Európai Unió dosszié – III

2005 - győz az Európai Alkotmányra adott «nem»

«Miért tüntettek? Nagyon jól tudjátok, hogy az Európai Alkotmány be fogják vezetni. A Nemzetgyűlésben a képviselők szinte teljes számban mellette vannak» – mondta egy újságíró 2015. jan. 22-én éppen az európai alkotmány elleni tüntetés előtt Daniel Glucksteinnek, aki akkor a Dolgozók pártja országos titkára volt. Ezt válaszolta: «a képviselők lehet, hogy mellette, de a nép ellene van».

Franciaországban a népszavazást intenzív vita jellemezte először is a munkásság szervezeteiben, aztán magában a népben. 

2004 szeptemberétől a Force ouvrière szakszervezet nemzeti konföderális bizottsága (CCN)  bírálta azt a szöveget, mely  «alkotmányosítani akarja a privatizációt és deregularizációt». Egyébként pedig az ESZSZ (Európai Szakszervezeti Szövetség) egyetértett az Európai Alkotmánnyal, azonban figyelmeztették arra, hogy «a Force Ouvrière meg fogja védeni függetlenségét, szabadságát és nem fog olyan döntés és álláspont mellé állni, mely nem sajátja».

A CGT, vezetése ellenére, 80 %-ban a «nemre» hívott 2005 februárjában. A fiatalság, a dolgozó osztályok egyenesen az osztályharc gyakorlása felé nyomták (sztrájkok, tüntetések, diákmegmozdulások).  

A kampányban végülis a munkásosztály a szavazáson keresztül mutatta meg a Maastricht óta vitt destruktív politika elleni tiltakozását, 2005 május 29-én a «nem» 54,6 %-ban győzött. 

Osztályszavazás, semmit kétség – mivel a munkásosztályt, a mezőgazdaságból élő lakosságot érintették leginkább az EU politikájának drámai következményei. Pas-de-Calais, Aisne, Somme, Aude, Ariège, stb megyékben közel 70 %ban elvetették a szerződést.

A nem francia győzelmét két nappal később követte a holland «nem».

A parlamenti szocialista-konzervatív «szentszövetség» árulása kellett ahhoz, hogy az alkotmány 2008 elején a Lisszaboni szerződés révén mégis megvalósuljon.

2012 - az európai költségvetési paktum: «aranyszabály», ami «kötelező és állandó»

A «subprime-válság», azután a 2008-09-es «adósságválság» kifejezik a tőkés gazdaság diszlokációs válságát (1). Maastricht kritériumai szétszakadnak. A 2010-es években az összes tagállamban 100 %-hoz közeli az eladósodottság, a deficit pedig duplája annak, amit Maastricht engedélyez. Az Unió válasza persze az, hogy nem enged a szigorításokból. Ellenkezőleg, 2012-ben a szigorítás automatizmusát állítja fel  a Stabilitási Mechanizmussal (MES) és a Stabilitási, koordinációs és kormányzati szerződéssel (TSCG).

Az első – európai monetáris alap, amely úgy működik, mint az IMF: megfelelő kikötésekkel kölcsönöket ad a «nehézségekkel küzdő országoknak» és minden hatalma megvan arra, hogy a «strukturális kiigazításokat», valamint azok végrehajtását kierőszakolja. A TSCG követeli az «aranyszabály» végrehajtását a közszféra finanszírozásában: a tagállamok kötelesek a deficit leszállítására egyészen az GDP 0,5 %-ig.

Ennek a rendnek – az aranyszabálynak – meg kell jelennie a nemzeti jogban «kötelezően és folyamatosan, elsősorban alkotmányos keretekben».

A TSCG «automatikus korrekciókat» követel az Európai Bírósággal fenyegetve, ha a Brüsszel által követelt strukturális reformok nem teljesülnek (2).

Az EU-ban a tagországok nemzeti sajátosságai eltűnőben vannak (minden «illiberális» frázis ellenére – a ford.)

Világosan kimondva: a hatalom átadása az Európai  Uniónak csak az állandó szigorításokat erősíti. Alkotmányán keresztül.

(1) Daniel Gluckstein, «Adósságválság? Nem, az agonizálás válsága », La Vérité n° 71.szám, 2011.augusztusa

 (2) Daniel Gluckstein, «Európa, válság ... és a meghatározó factor», La Vérité, 73. szám,

2012 márciusa

2007- a Lisszaboni szerződés: az Európai Alkotmányra mondott «nem» elárulása

A szerződést, amely alkotmányt hozott Európának, 2004-ben írták alá Rómában. Jól megolajozott mechanizmus, megvalósítását 2006 november 1-től megvalósítandóan tűzték ki.

A franciaországi, majd hollandiai «nem» egymást követő győzelmének következtében a Valéry Giscard d’Estaing elnöklete alatti 105 tagú testület 3 évig tartó munkájának a történelem szemeteskosarában kellett kikötnie.

