A belga adók

Forrás: Belga hírügynökség

A belga családok átlagosan 6.200 euróval több adót fizetnek, mint a szomszédos országban élők – az Itinero tanulmánya szerint. Belgium az Unió egyik legtöbb adót fizettető országa, még ha társadalombiztosítása, egészségbiztosítása „fejlettebb” is a többinél.

© Image Globe /

Hollandiával összehasonlítva a különbség családonként 1.099 euró, a franciákkal összehasonlítva 3.206, a németekkel viszont már 7.274, és a britekkel pedig 13.286 euró..

Az Eurostat adatbázisára alapozva, s elvileg 2,4 fős családokkal számolva az Itinera számításai szerint egy belga család átlagosan évi 41.358 euró adót fizet és ez nincs kompenzálva plusz társadalombiztosítási vagy egészségügyi szolgáltatásokkal.

Csak a nők dönthetnek!

A nők saját és elidegeníthetetlen joga az, hogy saját testükről döntsenek, hogy megfelelő információkkal bírhassanak a terhességmegelőzésről, a szabad abortuszról, melynek ingyenesnek kell lennie. 

 

Spanyolországban, Lengyelországban, de a patriarchális-tőkés Európai Unió más tagállamaiban is, a történelem kerekét visszaforgatva a konzervatív, reakciós pártok, egyházak nyomására ezeket a jogokat semmisítik meg.

Támogatjuk harcukban azokat a spanyol asszonyokat, akik tiltakoznak az ellen, hogy a Rajoy-kormány akaratuk ellenére kényszerítse őket gyermekvállalásra nyomorúságos életviszonyok közepette, az aktív lakosság 26,7 %-os, a 25 év alatti fiatalok 56,7 %-os munkanélkülisége mellett. 

 

Hazánkra is veszély leselkedik a nők alapvető jogait illetően, így felhívjuk a magyar nőket és férfiakat, hogy követeljék, ez az alapvető jog ne sérülhessen.

Stadionok országa

• A képviselők 252 igen szavazattal, 84 nem ellenében hagyták jóvá Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter jövő évi büdzséről szóló javaslatát.

Összesen 26 stadion fejlesztésére különített el pénzt a büdzsében a Nemzeti Stadionfejlesztési Program részeként, ez összesen 12 milliárd forintba kerül. A győri, a kaposvári, a kecskeméti, a paksi, a pápai és a békéscsabai stadion felújítására egyenként 560 millió forintot fordítanak. Ugyanennyi pénz jut a budapesti Szusza Ferenc és Hidegkuti Nándor Stadion fejlesztésére. Ugyanígy félmilliárd forintot jut a pécsi, a nyíregyházi és a zalaegerszegi, valamint a fővárosi Illovszky Rudolf Stadion felújítására.

A legtöbb pénzt, egyenként 600 millió forintot a siófoki, a dunaújvárosi és a gyirmóti stadion fejlesztésére adott a kormány, a budapesti Bozsik Stadion, valamint az ajkai, a balmazújvárosi, a ceglédi, a kozármislenyi, a soproni, a szolnoki és a tatabányai stadionokra pedig 400-400 milliót. A mezőkövesdi stadion is kap 220 millió forintot, a szigetszentmiklósi és a kisvárdai futballpálya felújítására 120-120 millió forintot költenek, míg 95 millióból tartalékot képeznek.

A fejlesztések mellett több stadionépítést is beterveztek: a debreceni stadion építése 1,8 milliárd, a szombathelyié 4,6 milliárd, a székesfehérvárié 4,5 milliárd, a diósgyőrié 1,75 milliárd, a ferencvárosié 8,4 milliárd forintba fog kerülni.

Bank

Európai bankunió: 55 milliárd mobilizálható euró

Dec. 18-án a 28 tagország vezetői megszavazták az Európai Bankuniót, hogy „elkerülni vagy semlegesíteni lehessen a bankcsődöt ill. biztosítani az euró védelmét” a 2008-as válsághelyzet kialakulásának megelőzése céljából. Ez állítaná talpra a „nehézségekkel küzdő” bankokat.

2014. nov.1-én az Európai Központi Bank fennhatóságával olyan mechanizmus alakul ki, amely 250 intézményt figyelne (a piac 85 %-át), s gond esetén egy bizottság döntene a lehetséges megoldásról (segítség vagy csődeljárás). Részvényesek, hitelezők, sőt, a 100 ezer eurónál nagyobb betétesek töltenék fel a speciális alapot, az EKB hatalma ezzel még inkább megerősödik.

Dél-Afrika

A vasasok nem támogatják többé az Afrikai Nemzeti Kongresszus pártját és szakszervezeti tömörülésüket a kormányból kilépésre szólítják

A NUMSA (National Union of Metalworkers of South Afriqua), a COSATU szakszervezeti tömörülés legjelentősebb tagja 2014-ben megvonja támogatását az Afrikai Nemzeti Kongresszustól és minden egyéb párttól, jelentette Irvin Jim felelős a johannesburgi rendkívüli kongresszuson: «a Numsa tanulmányozni fogja a lehetőséget, hogy mozgalmat alapítson a szocializmusért, mivel a munkásosztálynak szüksége van politikai képviseleti szervezetre».

