Franciaország

 

 

 

 

 

Banque de France: országos sztrájk 2 500 munkahely megszüntetése ellen

 

A Banque de France alkalmazottainak öt szakszervezete (FO, CGT, CFDT, CFTC, Autonóm Szakszervezetek) lépett sztrájkba a létező 14 ezer álláshelyből 2020-ig 2500-nak fokozatos megszüntetése ellen, melyet a nyugdíjba vonulók helyének be nem töltésével képzel el a bank. A tervet decemberben jelentették be azzal együtt, hogy a 127-ből 27 ügynökséget is becsuknak, a 72 pénztárból pedig 32-t.   

A Banque de France 2012-ben több mint 8 milliárd eurós hasznot könyvelt el, az utóbbi 10 évben személyzete létszámát már 25 %-kal csökkentette, de ennél is tovább akar menni, hogy az eurocsoport központi bankjai számára 2020-ra tűzött versenyképességi céloknak megfeleljen.   

Január 21-én zajlott az első, országosan 70 %-ban követett sztrájk. Jan. 29-én több nagyváros ügynöksége is zárt ajtókkal fogadott (Toulouse, Montauban, Strasbourg), kétezres tüntetés zajlott az intézmény párizsi főépülete előtt. A Brestből érkezők, ahol a bank szintén be akar zárni, kijelentették, hogy a közszolgáltatást védik saját munkahelyükhöz való ragaszkodásukkal, mert «a restrukturációval nem marad banki fiók a lakosság számára elérhető közelségben». Ezen felül «teljes a bizonytalanság» más fiókba áthelyezésüket illetően is.

A társadalombiztosítás összes szakszervezete sztrájkra szólít béremelési

követeléssel és a munkahelyek felszámolása ellen

A társadalombiztosítási alkalmazotti kollektív szerződéseinek 10 aláírója – az öt szakszervezeti föderációval az élen – febr. 7-ra munkabeszüntetést hirdetett.

Tökéletes egyetértésben követelik a kollektív szerződés pontrendszerének bérvalorizációját, felhagyást az álláshelyek megszüntetésének gyakorlatával, munkakörülményeik javítását, a restrukturáció leállítását.

Munkáltatójuk, az UCANSS a kormánypolitikát követve nyilatkozta, hogy «nincs hatalmában a valorizáció megvalósítása» s hozzáteszi: «ehhez az UCANSS nem kapott zöld utat a közhatalomtól a mai napig».

Mme Touraine szociális és egészségügyi miniszter saját részéről hónapok óta megtagadja a szakszervezetekkel való találkozást, a helyzet megoldását blokkolja.

A CGT szakszervezeti föderáció figyelmeztet, hogy «az alkalmazottak 2011. febr. 8-i erőteljes megmozdulása elérte a szabadság idejére vonatkozó prémiumváltozás visszavonását és ötpontos valorizációt. Az FO szakszervezeti föderáció pedig az egységes sztrájk pozitív visszhangját emeli ki.

Közmunka és nyaralàs

Közmunka és nyaralás

 

 

 

 

 

(forrás: http://check.blog.hu/2013/01/28/kozmunka_es_nyaralas)

Kedves leendő közmunkás barátaim!
Óriási lehetőség kínálkozik: március 20-ig jelentkezhettek a közmunkásokat nyaraltató programra, amit Kormányunk 50 millió forinttal támogat.
Múltkor láttam Csillag Ádám filmjét, amint tavalyi közmunkások étlen-szomjan ki voltak baszarintva egy BAZ megyei tarlóra kaszálni. Jó negyvenen voltak a tűző napsütésben, munkaeszközként két darab sarlót biztosítottak nekik. Ennél azért mégiscsak sokkal jobb nyaralni, nem? Például a Tihany Yacht Clubban, ahol még minibár is a rendelkezésetekre áll; igaz, az abból való fogyasztásra majd dolgozhattok egész évben. De legalább tudjátok majd ott a BAZ megyei tarlón a nyaralás után, hogy célja is van a munkátoknak. A jó hangulatról a helyszínen filmet és reklámot is forgatnak majd, így részese lehetsz a nemzet felemelkedését szolgáló közmunkaprogram propagandájának. Vagyis: benne leszel a tévében!
Mivel a modern közmunkás interneten kommunikál, így jelentkezni és regisztrálni is csak a neten lehet. Ez persze ma már nem lehet gond: a home office-odban - ahonnan ezt az egész közmunkás bizniszedet intézed - le kell tölteni az adatlapot, kitöltöd az adataiddal (az állandó lakcímre ügyelj, mert anélkül nincs regisztráció), kinyomtatod, aláírod, visszascanneled, elküldöd a közmunkahivatalba, ahonnan majd e-mailen kapsz értesítést.
Kellemes nyaralást!

 

Káosz

…avagy hová vezetnek a költségvetési megszorítások, a «jóléti társadalom lebontása», az «olcsóbb állam», a szolgáltatások csökkentése….

Egészségügy

Az ellátókapacitások újraosztásánál betarthatatlan szempontnak bizonyult, amit a törvény előír, hogy „legalább az alapszakmákban ellátást nyújtó járóbeteg-szakellátó intézmény elvi elérhetősége 30 percnél kevesebb legyen”. Az ÁNTSZ munkaasztalán közelinek tűnő pilisvörösvári rendelőt a solymáriak felének több mint egy órába telik tömegközlekedéssel elérni, de a II. kerületiek egy része sem jut ennél előbb a Duna túlpartjára, a Péterfy Sándor utcába, ahová fizioterápiás kezelésre utalják be. Ugyanide küldik például a leányfalui lakosokat is, noha a szomszédos Szentendrén, az uniós pénzből felújított szakrendelőben is van ilyen gyógyszolgáltatás. Feltehetően a XII. kerületi kismamák is megdöbbennek, hogy az érdi rendelőbe kell utazniuk ultrahangos ellenőrzésre. Arra sem kínálkozik elfogadható magyarázat, hogy például a Veszprém megyei Litérről miért kell pszichoterápiára vagy gasztroenterológiai ultrahangvizsgálatra a fővárosba utazni, oda-vissza hat órát töltve buszon-vonaton.

