Merkel kijevi embere

 

Írta: Werner Pirker 
2013. december 05.

Berlin beavatkozik Ukrajnában

A tömegfelvonulások Ukrajnában úgy mint Bangkokban rendszerváltozást akarnak elérni. És éppen úgy mint Thaiföld fővárosában, az ukrán fővárosban is főként a városi középosztályok a zászlóvivői, akiknek a szeme nincs feltétlenül a széles néptömegek jólétén. De amíg a német politika és média a thaiföldi eseményekre inkább visszafogottan és semlegesen reagál, addig nyíltan állást foglalnak a jelenlegi ukrán rendszer elleni erők mellett. Állásfoglalásaik az ország belügyeibe való pimasz beavatkozást fejeznek ki.

 

Angela Merkel kancellár a sajtószóvivője által kinyilatkozta, hogy Ukrajnában az „Európa melletti megnyilvánulásoknak” teljesen egyértelmű „üzenete” van. „Remélhető, hogy Janukovics államelnök is felvállalja ezt az üzenetet”– véli Merkel, hogy ezáltal elkötelezze az ukrán államelnökséget az utca követeléseinek elfogadására. Már ez a mértékadó, és Európa nagyjainak az elnöki köztársasággal szemben tanúsított jellemző hangvétel is igazolni látszik Kijev döntésének helyes voltát, amellyel elállt a Brüsszellel való társulási szerződéstől.

De nem ez volt az ok, amiért Ukrajna – egyelőre – lemondott arról, hogy az EU-val szorosabb kapcsolatra lépjen. Sokkal inkább azért döntöttek így, mert az Unióval való társulás a súlyosan eladósodott ország végleges tönkretételét jelentené. Ahogyan Nikolaj Aserov Ukrajna miniszterelnöke az ellenzékkel folytatott tv vitában kijelentette, Brüsszeltől alig lehetett volna mást várni, mint a „modernizáció” irányába mutató előírásokat, vagyis „reformokat” és politikai rendszabályokat. Másrészt, az Oroszországba irányuló kivitel csökkenésének már jelenleg is pusztító következményei vannak. A kijevi döntésben döntő szerepet játszott az IMF egy levele, amelyben a hitelt a háztartási gáz árának megkétszerezésétől tette függővé. „Az út Európába” elszegényítő programokkal lett volna kikövezve.

Úgy látszik azonban, hogy a tüntetőket, akik ostobán az EU csillagos zászló mögé sorakoznak, a tények kevéssé érdeklik. Nekik az sem tűnik fel, hogy Ukrajnának, amely mindig Európában feküdt, először nem Európa felé kellene vennie az irányt. A kérdés csak az, hogy Európa második legnagyobb országa – partnerségben Oroszországgal és más volt szovjetköztársaságokkal – önálló fejlődési úton akar-e haladni vagy létét tartományként az EU szélén kívánja tengetni olyan emberekkel az élén, mint Vitalij Klicsko, Merkel kijevi embere, akinek „Ütés” nevű pártját a Konrád Adenauer alapítvány hívta életre. De az ellenzéket nem csak CDU kollaboránsok jellemzik, hanem olyan, a nácikkal kollaboráló tradíciót követő személyek is, mint a nyugat-ukrajnai fasiszta Oleg Tjagnibok. Ő is az ázsiai hordákkal szemben álló fanatikus nyugatbarátként határozza meg magát.

Forrás: Junge Welt, 2013. december 3.

Írta: Werner Pirker

Fordította: Morva Tamás

(a cikk megjelenése: Transform)