A COSATU novemberi kongresszusán élénk vita folyt annak a kommunista párttal és az ANK-val együttes kormányzati szerepéről. A Marikana sztrájkolói elleni megtorlást (34 halott) 2012 augusztusában mészárlásként ítélte meg a Numsa. A 2012-es és 2013-as politikai helyzetet a hosszú, elkeseredett bányász-, agrár- és egyéb sztrájkok jellemezték. A Numsa így anyaszervezetét, a  Cosatut arra hivta fel, hogy lépjen ki a kormányból, mert „eljött az idő a más megoldás megtalálására„ - deklarálta Irvin Jim a kongresszus tapsa közepette - „az ANK sorait hizlalni és következésképpen a munkásosztály soraiból még több áldozatot szolgáltatni, annyi mint az ANK-burzsoázia mészárlása számára birkaáldozatokat ajándékozni.»

1994 óta az ANK-KP-COSATU koalíció van hatalmon Dél-Afrikában. Az apartheidnek véget vető Kempton Park egyezmény az angol-amerikai multinacionális vállalkozások rendelkezését biztosítja az ország bányakincsei felett, a mezőgazdasági területek pedig továbbra is a fehér nagybirtokosi réteg tulajdonában vannak.

Európa

Az Európai Bizottság küldöttsége az elmúlt napokban Magyarországon végzett utóvizsgálatát követően "elismeréssel fogadta a pozitív makrogazdasági változásokat", és úgy vélte, hogy a magyar gazdasági növekedés gyorsulhat, de felhívta a figyelmet a magán- és államadósság változatlanul magas szintjére, a hitelezés alacsony szintjére, valamint rámutatott a növekedésbarát költségvetési konszolidáció folytatásának szükségességére. Tehát a megszorítások folytatódnak.

Egész Európában erősödik a munkáltatók nyomása a bérek és a társadalmi terhek csökkenésére, ebben az évben pedig hivatalosan is 27 millióra emelkedett a munkanélküliek száma. Egyedül Németországban csökkent a munkanélküliség – a nyomorúságos mini-joboknak «köszönhetően», amelyekben csak a fizetés a mini – mindenhol másutt emelkedett, még Hollandiában, Ausztriában is. A legsúlyosabb helyzet e téren Görögország (27,4 %-kal) és Spanyolország (26,7 %-kal). Nemrégen pedig Orbánunk az európai «túlzott szociális kiadásokat bírálta»…

Pedig vannak példák a szerzett jogok sikeres megvédésére. Franciaorszában a középiskolai előkészítő tanárok sztrájkja nyomán az oktatási miniszter tegnap bejelentette a szakszervezeteknek, hogy pillanatnyilag lemond a tanárok járandósága csökkentéséről, munkaidejük módosításáról. Meghátrálását némileg enyhíteni próbálta azzal, «majd a következő évkezdésre a változtatásokat jobban kidolgoztatja».

«Reformja» egyébként az 1950-ben született dekrétumot írná át, 300 ezer középiskolai tanár munkakörülményeit érintené. A pedagógusok soha nem látott mértékben mobilizálódtak ez ellen, sztrájkoltak és tüntettek a diákokkal és szülőkkel együtt. A kormány nem merte vállalni pillanatnyilag a «nagyobb felfordulás» ódiumát, az alsófokú oktatás is forrong az iskolai ritmus változásai miatt, a postai és vasúti dolgozók pedig állami cégeik liberalizálása okán. Mindesetre igazolt a tény, a tömegek mozgalma képes a kormányokat is visszavonulásra késztetni.

Merkel kijevi embere

 

Írta: Werner Pirker 
2013. december 05.

Berlin beavatkozik Ukrajnában

A tömegfelvonulások Ukrajnában úgy mint Bangkokban rendszerváltozást akarnak elérni. És éppen úgy mint Thaiföld fővárosában, az ukrán fővárosban is főként a városi középosztályok a zászlóvivői, akiknek a szeme nincs feltétlenül a széles néptömegek jólétén. De amíg a német politika és média a thaiföldi eseményekre inkább visszafogottan és semlegesen reagál, addig nyíltan állást foglalnak a jelenlegi ukrán rendszer elleni erők mellett. Állásfoglalásaik az ország belügyeibe való pimasz beavatkozást fejeznek ki.

 

Angela Merkel kancellár a sajtószóvivője által kinyilatkozta, hogy Ukrajnában az „Európa melletti megnyilvánulásoknak” teljesen egyértelmű „üzenete” van. „Remélhető, hogy Janukovics államelnök is felvállalja ezt az üzenetet”– véli Merkel, hogy ezáltal elkötelezze az ukrán államelnökséget az utca követeléseinek elfogadására. Már ez a mértékadó, és Európa nagyjainak az elnöki köztársasággal szemben tanúsított jellemző hangvétel is igazolni látszik Kijev döntésének helyes voltát, amellyel elállt a Brüsszellel való társulási szerződéstől.

