Palesztina: nagy manőverek a „Netanjahu utáni korszakra" előkészítésére

 

Kép: Madrid szept. 13.

Netanjahu sikertelenül próbálta elérni, hogy Kanadában betiltsák a „The Bibi Files” című dokumentumfilm bemutatását, amely korrupciós kihallgatásairól készült felvételeken alapul.

Természetesen az izraeli kormány elszántsága, hogy minden fronton háborút folytasson, alapvetően a cionizmus logikájából fakad: a palesztin nép teljes kiűzése a földjéről. A korrupciós botrányok - amelyek Netanjahu börtönbüntetésébe kerülhetnek, ha megszűnik kormányzása - csak egy újabb ösztönzést jelentenek a népirtó miniszterelnök számára.

Cserébe viszont Izrael államban soha nem látott válságot idéznek elő, egymás ellen uszítva a társadalom két rétegét, és a polgárháború szélére sodorva őket. Mindez, valamint Izrael kérlelhetetlen kísérletei a Libanon elleni háború kiprovokálására, a „nemzetközi közösség” kétségbe vonja Netanjahu életképességét. Ennek eredményeként egyre több szó esik az „utóhatásról”.

Ezen a héten az ellenzék vezetőjét, Jair Lapidot, az izraeli miniszterelnök esküdt ellenségét államfőként fogadják Washingtonban.

Egy másik fronton a spanyol „szocialista” kormány összehozta Szaúd-Arábia, Szlovénia, Norvégia, Törökország, Egyiptom, Katar, az Arab Liga, az Európai Unió és a Palesztin Hatóság kormányait. Az elfogadott „nyilatkozat” „a kétállami megoldás hiteles és visszafordíthatatlan megvalósítására szólít fel a nemzetközi joggal összhangban”.

Más szóval, az ENSZ 181-es határozata (1947. november 29.), amelynek értelmében az amerikai imperializmus Sztálin segítségével kikényszerítette Palesztina felosztását egy „zsidó államra” és egy „arab államra”, amely utóbbi soha nem látott napvilágot.

A szeptember 13-i „madridi nyilatkozat” azt állítja, hogy közvetlenül kapcsolódik az oslói megállapodásokhoz. Emlékeztetni kell arra, hogy a „kétállami megoldás” nevében az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodások Ciszjordániában és a Gázai övezetben (azaz a történelmi Palesztina 22%-ában) létrehoztak egy „Palesztin Hatóságot”, amelynek nincs területi folytonossága, és nem rendelkezik szuverenitással a határai, a légtere és a tengerhez való hozzáférése felett. E megállapodások értelmében a Palesztin Hatóság a „palesztin területeknek” csak 18%-át ("A" zóna) ellenőrizte, azonban még rendőri apparátusát is az Izrael Állammal való „biztonsági együttműködés” szolgálatába állította.

A Madridban ülésező kormányok és egyes amerikai képviselők számára szükséges lehet olyan messzire menni, hogy egy jövőbeli ál-„palesztin állam” kilátásba helyezése... az imperializmus közel-keleti előőrse, Izrael állam létezésének garantálása érdekében.

Ahogy a spanyol külügyminiszter mondta, Spanyolország „el fogja ismerni a palesztin államot, mert Izrael biztonsága függ tőle” (Le Monde, 2024. május 26.). Az oslói egyezményeket hivatkozási alapként használva ezek a diplomáciai manőverek azt mutatják, hogy nem céljuk sem a palesztin nép önrendelkezési jogának (beleértve a menekültek visszatérési jogát), sem a történelmi Palesztina minden lakosa egyenlő jogainak garantálása - araboknak és zsidóknak egyaránt.

Dominique Ferré

A Parti des travailleurs hetilapja 2024. szeptember 18., N°457

Milyen politikai kilátásai vannak Franciaországnak?

 

Három hónap telt el a rendszerválság kezdete óta. Ebben a szakaszban csak egy dolog biztos: a Barnier-kormány megbízatása, ha napvilágot lát, az lesz, hogy a legbrutálisabb csapásokat mérje a munkavállalókra és a fiatalokra, hogy a kapitalisták még több profitot termelhessenek. Mik tehát a kilátások a munkavállalók számára?

 A kapitalista kormány a munkások ellensége; a kapitalista osztály ellensége pedig ennek ellentéte, a munkásbarát kormány lenne. Ezt javasolja az Új Népfront?

