Nemzetközi információk
Dolgozók
és Népek Nemzetközi Egyetértése
107. sz. (476) – 2013. janv. 11.
MALI
Két cikk, megjelentek a Fraternité, a Parti des travailleurs d’Algérie (Algériai
Dolgozók Pártja) lapjában, 2012.dec.
Interjú Sissiko
Cheick Oumarral, az Afrikai Szolidaritás a Demokráciáért és Függetlenségért
szervezet (Sadi) elnökével
A háborús gépezet mögött…“kolosszális érdekek”
–
A Malival szembeni katonai
intervenció fenyegetése kapcsán tudna-e adni számunkra információkat a
politikai fejleményekről?
Mali azonban a líbiai
NATO-beavatkozás közvetlen áldozata. Rögtön Kadhafi rendszere bukása után állig
felfegyverzett emberek szelték át a nagy sivatagot – az amerikai szatellitek
előtt persze láthatóan – és Mali északi részébe hatolva meghódították azt.
A mali reguláris hadsereg villámgyors veresége azzal
magyarázható egyrészt, hogy felszerelése szinte nevetséges, másrészt pedig az
ide érkezett különböző csoportok logisztikailag sokkal jobban
ellátottak, fegyveres
arzenáljukat pedig megerősítették
Líbiából.
A jelenlegi kaotikus helyzetet kihasználják a
nagyhatalmak kormányai, hogy olyan vezetőket állítsanak Mali
élére, akik engedékenyek velük szemben, s az idegen érdekeknek megfelelő
politikát folytatnak.
A miniszterelnök, akit pedig dec. 12-én a katonák
állítottak félre, az idegen katonai beavatkozás elősegítésén
munkálkodott. Ez az
oka, hogy Mali lakossága egyáltalán nem reagált elmozdítása
hírére. Mi a helyzet
megoldása érdekében párbeszédet szeretnénk, ebbe bevonnánk az összes erőt.
A területi integritás és a külső beavatkozás
megakadályozása az a két legfontosabb pont, amely Mali lakosait egy táborba
gyűjti. A mostani gondok megoldása nélkül a választások sem jelentenek
megoldást. Egyébként a volt elnök, Amadou Toumani Touré egy harmadik mandátumot
is szeretne (az alkotmány csak kettőt tesz lehetővé), holott az ország
szétszakadt és pontosan ez a szándéka provokálta ki a múlt év március 22-én a
katonai fellépést is.
Azóta az események felgyorsultak, jelesen az
MNLA-val (Azawed Felszabadítási
Nemzeti Mozgalma), melyet Franciaország támogatott politikailag és pénzügyileg,
mely kihirdette az ország északi részének függetlenségét, vagyis felosztotta
Malit. A nyugati hatalmak manipulálnak és országunkat csakúgy, mint a
Száhel-övezetet akarják feldarabolni.
A terrorista csapatok megszaporodása, a minden típusú
csempészet és a
drogkereskedelem, ez az északi részben a legalapvetőbb tevékenység. Ez az
1994-es egyezmény következménye, amely északra szimbolikus katonai jelenlétet
írt elő. Ez az a szervezett káosz, amelyet ma a háborús gépezet beindításának
igazolására használnak fel.
A sajtó hallgat arról, hogy kolosszális stratégiai
érdekek forognak kockán Mali eme nagy térségében. Kőolaj, uránium, óriási
földalatti vízkészletek,
művelhető földek, stb. .. s minderre a francia, katari, amerikai
multinacionális vállalatok akarják kezüket rátenni. Ne felejtsük el a Tassalit
síkságot sem (Kidal mellett), amelyet az amerikaiak és franciák akarnak
hatalmas légibázissá alakítani és innen ellenőrizni az egész Száhelt, a
Mediterránumot, a Vörös tengert. Ez a bázis fogadhatná a nagy hadigépeket, s
ezen felül megtámadhatatlan, mivel sivatag veszi közül.
Egyébként is alá kell húzni azt a szélsőségesen
káros szerepet, amelyet Katar játszik a a különféle iszlám csoportok finanszírozásával és felfegyverzésével.
Katar tisztán alvállakozó az imperializmus afrikai és közel-keleti
politikájában. Ahogyan Líbiában is, a nemhivatalos információk alátámasztják a
munltinacionális vállalatok és Katar közötti titkos egyezségeket, amik
Észak-Mali olajmezőire
vonatkoznak. A humanitárius segítséget közvetlenül az azt küldő országok irányítják és a hatóságok nem is tudják,
hogy valójában kikhez jut el; reális tényeken alapszik, hogy fegyverszállítmányok
találhatók azokban a csomagokban, melyeknek élelmiszert kellene tartalmazniuk.