De nem ez volt az ok, amiért Ukrajna – egyelőre – lemondott arról, hogy az EU-val szorosabb kapcsolatra lépjen. Sokkal inkább azért döntöttek így, mert az Unióval való társulás a súlyosan eladósodott ország végleges tönkretételét jelentené. Ahogyan Nikolaj Aserov Ukrajna miniszterelnöke az ellenzékkel folytatott tv vitában kijelentette, Brüsszeltől alig lehetett volna mást várni, mint a „modernizáció” irányába mutató előírásokat, vagyis „reformokat” és politikai rendszabályokat. Másrészt, az Oroszországba irányuló kivitel csökkenésének már jelenleg is pusztító következményei vannak. A kijevi döntésben döntő szerepet játszott az IMF egy levele, amelyben a hitelt a háztartási gáz árának megkétszerezésétől tette függővé. „Az út Európába” elszegényítő programokkal lett volna kikövezve.

Úgy látszik azonban, hogy a tüntetőket, akik ostobán az EU csillagos zászló mögé sorakoznak, a tények kevéssé érdeklik. Nekik az sem tűnik fel, hogy Ukrajnának, amely mindig Európában feküdt, először nem Európa felé kellene vennie az irányt. A kérdés csak az, hogy Európa második legnagyobb országa – partnerségben Oroszországgal és más volt szovjetköztársaságokkal – önálló fejlődési úton akar-e haladni vagy létét tartományként az EU szélén kívánja tengetni olyan emberekkel az élén, mint Vitalij Klicsko, Merkel kijevi embere, akinek „Ütés” nevű pártját a Konrád Adenauer alapítvány hívta életre. De az ellenzéket nem csak CDU kollaboránsok jellemzik, hanem olyan, a nácikkal kollaboráló tradíciót követő személyek is, mint a nyugat-ukrajnai fasiszta Oleg Tjagnibok. Ő is az ázsiai hordákkal szemben álló fanatikus nyugatbarátként határozza meg magát.

Forrás: Junge Welt, 2013. december 3.

Írta: Werner Pirker

Fordította: Morva Tamás

(a cikk megjelenése: Transform)

Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

154.sz. (523) - 2013.dec.06.

 

 

KAZAHSZTÁN

 

“Engedjétek szabadon ROZA TULETAJEVÁT!”

 

Jean-Jacques Marie, a Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottság elnökével készített interjú

 

–        November 2-3-án részt vettél Kijevben az öt szakszervezeti tömörülés rendezte nemzetközi konferencián, amely kampányt indított Kazahsztánban.

 

–        A tanácskozáson az ukrán, a belorusz,  a grúz és kazah független szervezetek részéről, valamint történészek, egyetemi dolgozók, mintegy 200 aktivista vett részt. A konferencián levetítettek egy nagyszerű dokumentumfilmet, Júlia Mazurova és Denis Biljunov alkotását, címe: «Zsanaozen: a meg nem ismert tragédia». Zsanaozen egy kazah kisváros, a lakosság túlnyomó része az olajkitermelésben dolgozik. 2011 dec. 16-án, Kazahsztán nemzeti ünnepén a sztrájkoló munkások tüntettek, a rendőrség pedig rájuk lőtt. A kazah hatóságok is elismerték, hogy a sortűz 15 munkást megölt és 86-ot pedig megsebesített. Valószínűleg a számok ennél súlyosabbak, de a belügyminimsztérium csapatai a várost azonnal elvágták a külvilágtól, nem hagytak se telefon-, se internetes kapcsolatot. A filmet orosz rendezők archív anyagokra és a tanúkra hagyatkozva forgatták, s meggyőzően bemutatták azt a brutalitást, amellyel a hatóságok válaszoltak a sztrájkra – mindenekelőtt a külföldi befektetők, a nagy amerikai és európai olajtársaságok érdekei miatt. A kazahsztáni elnök apropóján: a volt kommunista párti főtitkár, a SZU politbürója tagja 1991-ben lépett posztjára. A film emlékeztet arra is, hogy nemrégen Tony Blair volt brit miniszterelnök «rendkívül speciális szolgálataival» ajándékozta meg magát, e két ember forró kézszorítással találkozik...

 

–        Mi is történt 2011-ben Kazahsztánban?

 

–        2011 májusában a Ozenmunajgaz vállalat vezetése visszautasította a munkások által választott új szakszervezeti vezetés elismerését, amelyet pedig azért újítottak meg, hogy a munkás-, nevezetesen bérköveteléseket védje. Több mint ezer munkás lépett sztrájkba. Más vállalatok munkásai is csatlakoztak hozzájuk. A munkabeszüntetést illegálisnak minősítették, de a kegyetlen megtorlás ellenére öt hónapon keresztül 15 ezer munkás nem vette fel a munkát. Egy 28 éves szakszervezeti felelőst, egy másiknak pedig a 18 éves lányát is meggyilkolták. Natalja Szokolovát, a szakszervezeti jogászát 2011. aug. 8-án hat év börtönre ítélték (a bűntetőtörvénykönyv két passzusa alapján a «közrend felforgatása» és «illegális gyűlések» szervezése miatt). Végül egy múlva szabadult ki, miután – a jól ismert módszerek alkalmazása folytán – «bevallotta» tévedéseit. A 2011 dec. 16-i zsanaozeni tömeggyilkossággal a megtorlás azonban újra átlépte a határt.

