A Szocialista Párt történelmi mércéjű csődje
Mi jellemezte különösen e választási helyzetet? A tőke nemzetközi intézményeinek nyomása, hogy a kormányt egyre szélsőségesebb irányba tolja és meggyorsítsa Spanyolország népeinek, munkásosztályának kifosztását a szigorítási tervek megsokszorozódásával, a beavatkozás és a kontroll erősítésével. A trojka végül új kormányt akart, ehhez pedig «egységet».
3 nappal a választások előtt Madridban az egész oktatás megbénult, több tízezren tüntettek, Barcelonában pedig az orvosok munkabeszüntetése bénította meg a kórházakat. Mindegyik az IMF-EU követelte szigorítási tervek ellen. A munkásosztály nincs padlón, nem csüggedt, hanem ellenáll, ahogy Görögországban, Nagy-Britanniában, vagy Portugáliában is keresi a mobilizáció útját szervezeteivel. És pontosan itt ütközik saját szervezetei legfőbb vezetőibe.
A választások az osztályok összeütközésének jegyében folytak. 5 millió munkanélküli. Többmilliós csökkentett munkabérű dolgozó. A kollektív szerződéseket felfüggesztették vagy használaton kívül helyezték. A szociális jogok, a munkajogok veszélyben. Számosan érzik magukat elárulva hagyományos pártjuktól, a szocialista párttól és a Franco halála után létrehozott szakszervezetektől.
Minden előzetes szondázás jelzése az volt, hogy a francoista Néppárt kap többséget. Nem azért, mert bíznak Mariano Rajoyban (még 50% bizalmat sem kapott a felmérések szerint), hanem azért, mert a Szocialista Párt elhagyta őket. Franco halála óta ez volt a szocialisták legrosszabb eredménye.
A Zapatero-kormány 2010 májusa óta az Obama és az Európai Unió által közvetített pénzügyi tőke igényeinek vetette alá az országot és megnyirbálások sorozatát vezette be. A kormány erős embere, Rubalcaba kampánya ezek után sem módosítani, sem csökkenteni nem tudta a csalódottságot.
Egyébként realitás jellemezte a választásokat, hiszen bármi is lett volna az eredmény, az új kormány programja már előre ismert: amit a piacok diktálnak, az IMF-EU-Európai Központi bank, a trojka. Fizetni kell az államadósságot, csökkenteni a költségvetési hiányt, a közszoláltatásokat meg kell kurtítani, a munka törvénykönyvét meg kell reformálni, csökkenteni kell a munkabéreket, stb., ezért maradt távol annyi választó, ezért szavazott érvénytelenül.
A Néppárt győzelme
A Néppárt «hatalmas győzelme» a számok tükrében így néz ki: 10 830 693 szavazatot kapott (2008-ben 10 278 010-t, szemben a Zapaterora adott 11 289 335 szavazattal). 552 683-mal kapott többet, 31,6 % -ot. Nem beszélhetünk hát óriási győzelemről, soványka azon brutális megszorítások végigviteléhez, melyeket Washington és Brüsszel követel. Első beszédében Rajoy bejelentette, hogy a «leghűségesebb» végrehajtója lesz Brüsszelnek (amely máris jelezte újabb, minimum 18 milliárd eurós igényét) és az első dolog, amit tesz, hogy összehívja az autonóm kormányukat ennek applikálására.
A szocialista párt helyzete
A dolgozók többségének választása hagyományosan a szocialistákra szokott esni. Most csak két tartományban győztek (Barcelonában és Sevillában), szavazóinak 38%-át vesztették el: 4 315 455 szavazót. 2,6 szavazóból egy már nem rájuk voksolt. Andalúziában Franco halála óta először kaptak kevesebbet a Néppártnál, itt 751 433 szavazatot veszítettek. Katalóniában 769 588-at, az előző választásokon kapott szavazatok 45,5 %-át. Milliók hagyták el, és ez óriási űrt hagy a dolgozók politikai képviseletében.
Az Izquierda Unida
A «rendszer baloldala» nevében bemutatkozó Izquierda Unida ezen a választáson próbálkozott a szocialistákból kiábrándult dolgozók és fiatalok megszerzésével. 1 680 810 szavazatot kapott, 11 képviselőt (a 2008-as 969 946 szavazattal és 2 képviselővel szemben), 710 864-gyel többet, mint 2004-ben. Fejlődése határozott, politikai alternatívát jelent, referenciát a dolgozó osztályok egészére. A szocialista párt számára elveszett 4 315 455 voks egy részét az Izquierda Unida kapta, mégis nehezen tudná betölteni a szocialisták összeomlása után maradt űrt, a dolgozók számára kulcskérdést jelentő témákat nem nagyon érinti.
Távolmaradás, érvénytelen szavazás
Milliók maradtak távol főként Katalóniában és a szigeteken. 34 301 332 választóból (plusz az 1 491 522 külföldön élőből) 24 590 557 szavazott. 9 710 775 távol maradt (538 035-tel több mint 2008-ban). Ez is csak úgy, hogy Baszkföldön emelkedett a részvételi arány 2008-hoz képest (akkor távolmaradásra szólított az ETA), most 150 000-rel több volt a megjelent szavazó. 333 095 személy «fehéren» voksolt és 317 886 pedig érvénytelenül. Több mint egymillióan olyan jelöltekre szavaztak, akiknek nincs parlamenti képviselete.
Harc az egységért és a dolgozók politikai képviseletének szüksége
Az osztályharc folytatódik. A legfontosabb következtetés, amit a választási eredményekből le kell vonni, hogy a távolmaradás nyilvánvalóvá teszi a politikai rothadást, a dolgozóknak pedig nincs politikai eszköz a kezükben az őket érő óriási sokk idején. A szocialisták őriznek még 7 millió szavazót és 110 képviselőt, ha vezetőik valódi ellenzékként viselkednének, erőt jelentenének. De nem, ők támogatják az új kormányt, a probléma tehát alapvető jelentőségű: szükséges a dolgozókhoz hűséges politikai reprezentáció, mely nem veti alá magát Brüsszelnek és a munkásosztályt fizikai létében fenyegető «szigornak», aki harcol az IMF és brüsszeli, frankfurti helytartói ellen, mely létrehozza a dolgozók egységét a demokráciáért, a népek szuverenitásáért, vagyis a Köztársaságért. Ez a politikai erő segítené azt is, hogy a dolgozók visszaszerezzék maguknak szakszervezeteiket, hogy azok ismét olyanok legyenek, mint amiért létrehozták őket.
2011. november 30., szerda
A kínai kulturális forradalomról - 12.rész
(megjelent 1971-ben a La Vérité 551.- 553. számában, Pierre Broue írása, a IV.Internacionálé álláspontja)
Ekkor is vidéken történnek a legmeghatározóbb események, a konzervatív elemek új kezdeményezési formájában Wuhan ipari város katonai vezetői részéről. Wuhanban eddig Tao Chu hadnagyai közül az egyik, Wang Jen-chung kontrollálta a rendet fenntartó szilárd apparátust, a hármas unió elfogadása után pedig felváltotta Chen Cahai-tao, az erőskezű katonai vezető. Itt is a párt- és szakszervezeti apparátus maga segítette elő óvatosan egy „tömegszervezet” megszületését – olyan típusút, mint a sanghaji skarlátbrigádok – „Millió hős” (Paiwan Hsiung-shih) néven. A városban az 1967-es nyár elején gyakoriak az összetűzések a jól szervezett, a katonaságra támaszkodó „Millió hős” és a jelentős kisebbség között, amelyet a kulturális forradalom központi csoportjának támogatását reklamáló városi egyetemi vörös gárdák, valamint a „munkásfőhadiszállás” jelentett. Pontosan a központi csoport a „munkásfőhadiszállásnak” nyújtott támogatása váltotta ki a súlyos incidenseket.
Júliusban fontos pekingi delegáció érkezett Wuhanba élén Hsieh-Fu-chival, Wang Livel és Yü Li-chin repülésügyi politikai biztossal tájékozódni. A vizsgálóbizottság a Repülési Intézet vörös gárdáit kísérgetve egymás után találkozik a „Millió hős” felelőseivel, aztán az acélüzemi Sankan-ban csoportosuló lázadó munkások vezetőivel. Júl. 18-án, vizsgálatuk végén tudatják a katonai parancsnoksággal, hogy a „Millió hőst” támogató politikáját tévesnek találják és előírják, hogy a Sankant és két más szervezetet támogasson, bennük Hupei „új” egyeteme vörös gárdáit. Legnagyobb meglepetésükre visszautasításba üköznek, a helyi politikai rendőrség – a 8201-es egység – főnöke maga mögött az ajtót bevágva hagyja el az összejövetelt.
A dráma másnap tör ki. Hajnalban a „Millió hős” teherarutókon odaszállított rohamcsapatai a 8201-es egység által segítve megszállják az összes stratégiai pontot, páncélozott járművek támogatásával megtámadják az acélipari műveket és az egyetemet, ahol munkások és diákok torlaszokkal és Molotov-koktéllal védekeznek, mielőtt végképp leverik őket. Eközben a «Millió hős» emberei körülveszik a pekingi küldötteket elszállásoló hotelt. A fegyveresekkel körülvett Chen Chai-tao farkasszemet nézve megpróbálja semmissé nyilváníttatni a bizottság megállapításait, de hiába, Hsieh Fu-chit lefogják a hellyszínen, míg Wang Lit a 8201-es egység tartóztatja le. Alaposan elpáholják – egyik karját el is törik – és Wuhan utcáin „szégyenmenetben” körbehurcolják, mielőtt egy másik katonai egység fortéllyal nagynehezen ki nem szabadítja. A botrány óriási, az egész országban a wuhani elnyomott „lázadókkal„ szimpatizáló tüntetéseket vált ki és komoly felháborodást a támadás felelőseivel szemben. Megbízható csapatokat küldenek Wuhanba, Chen Chai-taot letartóztatják, a „Millió hőst” lefegyverzik, de ez a limitált megtorlás sokaknak nem elég és a hadsereg és vezetőinek szerepe merül fel dilemmaként.
A baloldal – Wang Livel az élen – nézőpontjából teljességgel érthetően levonja a konzekvenciát, újból kell kezdeni és ezentúl a „hadsereg berkein belüli maroknyi Zou Zi Pait kell megsemmisíteni”. Kuan Feng gyorsan meg is írja ezt a Vörös Zászló hasábjain olyan címmel, mely nem csak metafora: „Fegyver kell a proletariátus kezébe”.
Megértve ugyanakkor, hogy a vezetés a hatalma oszlopát képező hadsereg kebelén minden komoly tisztogatási akciót elutasít, a baloldal meggyőzi magát arról, hogy egy politikai szervezet szükséges céljai eléréséhez. Augusztus 3-án alakul meg Pekingben egy újabb forradalmi szervezet, a „Május 16-i hadtest” – rövidítve „5.16” – , héttagú bizottság vezeti, a legismertebb közülük Chou Ching-fang. A kulturális forradalom központi csoportja muskétásai, Wang Li, Liu Chieh, Kuan Feng és Chi Pen-Yü nyílt támogatását élvezi.
Az „5.16” válik az új mobilizáció főhadiszállásává. A vezetés kezét akarják forszírozni mind a Lin Shao-chi és cinkosai, vagy azoknak gondoltak, mind a moszkvai és imperialista „revizionisták” ellen irányuló tömegtüntetésekkel. Augusztus forró: éhségsztrájkok a Chungnan-hai előtt, hogy „végezzünk Liu Chao-chivel”, aki nem „jelenik meg”, de engedélyezik számára, hogy az épület falain belül gyakorolt, de a térre kihangosított „önkritikával„ mentse bőrét; a Chen Yi és Tan Chen-lin elleni támadások megduplázódnak, feltűnnek az első Chu En-lajt megnevező plakátok; a hadsereg megtisztításának, a konzervatív frakcióban kompromittált vezetők, különösen a kantoni Huang Yong-cheng, de Chen Chai-tao protektorai eltávolításának követelése is; a hónap elején a külügyminisztériumot újból elfoglalják, a brit követséget felgyújtják, a szovjet konzulátust feldúlják, miközben Hongkongban megsokasodnak a munkások, diákok és a brit katonák közötti incidensek. A helyzet annyira komollyá vált, hogy a „lázadók” és „Vörös gárdák” egy része fegyvert kap és úgy tűnik, a kezdeményezés a wuhani ügy másnapján született a kulturális forradalom központi csoportja döntése révén. (Esmein jelzi, hogy júl. 20-án Chiang Ching formálta meg „a forradalmároknak joguk van a fegyveres védekezésre”.)
A tömegmozgalom élén most a központi csoport régi maoista csapata áll, hozzálát – talán még vezetőikben sem tudatosulva – az államapparátus utolsó bástyája, a (Jean Daubier szerint „kulcselem”) hadsereg felelősségre vonásához. A maoista vezetők számára nincs már „hatalomátvételi” típusú kibúvási lehetőség, mint Sanghajban januárban. Sőt, ha a mozgalom megosztása folytán elveszti lendületét, ugyanebből az okból valószínűleg nyer is, ami céljai megvilágosodását illeti. Mao szentenciája mint egy bárd, úgy csap le: „Az utóbbi napokban Xang Li több hibát követett el mint Chen Yi negyven év alatt”.
Augusztus utolsó napjaiban letartóztatásba kerül Lin Chieh és Mü Hsin, mindkettő a kulturális forradalom központi csoportjának tagja, és Chao Yi-ya, a Hadsereg Napilapja főszerkesztője. A pekingi forradalmi bizottság, miután Chiang Ching személyesen mondta el vádbeszédét, határozatot hozott az „5.16” szept. 1-i betiltásáról; székhelyét átkutatták, vezetőit, Chou Ching-fanggal az élen, letartóztatták, egyébként Wang Lit és Kuang Fent is. (Az AFP szept. 8-i jelentése szerint viszont az „5.16” kitűzve lobogóját folytatja Peking központjában egy épület elfoglalását.) A kulturális forradalom központi csoportját tisztogatás alá vették, a nagy lapokat is fenekestől felforgatva újjászervezték. Mao kibocsájtja a „hadsereg támogatása„ jelszót (tehát itt nincsenek tisztogatások), felújítja Huang Yong-chenbe vetett bizalmát, aki szept. 5-én Kantonban betiltja a „lázadók” hadseregének csoportjaiban, nem éppen politikai apropó nélkül, a „”késleltetett bombákat”.
Yao Wen-yüan, aki 1965. nov. 10-én Mao számlájára megadta a jelet a „tömegkritikára”, szimbolikusan lezárta ezt a periódust. Az általa és az övéi által hónapokon át erélyesen támadott zavaros bürokrata gyakorlattal megújította kapcsolatát Tao Chu két művének szentelt kritikáján keresztül:
„Létezik meg egy maroknyi ellenforradalmár, akik látszólagosan ultrabaloldaliak, valójában azonban ultrajobboldali módszert alkalmaznak, hogy a „mindenkivel szemben gyanakvás” vészes irányzatát provokálják ki, a proletariátus főhadiszállására tüzet nyissanak, hintsék a viszály magvait és a zavarosban halásszanak (...) Azok, akik létrehozták és kontrollálják a „Május 16”-nak nevezett szervezetet, éppen az ilyen típusú konspirátorok ellenforradalmi klikkje. Teljes mértékben le kell őket leplezni”. (a 97. szept. 18-án megjelent cikk fő vádja az „5.16” ellen: „az alapvetően jobboldaliak által a legfékezetlenebb baloldaliság alkalmazása”, a formulát másnap átveszi a Népújság, mely „ellenforradalmi csoportocskáról” ír, a Vörös zászló, mely „ellenforradalmi konspirációs klikkről” cikkez – Jean Daubier mégis azt állítja, hogy a hivatalos sajtó sosem fogalmazott meg ellenforradalmi vádakat Wang Li és Kuan feng ellen...)
A cikk sírfeliratként szolgált azok számára, akiket Daubier a „kulturális forradalom veszettjeinek” nevez. Szintén sírfelirata lett a magához a „kulturális forradalomhoz” fűződő illúzióknak is. A tömegmozgalmat lefejezték, megkezdődhetett a „normalizáció”.
Ekkor is vidéken történnek a legmeghatározóbb események, a konzervatív elemek új kezdeményezési formájában Wuhan ipari város katonai vezetői részéről. Wuhanban eddig Tao Chu hadnagyai közül az egyik, Wang Jen-chung kontrollálta a rendet fenntartó szilárd apparátust, a hármas unió elfogadása után pedig felváltotta Chen Cahai-tao, az erőskezű katonai vezető. Itt is a párt- és szakszervezeti apparátus maga segítette elő óvatosan egy „tömegszervezet” megszületését – olyan típusút, mint a sanghaji skarlátbrigádok – „Millió hős” (Paiwan Hsiung-shih) néven. A városban az 1967-es nyár elején gyakoriak az összetűzések a jól szervezett, a katonaságra támaszkodó „Millió hős” és a jelentős kisebbség között, amelyet a kulturális forradalom központi csoportjának támogatását reklamáló városi egyetemi vörös gárdák, valamint a „munkásfőhadiszállás” jelentett. Pontosan a központi csoport a „munkásfőhadiszállásnak” nyújtott támogatása váltotta ki a súlyos incidenseket.
Júliusban fontos pekingi delegáció érkezett Wuhanba élén Hsieh-Fu-chival, Wang Livel és Yü Li-chin repülésügyi politikai biztossal tájékozódni. A vizsgálóbizottság a Repülési Intézet vörös gárdáit kísérgetve egymás után találkozik a „Millió hős” felelőseivel, aztán az acélüzemi Sankan-ban csoportosuló lázadó munkások vezetőivel. Júl. 18-án, vizsgálatuk végén tudatják a katonai parancsnoksággal, hogy a „Millió hőst” támogató politikáját tévesnek találják és előírják, hogy a Sankant és két más szervezetet támogasson, bennük Hupei „új” egyeteme vörös gárdáit. Legnagyobb meglepetésükre visszautasításba üköznek, a helyi politikai rendőrség – a 8201-es egység – főnöke maga mögött az ajtót bevágva hagyja el az összejövetelt.
A dráma másnap tör ki. Hajnalban a „Millió hős” teherarutókon odaszállított rohamcsapatai a 8201-es egység által segítve megszállják az összes stratégiai pontot, páncélozott járművek támogatásával megtámadják az acélipari műveket és az egyetemet, ahol munkások és diákok torlaszokkal és Molotov-koktéllal védekeznek, mielőtt végképp leverik őket. Eközben a «Millió hős» emberei körülveszik a pekingi küldötteket elszállásoló hotelt. A fegyveresekkel körülvett Chen Chai-tao farkasszemet nézve megpróbálja semmissé nyilváníttatni a bizottság megállapításait, de hiába, Hsieh Fu-chit lefogják a hellyszínen, míg Wang Lit a 8201-es egység tartóztatja le. Alaposan elpáholják – egyik karját el is törik – és Wuhan utcáin „szégyenmenetben” körbehurcolják, mielőtt egy másik katonai egység fortéllyal nagynehezen ki nem szabadítja. A botrány óriási, az egész országban a wuhani elnyomott „lázadókkal„ szimpatizáló tüntetéseket vált ki és komoly felháborodást a támadás felelőseivel szemben. Megbízható csapatokat küldenek Wuhanba, Chen Chai-taot letartóztatják, a „Millió hőst” lefegyverzik, de ez a limitált megtorlás sokaknak nem elég és a hadsereg és vezetőinek szerepe merül fel dilemmaként.
