Venezuela, államcsíny

Az amerikai imperializmus nem először szít államcsínyt Latin-Amerikában (pl. 2016-ben láttuk Brazíliában Temert, aki utat nyitott Bolsonaronak). Venezuelában sem először, ebben a blokád által fojtogatott országban, ahol a venezuelai nemzet tulajdonában lévő kőolaj megrablására készül. Ezúttal azonban nem is rejtegeti, hogy azt a Trump-adminisztráció - Bolsonaroval versenyben - idézte elő.

Január 22-én 7 h 30-kor az USA alelnöke, Mike Pence Twitter-oldalán jelentette be a másnapi államcsínyt : «Mi, az amerikai nép nevében azt mondjuk, Venezuela bátor népével vagyunk, hogy holnap hallassa hangját»

Alig 24 órával később Guaido, a Parlement elnöke, saját maját kikiáltotta «ügyvezető elnöknek» és a puccskisérletet azonnal üdvözölte az amerikai imperializmus és a régióban lévő bábjai. Trump miniszterén keresztül azonnal lovaggá ütötte Guaidot: «Az USA elismeri Venezuela új ügyvezető elnökét», melyet Bolsonaro követett fenyegetésével a brazil hadsereg bevetéséről.

Az sem kelt meglepetést, hogy a puccsisták és megbízóik az Európai Tanács támogatását élvezik, amely ki merészeli jelenteni, hogy «a venezuelai nép tömegesen követeli a demokráciát és saját sorsának irányítását». Na és Macron szégyenletes megnyilatkozása: «Maduro megválasztása illegitim», megerősítve, hogy az EU «a demokrácia restaurálását támogatja» !

Mintha a demokrácia és a népek jogai nem éppen ellentétesek lennének a Washington rendezésében folyó imperialista beavatkozással!

A Negyedik Internacionálé újjászervező bizottságának (CORQI) titkársága mélyen elítéli a venezuelai puccsot és az imperialista beavatkozást. Támogatja a venezuelai kormányt abban is, hogy Washingtonnal megszakította diplomáciai kapcsolatait. A dolgozók és a nép mellett áll, vallja, hogy nekik van joguk minden eszközzel ellenállni nemzeti szuverenitásuk védelmében.

Azon dolgozók, aktivisták, fiatalok, szervezetek és szövetségek mellett is kiállunk, akik az Usa-ban mondják Trumpnak: «A mi nevünkben nem!» és kötelezik az amerikai intervenció leállítását. A brazil dolgozók mellett, akik megpróbálnak Bolsonaroval szemben széles frontot létrehozni a brazil katonai beavatkozás megakadályozására.

A CORQI az egész világ munkásszervezeteit hívja, hogy mobizálódjanak:

Le az államcsínnyel!

Imperialisták, kifelé Venezuelából, kifelé Latin-Amerikából!

Trump, Bolsonaro, Európai Unió: el a kezekkel Venezuelától!

A venezuelai nép joga, hogy szabadon döntsön sorsáról!

Az Audi 15 milliárd eurós megtakarítást akar 14 000 munkahely megszüntetésével

Az Audi, a Volkswagen márkája 2022-ig 15 milliárd eurós megtakarítást akar elérni azzal, hogy 5 év alatt kb. 14 ezer munkahelyet szüntet meg, közölte a Manager Magazin jan. 24-én a cégvezetőket idézve.  

Az Audi egyik szóvivője deklarálta, hogy a programot még nem véglegesítették, de az értesülés igaz. Ellenben elutasította, hogy a részletekről nyilatkozzék.

"A WV-csoport teljes egészében csökkenteni akarja kiadásait, hogy kompenzálja a belsőégésű motorjai szennyezésmentességi normáira és az elektromos vagy autonom gépjárművek fejlesztésére vonatkozó massziv invesztálást".

Az Audinál a munkaerőt nem helyettesítitik, jelentette ki a pénzügyi igazgató, Alexander Seitz, annak évi 3 %-kal csökkennie kell, 5 év alatt kb. 15 ezer munkahellyel.

A megtakarításokkal fejlesztéseinek kiadásait akarja kiegyensúlyozni az Audi.

