A MAGYAR OPERETTPOLITIKA NEMZETI GYÁSZRA ÍRÓDHAT

Soha, de soha nem volt ennyire nyilvánvaló az imperialista nagyhatalmak gyalázatos magatartása, aljas célja a MAGYAR NEMZET–tel szemben, mint most, a XXI. század fordulójának éveiben. Ezzel együtt azonban soha nem volt a magyar politika és a közélet ennyire hiteltelen, minden szinten, amely gyarmati sorba dönti a társadalmat, elárulja és asszisztál.
Igen, 2009-ben.
A nemzeti függetlenségre, a szuverenitásra való törekvés, a rendszerváltók hatalmi törekvéseivel kezdődött és ma nemzetközileg is ismert operettpolitikába torkollott. Egy egész nemzet törekvését, egy etnikai kisebbség és a szegények sorsát pecsételte meg azzal, hogy maga a törekvés hamissá vált és ezzel százezrek létét kérdőjelezte meg. Népirtás folyik Magyarországon, miközben a közéletiek bohóctáncot járva válnak nevetségessé észre sem véve, hogy magába a meggyötört nemzetbe harapnak bele.
Egoizmus!
Emberek születnek akaratuk ellenére olyan hátrányos helyzetbe, amely eleve sejteti életminőségét, szabadságát és halmozott hátrányait, akiknek gyötrelmes sorsa korai halállal végződik, ma már legfeljebb 50 éves korukig. Mi ez, ha nem népirtás?
Népirtás, mert a nyugat szívja a magyar nép vérét, mert a hatalmi, politikai elit aljasságát, korrupcióját, hatalmát, privilegizált életét a nép fizeti meg
Nincs munka, megélhetés, nincs kitörési lehetőség a hatalom által teremtett szegénységből. A politikai hatalom szociálfasizmust valósít meg, szociális társadalmi gettót épít, bővít.
Közben a népet a demokrácia illúziójában tartja, Európai Parlamenti képviselőválasztásra, szavazásra hívja. Olyan voksolásra invitál a hatalom és a hatalomra vágyó pártok, amely - már tudjuk - nem a nép szavazatán múlik! A nép szavazása öngyilkos fegyver, csak alibi, a hatalom további kifosztó, megfosztó és fiskális rezsim politikájához.
Mi ez, ha nem a magyar nemzet döntő többségével járatott pojácák tánca? Magukat felelős politikusnak, közéletinek, történésznek, politológusnak, szociológusnak és filozófusnak mondó nagyságok válnak e zűrzavarban a hét törpék mosolyogtató mesealakjaivá.
Miért lehet ez?
Mi ez, ha nem egy nemzet mély erkölcsi bukása?
Még most is, amikor nyilvánvaló, hogy az IMF, az Európai Unió mint imperialista gyászszövetség és népek sírásója, a magyar népet kizsákmányolja, gyarmati sorba taszítja és lassan, de biztosan az éhhalálba küldi, vannak baloldali, jobboldali, liberális stb. politikusok, akik hamis illúziókat keltenek a magyar népben.
Mi ez, ha nem a felelőtlenség netovábbja, ha nem a kóklerség jobb- és baloldalon egyaránt?
Vannak, voltak realisták és Tiborcok, igen egyszerű emberek, akik ezt évekkel ezek előtt már érezték, tudták, korábban szóvá tették, főleg a hatalmon kívül és a baloldalon.
Sajnos, akiknek tudniuk kellett, akkor se hallották meg és most se értik a nép Tiborcainak szavát.
A tudomány elefántcsonttornyában élve egykor fitymálva az egyszerű népi bölcsességet elvetően, ma nyilatkozatháborúval meaculpáznak, amely bizony már sajnos kevés, mert a nagyok tévedése egy nép igen érzékeny veresége, a keserves útja csak a káoszba vezet.
Most a baloldalon a „nagyok, az okosak, a tudósok” úgy tesznek, mintha eszmélnének. Felelősségük azonban már nem kevesebb, több, míg ébredni mindig nem késő.
Mi akadályozhatja őket, ha nem negédes és ájtatos magatartás és pozícióféltés, amelytől menekülni könnyebb, mint a késői gyötrelmes felelősségérzet?
Már világos, hogy magyar nép döntő többsége olyan jobboldali és szélsőjobb politikára szavaz, amely történelmi menetelésének voltak és vannak pontos, igen gyászos definíciói.
A magyar nép nem véletlenül cselekszi ezt, a kényszer miatt! A baloldal 2002-től minden szinten cserbenhagyta, nem mutatott más alternatívát. Összeomlott az egoista, rövidlátó, esélyt latolgató, történelmietlen gondolkodású, pozíciót féltő és sokszor renegát, klub és egyszemélyes baloldal, amely úgy vélte, egységbontásával váltja meg a világot.
A hatalmon lévő baloldal nem csak a tőke, de a neoliberalizmus szolgájává töpörödve, a dolgozó nép és a társadalom baloldali képviseletére szorulók árulójává vált.
A felelősség nem kétséges!
Az Európai Unió magyar képviselőinek választása, annak várható eredménye népi dacból fog születni, és még véletlenül sem biztos, hogy teljesen a saját érdekeit és népi akaratot tükrözi.
Hiszen nem volt és nincs helyén a baloldal!
Azonban az biztos, hogy ebben a helyzetben még a választás mint demokratikus alapjogi intézmény többnyire a választók totális megtévesztésének eszköze, kérdéses alkotmányos funkciója és demokratikus jellege. Az is biztos, hogy most a választás nem egyéb, mint a politikai pártok vitustánca, és olyan operettpolitika, amely a nemzet elkerülhetetlen gyászára íródik!
Bizonyossá vált, ma Magyarországon csak egy baloldali párt van.
Ezt ma az önzés, az egoizmus szemüvegén keresztül nehéz meglátni!
Bölcsesség és elvhűség kell hozzá!
Lehet vitatni, de a történelem makacs, s azzal ma vitatkozni maga a történelmitlenség.
Csak igen csendben: Aradi Pál