 

–        Kicsoda Roza Tuletajeva, akinek kiszabadulását követelik a kijevi konferencia résztvevői?

 

–        Roza Tuletajeva olajipari munkásnő, egyike a sztrájk szervezőinek. 2011 dec. 27-én tartóztatták le. 2012 jún. 4-én pedig az aktaui városi bíróság ítélte 7 évre más sztrájkolókkal együtt «tömegzendülés szervezése» miatt. Beteg, máj-, szív- és gyomorproblémákkal küszködik két gyermekétől és nővérétől elszakítva. A bírósági eljárás alatt kijelentette: «Amikor elkezdtük a tiltakozást, nem gondoltuk, hogy ennyire ki fog szélesedni. De eltökéltek voltunk, nem hagyhattuk, hogy a vállalat tovább folytassa kizsákmányolásunkat». Tehát letartóztatták, elítélték és bebörtönözték, mert sztrájkolt.

 

–        A zsanaozeni mészárlás után a Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottság (Cicr) delegációja Kazahsztán franciországi követségén tiltakozott.

 

–        Így van. Fogadtak bennünket, megígértek, hogy átadják kérésünket az ország hatóságainak. 2011 dec. végén eljuttatták a mangusztáni régióra vonatkozó dokumentumokat. Nazarbajev elnök ezekben a megtorlást igyekezett igazolni, azonban elismerte, hogy «a munkáskövetelések általában jogosak […] a munkáltató illegálisan küldte el a munkásokat». Ennek ellenére a megtorlás erősödött, mivelhogy az ítéletek hat hónappal később születtek.

 

–        A kijevi konferencián Oleg Schein (KTR, az Oroszországi Munka Konföderáció tanácsa tagja) felkért arra, hogy vegyél részt a nemzetközi kampányt szervező bizottságban Valentyin Uruszov elnökletével, aki maga is négy börtönévvel fizetett.

 

–        Roppant nagy jelentőségű, hogy a volt SZU 5 szakszervezeti szövetsége együtt döntött erről a kampányról, arról is, hogy a kazahsztáni olajmunkások brutálisan megtorolt sztrájkmozgalma okai jogosak, hogy saját szervezeteikre, azok ellenőrzésére, saját maguk által választott vezetőkre joguk van. Persze felmerül a volt «hivatalos» szakszervezet nagy fajsúlyú kérdése is. Annak is nagy a fontossága, hogy a nemzetközi bizottságot Uruszov vezeti. Ott volt Kijevben, elmesélte, hogy a jakutföldi büntetésvégrehajtási intézményben hogyan szerzett tudomást a zsanaozeni történésekről: «Kiszabadulásom után a  KTR velem együtt hozta létre a szakszervezeti jogok védelmi központját. Tehát együtt vágunk bele Tuletajeva kiszabadítási kampányába. Meg vagyok győződve arról, hogy a kazahsztáni szabad szakszervezetek és a sztrájk más vezetői szabadlábra fognak kerülni. A munkásoknak joguk van szakszervezetet létrehozni, joguk van sztrájkolni, joguk van követeléseik teljesítéséért harcolni. A nemzetközi munkásszolidaritás meghozza gyümölcsét, kazah testvéreink ki fognak szabadulni».

 

–        Mit tudunk tenni értük?

 

–        A polgári sajtó hallgatott ezekről az eseményekről. Oroszország és Belorusszia vezetői sem szóltak semmit. Kétségtelen, az olajérdekek óriásiak Kazahsztánban, és valószínűleg az ex-SZU országai közül ez az ország nyitotta meg leginkább gazdaságát a világgazdaság felé. Nazarbajev legutóbbi franciaországi látogatása alkalmából láttuk, a jobboldali és baloldali politikusok, vállalati vezetők, sőt, akadémikusok és írók is tolongtak a tiszteletére szervezett luxusfogadásokon. Nagyon fontos tehát, hogy a munkásmozgalom megismerje a tényeket, és ezt a kampányt támogassa.

A kazah munkások jogainak védelme a nemzetközi munkásmozgalmat érinti. A mi ügyünk is saját szakszervezetük létrehozása, a sztrájkjog, anélkül, hogy a multik érdekeinek védelme nevében börtönbe kerüljenek, sőt, megöljék őket. Ha őket védjük, saját magunkat is védjük saját kizsákmányolóink ellen.