Reuters

https://www.usinenouvelle.com/article/audi-prevoit-15-milliards-d-euros-d-economies-et-14-000-suppressions-de-postes.N797820

Nagy-Britannia: Corbyn hátat fordít a 2016 júniusi munkásszavazásnak

Az átlagembernek arról van fogalma, hogy Nagy-Britanniában az iskolák drágák, túlzsúfoltak, kevés a kórház, sorbaállás és listák vannak a betegek számára, a lakhatás drága és nehéz hozzájutni, a kiprivatizált tömegközlekedés rossz stb. Mindez - a közszolgáltatások felszámolása - pedig az EU politikája. Az öntudatos brit állampolgár azt is tudja, hogy a kivándoroltak helyzetét szigorító intézkedések, amelyek akkor lettek volna érvényesek, ha Nagy-Britannia az EU tagja marad, a bérek lenyomását szolgálják, a dolgozók megosztását. Saját példánk alapján meg hozzátehetjük: az uniós támogatások arra jók, hogy oligarchisztikus rezsimek alakuljanak ki a segítségükkel.

A britek népszavazáson döntöttek a kilépésről. A munkásosztály döntő többsége osztályszavazásával: az 1979-től az EU támogatta és Margaret Thatcher által megkezdett neoliberális politika előrehaladt, egyre nagyobb lett a szakadék szegények és gazdagok, munkások és vállalati felsővezetők, falvak és városok, az angol vidék és a londoni elit között. Ebből lett elege.

Ma pedig, ahogy előre látható volt, a brit parlament elvetette a Theresa May s az Európai Unió közötti egyezkedési projektet.

A többség, amely leszavazta a megegyezést, széles («az Egyesült Királyság kormányának el kellett tűrnie, hogy az utóbbi 81 évben a legkeményebben megtagadják», írta a brit sajtó).

A Labour Party parlamenti csoportja mellett felsorakoztak a skót és a velszi nacionalisták, az északír «unionisták» és mindegy száz konzervatív képviselő.

Az egyezményt 432-en elvetették, csak 202-en mondtak rá igent.

Másnap, ahogyan valószínű is volt, a Jeremy Corbyn benyújtotta «bizalmatlansági indtványt» vetették el 325-en 306 ellenében, a hatalmon lévő konzervatívok Theresa May köré védelmi kordont vontak.

Theresa May minden elképzelése összeomlott.

De az is, amit Jeremy Corbyn képviselt.

Utóbbi, ahogyan ma tudjuk, állítja, hogy lehetne az Unió elhagyásának módját illető egyetnemértést másodlagossá minősíteni és népszavazást igényelni, bármi is legyen Európáról egyesek és mások véleménye, a választók többsége egységbe tömörülne a konzervatív kormány leváltásában.

A “bizalmatlansági indítvány” kudarca azonban megszólaltatja a vészharangokat.

Mint válság esetén mindig, a munkásmozgalom nevében beszélők felé fordul a burzsoázia, hogy mondjanak le mandátumuk tartalmáról és támogassák a megingott burzsoá pozíciókat. Következésképpen a második referendumért folyó kampány egyre inkább felerősíti a Labour politikai apparátusának azon elemeit, amelyek készek tárgyalni a kormánnyal. Jeremy Corbyn világosan megmondta, hogy ezek közé tartozik «azzal a feltétellel, hogy a “no deal” (a megegyezés nélküli kilépés) kizárt legyen ezeken a megbeszéléseken».

Amit Jeremy Corbyn deklarált, az egyrészről annyi, hogy az EU diktálhatja a feltételeket, Nagy-Britannia vesse magát alá; másrészről pedig együttműködik a kormánnyal annak megvalósításában.

Nem csak arról van szó, hogy Corbyn és a Labour baloldala elhagyta korábbi álláspontját, arról méginkább: egyszerre csúfolja meg a munkásmozgalom független politikáját és a demokrácia tiszteletét.

