Miután «Demokrácia és közszolgáltatás, a köztársaság egysége és nemet az Európai Unióra» nevű bizottságunkban megvitattuk, kampányról és lista állításáról döntöttünk. Azt mondtuk, sürgős a dolog, küzdeni kell az egységért, meg kell tiltani az elbocsátásokat.
Még egy kérdés felmerült a vita folyamán, mégpedig a dolgozók független képviseletét felmutató politika kérdése: ki tudna egy ekkora tömeget képviselni, mint amely Rómában ápr. 4-én tüntetett?
10 nap alatt 600 aláírást kaptunk, hogy a tartományi választásokon idulhassunk (összesen ezer kell).
Miután az Egyetértés egész Európában kampányt hirdetett az elbocsátások ellen, a POI máj. 16-ra európai munkástalálkozót hívott össze, melyet nagyon pozitívan értékelek. Egész Európában egységesen kell fellépnünk a nyomás ellen, miszerint a válságot «be kell határolni» és elfogadni bér- és életszínvonal-csökkenésünket, jogaink elvesztését.
A (volt kommunista párti vezetők által létrehozott) Demokrata párt kampányol így: «Berlusconival ellentétben az Európai Unió segíti a dolgozókat és védi az elbocsátások ellen».
Lettország
10 000 pedagógus tiltakozott Rigában a bérek csökkenése ellen:
“Élni akarunk!”
A lett pedagógusok az ellen tiltakoztak, hogy a válság által sújtott balti országban a kormány meg akarja nyirbálni a költségvetést.
A pedagógusok bérük 20 %-os csökkentésétől tartanak. A 2,3 millió lakosú Lettországban, mely 2004 óta tagja az EU-nak, néhány évvel ezelőtt kétjegyű számmal kifejezett fejlődést regisztráltak. A válság óta az ország recesszióba süllyedt. A kormány számára készített jelentésében a Pénzügyminisztérium a GDP 12 %-os csökkenésével számol ezévben, bizonyos elemzők a 15-öt is megkockáztatják.
A tüntetők, zömmel nők, az egész városközpontot bejárták ezekkel a tranparensekkel: «A válság a tiétek (a kormányé), nekünk csak a szegénység jut». Valdis Dombrovskis miniszterelnők kormánya beismerte az ország csődközeli helyzetét, egész széria rendkívül népszerűtlen költségvetési csökkentést készít elő. Ami persze nem akadályozta az IMF-et Lettország szankcionálásában, amiért az nem eléggé nyirbálta meg kiadásait. A 200 millió eurós «kölcsön» átutalását az IMF későbbre halasztotta.
«Élni akarunk», mondja Irina, a 44 éves tanítónő. 22 éves tanítás után 350 latot (498 eurót) keres havonta.
Moldávia
Független munkásjelölt
“válságellenes terve” a dolgozók érdekében
Független munkásjelölt a törvényhozói választásokon az elbocsátások és a privatizációk ellen…
Európa egyik legszegényebb országa a Moldáv Köztársaság (volt szovjet köztársaság Ukrajna és Románia között), ahol sok nyugdíjas 70 euróból él és egy pedagógus is alig dupláját keresi.
Alexandr Lomakin munkás az ápr. 5-i törvényhozási választások jelöltje, a Munkásellenállás mozgalom képviselője. A párizsi konferencián (febr. 6-7.) is résztvett. A Rabochije Izvestyija 5. számában interjújában ezt mondja: «A dolgozói jogokért, érdekekért vívott harc védelmének jelöltje vagyok.
Az a válságellenes terv, amit mi akarunk, olyan intézkedéseket követel, mint a bérek inflációval arányos indexálása, a munkáltatók masszív elbocsátásainak megtiltása, minden olyan vállalkozás államosítása, mely az államhoz fordul segítségért, a munkanélküliség felszívására nagy állami munkák programja által, a nyugdíjak, munkanélküli, rokkantsági járadékok általános emelése az életszinvonal minimumára és a törvények kijátszásával megejtett privatizáció felülvizsgálata. Ez a válságellenes program szolgálja a népesség túlnyomó többségének érdekeit».
