Lesz egyesülés, de másként

Hónapok óta tartó előkészítés után december 6-án ünnepé- lyesen megalakul a negyedmillió tagot egyesítő szakszerve- zeti „szuperkonföderáció”. Az új Magyar Szakszervezeti Szövetséget (MSZSZ) az Autonóm Szakszervezetek Szövet- sége (ASZSZ), a Magyar Szakszervezetek Országos Szövet- sége (MSZOSZ), valamint a Szakszervezetek Együttműkö- dési Fóruma (SZEF) hozza létre.
Hosszas vita után most már bizonyos: a né- zetkülönbségeken sikerült túllépni,és pénte- ken megtartják az új szervezet alakuló kongresszusát. Nem egészen úgy, mint azt korábban elképzelték. Pataky Péter MSZOSZ- elnök áprilisban – tehát az egyesülési szándék hivatalos bejelentése előtt – még úgy fogalmazott, hogy új minős- égű szövetséget hoznak létre, mert a jelenlegi szakszervezeti struktúra nem hatékony, nem tudják megfele- lően érvényesíteni a munkavállalói érdekeket. Hozzátette azt is: nem ernyőszervezetről lesz szó, amiből arra lehetett következtetni, hogy a három konföderáció kimondja saját   megszűnését, és egy alapjaiban új szerveződést alapítanak. Óvatosabban fogalmazott Varga László, a SZEF elnöke. Ő április végén   kijelentette, hogy május 1-jén nem az egyesülést jelentik be, csupán arról van szó, hogy hárman készek elindítani egy olyan folyamatot, amelynek a végén valóban létrejöhet egy új konföderáció. Ugyanakkor jelezte, hogy ez rendkívül hosszú folyamat, hiszen több nyugat-európai országban is csak hosszú évek után tudtak létrehozni egységes szakszervezeti szövetséget. Az azonnali összeolvadás leghangosabb híve Székely Tamás, az ASZSZ elnöke volt – a konföderációk közül különben ez a legkisebb –, aki más   generáció tagja, mint Pataky vagy Varga, akik ugyanis a mozgalom „régi   harcosainak” számítanak, és hamarosan akár nyugdíjba vonulhatnak. Székely így a jövő embere lehet, de nem ellenezte volna, ha máris ő állhat az új szerveződés élére. Erről azonban – és ezt valószínűleg bölcsen tette – lemondott. Az egyesülési tárgyalásokról hivatalos információ szinte alig látott napvilágot, tudni lehetett azonban, hogy a színfalak mögött folyó egyeztetéseken korántsem teljes az összhang. Szervezeti, pénzügyi és személyi kérdésekben sem volt fel- tétlen egyetértés, mégis szinte bombaként robbant, amikor a SZEF október 22- én bejelentette: számára a tempó túl gyors, és az azonnali egyesülés helyett azt javasolta, hogy a három konföderáció egyelőre hozzon létre egy negyedik szerve- zetet, és átmenetileg ki-ki őrizze meg az önállóságát. Jelezték azt is, ha ezt a javaslatot nem fogadják el, kiszállnak. Rossz nyelvek szerint ennek egyik oka az lehetett, hogy a költségvetés tervezetében megje- lent az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban közreműködő szer- vezetek számára nyújtandó háromszázmilliós támogatás, és miután ott a SZEF  képviseli a munkavállalói oldalt, nem akartak lemondani a biztos pénzről. Az ASZSZ-nél pedig még a múlt héten is fontolgattak hasonló lépést, és csak szombaton dőlt el, hogy nem állnak fel a tárgyalóasztaltól. Az Autonómok ugyanis kevésnek vélik, hogy egyelőre tulajdonképpen csak egy újabb ernyőszervezet jön létre. Ugyanakkor tartottak attól, hogy a nagy „összeborulás” igazából az MSZOSZ  –amely önmagában 125 ezer aktív taggal rendelkezik – megerősítését szolgálja, s „bedarálhatja” a kicsiket, hiszen a SZEF 65 ezer, az ASZSZ pedig ötvenezer főt tömörít. De féltették az új szerveződést attól is, hogy esetleg lepaktál valamelyik baloldali párttal. Érdekes különben, hogy mindezzel kapcsolatban a legkevesebb információ az MSZOSZ háza tájáról szivárgott ki. Végül az ellentéteken sikerült túllépni: most pénteken nem lesz egyesülés, de létre- jön az új Magyar Szakszervezeti Szövetség. Az alakuló kongresszuson deklarálják azonban, hogy a cél a teljes integráció, amelyre egy évet adnak, de a hivatalos be- jegyzést követően – ami várhatóan nem lesz egyszerű folyamat, mert még a rövidí- tett elnevezés, tehát az MSZSZ használata is kérdéses lehet, ugyanis azt más szer- vezet birtokolja – az apparátusokat azonnal összevonják. A december 6-án megválasztandó elnökség – amely az MSZOSZ székházában mű- ködik majd – megbízatása is alapvetően az összeolvadás levezénylésére vonatkozik, és ezért egy esztendő múlva teljes tisztújításra kerülhet sor. Garantálják ugyanakkor a politikafüggetlenséget, a csatlakozó szervezetek közötti teljes egyenjogúság biztosí- téka pedig, hogy mindhárman hat-hat tagot – és két további megbízottat, azaz szava- zati joggal nem rendelkező személyt – delegálhatnak az elnökségbe. A választáson az esélyegyenlőséget az szavatolja, hogy a három konföderáció ötven-ötven küldöttje dönt a tisztségviselőkről. Ma már nagyjából bizonyos, hogy az MSZSZ első embere Pataky Péter MSZOSZ-el- nök lesz, míg Székely Tamást és Varga Lászlót várhatóan a verseny-, illetve a köz- szférát képviselő alelnökké választják majd meg. Az érdemi munka viszont ezután k övetkezik, hiszen a vezető testület legfontosabb feladata, hogy az egyesülési folyama- tot lezárja. Ezzel együtt meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy az új „szuperkonföderációt” tárgyaló partnerként fogadják el a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban, amelynek munkájában egyébként mindhárom egyesülő szervezet részt vesz. (A cikk eredeti változata a 2013.12.05-i Népszabadságban olvasható)