FF

Brazília

Mintegy 35 éve a brazil munkásosztály hatalmas mozgalomban felkelt a katonai diktatúra ellen és autentikus munkáspártot hozott létre részben a szakszervezeti kapcsolatokra építve, de szakítva ezzel az integrációval, a Dolgozók Pártját, a PT-t. A munkásmozgalom minden irányzatát e pártban gyűjtötte össze, benne voltak a hatalmas szakszervezet, a CUT aktivistái, népi szervezetek, mint a Földnélküliek Mozgalma és a hagyományos munkásmozgalmi irànyzatok. Nem csak a katonai diktatúra felett győzött, hanem hosszú időre beírta magát Latin-Amerika történetébe, hatással volt Argentinára, Chilére, Uruguayra. 

35 évvel később pedig a diktatúra nosztalgikus figurája került megválasztásra a köztársaság élére a «Brazília mindenek felett» szlogennel. Ki akarja irtani a «vörösöket», a «szélsőségeseket», akiknek a helyreállított rend nem tetszik.

Tény, hogy Bolsonaronak nosztalgiája van a fasizmus iránt, de még nem jelenti azt, hogy a fasizmus be is rendezkedett Brazíiliában. A két dolog különbözik. A munkásosztály küzdelem nélküli vereséget szenvedett el, de nem gázolták le. Őrzi ellenállási és harci képességét az előtte álló hatalmas küzdelemhez.

A rothadó tőkés viszonyok között a «Népfront megnyitja az utat a fasizmus felé» mondja ki Átmeneti programunk, ezért központi kérdés a forradalmi párt létrehozása. 

Brazíliában is a népfront nyitott ajtót Bolsonaro győzelméhez. A PT 13 éven keresztül a hatalomban ezzel politikával vetette alá az osztályt az imperializmusnak, nem megkérdőjelezve a diktatúra maradék intézményrendszerét, benne a hadsereget, a rendőrséget, az igazságszolgáltatást, a munkás- és szakszervezetellenes törvényeket. Messze nem teljesítette földreformot, amit a földnélküli parasztok annyira vártak, hagyta, hogy legyilkolják őket a nagybirtokosok, hogy a profit kedvéért Amazóniában több milliónyi négyzetkilométert megsemmisítsenek. A PT a hatalomban nemcsak, hogy nem újraállamosított, hanem folytatta a privatizációkat, főként az olaj- és gázkincset, annak vállalatát, a Pré-salt, a Petrobrast. A lista pedig folytatható. Ez a politika fegyverezte le a munkásosztályt, amely pedig sokszor, különlegesen erős általános sztrájkokkal, tüntetésekkel mutatta ki elégedetlenséget. Ahelyett, hogy a PT szervező faktora lett volna a munkásmozgalomnak és -ellenállásnak, vezetése a demoralizáció, dezorganizáció, az osztály felbomlásának vezérkarává vált.

Amikor pedig az észak-amerikai imperializmus beavatkozott – mert a dolgok nem haladtak elég gyorsan és elég messzire –, brazíliai reléin keresztül a PT fejét levágta, a korrupcióellenes harc jelszavával Lulát börtönbe csukta és megfosztotta a PT-t attól, hogy saját jelöltje legyen az elnökválasztáson. Nem arról van szó, hogy Lula korrupt vagy nem. Lehet, hogy az. De a munkásmozgalom számára senki adjon erkölcsi leckét, pláne ne Trump, a Ku Klux Klan híve, annak saját joga a korrupció meg- és elítélése, saját elnökjelölt állítása! Ami miatt ez a jelölés nem történhetett meg, annak semmi köze nincs a korrupcióhoz. Ahhoz van köze, hogy az imperializmus el akarta hallgattatni a szervezett munkásosztály hangját. A PT vezetése pedig elfogadta, ez vezetett Bolsonaro győzelméhez.

Vajon a kialakult helyzet csak Brazíliára érvényes vagy általános tendencia minden kontinensen?

(DG 2018.nov.1) 

A gázai kórházak az összeomlás szélén

marie M

France

2019. jan. 20.

Gáza minisztériuma jelezte, hogy a területén 5 kórházat kell becsukjon az elektromos áram hiánya miatt.

