Katalónia újra

1 – Hiába szövetkezett a spanyol kormány az október 1-i eredmény megsemmisítésére, minősítette illegitimnek, hiába alkalmazott erőszakot, a 155-ös cikkelyt, és tartóztatta le a vezetőket. A «játszma» vesztese lett, jövője kérdéses. Pártja, a Néppárt (PP), Franco diktatúrájának örököse és intézményei letéteményese, gyakorlatikag megszűnt Katalóniában, rendszerének likvidálása került napirendre.

2 – A dec. 21- szavazás megerősítette az okt. 1-I népszavazást. Kétségtelenül legitim a katalán köztársaság a megtorlás, a saját vezetőik manőverei ellenére, a vele szemben létrejött «szentszövetséggel» szemben.

3 – Az Európai Unió, amely minden erejét bevetette a köztársaságpártiak ellen, vereséget szenvedett. De kudarcot vallott a francoista intézmények védelmében létrehozott 1977-es Moncloa-paktum minden aláírója is, különösen a 155-ös cikkelyt támogató szocialista párt; és a Podemos is, amely legfőbb vezetője a köztársaságiakat vádolta; kudarc Mélenchon számára, aki reakciós szeparatistának titulálta a katalán köztársaságot.

4 – Mindenki veszített, de ki nyert? A köztársaság bizonyosan. De ki fogja megvalósítani a köztársaságot? A kérdés a munkásosztály vezetésének alapvető problémájához vezet.

5 – A függetlenségi vezetők okt. 1. és dec. 21. között a jeladást megsokszorozták a monarchia felé – anélkül, hogy nyíltan kimondták volna – a meghátrálás szándékával. Most mit fognak mondani?

6 – A választás után deklarációjában Puigdemont azt mondta, «a köztársaság győzött a spanyol monarchia felett», egy másik nyilatkozatában pedig a katalán köztársaság győzelméről beszélt a  «155-ös monarchia felett». A két formula különbsége mutatja, hogy Puigdemont és pártja vezetése limitálja a köztársaság jelentőségét, a megfogalmazás azt sugallja, mintha a monarchiának csak ez az antidemokratikus vonàsa lenne. . Nem, nem kizárólag a 155-ös cikkely az ok, és nem csak a spanyol királyságot kontrázza meg, de nem is kizárólag nemzeti kérdés. A francoista állam, intézményei, a Juan Carlos alatti «demokratikus átmenet» az imperialista országok támogatásával a burzsoázia hatalmának fenntartását jelenti, amely tegnap még a fasiszta diktatúra, aztán pedig demokratikus látszat köntösét öltötte. Lebontása nem csak a katalán köztársaság, de a baszk, andalúziai köztársaság, az egész Spanyolország szabad köztársaságai napirendjén szerepel, csakúgy, mint az alkotmányozó nemzetgyűlés.

7 – Ki fogja megvalósítani ezt a mandátumot? Megint felmerül a munkásosztály vezetésének kérdése. A mozgalom szervezetei, a köztársasági védelmi bizottságok – melyet a madridi sajtó a szovjetekhez, tanácsokhoz hasonlított – tartalmazza a válasz egyik elemét. De a szakszervezeti szövetségek, a szocialista párt vezetői, a kommunistáké, a Podemosé, stb. hátat fordítottak annak, ami a munkásosztály képviseleteként, felelősségeként viselniük kellett volna.

8 – Ma – egy független politikai munkásszervezetnek – egész Spanyolországban egyetlen témát kellene propagálni: «Szabadságot a katalán köztársaságnak, szerveződhessen abban az alkotmányozó irányban, amit kíván. Spanyolország minden régiójában bontsuk le a monarchia intézményeit, vállaljuk a harcot a köztársaságért, a szabad köztársaságok szabad szövetségéért!».

9 – Egyedül a munkásosztály képes ennek a küzdelemnek a megvívására. Egyedül neki nem fűződik semmi társadalmi, politikai, gazdasági érdeke a tőkés domináció fenntartásához, amelyet a monarchia és az Európai Unió takar.  

10 – Az utóbbi hetekben bizonyos érést láthatunk Katalónióban, az öntudat érlelődését, de nem csak azt. A tüntetéseken az «Európai Unió értékeit» mint «Franco és Rajoy értékeinek» nyíltan nevező molinók éppen Puigdemont évek óta védett konklúziójának az ellenkezőjét húzzák alá. Puigdemont még ma is azzal próbálkozik Brüsszelben (hiába), hogy elnyerje az EU támogatását. A katalán tömegek már túlléptek ezen, nekik az Unió – ellenség.

11 – A helyzet ma annál rosszabb, hogy az ugyan nem nagy, de a IV. Internacionálé programján alakult szervezet – az internacionalista szocialista párt – totálisan kapitulált. A POSI illegitimnek ítélte az okt. 1-i referendumot, kampányt folytatott a köztársaság ellen. Ki tartaná autentikus forradalmi szervezetnek?

12 – Világosan ki kell mondani, hogy akik a katalán köztársaság ellen fordulnak, nem a spanyol munkásosztály egységét védik, még kevésbé Spanyolország népeiét. A köztársaság ellen a megosztás faktoraként fordultak a francoista és az EU intézményei védelmében.

13 – Mégha nehéz is a feladat, nagyon gyorsan el kell kezdeni a IV. Internacionálé hívei táborának szervezését. Lenin, Trockij tudták, hogy a munkás és népi tömegeknek, a kizsákmányoltaknak és elnyomottaknak nincs mit veszíteniük a monarchia bukásával; értenék a katalán tömegek gyakorlati mozgalmát, a «köztársaságot most, azonnal» jelszavát.

14 – A IV. Internacionálé óriási jelentőséget tulajdonít a katalán fejleményeknek és egész Spanyolországban síkra száll kampányában: «Szabadságot, a katalán köztársaságért, szabadságot, a spanyol köztársaságokért, le a francoista monarchiával!»

CORQI, 2018. jan.