1 – Hiába szövetkezett a spanyol kormány az
október 1-i eredmény megsemmisítésére, minősítette illegitimnek, hiába
alkalmazott erőszakot, a 155-ös cikkelyt, és tartóztatta le a vezetőket. A «játszma»
vesztese lett, jövője kérdéses. Pártja, a Néppárt (PP), Franco diktatúrájának
örököse és intézményei letéteményese, gyakorlatikag megszűnt Katalóniában,
rendszerének likvidálása került napirendre.
2 – A dec. 21- szavazás megerősítette az okt.
1-I népszavazást. Kétségtelenül legitim a katalán köztársaság a
megtorlás, a saját vezetőik manőverei ellenére, a vele szemben létrejött «szentszövetséggel»
szemben.
3 – Az Európai Unió, amely minden erejét
bevetette a köztársaságpártiak ellen, vereséget szenvedett. De kudarcot vallott
a francoista intézmények védelmében létrehozott 1977-es Moncloa-paktum minden
aláírója is, különösen a 155-ös cikkelyt támogató szocialista párt; és a Podemos
is, amely legfőbb vezetője a köztársaságiakat vádolta; kudarc Mélenchon számára,
aki reakciós szeparatistának titulálta a katalán köztársaságot.
4 – Mindenki
veszített, de ki nyert? A köztársaság bizonyosan. De ki fogja megvalósítani a
köztársaságot? A kérdés a munkásosztály vezetésének alapvető problémájához
vezet.
5 – A
függetlenségi vezetők okt. 1. és dec. 21. között a jeladást megsokszorozták a monarchia felé – anélkül, hogy nyíltan kimondták
volna – a meghátrálás szándékával. Most mit fognak mondani?
6 – A választás után deklarációjában Puigdemont
azt mondta, «a köztársaság győzött a spanyol monarchia felett», egy másik
nyilatkozatában pedig a katalán köztársaság győzelméről beszélt a «155-ös monarchia felett». A két formula különbsége
mutatja, hogy Puigdemont és pártja vezetése limitálja a köztársaság jelentőségét, a megfogalmazás azt sugallja, mintha
a monarchiának csak ez az antidemokratikus vonàsa lenne. . Nem, nem kizárólag a 155-ös cikkely az ok, és nem csak a spanyol
királyságot kontrázza meg, de nem is kizárólag nemzeti kérdés. A francoista állam,
intézményei, a Juan Carlos alatti «demokratikus átmenet» az imperialista országok
támogatásával a burzsoázia hatalmának fenntartását jelenti, amely tegnap még a
fasiszta diktatúra, aztán pedig demokratikus látszat köntösét öltötte. Lebontása
nem csak a katalán köztársaság, de a baszk, andalúziai köztársaság, az egész Spanyolország
szabad köztársaságai napirendjén szerepel, csakúgy, mint az alkotmányozó
nemzetgyűlés.
7 – Ki fogja megvalósítani
ezt a mandátumot? Megint felmerül a munkásosztály vezetésének kérdése. A
mozgalom szervezetei, a köztársasági védelmi bizottságok – melyet a madridi
sajtó a szovjetekhez, tanácsokhoz hasonlított – tartalmazza a válasz egyik
elemét. De a szakszervezeti szövetségek, a szocialista párt vezetői, a
kommunistáké, a Podemosé, stb. hátat fordítottak annak, ami a munkásosztály
képviseleteként, felelősségeként viselniük kellett volna.
8 – Ma – egy független politikai munkásszervezetnek
– egész Spanyolországban egyetlen témát kellene propagálni: «Szabadságot a katalán köztársaságnak,
szerveződhessen abban az alkotmányozó irányban, amit kíván. Spanyolország
minden régiójában bontsuk le a monarchia intézményeit, vállaljuk a harcot a köztársaságért,
a szabad köztársaságok szabad szövetségéért!».
9 – Egyedül a munkásosztály képes ennek a
küzdelemnek a megvívására. Egyedül neki nem fűződik semmi társadalmi, politikai,
gazdasági érdeke a tőkés domináció fenntartásához, amelyet a monarchia és az
Európai Unió takar.
10 – Az utóbbi hetekben bizonyos érést láthatunk
Katalónióban, az öntudat érlelődését, de nem csak azt. A tüntetéseken az «Európai Unió értékeit» mint «Franco és Rajoy értékeinek» nyíltan
nevező molinók éppen Puigdemont évek óta védett konklúziójának az ellenkezőjét
húzzák alá. Puigdemont még ma is azzal próbálkozik Brüsszelben (hiába), hogy
elnyerje az EU támogatását. A katalán tömegek már túlléptek ezen, nekik az Unió
– ellenség.
11 – A helyzet
ma annál rosszabb, hogy az ugyan nem nagy, de a IV. Internacionálé programján
alakult szervezet – az internacionalista szocialista párt – totálisan kapitulált.
A POSI illegitimnek ítélte az okt. 1-i referendumot, kampányt folytatott a köztársaság
ellen. Ki tartaná autentikus forradalmi szervezetnek?
12 – Világosan
ki kell mondani, hogy akik a katalán köztársaság ellen fordulnak, nem a spanyol
munkásosztály egységét védik, még kevésbé Spanyolország népeiét. A köztársaság ellen
a megosztás faktoraként fordultak a francoista és az EU intézményei védelmében.
13 – Mégha nehéz is a feladat, nagyon gyorsan
el kell kezdeni a IV. Internacionálé hívei táborának szervezését. Lenin,
Trockij tudták, hogy a munkás és népi tömegeknek, a kizsákmányoltaknak és
elnyomottaknak nincs mit veszíteniük a monarchia bukásával; értenék a katalán
tömegek gyakorlati mozgalmát, a «köztársaságot
most, azonnal» jelszavát.
14 – A IV. Internacionálé óriási
jelentőséget tulajdonít a katalán fejleményeknek és egész Spanyolországban síkra
száll kampányában: «Szabadságot, a katalán köztársaságért, szabadságot, a
spanyol köztársaságokért, le a francoista monarchiával!»
CORQI, 2018. jan.
Bejegyzések