Ashraf al-Qedra szóvivő bejelentette az első kórház (Beit Hanoun) kényszerűségből történt bezárását emiatt és nincs már üzemanyag sem a generátorok működtetéséhez. Az intézmény körzetébe 300 ezer ember, férfiak, nők, gyerekek ellátása tartozik.

A humanitárus katasztrófáért közvetlenül felelős Izrael állam a gázai övezetben élő kétmillió lakost 13 éves blokád alatt tartja, az övezet déli részén Egyiptom és a Palesztin Hatóság is hozzájárul Gáza tragédiájához.

Az apartheid rezsim legutóbb egy 15 millió dollár értékű humanitárius segély megérkezését akadályozta meg, amely az elektromos áramszolgáltatás biztosítására szolgált volna.

«A következő órák kegyetlenek lesznek egy gyermekkórházra, a szemészetire, az Abou Youssef al Najjar kórház pszichiátriájára és egy általános kórházra», tette hozzá a szóvivő.

(Change.org #OpenGaza)

Eladósodásunk, a párt- és állami bürokrácia és a nemzetközi pénztőke kapcsolata

A II. világháborút követően a nyugati gazdasági kapcsolatokat befagyasztották, a 60-as évek végéig hosszabb lejáratú financiális hitelek felvételére a nyugati országoktól nem vagy csak elenyésző mértékben került sor. A nyugati devizákban fennálló külföldi adósságunk 1956 elején mintegy 200 millió dollár volt és nagyjából megegyezett egy év teljes konvertibilis exportjával - az adósságszolgálat évi 20 millió dollárral terhelte a gazdaságot és emiatt rászorultunk a Szovjetunió és a "tábor" segítségére. Mintegy 15 millió dollárnyi keményvaluta aranytartalékot kaptunk, elsősorban Kína volt az az ország, amely jelentős keményvaluta betéteket tartott a Magyar Nemzeti Bankban. Az 1956 utáni konszolidációhoz ismét külső támogatásra volt szükség. Megint csak Kína volt az, ami a magyar gazdaság segítségére sietett.

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1967. március 7-i ülésén megadta a felhatalmazást a "nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való informális kapcsolatfelvételre.” A kormány az utolsó pillanatban visszalépett. Majd 1981 szeptemberében Fekete János, az MNB alelnöke a kormány megbízottjaként kezdte mag a tárgyalásokat a Valutaalapba való belépésünkről. Mivel az MNB és az MSZMP Központi Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának vezetői meggyőzték Kádár Jánost a lépés elkerülhetetlenségéről, 1981. szeptember 22-én megszületett az MSZMP KB (itthon teljességgel rejtve maradt) testületi döntése). Magyarország 1982. május 26-án lett a Nemzetközi Valutaalap tagja (s június 24-én a Világbanké is). Az 1982. december 8-án odaítélt készenléti hitel összege 475 millió SDR* volt: ez az összeg az akkori szabályok szerinti maximumot, a kvóta 125 százalékát jelentette. 1984. január 13-án újabb, ezúttal 425 millió SDR összegű készenléti hitelről döntött az Ügyvezetőség – s ennek teljes összegét is lehívták.

Magyarország kvótáját (alaptőke-hozzájárulását) 375 millió SDR-ben (akkori árfolyamon: 407 millió dollár) állapították meg, amelynek 21,7 százalékát kellett konvertibilis devizában befizetni – e mellett mintegy 11 milliárd forintot nemzeti valutában kellett elhelyezni az IMF-nek a Magyar Nemzeti Bankban vezetett számláján. A kereskedelmi bankok és az IMF között létrejött megállapodás értelmében 1982 után mind a magán-, mind a kormányzati hitelezők kötelezték magukat az IMF-fel kötendő szerződés aláírására. A gazda­sági függés már egy új minőségű politikai függéssé vált: az adósoknak vállalniuk kellett, hogy az IMF stabilizációs és a Világbank világpiaci alkalmazkodási programját végrehajtják. A Nemzetközi Valutaalap tagjává váláshoz, majd az újabb és újabb hitelcsomagok megszerzéséhez és lehívásához volt szükség "egyensúlyjavító beavatkozásokra": áremelésre, a tőkés relációjú import korlátozására, a főként tőkés irányú export fokozására, a jóléti szolgáltatások visszavágására, a kiadások lefaragására. A második gazdaság széles körű kibontakozása nem véletlenül esett erre az időszakra. A stagnáló, illetve eső életszínvonal ellentételezése a másodlagos jövedelemszerzési lehetőségek ösztönzésével volt csillapítható. A (vállalati) gazdasági munkaközösségek (gmk-k), kisipari-kisszövetkezeti formák, a magánvállalkozások, az eleinte kisléptékű magáncégek alapításának engedélyezése, vagyis a magánszektor (a maszekok) erősödése – a már addig is bevett „háztájizáson”, „fusizáson”, „gebines” ügyeskedéseken túl.