Az Európai Unió eme kudarca sem tanította meg a tagországok kormányait arra, hogy lemondjanak kezdeményezésükről, ellenkezőleg. 2007-ben javasolták, hogy Lisszaboni szerződés címszóval szülessen meg a 2005-ben elvetett alkotmány. Csak az ír nép tudta magát kifejezni, az ír alkotmányos előírások kötelezték kormányukat: a szerződést 53 %-ban elutasította! 2009-ben a kormány egy második szavazást szervezett, hogy a szöveg átmehessen …

A Római szerződéstől a Maastrichtiig

1957. A Római szerződés: közös piac, ami «nem fog menni fájdalom és sokk nélkül»

1957. márc. 25-én az Európai Gazdasági Közösség hat alapító országának (Németország, Belgium, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia) felelős vezetői aláírták a szerződést. Létrehozták a közös piacot, amelyet az árucikkek, személyek, szolgáltatások és a tőke, a hamisítatlan szabad verseny szabad mozgására, a vámok felszámolására és a közös mezőgazdasági politikára alapoztak (a szerződés 2. és 3. cikkelye). A “közös piacot” visszafordíthatatlannak deklarálták, amit La Croix francia katolikus gazdasági újság krónikása, Jean Boissonat így interpretál néhány héttel a szerződés aláírása előtt: «A szerződéstervezet legalább egy ponton nagyonis világos: ahogyan a vámunió életbelép, többé soha vissza nem vonható (…). Az igaz, nem egészen látjuk, hogy egy modern gazdaságban, hat modern nemzet körében hogyan tud a szabadpiac létezni anélkül, hogy szocális törvénykezésüket, pénznemüket, pénzügyi előírásaikat, vagyis állami gazdasági politikájukat ne egyesítenék» (1). Világos és fenyegető a tőkéskörökhöz közelálló luxemburgi külügyminiszter, Joseph Bech (2), aki a szerződés aláírásakor nyilatkozta: «Az európai egység olyan hadművelet lesz, amely sem fájdalom, sem sokk nélkül nem fog menni».

1957-től 1992-ig az EGK hatról 12 tagra bővül és több intézményes változáson megy keresztül: 1972-ben megalkották az europai monetáris kígyót, melyet 1978-ben az európai monetáris rendszerrel helyettesítettek, hogy a pénznemek stabilitását biztosítsák; 1986-ban az Egységes Okmányt, célja a «nagy belső piac befejezése 1993-ra» a tőke, áruk és személyek előtt álló fizikai, pénzügyi és politikai akadályok lebontása 300 direktíván és szabályozáson keresztül. Előkészítette a Maastrichti szerződés előtti terepet és megnyitotta az utat előtte.  

1992. A Maastrichti szerződés és az euró

1992. febr. 7-én írták alá. Hét fejezetből áll 17 protokollmelléklettel és 33 csatolt nyilatkozattal. Valódi háborús gépezet a munkásjogok és a demokrácia ellen minden európai országban. Központi intézményeket állít fel, magát az eurót, az Európai Központi Bankkal kezdve, amelynek ennek stabilitását kell biztosítani.  

Miért? Mert a pénzügyi tőke az, amely diktál a szerződéseket keresztül. Aggodalmaskodik, hogy tőkéje ne veszítsen értékéből olyan körülmények között, amelyekre nincs hatással (infláció, tőzsdei összeomlás, stb). A monetáris stabilitás feltételeit a Maastrichti szerződés a modern idők tízparancsolataként rögzíti (3).

A kritériumoknak osztályjellege van, ahogyan a német központi bank, a Bundesbank elnöke az euró bevezetése előtt jelezte (1999-ben): «Az eurozónában semmiféle pénzügyi kiigazítási séma nem lesz a gyengébb országok gazdasági támogatására. (…). A kiigazítás terhe (…) ezentúl kizárólag a munka nemzeti árán fog nyugodni. A béreknek és minden ahhoz kapcsolódó elemnek kell a produktivitás különbözőségével szembenézniük».

(1) « Le marché commun : renaissance du libéralisme ou naissance de l’Europe » (A közös piac: a liberalizmus vagy Európa születése), La Croix, 1957.jan.16.

(2) Luxemburg keresztényszocialista néppártjának vezetője, több ízben kormányfő, «Európa atyjainak» egyike

 (3) Daniel Gluckstein, « Europe : pour en finir avec “la prison des peuples” qu’est l’Union européenne »,(Európa: hogy végezzünk azzal, ami a “népek börtöne”, az Európai Unió) L’Internationale n° 10, a CORQI folyóirata 2018 májusa

Az Európai Unió eredete

1944. Az európai konstrukció az európai forradalmi hullám gátak közé szorításának eszköze  

A második világháború végét a nyugati államokban, jelesen Franciaországban (is) hatalmas forradalmi hullám jellemezte. Az európai konstrukció eredete az imperializmusnak az a szükséglete, hogy ezt a hullámot megsemmisítse.