S az önkormányzatok?

Igen nehéz helyzetbe kerültek az önkormányzatok a 2013-as központi költségvetéssel. Mínuszos helyi költségvetést nem lehet tervezni, eközben pedig jókora összegeket vonnak el az önkormányzatoktól (Mátraverebély községe például a tavalyi összeg kevesebb mint feléből gazdálkodhat idén). Az elmúlt évek folyamatos megszorításai után mobilizálható vagyonuk már szinte nem is maradt, így számos helyen a felelősségteljes tervezés helyett nem marad más hátra, mint játék a számokkal, ami főként a várható bevételek túltervezését jelenti. A kieső állami forintokat a települések másfelől igyekeznek több forrásból is betömni, ennek egyik eleme az építményadó (és telekadó), melynek maximális mértéke 1700 Ft/négyzetméter lehet (a telekadó maximális mértékét továbbra is a helyiadó-törvény szabályozza).

 

Hírek és vélemények: Magyarország sikersztori (???)

A magyar miniszterelnök a Bruegel Intézet meghívására beszélgetett egyebek közt a volt EKB-elnök Jean-Claude Trichet-vel “az európai monetáris unió elmélyítése egy stabil és egységes EU-ban, hogyan tovább?” - témamegnevezés alatt.


A piacoknak üzent Orbán Viktor: nem Magyarország mondott nemet az IMF-nek, hanem a Nemzetközi Valutaalap mondott nemet Magyarországnak az elővigyázatossági hitelkeretről szóló igényünkre. A kormány és a Nemzetközi Valutaalap között 2011 ősze óta zajló tárgyalássorozatáról beszélve Orbán úgy fogalmazott, hogy a történet a vége felé közeledik, mivel Magyarország nem kér hitelt, az IMF pedig nem akar elővigyázatossági hitelmegállapodást kötni velünk.

Orbán kijelentette, hogy szerinte Európa válsága versenyképességi válság. Ebben a környezetben hazánk “igaz sikersztoriként” az utóbbi két évben azon kevés tagállamok között szerepelt szerinte, amelyek sikeresen vittek végig strukturális reformokat, csökkentették a jóléti állami kiadásokat és versenyképesebbé tették gazdaságukat. Ezek nyomán szerinte nagyon nehezen tudná megmagyarázni az Európai Bizottság, ha nem engedné ki hazánkat a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól.

Újságírói kérdésre válaszolva, mely szerint az EB nem a reformok mennyiségével, hanem a minőségével elégedetlen, Orbán kifejtette: a minőség szubjektív, politikai értelmezésre ad teret. Számára ezért az egyetlen elfogadható érv az lenne, ha a fenntarthatóságát kérdőjeleznék meg a reformoknak, mivel azonban hazánk három éve a 3 százalékos büdzsé hiánycél alatt teljesít, ezzel sem érvelhetnek.

A fenntarthatóságról hozzátette: a magyar gazdaság idén be fog indulni, nőni fog a foglalkoztatás, kifelé haladunk az energiafüggőségből és készülünk a válság utáni időkre, vagyis “Magyarország egy európai sikersztori”. Egyúttal biztosította az egybegyűlteket, a következő nemzetközi hiteltörlesztő részletünk átutalásra vár az államkasszában. (A hvg.hu közlése alapján)

Mit jelent mindez, mi van a szavak mögött?

Azt, hogy Magyarország teljes mértékben teljesíti azt, amit az EU elvár tőle, ha kissé sajátosan is: az egyébként szintén multi magyar burzsoázia érdekeit szem előtt tartva, vagyis azt, hogy «még nagyobb szeletet kér a tortából». Szalai Erzsébet : «A hazai gazdasági elit dominanciája 2003–2004 körül intézményesült, de azóta is folyamatosan erősödik, és nyíltan diktál a mindenkori politikai elitnek. Pozíciója az Orbán-kormány regnálása alatt tovább erősödött. Emellett, bár a jelenlegi politikai elitet a hazai nagyburzsoázia segítette hatalomra 2010-ben, Orbán azért mindig ügyelt arra is, hogy megőrizze a jó viszonyt a nemzetközi nagytőke reprezentánsaival. Nem is tehet mást, felismerve azt a tényt, hogy a magyar burzsoázia önmagában nem elég erős és motivált a válságból való kilábalás gazdasági feltételeinek biztosítására.»

A kormány élenjár a munkaerő árának letörésében és hiába ígér sok százezernyi új munkahelyet, Szalai Erzsébet rámutat, «a burzsoázia nem érdekelt a foglalkoztatottak számának gyarapításában, a tőke a beruházásokkal elsősorban a termelékenységet, nem pedig az élőmunka-felhasználás arányát kívánja növelni. Ennek beismerését persze hiába várjuk az Orbán-kabinettől, amely a magyar politikatörténetben egyedülállónak számít abban, hogy ennyire szétváljon egymástól a retorika és a tényleges kormányzati munka».

Az állami kiadások csökkentése annak a rendszernek a megszüntetését jelenti, amely a társadalom jólétét és minőségét meghatározzák. A közoktatásra, az egészségügyre, a mezőgazdaságra, a szociálpolitikára, a szegényügyre, a szolgáltatásokra, stb-re fordított adóforintjaink másra fordítását: a nem általunk felvett és elköltött adósság fizetésére, a tőke támogatására. Persze, «a kabinet gondosan ügyelt arra, hogy a különböző extra adókkal ne a nagy exportőr cégek helyzetét nehezítsék meg. A pluszadóterhekkel sújtott vállalatok olyan külföldi tulajdonban lévő távközlési társaságok, kereskedelmi láncok és pénzintézetek, amelyeknek a tevékenysége kínálati oldalról főként a belső piachoz kötődik, így az extra adókat minden nehézség nélkül átháríthatták a magyar lakosságra.»