 

 

ALGÉRIA

Az ellenállás kongresszusa

 

Nov. 22-23-24-25: a Dolgozók Pártja (PT) VII. kongresszusa

 

A PT hetedik kongresszusát az «ellenállás kongresszusa és a rend faktora» jelszó jegyében tartotta ezer küldött részvételével. Négy napon keresztül tartott a vita a párt mérlegéről és jövőjéről. Ahogyan sok megfigyelő megjegyezte, a kongresszus «nemzedékeken átívelt».

 

Nagyon sok volt a fiatal küldött, s a résztvevők 40 %-a nő. A kongresszusra mobilizálás sikeres, az algériai társadalom összetételét jól tükrözi, eltökélt, vitára kész, figyelmes.  Meghívottként szerepeltek más pártok (FLN, lRND, FFS, HMS, országosan ismert személyek, a CNES koordinátora (1), Abdelmadjid Sidi-Saïd, az UGTA főtitkára (2). Nemzetközi küldöttek is felszólaltak: Abdoulaye Diallo Lélouma, a Nemzetközi Munkaügyi Iroda részéről (afrikai szakszervezetek egységszervezete); Salah Salah, a Palesztin Nemzeti Tanács tagja, a palesztin menekülügyi felelős Libanonból érkezett; Bala Konare, a Sadi párt felelőse (3) Maliból; Lucien Gauthier Franciaországból és a Sawt el-Oumal küldöttje Tunéziából. Számos szolidaritási üzenet jött (közöttük a sevillai polgármester, a libanoni szakszervezetek, a marokkói Munkásinformációk szerkeszetősége részéről).

 

                                                                                          Algériát fenyegetik

Louisa Hanoune főtitkár felszólalásában kiemelte azt a veszélyt, amely Algériát fenyegeti. A globális piac a nemzetek diszlokációjával, szétszórásával próbálkozik, Algériáéval is, amelynek hosszú közös határai vannak Líbiával, Malival és Tunéziával. A fenyegetés az egész régióra érvényes, az USA «Nagy Közel-Kelet» elképzelése az összes itteni nép szétverésére irányul. A PT nemzetközi küzdelmet folytat az UGTA-val és a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésével egységben. Kiemelte, hogy a nemzetet össze kell kovácsolni, immunitással ellátni, politikai téren pedig a legutóbbi választási csalások által meggyengített belső frontokat meg kell erősíteni; a dolgozók és fiatalok mozgalmainak követeléseit ki kell elégíteni, prekaritásuk csökkentésével a törékeny rétegek manipulálását megelőzve. Ezért van nagy jelentősége a PT és az UGTA szövetségének a nemzetközi szintéren, az együtt tartott tanácskozásoknak, az Arcelor Mittal államosításáért vívott közös küzdelemnek, a béremelésekért vívott harcnak, a közszolgálatot ellátó állami vállalatok újranyitásának, stb.

 

250 küldött szólalt fel

A nagy szám miatt csak négyperces hozzászólások lettek lehetségesek. Minden kérdés felmerült: a tőkés rendszer válsága, ennek megnyilvánulási formái, az Algériát veszélyeztető helyzet, szociális követelések, egyik vagy másik szektor helyzete, a jogegyenlőség, a politika és a vallás szétválasztása, az állami szekularizáció, a fiatalság helyzete és a prekaritás, a szakszervezeti mozgalom, a harc a nemzeti egységért – ebben a berber nyelv hivatalos elfogadtatása, mint az algériai népek egységének és egyenlőségének első lépése.

Számos hozzászólás szólt a PT szekcióinak aktivitásáról, a PT és az UGTA helyi szervezeteinek együttműködéséről, s természetesen a pártépítésről is. Esténként a (megyei, helyhatósági, választási, agrár, nő, ifjúsági, pénzügyi, sajtó, vezetési, akcióegység és egységfront) bizottságok láttak munkához.

A kongresszus a 2014-es évre az elnökválasztást tartja központi kérdésnek, azonban most még korai a PT részvételének meghatározása, ennek kidolgozásával a kongresszus a központi bizottságot bízta meg.

 

Az UGTA főtitkárának felszólalása

Abdelmadjid Sidi-Saïd felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amely az egész világon a szakszervezeti mozgalmat fenyegeti. Rámutatott a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség manővereire, arra az offenzívára, amely közvetlenül irányul az UGTA, az CISA és az OUSA ellen (4). Visszatért az UGTA impozáns harcára, melyet az algériai termékek importja ellen vív, felhívott a helyi termelés védelmére. 

Sidi-Saïd kedvező választ adott Louisa Hanoune felvetésére ami a «háború, a megszállás- és a kizsákmányolás elleni  tanácskozást, a nemzeti szuverenitás és az ország integritása védelmét» illeti. 

 

9 bizottság, 9 döntés

Az utolsó fejezet a 9 bizottság jelentés meghallgatás volt. A plenáris ülés szavazata után új központi bizottságot választott a kongresszus. A kibővült központi bizottság

ismét Louisa Hanoune-t választotta főtitkárnak.