1988. május 6-án az IMF Ügyvezetősége egy 5 egyenlő részletben 12 hónap alatt folyósítandó 265,35 millió SDR összegű készenléti hitel odaítéléséről döntött. A hitel elsődleges célja azonban a Magyarországon az 1988-ban kibontakozott ”reformfolyamatok” támogatása volt. 1988. január 1-jén ugyanis a makrogazdasági rendszer egészét érintő kulcsfontosságú törvények léptek hatályba: a társasági törvény és az átalakulási törvény, a külföldi befektetésekről szóló törvény. Az IMF támogatni kívánta a rendszerváltást … megindult a spontán privatizáció előkészitése, a közvagyon nyílt fosztogatása az "európai jogharmonizációval" kompatibilisen. Az EU Maastrichti szerződése pedig egyenesen előírja az adóssàg(kamat) további fizetését.

*

Az SDR valutakosár összetétele súlyozva (1 XDR-re számítva)
Periódus	USD	DEM	FRF	JPY	GBP
1981–1985	0,54 (42%)	0,46 (19%)	0,74 (13%)	34 (13%)	0,071 (13%)

Brexit 2019

Jajveszékel a nemzetközi és hazai nagysajtó: a nemzetállamok csődjét vízionálja, mi lesz veled Nagy-Britannia, káoszba merülsz …

Tényleg?

Nem újság, hogy az Unió összeegyeztethetetlen a demokráciával, a népek akaratának elfogadásával. Dánia, Franciország, Írország, Görögország… Vagy addig kellett ismételteni a népszavazást, amíg az számára kedvező eredményt nem hozott, vagy egyszerűen túllépett rajta. Nagy-Britannia esetében a dolog nehezebb volt, mivel a referendum nem az EU működésének módozatairól szólt, hanem egyenesen az odatartozásról.

A 2016. jún. 23-i Leave (Brexit) eredményét végre fogja hajtani, jelentette ki Theresa May, azonban ezideig ebből semmi nem történt. A brit burzsoázia jelentős szektorainak alapvető érdeke fűződik az EU-hoz, az pedig számunka elsőbbséggel bír… Az egymást követő “kiválási elképzelések” nyilvánvalóan jelzik, hogy a burzsoázia nem hajlandó betartani saját játékszabályait sem; a Leave ugyanis az egész EU-t elvetette Mastrichtostól-mindenestől, így annak a kilépésre vonatkozó 50. cikkelyét is. Erről senki nem beszél.

A vonakodàs mintegy megerősíti, hogy egyedül a munkásosztály képes a demokrácia védelmére - még a munkásmozgalom élén álló apparátusok ellenére is, amelyek csak nem hagynak fel az abszurd állítással: az EU-nak joga van megszabni a kilépés körülményeit és persze ugyanakkor az Unió szabályainak további betartását is előírni. Pontosan úgy, mintha mintha nem is lett volna Brexit … márpedig akkor nincs visszaállamosítás, nincs köztulajdonú egészségügy, közoktatás, vasút, posta, stb. sem.

A Labour és a Trade Unions vezetése nem hajtotta végre a júniusi népszavazás döntéssel kapott mandátumot, minden reakciós erőnek átengedte a kezdeményezést, így a Brexit javára megnyilatkozott uralkodó köröknek és a szélsőjobbnak is. Ezért alakulhatott ki az “Orwell-i hangulat”, ahol a béke háborút jelent, a terror a demokráciát és így tovább.