A 2001 óta az országot vezető moldáv kommunista párt kormánya tevékenységéről Lomakin azt mondja: «Nem kommunisták, hanem valódi tőkések vörös réteggel bevonva! A gazdasági és kereskedelmi miniszter, Igor Dodon nemrégen azt nyiltakozta, hogy a magánszektor reagálhat a leghatékonyabban a piac jelenlegi fluktuációjára. Az elnök fia, Vladimir Voronin, az ország egyik legnagyobb businessmanje».
A gyakorlatilag teljes médiabojkott ellenére a jelölésnek van egy másik pozitív hozama: 2 000 állampolgári aláírás kellett bemutatni hivatalosan az induláshoz...
Franciaország
Független Munkáspárt
87 rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 PARIS
Tel. : 01.48.01.85.85 parti-ouvrier-independant@orange.fr
A G20: háborús gépezet az egész világ dolgozói ellen!
A média megfogalmazásán túl, ami a kapitalizmus rendszabályozását és úgynevezett erkölcsiesítését tartalmazza, meg kell állapítanunk, hogy a G20 alapvető döntése arról az 5 000 milliárd dolláros banki ajándékról szólt, mely «újratőkésíti a pénzügyi intézményeket», vagyis 5 ezer milliárdot ad a spekulánsoknak, akik ezeket azután a vállalatok újrastrukturálására és munkahelyek ezreinek megszüntetésére fordítják, mint a Continental, Heliez, Total, Sony, Caterpillar tette… és ami újabb elbocsátások ezreit indítja.
Amióta a szövetségi bank 1 200 milliárdot utalt át az amerikai spekulánsoknak, 75 ezer munkahely tűnt el az USA-ban. Franciaországban 420 milliárdot adott a kormány a bankoknak, ami 90 ezer munkahely megszűnésével járt januárban, 80 ezerrel februárban...
Ez az az ár, amit a G20 szeretne megfizettetni a dolgozókkal, a fiatalokkal a tőkés rendszer túlélése érdekében!
Honnak jönnek ezek a milliárdok, ha a francia elnök nem győzi elhárítani a legális kívánságokat azzal, hogy üres az államkassza? Hol vannak ezek a milliárdok, ha a miniszterelnök a stabilitási paktum előírásaira hivatkozik, az állami eladósodás csökkentésének követelményére?
A kórházak és iskolák költségvetésének megnyirbálásával keletkeznek! 50 000 kórházi, 30 000 pedagógus állás megszüntetésével! 20 000-rel a közszolgáltatásban!
A G20 és az azt követő NATO-gyűlés folyamán, az Obama-adminisztráció az Európai Unió országait kötelezte arra, hogy adjanak még többet a bankoknak, még többet a spekulánsoknak, még többet a háborúra, kezdve az agfán nép ellen! Az EU országainak kormányai pedig alávetik magukat ezeknek a követeléseknek!
De ezen politika áldozatai, a dolgozók mindenütt kezdenek felegyenesedni szervezeteikkel együtt, hogy nemet mondjanak az elbocsátásokra, a munkahelyek megszűnésére a közszolgáltatásban, hogy megvédjék életkörülményeiket, a háborúk és a kizsákmányolás ellen!
A G20 döntéseivel szemben a POI a munkásosztály és szervezetei egységére szólít, hogy:
– a spekulánsoknak adott milliárdokat konfiskálják el avégett, hogy a dolgozó népesség szükségleteire lehessen fordítani;
– Európa minden országában lángoljon fel a harc az elbocsátások megtiltásáért;
– szakítsunk az amerikai érdekeknek teljes mértékben alávetett Európai Unióval.
Ezekkel a jelszavakkal szervezi a POI tömeggyűlését május 16-án Párizsban 14 órai kezdettel, ahol az európai munkásmozgalom összes irányzatához tartozó aktivista szót kap, hogy erőfeszítésünket egyesítsük az elbocsátások megtiltásáért.