Beindul a gazdaság?  «Orbán – Gyurcsánnyal szemben –megpróbál ugyan alternatívát nyújtani a félperifériás létből való kitöréshez, de ő is rossz úton jár: úgy képzeli, hogy ennek útja és tulajdonképpeni célja az, hogy a régió vezető hatalmává váljunk.Óriási hiba, mivel ez a törekvés erősíti a kelet-európai államok egymással folytatott kőkemény versenyét. Amiből viszont nem lehet győztesként kikerülni. Az adóverseny például beindítja a restrikciós spirált, ami magával hozza a jóléti kiadások további radikális csökkentését, mely azt is jelenti, hogy újabb forrásokat kell kivonni az amúgy is lepusztulóban lévő oktatásból és egészségügyből. » És: «A globalizáció, az újkapitalizmus korában a nemzetállamok fennmaradásához paradox módon épp az egyes országok globális együttműködésére lenne szükség. Csak akkor van esély hosszabb távon a nemzetállami keretek megőrzésére, ha az egyes országok politikai elitjei egymással összefogva megpróbálják kivédeni a nemzetközi tőke folyamatos bekebelezési törekvéseit. Különösen igaz ez a gyenge érdekérvényesítő képességekkel rendelkező kelet-európai félperifériás országokra ». Azonban : «Az MSZP pedig az új vezetéssel láthatólag a régi, döntően neoliberális vonalát folytatja, hiszen folyamatosan az ortodox gazdaságpolitikához való visszatérés mellett teszi le a voksot » 

Szalai Erzsébet konklúziója: «ha a magyar politikai elit versenyhelyzetbe kényszeríti a kelet-európai államokat, ha legyőzni kívánja a környező országokat, táplálva ezzel a régióban egyébként is uralkodó rivalizálást, nos, akkor mindannyian elbukhatunk. Az Orbán-kormány erőpolitikája ezért nem vezet el a szabad és független Magyarországhoz.»

Bányásztüntetés

 

A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete a korábban felfüggesztett demonstrációt kedden megtartotta Budapesten.

Múlt év elejétől hátrányosan módosította a kormány a bányászok nyugdíjazásának szabályait, a szakszervezet ígéretet kapott ezek korrigálására, de ez elmaradt – fogalmazta meg a demonstráció lényegét Rabi Ferenc. Miként a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezet elnöke állítja: a protestálást még novemberre szervezték, de a jelentős intézkedések tekintetében tett kormányzati ígéretnek bizalmat szavaztak.

A tömeg – köztük dorogi, tatabányai és oroszlányi alapszervezet – az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt petíciót nyújt át a miniszter képviselőjének. A követelés három fő pontot tartalmaz. A szénkülfejtésen dolgozók kapják vissza a szakmai nyugdíjat, álljon vissza a kedvező nyugdíjátlag-számítás, illetve a III. csoportos rokkantsági nyugdíjasok is kapják vissza az eredeti járandóságukat.

Az a több mint 40 ezer bányász, aki az elmúlt 25 évben vesztette el munkáját, ígéretet kapott a korábbi megállapodásokban, hogy amennyiben 15 évnél többet dolgoztak föld alatt – mivel hasonló munkahelyeket nem tudtak számukra biztosítani – nyugdíjba vonulásukkor jogosultak lesznek az akkori bányász átlagnyugdíjra, amennyiben azt igénybe akarják venni. Ezt a lehetőséget indokolatlanul korán vették el, mert ezrek vannak, akik élhetnének ezzel a lehetőséggel.

Ez csak az egyik szempont, amiből kiindulva a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete úgy döntött, hogy a korábban felfüggesztett demonstrációt megtartja, ezzel is nyomatékot adva követeléseinek, azoknak, amelyekről érdemi döntés még nem született. A szénkülfejtéses bányatérségben fizikai és termelésirányító munkakörben dolgozók

bányásznyugdíjra való jogosultságáról, a szakmai nyugdíjról.

Ötven-hatvan éves korig képtelenség a szénfalon dolgozni.
A bányász társadalom aktív munkavállalói, nyugdíjasai és érdekképviseletük továbbra sem mondanak le a korábban megszerzett jogosultságról és kedvezményeiről.

Élni kívánnak a munkaharc minden törvényes, legális eszközével, valamint igénybe veszik az „összes” lehetséges nemzeti és európai jogorvoslatot.

http://indavideo.hu/video/Banyasz_indulot_enekel_a_tunteto_tomeg

A diákmozgalom mögött a diákok állnak

 

 

Hallgatói Hálózat, 2013.jan.28.

A Hallgatói Hálózat üdvözli, hogy a Magyar Nemzet kiderítette: mindenki végzi a dolgát. Mi sem természetesebb annál, hogy az X Kommunikációs Központ civilek kommunikációját segítő non-profit szervezetként civilek kommunikációját segíti, a közösségszervezők pedig közösségszervező workshopokat tartanak, amin a Hallgatói Hálózat aktivistái is részt vesznek.

Abban viszont tévedtek, hogy a hat pont teljesült volna. A reform se nem átgondolt, se nem az érintettek bevonásával történik, a keretszámok és a finanszírozás kérdésében továbbra is csupán átgondolatlan kormányzati ígéretek hangzottak el, az egyetemi autonómia kérdésében és az esélyegyenlőség biztosításában valódi előrelépés nem történt.

Mivel a Hallgatói Hálózat és az Oktatói Hálózat rendszeresen jelenik meg közösen a sajtóban, valójában az volna a baj, ha nem lennének egyeztetések a szervezetek között. Az OHA liberális és nem liberális tagjaival egyaránt tartjuk a kapcsolatot.

Mint az a Magyar Nemzet cikkéből is kiderül, a tiltakozásokat februárban folytatjuk, amennyiben a követeléseink teljesítésére nem kapunk kormányzati garanciát. Ezt január 7-e óta mi is minden fórumon hangoztatjuk.

Semmi sem bizonyítja jobban pártfüggetlenségünket, mint hogy a Magyar Nemzet sem talált semmilyen olyan jelet, ami ennek az ellenkezőjére utalna. Még a hálózat belső, bizalmas levelezése alapján sem, amelyből szelektíven és kontextusából kiemelve idéztek.

