Eladósodásunk, a párt- és állami bürokrácia és a nemzetközi pénztőke kapcsolata

A II. világháborút követően a nyugati gazdasági kapcsolatokat befagyasztották, a 60-as évek végéig hosszabb lejáratú financiális hitelek felvételére a nyugati országoktól nem vagy csak elenyésző mértékben került sor. A nyugati devizákban fennálló külföldi adósságunk 1956 elején mintegy 200 millió dollár volt és nagyjából megegyezett egy év teljes konvertibilis exportjával - az adósságszolgálat évi 20 millió dollárral terhelte a gazdaságot és emiatt rászorultunk a Szovjetunió és a "tábor" segítségére. Mintegy 15 millió dollárnyi keményvaluta aranytartalékot kaptunk, elsősorban Kína volt az az ország, amely jelentős keményvaluta betéteket tartott a Magyar Nemzeti Bankban. Az 1956 utáni konszolidációhoz ismét külső támogatásra volt szükség. Megint csak Kína volt az, ami a magyar gazdaság segítségére sietett.

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1967. március 7-i ülésén megadta a felhatalmazást a "nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való informális kapcsolatfelvételre.” A kormány az utolsó pillanatban visszalépett. Majd 1981 szeptemberében Fekete János, az MNB alelnöke a kormány megbízottjaként kezdte mag a tárgyalásokat a Valutaalapba való belépésünkről. Mivel az MNB és az MSZMP Központi Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának vezetői meggyőzték Kádár Jánost a lépés elkerülhetetlenségéről, 1981. szeptember 22-én megszületett az MSZMP KB (itthon teljességgel rejtve maradt) testületi döntése). Magyarország 1982. május 26-án lett a Nemzetközi Valutaalap tagja (s június 24-én a Világbanké is). Az 1982. december 8-án odaítélt készenléti hitel összege 475 millió SDR* volt: ez az összeg az akkori szabályok szerinti maximumot, a kvóta 125 százalékát jelentette. 1984. január 13-án újabb, ezúttal 425 millió SDR összegű készenléti hitelről döntött az Ügyvezetőség – s ennek teljes összegét is lehívták.

Magyarország kvótáját (alaptőke-hozzájárulását) 375 millió SDR-ben (akkori árfolyamon: 407 millió dollár) állapították meg, amelynek 21,7 százalékát kellett konvertibilis devizában befizetni – e mellett mintegy 11 milliárd forintot nemzeti valutában kellett elhelyezni az IMF-nek a Magyar Nemzeti Bankban vezetett számláján. A kereskedelmi bankok és az IMF között létrejött megállapodás értelmében 1982 után mind a magán-, mind a kormányzati hitelezők kötelezték magukat az IMF-fel kötendő szerződés aláírására. A gazda­sági függés már egy új minőségű politikai függéssé vált: az adósoknak vállalniuk kellett, hogy az IMF stabilizációs és a Világbank világpiaci alkalmazkodási programját végrehajtják. A Nemzetközi Valutaalap tagjává váláshoz, majd az újabb és újabb hitelcsomagok megszerzéséhez és lehívásához volt szükség "egyensúlyjavító beavatkozásokra": áremelésre, a tőkés relációjú import korlátozására, a főként tőkés irányú export fokozására, a jóléti szolgáltatások visszavágására, a kiadások lefaragására. A második gazdaság széles körű kibontakozása nem véletlenül esett erre az időszakra. A stagnáló, illetve eső életszínvonal ellentételezése a másodlagos jövedelemszerzési lehetőségek ösztönzésével volt csillapítható. A (vállalati) gazdasági munkaközösségek (gmk-k), kisipari-kisszövetkezeti formák, a magánvállalkozások, az eleinte kisléptékű magáncégek alapításának engedélyezése, vagyis a magánszektor (a maszekok) erősödése – a már addig is bevett „háztájizáson”, „fusizáson”, „gebines” ügyeskedéseken túl.

1988. május 6-án az IMF Ügyvezetősége egy 5 egyenlő részletben 12 hónap alatt folyósítandó 265,35 millió SDR összegű készenléti hitel odaítéléséről döntött. A hitel elsődleges célja azonban a Magyarországon az 1988-ban kibontakozott ”reformfolyamatok” támogatása volt. 1988. január 1-jén ugyanis a makrogazdasági rendszer egészét érintő kulcsfontosságú törvények léptek hatályba: a társasági törvény és az átalakulási törvény, a külföldi befektetésekről szóló törvény. Az IMF támogatni kívánta a rendszerváltást … megindult a spontán privatizáció előkészitése, a közvagyon nyílt fosztogatása az "európai jogharmonizációval" kompatibilisen. Az EU Maastrichti szerződése pedig egyenesen előírja az adóssàg(kamat) további fizetését.

*

Az SDR valutakosár összetétele súlyozva (1 XDR-re számítva)
Periódus	USD	DEM	FRF	JPY	GBP
1981–1985	0,54 (42%)	0,46 (19%)	0,74 (13%)	34 (13%)	0,071 (13%)