A baloldal – Wang Livel az élen – nézőpontjából teljességgel érthetően levonja a konzekvenciát, újból kell kezdeni és ezentúl a „hadsereg berkein belüli maroknyi Zou Zi Pait kell megsemmisíteni”. Kuan Feng gyorsan meg is írja ezt a Vörös Zászló hasábjain olyan címmel, mely nem csak metafora: „Fegyver kell a proletariátus kezébe”.
Megértve ugyanakkor, hogy a vezetés a hatalma oszlopát képező hadsereg kebelén minden komoly tisztogatási akciót elutasít, a baloldal meggyőzi magát arról, hogy egy politikai szervezet szükséges céljai eléréséhez. Augusztus 3-án alakul meg Pekingben egy újabb forradalmi szervezet, a „Május 16-i hadtest” – rövidítve „5.16” – , héttagú bizottság vezeti, a legismertebb közülük Chou Ching-fang. A kulturális forradalom központi csoportja muskétásai, Wang Li, Liu Chieh, Kuan Feng és Chi Pen-Yü nyílt támogatását élvezi.
Az „5.16” válik az új mobilizáció főhadiszállásává. A vezetés kezét akarják forszírozni mind a Lin Shao-chi és cinkosai, vagy azoknak gondoltak, mind a moszkvai és imperialista „revizionisták” ellen irányuló tömegtüntetésekkel. Augusztus forró: éhségsztrájkok a Chungnan-hai előtt, hogy „végezzünk Liu Chao-chivel”, aki nem „jelenik meg”, de engedélyezik számára, hogy az épület falain belül gyakorolt, de a térre kihangosított „önkritikával„ mentse bőrét; a Chen Yi és Tan Chen-lin elleni támadások megduplázódnak, feltűnnek az első Chu En-lajt megnevező plakátok; a hadsereg megtisztításának, a konzervatív frakcióban kompromittált vezetők, különösen a kantoni Huang Yong-cheng, de Chen Chai-tao protektorai eltávolításának követelése is; a hónap elején a külügyminisztériumot újból elfoglalják, a brit követséget felgyújtják, a szovjet konzulátust feldúlják, miközben Hongkongban megsokasodnak a munkások, diákok és a brit katonák közötti incidensek. A helyzet annyira komollyá vált, hogy a „lázadók” és „Vörös gárdák” egy része fegyvert kap és úgy tűnik, a kezdeményezés a wuhani ügy másnapján született a kulturális forradalom központi csoportja döntése révén. (Esmein jelzi, hogy júl. 20-án Chiang Ching formálta meg „a forradalmároknak joguk van a fegyveres védekezésre”.)
A tömegmozgalom élén most a központi csoport régi maoista csapata áll, hozzálát – talán még vezetőikben sem tudatosulva – az államapparátus utolsó bástyája, a (Jean Daubier szerint „kulcselem”) hadsereg felelősségre vonásához. A maoista vezetők számára nincs már „hatalomátvételi” típusú kibúvási lehetőség, mint Sanghajban januárban. Sőt, ha a mozgalom megosztása folytán elveszti lendületét, ugyanebből az okból valószínűleg nyer is, ami céljai megvilágosodását illeti. Mao szentenciája mint egy bárd, úgy csap le: „Az utóbbi napokban Xang Li több hibát követett el mint Chen Yi negyven év alatt”.
Augusztus utolsó napjaiban letartóztatásba kerül Lin Chieh és Mü Hsin, mindkettő a kulturális forradalom központi csoportjának tagja, és Chao Yi-ya, a Hadsereg Napilapja főszerkesztője. A pekingi forradalmi bizottság, miután Chiang Ching személyesen mondta el vádbeszédét, határozatot hozott az „5.16” szept. 1-i betiltásáról; székhelyét átkutatták, vezetőit, Chou Ching-fanggal az élen, letartóztatták, egyébként Wang Lit és Kuang Fent is. (Az AFP szept. 8-i jelentése szerint viszont az „5.16” kitűzve lobogóját folytatja Peking központjában egy épület elfoglalását.) A kulturális forradalom központi csoportját tisztogatás alá vették, a nagy lapokat is fenekestől felforgatva újjászervezték. Mao kibocsájtja a „hadsereg támogatása„ jelszót (tehát itt nincsenek tisztogatások), felújítja Huang Yong-chenbe vetett bizalmát, aki szept. 5-én Kantonban betiltja a „lázadók” hadseregének csoportjaiban, nem éppen politikai apropó nélkül, a „”késleltetett bombákat”.
Yao Wen-yüan, aki 1965. nov. 10-én Mao számlájára megadta a jelet a „tömegkritikára”, szimbolikusan lezárta ezt a periódust. Az általa és az övéi által hónapokon át erélyesen támadott zavaros bürokrata gyakorlattal megújította kapcsolatát Tao Chu két művének szentelt kritikáján keresztül:
„Létezik meg egy maroknyi ellenforradalmár, akik látszólagosan ultrabaloldaliak, valójában azonban ultrajobboldali módszert alkalmaznak, hogy a „mindenkivel szemben gyanakvás” vészes irányzatát provokálják ki, a proletariátus főhadiszállására tüzet nyissanak, hintsék a viszály magvait és a zavarosban halásszanak (...) Azok, akik létrehozták és kontrollálják a „Május 16”-nak nevezett szervezetet, éppen az ilyen típusú konspirátorok ellenforradalmi klikkje. Teljes mértékben le kell őket leplezni”. (a 97. szept. 18-án megjelent cikk fő vádja az „5.16” ellen: „az alapvetően jobboldaliak által a legfékezetlenebb baloldaliság alkalmazása”, a formulát másnap átveszi a Népújság, mely „ellenforradalmi csoportocskáról” ír, a Vörös zászló, mely „ellenforradalmi konspirációs klikkről” cikkez – Jean Daubier mégis azt állítja, hogy a hivatalos sajtó sosem fogalmazott meg ellenforradalmi vádakat Wang Li és Kuan feng ellen...)
A cikk sírfeliratként szolgált azok számára, akiket Daubier a „kulturális forradalom veszettjeinek” nevez. Szintén sírfelirata lett a magához a „kulturális forradalomhoz” fűződő illúzióknak is. A tömegmozgalmat lefejezték, megkezdődhetett a „normalizáció”.
2011. november 29., kedd
Nemzetközi információk
új széria 50.sz. (419) - 2011.nov.25.
Tartalom
Az Egyetértés kommünikéje a guadeloupe-i megtorlásról
Görögország: - sajtószemle (nov. 14-21.)
Uruguay: - interjú Hugo Dominguezzal, az Untmra fémipari szakszervezet (PIT-CNT konföderáció) felelősével a fémiparban elért győztes sztrájk apropóján
- Feliratkozás az Egyetértés támogatási alapjára
A Fraternité szerkesztőségi cikke
a Parti des travailleurs d’Algérie orgánuma (a 2011.okt.15-i 32.számból)
Az algériai néppel együtt
Az 1954. nov.1-én a nemzeti függetlenségért kitört fegyveres harc 57. évfordulója ebben az évben különösen súlyos körülmények között köszöntött be. A NATO közvetlen líbiai beavatkozása a Maghreb-országok és a Szahel-övezet szuverenitását és integritását, a fegyverek és terrorista csoportok tömeges forgalma pedig Algériát közvetlenül fenyegeti.
Akik elsőként avatkoztak be Líbiában, a francia, az USA, a brit kormány, maguk tesznek úgy képmutatóan, mintha nyugtalankodnának... Kadhafi és híveinek fizikai likvidálása a francia, amerikai repülők és a fegyveresek által fordulatot mutat a világ- és regionális helyzetben, mert most először bombázott a NATO egy országot azért, hogy elnökét megölje. Ugyanakkor messze vagyunk attól, hogy a líbiai konfliktus lapján fordíthassunk, ez a gyilkosság a líbiai törzsi villongások felelevenítését és kiterjesztését jelenti az egész térségre kihatva.
Ezért kell a PT-nek nagy energiával nekilátnia annak, hogy biztosítsa a dec. 10-11-12-i konferenciája sikerét a megszálló háborúk, a belügyekbe való beavatkozás ellen, a nemzetek szuverenitása és integritása védelmében. Aktivistáink máris kampányt folytatnak az UGTA és a PT által kibocsátott felhívás támogató aláírásgyűjtésére.
A líbiai beavatkozás tétje az idegen katonai beavatkozáson túl vonatkozik az ország forrásainak kiaknázására (olaj, gáz) és a rekonstrukcióra (470 milliárd dollárra becsülik). Ezen felül nyomás nehezedik országunkra: az európai és amerikai felelősök végtelen keringőben egymást kerülgetik Algírban azzal a céllal, hogy 286 milliárd dollárt kitevő fellendítési programot csikarjanak ki és elérjék, hogy a kormány meghátráljon az LFC 2009 és 2010 51/49 (törvények) szabályait illetően, melyek a (vállalkozások %-os tulajdoni arányában) a nemzeti és állami többségi preferenciát rögzítik. Ez a nyomás és az, mely Algériát a líbiai mocsárba kívánja taszítani, kiegészül a civilszervezetek és az uniós intézmények emberi jogokról szóló jelentéseivel halmazával.
Társadalmi téren januárban dinamikus fejlődés indult, azóta elmélyült, a dolgozók újabb győzelmeket könyvelhetnek el, melyek a nyugdíjasokat indították legitim követelésekre. A mennyiség kezd minőségbe átcsapni. Az államosítási követelések átgyűrűztek a termelés különböző szektoraiba, s a fiatalság mobilizációja sem gyengül.
Az algériai forradalom elsődleges célja azt volt, hogy megszabadítsa a népet a gyarmatosító elnyomás és kizsákmányolás láncaitól. De 50 évvel a függetlenség elnyerése után a lakosság 20 %-a még a szegénységi küszöb alatt él. Ha a gazdaság, a társadalom területén – dacára az ellentmondásoknak – vannak is vívmányok, a demokrácia elnyerése még előttünk áll, mivel nem csak az elnök, hanem az FLN küldöttei is az elkötelezett politikai reformfolyamatot elkerülő úton járnak, a politikai gyakorlat tisztítására irányuló intézkedésektől azt megfosztották és csak nagyonis részleges szakítás történt az egypártrendszerrel. Az FLN halálos status quora kötelez, a nemzetet veszélybe sodorja, amiről Jeffrey Filtman, az USA államminiszterének algíri látogatása alkalmából tett «tanácsai» tanúskodnak.
Ismét bebizonyosodott, hogy a demokrácia nem tud az archaikus egypártrendszer maradványainak intézményeiben eluralkodni, valódi politikai reform szükségeltetik szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlés választásán keresztül, ehhez a néppel kell szövetkezni széleskörű vitában, ki kell dolgozni az új alkotmányt a valódi demokráciának szentelve, a Köztársaság újraalapításával konkretizálva a népfelség elvét. Most, mikor a legnagyobb bizonytalanság nyomasztóan nehezedik az egész térségre, arról van szó, az algériai néppel együtt kell menetelni a nemzeti felszabadulásért, hogy saját maga erősítse meg a nemzet szuverenitását, világosan szakítani kell azokkal az intézményekkel és politikával, mely azt fékezik.
Louisa Hanoune
ENTENTE INTERNATIONALE DES TRAVAILLEURS ET DES PEUPLES
87, rue du Faubourg-Saint-Denis – 75010 – Paris – eit.ilc@fr.oleane.com
- KOMMÜNIKÉ -
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése felhívja minden demokratikus és munkásszervezet figyelmét arra a megtorlássorozatra, mely az LKP 2009-es nagy sztrájkja óta éri a guadeloupe-i szakszervezeteket, nevezetesen az UGTG-t.
Raymond Gauthiérot-t, az UGTG volt főtitkárát most ítélték 3 havi börtönre. A korábbi hónapokban Gaby Clavier-t, Mirlin Davile-t, Régine Delphint, Michel Madassamyt, Christian Tabart, Denis Dorviliust, Jocelyn Leborgne-t, Charly Lendot, Teddy Coupint, Patrice Burat-t (mindnyájan az UGTG vezetői) ítélték felfüggesztett szabadságvesztésre és súlyos pénzbüntetésekre.
José Naejus és Charly Lendo kemény pénzbüntetést kapott, miután visszautasította DNS-vizsgálatát. Ginette Lerus, Alexis Lunion, Jules Calvaire egy 2009-os konfliktus révén szenved el vizsgálatot, a CHU (kórházi központ) egy humánpolitikai felelőse feljelentése nyomán megfélemlítésért és jogtalan bezárásért.
Gabriel Bourguignon egy hónapot töltött börtönben és 15 ezer euró kauciót kellett letennie, mielőtt szabadlábra helyezték a 10 évvel korábbi Sara-Texaco-ügyben, Fred Louise-t csendőrök verték össze kegyetlenül. Hilaire Cospolite kereskedelmi aktivistának nov. 18-án kell megjelennie a pointe-á-pitre-i bíróságon.
2011. nov. 24-én Charly Lendon, az UGTG főtitkárhelyettesén és az UTHTR-UGTG főtitkárán a sor a bíróság előtt. Összesen 21 UGTG–aktivistát és dolgozót idéztek be november óta a bíróságok.
Közülük 18-at, közöttük Yanise Fontaine-t, Edmonde Polyphème-t, Mercédès Platon-t, Blaise Yengadessin-t, Alix Lendo-t, Teddy Coupin-t, Julio Lendo-t, Béatrice Charles-t, Anastase Rimbon-t, Elie Douared-t, Florent Latchoumaya-t gondatlanságból elkövetett emberölésért. A gyarmati bíróság egy 2009-ben Saint-François-ban balesetben elhunyt fiatal motoros haláláért akarja felelőssé tenni.
Az UGTG folyamatosan közzéteszi ezeket az antidemokratikus és munkásjogokat érintő lépéseket:
«Az LKP mozgalmának kezdete óta a francia állam valóságos vendettát hirdetett Guadeloupe dolgozói és népe ellen. Csendőrségi, rendőrségi zaklatások, bírósági idézések egymás követik. Különösen az UGTG-t pécézték ki.»
Az UGTG emlékeztet a korábbiakban leírtakra: «a guadeloupe-i dolgozók mobilizációja és a nemzetközi munkásszolidaritás hátrálásra késztette a gyarmati bíróságot, megerősítve, hogy az mindent összehordott az UGTB diabolizálására és a szakszervezeti akció kriminalizálására. De ez a bíróság nem győzhet, nem folytathatja kereszteshadjáratát ennek az országnak a népe ellen, amely fel mert kelni az igazságtalansággal, a lenézéssel és a önkénnyel szemben.»
Az UGTG vádolja «a gyarmati hatalom kezében lévő kongresszusi képviselők és a sajtóközelmúltbéli nyilatkozatait, melyekben az LKP-t teszik felelőssé a Guadeloupe-ban eluralkodott erőszakot, stigmatizálják az afrikai származású gaudeloupe-iakat, s ezzel legitimálják a társadalmi mozgalom és az szakszervezeti aktivisták elleni megtorlást.
Arról van szó, hogy a tőkés rendszer megmentésére irányuló megszorításokat így kényszerítsék le a dolgozó tömegekkel torkán, megtámadva a dolgozók szerzett szociális szerzett jogait.»
Az UGTG nov. 24-én gyűlést tart a bíróság előtt, ahol Charly Lendo főtitkárnak kell megjelennie.
A Nemzetközi Egyetértés minden aktivistát és szervezetet felhív, követelje a francia hatóságoktól:
- tartsa tiszteletben a szakszervezeti szabadságjogokat Guadeloupe-ban;
- állítsa le az üldözéseket, eljárásokat, ítéleteket a szakszervezeti aktivisták ellen;
- nemet a szakszervezeti akciók kriminalizálására!
Párizs, 2011.nov.22.
Cím:
Ministère de la Justice: 13, place Vendôme 75001 Paris (Igazságügyi Minisztérium)
Préfecture de Guadeloupe: (Fax) 00 33 590 81 58 32 (Guadeloupe-i prefektúra)
Président du Tribunal de Pointe-á-Pitre: (Fax) 00 33 590 83 61 04 (Bírósági Elnök, Guadeloupe)
Másolat: UGTG (Fax): 00 33 590 89 08 70 és az Egyetértésnek: eit.ilc@fr.oleane.com
GÖRÖGORSZÁG
Sajtószemle (nov.14 – 21.)
To Vima (2011.nov.14.)
DEH (EDF): az ingatlanadó nemfizetése miatt nem kapcsolják le az áramot!
Görögországban az ingatlanadó fizetését összekapcsolják az elektromos áram szolgáltatásával. Ha előbbit nem fizetik be, 40 nap múlva kikapcsolják a villanyt. A DEH több napra felfüggeszti a végrehajtást azoknál a fogyasztóknál, akiknél meg kellene tennie, amíg a szociálisan érzékeny csoportok számára a jelzett reformok nem kerülnek kihirdetésre.
Ta Nea (2011.nov.21.)
A DEH (elektromos áram) vállalatot elfoglalták a dolgozók
(…) A GENOP-DEH szakszervezeti aktivistái a Mésogeion sugárúton levő székházat megszállták. A szakszervezet elnöke N. Photopoulos szerint az a céljuk, hogy megakadályozzák a szegény, munkanélküli vagy nyugdíjasok lakásában az áramszolgáltatás leállítását. A rádióban elmondta, a kormánynak ezt a képtelen törvényt vissza kellene vonnia, nem szabadna zsarolásra felhasználni a szolgáltatást.
Kathimerini (2011.nov.21.)
A nyugdíjkiegészítés megnyirbálása (…)
(…) A nyugdíjasokat átlagban 20 %-ban, de van, akiket 50 %-ban érintik a megszorítások. G. Koutroumanis munkaügyi és társadalombiztosítási miniszter szerint a csökkentések lépcsőzetesek és arányosak lesznek a nyugdíjkasszák deficitje szerint.
(…) A szakszervezetek az 2012-es új költségvetés kilátásai ellen foglalnak állást.
A GSEE és az ADEDY vezetés a jövő hét végén ül össze, hogy döntsön a folytatandó akciókról, és nyitva hagyják a lehetőséget egy általános sztrájkfelhívásra dec. 7-re, a költségvetési szavazás napján.
A PAME tiltakozó akciót tart holnap a munkaügyi minisztérium előtt a Stadiou sugárúton.
To Vima (21 novembre 2011)
Ma ér véget a «tartalékba helyezés» határideje
A «tartalékba helyezés» kritériuma a dolgozók eredeti munkahelyükhöz tartozása időtartamától függ. Aki ebbe a «tartalékba» illik, az 12 hónapig, bizonyos körülmények között 24-ig, a bázisfizetés 60 %-át kapja elbocsátása után.
URUGUAY
Interjú Hugo Dominguezzel, az Untmra fémipari szakszervezet (PIT-CNT konföderáció) felelősével
26 napos győztes sztrájk
–Tömeges volt a részvétel a sztrájkban? Milyen kérdésekről volt szó?
–A bérből élők több mint 80 %-a vett részt, okt. 10-től nov. 7-ig tartott. Ágazati bérkérdések, kollektív szerződés, szociális jogok szerepeltek a követelésekben.
–Milyen volt a munkáltatók magatartása és mit értetek el?