Az Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórum további működésére valóban javaslattal éltünk, hogy az érintett szervezetek együtt hatékonyan tudják képviselni az oktatás ügyét, de semmit sem szeretnénk kevésbé, mint átvenni a HÖOK helyét. A Hallgatói Hálózat nem akar és nem fog bürokratikus, hivatalos érdekképviseleti szervezetté válni.

Mindezeket az információkat nem titkoljuk, szívesen álltunk volna a Magyar Nemzet munkatársainak rendelkezésére, amennyiben kérdéseikkel megkerestek volna minket és nem az információk kerülőúton való megszerzésére fordítottak volna energiát.

Az újságírók további tényfeltáró munkáját segítendő, összegyűjtöttünk néhány, a Hallgatói Hálózat és a pártok kapcsolatára utaló további bizonyítékot. Összeállításunkat olvasói levélként elküldjük a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Heti Válasz szerkesztőségének is.

«Savanyú változat» :

https://www.facebook.com/notes/hallgat%C3%B3i-h%C3%A1l%C3%B3zat/a-di%C3%A1kmozgalom-m%C3%B6g%C3%B6tt-a-di%C3%A1kok-%C3%A1llnak/579761038704325 )

Ironikus változat: http://hallgatoihalozat.blog.hu/2013/01/28/botrany_ezer_szalon_kotodik_a_fideszhez_a_hallgatoi_hal

Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

 

 

109.sz. (478) –2013. jan. 25.

 

A Nemzetközi Egyetértés koordinációjának 2013.jan.8-9-i ülése Algírban

Az ülés néhány nappal a francia csapatok mali intervenciója előtt történt. Ugyanekkor a munkásszervezetek (regionális és globális kormányzatba) integrálása érdekében egyre nagyobb a nyomás, mely fokozza az ellenállást is. Mindez aláhúzza a «Háború és kizsákmányolás elleni nyilatkozat» aktualitását, melyen a Nemzetközi Egyetértés létrehozása is alapul.

 1/ – A háborúellenes küzdelmet illetően: az ülés idején a béke és a nemzeti szuverenitás elleni veszély erősött, ami a Parti des travailleurs-rel és az UGTA-val tartott algíri konferenciát is motiválta 2011 decemberében.

A nemzetek diszlokációját okozó politika, melyet Afganisztánban, Irakban, Pakisztánban folytattak és Líbiát szaggatta darabokra, ma Szíriában szabadult el és Malira koncentrál. A Maliban bekövetkezendő katonai intervención keresztül az észak-afrikai államok, elsősorban Algéria integritását veszik célba. Egy második sürgős tanácskozásra is szükség van.

2/ – Fontos vitát folytattunk a munkásmozgalom helyzetéről. A 102-es nemzetközi munkaügyi konferencia (Genf, 2013 júniusa) rendkívül fontos lesz, mivel a társadalmi párbeszéd, a kormányzás, a szervezetek integrálódásának problémái kerülnek terítékre. A koordináció a javaslatokat rögzítette, saját 20. találkozóját is meg fogja tartani az ILO konvencióinak tiszteletbentartása, a szervezetek függetlensége érdekében. Két társunk javasolja, hogy az ILO jelentésének közzéadásakor ezen a bázison szülessen vitaindító.

Vitánk következtetése: az IMF, a kormányok, a multik szemében a megannyira is együttműködő társadalmi párbeszéd már elégtelennek látszik. Próbálkoznak újabb szakaszok kijelölésével, amelyek persze újabb ellentmondásokat szülnek.

Már eddig is elköteleztük magunkat egy újabb nyílt világkonferencia megtartása mellett (az 1991-es barcelonai és a 2010-es algíri kontinuitásában) a háborúk és a kizsákmányolása ellen, a munkásmozgalom függetlensége, a demokrácia és a szuverenitás védelmében. A genfi találkozó ennek egy szakasza lenne.

3/ – Ebbe a kontextusba illik a tarragonai konferencia, amelyet  különböző európai országok különféle irányzatokhoz tartozó aktivistái szerveznek 110 spanyol társunk kezdeményezésére az IMF, a trojka programjai ellen, a munkásszervezetek függetlensége biztosításáért. A koordináció tagjai jelen lesznek Tarragonában, üléseinek konklúzióit megfelelő formában eljuttatják a küldöttekhez.

4/ – Haitit illetően az Egyetértés koordinációja tudomásul vette az ENSZ-hez eljutott delegáció nemzetközi felhívását. Jún. 1-én Haitiban zajlik a földrész munkás- és szakszervezeti konferenciája a Minustah-csapatok visszavonásáért, a haiti nép szuverenitása visszanyeréséért.

5/ – A koordináció legközelebbi ülése Genfben a júniusi éves találkozó idejére várható.

 

SVÉDORSZÁG

 

Márc. 6-án lesz a TSCG parlamenti szavazása (az EU stabilitási és növekedési paktumának reformja, a «szupermaastricht», hivatalosan: szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról, a GPUSKK)

Nemet az Európai Unióra! Nemet a TSCG-re!

Jan-Erik Gustafsson,

Stockholmban a felsőoktatási szakszervezet felelőse, a «Népi Mozgalom az Európai Unió ellen» elnöke. Jan-Erik Gustafsson egyike azoknak, akik Stockholm szervezték az Európai Bíróság Laval-Viking ítélete elleni konferenciát, s egyike a tarragonai munkástanácskozásra vonatkozó felhívás első aláíróinak.

 

–        Milyen a visszahangja a tarragonai felhívásnak, mennyiben érinti a svéd munkásmozgalmat?

