Krausz Tamás kilépett az MSZP -ből (már nagyon ideje volt)

Krausz Tamás kilépett az MSZP-ből.
Írása a Népszabadság 2009. április 07-i számában.

Good-bye MSZP!

Több mint két éve, hogy nyílt levélben fordultam a miniszterelnökhöz
és pártelnökhöz (Utat tévesztünk?, Népszabadság, 2007. február 8.),
felszólítva, hogy adja át helyét egy párttársának, mert kísért a
lengyel szindróma, az ország gazdasági, szociális és kulturális
szétesése, a politikai baloldal történelmi méretű választási veresége.
Akkor ennek alapvető okaként azt a tényt említettem, hogy Gyurcsány
Ferenc nem szakított a neoliberális receptekkel, maradt a szociális
szféra további megnyirbálása, Nyugat-Európa "utolérése" helyett a
további leszakadás a szlovák, a lengyel, a román és a balti államok
sorsának megfelelően. A miniszterelnök-pártelnök ígéretével szemben a
szocialista párt nem hogy balra tartott, hanem egyenesen polgári
centrumpárttá vált, kiáltó ellentmondásban szavazóinak elvárásával és
a párttagság abszolút többségének meggyőződésével.          

A pártban a személyi hatalmi ambíciók felülkerekedtek a tények reális
számbavételén és józan mérlegelésén. Semmi nem számított, csak a
személyi hatalom menedzselése és fenntartása bármi áron. Gyurcsány
Ferenc (és az elnökség, amely még a pártelnök befolyásolására is
képtelennek bizonyult) ahelyett, hogy a kongresszusi határozatokban
lefektetett széles társadalmi bázisra támaszkodó "baloldali néppárt"
megteremtésébe fogott volna, a "magyar Blair" szerepében tetszelegve,
a politikát áthelyezte a PR területére. A meggyőződéses antifasiszta
és a személyes kapcsolataiban korrekt miniszterelnök a politikában
impreszszionistának és rögtönzőnek bizonyult, hiányában volt az
önátformálás képességének, s végső soron beleragadt egy neoliberális
értelmiségi csoport értékrendjébe. Ez odavezetett, hogy az MSZP minden
felmérés szerint elveszítette hagyományos szavazótáborának, társadalmi
hátterének igen jelentős részét, s még arra sem bizonyult alkalmasnak,
hogy a szélsőjobboldalt jogi és politikai eszközökkel megregulázza.

Most, amikor már minden veszni látszik, a miniszterelnök úgy mondott
le, úgy menekült ki a romok alól, hogy még pártja vezetőségét sem
informálta. Beismerte, hogy ilyen fokú népszerűségvesztéssel már nem
képes a válság előtti szellemben készült újabb antiszociális,
megszorító csomagot végrehajtani. Így azonban megnyitja a kaput a
jobboldali fordulat előtt. Most a nagytőke, a banktőke valamely
képviselői közvetlenül vehetik át a kormányhatalmat. A másik
lehetőség, hogy előre hozott választások útján a
nacionalista-rasszista, tekintélyuralmi allűrökkel kokettáló, minden
értelmes alternatíva hiányában lévő és ezért bűnbakokat kereső,
gyűlöletpropagandát folytató Orbán vezette Fidesz kezébe kerüljön a
hatalom. Az MSZP vezetése és a kongresszusi küldöttek nagy többsége
mindehhez asszisztált.          

Végleg bebizonyosodott, hogy az MSZP szervezetileg csaknem megszűnt
létezni a társadalomban, mert jelentős mértékben üzleti egyezkedések,
vállalkozók és kisstílű karrieristák prédájává, "megélhetési
politikusok" foglyává vált. Kimerítette pozitív energiáit,
elszakította azokat a gyökereit, amelyek létrejöttekor a szocialista
hagyománnyal és kulturális örökséggel még öszszekötötték. A magyar
társadalom nagy többsége demokratikus ellenálló képességének hiánya és
más, mélyen fekvő okok következtében Magyarország a kelet-európai
"félperiféria" tipikus "banánköztársaságaként" viselkedik. Hatalmi
elitjének egyetlen frakciója sem bizonyult képesnek arra - eltérően
pl. Ausztriától vagy Szlovéniától -, hogy a neoliberális receptekkel
szakítson, nem képes megérteni, hogy egy új korszak kapujában állunk,
amely már nem a piac korlátlan uralmára épül. Válságkezelésben most
nem hivatkozik Obama Amerikájára, csak ha külföldön kell magyar
katonákat állomásoztatni.            