–A munkáltató kezdettől elutasította a tárgyalásokat, és elment az ILO munkáltatói csoportjáig is. De mi a szakszervezettel és a dolgozókkal determináltak voltunk.
Megszerveztük a sztrájkőrséget, a sztrájkbizottságot, szövetségünkkel, a PIT-CNT-vel megvolt a ágazatok közti szolidaritás. A munkáltató megpróbálta a rendőrséggel felszámoltatni a sztrájkot, de a PIT-CNT megakadályozta. Rákényszerítettük a munkáltatót a tárgyalásra.
26 napos tömeges és elszánt munkabeszüntetés után 40 %-os minimálbéremelést értünk el az ágazatban, ennek megfelelően a többi fizetési osztályt is újravalorizálják, 12 %-os béremelés lesz a kétéves infláción túl, a kollektív szerződésben minden foglalkozás elismerése, havonta egy óra biztosítása szakszervezeti információkra és eszközök biztosítása a bérből élők kulturális/szociális tevékenységére.
Ez győzelem, és győzelem a szakszervezeti mozgalom elismerésére is. A konfliktus alatt ezer dolgozó lépett be a fémipari szakszervezetünkbe.
–Miért jöttel el São Pauloba az ENSZ-csapatok Haitiből való kivonásának követelésére?
–Szakszervezetem bízott meg, mert a Minustah-csapatok feltételek nélküli kivonása mellett álljunk, csakúgy mint konföderációnk, a PIT-CNT, mely plakátot is kibocsájtva felvette a harcot. Azt valljuk: «Fuera todas las tropas de Haïti – Haïti Libre» («Ki a csapatokat Haitiból, Haiti szabad!»).
Másokkal együtt folytatni fogjuk a küzdelmet Haiti felszabadításáért. Büszkék vagyunk, hogy a CATH és vezetője Fignolé Saint-Cyr mellett lehetünk. A kizsákmányolás, a megszállás ellen harcolni a munkásmozgalom és a dolgozók, a népek nemzetközi szolidaritása feladata.
Jean-Charles Marquiset
Támogatási lista
Az Egyetértés koordinációja úgy határozott, hogy 2012-es tevékenysége finanszírozása érdekében alapot hoz létre (nov. 18-i 49.sz., nemzetközi információk).
A koordináció 30 000 €-t (40 000 $-t) tart szükségesnek a Nemzetközi Egyetértés független tevékenysége biztosítására 2012-ben.
Feliratkozom a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése támogatási listájára.
Vállalom ...........................€-t.............................$-t átutalását.
Név: …………………………………
Utónév: ………
Cím: ……………………………………
Ország: ………
Tel.: ……………………… Email: ..…….
Csekk a CMO-nak (cím alul)
Banki átutalás: RIB (Franciaország) 10278 06076 00020050701 30
(külföldről) IBAN: FR76 1027 8060 7600 0200 5070 130 - BIC: CMCIFR2A
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Netkommentek
pokolka67 | Javaslom Kósa Lajos felszámolását. Szerintem ezt a debreceniek is igen jelentős összeggel jutalmaznák
szti | Na és mi volt Felcsút régi neve? Budapest, kisfiam
kozol | Kósa hatalmas nagy tévedése, hogy Debrecen egységes város. Majd rádöbben, ha vasvillával üldözi el a népe
balboa | Három fajta hazugság van: hazugság, átkozott hazugság és statisztika. (Benjamin Disraeli)
Búbosbanka | Most már Orbán büszkén elmondhatja: az EU a szakadék szélén áll, de mi már egy lépéssel előrébb tartunk..
teniszke | A Fidesz lövi a bakot rendesen.
nablakarát | Kocsis Máté eddig csak a nyóckerben üldözte a nincsteleneket, most már jogosítványt kapott az egész országra!
1 vélemény | vigyázó szemetek Járai olligarchára vessétek! Fidesz hű és megszellőztette, lehet szükség lesz a kipaterolt pénzügyi szerv pénzére!
Matyipapa | Na, még egy gittegylet! Na, majd ők, azután hú meg ha! A baloldal sokadik megváltói, volt itt már mindenféle civilnek nevezett kezdeményezés, mindről kiderült, inkább előbb mint utóbb, kik állnak a háttérben.
Nép(vissza)számlálás – «Amikor az 56 éves exkamionsofőr, Rezső megtudta, hogy évek óta bejelentés nélkül dolgoztatták, döntenie kellett: vezet így tovább, vagy kirúgják. Azóta a fotelben ül és tévét néz, jobbára külföldit, azt nem érti, így nem is ideges».
szti | Na és mi volt Felcsút régi neve? Budapest, kisfiam
kozol | Kósa hatalmas nagy tévedése, hogy Debrecen egységes város. Majd rádöbben, ha vasvillával üldözi el a népe
balboa | Három fajta hazugság van: hazugság, átkozott hazugság és statisztika. (Benjamin Disraeli)
Búbosbanka | Most már Orbán büszkén elmondhatja: az EU a szakadék szélén áll, de mi már egy lépéssel előrébb tartunk..
teniszke | A Fidesz lövi a bakot rendesen.
nablakarát | Kocsis Máté eddig csak a nyóckerben üldözte a nincsteleneket, most már jogosítványt kapott az egész országra!
1 vélemény | vigyázó szemetek Járai olligarchára vessétek! Fidesz hű és megszellőztette, lehet szükség lesz a kipaterolt pénzügyi szerv pénzére!
Matyipapa | Na, még egy gittegylet! Na, majd ők, azután hú meg ha! A baloldal sokadik megváltói, volt itt már mindenféle civilnek nevezett kezdeményezés, mindről kiderült, inkább előbb mint utóbb, kik állnak a háttérben.
Nép(vissza)számlálás – «Amikor az 56 éves exkamionsofőr, Rezső megtudta, hogy évek óta bejelentés nélkül dolgoztatták, döntenie kellett: vezet így tovább, vagy kirúgják. Azóta a fotelben ül és tévét néz, jobbára külföldit, azt nem érti, így nem is ideges».
Hírek és vélemények
Matolcsy György támogatottsága 110 százalékos a Fidesz-frakcióban - mondta Lázár János frakcióvezető hétfői sajtótájékoztatóján. – Vagyis ùgy kell érteni, a TELJES frakci+ Matolcsyt támogatja, PLUSZ még a frakci+ 10 %-a. Kinek érhet duplán a szavazata?
Kormánybiztos lett Gál András Levente, a "jó államért" felel – szegénynek, lesz dolga!
Schiffer: le sem válthatjuk majd a Fidesz-KDNP-t – nem leváltani akarjuk, elküldeni a francba!
Az eddig 6-8 órás közmunkákat 4 órában végzik az érintettek, ami azt eredményezte, hogy hirtelen magasabb lett a foglalkoztatottak száma. – ettől szép a satisztika.
A Monetáris Tanács 50 bázisponttal 6,50 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot keddi ülésén. Ez megfelelt a piaci várakozásoknak, kérdés elég lesz-e az euróválság és a magyar leminősítés ellen. – Már akinek kérdés lehet.
Gőzerővel halad a "nyugdíjreform" – lázas pótcselekvés formájában.
Hiába vállata Magyarország, hogy 2013-ig uniós pénzből (pályáztunk és nyertünk Brüsszelben) teljesen megújítja a magyar oktatást, ez a terv alapjaiban rendült meg Fellegi Tamás fejlesztési miniszter javaslata nyomán. – Hát ha nem tudnak már máshonnan pénzt elvonni, mint az olvasás-szövegértés, matematika-logika területéről…
Rálőttek Gyöngyöspata jobbikos polgármesterére, korábban szóban és írásban is megfenyegették, megdobálták már kővel, sőt, Eszes Tamás meg is verte. – majd megsajnáljuk, ha ráérünk.
Meglepő eredménye lett a pszichiátriai szakvéleménynek: a norvég mészáros, Anders Breivik szakértők szerint nem beszámítható, emiatt nem ítélhetik börtönbüntetésre, csak pszichiátriai kényszerkezelésre küldhetik. – Kit lepett meg?
Reggel, éjjel meg este: így hazudnak a világhatalmak elnökjelöltjei – és nappal is, és nem csak a világhatalmakéi.
Kormánybiztos lett Gál András Levente, a "jó államért" felel – szegénynek, lesz dolga!
Schiffer: le sem válthatjuk majd a Fidesz-KDNP-t – nem leváltani akarjuk, elküldeni a francba!
Az eddig 6-8 órás közmunkákat 4 órában végzik az érintettek, ami azt eredményezte, hogy hirtelen magasabb lett a foglalkoztatottak száma. – ettől szép a satisztika.
A Monetáris Tanács 50 bázisponttal 6,50 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot keddi ülésén. Ez megfelelt a piaci várakozásoknak, kérdés elég lesz-e az euróválság és a magyar leminősítés ellen. – Már akinek kérdés lehet.
Gőzerővel halad a "nyugdíjreform" – lázas pótcselekvés formájában.
Hiába vállata Magyarország, hogy 2013-ig uniós pénzből (pályáztunk és nyertünk Brüsszelben) teljesen megújítja a magyar oktatást, ez a terv alapjaiban rendült meg Fellegi Tamás fejlesztési miniszter javaslata nyomán. – Hát ha nem tudnak már máshonnan pénzt elvonni, mint az olvasás-szövegértés, matematika-logika területéről…
Rálőttek Gyöngyöspata jobbikos polgármesterére, korábban szóban és írásban is megfenyegették, megdobálták már kővel, sőt, Eszes Tamás meg is verte. – majd megsajnáljuk, ha ráérünk.
Meglepő eredménye lett a pszichiátriai szakvéleménynek: a norvég mészáros, Anders Breivik szakértők szerint nem beszámítható, emiatt nem ítélhetik börtönbüntetésre, csak pszichiátriai kényszerkezelésre küldhetik. – Kit lepett meg?
Reggel, éjjel meg este: így hazudnak a világhatalmak elnökjelöltjei – és nappal is, és nem csak a világhatalmakéi.
Nem tetszik a rendszer
Mekk Mesternek mennie kell!
2011.11.29. 08:48 Tüntetésszervezők
Az egész világ rajtunk röhög. Egy dolog, hogy leminősített minket egy nemzetközi hitelminősítő intézet. Komoly intő jel, de nem mi vagyunk az egyetlen ország a világon, amit hasonló sorscsapás sújtott, elvégre gazdasági válság van. Egy jó kormány is szembekerülhet nemzetközi intézményekkel a politikájának bizonyos részleteit illetően – ehhez azonban olyan politikára van szükség, ami következetes, kiforrott, működőképes és bírja a lakosság többségének támogatását. A Matolcsy-féle gazdaságpolitikáról egyik sem mondható el. Az bizony leminősítés nélkül is csúnyán megbukott. Matolcsy a néhai Mekk Mesterhez hasonlóan szerepelt, aki leszedte a cserepet medvéék házáról, hogy cserépkályhát építsen. A különbség annyi, hogy őt még nem zavarták el.
Tízből kilenc magyar szerint rossz irányba halad az ország, és Matolcsy minden mértékadó közgazdász szerint a totális káoszba vezet bennünket. Most már nem csak a száraz statisztikai adatok mutatják, hogy a gazdaságélénkítés és a munkahelyteremtés nem következett be, de a kedvezőtlen változásokat a saját bőrünkön is érezzük. Nem csak azért, mert az államcsőd már itt toporog az ajtóban, hanem mert leég a pofánkról a bőr amiatt, hogy a kormányunk felelős államférfiak helyett duzzogó óvodások gyülekezeteként viselkedik.
Ahelyett, hogy megtették volna az egyetlen elfogadható lépést, és leváltják az ámokfutó Mekk Mestert, bevágták a durcát és megvádolták az egész világot, hogy összeesküdött Magyarország ellen. Az ötvenes évek óta nem láttunk példát ilyen gazdag fantáziára a belső és külső ellenségkép építésében: lázálmaikból egy az országunkat fojtogató gonosz imperialista világbirodalom képe bontakozik ki.
Mekk Mestert már senki nem fogja meggyőzni arról, hogy nem kellett volna leszedni a cserepet a házról, vagy hogy a cserépkályha se működik: szegény nyomorult ember már olyan mélyre süllyedt a cinikus hazugságok és önáltatások mocsarában, ahonnan nincs visszaút. A legutóbb már azt hazudta, hogy a leminősítés az országunk ellen intézett szervezett támadás.
Ez már nem játék: Magyarország a csőd szélén van, nemzetközi hírnevünk a béka hátsója alatt, az új választójogi törvénnyel pedig a narancsuralom évtizedekre bebetonozhatja magát. Ha most nem sikerül fenéken billentenünk a kormányt, akkor nem csak Matolcsy, hanem mi mindannyian óriásit fogunk hasalni.
A Nem tetszik a rendszer?! tüntetés szervezői legutóbbi százezres tüntetésének híre az egész nemzetközi sajtót bejárta. Most ismét arra kérünk mindenkit, akinek ég a pofája a kormány miatt, hogy december 3-án 14:00 órakor vonuljunk a Képviselői Irodaház elé és mutassuk meg az egész világnak: Magyarország nem kér a nemzeti ostobaság politikájából!
2011.11.29. 08:48 Tüntetésszervezők
Az egész világ rajtunk röhög. Egy dolog, hogy leminősített minket egy nemzetközi hitelminősítő intézet. Komoly intő jel, de nem mi vagyunk az egyetlen ország a világon, amit hasonló sorscsapás sújtott, elvégre gazdasági válság van. Egy jó kormány is szembekerülhet nemzetközi intézményekkel a politikájának bizonyos részleteit illetően – ehhez azonban olyan politikára van szükség, ami következetes, kiforrott, működőképes és bírja a lakosság többségének támogatását. A Matolcsy-féle gazdaságpolitikáról egyik sem mondható el. Az bizony leminősítés nélkül is csúnyán megbukott. Matolcsy a néhai Mekk Mesterhez hasonlóan szerepelt, aki leszedte a cserepet medvéék házáról, hogy cserépkályhát építsen. A különbség annyi, hogy őt még nem zavarták el.
Tízből kilenc magyar szerint rossz irányba halad az ország, és Matolcsy minden mértékadó közgazdász szerint a totális káoszba vezet bennünket. Most már nem csak a száraz statisztikai adatok mutatják, hogy a gazdaságélénkítés és a munkahelyteremtés nem következett be, de a kedvezőtlen változásokat a saját bőrünkön is érezzük. Nem csak azért, mert az államcsőd már itt toporog az ajtóban, hanem mert leég a pofánkról a bőr amiatt, hogy a kormányunk felelős államférfiak helyett duzzogó óvodások gyülekezeteként viselkedik.
Ahelyett, hogy megtették volna az egyetlen elfogadható lépést, és leváltják az ámokfutó Mekk Mestert, bevágták a durcát és megvádolták az egész világot, hogy összeesküdött Magyarország ellen. Az ötvenes évek óta nem láttunk példát ilyen gazdag fantáziára a belső és külső ellenségkép építésében: lázálmaikból egy az országunkat fojtogató gonosz imperialista világbirodalom képe bontakozik ki.
Mekk Mestert már senki nem fogja meggyőzni arról, hogy nem kellett volna leszedni a cserepet a házról, vagy hogy a cserépkályha se működik: szegény nyomorult ember már olyan mélyre süllyedt a cinikus hazugságok és önáltatások mocsarában, ahonnan nincs visszaút. A legutóbb már azt hazudta, hogy a leminősítés az országunk ellen intézett szervezett támadás.
Ez már nem játék: Magyarország a csőd szélén van, nemzetközi hírnevünk a béka hátsója alatt, az új választójogi törvénnyel pedig a narancsuralom évtizedekre bebetonozhatja magát. Ha most nem sikerül fenéken billentenünk a kormányt, akkor nem csak Matolcsy, hanem mi mindannyian óriásit fogunk hasalni.
A Nem tetszik a rendszer?! tüntetés szervezői legutóbbi százezres tüntetésének híre az egész nemzetközi sajtót bejárta. Most ismét arra kérünk mindenkit, akinek ég a pofája a kormány miatt, hogy december 3-án 14:00 órakor vonuljunk a Képviselői Irodaház elé és mutassuk meg az egész világnak: Magyarország nem kér a nemzeti ostobaság politikájából!
2011. november 28., hétfő
Vissza a rokkantakat a munka világába?
Az újból munkát vállaló rokkantnyugdíjasok kevesebb jövedelmet kapnak majd, mint a jelenlegi ellátásuk. Egy év alatt több mint 10 százalékkal nőtt a csatornadíj, 9 százalékkal a távfűtés, 8-cal a vezetékes gáz ára, a legtöbb alapvető élelmiszer pedig jelentős mértékben drágult, a cukor 44, a liszt 33, az étolaj 21, a kenyér 12 százalékkal. Mindez az időseket sújtja a leginkább.
A parlament hétfőn dönt a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetéséről, így az 57 éven aluli szolgálati nyugdíjasok a nyugdíjemelés mértékével növelt, de a 16 százalékos személyi jövedelemadóval csökkentett összegű ellátást kapnak csak január 1-jétől. A rokkantnyugdíjak tervezett átalakításában az állam nagyjából 220 ezer ember munkaképességét vizsgálja felül. Azok, akiket munkaképesnek ítélnek, jelentős jövedelemcsökkenéssel számolhatnak: az átlagosan 65 ezer forintos rokkantnyugdíj helyett a közfoglalkoztatási bér felét - 28.500 forintot - vehetik kézhez - magyarázta, hozzátéve, hogy ha közmunkát kapnak, akkor is csak az 57 ezer forintos közfoglalkoztatási bérre lesznek jogosultak.
Az eddig átlagosan 73 ezer forintos rehabilitációs járadékban részesülők ezután csak 57 ezer forintos rehabilitációs ellátást kaphatnak, amelyből még járulékot is vonnak majd. Az így elérhető állami megtakarítás mindössze 19 milliárd forint, ami a töredéke a kormány által a Széll Kálmán-tervben előirányzott 93 milliárdnak.
A parlament hétfőn dönt a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetéséről, így az 57 éven aluli szolgálati nyugdíjasok a nyugdíjemelés mértékével növelt, de a 16 százalékos személyi jövedelemadóval csökkentett összegű ellátást kapnak csak január 1-jétől. A rokkantnyugdíjak tervezett átalakításában az állam nagyjából 220 ezer ember munkaképességét vizsgálja felül. Azok, akiket munkaképesnek ítélnek, jelentős jövedelemcsökkenéssel számolhatnak: az átlagosan 65 ezer forintos rokkantnyugdíj helyett a közfoglalkoztatási bér felét - 28.500 forintot - vehetik kézhez - magyarázta, hozzátéve, hogy ha közmunkát kapnak, akkor is csak az 57 ezer forintos közfoglalkoztatási bérre lesznek jogosultak.
Az eddig átlagosan 73 ezer forintos rehabilitációs járadékban részesülők ezután csak 57 ezer forintos rehabilitációs ellátást kaphatnak, amelyből még járulékot is vonnak majd. Az így elérhető állami megtakarítás mindössze 19 milliárd forint, ami a töredéke a kormány által a Széll Kálmán-tervben előirányzott 93 milliárdnak.
Rony Brauman : «Líbia, az iraki “veszélyes reváns”»
Médiapart (via LDH Toulon)
2011. okt.
http://www.ldh-toulon.net/spip.php?...