 

A PT ez első vonalban

A főtitkár mobilizációra hívta az aktivistákat, az UGTA és a dolgozók követeléseinek támogatására. Sok pontban győztek már eddig is a dolgozók, ennek folytatódni kell, meg kell nyilvánulnia a szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlés létrehozásában, amely a népnek adja a szót, s véget kell vetni az egypártrendszer maradványainak, a strukturális kiigazítási programoknak.

A Dolgozók Pártja a szociális és gazdasági mobilizáció élén fog állni, ha a politikai hatalom részéről nem lesz tapasztalható ezekhez pozitív hozzáállás. Mégegyszer kiemelte, hogy ennek megoldása csakis és kizárólag algériai lehet, mindenfajta külsö beavatkozástól mentes. A kongresszus az algériai nemzeti himnusszal zárult.

 

(1) Nemzeti Demokratikus Gyűlés (RND) és a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) a kormánykoalíció két pártja. FFS: Szocialista Erők Frontja. CNES: Felsőkoktatási Pedagógusok Nemzeti Tanácsa.

(2) UGTA: Algériai Dolgozók Általános Uniója.

(3) Sadi: Afrikai Szolidaritás a Demokráciáért és Függetlenségért.

(4) CISA: az Araba Szakszervezetek Nemzetközi Konföderációja. OUSA: az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet.

 

Kapcsolattartás

Informations internationales,

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg Saint Denis 75010 Paris France

Tél. : (33 1) 48 01 88 28     E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein

Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg Saint Denis, 75010 Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 i Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint Rémy lès Chevreuse

Röviden

 

 

Franciaországban ma sztrájkolt a felsőoktatás, a vasút, a posta és a középiskolai előkészítő tanárok.

 

Az Európai Bizottság jelentése szerint ebben az évben 400 ezer munkahely szűnt meg az Európai Unióban a tavalyi 200 ezerrel szemben. A munkanélküliek száma 27 millióval rekordot ért el.

 

Németország. Az SPD bázistagsága még a «nagykoalícióról» szavaz, vessünk egy pillantást, mire alapozza olyan büszkén az SPD vezetése azokat az «eredményeket», amiket úgymond sikerült elérnie. A minimálbér. Egészen kicsike, 8 és fél eurós órabér, ez is bruttóban és csak 2017-ben kerülne bevezetésre. Hogy a «vállalatok hozzá tudjanak idomulni». Na és persze lesznek kivételek (bizonyos csoportok, diákok, tanoncok… vagy bizonyos régiók). Ha a jelenlegi inflációs ütemet számoljuk, ez a bruttó akkor már csak 7,80 lesz… Hundt, a német munkáltatók vezetője jól dolgozott és Németország folytathatja az eurózónában legalacsonyabb bérpolitikáját, holott átlagosan egy német munkásnak óránként 41 eurós a produktivitása. Ha pedig az árakat és megélhetést nézzűnk, minimálisan 12,5 eurós órabérek kellenének.

Az SPD egyéb ígéretei – beszélt a gazdagok megadóztatásáról, a fiskális plafon megemeléséről – eltűntek mára. Ami a nyugdíjkorhatár leszállítását illeti bizonyos esetekben 63 évre, ez csak azokra vonatkozna, akik már ledolgoztak 45 évet... és progresszívan felemelik majd újból 65 évre. Szintén szó esett a CDU követelésében arról, akik a német autópályákat használják, ezentúl fizetni fognak. A háziasszonyok nyugdíjáról, melyek a CSU, a CDU bajor testvére követelt. A kormányrúdnál azonban Merkel asszony áll. A pénzügyi és ipari körök örvendeznek.

Hollandia: Mintegy tízezren tüntettek nov. 30-án Utrechtben a «valódi munkahelyekért és a vásárlóerő fenntartásáért». A kezdeményezés az FNV szakszervezeti tömörülés nevéhez fűződik, itt is volt szinte minden szakma képviselője. Az üzenet világos: legyen vége a megszorításoknak, amelyek miatt az emberek elvesztik munkájukat s egyre kisebb vásárlóerejüket. A munka «rugalmasságának» megszüntetése és 3 %-os béremelés is szerepelt a követelések között – ahelyett, hogy a vállalatok gazdagodnának, s a részvényesek zsebe lenne egyre tömöttebb.

Nemet a francia intervencióra Közép-Afrikában

 

A francia Független Munkáspárt közleménye

A Hollande-Ayrault-kormány döntése alapján a francia hadsereg újra beavatkozik Afrikában. Líbia, Mali után ezúttal a Közép-afrikai Köztársaságban. A speciális alakulatok mintegy ezer katonáját engedték az országra.

Közép-Afrika évek óta az imperialista nagyhatalmak politikai-katonai manőverei és ellenmanőverei helyszíne.

400 ezer férfi, nő, gyerek, öreg – a népesség egytizede – volt kénytelen elhagyni lakóhelyét, menekülni a háború, az államcsíny és a Séléka-rebellió elől. Az államcsínyt áprilisban Franciaország támogatta, megdöntötte François Bozizé elnök hatalmát, aki pedig addig Franciaország «barátja» volt. Hollande háborús szándékai – mint azelőtt Líbia, Mali, vagy Szíria – most is illenek az amerikai adminisztráció politikájába.