Pontosan ellenkezőleg azzal, mint amit a sajtó akar
elhitetni, a mali nép tömegesen és többször is mobilizálódott a háború ellen.
Elutasítja a Cédéao
(Nyugat-Afrikai Államok
Gazdasági Közössége) francia befolyás alatt maradását, és azt, hogy nemzeti
szuverenitását elvegye. Ez a népi megmozdulás akadályozta meg Alassane Ouattara
Bamakóba jöttét, aki a külföldi katonai beavatkozást igazoló «legitim» hatalom
berendezkedését akarta segíteni.
–
Ön szerint, mi lesz a megoldás?
Mivel a térség minden országa érintett a jelenlegi
fejleményekben, az kell, hogy a népek közötti szolidaritás kifejezésre jusson,
az itteni politikai és szakszervezeti erők egyesülhessenek segíteni
a szervezést egymás országainak védelme érdekében.
–
Ismét és sürgősséggel kell
tartani egy tanácskozást a háborús megszállás és a rablás ellen. Mi a véleménye
erről?
Algírba most azért jöttem, hogy kifejezetten a PT
képviselőivel találkozzam, akik minden eszközzel igyekeznek megakadályozni a
háborút országomban. Ahhoz, hogy a nemzeteket megőrizzük és lehetővé tegyük a
népek, a dolgozók és a fiatalok számára, hogy mindenki megélhessen saját
országa természeti és emberi kincseiből, egymást
kell segítenünk.
Pártunk, a Sadi minden energiáját abba fekteti, hogy
a 2011 decemberi sürgősséggel megejtett tanácskozás második részét előkészítse.
Hazám szakszervezeteivel együtt tesszük, informáljuk
partnereinket, az Alliance des partis de gauche africaine-t (Alnef, Baloldali
Afrikai Pártok Szövetsége), hogy háborúellenes harcunkban a széles részvétel
nyomjon a latban.
R. Y. T.
2 –A beavatkozás tengelyében: Algéria
Dec. 19-20-i algíri látogatása alatt a francia elnök
François Hollande sajtókonferencián nyilatkozta, hogy volt «közeledés Algéria és Franciaország között» Mali kérdésében, pontosítva,
hogy «politikai megoldást favorizál a
terroristákkal minden kapcsolatot megszakító tuareg
felkelőkkel folytatott párbeszéd révén» (L’Expression,
dec. 23.). De másnap az előző napon kijelentettekkel teljes ellentmondásban a
Tlemcen egyetemen üdvözölte a Biztonsági Tanács 2085-ös határozatát, amely
engedélyezi, hogy afrikai vezetéssel nemzetközi haderő (kezdetben egy évre)
csatarendbe álljon.
A 2085-ös határozat nem rögzít időpontot
a katonai támadás kezdetére Maliban, a francia védelmi miniszter, Jean-Yves le Drian «nem tart az ENSZ-határozat határidejétől»,
jelentette ki egy újságnak és a Le
Courrier d’Algérie dec.25-i számában hozzátette: «a katonai beavatkozásra 2013 első
félévében fog sor kerülni. Jelenleg nincs mód a politikai rendezésre»
Maliban. Az USA már az elején kifejezte kétkedését az azonnali katonai
intervencióról – elvetve a Cédéao által támogatott francia tervet. Susan Rice utóbbit így
minősítette: «
it’s crap » («sz..r»).
Laurent Fabius francia védelmi miniszter szerint az
amerikai politikusoknál alapjában két elemet kell tekintetbe venni. «Az első, hogy ez pénzbe fog kerülni, és
nehéz a Kongresszust rábírni,
hogy adjon rá. A második érv, hogy a beavatkozás erős
katonai támogatást igényel», amikor
«terroristákkal kell ütközni» (Le Temps
d’Algérie, dec. 18.). Az amerikai külügyminisztérium afrikai felelőse, Johnnie
Carson, úgy ítélte, hogy a
Cédéao (Franciaország által kidolgozva) «nem
felel meg több alapvető kérdésnek», közöttük pl. «a mali és nemzetközi erők kapacitását a misszió teljesítésére» és költségeit «legalább 200 millió euróra» becsülte.