 

–        A mai napig egy tucat munkásaktíva aláírta a felhívást, közöttük a dokkerek és a villanyszerelők országos szakszervezeteinek elnökei is. Velük együtt készítjük elő a munkástanácskozást. Márc. 6-án a svéd parlament elé kerül a TSCG (GPUSSK). Szervezetünk, a «Nej till EU» a munkásmozgalmon belüli erős ellenállásra támaszkodva kampányt folytat bevezetése ellen. Az ellenállás kombinálódik a delokalizációs és privatizációs offenzívával szembenivel, amely csak előzménye annak, ha a TSCG bevezetésre kerülne. A kockázatos tőkéjű társaságok (azok a cégek, amelyek a spekulációs alapokat kezelik – a szerk.) betokozódnak az iskolarendszerbe, az egészségügybe és az idős személyek ellátásának hálózatába. Az infrastrukturális szolgáltatások, mint a vasút, elektromos-szolgáltatás, stb. széles körben szerződés alá esnek, például a vasút esetében a több mint 100 vállalkozás rendszeres bonyodalmat okoz, főleg rossz meteorológiai viszonyok közepette.

 A munkásosztály keresi az utat ellenállása kifejezésére. Stockholmban már indult egy kampány a köztulajdonú társadalombiztosítás visszaszerzésére. Ennek a frontnak legnagyobb része számos baloldali pártból jön, de a szociáldemokratáktól is, a szakszervezetektől is, az állampolgároktól is, akiknek elegük van. Ez a front tudott nyomás gyakorolni az LO szakszervezeti tömörülés vezetésére a jelszóval: «Nemet a profitra a társadalombiztosításban!». A társadalombiztosítási rendszert alaposan megtámadták. Svédország egyike a leginkább deregularizált és liberális rendszereknek. Nemrégen egy újság beszámolt egy kutatásról kimutatva, hogy Stockholmban a 140 idősekkel foglalkozó magánvállalkozásnál 68-nak egyáltalán nem volt kollektív szerződése. A társadalombiztosítás kezelése mint politikai kérdés fog felmerülni a 2014-es választások folyamán. A felmérések szerint a svédek 80 %-a annak profittermelése ellen nyilatkozik meg. Ebben a kérdésben opponált múlt év májusában az LO kongresszusa a vezetésnek a «profit nélkül» voksával így a a kereskedelmi szakszervezet javaslatát támogatja a szociális védelem területén.

 

-         Bizonyos problémák is felmerülnek a munkásszervezetekben…

 

-         A szakszervezeti vezetés általában és a szociáldemokratáké is arra törekszik, hogy minden eszközzel megtörje ezt a kongresszusi döntést! Ugyanakkor 2012 januárjában a szocdemek «baloldala», Håkan Juholt, kénytelen volt lemondani egyéves vezetése után egy összeesküvésbe keveredése miatt. A párt jobboldala elfogadta. Enyhén ugyan, de a svéd  deregularizáció és társadalombiztosítási privatizáció ellen foglalt állást és a TSCG ellen, tehát lecserélték. Helyére Stefan Löfven érkezett, a vasasok szakszervezete elnöke, amely a legjobboldalibb Svédországban. Az ősszel a vasasok új vezetése, amely gyakran illeti kritikával a Szövetség kormányát, Svédország fellendítésére új «gazdasági tervvel» állt elő a média gúnyolódása közepette… Azon a napon, amikor Löfven lett a párt vezetője, a pártvezetés áttért Juholt álláspontjáról a TSCG favorizálására.

 

-         Milyen kampányt folytat a «Népi Mozgalom az Európai Unió ellen» ebben a helyzetben?

 

-         A TSCG ellenit! Augusztus 27-én 82 szakszervezeti és egyéb neves személyiséget gyűjtöttünk össze, akik a TSCG elleni felhívást aláírták, ezt az Aftonbladet nagy napilap közzé is tette. A főbb szakszervezetek a TSCG-t illetően kritikusak. De ezen kívül nincs vita a szerződésről, a sajtó sem beszél róla. Gösta Torstensson, aki a szakszervezeti «Nemet az EU-ra!» hálózatot gondozza és aki ott lesz Taggagonában, azért harcol, hogy a különböző szintű szakszervezetekben elérje a szerződésre mondandó kurta nemet. Már egy tucat olyan szakszervezet van, amely megtagadta a TSCG-t, a közlekedésiek, a dokkerek, az elektromos szolgálaté pl. A Balodali Párt ifjúsági szervezete szintén így tett. A Baloldalai Párt parlamenti csoportja úgyszintén a TSCG ellen nyilvánult meg.

 

–        Két hónapon belül itt a konferencia. Milyen előkészületeket folytattok?

 

–        Speciális újságot adunk ki a munkásmozgalom számára. Febr. 18-én pedig  egy  nyilvános gyűlésünk lesz a felhívás aláíróinak kezdeményezésére.

 

TUNÉZIA

 

Két évvel Ben Ali bukása után

 

Két évvel a forradalom kitörése után minden követelés aktuális.

Minden héten újabb és újabb megmozdulások. Ugyanazt az akaratot hordozzák: legyen vége az Ennahda iszlamista párt vezette koalíciós kormány a munkanélküliséget és szegénységet növelő politikájának. A politikai válság nő, a kormányzó koalíció nyilvánosan is deklarálta szétszakadását. Az Ettakatol (Demokratikus Fórum a Munkáért és Szabadságért) még a kormányzásban való részvételről való lemondást is fontolgatja. Az iszlám párt és szatellitje, Moncef Marzouki pártja megsokszorozta a találkozókat nemzeti egységkormány alkotására. A demokrácia és a munkásosztály nevében szóló Nemzeti Frontba tömörülő pártok is szkeptikusak a jövőt illetően. Szóvivőjük, a Tunéziai Munkáspárt (a volt Munkások Kommunista Pártja)  főtitkára, Hamma Hammami azt nyilatkozta: «az országot megrázó válság megoldása elkerülhetetlenül egy válságkormány létrehozásán keresztül vezet».

Közzétesszük az UGTT védelmében megjelent felhívást, melyet a Sawt Al Oummal (a tunéziai nép társadalmi és nemzeti emancipációjáért küzdő független lap) körüli aktivisták bocsátottak ki.

 

El a kezekkel FARHAT HACHED-től!