Rony Brauman, az «Orvosok határok nélkül» volt elnöke (1982-től 1994-ig), ma a párizsi Politikai Intézet tanára. A Sarkozy által eldöntött líbiai háborút ellenző legelső entellektüelek egyike volt. Kadhafi halálának másnapján nyugtalanítónak tartja ezt az újfajta líbiai háborús «modellt».
Joseph Confavreux beszélget vele.
-Kadhafi halála a líbiai háborút lezárását jelenti-e?
-Ez fontos szakasz, de bizonyosan nem zárja le azt. A katonai győzelmet követő politikai következmények kiszámíthatatlanok. Még a jelenlegi körülmények között is óvakodnék a megoldás kifejezéstől, pláne a demokratikus megoldástól, ez a história messze van még a befejezéstől.
-Ami Líbiában történt, egy új háborús modellt jelenthet?
-Vitathatatlan, hogy legalábbis angol-amerikai oldalon a despota halálával, a NATO beavatkozásával pozitív modell, egyfajta Irakon vett reváns jött létre.
A katonák máris azt hangoztatják, hogy megvan a későbbi beavatkozások számára a koncepcionális keret, légicsapással kell támogatni a földi felkelőket egy diktatúra megsemmisítéséhez vagy egy barát hatalomra juttatásához. A koszovói háborús modell fejlődését lehet látni, egy «sikeres Irakot», és főként, legalább elméletben, az igazságos háború rehabilitációját.
De azok a nagyon különleges körülmények, amelyek lehetővé tették ezt a háborút, tartalmazzák egy általánosabbá váló modell lehetőségét. Túl az «arab tavaszon», a beavatkozáshoz megformált igazolást Khadafi totális elszigeltsége tette lehetővé. A reális katonai siker ebben a geopolitikai kontextusban értelmezhető, lehetetlen előre megmondani, hogy majd precedensként szolgál-e vagy kivételként.
-A NATO által támogatott Ideiglenes Nemzeti Tanácsot illetően önnek már korábban is averziói voltak…
-Már a líbiai háború kitörése szkeptikussá tett, azóta méginkább az vagyok. Konstatálnom kell, hogy a Kadhafi embereinek tulajdonított mészárlást – 6-15 ezer meggyilkoltról beszéltek – az ENSZ döntése idejéig nem követték el. Propagandáról van szó, ahogyan más háborúk esetében is. Az Amnesty és a Human Rights Watch azóta végzett kutatásai bizonyítják, hogy március előtt 100-300, többségükben harci cselekmény áldozatáról beszélhetünk. Tehát nem volt az a vérfürdő, mellyel a beavatkozást indokolták nekünk.
A háborús hívek aztán egy fordulattal azt kezdték bizonygatni, hogy Kadhafi beígérte, az utcákat véres folyóvá változtatja. De nincsenek adataink arra, hogy a Benghazi ellen forduló erők a civil lakosságot akarták volna legyilkolni. A háború kirobbantásához mégiscsak gyenge érv egy diktátor szavainak szó szerinti értelmezése, különösen, ha megelőző csapásól beszélnek.
A megelőző csapások múltja, a hatnapos háborútól az irakiig arra utalnak, hogy a feltehető fenyegetéseket összeeszkábálták. Mindenesetre rendkívül veszélyesnek tartom a megelőző, az igazságos háború újrakoncepcionálását, mert az legitimálja a konfliktusok effajta rendezési módját.
Az igazságos háború és az ilyen jellegű konfliktusok háborús megoldásának diszkvalifikálása a múltban politikai haladást jelentett. Azt gondolom, megbízhatunk a népekben, hogy háború nélkül is a demokrácia irányába haladnak. Az elmúlt 20 év történései azt mutatják, az autokratikus hatalommegragadás formáinak elvetése világfolyamat. A líbiai forgatókönyv, amely a hatalom megszerzésének legitim eszközeként rehabilitálja az erőszakot, egyfajta újmaoizmusból ered, mely szerint a demokrácia a „szabad világ” rakétáinak célpontjában található.
Meg kell állapítsam, hogy a líbiai felkelők egycsapásra a militáris megoldást részesítették előnyben, magam a szíriai (vagy tunéziai) modellt jobban kedvelem politikailag és etikailag is, mert alkalmasabb a jövő előkészítésére. Az erőszak mechanikusan a legradikálisabbakat mozgósítja, ahogy az afgán, szomáliai, iraki példát is bizonyítják.
-Kadhafi halálának körülményei homályosak. Valószínűleg a NATO francia repülői lőttek a Syrte-t elhagyó kadhafibarát konvojra. Vajon az ENSZ eredeti határozatában és a civil lakosság védelmének szolgálatában benne volt-e?
-Még a ENSZ-határozat előtt, febr. 25 körül Sarkozy deklarálta, hogy Kadhafinak el kell hagynia a hatalmat. Cameron és Obama meg is erősítette rögtön 1973-as határozat után, mely szerintem annak szellemén tesz erőszakot. Ha a nemzetközi jog logikája az, hogy egy fennálló rendszert a civil lakosság védelmében meg kell támadni, ez pontosan a rendszer megváltoztatását kell jelentse (s nem csak a vezető személyének megváltoztatását).
Az (ENSZ által 2005-ben megfogalmazott) védelem felelősségének számos híve általi interpretáció szerintem rossz útra tévedt Líbia esetében. Szinte csak a politikai-katonai logikát látják megoldásként. Genetikailag kódolt volt ez a háború, hogy Kadhafival végezzenek.
Nem hányom szemére Nicolas Sarkozynak, hogy hazudott. Azt vetem a szemére, hogy polgárháborúba rángatott minket, zsákutcás alternatívába: vagy a háború ellen vagytok és támogatjátok a zsarnokot és mészárlásait, vagy a háború mellett és akkor civileket védő demokraták.
Ez a megfélemlítési retorika minden észérven túl működik. Például nézzük meg az Ideiglenes Nemzeti Tanács többször is közölt adatait az 50 ezer áldozatról. Vagy hazudik, és ez tűnik valószínűnek, ekkor jogunkban áll tudakozódni a részletek iránt, mert ez nem részletkérdés ebben a históriában. Vagy igazat mond, ez viszony valósággal vádirat a NATO ellen, mert annak feladata a civilek védelme volt.
Nem tudom, hogy a propaganda világához tartozik-e vagy a NATO kudarcát jelenti, de jó lenne többet tudni róla. Úgy tűnik, győzelmi eufóriájában a sajtó nem érdeklődik ezen információ iránt. Ha a számok pontosak, akkor a líbiai háború áldozatainak száma már tízszer akkora, mint a szíriai megtorlásoké...
2011. okt.
http://www.ldh-toulon.net/spip.php?...
Rony Brauman, az «Orvosok határok nélkül» volt elnöke (1982-től 1994-ig), ma a párizsi Politikai Intézet tanára. A Sarkozy által eldöntött líbiai háborút ellenző legelső entellektüelek egyike volt. Kadhafi halálának másnapján nyugtalanítónak tartja ezt az újfajta líbiai háborús «modellt».
Joseph Confavreux beszélget vele.
-Kadhafi halála a líbiai háborút lezárását jelenti-e?
-Ez fontos szakasz, de bizonyosan nem zárja le azt. A katonai győzelmet követő politikai következmények kiszámíthatatlanok. Még a jelenlegi körülmények között is óvakodnék a megoldás kifejezéstől, pláne a demokratikus megoldástól, ez a história messze van még a befejezéstől.
-Ami Líbiában történt, egy új háborús modellt jelenthet?
-Vitathatatlan, hogy legalábbis angol-amerikai oldalon a despota halálával, a NATO beavatkozásával pozitív modell, egyfajta Irakon vett reváns jött létre.
A katonák máris azt hangoztatják, hogy megvan a későbbi beavatkozások számára a koncepcionális keret, légicsapással kell támogatni a földi felkelőket egy diktatúra megsemmisítéséhez vagy egy barát hatalomra juttatásához. A koszovói háborús modell fejlődését lehet látni, egy «sikeres Irakot», és főként, legalább elméletben, az igazságos háború rehabilitációját.
De azok a nagyon különleges körülmények, amelyek lehetővé tették ezt a háborút, tartalmazzák egy általánosabbá váló modell lehetőségét. Túl az «arab tavaszon», a beavatkozáshoz megformált igazolást Khadafi totális elszigeltsége tette lehetővé. A reális katonai siker ebben a geopolitikai kontextusban értelmezhető, lehetetlen előre megmondani, hogy majd precedensként szolgál-e vagy kivételként.
-A NATO által támogatott Ideiglenes Nemzeti Tanácsot illetően önnek már korábban is averziói voltak…
-Már a líbiai háború kitörése szkeptikussá tett, azóta méginkább az vagyok. Konstatálnom kell, hogy a Kadhafi embereinek tulajdonított mészárlást – 6-15 ezer meggyilkoltról beszéltek – az ENSZ döntése idejéig nem követték el. Propagandáról van szó, ahogyan más háborúk esetében is. Az Amnesty és a Human Rights Watch azóta végzett kutatásai bizonyítják, hogy március előtt 100-300, többségükben harci cselekmény áldozatáról beszélhetünk. Tehát nem volt az a vérfürdő, mellyel a beavatkozást indokolták nekünk.
A háborús hívek aztán egy fordulattal azt kezdték bizonygatni, hogy Kadhafi beígérte, az utcákat véres folyóvá változtatja. De nincsenek adataink arra, hogy a Benghazi ellen forduló erők a civil lakosságot akarták volna legyilkolni. A háború kirobbantásához mégiscsak gyenge érv egy diktátor szavainak szó szerinti értelmezése, különösen, ha megelőző csapásól beszélnek.
A megelőző csapások múltja, a hatnapos háborútól az irakiig arra utalnak, hogy a feltehető fenyegetéseket összeeszkábálták. Mindenesetre rendkívül veszélyesnek tartom a megelőző, az igazságos háború újrakoncepcionálását, mert az legitimálja a konfliktusok effajta rendezési módját.
Az igazságos háború és az ilyen jellegű konfliktusok háborús megoldásának diszkvalifikálása a múltban politikai haladást jelentett. Azt gondolom, megbízhatunk a népekben, hogy háború nélkül is a demokrácia irányába haladnak. Az elmúlt 20 év történései azt mutatják, az autokratikus hatalommegragadás formáinak elvetése világfolyamat. A líbiai forgatókönyv, amely a hatalom megszerzésének legitim eszközeként rehabilitálja az erőszakot, egyfajta újmaoizmusból ered, mely szerint a demokrácia a „szabad világ” rakétáinak célpontjában található.
Meg kell állapítsam, hogy a líbiai felkelők egycsapásra a militáris megoldást részesítették előnyben, magam a szíriai (vagy tunéziai) modellt jobban kedvelem politikailag és etikailag is, mert alkalmasabb a jövő előkészítésére. Az erőszak mechanikusan a legradikálisabbakat mozgósítja, ahogy az afgán, szomáliai, iraki példát is bizonyítják.
-Kadhafi halálának körülményei homályosak. Valószínűleg a NATO francia repülői lőttek a Syrte-t elhagyó kadhafibarát konvojra. Vajon az ENSZ eredeti határozatában és a civil lakosság védelmének szolgálatában benne volt-e?
-Még a ENSZ-határozat előtt, febr. 25 körül Sarkozy deklarálta, hogy Kadhafinak el kell hagynia a hatalmat. Cameron és Obama meg is erősítette rögtön 1973-as határozat után, mely szerintem annak szellemén tesz erőszakot. Ha a nemzetközi jog logikája az, hogy egy fennálló rendszert a civil lakosság védelmében meg kell támadni, ez pontosan a rendszer megváltoztatását kell jelentse (s nem csak a vezető személyének megváltoztatását).
Az (ENSZ által 2005-ben megfogalmazott) védelem felelősségének számos híve általi interpretáció szerintem rossz útra tévedt Líbia esetében. Szinte csak a politikai-katonai logikát látják megoldásként. Genetikailag kódolt volt ez a háború, hogy Kadhafival végezzenek.
Nem hányom szemére Nicolas Sarkozynak, hogy hazudott. Azt vetem a szemére, hogy polgárháborúba rángatott minket, zsákutcás alternatívába: vagy a háború ellen vagytok és támogatjátok a zsarnokot és mészárlásait, vagy a háború mellett és akkor civileket védő demokraták.
Ez a megfélemlítési retorika minden észérven túl működik. Például nézzük meg az Ideiglenes Nemzeti Tanács többször is közölt adatait az 50 ezer áldozatról. Vagy hazudik, és ez tűnik valószínűnek, ekkor jogunkban áll tudakozódni a részletek iránt, mert ez nem részletkérdés ebben a históriában. Vagy igazat mond, ez viszony valósággal vádirat a NATO ellen, mert annak feladata a civilek védelme volt.
Nem tudom, hogy a propaganda világához tartozik-e vagy a NATO kudarcát jelenti, de jó lenne többet tudni róla. Úgy tűnik, győzelmi eufóriájában a sajtó nem érdeklődik ezen információ iránt. Ha a számok pontosak, akkor a líbiai háború áldozatainak száma már tízszer akkora, mint a szíriai megtorlásoké...
Mi újság van Belgiumban?
Nov. végére véget ért a tavalyi választásokon «labdába rúgott» jobb- és «baloldali» pártok közötti egyezkedés-széria a 2012-es év költségvetési megszorításokat illetően. Közel 600 nap telt el a választások óta, kormány még mindig nincs, de megszorítások már igen. A munka világát súlyosan érintő kérdések:
1./ Az Európai Unió a nyugdíjkorhatár emelését követeli. A 6 párt engedelmeskedik, az előrehozott nyugdíj 60 év előtt nem lesz lehetséges (a tényleges 65 év). 600 ezer fő a nyilvántartott munkanélküliek száma.
2./ Az Európai Unió a kiadások csökkentését írja elő. A 6 párt engedelmeskedik. 4,3 milliárd eurót akarnak megtakarítani az egészségügyön, a közszolgálaton és a vasúttársaságon. Ugyanakkor a nagy vagyonok csak 150 millió eurót adóznak, a (vállalati hasznot terhelő adókat teljesen megszüntető) „képzelt kamatok” rendszerét pedig alig érintik az intézkedések!
3./ Az Európai Unió követeli, hogy Belgium csökkentse a munkanélküli juttatásokat időben is. A munkanélkülieknek bármilyen munkát el kell fogadniuk csökkentett béren (amely pedig általános bércsökkentést eredményez, mint Németországban). A 6 párt engedelmeskedik. A munkanélküli jövedelme az első 3 hónapra a bér arányában 65 %, ezután fokozatosan csökken a minimális juttatásig. Az oktatásból kikerülő munkanélküli fiataloknak egy évet kell várniuk a juttatás eléréséig.
4./ A szakszervezeteket és munkáltatókat tárgyalásra szólítja a 6 párt a nyugdíjváltozások kérdésében, emígyen kívánják beterelni a megszorítások konszenzusos rendszerébe. Az a Szocialista Pàrt, melyre többszàzezren szavaztak egy jobb társadalom reményében, jobboldali politikával kihátrált a dolgozók mögül.
De a belga dolgozók nem egyeznek bele, hogy ismét az ő hátukon mentsék meg a rendszert! Semmi hátrálás a megszerzett jogok mögül!
Dec. 2-án Brüsszelben szervezeteikkel össz-szakszervezeti tüntetés, melyet egy hónap múlva általános sztrájk követhet.
1./ Az Európai Unió a nyugdíjkorhatár emelését követeli. A 6 párt engedelmeskedik, az előrehozott nyugdíj 60 év előtt nem lesz lehetséges (a tényleges 65 év). 600 ezer fő a nyilvántartott munkanélküliek száma.
2./ Az Európai Unió a kiadások csökkentését írja elő. A 6 párt engedelmeskedik. 4,3 milliárd eurót akarnak megtakarítani az egészségügyön, a közszolgálaton és a vasúttársaságon. Ugyanakkor a nagy vagyonok csak 150 millió eurót adóznak, a (vállalati hasznot terhelő adókat teljesen megszüntető) „képzelt kamatok” rendszerét pedig alig érintik az intézkedések!
3./ Az Európai Unió követeli, hogy Belgium csökkentse a munkanélküli juttatásokat időben is. A munkanélkülieknek bármilyen munkát el kell fogadniuk csökkentett béren (amely pedig általános bércsökkentést eredményez, mint Németországban). A 6 párt engedelmeskedik. A munkanélküli jövedelme az első 3 hónapra a bér arányában 65 %, ezután fokozatosan csökken a minimális juttatásig. Az oktatásból kikerülő munkanélküli fiataloknak egy évet kell várniuk a juttatás eléréséig.
4./ A szakszervezeteket és munkáltatókat tárgyalásra szólítja a 6 párt a nyugdíjváltozások kérdésében, emígyen kívánják beterelni a megszorítások konszenzusos rendszerébe. Az a Szocialista Pàrt, melyre többszàzezren szavaztak egy jobb társadalom reményében, jobboldali politikával kihátrált a dolgozók mögül.
De a belga dolgozók nem egyeznek bele, hogy ismét az ő hátukon mentsék meg a rendszert! Semmi hátrálás a megszerzett jogok mögül!
Dec. 2-án Brüsszelben szervezeteikkel össz-szakszervezeti tüntetés, melyet egy hónap múlva általános sztrájk követhet.
2011. november 27., vasárnap
Fiatal barátaink figyelmébe
Ahhoz, hogy bármely nemzet önállóan határozhassa meg a politikai, társadalmi, és gazdasági berendezkedését, önálló bel-és külpolitikát folytasson, önrendelkezési joga kell legyen. Ekkor szuverén egy állam, ha pedig nincs ez a demokratikus joga, akkor nem az.
Tekinthető-e ma szuverénnek az Európai Unió tagjaként Magyarország? 2004-ben országunkat az akkori politikai osztály vezetői csatlakoztatták az EU-hoz, a szerződés aláírásával egyúttal elfogadták azt a feltételt is, hogy alárendeljük magunkat az Unió törvényeinek. Az, hogy Magyarország «önként» vállalta az EU támasztott követelményeket, nem von le semmit abból, hogy szuverenitását elvesztette.
Azzal szoktak válaszolni erre, hogy az EU-ból bármikor ki lehet lépni, tehát az ország bármikor visszakaphatja abszolút, teljes szuverenitását. Azonban gondoljunk arra, a francia, holland, ír népszavazások az európai alkotmányra nem-et mondtak a múltben, ezt a népakaratot mégsem fogadta el az Unió és az érintett országok vezetése. Azt is mondják, ha kilépünk, megszűnik az EU védernyőjének a hatása, így Magyarország ki lesz téve a nemzetközi politikai, gazdasági, és egyéb spekuláció hatásainak is. Vajon az EU kivédi ezeket a hatásokat? Kivédte Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Írország, stb. esetében? Az EU nemcsak hogy nem védi meg tagállamait, hanem maga táplálja ezt a folyamatot a pénzügyi világ érdekében, melynek a minél olcsóbb munkaerő és a minél magasabb profit elérése áll a középpontjában. Semmiféle más fejlődést nem kínál az EU a munkavállalók tömegeinek, a fiataloknak, a nyugdíjasoknak, a népességnek még a legfejlettebb orsszágokban sem.
Ezért kell feláldoznunk a nemzeti szuverenitásunk jórészét, ahogyan más tagországoknak is. A Fidesz politikai demagógiával, a nemzeti büszkeségre hivatkozva időnként az EU, az IMF ellen fordul szavakban, amit saját politikai céljaira akar felhasználni, egyébként pedig hűségesen teljesíti mindazt, amit előír neki az EU, az IMF.