Szeptember 17-én a nemzetgyűlés valamennyi alkotóeleme megszavazta, hogy kezdeményezze a Macron elleni vádemelésre irányuló törvényjavaslat vizsgálatát. Ha Macront megbuktatnák, a munkavállalók biztosan nem gyászolnák őt. De ez a hipotézis továbbra is nagyon valószínűtlen, mivel az alkotmány szerint mindkét kamarában valószínűtlen kétharmados többségre van szükség egy ilyen lépés megvalósításához. Mik tehát a kilátások? Miután megszavazták ezt a javaslatot, a Kommunista Párt vezetői még aznap elmentek... Barnier-hez, Fabien Roussel vezetésével! Mit fognak ott megvitatni? Nem tudjuk. De nem valószínű, hogy egy munkáspárti kormányt fognak alakítani!

A Szocialista Párt a maga részéről megszavazta, hogy kezdeményezze a közgyűlésben a vitát, és leszögezte, hogy az érdemi vádemelés ellen fog szavazni. Inkább a bizalmatlansági indítványt terjesztené elő, amely véleménye szerint jobban összhangban van az alkotmánnyal. Itt is valószínűtlen, hogy első körben bizalmatlansági szavazásra kerül sor. De ha mégis megtörténne, mi lenne a következménye? Egy újabb összetartás-kormánykombináció, a kapitalista és munkásellenes kormány egy újabb fajtája, Macron elnökletével, az alkotmánynak megfelelően?

Ami a La France insoumise-t illeti, Mélenchon a Fête de L'Humanité rendezvényen kijelentette, hogy támogatja az Alkotmányozó Gyűlés összehívását, de nem jelölte meg a határidőt. „A 68-as cikkely általi megsemmisítés, hogyan működik?” című szórólapja azonban világossá teszi, hogy a kezdeményezés továbbra is az V. Köztársaság intézményeinek foglya marad.

Különböző módon, de egyik párt sem akarja elkötelezni magát a múlttal való szakítás mellett. Egy olyan pártnak, amely elszánta magát Macron és a tőke szolgálatában álló politikájának és intézményeinek leváltására, világos perspektívát kellene felvetnie: egy munkáskormányt, amely a munkásosztály és a fiatalok számára elengedhetetlen intézkedéseket hoz, és amelyet a katonai hitelek és a kapitalista nyereségek elkobzása finanszíroz.

Mivel ez a perspektíva szembemegy az V. Köztársaság intézményeivel, egy ilyen pártnak a munkások soraiban egységesen kell fellépnie a demokrácia e hármas követelésének érvényesítése érdekében. És ezt össze kell kötnie egy alkotmányozó gyűlés azonnali összehívásának szükségességével egy másik, valóban demokratikus köztársaság felállítása érdekében.

Ez az a politikai eredmény, amelyért a Parti des travailleurs küzd.

A La Tribune des Travailleurs szerkesztőségi cikke, Daniel Gluckstein, 457. sz.

Fiatal forradalmárok második nemzetközi találkozója

11 ország 90 fiatalja nyilatkozik:

„Le a háborúval, le a kizsákmányolással!

Palesztinából, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Kanadából, Azániából (Dél-Afrika), Oroszországból, Ukrajnából, Portugáliából, Olaszországból, Spanyolországból és Franciaországból érkeztünk. A Negyedik Internacionálé francia szekciója által szervezett fiatal forradalmárok nemzetközi találkozója alkalmából gyűltünk össze.

A találkozó összetétele és tartalma is nemzetközi..

Egy évvel ezelőtt, a fiatal forradalmárok első nemzetközi találkozója után búcsúztunk el. Néhány hónappal később egy jelentős esemény rázta és rázza meg a világ helyzetét: a palesztin nép elleni népirtás a Gázai övezetben. A fiatalokat világszerte elborzasztja és felháborítja ez a helyzet.

Ami Gázában történik, az rokonságban áll azzal a barbársággal, amely több mint 2 éve zajlik az ukrajnai háborúban. Mert a háborúk nem véletlenek, hanem a tőke törvényeinek, a kapitalista kizsákmányolás hanyatló rendszerének a középpontjában állnak.

A fiatalok az imperialista háborúk barbárságának célkeresztjében állnak.