«Afrikát illetően – ismerte el az AFP hírügység előtt egy diplomata – létezik egy szerepmegosztás: Mali a mi ügyünk, Szudán az amerikaiaké, Szomália a briteké. Közép-Afrika a franciáké.»

A népek érdekének, a szabadságnak, a békének, a demokráciának  semmi keresnivalója ebben.

Ez a beavatkozás, minden ezt megelőző, a káoszhoz újabb káoszt ad.

Nem fegyveres beavatkozásokra van szüksége az afrikai népeknek, saját maguknak kell sorsukról dönteniük, tiszteletben kell tartani szuverenitásukat, azt, hogy maguk döntsenek hatalmas természeti kincseikről saját maguk és a jövő generációi javára.

Nemet mondunk a francia katonai beavatkozásra Közép-Afrikában! Kifele az idegen csapatokkal Afrikából!

A POI országos irodája, Párizs, 2013. dec. 7.

Feltétel nélküli alapjövedelem (FNA)

Hónapok óta tart az őrület, a győzködés Európa 17 országában, ahol civil kezdeményésre indult kampány az FNA bevezetése érdekében.

Az aláírásgyűjtést az Európai Bizottságnak kell benyújtani, persze semmire nem kötelezi, csak arra, hogy "meg kell vizsgálnia". Az Európai Uniónak, ha akarná sem lenne olyan jogosítványa, hogy a tagállamokat ilyen törvényre kötelezze. Az Európai Parlamentnek pláne nincs, az EP a szerződések mellé rendelt sóhivatal... 

A tőkés társadalom válsága abból is lemérhető, hogy már saját RENDJÉT sem tartja be. Minden tagállamot az adósság és a deficit csökkentésére köteleznek az EU-szerződések (de emellett a tőke társadalmi hozzájárulásait, adóit a versenyképesség nevében minimalizálják, tehát kiürítik az államkasszákat) és minden szerzett jogot (tb, egészségügy, nyugdíj, stb) megnyirbálnak; a bérek lefelé nivellásása van napirenden. És ekkor ajánlanak egy messianisztikus megoldást!

Egyébként az FNA – vagy 150 éves ötletének – újbóli bedobása "Enno Schmidt német filmrendező, festőművész, képzőművész, jómódú vállalkozóhoz" fűződik. A feltételekhez nem kötött alapjövedelem bevezetése az ötlet mostani "tudományos atyja", a Magyarországon is nagy hálózattal rendelkező dm drogerie markt alapító-tulajdonosa Götz Werner közgazdászhoz, egyetemi professzorhoz, Németország egyik leggazdagabb emberéhez fűződik. Ezzel mindent megmondtunk.

A járandóságokat, a tb-t, az egészség-, a nyugdíjbiztositást, amit évszázados harccal vivták ki a dolgozók, sorban visszaveszi a nemzetközi tőke, intézménye, az EU és a 28 tagország kormányának asszisztálásával.

Hát ezt kellene megakadályozni teljes erővel, nem ábrándokat kergetni! Azt kellene megérteni, hogy az FNA nem vezethető be a jelen körülmények között a nemzetközi tőke ellenállása miatt, s ha igen, az nem FNA lenne, csak még egy lépés a még nagyobb barbárság felé. Miért nem a járandóságok visszaszerzése ügyében sertepertélnek ügybuzgón az FNA-hívők? Ilyen konkrét ügyekben: munkanélküli járandóság, s nem 3 hónapra; gyes, gyed, s nem befagyasztva; a rokkantsági ellátás, nem megszüntetve; nyugdíj, nem megnyirbálva, lerövidítve; betegbiztositás, minden dolgozónak és nem lecsökkentve, stb. Ezek nem adományok, ezek szerzett jogaink! Méghozzá éppen azoknak járnának, akiknek szükségük van rá – s nem pedig «mindenkinek», olyannak szintén, akinek még a zsebpénze is az FNA-összeg többszöröse.

Ahogyan azt egy nagytudású marxista társunk összefoglalta:

ilyen, a tőkés termelési módot meghaladó társadalmi-gazdasági alakulatban valóban helye van a garantált alapjövedelemnek

– Az (ország) társadalmi rendjének alapja a munka szabadsága, az, hogy senkinek nincs joga más munkáját leigázni, kizsákmányolni.

– Minden munkaképes polgárnak joga és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék, munkája körülményeinek, céljának alakításába alkotó módon részt vegyen és ezzel a szocialista építés ügyét szolgálja.

– Az (ország) megvalósítani törekszik: „Mindenkitől képessége szerint, mindenkinek munkája szerint” elvét.

– Az (ország) minden polgárának biztosít egy minimális megélhetést garantáló - munkától független – alapjövedelmet.