Azzal szoktak érvelni, az EU-tól reális segítséget kapunk. Különböző pénzügyi forrásokat, tanácsokat, előírásokat, amik szükségesek ahhoz, hogy hazánk a fenntartható fejlődés útjára álljon, és ne két- vagy többsebességes Unió alakuljon ki; biztonságérzetet ad, mert az EU mindig a hátunk mögött lesz és segít. Az elmúlt évek történései mindennek élő cáfolata. A „pénzügyi támogatás” annak fejében érkezik, amit befizetünk az Unió kasszájába, az uniós diktátumok teljes betartásának jutalmaként. Másrészt pedig pontosan előírja, mire költhető, Az előírások megkérdezésünk nélkül születnek, akár nemzeti érdekeink ellenére, s ha nem tartjuk be, bizony jön a büntetés (amit nem a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek kell megfizetnie). A „két-, vagy többsebességes Európa” kialakulása már régen megtörtént, a gyengébb gazdaságú országok a nemzetközi tőke alvállakozói továbbra is alárendelt szerepben. Ugyan milyen „segítségről” lehet szólni pl. Görögország esetében? Az EU közvetlenül döntött az ország csődbe jutásáról, 30-40 %-os bér- és nyugdíjcsökkenést, elbocsátások tízezreit, a végletekig fokozódó privatizációt kényszerítve a görög népre. Az EU számára csupán az a fontos, hogy hazánk bizonyos gazdasági célokat teljesítsen (a munkaerő olcsó maradjon, a tőke haszna nagy), de hogy azt konkrétan hogyan teljesíti, az másodlagos dolog (a demokrácia lerombolásával, fasisztoid irányzatok feltámasztásával, a munkaerő nyomorba döntésével, stb.). Ez volna a „biztonságérzet”?
Az IMF-fel a helyzet nagy vonalakban hasonló. Az IMF-fel sem önálló döntésünk alapján léptünk kapcsolatba, abba az 1982-es vezetés léptetett minket, miután a 70-es évektől kezdődően külföldi hiteleket vett fel. Az IMF támogatását senki sem erőszakolja ránk, mondják, csak pénzügyi elvárásai lehetnek. Merő hazugság. A válsághitelezés révén a nemzetközi pénzügyi rendszerben, a világgazdaságban az IMF-nek feltételei vannak. Ezek a feltételek súlyosak, a gazdasági krízist társadalmi és munkaügyi válsággal, a szociális problémák sokasodásával fejelik meg. A bérek, nyugdíjak reálértéke csökken, az állami feladatok (közszolgáltatások, egészségügy, oktatás, társadalombiztosítás, stb.) leépülnek, magánkézbe kerülnek, hogy a tőke húzzon hasznot belőle. Az IMF «nem diktálja, hogy mennyi legyen a növekedés, vagy mennyi legyen Magyarország költségvetése, kiadása» mondják, és tényleg, csak közvetlenül, mert a piszkos részmunkákat az EU-ra és a hazai kiszolgálóira hagyja.
Felmerül a kérdés, hogy az IMF, mint hitelező, nyújt-e nekünk segítséget, vagy sem. Pl. arról szó sem lehet, hogy FCL (Flexible Credit Line), azaz rugalmassági típusú hitelt kapjunk, azt jól működő gazdaságoknak "prémium" hitel gyanánt folyósítják. Így tehát marad a PCL (Precautionary Credit Line), azaz elővigyázatossági típusú hitel. Ennek feltétele egyéb hókuszpókusz között az, hogy «a tőke mérlegét a privát szektor tranzakciói dominálják» (magyarul a magántőke uralkodjon), és a «piaci források hozzáférhetősége» (idegen tőke számára nyitott legyen). Ezeket még a hitel felvétele előtt megvizsgálják, továbbá a hitel folyósítása után negyedévente ellenőrzik meglétét. Persze kamatot is kell fizetnünk, összege akkora, hogy Magyarország pl. már háromszor visszafizette hiteleit, a hitel azonban még mindig fennáll, sőt újabbakkal növekszik.
Hogyan lehet megszabadulni ettől az átkozott helyzettől? Hát, egyedül nem; ehhez nemzetközi összefogás kell. Szakítani kell a tőke intézményeivel, az EU-val, IMF-fel, vissza kell szerezni az ország szuverenitását, meg kell tagadni az adósságfizetést, helyre kell állítani a munkavállalók jogait, tulajdonát, olyan Európát kell kiépíteni, amely a dolgozók érdekeit szolgálja a népek egyenrangúsága, kölcsönös érdekeire épülve. Ezt a munkát a jelenleg uralkodó politikai elit – „baloldaliak” és „jobboldaliak” – sosem végeznék el, hiszem éppen ezek hozták létre és szolgálják teljes mellszélességgel a tőke intézményrendszerét. Csak a dolgozók együttes, szervezett keretekben végzett tudatos harca szüntetheti meg, visszaállítva az országok szuverenitását, a dolgozók, a népesség nemzeti keretekbe foglalt jogait, megvalósítva felszabadulását a tőke béklyói alól.
Tekinthető-e ma szuverénnek az Európai Unió tagjaként Magyarország? 2004-ben országunkat az akkori politikai osztály vezetői csatlakoztatták az EU-hoz, a szerződés aláírásával egyúttal elfogadták azt a feltételt is, hogy alárendeljük magunkat az Unió törvényeinek. Az, hogy Magyarország «önként» vállalta az EU támasztott követelményeket, nem von le semmit abból, hogy szuverenitását elvesztette.
Azzal szoktak válaszolni erre, hogy az EU-ból bármikor ki lehet lépni, tehát az ország bármikor visszakaphatja abszolút, teljes szuverenitását. Azonban gondoljunk arra, a francia, holland, ír népszavazások az európai alkotmányra nem-et mondtak a múltben, ezt a népakaratot mégsem fogadta el az Unió és az érintett országok vezetése. Azt is mondják, ha kilépünk, megszűnik az EU védernyőjének a hatása, így Magyarország ki lesz téve a nemzetközi politikai, gazdasági, és egyéb spekuláció hatásainak is. Vajon az EU kivédi ezeket a hatásokat? Kivédte Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Írország, stb. esetében? Az EU nemcsak hogy nem védi meg tagállamait, hanem maga táplálja ezt a folyamatot a pénzügyi világ érdekében, melynek a minél olcsóbb munkaerő és a minél magasabb profit elérése áll a középpontjában. Semmiféle más fejlődést nem kínál az EU a munkavállalók tömegeinek, a fiataloknak, a nyugdíjasoknak, a népességnek még a legfejlettebb orsszágokban sem.
Ezért kell feláldoznunk a nemzeti szuverenitásunk jórészét, ahogyan más tagországoknak is. A Fidesz politikai demagógiával, a nemzeti büszkeségre hivatkozva időnként az EU, az IMF ellen fordul szavakban, amit saját politikai céljaira akar felhasználni, egyébként pedig hűségesen teljesíti mindazt, amit előír neki az EU, az IMF.
Azzal szoktak érvelni, az EU-tól reális segítséget kapunk. Különböző pénzügyi forrásokat, tanácsokat, előírásokat, amik szükségesek ahhoz, hogy hazánk a fenntartható fejlődés útjára álljon, és ne két- vagy többsebességes Unió alakuljon ki; biztonságérzetet ad, mert az EU mindig a hátunk mögött lesz és segít. Az elmúlt évek történései mindennek élő cáfolata. A „pénzügyi támogatás” annak fejében érkezik, amit befizetünk az Unió kasszájába, az uniós diktátumok teljes betartásának jutalmaként. Másrészt pedig pontosan előírja, mire költhető, Az előírások megkérdezésünk nélkül születnek, akár nemzeti érdekeink ellenére, s ha nem tartjuk be, bizony jön a büntetés (amit nem a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek kell megfizetnie). A „két-, vagy többsebességes Európa” kialakulása már régen megtörtént, a gyengébb gazdaságú országok a nemzetközi tőke alvállakozói továbbra is alárendelt szerepben. Ugyan milyen „segítségről” lehet szólni pl. Görögország esetében? Az EU közvetlenül döntött az ország csődbe jutásáról, 30-40 %-os bér- és nyugdíjcsökkenést, elbocsátások tízezreit, a végletekig fokozódó privatizációt kényszerítve a görög népre. Az EU számára csupán az a fontos, hogy hazánk bizonyos gazdasági célokat teljesítsen (a munkaerő olcsó maradjon, a tőke haszna nagy), de hogy azt konkrétan hogyan teljesíti, az másodlagos dolog (a demokrácia lerombolásával, fasisztoid irányzatok feltámasztásával, a munkaerő nyomorba döntésével, stb.). Ez volna a „biztonságérzet”?
Az IMF-fel a helyzet nagy vonalakban hasonló. Az IMF-fel sem önálló döntésünk alapján léptünk kapcsolatba, abba az 1982-es vezetés léptetett minket, miután a 70-es évektől kezdődően külföldi hiteleket vett fel. Az IMF támogatását senki sem erőszakolja ránk, mondják, csak pénzügyi elvárásai lehetnek. Merő hazugság. A válsághitelezés révén a nemzetközi pénzügyi rendszerben, a világgazdaságban az IMF-nek feltételei vannak. Ezek a feltételek súlyosak, a gazdasági krízist társadalmi és munkaügyi válsággal, a szociális problémák sokasodásával fejelik meg. A bérek, nyugdíjak reálértéke csökken, az állami feladatok (közszolgáltatások, egészségügy, oktatás, társadalombiztosítás, stb.) leépülnek, magánkézbe kerülnek, hogy a tőke húzzon hasznot belőle. Az IMF «nem diktálja, hogy mennyi legyen a növekedés, vagy mennyi legyen Magyarország költségvetése, kiadása» mondják, és tényleg, csak közvetlenül, mert a piszkos részmunkákat az EU-ra és a hazai kiszolgálóira hagyja.
Felmerül a kérdés, hogy az IMF, mint hitelező, nyújt-e nekünk segítséget, vagy sem. Pl. arról szó sem lehet, hogy FCL (Flexible Credit Line), azaz rugalmassági típusú hitelt kapjunk, azt jól működő gazdaságoknak "prémium" hitel gyanánt folyósítják. Így tehát marad a PCL (Precautionary Credit Line), azaz elővigyázatossági típusú hitel. Ennek feltétele egyéb hókuszpókusz között az, hogy «a tőke mérlegét a privát szektor tranzakciói dominálják» (magyarul a magántőke uralkodjon), és a «piaci források hozzáférhetősége» (idegen tőke számára nyitott legyen). Ezeket még a hitel felvétele előtt megvizsgálják, továbbá a hitel folyósítása után negyedévente ellenőrzik meglétét. Persze kamatot is kell fizetnünk, összege akkora, hogy Magyarország pl. már háromszor visszafizette hiteleit, a hitel azonban még mindig fennáll, sőt újabbakkal növekszik.
Hogyan lehet megszabadulni ettől az átkozott helyzettől? Hát, egyedül nem; ehhez nemzetközi összefogás kell. Szakítani kell a tőke intézményeivel, az EU-val, IMF-fel, vissza kell szerezni az ország szuverenitását, meg kell tagadni az adósságfizetést, helyre kell állítani a munkavállalók jogait, tulajdonát, olyan Európát kell kiépíteni, amely a dolgozók érdekeit szolgálja a népek egyenrangúsága, kölcsönös érdekeire épülve. Ezt a munkát a jelenleg uralkodó politikai elit – „baloldaliak” és „jobboldaliak” – sosem végeznék el, hiszem éppen ezek hozták létre és szolgálják teljes mellszélességgel a tőke intézményrendszerét. Csak a dolgozók együttes, szervezett keretekben végzett tudatos harca szüntetheti meg, visszaállítva az országok szuverenitását, a dolgozók, a népesség nemzeti keretekbe foglalt jogait, megvalósítva felszabadulását a tőke béklyói alól.
Így lök a lejtőre a hitelminősítő
(A bejegyzés szerzője Bardócz Iván, az FN.hu volt vezető szerkesztője, közgazdász.)
Vegyük át először a kötelező leckét. Mindhárom hitelminősítő (Moody’s, Stantard & Poor's, Fitch) fatálisan tévedett a 2008-as válság kirobbanásakor, sőt más szereplőkkel együtt felelőssé tehető a krízisért, mert a befektetők számára leginkább ajánlott minősítést adott semmit nem érő értékpapírokra. Két magyarázat létezik: az első szerint nem értik a szakmájukat, a második szerint korruptak (a hitelminősítők ugyanis a minősítéseikért kapott pénzből élnek). A következmény normál esetben ugyanaz: a három cég eltűnik az iparágból. Polgári párhuzammal élve: az ekkora műhibát elkövető orvost és ügyvédet nemcsak foglalkozásától tiltják el örökre, hanem be is zárják.
Mindez nemcsak elmaradt, de a – zömmel egyébként amerikai tulajdonú - hitelminősítők folytatják kiváló ténykedésüket. Most éppen az EU-t taszigálják lépésről lépésre a csőd felé. Hitelminősítéseik, és azok indoklása az önbeteljesítő jóslat szép példái, biztosan szerepelni fognak a jövő közgazdasági tankönyveiben. Azt írja például most Magyarország kapcsán a Moody’s, hogy „kétségek övezik a középtávú célok teljesülését a magasabb finanszírozási költségek, valamint az alacsonyabb gazdasági növekedés miatt.” A valóság ezzel szemben pont fordítva van: egyszercsak mindenki számára (különösen a hitelminősítők számára) nagyon fontos lett az államadósságok lefaragása, vagyis az államoknak egyre több pénzt kell adósságrendezésre költeniük. Így kevesebb marad a gazdaságban, amely lassabban nő. A lassú növekedésű gazdaságban apadnak az adóbevételek (pl. kevesebb áfa folyik be), ilyen tohonya ország pedig drágábban kap hitelt. A lassuló növekedés és a drágább hitelezés pedig leminősítést hoz. Vagyis még drágább kölcsönöket és még lassabb növekedést. Ezt hívják lefelé menő spirálnak.
„A magyar kormány nem tudja azt (ti. a leminősítést) másképp értelmezni, mint a Magyarország elleni pénzügyi támadások részeként” – írja közleményében a nemzetgazdasági tárca. Fenti okfejtésünket folytatva ezzel szemben arra következtethetünk, hogy nem a New York-Tel-Aviv-Tiszaeszlár-tengely csapásáról van szó, hanem a nemzetközi pénzügyi rendszer strukturális hibájáról: a hitelminősítők ugyanígy bántak el Görögországgal, Írországgal és Portugáliával, és e logika mentén kóstolgatták Olaszországot és Franciaországot.
Mi is van a háttérben valójában? Vélhetően az, hogy a világ GDP-jének tízszerese kering virtuális pénzként bolygónk körül, és ez az irgalmatlan összeg enni kér: kamatot követel megjelenéséért. Csakhogy ennyi hozamot a gazdaság hagyományos ágai nem tudnak kitermelni. Ezért a nemzetközi pénzügyi rendszer egésze átalakításra szorul, az csak a kérdés, hogy ez józan belátás alapján, vagy gazdasági összeomlás nyomán történik-e meg.
Mit jelenthet közvetlenül számunkra a leminősítés? Első ránézésre azt, hogy az IMF kommunikációs szereplőként való előrángatása sikertelen volt, amíg nem lesz megállapodás (ha lesz egyáltalán), a tárgyalások tényével nem lehet fékezni a forint gyengülését. Ha ez igaz, akkor viszont kamatemelés jön, mert ilyen árfolyamokat nem bír el a gazdaság ekkora devizaadósság mellett. A kamatemelés növekvő államadósságot, drágább forinthiteleket, még kevesebb beruházást, és vélhetően tovább csökkenő fogyasztást hoz. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy beljebb megyünk a lefelé tartó spirálba.
Vegyük át először a kötelező leckét. Mindhárom hitelminősítő (Moody’s, Stantard & Poor's, Fitch) fatálisan tévedett a 2008-as válság kirobbanásakor, sőt más szereplőkkel együtt felelőssé tehető a krízisért, mert a befektetők számára leginkább ajánlott minősítést adott semmit nem érő értékpapírokra. Két magyarázat létezik: az első szerint nem értik a szakmájukat, a második szerint korruptak (a hitelminősítők ugyanis a minősítéseikért kapott pénzből élnek). A következmény normál esetben ugyanaz: a három cég eltűnik az iparágból. Polgári párhuzammal élve: az ekkora műhibát elkövető orvost és ügyvédet nemcsak foglalkozásától tiltják el örökre, hanem be is zárják.
Mindez nemcsak elmaradt, de a – zömmel egyébként amerikai tulajdonú - hitelminősítők folytatják kiváló ténykedésüket. Most éppen az EU-t taszigálják lépésről lépésre a csőd felé. Hitelminősítéseik, és azok indoklása az önbeteljesítő jóslat szép példái, biztosan szerepelni fognak a jövő közgazdasági tankönyveiben. Azt írja például most Magyarország kapcsán a Moody’s, hogy „kétségek övezik a középtávú célok teljesülését a magasabb finanszírozási költségek, valamint az alacsonyabb gazdasági növekedés miatt.” A valóság ezzel szemben pont fordítva van: egyszercsak mindenki számára (különösen a hitelminősítők számára) nagyon fontos lett az államadósságok lefaragása, vagyis az államoknak egyre több pénzt kell adósságrendezésre költeniük. Így kevesebb marad a gazdaságban, amely lassabban nő. A lassú növekedésű gazdaságban apadnak az adóbevételek (pl. kevesebb áfa folyik be), ilyen tohonya ország pedig drágábban kap hitelt. A lassuló növekedés és a drágább hitelezés pedig leminősítést hoz. Vagyis még drágább kölcsönöket és még lassabb növekedést. Ezt hívják lefelé menő spirálnak.
„A magyar kormány nem tudja azt (ti. a leminősítést) másképp értelmezni, mint a Magyarország elleni pénzügyi támadások részeként” – írja közleményében a nemzetgazdasági tárca. Fenti okfejtésünket folytatva ezzel szemben arra következtethetünk, hogy nem a New York-Tel-Aviv-Tiszaeszlár-tengely csapásáról van szó, hanem a nemzetközi pénzügyi rendszer strukturális hibájáról: a hitelminősítők ugyanígy bántak el Görögországgal, Írországgal és Portugáliával, és e logika mentén kóstolgatták Olaszországot és Franciaországot.
Mi is van a háttérben valójában? Vélhetően az, hogy a világ GDP-jének tízszerese kering virtuális pénzként bolygónk körül, és ez az irgalmatlan összeg enni kér: kamatot követel megjelenéséért. Csakhogy ennyi hozamot a gazdaság hagyományos ágai nem tudnak kitermelni. Ezért a nemzetközi pénzügyi rendszer egésze átalakításra szorul, az csak a kérdés, hogy ez józan belátás alapján, vagy gazdasági összeomlás nyomán történik-e meg.
Mit jelenthet közvetlenül számunkra a leminősítés? Első ránézésre azt, hogy az IMF kommunikációs szereplőként való előrángatása sikertelen volt, amíg nem lesz megállapodás (ha lesz egyáltalán), a tárgyalások tényével nem lehet fékezni a forint gyengülését. Ha ez igaz, akkor viszont kamatemelés jön, mert ilyen árfolyamokat nem bír el a gazdaság ekkora devizaadósság mellett. A kamatemelés növekvő államadósságot, drágább forinthiteleket, még kevesebb beruházást, és vélhetően tovább csökkenő fogyasztást hoz. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy beljebb megyünk a lefelé tartó spirálba.