Részlet

Követeljük a bűnöző miliciák azonnali feloszlatását!

(…) Az UGTT szakszervezeti tömörülés elleni támadások jól nyomon követhetőek és programozottak. Egy év alatt a helyiségeit, forradalmi aktivistáit érő támadások megsokszorozódtak. Azok részéről, akik Tunéziát vissza akarját vezetni a forradalom előtti állapotokba, az UGTT-t is le akarják törölni a színről…

Ugyanazok, akik ma az Ennahda vezette koalíció tagjai, azt a folyamatot akarják felgyorsítani, amellyel Ben Ali országunkat kiszolgáltatta, az Európai Unióval kötött együttműködési szerződéssel szuverenitását eltörölte.

A nép nem azért távolította el Ben Alit, hogy annak gazdaságpolitikáját érintetlenül hagyja, a hallatlan munkanélküliség megmaradjon, egész régiók váljanak pusztasággá és nemzeti vállalatainkat magánkézre adják. Nincs más megoldás, mint a nemzeti szuverenitás visszahódítása, hogy a nép profitáljon saját kincseiből, hogy eltűnjenek a forradalmat előidéző okok.

Amit láthatunk ma, az viszont csak annyi, hogy az ország menetel a válság elmélyülése felé, mivel a kigazítási tervek folytatódnak, s a kormány éppen most nyitja meg a tárgyalásokat az EU-val a privilegizált partneriátusi szerződések aláírásáért.

Az UGTT aktivistái Ben Ali idejében felkeltek az EU együttműködési szerződései ellen, s most is eltökéltek nemzeti érdekeink megvédésében. Az állami beavatkozás EU-s tiltása a «szabad és korlátozatlan verseny» értelmében annyit jelent, az államnak tilos saját vállalatait támogatni, a közszolgáltatást is. A külföldi vállalatok számára szóló gazdasági hatalom pedig azt, hogy ezek teszik rá kezüket nemzeti vállalatainkra.

Az UGTT független a hatalomtól, a nép egészének érdekeit védi, ezért vált támadások és agresszió célpontjává.

Követeljük a sokasodó támadások leállítását! Követeljük a tüntetéshez, a gyűlésekhez, a szólásszabadsághoz és bármely demokratikus szervezethez való tartozáshoz fűződő jogokat. Követeljük a «forradalom védelmi ligájának» nevét viselő milíciók feloszlatását, mert a szabadság- és demokratikus jogokra ezek jelentik ma a legnagyobb veszélyt.

 

2013. jan. (32 aláírás)

 

GUADELOUPE

 

A guadeloupe-i szakszervezeti represszió ellen:

A Cicr-t, a Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottságot jan. 15-én fogadta az Igazságiügyi Minisztérium Mme Taubira miniszter tanácsosa Eric Lafontaine személyében.

 

A delegáció vázolta jövetele célját, választ kért azokra a kérdésekre, melyeket múlt év október 24-én jutatott el a minisztériumhoz a guadeloupe-i szakszervezeti aktivistákat érő üldözési hullámot illetően ismét bemutatva annak dokumentációját. A tanácsos azt nyilatkozta, hogy semmilyen új elemet nem tud bemutatni, azonban be fog számolni miniszterénél.

A delegáció megnyugvással vette szavait, de biztosította arról, hogy akcióját folytatja a több mint ezer szakszervezeti és emberjogi aktivista erejére támaszkodva.

 

 

Kapcsolat

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Az éhségmenet

 

A Munkát, kenyeret! jelszava hiába régi, ma is megállja helyét. Nem ezt és a benne elkeseredetten gyaloglók szempontjait kérdőjelezem meg, azokat minden bizonnyal segiteném is, ha lenne rá módom.

Annak megértésében segiteném őket, hogy sorsuk jobbra fordulását kitől kell és kitől nem szabad várniuk. Arra  emlékeztetnék, hogy ugyanaz az nomenklatúra, amely most krokodilkönnyeket hullat, a rendszerváltáskor gátlástalanul elprivatizált alóluk mindent, ami köz-, állami vagyon volt, a munkát biztosító ipari gyárakat, üzemeket, a mezőgazdasági szövetkezeteket elsősorban. Figyelmeztetnék arra, hogy a gazdaság a multinacionális vállalatoké lett, s ezeket szolgálják a bármilyen színűre festett kormányok, legyen az narancs- vagy szegfűszínű. Szólnék arról, ne várjanak megoldást az Európai Uniótól, annak csak az a célja, hogy olcsó munkaerőt biztosítson nyomorgó «tartaléksereggel» - ahogy minden tagország példája ezt bizonyítja. Megkérdezném tőlük, tudják-e, hogy milyen erők segitették elő, hogy kialakulhasson a három-négymilliós szegénység; melyik erőnek volt arra 12 éve, hogy megakadályozza a menetelők nyomorának kialakulását. Megkérném őket, gondolkodjanak el azon, az őket gyámolító szervezet kiket képvisel. Feltenném a kérdést, ha a kétharmados-kormányt újra az előző követi, van-e akár halvány remény is arra, hogy helyzetükben változás álljon be. Elég lenne-e havi 60 ezer egy-egy család megélhetésére? S még ha ígéretet kapnának is minderre, gyerekeik, unokák számára lenne-e jövőkép? Tanulhatnak-e, lesz-e majd állásuk, tisztes bérük, meg tudnak-e majd élni, lakást venni? És azok, akiknek ma még van munkahelyük, biztosak lehetnek-e a holnapokban? Lesz-e közkórház a betegek gyógyitásához és szociális ellátás öregkorukra? Abban az Európában, azon a Magyarországon, ahol a bérek egyre alacsonyabbak, a munkanélküliség és a szegénység növekszik, a közszolgáltatásokat megszüntetik, a költségvetéseket lefaragják a mindenekfölötti «adósságfizetés» ürügyén – de spekulánsok, a bankok bevétele szüntelenül emelkedik?