Párizs, 2009.ápr.7.
A PO országos titkárai
Claude Jenet, Jean Markun, Daniel Gluckstein, Gérard Schivardi
Kína
Üdvözöljük Yao Fuxin munkásküldött kiszabadulását!
A Kína-bizottság üvözli Yao Fuxin munkásküldött kiszabadulását, aki márc. 16-án hagyta el Lingyuan (Liaoning tartomány) 2. számú börtönét, miután kitöltötte teljes büntetését, 7 évet. A sajtó szerint Yao Fuxin ezt nyilatkozta: «Semmi rosszat nem tettem, csak alkotmányos jogaimmal éltem. Ezért kaptam büntetést, de nem bánok semmit sem. Csak az ország és a nép érdekeit védtem, a dolgozók törvényes jogait. Ez az én felelősségem, melyet nekem kellett vállalnom.»
Yao Fuxinnak igaza van. Ma is úgy beszél, mint tegnap, igazságot kell szolgáltatni számára.
Yao Fuxin, mint Xiao Yunliang és két másik munkás, a Ferro-Alliages üzem munkásainak szabadon választott képviselője volt. Mind a négyőjüket letartóztatták néhány nappal a 2002. márc. 11-12-i tüntetés után. A sokezer dolgozó a bérelmaradások és egyéb járandóságok kifizetését, az üzemi vezetés korrupciójának kivizsgálását reklamálta. Yaot et Xiaot illegálisan, vádemelés nélkül tartották vizsgálati fogságban 2003. jan. 15-ig, mikor is 4 órás bírósági paródia során az ügyész nemcsak «illegális tüntetéssel», hanem «felforgatás kísérletének» vádjával illette és 7 ill. 4 éves szabadságvesztésre ítélték.
A Kína Bizottság 2002-től nemzetközi kampányt folytatott kiszabadításukra:
– a China Labour Bulletin (CLB) és a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése (EIT) kezdeményezésére ezer aláírásssal ellátott tiltakozással,
– francia szakszervezeti delegáció látogatása Liaoyangba 2002 májusától 35 országból érkező többezer aláírással, mely a 4 munkás azonnali szabadonbocsátását követelte,
– 2002. júl. 10-én nemzetközi akciónappal a CLB, az EIT és a Hong Kong Confederation of Trade Unions kezdeményezésére, delegáció küldésével Kína 27 nagykövetségére,
– 2003. jan.10-én a «felforgatás» eljárásának bejelentése után újabb felhívással szabadon engedésükre,
– 2003. máj.10-én az ítélet után ismételt szakszervezeti felhívással,
– 2003. jún.15-én Genfben 30 ország szakszervezeti tanácskozással, ahol újfent követelték szabadonbocsájtásukat,
– 2003. júl-ban követségi delegációkkal.
Yao Fuxin és Xiao Yunliang 2002 márciusában a Ferro-Alliages munkásainak érdekeit védték. Az ellenük felhozott vádak alaptalanok, sem nem beszéltek, sem nem cselekedtek aképpen, hogy a «hatalmat megdöntsék», vagy «külföldi ellenséges erőkkel» szövetkeztek. A Kína Bizottság akkor is, ma is kimondja, semmiféle indulatot nem táplál a Kínai Népköztársasággal szemben, egyetlen kívánsága, hogy a munkásküldötteknek igazság szolgáltassék, mivel csak legitim és hagyományos eszközöket használtak követeléseik érvényesítésére.
A jelenlegi, a kínai dolgozók tízmilliói számára oly nehéz helyzetben a Kína Bizottság felszólítja a kínai hatóságokat, hogy engedjék a dolgozók szabad szervezkedését úgy, ahogyan azok jónak látják érdekeik érvényesítésére és védelmére.
Ebben a szellemben védi a Kína-bizottság Liaoyang munkásküldötteit és vesz részt a párizsi ápr. 30-i kínai dolgozókkal szolidáris összejövetelen.
Kína-bizottság,
Párizs, 2009.márc.23.
comenchine@wanadoo.fr
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