2011. november 26., szombat
Nemzetközi információk
új széria 49-sz. (418) - 2011.okt.18.
Az Egyetértés koordinátorainak közleménye
A dolgozókhoz, a munkás- és demokratikus szervezetek aktivistáihoz, akik szerte a világon támogatják a Nemzetközi Egyetértés nemzetközi kampányait.
Barátaink, Elvtársaink!
Támogattátok, részt vettetek az Egyetértés kampányaiban, lehet, a 2010. novemberi algíri nyílt konferencián is, ahol a koordinációt létrehoztuk.
A múlt hónapban a koordináció összeült és javaslatokat tett, melyeket a 46-os Nemzetközi információk mellékleteként közzétettünk. Megvizsgáltuk a munkásmozgalom szempontjából alapvető jelentőségű kérdést, a pénzügyi függetlenségét, mely – tudjuk mindannyian – a politikai függetlenség záloga. A Nemzetközi Egyetértésnek nincs civilszervezeti státusza, erre nem is törekszik, csak a munkásszervezetekre tud támaszkodni és rajtuk keresztül a dolgozókra, aktivistákra, akik szabad akaratukból döntenek tevékenysége finanszírozásáról. Ekként történt az algíri konferencián is, a delegációk és a kampányok önfinanszírozásával.
Az Egyetértés koordinációja évente kétszer ül össze. Nem tud másra számítani, mint önkéntes adakozásotokra. Ugyanez a helyzet a Nemzetközi információkkal, melyet francia, angol, spanyol nyelven jelentetünk meg minden héten – melyről sokat mondjátok, hogy hasznos híreket közöl a világ munkássága demokratikus harcáról. Ezért döntöttünk úgy, hogy a 2012-es tevékenység finanszírozására alapot nyitunk. 30 000 € (40 000 $) összeg szükséges a Nemzetközi Egyetértés független működésének biztosításához.
Hozzátok fordulunk, a munkásmozgalom minden politikai és szakszervezeti szervezetéhez, a népi felszabadítási mozgalmaihoz, egyéni aktivistáihoz. Következő számunkban megnyitunk egy listát. Kérünk benneteket, hogy küldjétek el anyagi hozzájárulásotokat a saját magatok által meghatározandó időpontig.
Köszönjük. Rendszeresen számot fogunk adni e pénzbéli támogatás eredményéről.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinációja nevében:
Louisa Hanoune,
Az algériai Dolgozók Pártja főtitkára, az Egyetértés koordinátora.
Daniel Gluckstein,
Független Munkáspárt (Franciaország) országos titkára, az Egyetértés koordinátora.
Olaszország
Interjú
Lorenzo Varaldo torinói pedagógus.
Szakszervezeti felelős, a torinói UIL-Iskolák pedagógusainak szervezetének vezetőségi tagja. A «bizottság a dolgozók pártjáért» szervezője.
Nyilvánvalóan az európai vezetők döntötték el, hogy Berlusconi már nem alkalmas a programok végrehajtására. Szerinted miért?
Az EU vezetői beidéztek Berlusconit, hogy megmondják, azonnal el kell fogadni a programot. A dolgozók reakciója ez alkalommal is nagyon fontos, azonnal spontán sztrájkok kezdődtek, melyek a három nagy szakszervezeti szövetséget arra indították, hogy bejelentsék, ha a kormány elfogadja a szigorítást (benne az elbocsátások és a privatizációk komplett liberalizálásával), általános sztrájkra szólítanak.
A «baloldali» pártok vezetői (ténylegesen a –Kereszténydemokrata Párt és a volt Kommunista Párt többsége fúziójával létrejött – Demokrata Párt, a PD) azt mondták: Berlusconi nem képes a piacok bizalmát elnyerni. Diszkreditálódott, másik kormány kell. A harmadik szigorítási programnál tartunk, de rögtön életbe kell lépjen. Közvetkezésképpen tartózkodtak a bizalmi szavazásnál lehetővé téve a 3. program adoptálását.
Nov. 3-4-én a G20 folyamán Olaszország az IMF és az Európai Bizottság felügyelete alá került, de ez nem volt elég.
A köztársasági elnök kormányalakítási mandátummal ruházta fel Mario Montit. Monti európai biztos volt. Bankár (a Goldman Sachsnak dolgozott), közgazdász. Ott volt az európai ipar tönkretétele kezdeteinél.
Berlusconi végül nov. 12-én lemondott. Casini, a harmadik pólus (jobboldal) egyik vezetője megerősítette, hogy a PD-vel kellett a kormányt létrehozni, mert felelőtlenség lenne egy olyan pártot háttérbe szorítani, melynek jelentős szerepe van és közvetlenül reprezentálja a munkás- és szakszervezeti világot.
Berlusconi pedig úgy nyilatkozott, hogy rendelkezésére áll a nemzeti egységkormány támogatásában.
Hogyan reagált a PD?
A PD megerősítette, Monti a helyzet kulcsa és a pártoknak egységbe kell tömörülniük. Kész vállára venni a felelősséget az áldozatot kívánó intézkedések bevezetésére.
Más «baloldali» pártok mit mondanak?
Mások, a Refondazione és a Kommunista Párt az Unióhoz fordulnak, hogy az más politikát csináljon. Ideértve a Sinistra Criticalt is (az Új Antikapitalisa Párt testvérszervezete), egyetlen párt sem követeli a programok visszavonását.
Milyen az olasz dolgozók lelkiállapota mostanában?
Sokan kezdik mondogatni, hogy nem mehet ez így, már nem tudunk hónap végéig kijönni a keresetből, a legelemibb dolgokra sem futja: iskolai füzetekre, gyógyításra, lakbérre vagy élelemre.
Mindenkiben kezd felmerülni, hogy ez egy vég nélküli helyzet. Minden alkalommal azt mondja a kormány, ezzel a programmal javulni fog a helyzet. De már megértik, hogy soha nem látjuk a végét. A programokat le kell állítani.
Koordinátora vagy a «Bizottság egy Dolgozók Pártjáért»- nak. Milyen javaslataitok vannak?
Ebben a helyzetben a kormány keresi, hogyan tudná belekeverni a szakszervezeteket az ügybe, így a dolgozóknak, a szakszervezeti aktivistáknak eszközt kell nyújtanunk ahhoz, hogy ellenállásukat folytathassák a programok ellen és arra is, miként lehet az integrációs kísérleteket elutasítani.
A dolgozók szervezetükkel való együttes mobilizációjának kérdése merül fel. Erről kell vitát folytatni a vállalatoknál, az iskolákban, a lakónegyedekben és a szakszervezeteknél.
Iskolám kerületi tanácsában az elnöknő a PD tagja. A munkahelyek megszüntetése elleni mobilizáció nyomására szavazásra bocsájtotta javaslatomat az iskolai munkahelyek megszüntetését célzó cikkely megsemmisítésére és egyébként a helyhatóságoknak is azt tanácsolja, a cikkely megsemmisítése mellett foglaljanak állást.
De a trojka terveinek meghiúsítása politikai téren is felvetődik. Azt a feladatot jelöltük ki magunknak, hogy ezzel a jelszóval meetinget készítsünk elő Torinóban, folytassuk ezt a vitát a Fiat dolgozóival, legyen ez rendszeresítve a lakónegyedekben, különösen abban, ahová iskolám is tartozik.
Emlékeztető:
Jun.: a CISL és az UIL szakszervezeti szövetség aláírta a kormánnyal és a munkáltatókkal azt a paktumot, amely az országos szerződéseket hatályon kívül helyezi. A CGIL szövetség eleinte elutasította, aztán szintén aláírta.
Júl.: az első megszorítási program parlamenti szavazása az EU és a pénzügyi piacok nyomása alatt.
Aug.: az első elégtelennek bizonyult és a Berlusconi-kormány összehívja a Parlamentet, hogy azonnali hatállyal egy második programot vezessen be.
Szeptember: a dolgozók nyomása a CGIL-t arra indítja, hogy szept. 6-ra sztrájkra szólítson. A dolgozók tömegesen mobilizálódnak. Az aktivisták, a CISL és az UIL tagjai is elfogadják az indítványt és részt vesznek.
A kormány a második programot is elfogadja. De a tőzsde esik és az EU vezetői köteleznek egy harmadik programra is. A kormány engedelmeskedik.
Görögország
Szakszervezeti dokumentum
Az OLME regionális vezetőihez (ELME)
Nov. 11-én munkaleállítás 2 órára
Az Olme végrehajtó bizottsága 2 órás sztrájkra hív (12-14 és 14-16) az ADEDY által kibocsájtott munkabeszüntetés keretében; Athén és Thesszaloniki központjaiban a közszolgáltatás tönkretétele ellen, az elbocsátásokat felfüggesztéséért.
A dolgozók determináltnak tűnnek a memorandum elleni harc folytatását illetően, mely — még ha kormányváltás is volt — érvényben marad és szélesedik, a munka világát sújtja, a nyugdíjasokat, munkanélkülieket, a fiatalokat, a legszélesebb népi rétegeket és a középosztályokat is.
Az OLME arra szólítja a kollégákat, hogy tömegesen vegyenek részt a tiltakozó gyűléseken nov. 15-én Athénban a Klauthmonos téren és Thesszalonikiben a Venizelos szobornál 13 órakor.
Sajtóközlemény a nemzeti Műszaki iskola ünnepi bizottságától
Nov. 15 13h, a Patission sugárúti épületegyüttes Tositsa első emeletén az 1973. nov. 17-i felkelés évfordulóján.
A műszaki iskola 38 évvel ezelőtti eseményei, melyen a felháborodott ifjúság jelszava ez volt: «kenyeret, oktatást, szabadságot», új körülmények között és irányt mutatva a mai fiataloknak és dolgozóknak a ma is aktuális, a jobb jövőért vívott harcban, az idegen hatalom megdöntéséért és abban, másik hatalmat, politikát lehet létrehozni a nép, a dolgozók és az ifjúság jogainak és érdekeinek védelméért.
«Nemzeti függetlenség – népszuverenitás - társadalmi haladás»
A műszaki iskola felkelése üzenetének kontinuitása alapján elutasítjuk a politikai rendszer és a sajtó zsarolása által keltett dilemmákat a nép manipulálása és alávetése érdekében.
A jelenlegi politikai együttműködés nem kelthet illúziókat.
A «Műszaki» történelmi emlékét nem lehet és nem is kell múzeumba tenni. A jelenlegi politikai aktualitása ennek folytatása. A politikai küld üzenetet: a citoyen aktív társadalmi-politikai részvétele kell avégett, hogy saját sorsát saját felelősségével formálja.
Az ünnepi bizottság újból felemeli a «Műszaki» zászlaját a társadalom jelenlegi küzdelmeinek újrakeresztelt követeléseivel.
Kiemeljük, hogy harcolunk minden olyan politika ellen, mely fenyegeti a szociális hálót, a társadalombiztosítást, a dolgozók jogait, tisztes életnívóját, a környezetet, az ingyenes közoktatást, az egyetemi védelmet, minden politikát, mely fenyegeti a demokratikus szabadságjogokat.
Szerveződésre és küzdelmük megerősítésére hívjuk a fiatalokat, a dolgozókat, a munkanélkülieket, a nőket.
Harcoljunk, hogy megdöntsük ezeket a barbár intézkedéseket, szigeteljük el azokat az erőket, melyek ezt elkövetik vagy támogatják.
Felszólítjuk a népet, a fiatalságot, hogy vegyen részt tömegesen és nagy erőkkel a Műszaki tüntetésein, fejezze ki a népellenes, a szolgalelkű politikával szembeni ellenérzéseit az amerikai nagykövetség előtt (a nov. 17. athéni tradicionális irányba) összefutó menetben.
Más fejlődési utat követelünk, a dolgozók érdekében, szabad és népi szuverenitást.
Athén, 2011.nov.9.
Tunézia
Sawt Al Oummal, 2.sz., 2011. nov. 1.
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés választásának eredményeit közzétették, a Ben Alit elkergető forradalom kérdései azonban továbbra is érvényben vannak. A Sawt Al Oummal, az osztályharc szabad fóruma ismét felveti vitára bocsájtva azokat.
Nyilatkozat
Várt eredmények
A nép forradalmi mobilizációja rákényszerítette az ideiglenes kormányt az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kiírására.
A nép követelte ki a rezsim bukását, jogát a kenyérhez és vízhez, szabad életéhez, ő követelte a Ben Alit és rendszerét az utolsó pillanatig támogató nagyhatalmakkal kötött kapcsolatok megszakítását. Az Átmeneti Kormány olyan pártokra támaszkodva, melyek a forradalom által felvetett és tunéziaiak millióinak központi gondolatai centrumában álló alapvető kérdéseket elutasítják, megpróbálta a választási folyamatot eltulajdonítani, annak tartalmát kiürítve. Nyilvánvaló bizonyítékul szolgál a választások eredménye. A 7 569 824 választó közül mindössze 3 702 627, az összes szavazásra jogosult 48 %-a voksolt.
1,2 millió szavazó, a voksolók 37 %-a pedig olyan listákra vagy pártokra szavazott, melyek egyetlen helyet sem kaptak az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben. Az érvénytelen, fehér lapos szavazást a választási felügyelet még közzé sem tette. Mindez azt jelenti, hogy a 7 és fél millió szavazásra jogosultból több mint 5 millió, négyből három választó az Alkotmányozó Nemzetgyűlés választásain hangját nem hallatta.
• Az Ennahdâ párt 90 helyet kapott egymillió szavazóval. Minden más pártot illetően mindössze 9-nek jutott hely az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben,
• az Ettajdid párt és a más pártokkal együtt létrehozott demokratikus pólus eképpen fizette meg az árat a három ideiglenes kormányban való részvételéért,
• a Demokratikus Fórum 21 helyet kapott,
• a Demokratikus Néppárt 17-et és
• a Kongresszus a Köztársaságért pedig 30 helyet,
• a milliárdos Hachmi Hamdi (az Ennahdâ sorait gyarapította, mielőtt Ben Alival szövetkezett) finanszírozta listák 19 széket (ebből 6-ot érvénytelenítettek).
Sok tunéziai nem volt képes a 120 pártból sem kire, sem mire szavazni, mivel a választási kampány a forradalom kulcskérdéseit – szociális jogok, gazdasági jogok, demokratikus jogok, nemzeti szuverenitás – nem érintette.
Az Ennahdâ a vallástalanság kérdése körül támasztott háborgásból profitált. Az agitációs kampány számára arra szolgált, hogy a «nyugati értékeket» védő és a líbiai testvérnép elleni NATO-beavatkozást igénylő némely pártokkal szemben magát tunéziainak mutassa be.
Az eredmény azt lett, hogy a tunéziai népet valójában érintő konkrét kérdéseket kiiktatva a nemzetgyűlési választásokból az átmenet kormánya a nagyhatalmak és bizonyos pártok kollaboráns támogatásával az Alkotmányozó Nemzetgyűlést elkonfiskálta a néptől, tartalmát kiürítette, és kitaposta az utat az Ennahdâ győzelméhez.
A nagyhatalmak és Tunézia
Az USA, Franciaország és az Európai Unió a mai Tunézia számára a demokrácia felé vezető modellnek kiáltatott ki. De cápaétvágyuk világosan látszik nyilatkozataikban. Az USA tunéziai nagykövetsége a választók iránti csodálatát fejezte ki, a francia Külügyminisztérium kijelentette, hogy «a Tunéziának nyújtandó segítség feltétele a demokrácia tiszteletben tartása lesz». Ez vezette az USA nagykövetét arra, hogy az okt. 28-i sajtókonferencián visszavágjon: «elutasítom a francia nyilatkozatokat» és hozzátette: «kritikával illetjük barátainkat anélkül, hogy feltételeket állítanánk fel» és pontosított: «Az Ennahdâ nem a Hamasz» (Le Temps du 29/10/11)
Még a választások estéjén az Ennahdâ deklarálta a piac megnyugtatását. Ami természetesen nem jelenti a dolgozók megnyugtatását.
A választások másnapján az Ennahdâ delegációját fogadták a tuniszi munkáltatók a tőzsdén. A küldöttség megbeszélése alapján az Ennahdâ végrehajtó bizottsága pontosított: «Nemcsak a pénzügyi előnyök fenntartását szeretnénk, hanem a piacgazdaság megerősítésének reményében konszolidálni is azokat.» Egy nappal később az Ennahdâ történelmi vezetője, Ghannouchi azt jelentette ki, hogy «Tunézia vonzóerejét meg akarja erősíteni a külföldi befektetők előtt.» Szintén felhívott a «kereskedelem újbóli kiegyensúlyozására». Tunézia kereskedelmének 80 %-át az Európai Unióval, ezen belül is Franciaországgal bonyolítja le, a francia munkáltatók 1200 vállalattal rendelkeznek országunkban. Okt. 28-án érkezik az első 13 amerikai munkáltatóból álló küldöttség Tunéziába, egy másik delegáció várható egy héttel később és nov. 15-én az amerikai állam szervez konferenciát a turizmusról.
Konszenzus vagy forradalom
A szociális ügyek minisztere jelentette ki: «a nemzeti konszenzus parancsoló módon szükséges a társadalmi és gazdasági gondok megoldásához». Még mielőtt a választásokat illetően a hivatalos eredmények megszülettek volna, az Ennahdâ vezetői már koalíciós kormány alakítására hívtak, különösen a «világi baloldal» vezetőit megszólítva, melyek közül bizonyosak el is fogadták ezt.
Konstatáljuk, hogy a választások végeredménye nem állította le a forradalmi folyamatot, ellenkezőleg, új korszakot nyitott. A nép, dolgozók és fiatalok ugyanazokkal a gondokkal kell szembenézzenek, mint azelőtt és választ kérnek. Akik azt gondolják, hogy az Alkotmányozóval véget ért a forradalom, tévednek. A forradalom követelései még nem teljesültek, és ezzel a helyzettel szembenézendő alakult meg a koalíciós kormány. Jebali, a jövendő miniszterelnök azt mondta, az Ennahdâ politikája azon alapszik, hogy «az alkotmányozó nemzetgyűlésen belül más pártok képviselőivel konszenzust» keres. Az Ennahdâ másik vezetője aláhúzta «most nem a követelések óráit éljük, hanem az alkotmány kidolgozásáét» – mintha ebben figyelmen kívül lehetne hagyni azt, amit a tunéziaiak akarnak és azt, amit a forradalom kérdése vet fel.
A nép elkergette Ben Alit az új alkotmányért, új Destour-ért (az 56-os függetlenség pártja, a köztársaság létrehozója – a ford.), hogy végezzen az RCD (Ben Ali szocialista pártja – a ford.) rendszerével, a munkanélküliséggel, a prekaritással, a túlzott kizsákmányolással, a nyomorúságos bérekkel és a fiatal diplomások jövőjének hiányával.
Az egész népet leképezve a tunéziaiak egyesültek abban, hogy maguk kívánnak jövőjükről dönteni, vagyis szabadságot és nemzeti szuverenitást akarnak.
Nemzeti szuverenitás vagy alárendelés?