Az FNA-t be lehet vezetni - egy magántulajdon nélküli társadalomban! Ilyen célért kell harcolni, de ezt aláírásgyűjtéssel nem lehet elérni …  Így ez a «próbálkozás» nem több, mint a dolgozók letérítése az útról, az elégedetlenség mederbe terelése, népszerűen szólva: parasztvakítás (lehetne ennél erősebb szavakat is használni)…

Fiatal barátaink figyelmébe

Állam - adózás - költségvetés - magántulajdon

Olyan, hogy "állam általában" nincs. Az állam az adott társadalmi-gazdasági formáció uralkodó osztályainak erőszak-szervezete, amelynek feladatai:

a) Az uralkodó osztály osztályérdekeinek érvényesítése, az ezen osztályérdekek ellen hatók erőszakos megfékezése (az ellenhatók mindenek előtt az elnyomott osztályok, de esetenként az uralkodó osztályok egyes tagjai is lehetnek);

b) Az osztályellentétek nyílt, robbanásszerű megnyilvánulásainak megakadályozása, az uralkodó osztályok érdekérvényesítésének minél simább, zavarmentesebb lehetővé tétele (valamiféle "osztálybéke" biztosítása, ameddig ez lehetséges).

Ennek megfelelően, tehát a) az államhatalom soha nem képvisel össztársadalmi érdekeket; b) ennek legföljebb ideig-óráig a látszatát teremti meg.

Az az állítás tehát, miszerint az állam hitelezői az állam által képviselt össztársadalmi érdekek elleni összeesküvők - minden alapot nélkülöző hazug spekuláció.

Miután az állam saját maga nem folytat árutermelő tevékenységet, azért kiadásai fedezésére a pénzt nem tudja árucsere révén megszerezni, azt kénytelen erőszakkal elvenni (adóztatás).

Magának az adóztatásnak két, egymással ellentétes funkciója van:

a) Az állam működési költségeinek fedezése;

b) Az állami gazdaságpolitika szabályozó eszköze.

Az e két funkció között feszülő ellentmondások miatt az állami költségvetés szükségszerűen válik deficitessé (bevétel-hiányossá), ezért az állam szükségszerűen eladósodik. Az adósság kezelése maga is az állami politika részévé válik. Nyilván itt tere nyílik az uralkodó osztályokon belüli részérdekek erőteljesebb érvényesítésének. De az államadósság nagyobbik részét a nyílt piacon értékesített értékpapírok fedezik. A jegybank műveletei maguk is az állami gazdaságpolitika fontos eszközei. Szó nincs tehát itt semmiféle összeesküvésről. Csupán az uralkodóosztályokon belül folyó állandó hatalom-megosztási harc hadszíntereiről van szó.

1) A tőkés államoknak a tőkés osztály hitelez egyes reprezentánsain keresztül, általában a bankok közvetítésével.

2) A magyarázat: mivelhogy az ő erőszakszervezetük, és így érdekük fűződik a működőképessége fenntartásához. Természetesen mivel a tőkés osztály maga sem egynemű, ezért az egyes tőkés csoportok igyekeznek saját csoportérdekeiket az osztályérdek fölé helyezni, ami a legtisztábban a tőkés viszonyok között elkerülhetetlen korrupcióban jelentkezik.

3) A tőke, a magántulajdon hatalma

4) A pénz egy társadalmi viszony, amit manapság hangzatosan szoktak megfogalmazni: "A PÉNZ ADÓSSÁG". Valóban az. Aki az árujáért pénzt fogad el (bármiből legyen is az) annak tartoznak az áru valóságos ellenértékével (egy másik, az eladó számára szükséges áruval), mindaddig, amíg a pénzt el nem költötte erre az árura. A pénz hatalma, hogy általános egyenértékes, és mint ilyen tőkévé tud változni. Tehát itt is végeredményben a tőke, a magántulajdon hatalmáról van szó.

Az alantas sejtetés az ördögi pénz, a "piszkos zsidó", a szabadkőművesek stb. összeesküvéséről csupán a tőkés termelési viszonyokban rejlő, de meg- és felismerhető pusztító ellentmondások eltusolására szolgál: leplezd le, helyezd hatályon kívül a gaz összeesküvőket, és akkor a kapitalizmus minden világok legjobbika lesz azonnal!

(Phoenix)

Az egykori Malév-dolgozók egy része máig nem talált munkát

 

Újabb karácsony telik el úgy, hogy a volt malévosok nem kapják meg járandóságukat, ami a cég csődje miatt járna nekik. A dolgozók lassan két éve várják, hogy az állam, mint tulajdonos közreműködésével rendeződjön a helyzetük. Többen azóta sem találtak munkát, helyzetük reménytelen – írja az iho.hu.

A felszámoló rajta kívül álló okok miatt – folyamatban lévő perek -  még mindig nem tudja lezárni magát a felszámolást. Az is elképzelhető, hogy még évekig is tarthat még a procedúra, miközben több mint 1000 volt munkavállaló vár törvényes járandóságára.

A lap azt írja, hogy több száz volt Malév-dolgozó van még mindig reménytelen helyzetben. Többen szinte egyik napról a másikra élnek, még mindig találtak munkát, de nem kapták meg azt sem, ami a végkielégítésükből még járna nekik.