Igencsak népszerű lett, hogy az EU védelme jelenti az “internacionalista” álláspontot, holott a munkásjogok elleni támadások és a migránsok elleni hajsza szervezője minden tagországban éppen az Unió. ((És ne tévedjünk, az “EU ellenes” Orbán-kormány ugyanúgy alkalmazza az Unió előírta privatizációkat, a munkásjogok megszüntetését, az ellentét csak látszólagos - komprádorburzsoáziája megerősítése érdekében.))

A 2017-s előrehozott választásokat May provokálta abban a reményben, hogy a konzervativokat erősíti. Nem sikerült. A Labour berkeiben pedig némelyek azt gondolják, hogy a Brexit csak megosztja a pártot, anélkül a választásokon kormányváltást lehetne elérni. Pedig, ha ragaszkodnak az EU-hoz, az esély megfordulhat … egyre hangosabban hallik: “Labour Party vezetők ! A brit nép mandátuma alapján: szakítást az EU-val !”

A Labour egy aktivista és szakszervezeti csoportja a referendum másnapján megfogalmazta:

«A népszavazás demokratikus döntése győzelem az ápolónőknek, vasutasoknak, az alulfizetett dolgozók millióinak, a kétmilliós számú «zéró órás» szerződéssel bíró fiatalnak és mindenkinek, aki jogait védi.»

«A munkásosztály legfőbb követelései:

-        Végezni a prekárius, a zéró órás munkákkal, a nyomorúságos bérekkel. Kollektív szerződéseknek kell szabályozniuk a béreket és a munkát!

-        Meg kell nyitni a határokat a migráns dolgozók előtt, akiknek egyenlő jogaik legyenek!

-        Az EU elhagyásával véget kell vetni az úgynevezett költségvetési szabályoknak! Le kell állítani az egészségügy és oktatás privatizációját!

-        A botrányos fegyverkezési kiadásokat be kell szüntetni, a NATO-ból kilépni, abbahagyni a részvételt az agresszióban és katonai kalandokban!

-        A vasúti, a posta-, az energiai szolgáltatásoknak vissza kell térniük a köztulajdonba!

Ki tudná megvalósítani ezeket az intézkedéseket? A Labour Party kormánya a szakszervezetek támogatásával. Az a kormány, amely felhatalmazást kapott a néptől jún. 23-án arra, hogy a munkásosztály követeléseit teljesítse”.

Soha nem volt nagyobb aktualitása ezeknek a szavaknak.

Vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

             

            
            VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL

A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!

 2019    február 1 péntek

Társadalmi harcok  Franciaországban

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium

LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.

DURING THE PAUSES, DISTRIBUTION OF CLASSIST PUBLICATIONS!

Recent Social Struggles in France

Munkás Hírlap

 Munkás Hírlap 

(munkásmozgalmi információk - 2019. jan. 8.)

«Az osztályöntudat újból kialakulóban»

Interjú a Munkás Hírlap szerkesztőjével (megjelent a La Tribune des Travailleurs 171. számában)

Mi történik Magyarországon?

Már egy hónapja, hogy tüntetések kezdődtek Orbán miniszterelnök «rabszolgatörvénye» ellen, melyet a parlament nov. 28-án megszavazott és lehetővé teszi, hogy a mukáltatók akár 400 túlórára is kötelezzék a dolgozókat (a korábbi 250-nel ellentétben) és csak 3 év múlva számolják el azokat.

Azt hallani, hogy Orbán az olasz populista kormánnyal együtt az Európai Unió ellenzéki vezérei …

Amikor decemberben a legnagyobb szakszervezeti szövetség, az MSZSZ tiltakozott, mondván, hogy «ez a reform az Európai Unió értékeivel ellentétes», a kormány egyik reprezentánsa élénken cáfolta:« egyáltalán nem», mivel az « Unióban a túlórák maximális száma évi 416 óra». Sajnos, teljesen igaza van, a rabszolgatörvény «eurokompatibilis». Az országot hosszú évek óta fosztogatató nagy multinacionális vállalatok (Audi, Suzuki, stb.) használják ki a szakképzett munkaerő alacsony árát és Orbánnak köszönhetően profitálnak az EU talán legalacsonyabb adózásából. Ugyanakkor, amikor a munkanélküliség egész régiókat sújt, a multik üzemeiben munkaerőhiány lépett fel. Ezt a törvényt egyenesen rájuk szabták.