Lehet-e biztosítani a szabadságot és a szuverenitást a Ben Ali által jelölt úton, aki aláírta az Európai Unióval és az IMF-fel az egyenlőtlen szerződéseket és egyezményeket? Folytatni kell-e az adósság fizetését, mely az a pénz, amit Ben Ali-klán lopott el a néptől? Tényleg nem kell államosítani a Ben Ali privatizálta vállalatokat azért, mert az EU-val kötött egyezménye tiltja a közvállalkozások finanszírozását közpénzekkel? Továbbra is el kell fogadni, hogy az EU és IMF döntsön?
Ugyanazt kell csinálni vagy ellenkezőleg, meghirdetni a nemzeti szuverenitást, lehetővé téve olyan azonnali intézkedések meghozását, mint pl. közmunkák, a Ben Ali privatizálta vállalatok államosítása, vagyis a fiatal munkanélküli diplomások munkához juttatása és béremelések. Tudjuk, hogy a helyzet nehéz és mindent nem lehet egy varázspálcával rögvest elrendezni, de azt is tudjuk, hogy egyedül a dolgozók szervezeteikkel együttes küzdelme a nemzeti szuverenitásért, a külföldi alávettetés szálaival való szakításért jelentheti a népet gyötrő problémák rendezésének kezdetét.
Ez a tunéziai nép forradalmi mobilizációja által elért Alkotmányozó Nemzetgyűlés követelésének értelme. Ezt a programot vették el azok, aki azt akarják, hogy Tunézia alá legyen vetve a piac törvényeinek, az Európai Uniónak és az IMF-nek.
Az UGTT védelme
Azonban a dolgozók, a fiatalok követelései élnek és ez a nép forradalmi megmozdulásának rugója.
Sztrájkok fejezik ki az általános akaratot, a dolgozók követeléseik teljesítését, a fiatalok munkát akarnak. És nem az IMF és az EU kényszerítése előtti meghajlásnak köszönhetően fognak ezek a követelések kielégülni.
Ez méginkább sürgős, főleg, hogy látjuk az európai helyzetet, ahol a kormányok a válság nevében szörnyű szigorítási terveket kényszerítenek a dolgozókra és a népességre. Görögországban a 30-40 %-os bércsökkenés, az állami tisztviselők elbocsátása, privatizálás folyik; a görög nép felkelt ez ellen, százezrek mentek ki az utcákra ezzel a kiáltással: «Trojka, vedd a memorandumodat és menj!».
Menjen a trojka!, menjen az RCD-rezsim!, a dolgozók és fiatalok mindenhol meg akarják védeni szerzett jogaikat és követeléseik teljesítését akarják. A forradalom Európa ajtaján kopogtat, Egyiptomban pedig folytatódik.
A mozgalom függetlenségének védelme felfegyverez bennünket az idegen tervek elfogadását ránk kényszerítő konszenzus ellen: «Az UGTT jövője kérdéseket támaszt (…). Véd, keretbe foglal és mobilizál közel 3 millió tagot, akik eddig jól-rosszul ellenálltak a Burgiba és Ben Ali rendszerek ismétlődő integrálási kísérleteinek. (…) Az UGTT újabb próba előtt áll. Drágán, aktivistáinak élete árán megszerzett függetlenségét meg kell tartania (…) decemberben tartja következő országos kongresszusát.» (Le Temps, 11.10.29.)
A függetlenség őrzése, ez áll történelmünk középpontjában, ezért űztük el Ben Alit, ez marad központi kérdés akkor is, mikor mindenünnen a konszenzusra és nemzeti egységre hívnak a nép követeléseivel szemben.
És most?
A dolgok világosabbá válnak majd. A 120 legalizált pártból sok eltűnik, mert csak választási fikciónak szánták őket. Válságok jönnek más pártokban. Az UGTT védelméhez kötődő sok aktivista felvetette olyan tömegpártnak a szükségét, mely a munkások és fiatalok érdekeit védi. A forradalomnak nincs vége. A nagyhatalmak hűbéres rendszerének végét váró népakaratnak senki nem tud opponálni. A követelések érvényben maradnak.
A dolgozók, aktivisták, szakszervezeti tagok és felelősök között már a választások másnapján nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalmi, dolgozói, ifjúsági követelések politikai képviseletének tere üres.
Mi, a Sawt al Oummal körül csoportosulók, nem gondoljuk, hogy vannak kész megoldások. Bennünket, akik a forradalomhoz kötődünk, bármi is legyen politikai különbözőségünk, arra kötelez a komplex, változó helyzet, hogy nyissunk vitát a kialakult szituáció okairól és azokról az eszközökről, amelyekkel felül lehet emelkedni a forradalommal szembeni, a politikai képviselet hiányában fennálló problémákon.
A Sawt al Oummal az osztályharc szabad fóruma, célja, hogy a folyó közös akciókat és a munkásmozgalom szabad vitáit segítse.
BURUNDI
Interjú Paul NKUNZIMANA, a PTD, ’’TWUNGURUNANI’’ (a Dolgozók és Demokrácia Párt) irányító bizottsága tagjával
Mi a helyzet országodban?
Burundi, ez a kelet-afrikai, 28 ezer km²-es, 8,5 millió lakosú ország a Tanganyika tó partján fekszik keleten és délen a Kongói Demokratikus Köztársaság és Tanzánia, északon Ruanda határolja. A mi országunk az ENSZ legutóbbi jelentése szerint a Föld három legszegényebb országának egyike.
A legszegényebb ország Niger, amelyről tudjuk, a világon a második legnagyobb uránkitermelő (multinacionális vállalatok, közöttük a francia AREVA «kezelésében»). A következő a Kongói Demokratikus Köztársaság, szintén ismert óriási bányakincséről (amerikai multik fosztogatják). Ezt az országot gazdagsága miatt a geológiai botrány kifejezéssel szokták illetni. Harmadik helyen áll Burundi, földjében nagy mennyiségű szénhidrogénmező található és főként annyi nikkel, mely a világ tartalékának 5 %-át képezi.
A tutszik 1994-es genocidiumáról közismert Ruandával együtt ez az az ország, melyet a nagy afrikai tavak vidékén etnikai karakterű véres konfliktusok színtereként mutat be a nemzetközi sajtó. Az első ilyen természetű konfliktus 1965-ben a Bukeye-Busangana térségében robbant ki, az ország középnyugati részén, melyet 1972-ben az egész országra kiterjedő és szétdaraboló háború követett.
A tutszik legyilkolása 1988-ban északon Ntega és Marangara közösségeiben folytatódott és főleg az 1993-as háborúban, melynek nyomai máig hatnak a kormányzati egyezmények, tűzszünetek és az arushai (Tanzánia)-egyezség ellenére (a 2000. aug. 28-i egyezséget Burundi béke- és kibékülési egyezményének hívják).
Ezen utolsó egyezmény talaján, melyben az ország intézményei is szerepelnek, történt meg az etnikai arányoknak megfelelő elosztás a Nemzetgyűlésben, a Szenátusban, a kormányban, a diplomáciában és a területi közigazgatásban. E megosztás szerint 60 % jut a hutuknak, 40 % a tutsziknak. A helyek legalább 30 %-át a nőknek tartják fent. Ami a védelmi és biztonsági szervezeteket illeti, ugyanezen egyezmény szerint paritásos, 50-50 %-os a hutu-tutszi megosztás.
Ebben az országban az etnikumok az imperializmus kreatúrái, abban az értelemben, hogy ezek a népességek mindig békésen éltek egymással a síkságokon és dombokon, ugyanazt a nyelvet, a kirundit beszélve, ugyanazzal a vallással, a Kiranga-kultusszal, ugyanolyan népi szokásokkal és kultúrával felvértezve.
Milyen okok magyarázzák a kialakult helyzetet?
Az egésznek az alapja az imperialista politika, nevezetesen pedig a Világbank és az IMF strukturális kiigazítása programja a kormány és a Bretton Woods intézményei között 1986 novemberében aláírt egyezménnyel, a külső adósság fizetés és a rabló-privatizáció egyezményével, ami a 90-es évek elején került megvalósításra.
Jelenleg a privatizáció a közszolgálat lényegét érinti, ennek vállalatait és szolgáltatásait gyakorlatilag likvidálták, a bankokat, biztosítást, kereskedelmet, mezőgazdaságot és állattartást … a szektormaradványokat is privatizálni fogják, a vizet és az elektromosságot (Regideso), cukrot (Sosumo), szállítást (Bujumbura kikötője) és a telekommunikációt (Onatel).
Egy szektor van, ami mindig az államé, exportja 80 %-val; a kávéról van szó, melyet állami vállalat, az Ocibu (Office des cultures industrielles du Burundi) kezel ágával a Sodeco-val (Société de déparchage et de conditionnement du café), vele 133 Sogestal-lal (mosóvállalat), ebből 13-at privatizáltak és egy svájci multi, a Webcor szerzett meg.
A Világbanknak ez nem elég, a kávészektorral mint közszférával is végezni akar. Valójában likvidálni készül, hogy az államot megfossza ettől a bevételtől is.
Ez a konzekvenciája annak, hogy az ország a nemzetközi pénzügyi intézmények gyámsága alá került, az állam éves költségvetése több mint 50 %-ban a külső körülményektől függ.
Az intézmények diktátumai végrehajtásának nyomában a 2011-es évet leginkább az árak emelkedése fémjelzi. Többek között az üzemanyag ára, a gépkocsibiztosításé, az adóké, a személyi jövedelem adó emelkedett szédületesen, amit követett a vízé, az áramé és az utazási dokumentumoké; csak példaképpen a vízszámla 270 %-kal nőtt, az útlevélé 370 %-kal, miközben a személyi igazolványé pedig több, mint nyolcszorosára!
Ugyanakkor az ivóvízhez hozzáférés megritkult, emiatt kolera- és vérhasjárványok vannak, az áramtermelés elégtelen, számos ipari üzemben emiatt csökken a termelés a kisiparosokat bezárással fenyegetve, mindezt az általános fogyasztási cikkek áremelkedésének egy újabb hulláma kíséri.
Mára a lakosság nyomora különösen megnövekedett csakúgy, mint a mészárlások és a célzott gyilkosságok: mészárlás Gatumbában (2011.szept.) és Saga Rukokoban (Buringa, Bubanza tartomány (2011.okt.), emberrablások, emberi hullák titkos elföldelése, stb.
Mi lehet a megoldás szerinted és szervezeted szerint?
A dolgozók és a fiatalok széles tömegeinek helyzete tarthatatlanná vált. A közszférában sztrájkmozgalom indult. Az állam neuralgikus szektoraiban munkaleállásokat rögzítenek. Az állami tisztviselők szakszervezetükkel, a Symabuval ismét sztrájkba léptek, hogy státuszukat a 2007-es, a kormánnyal kötött egyezmény alapján határozzák meg, s a 2007-ben megszüntetett prémiumukat állítsák vissza.
Az állami rádió és televízió (RTNB) munkatársai szakszervezetükkel, a Syrttel 5 napra beszüntették a munkát szakmai besorolásukért (1995-ben állították le az előmeneteli rendszert!) és kifizetetlen munkabérükért (azért a 25 %-os emelésért, amit Buyoya és Nkurunziza elnökök adtak minden tisztviselőnek).
Van új adalék is: a magánszektor is harcol jogainak védelméért. Az Iron Steel üzem dolgozói az üzemi szerződés szabályozásáért sztrájkoltak, a Minolac (a régi állami tulajdon privatizálva Minoterie de Muramvya) béremelés követeléséért.
Ezeket a mozgalmakat természetesen támogatja pártunk, a PTD ‘’TWUNGURUNANI’’, a kormánytól és a munkáltatóktól követeli a munkatörvények és az ILO 87-es 98-as, ratifikált konvencióinak betartását.
Meg kell állapítanunk, hogy a bajok egymáshoz kapcsolódnak. Párban jár a háború, a népesség legyilkolása az egyik oldalról, az árak növekedése a másikról. Az ország szuverenitásának kérdése az alapja.
A nemzetközi pénzügyi intézmények gyámsága alatt az ország és a lakosság diszlokációja folytatódni fog.
De le lehet állítani. A lehető legszélesebb körű mobilizációval meg lehet szüntetni a privatizációs politikát, vissza lehet államosítani a közintézményeket, -vállalatokat. És mindenfajta kárpótlás nélkül kell megtenni. Első lépésben a kávészektor állami tulajdonát kell megvédenünk.
A PTD csatlakozik az algíri dec. 10-11-12-én tartandó konferencia felhívásához a háború és nemzetek diszlokációja ellen, s mindenkit megszólít, ideértve a kormánypártokat is, hogy csatlakozzanak, hogy meg tudjuk védeni magunkat ezektől a diktátumoktól, intézményektől, melyek az egész világon a destrukciót képviselik szigorítási programjaikkal.
Dél-Afrika
A SOPA kommünikéje
SOPA: Azániai Szocialista Párt (Dél-Afrika)
Megvádolásuk beszüntetését!
Feltétel nélküli szabadság mind a 26-nak!
Börtönbe vetették őket azért, mert harcoltak, hogy az áram mindenki számára hozzáférhető legyen!
Beszüntetni az összes vádat ellenük!
Júl. 5-én Soweto Chiawelo negyedének 3-400 lakosa tüntetett az elektromos áram horribilis ára miatt és az előfizetés intézménye ellen. Néhány elkeseredett tüntető felgyújtotta az ott parkoló autókat.
Néhány nappal később letartóztattak 26 személyt, akiket eltakart arcú besúgók jelöltek meg a rendőrségnek. A közrend háborításával, gyújtogatással, magántulajdon elleni vétséggel és gyilkossági szándékkal vádolják őket. Protea 8. sz. bírósági bírája elutasította szabadlábon védekezési lehetőségüket kaució nélkül, csak egy fiatalkorú számára tette lehetővé, de a 14 éves gyerek elleni vádakat fenntartva. Dél-Afrikában a gyanúsítottat ártatlannak kell tartani, amíg be nem bizonyosodik bűnössége, azonban a 26-okat másként kezelik. Sun City hirhedt börtönében tartották fogva őket nov. 10-ig, mikor kaució mellett szabadlábra helyzeték őket. Minden bizonnyal annak a kampánynak az eredményeként, melyet az egész országban folytattunk. A kampánynak nemzetközivé kell szélesednie.
Az elektromos áram tarifájának brutális emelkedése a szegények és a munkásosztály együttese ellen vívott harc részét képezi. Évente 25 %-kal emelkedik Dél-Afrikában. A Chiawelo lakóinak többsége, mint másutt Dél-Afrikában, munkanélküli.
Az ANC-kormány tőkésbarát politikája a nemzeti Eskom szolgáltatót magánvállalati viselkedésre biztatja, a költségek csökkentésére és a haszon növelésére a közszolgálat helyett. Az emberek ellenállása esetén pedig a felfegyverzett rendőrség közbelépését kérik, akik lőnek. Ez történt Ficksburgban, ahol Andries Tatane-t megölték. A megfélemlítés politikája Chiawelo lakosai ellen arra szolgál, hogy Soweto és más munkásnegyedek felhagyjanak az ellenállással.
Támogassátok kampányunkat a chiaweloi 26-ok elleni vádak elejtése érdekében!
Szabadságot a 26-oknak!
Támogatásokat és állásfoglalásotokat küldjétek el:
a SOPA-nak: lybonmabasa@mweb.co.za
Az Egyetértésnek: eitilc@fr.oleane.com
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Hírek és vélemények
Az Európai Püspöki Konferencia Tanácsának ülésén Erdő Péter bíboros - a tanács elnöke - a Kathpress katolikus hírügynökség szerint arról beszélt, hogy ma Európában hátrányos megkülönböztetés éri a keresztény hívőket. – panaszkodunk, hogy az egyháznak nincs a tized beszedéséhez sem már joga?
Új titkosszolgálatot hoz létre a kormány, de nem az eddigiek átszervezésével, hanem azok mellé. Az új szervezet ráadásul afféle fölöttes titkosszolgálat lesz, eddig Magyarországon példátlan jogosítványokkal. – Nem nyomozni, kományozni!
Vezetők és vezető tisztségviselők személyi juttatásaira 152,4, egyéb foglalkoztatottakéra pedig további 295,5 millió forintot költöttek a Miniszterelnökségnél, amelynek engedélyezett létszáma szeptember végén 134 fő volt. – Aggodalomra nincs ok, a jólét majd lefolyik a tömegekhez is.
Jöhet a kötelező matrica minden autóra, minden főútra – és minden gyalogosnak is a homlokára!
Az Orbán-kormány hetente nyeri az újabb és újabb csatákat az államadósság, a világ, a bankok, a spekulánsok, az uzsorások ellen. – a csatákat, de nem a háborút.
Matolcsy: "Nem mondok le, sőt ... Éppen fordítva!" – akkor föl?
A korrupció már az ország működését veszélyezteti a KIM szerint is, könnyen széteshet az egész igazgatási rendszer. – ha az elbocsátásoktól, forrásmegvonástól nem esne eleve széjjel…
Esztergomban rendőröknek kellett sorfalat állniuk, hogy a fideszes városatyák épségben távozhassanak az épületből a dühöngő esztergomi polgárok között. –aztán van-e annyi rendőr, hogy elég legyen az egész országra?
- Nagyon elégedetlen vagyok a magyar kormánnyal - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Jean-Claude Trichet elnök, aki az Európai Központi Bank (EKB) kamatdöntő ülése után tette szóvá a jegybanki függetlenség csorbításának irányába tett kormányzati intézkedések sorozatát. – A főnök úr megszólalt.
A Moody's Investors Service megvonta Magyarországtól a befektetési ajánlású adósbesorolást, egy fokozattal rontotta a magyar kormánykötvény-osztályzatot, és az új besorolásra is további leminősítés lehetőségére utaló, negatív kilátást hagyott érvényben. – Bóvli kategória bóvli kormánnyal, bóvli értékelésben.
Sarkozy is a Moody’sszal fenyegetve akarja a szigorítási intézkedéseit bevezetni Franciaországban – «a gazdaság a szakadék szélén áll… nagy lépést kell tennünk előre!»
A Standard & Poor ‘s leértékelte Belgiumot is – lángnyelvek nyaldossák Európa egét.
Az irány jó, de az úton sok a kátyú – mondhatni, csak kátyú van.
Új titkosszolgálatot hoz létre a kormány, de nem az eddigiek átszervezésével, hanem azok mellé. Az új szervezet ráadásul afféle fölöttes titkosszolgálat lesz, eddig Magyarországon példátlan jogosítványokkal. – Nem nyomozni, kományozni!
Vezetők és vezető tisztségviselők személyi juttatásaira 152,4, egyéb foglalkoztatottakéra pedig további 295,5 millió forintot költöttek a Miniszterelnökségnél, amelynek engedélyezett létszáma szeptember végén 134 fő volt. – Aggodalomra nincs ok, a jólét majd lefolyik a tömegekhez is.
Jöhet a kötelező matrica minden autóra, minden főútra – és minden gyalogosnak is a homlokára!
Az Orbán-kormány hetente nyeri az újabb és újabb csatákat az államadósság, a világ, a bankok, a spekulánsok, az uzsorások ellen. – a csatákat, de nem a háborút.
Matolcsy: "Nem mondok le, sőt ... Éppen fordítva!" – akkor föl?