Ha egy jóérzésű ember találkozik egy koldussal, ad neki, még akkor is, ha tudja, ezzel csak pillanatnyilag segít egy kicsit rajta. A még jobb érzésű ennél többet akar, rendszeres étkezést, lakhatást a koldus számára. Az igazán jobbérzésű ember pedig azt az állapotot akarja megszüntetni, amely a koldussorsot előidézi.  

30 ezren tiltakoztak Londonban kórházi sürgősségi osztály és szülőtthon bezárása ellen

 

 

 

Lewisham, London egyik negyedének, az ország egyik legnagyobb kórházáról van szó.

A tüntetésre azon kormányzati bejelentést követően került sor, melyben a kórházi egészségügyi szolgáltatásokat csökkentenék mindössze a legsürgősebb esetek ellátását és szülésznői csapatot hagyva meg. A bezárás tervének hivatalos célja annak az adósság okozta résnek betömése, amely nem is kórházé, hanem a kórházigazgatási szervezeté.  

«A döntés értelmetlen és megfontolatlan», jelentette ki Louise Irvine általános orvos, a «Mentsük meg Lawisham kórházát» bizottság elnöke.

«Nincsen HA, nincsen DE, csak MEGSZORÍTÁSOK vannak» - skandálta a tömeg David Cameron kormányának ellenreformjai ellen, melyek az egészségügyi kiadásokat csökkentik a brüsszeli diktátumok keretében. Kórházi dolgozók, páciensek és egész családok tüntettek együtt ilyen transzparensekkel: «Semmi megnyirbálást!»,  «Itt születtem a lewishami kórházban», «A lewishami kórházban mentették meg az életemet!».

 

Ha a kormány a programot végigviszi, London dél-keleti részének  750.000 lakosa meg kell elégedjen egyetlen sürgősségi osztállyal. «Ha itt egy jó kórházat be mernek zárni, akkor bárhol megtehetik az országban», méltatlakodik egy kórházi orvos. Az egészségügyi miniszter, Jeremy Hunt febr. 1-én kell döntsön a kérdésben.

Kína-levél 393. sz., 2013.jan.15.

 

Sztrájk a cenzúra ellen. A «Nanfang Zhoumo» egy megbecsült kantoni hetilap, az ország nagyvárosaiban is terjesztik, a «Nanfang Ribao», gazdag guangdongi tartományban a Kommunista Párt hivatalos orgánumának csatolmányaként szintén. Újévi szerkesztőségi cikkét a politikai reformoknak és egy olyan alkotmánynak szentelte, amely az állampolgári jogokat tiszteletben tartja, de a propagandaintézmények  megcenzúrázták és módosították a KP dicsőítésére, mondják. A szembeszökő cenzúra hatására, amelynek szerzője a Xinhua, a hivatalos ügynökség volt igazgatója, az újságírók sztrájk mellett döntöttek. Az őket támogató tüntetések mellett a KP-t támogató tüntetések is zajlottak. Egyik oldalon ilyen transzparens: «A szólásszabadság nem bűncselekmény!», a másikon Mao Cetung portréjával: «Csukják be ezt az áruló újságot!». A rendőrség egyiket sem tiltotta be. Meg kell mondani, hogy a tartomány új kommunista főtitkára, Hu Chunhua (akit Hu Jintao protezsáltjaként és a jövő nagy vezetőjeként szokták bemutatni) kényes feladattal talája magát szembe.

«Lavinaeffektus?»  Jan. 7-én a «Global Times», a kommunista párt másik napilapja is egy szerkesztőségi cikket hozott le, ezt is átvették azonnal más újságok,  amely azokat a zavarkeltőket korbácsolja szavakkal, akik a cenzúrát nem fogadják el. De a «Beijing News», az egyik legnagyobb pekingi lap nem engedelmeskedik az ukáznak. Még akkor is, amikor megfenyegettték, utolsó oldalán megjelentette a híres szerkeszőségi cikk egyharmadát («The Financial Times», jan.9.).

A kantoni «Nanfang Zhoumo» sztrájkjának másnapján tárgyalások kezdődtek, az újságírók úgy döntöttek, felveszik a munkát avval a feltétellel, hogy a propagandaszervek nem avatkoznak bele a cikkekbe, a sztrájkolókat pedig nem éri megtorlás. Bele kellett egyezni, nehogy lavina induljon...

Munkatáborok: a döntés felfüggesztve. Meng Jianzhu, a kínai kommunista párt politikai és igazságügyi bizottságának vezetője azt nyilatkozta a «törvény és rend» címet viselő munkakonferencián, hogy «ha a népi (ország-) gyűlés  jóváhagyja, véget fog vetni a munka általi újjánevelés rendszerének». A «Törvénylap», az igazságügyi minisztérium orgánuma közölte a «South China Morning Post» jan.8-i számában a konferencia egyik résztvevőjének beszámolója alapján, később pedig a hivatalos kínai tévé blogja. Ezután a bejelentés hirtelen eltűnt és a Xinhua hivatalos ügynökség jan. 8-án pontosított, «a kormány 2013-ban meg fogja reformálni a munka általi átnevelés rendszerét» – ami nem jelenti persze azt, «véget vet neki »…

Nagybefektetések és dolgozói jogok. A kínai gazdaság lelassult. 2012-ben 7,8 %-os volt a GDP-ben kifejezett fejlődése a 2011-es  9,3 %-os és a 2010-es 10,4 %-kal szemben. 1999 óta ez a legalacsonyabb. A fejlődéshez munkahelyek is kellenek, ebben a hatalmas országban minden évben 11-12 millió munkahelyet kell létrehozni. A kormány új nagyvárosi infrastrukturális projekteket jelentett be néhány hónapja, vasútépítéseket,  25 új metróvonal építését, kikötőket, utakat, víztisztító telepeket.  Mindehhez az állami és magánvállalatokhoz fordul munkaerőért, de utóbbi jogait ritkán respektálják: bérfizetésük késedelmes, túlóráikat nem fizetik, szociális háló nincs vagy hiányos, tömegesen alkalmazzák őket a munkáltatói terhek elkerülése végett munkakihelyezőkön keresztül, számos esetben a munkajogokat megsértve. Nem segít az  X-dik hivatalos nyilatkozat sem ezügyben… Inkább csak arról van szó: takargassuk szennyesünket. Dolgozók százmilliói húzzák Kína gazdagodásának szekerét  és kerékkötőkként vannak számítva.