A "szocialista elit" még odáig sem jutott el, hogy egyáltalán
elvi-elméleti téren felvesse a többszektorú gazdálkodás lehetőségét,
megmaradt a tőkés magántulajdon kizárólagos uralmának dogmájánál,
megtagadva mindenfajta - formálisan némely szempontból még reklámozott
- szocialista-szociáldemokrata hagyományt. A párt valóban baloldali
tagsága jelentős mértékben megöregedett vagy kihalt, a fiatalabb
generációk pedig nem tudnak mit kezdeni egy olyan szocialista párttal,
amelynek nincsen sem szocialista hagyománya, sem szocialista jelene.
Az MSZP a válság hatására megerősödő rasszizmussal szembeni
intaktságát is elveszítette, a pártban megjelentek "szoftrasszista
tendenciák" (copyright Orsós István). A kis számban a pártban maradt
rendszerkritikai baloldali értelmiségiek számára mindez
elfogadhatatlan volt, aminek sokszor hangot is adtak. A párt
ideológiai arculatának megformálása mégis egy kis
"posztmodern"-liberális értelmiségi csoport kezébe került (Demosz),
amely kizárólag saját logikáját, még inkább saját érdekeit követte.

Még létezik a pártban magát a tőkerendszert bíráló Baloldali
Tömörülés, amely a párt létrehozásában részt vállaló Népi Demokratikus
Platformból és más szocialista irányzatokból jött létre. Ennek egyik
alapítójaként ki kell mondanom: ha a párt egy újabb, kizárólag a
tőkeérdekeket szem előtt tartó antiszociális "csomag" elfogadását
menedzselné, ez saját eredeti hitvallásának végső lejáratását
jelentené. Ezt a feladatot ráadásul már nem is egy szocialista kormány
valósítaná meg, miközben minden következménye a szocialista pártra
hullana vissza. Újabb százmilliárdokat helyeznek majd át a
szociális-jóléti szférából a nagytőke, a pénztőke, a bankok számláira.
Sem komoly állami közmunkák, sem a munkanélküliséget korlátozó
gazdálkodási kísérletek nem láthatók. A tőke tovább társadalmasítja
veszteségeit és privatizálja az állami támogatásból eredő nyereségeit!

Az MSZP-nek máig sincsen világosan felrajzolt elméleti, kulturális,
gazdasági-szociális és politikai horizontja, amelyre perspektívát
építhetne. Persze a pártra rátelepedett vállalkozói réteg kulturális
horizontját nem lehet "megterhelni" a forradalmár Ady és a kommunista
József Attila antikapitalista örökségével, de legalább kötelezővé
tehette volna a pártvezetés a pártot üzleti kapcsolataira használó
kétes figurák számára, hogy alapot hozzanak létre a szocialista
kultúra fejlesztésére, az antifasiszta harc számára, a romák és
általában az elszegényedett társadalmi rétegek szenvedésének
enyhítésére. De még ez sem történt meg. Az MSZP a nagytőke nyomása
alatt elveszítette szociális arculatát. Egy polgári centrumpárt, amely
a köztársaság értékeit sem tudja következetesen megvédeni (hazánkban
az újfasiszta politikai és félkatonai csoportok legálisan
tevékenykednek nyilas és hitlerista propagandatézisek jegyében, az
ügyészségek és a bíróságok közvetlen asszisztálásával).            

Ez hát a történelmi pillanat, amikor annak ellenére vagy éppen azért,
mert a Népi Demokratikus Platform és a Baloldali Tömörülés alapítója
voltam, nem maradhatok tovább az MSZP-ben. A korrekt szakítás végképp
elkerülhetetlen - éppen a magyar baloldal megújítása érdekében.
Természetesen régi barátaimmal, akik a pártban szép számmal
találhatók, kapcsolataimat továbbra is ápolom, hisz a magyar
antifasiszta és rendszerkritikai baloldalnak nincs még egységes, közös
szervezete. Remélem, nincs messze az idő, amikor egy ilyen társulás
mindazoknak társadalmi szervezete lesz, akik nem hagyják hipnotizálni
magukat az "emberarcú kapitalizmus" megvalósíthatóságának reakciós
utópiájától.