A korrupció már az ország működését veszélyezteti a KIM szerint is, könnyen széteshet az egész igazgatási rendszer. – ha az elbocsátásoktól, forrásmegvonástól nem esne eleve széjjel…
Esztergomban rendőröknek kellett sorfalat állniuk, hogy a fideszes városatyák épségben távozhassanak az épületből a dühöngő esztergomi polgárok között. –aztán van-e annyi rendőr, hogy elég legyen az egész országra?
- Nagyon elégedetlen vagyok a magyar kormánnyal - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Jean-Claude Trichet elnök, aki az Európai Központi Bank (EKB) kamatdöntő ülése után tette szóvá a jegybanki függetlenség csorbításának irányába tett kormányzati intézkedések sorozatát. – A főnök úr megszólalt.
A Moody's Investors Service megvonta Magyarországtól a befektetési ajánlású adósbesorolást, egy fokozattal rontotta a magyar kormánykötvény-osztályzatot, és az új besorolásra is további leminősítés lehetőségére utaló, negatív kilátást hagyott érvényben. – Bóvli kategória bóvli kormánnyal, bóvli értékelésben.
Sarkozy is a Moody’sszal fenyegetve akarja a szigorítási intézkedéseit bevezetni Franciaországban – «a gazdaság a szakadék szélén áll… nagy lépést kell tennünk előre!»
A Standard & Poor ‘s leértékelte Belgiumot is – lángnyelvek nyaldossák Európa egét.
Az irány jó, de az úton sok a kátyú – mondhatni, csak kátyú van.
Netkommentek
Mr Fish | Tragikomédia, hogy a végletekig kivéreztetett szociknak a nyakára megis rátették a kést, hogy biztos ami biztos.
Citoyen99 |
- Where are you from?
- Budapest.
- Bucharest?
- No. Budapest, Hungary. Chain Bridge, Heroes’ Square, Sziget Festival…
- Ah, Viktor Orban…
- No, no. Bucharest…
Hmmmm | és a gyalogosokra meg be kellene vezetni a járdahasználati díjat.
albatros | Gyurcsány beépített embere ül a Moody's-nál.
Egri Károly | Edzői baklövés történt.A fiúk a hosszú bemelegítés(nyolc év!) alatt annyira elfáradtak,hogy a mérkőzés kezdetére jártányi erejük sem maradt.
Csacsi | Állásinterjúk sokasága vár a friss diplomásokra? Interjú van dögivel!
Zs.P. | A kormány megmondja, hány gyereknél mekkora lakás kell. Akinek nincs akkora az 1./ nem lakhat 2./ nem csinálhat gyereket?
aser | Most,hogy így megbukott Orbán,ki jön utána? És közölte már vele ezt valaki?
Balangο | És az egybitesek még mindig tapsolnak a Führernek, mint elődei Nürnbergben. :-(
FONTANA | József Attila
VÉGÜL
...
Rongy ceruzámat inkább leteszem
s köszörülöm a kasza élit,
mert földünkön az idő érik,
zajtalanul és félelmesen.
Citoyen99 |
- Where are you from?
- Budapest.
- Bucharest?
- No. Budapest, Hungary. Chain Bridge, Heroes’ Square, Sziget Festival…
- Ah, Viktor Orban…
- No, no. Bucharest…
Hmmmm | és a gyalogosokra meg be kellene vezetni a járdahasználati díjat.
albatros | Gyurcsány beépített embere ül a Moody's-nál.
Egri Károly | Edzői baklövés történt.A fiúk a hosszú bemelegítés(nyolc év!) alatt annyira elfáradtak,hogy a mérkőzés kezdetére jártányi erejük sem maradt.
Csacsi | Állásinterjúk sokasága vár a friss diplomásokra? Interjú van dögivel!
Zs.P. | A kormány megmondja, hány gyereknél mekkora lakás kell. Akinek nincs akkora az 1./ nem lakhat 2./ nem csinálhat gyereket?
aser | Most,hogy így megbukott Orbán,ki jön utána? És közölte már vele ezt valaki?
Balangο | És az egybitesek még mindig tapsolnak a Führernek, mint elődei Nürnbergben. :-(
FONTANA | József Attila
VÉGÜL
...
Rongy ceruzámat inkább leteszem
s köszörülöm a kasza élit,
mert földünkön az idő érik,
zajtalanul és félelmesen.
2011. november 24., csütörtök
Gaudi-Nagy Tamás: Merjünk zsidók lenni!
(Hírszerző)
-W-
A zsidók mondjanak le a kártérítésről az ország nehéz helyzete miatt... illetve mert az nekünk kell, hamm!
Arra kéri a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás "a hazai zsidóságot", hogy az ország nehéz helyzetére tekintettel mondjanak le a nekik járó holokauszt-kárpótlásról, lendüljenek túl elegánsan azon az apró világháborús túlkapáson, elvégre mindenhol megesik az ilyesmi, és Magyarország alig volt undorítóbb annak idején, mint a többi csatlós állam. Ennyi méltányosság igazán beleférne, nem igaz, zsidók?
Mivel Gaudi ügyvéd, ezért játszi könnyedséggel növeszt segget a szájára, aztán azzal eszik, beszél és interpellál. Nézzük csak, hogyan is viszonyul ez az úriember a kártérítésekhez általában! Micsoda meglepetés: a kártérítésbizniszben utazik, vagy inkább utazási irodája van.
Gaudi-Nagy Tamás az úgynevezett Nemzeti Jogvédő Alapítvány oszlopa; ez az ügyvédi munkacsoport pedig arra alakult, hogy a 2006-os ún. "rendőri túlkapások" áldozatainak minél nagyobb összegű kártérítést pereljen ki a magyar államból. Természetesen sikerdíjért, hogy az ügyvéd se járjon rosszul.
Ténykedésük nyomán a jogos igénylők mellett mindenféle vadon élő és szobanáci kapott csinos summát, általában jogtalan előállítás címén. Köztük volt többek között Hermán Péter "Kossuth téri aktivista", aki úgy rákapott a fájdalomdíjra, hogy utóbb már azért is pénzt próbált kicsikarni, hogy a melegfelvonuláson rendezett balhé alkalmával a rohamrendőrök nem köszöntek neki. Nyolcszázezer forintot kasszírozott előállításáért Kiss Endre Farkas, a szélsőjobbos házimanó, azzal az indoklással, hogy az előállítás széjjelzilálta "tanulmányait". Szóval egy csomó lumpenproli gyűlt köréjük a pénzosztást megszimatolva, és soha egyikükben sem merült fel az ország nehéz helyzete, ami annyiban érdekes, hogy ezek elvileg mégiscsak hazaffyak, nem pedig gyökértelen zsidók, ugye.
Maga Gaudi is félmilliós kártérítést kapott, amiért 2009-ben Morvai Krisztinával és pár további botrányhőssel együtt lefújták a rendőrök.
És hogy a s...száj nem jelent semmilyen hátrányt toleráns hazánkban, arra a legfrissebb, ropogós bizonyíték éppen mai: még fogat se mosott az ügyvéd úr a zsidók kárpótlásának emlegetése után, amikor már a gárdisták kártalanítását követeli. Őket a 2009-es Erzsébet téri tüntetés oszlatása miatt kellene kifizetni, Gaudi becslése szerint minimum félmillió forint per kopf értékben. És nemcsak azokat, akiket lefújtak vagy megütöttek, hanem azokat is, akiket a rendőrség megijesztett! Az egy kis Auschwitz volt ott a téren, jár a közpénz!
Az ország nehéz helyzetére való tekintettel. Az ország helyzete valóban nehéz, ez a f… például országgyűlési képviselő.
-W-
A zsidók mondjanak le a kártérítésről az ország nehéz helyzete miatt... illetve mert az nekünk kell, hamm!
Arra kéri a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás "a hazai zsidóságot", hogy az ország nehéz helyzetére tekintettel mondjanak le a nekik járó holokauszt-kárpótlásról, lendüljenek túl elegánsan azon az apró világháborús túlkapáson, elvégre mindenhol megesik az ilyesmi, és Magyarország alig volt undorítóbb annak idején, mint a többi csatlós állam. Ennyi méltányosság igazán beleférne, nem igaz, zsidók?
Mivel Gaudi ügyvéd, ezért játszi könnyedséggel növeszt segget a szájára, aztán azzal eszik, beszél és interpellál. Nézzük csak, hogyan is viszonyul ez az úriember a kártérítésekhez általában! Micsoda meglepetés: a kártérítésbizniszben utazik, vagy inkább utazási irodája van.
Gaudi-Nagy Tamás az úgynevezett Nemzeti Jogvédő Alapítvány oszlopa; ez az ügyvédi munkacsoport pedig arra alakult, hogy a 2006-os ún. "rendőri túlkapások" áldozatainak minél nagyobb összegű kártérítést pereljen ki a magyar államból. Természetesen sikerdíjért, hogy az ügyvéd se járjon rosszul.
Ténykedésük nyomán a jogos igénylők mellett mindenféle vadon élő és szobanáci kapott csinos summát, általában jogtalan előállítás címén. Köztük volt többek között Hermán Péter "Kossuth téri aktivista", aki úgy rákapott a fájdalomdíjra, hogy utóbb már azért is pénzt próbált kicsikarni, hogy a melegfelvonuláson rendezett balhé alkalmával a rohamrendőrök nem köszöntek neki. Nyolcszázezer forintot kasszírozott előállításáért Kiss Endre Farkas, a szélsőjobbos házimanó, azzal az indoklással, hogy az előállítás széjjelzilálta "tanulmányait". Szóval egy csomó lumpenproli gyűlt köréjük a pénzosztást megszimatolva, és soha egyikükben sem merült fel az ország nehéz helyzete, ami annyiban érdekes, hogy ezek elvileg mégiscsak hazaffyak, nem pedig gyökértelen zsidók, ugye.
Maga Gaudi is félmilliós kártérítést kapott, amiért 2009-ben Morvai Krisztinával és pár további botrányhőssel együtt lefújták a rendőrök.
És hogy a s...száj nem jelent semmilyen hátrányt toleráns hazánkban, arra a legfrissebb, ropogós bizonyíték éppen mai: még fogat se mosott az ügyvéd úr a zsidók kárpótlásának emlegetése után, amikor már a gárdisták kártalanítását követeli. Őket a 2009-es Erzsébet téri tüntetés oszlatása miatt kellene kifizetni, Gaudi becslése szerint minimum félmillió forint per kopf értékben. És nemcsak azokat, akiket lefújtak vagy megütöttek, hanem azokat is, akiket a rendőrség megijesztett! Az egy kis Auschwitz volt ott a téren, jár a közpénz!
Az ország nehéz helyzetére való tekintettel. Az ország helyzete valóban nehéz, ez a f… például országgyűlési képviselő.
2011. november 23., szerda
Hírek és vélemények
Matolcsy György tekintélye a kabineten belül már szertefoszlott, de a miniszterelnök ragaszkodásának köszönhetően biztosan a helyén maradhat. – Szerelmes bele?
A Fidesz bázisa 2010 nyara óta zsugorodik, és a pártot már csak a lakosság 26 százaléka támogatja, vagyis nagyjából feleannyian, mint a választásokat követő hetekben. – Nemsokára csak akkora, mint törpe vezére.
Top 10: a legmegbízhatóbb terepjárók – 1. A bakancsom 2. A hócsizmám 3. Tornacipőm 4. Gyerekkori szánkóm 5. A botom 6… több nincs.
Két vombat érkezett az Állatkertbe - remélem, a pirézeknél jobban fogjuk őket szeretni.
A Financial Times összeállította Európa pénzügyminisztereinek 2011-es ranglistáját, amin Matolcsy György harmadik, alulról. Nála csak az olasz és a görög pénzügyminiszter rosszabb. – Hallja-e kend, végre dobogóra került!
Esztergomban az önkormányzat tartozásai miatt a HunGast Esztergom Kft. többszöri figyelmeztetés után szerdán megszüntette a közétkeztetést a városi gyermekintézményekben és a szociális központban, a közvilágítási szolgáltatást végző Tivi Kft. azt közölte az MTI-vel, hogy csütörtökön megkezdik a közvilágítás kikapcsolását. – Végülis az sokkal fontosabb, hogy a helyi a Fidesz-KDNP-frakció kezében tartsa a város sorsát.
Farkas Flórián kitért arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és az Országos Roma Önkormányzat ez év májusában aláírta azt a "történelmi jelentőségű keretmegállapodást, amely érdemben változtatni tud a magyarországi romák helyzetén". – Részletesebben is kifejtette: (már) májusban aláírtuk az a történelmi keretmegállapodást (amióta nem történt az égvilágon semmi) és (semmilyen érdemben nem) tud majd változtatni a magyarországi romák helyzetén (hacsak a szélsőjobb térnyerése általi egyre több és súlyosabb támadást nem tekintjük változásnak)…
A Nézőpont Intézet cége, a Médianéző Kft. nyerte évi 360 millió forintért az egységes kormányzati médiafigyelésre és -elemzésre, valamint médiahatás-vizsgálatra kiírt közbeszerzési pályázatot. – én ingyen figyelem!
Szokatlan módját választotta a Fidesz, hogy a költségvetésnek ne okozzon gondot, ha a kormány egyes döntéseit elbuktatja az Alkotmánybíróság (AB) vagy az Európai Unió: ebben az esetben extra hozzájárulást írhatna elő a kormány, ami fedezetet teremtene a be-, illetve visszafizetésekre, például a bankok számára a végtörlesztés uniós elkaszálása esetén. – erre szokták mondani, hogy a máséval veri a csalánt…
Jövőre az ideihez képest két százalékkal nő Magyarországon az adóterhelés, illetve az ígéretekkel szemben több adónem lesz, mint amennyi az év elején volt. Az adórendszer még bonyolultabb, még átláthatatlanabb lett a változások nyomán, és jelenleg fényévekre van attól, hogy egy munkavállaló adóbevallása elférjen egy söralátéten. – Megbízható Fidesz-közeli forrásokból kiindulva azonban bizton mondható, hogy ez semmi ahhoz képest, ami 2013-ra várható.
Már most elfogyott az az eredetileg jövő év februárjáig megszabott 2,5 milliárdos keret, amit a költségvetési szervek alkalmazottai külföldi utazásokra költhettek. – akkor retúr jegyre nem telik már!
Újra győzött a Tahrír tér (a kairói főtér tömegdemonstrációi januárban megbuktatták Hoszni Mubarak elnököt, most pedig arra késztették az Legfelső Katonai Tanácsot (SACF), hogy jövő nyárra – állítólag június 20-ra – hozza előre az eredetileg 2012 végére tervezett elnökválasztást.) – s a Kossuth tér mikor?
A jövő évi költségvetéshez benyújtott módosító indítványában a parlament költségvetési bizottsága az Országgyűlés hivatali szerveinek 17,2 milliárd forintra tervezett támogatását 1,4 milliárddal emelné meg, mégpedig a képviselők javadalmazásának átalakuló rendszerére hivatkozva (mindenkinek 750 ezer forintos államtitkári fizetést adna, s emellett legfeljebb benzinkártya, mobiltelefon és a vidékieknek – nem túl nagy méretű – budapesti lakás járna ). – bizonyítva, hogy az olcsó állam nem olcsó parlament, hanem olcsó munkaerő!
A Fidesz bázisa 2010 nyara óta zsugorodik, és a pártot már csak a lakosság 26 százaléka támogatja, vagyis nagyjából feleannyian, mint a választásokat követő hetekben. – Nemsokára csak akkora, mint törpe vezére.
Top 10: a legmegbízhatóbb terepjárók – 1. A bakancsom 2. A hócsizmám 3. Tornacipőm 4. Gyerekkori szánkóm 5. A botom 6… több nincs.
Két vombat érkezett az Állatkertbe - remélem, a pirézeknél jobban fogjuk őket szeretni.
A Financial Times összeállította Európa pénzügyminisztereinek 2011-es ranglistáját, amin Matolcsy György harmadik, alulról. Nála csak az olasz és a görög pénzügyminiszter rosszabb. – Hallja-e kend, végre dobogóra került!
Esztergomban az önkormányzat tartozásai miatt a HunGast Esztergom Kft. többszöri figyelmeztetés után szerdán megszüntette a közétkeztetést a városi gyermekintézményekben és a szociális központban, a közvilágítási szolgáltatást végző Tivi Kft. azt közölte az MTI-vel, hogy csütörtökön megkezdik a közvilágítás kikapcsolását. – Végülis az sokkal fontosabb, hogy a helyi a Fidesz-KDNP-frakció kezében tartsa a város sorsát.
Farkas Flórián kitért arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és az Országos Roma Önkormányzat ez év májusában aláírta azt a "történelmi jelentőségű keretmegállapodást, amely érdemben változtatni tud a magyarországi romák helyzetén". – Részletesebben is kifejtette: (már) májusban aláírtuk az a történelmi keretmegállapodást (amióta nem történt az égvilágon semmi) és (semmilyen érdemben nem) tud majd változtatni a magyarországi romák helyzetén (hacsak a szélsőjobb térnyerése általi egyre több és súlyosabb támadást nem tekintjük változásnak)…
A Nézőpont Intézet cége, a Médianéző Kft. nyerte évi 360 millió forintért az egységes kormányzati médiafigyelésre és -elemzésre, valamint médiahatás-vizsgálatra kiírt közbeszerzési pályázatot. – én ingyen figyelem!
Szokatlan módját választotta a Fidesz, hogy a költségvetésnek ne okozzon gondot, ha a kormány egyes döntéseit elbuktatja az Alkotmánybíróság (AB) vagy az Európai Unió: ebben az esetben extra hozzájárulást írhatna elő a kormány, ami fedezetet teremtene a be-, illetve visszafizetésekre, például a bankok számára a végtörlesztés uniós elkaszálása esetén. – erre szokták mondani, hogy a máséval veri a csalánt…
Jövőre az ideihez képest két százalékkal nő Magyarországon az adóterhelés, illetve az ígéretekkel szemben több adónem lesz, mint amennyi az év elején volt. Az adórendszer még bonyolultabb, még átláthatatlanabb lett a változások nyomán, és jelenleg fényévekre van attól, hogy egy munkavállaló adóbevallása elférjen egy söralátéten. – Megbízható Fidesz-közeli forrásokból kiindulva azonban bizton mondható, hogy ez semmi ahhoz képest, ami 2013-ra várható.
Már most elfogyott az az eredetileg jövő év februárjáig megszabott 2,5 milliárdos keret, amit a költségvetési szervek alkalmazottai külföldi utazásokra költhettek. – akkor retúr jegyre nem telik már!
Újra győzött a Tahrír tér (a kairói főtér tömegdemonstrációi januárban megbuktatták Hoszni Mubarak elnököt, most pedig arra késztették az Legfelső Katonai Tanácsot (SACF), hogy jövő nyárra – állítólag június 20-ra – hozza előre az eredetileg 2012 végére tervezett elnökválasztást.) – s a Kossuth tér mikor?
A jövő évi költségvetéshez benyújtott módosító indítványában a parlament költségvetési bizottsága az Országgyűlés hivatali szerveinek 17,2 milliárd forintra tervezett támogatását 1,4 milliárddal emelné meg, mégpedig a képviselők javadalmazásának átalakuló rendszerére hivatkozva (mindenkinek 750 ezer forintos államtitkári fizetést adna, s emellett legfeljebb benzinkártya, mobiltelefon és a vidékieknek – nem túl nagy méretű – budapesti lakás járna ). – bizonyítva, hogy az olcsó állam nem olcsó parlament, hanem olcsó munkaerő!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