„Megértjük, hogy a nyugati országok munkavállalói számára a fő ellenség a NATO. De Putyin rendszere is a munkások ellensége” - mondta egy oroszországi elvtárs. Egy ukrán elvtárs leírta, hogy hazájában „a katonák az utcán elkapják a fiatalokat, teherautókba kényszerítik őket, és a frontra küldik”. „Nekünk nincs problémánk a zsidókkal, mi a cionizmus ellen vagyunk. Nem tudjuk elfogadni ezeket a haláleseteket, ezeket a mészárlásokat, nem tudjuk elfogadni, hogy nincs jogunk a saját területünkön élni”. mondja egy palesztin elvtársunk.

Mindenhol egyre inkább robbanásszerűen nő a katonai költségvetés, milliárdokat költenek háborúra, hogy a mészárlások és a barbárság folytatódhasson. Ezekre a milliárdokra van szüksége a fiataloknak és a munkásosztálynak, hogy rendesen élhessenek és tanulhassanak.

Minden eddiginél jobban megerősítjük, hogy a fiatalok nem egymás ellenségei.

„Feltétel nélkül támogatjuk a palesztin népet” - mondja az amerikai elvtársunk. A mi ellenségünk a saját háborús uszító kormányunk. Mi a béke és a szabadság jövőjét akarjuk!

Megvitattuk a háborús helyzetet, a nők elnyomását, a nemzeti kérdéseket és a népek önrendelkezési jogát, a környezet pusztulását.... Mindezek a viták ugyanahhoz a problémához tértek vissza: a kapitalista rendszert meg kell dönteni, véget kell vetni neki!

Jobban, mint valaha, tovább kell erősítenünk a kapcsolatokat a világ minden tájáról érkező fiatalok között.

Együtt megalakítjuk a Fiatal Forradalmárok Harmadik Nemzetközi Találkozójának szervezőbizottságát.

Ki kormányoz valójában?

 

Mi van, ha Macron célja az volt, hogy bebizonyítsa, hogy az V. Köztársaságban kormány és miniszterelnök nélkül is lehet kormányozni?

Ha „aktuális ügyekről” van szó, egy „lemondó” kormány is megteszi a dolgát, ahogy azt Belloubet asszony katasztrofális tanévkezdésénél láthattuk. És ugyanez vonatkozik a jövőre is. A „lemondó” Le Maire miniszter csillagászati számokat jelentett be az államháztartási hiányról. Ujjal mutogat a felelősökre: a helyi önkormányzatokra, akik - állítása szerint - kénytelenek lesznek csökkenteni kiadásaikat, bárki is legyen a kormány! Túl sok a bölcsőde, az anya- és gyermekvédelmi központ? Túl sok pénzt fordítanak a kollégiumok, líceumok és iskolák fenntartására? Botrányosan alacsonyak a menzaárak és a szociális lakások bérleti díjai? Túl fényűzőek és túl jól karbantartottak ezek az otthonok? Túl sok és túl jól fizetett alkalmazottja van az önkormányzatoknak? Ha a „lemondó” minisztert halljuk, a szociális költségvetések valódi csökkentését az államadósság csökkentésének szükségessége diktálja.

Ellenkező esetben... Franciaországot megbüntetik a hitelminősítők, és a nagybankok nem fognak többé kölcsönt adni neki. A nagybankok? A pénzügyi tőke uralja őket, főleg az amerikaiak. Ez a társadalmi erők középpontja, amelyek, bár nem közvetlenül irányítják Franciaországot, mégis bizonyos módon irányítják, ahogyan a többi tőkésországban is. A miniszterelnök és a köztársasági elnök a követeléseik eszközei, és Macron hozzáadhatja a maga kis kiigazítását, de az általános kereteket mások szabják meg, távol az Élysée-palotától... és még távolabb Matignontól!

Az V. Köztársaság intézményei, akárcsak az Európai Unióé, tiltanak minden olyan politikát, amely a megtermelt javakat a nép szükségleteinek kielégítésére fordítaná. Csak olyan politikát engednek meg, amely a nép munkájából veszi el a tőkések és spekulánsok hízlalására. Macron azért van, hogy az alkotmány által adott összes eszközzel biztosítsa, hogy a kapitalisták követelései minden körülmények között érvényesüljenek. Tehát nem lehet a népért kormányozni és Macronnal kormányozni. Az Új Népfront és Macron közötti együttélésre szólítani annyit tesz, mint a pénzügyi tőke frontemberének szerepére pályázni.

Egy olyan kormány, amely a lakosság legsürgetőbb szükségleteire akarna reagálni, megkérdőjelezné az adósság kifizetését, mertaz nem a dolgozó emberek adóssága.

(DG, szerk. cikk, Tribunes des Travailleurs 455.sz.)