Jean Monnet, «Európa alapító atyáinak» egyike mindenekelőtt egy nemzetközi, az amerikai pénzügyi körökhöz közelálló üzletember volt. (1) Az európai konstrukció célszerűségét Mémoires-jában jelöli meg idézve egy interjút, amit a Fortune-nek adott 1944 nyárelején: «megakadályozni a kommunista hatalomátvételt» összekötve «egy európai entitással, amely közös gazdasági egységet hoz létre» (2).

1947. A Marshall-terv: az USA szándéka, hogy rátegye kezét Európára

Történelemkönyveink így mutatják be a Marshall-tervet: «A cél világos: Európát gazdasági felemelkedésében kellett segíteni, hogy a kommunista befolyásnak a nyomorúság televényén előretörését meg lehessen akadályozni» (3).

Maga  Marshall tábornok – az USA egyik fő katonai irányítója a második világháború alatt – tervét úgy minősíti, mint «baráti segítség egy európai program felállításában» és stigmatizálja a «kormányokat, pártokat és politikai csoportokat, amelyek az emberi nyomort akarják örökkévalóvá tenni politikai terveik éérdekében». «A pénzügyi segítség» pedig egyáltalán nem baráti volt. A Marshall-terv drasztikus feltételeket szabott az országokra: pénzügyi stabilizációt, a bejelentett programok szigorú végrehajtását; az amerikai termékek megvásárlását … Az Egyesült Államok vérbeli gyámságát jelentette az európai államok felett, megcélozva, hogy utat nyisson iparának.

1949. A NATO: az európai államok amerikai imperializmus alá vetettsége

Az Észak-Atlanti szövetséget 1949-ben írta alá Washingtonban 10 európai ország, valamint az USA és Kanada. Ebből a szövetségből lett hivatalosan 1952-ben az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, mára 29 tagországot számlál. A NATO fegyveres erejét létrehozása óra amerikai tábornok irányította. Az első, Eisenhower, világosan rámutat a NATO katonai szervezete és Európa politikai szervezete közötti kötődésre. A Paris Match-nak 1951-ben adott interjújában nyilatkozta – éppen mielőtt az USA elnöke lett: «Semmi nem lehet kellemesebb számunkra, mint az a tudat, hogy Nyugat-Európa államai döntöttek, egy európai városban összegyűlnek (…) felelős delegátusai azzal a mandátummal, hogy Európa alkotmányos okmányát megszerkesszék (…) és január 1-től Nyugat-Európa föderációként működik. Semmi más döntés nem tudna bennünket jobban segíteni feladatunk elvégzésében».

1951. A Szén-és Acélközösség: közös piac amerikai dominációval

Robert Schuman nyilatkozata 1950 márc. 9-én, amely az Európai Szén- és Acélközösség létrehozását javasolta az «európai konstrukció» alapokmánya. A Schuman-terv megcélozta, hogy «a német-francia szén- és acéltermelést közös hatóság és felügyelet alá helyezi, mely nyitva áll más országok előtt is». Két évvel később megszületik az első európai szupranacionális intézmény, a Montánunió. Az Európai Unió minden későbbi jellemzőjét csíraként magában hordja: az üzleti körök érdekeinek jelfogója, a szakszervezetek korporációjának és a «szent egységnek» szándékát,  az amerikai érdekek elsőbbségét. Jean Monnet elnöksége alatt irányítása (Főhatóság) magába foglalja a nagy munkáltatókat, a szakszervezeti vezetőket, a szocialista, liberális és konzervatív politikai szervezetek vezetőit …  A Montánunió megkapta az USA áldását: «az USA-nak szándékában áll, hogy a Montánuniót támogassa, Európa fontos politikai és gazdasági egyesítésének igazolására» (4) és a Vatikánét is: «Európa népei delegálják szuverenitásuk egy részét egy szupranacionális szervezetnek, üdvözlendő útra tértek, Európának új életet adnak minden területen (…) a gazdaságban és a kultúrában, de a lelki és vallási életben is».

(1) Jean Monnet volt – másokkal együtt – az amerikai Bancamerica (1929) alapítója és társelnöke, Csang Kajsek pénzügyi tanácsadója(1934-1936), Churchill brit miniszterelnök tanácsadója, Roosevelt amerikai elnök speciális küldötte a «Szabad Franciaország» kormánya mellett 1943-ben.

(2) Jean Monnet, Mémoires, 319-320. oldal

(3) A hidegháború - La guerre froide (1947-1991).

(4) Az USA kommunikéje a CECA létrejöttét követően, 1952.

(5) XII. Pius beszéde az Európai Szén- és Acélközösség gyűlésén

Anarcho-kommunista vitaestek

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.

A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!

2018  november 9 péntek  fél 6 

Kommunista  aktivisták :

Száz éve tört ki a németországi forradalom
WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium

LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL

The Revolution in Germany broke out 100 years ago

Date: 9th of November 2018 17:30 p.m.