Mivel foglalkoznak a «reformisták»? A «Charte 08» – amelynek politikai programjáért leghíresebb kezdeményezője, a  Nobel-díjas Liu Xiaobo 11 év börtönt kapott – egész sorozat szabadságjogot sorol fel,  és a gazdaság teljes privatizációját, de egy szó nem sok, annyit sem a hatalmon lévő munkások jogairól, arról, hogy szabadon szerveződhessenek szakszervezeteikben érdekeik védelmére. A nemrég publikált 72-ek petíciójában szintén a szólásszabadságról prédikálnak, a piacgazdaság elmélyítéséről - de itt sincs egy szó sem a dolgozók szabad szövetkezéséről. Mégiscsak furcsa nagy hallgatásuk… Igaz azonban, hogy sokuk pártkáder … Azt mondják, néhány hónap óta  a közepes és magasabb rangú káderektől kéretik Toqueville az «Ancien rezsim és a forradalom» politikai esszéjének újraolvasását, mleyben a szerző elemzi a különféle társadalmi osztályok közötti konfliktusokat a nagy francia forradalom előtt…

 

«A dolgozókat késedelem nélkül kell fizetni» (egy X-dik hivatalos személy X–dik deklarációja) Ez a hivatalos «China Daily» (jan.5.) cikkének címe, aki Qiu Xiaoping munkaügyi és társadalombiztosítási miniszterhelyettes szavait  idézi.

Az építőipari migráns dolgozókat érinti leginkább a munka ki nem fizetésének jelensége. De muszáj őket fizetni, ha munkaszerződésük sincs?

A pekingi egyetem jelentése kiemeli, hogy a fővárosban csak 33 %-uk rendelkezik szerződéssel. Zou Zhen, a hivatalos szakszervezet, az ACFTU felelőse azt mondta egy sajtókonferencián, hogy «dolgozni kell azon, a dolgozóknak legyen szerződésük». Milyen rendes ember! Öt évvel a munkaszerződésről szóló törvény életbelépte után! Ez a törvény írja elő, hogy a munkáltatónak havonta kell fizetni munkásait, akkor is, ha a munkálatokat alvállalkozó végzi. Pláne, hogy a kihelyező ügynökségek egy újabb közbenső lépcsőt hoztak létre. Az ACFTU pontosította azon dolgozók  számát, akiknek 2010-ben muszáj volt a vállalatok óhajából a munkakihelyezőkön átmenni : 60 millió, vagyis a városi dolgozók 20 %a!  Egy parlamenti bizottságnak meg is kellett vizsgálnia. De azóta sem változott semmi …

Nyilvánvaló, a szakszervezeti vezető Zou Zhen jól őrzi arcát a vállalatok bizalmát élvező munkakihelyezők előtt, melyek szaporodnak, mint a gomba. Csak Sanghajban 2011-ben ezren voltak és 40 ezer vállalatot szolgáltak ki. És ez csak a hivatalos ACFTU jelentése, amely intézményesen a Kommunista Párt politikáját védi … «Túlnyomó többségüket a Munkaügyi és Társadalombiztosítási Minisztérium személyzetének családtagjai és barátai  igazgatják, akik így meg tudják ítélni tevékenységüket”, erősíti meg  Wang Zhenlin,a minisztérium egyik igazgatója («Jinani Napilap», 2011.febr.28.).

Eképpen maga a minisztérium, a munkaügyi törvények végrehajtásával, ellenőrzésével megbízott, amelynek saját tagjait és azok „csókosait” kellene büntetni visszaélés esetén...

Pontosan tudják a dolgozók, ezért kezdik az ügyeket saját kezükbe venni …

Sztrájk egy Foxconn-üzemben. Ezúttal Fengchengben  (Jiangxi tartományban) jan. 10-én béremelésért és «méltóságuk tiszteletben tartásáért». A «nagy multik», az Apple, Dell, Sony, Nokia, stb. beszállítója ezen a napon találta magát szembe mintegy ezer, többségében munkás dolgozóval. Nosza, a kommandósok is megjelentek vegzálni a tüntetőket. Az átlag bér 1300 yüan (kb. 140€), de ezt meg lehet duplázni csúcsidőben: napi 12 órával és havi 26 napos munkabeosztásban. 2013-ban szakszervezeti választások lesznek a Foxconn-nál…

Újságírók magukon kívül. A kínai hatóságok jan. 4-én bezáták minden magyarázat nélkül a «Yanhuang Chunqiu» internetes lapot. Valószínűleg egy politikai modellváltozást érintő cikk verte ki a biztosítékot. A lap a régi kínai reformista vezetőktől  idézett, mondja a Reuters.

Egyébként pedig Chris Buckley, aki a Reuters ügynökség levelezője volt sokáig Kínában, most pedig a «New York Times» újságírója, el kellett hagyja az országot dec. 31-én, a hatóságok hiányos adminisztratív lépésekre hivatkozva.  Philip Pan, a «New York Times» irodájának új főnöke  is még mindig várja márciusban benyújtott vízumkérelmére a választ...  Időközben az újság publikált egy cikket az új miniszterelnök,  Wen Jiabao családja vagyonáról!

2012-ben emelkedtek a bérek. A Statisztikai Hivatal jelentette be : a városi dolgozóké 12,5%-kal, a vidékieké 16,3%, s mindez az inflációt (2,6%) leszámítva. Ami a migráns dolgozókat érinti, bérük (már ha kifizetik !) 11,8%-kal emelkedik elérve így a 2290 yüanos átlagot (kb.250€) – amibe a nagyszámú túlóradíjak is beszámíttatnak, mivel a minimálbérek csak 1000 – 1500 yüanosak  (110 - 170€).