Jan. 5-én Budapesten dolgozók ezrei ismét tüntettek…

Így van és más városokban is elkezdődött, és úgy tűnik, nem gyengül. Pedig a kormány december végén próbálta meglágyítani a szakszervezeteket 8 %-os béremelést javasolva, amit a Liga és a Munkástanácsok el is fogadtak, de az MSZSZ elutasított, mivel a követelés 15 %-ról szólt.

Mi a véleményed az utóbbi tüntetésekről?

Ami szembeszökő, hogy annyi év reménytelenség és zűrzavar után az osztályöntudat újból kialakulóban van. Igaz, a tüntetéseken részt követeltek az ellenzéki «bal-» és jobboldali, szélsőjobboldali pártok, civilek. De a szakszervezetek felhívására válaszoló tiltakozókat a kizsákmányolás elutasítása viszi tüntetni. A szakszervezeti követelések tartalmazzák a rabszolgatörvény visszavonását, a Munkatörvénykönyv megjavítását, béremelést, a sztrájkjog visszaállítását. A Budapesten tüntető diákok fő jelszava (különböző változatokban): «Diák – munkás, egy az út!». A tüntetők pedig nem elégedtek meg azzal, hogy eljöttek, meghallgatták a szónokokat, hanem még órákig a téren maradtak – érezhető a radikalizálódás. Még a kormánypárt soraiban is bomlik az egység … A szakszervezeti vezetés már az általános sztrájkról beszél, amely ebben a stádiumában a jan. 19-i országos demonstrációkat jelenti. Munkás Hírlapunk publikációjával is részt vesz a rabszolgatörvény visszavonásáért indított harcban, s része a 2019 májusában Strasbourgban tartandó nemzetközi összejövetelünk előkészítésének.  

Dominique Ferré, jan. 7.

 Azért mert!

1. Azért megyek holnap ki a tüntetésre, mert nincs két Magyarország! Ami az országgal történik, az a mi ügyünk is, és ami velünk történik az az ország ügye is.

2. Azért, mert a legteljesebb együttérzésemről, szolidaritásomról akarom biztosítani a munkásokat, dolgozókat, magunkat.

3. Azért, mert nem bírom a zsarnokságot, az egypárt uralmat, és ahol erővel elhallgattatják az ellenzéket, ahol csomagban leszavazzák a módosító indítványokat jogellenesen, ahol izomból, kuplerájszerű viszonyok között átnyomnak egy törvényt, az zsarnokság.

4. Azért, mert ott, ahol ellenzéki képviselőket - legyen az bármely párt képviselője - fizikailag inzultálnak, ott megszűnt a jog uralma.

5. Azért, mert felháborít, hogy az alkotmány, a gazdaság és a média leuralása után immár a független igazságszolgáltatást, a bírói függetlenséget is felszámolják és uralmuk alá hajtják.

6. Azért, mert nem akarom, hogy a dolgozók a tisztességes munkájuk után csak 3 év múlva kapjanak bért.

7. Azért, mert a munkavállaló nem tulajdon és nem rabszolga, hogy odavethető legyen a mindenható munkaadó kényének, kedvének.

8. Azért, mert nem önkéntes túlóra az, ahol nem mondhatok büntetlenül nemet a munkaadónak.

9. Azért, mert a dolgozó nem gép. Hanem ember! Akinek joga van az emberi bánásmódhoz, a pihenéshez, a családjához, az egészségéhez.

10. Azért, mert bármilyen kormány esetén tiltakoznék a zsarnokság, a jogtalanság és a rabszolgaság ellen.

(Brada)

Munkás Hírlap - E-mail: somijudit@gmail.com