Ha a 2085-ös határozat, pontosabban az USA kizárja
az katonai azonnali beavatkozást Maliban, „az azért van,
mert számít Algéria
részvételére benne. Pedig, ha Algéria harcol is a dzsihádisták ellen,
elképzelhetetlen, hogy egy belső konfliktusba beleártsa magát” (Le Quotidien d’Oran, dec. 25.) «A
franciák nem akarnak az első vonalban szerepelni, mielőtt eldöntik, hogy
odamennek», teszi hozzá.
A legnagyobb imperialista hatalmak, az USA és
Franciaország saját belső
politikai következményei miatt és megfelelő ürügy nélkül haboznak, talán a
dezintegrációs száheli háború nem holnap következik be.
Hamid
B.
NÉMETORSZÁG
A
SoPoDe, a «Független Munkáspolitikáért, Társadalmi Egységért» újságban
megjelent cikk (összefoglaló)
A dolgozók és szervezeteik egysége a harcban
Dec. 10-én az Opel főnöke, Thomas Sedran
bejelentette a bochumi Opel dolgozónak, hogy trösztje, az amerikai General
Motors (GM) leállítja 2016 augusztusában az itteni termelést és bezárja az
üzemet, mivel
«Európában túlteng a kapacitás». A GM ismét egy olyan országban játsza ki
kártyáit, melyben úgymond «magas a bérszínvonal», így nem „versenyképes” az
alacsonyabb bérű országokkal.
Közvetlenül 3 400 kollégát érint a döntés, velük
együtt pedig a térségben 40 000 munkahelyet. Érinti a
Ruhr-vidéki acélipart, ahol a már mai 10 %-ról 12-14 %-ra nő a munkanélküliség.
A Merkel-kormány elutasít bármiféle
állami beavatkozást az Opel munkásainak védelmében. Az SPD vezetői
„sajnálatukat” fejezik ki, az Opelhez és a GM-hez felhívást intéztek, hogy azok
az üzem bezárását „társadalmilag elfogadható mértékűvé” tegyék.
Mielőtt villámgyorsan megfutamodott Sedran (az Opel
főnöke), az összegyűlt munkások előtt cinikusan azt javasolta, hogy miután
leáll a termelés Bochumban, legyen abból logisztikai telep és alkatrészgyártó.
Steinbrück, az SPD jelöltjeként azt merészelte ajánlani még az üzemi
bizottságnak és az IG Metall-nak is: «Fenn
kell tartani az autógyártás leállása után is a telepet, én azt várom az Opel és
az GM vezetésétől, hogy az IG Metall-lal és az üzemi bizottsággal olyan
megoldást találjanak, mely a csökkentendő személyzeti létszámnak szociálisan
elviselhető «száraz» elbocsátás nélkül.»
Ennek a jelöltnek szeretne a DGB vezetése támogatást
nyújtani, átadni követeléseit a «politikai változások» reményében a 2013-as
választásokon?
A GM és Sedran szerint az üzembezárás az IG
Metall-lal és az üzemi bizottsággal folytatott hathavi tárgyalások utáni
eredmény. Voltak már többször is tárgyalások, igaz. Az eredménye is mindig
ugyanaz volt: bérveszteség a munkásoknak, a prekaritásos munka kiterjesztése,
munkahelyek megszüntetése – az Opelnél Németországban 26 ezerről 21 ezerre
csökkent az utóbbi években a létszám, az Opel-Bochumnál ezerötszáz kollégát
bocsátottak el.
Az utolsó tárgyalásokon is erről volt szó, úgy bevezetve,
hogy áldozatot kell hozni azért, fennmaradjon az üzem. A GM döntött arról, hogy
bezár, megzavarva az IG Metall számításait.
A vállalatvezetés, vállalati bizottság és
szakszervezet közötti ilyenféle tárgyalások – szakszervezeti sztrájkjog nélkül
– nem valódi tárgyalások, nincs egyenlőség az ellenfelek között, így a
szakszervezet „kollektív koldulásra” ítéltetik és persze eredményei is eképpen alakulnak. A
szakszervezetekben fel is erősödött az ez elleni «hogyan cselekvés» kérdése és
a sztrájkjog követelése.
Knut Giesler, az IG Metall felelőse úgy jellemzi a
bezárást, mint háborút a dolgozók ellen és követeli a gyártás folytatását. «Az IG Metall nem fogadja el a bochumi üzem
bezárását’», mondja az IG Metall vezetője, B. Huber is: «Ha az Opel fenntartja az összes munkahely
megszüntetését, ez nyílt háborút jelent ellenünk.» Belenyugszik ezzel abba,
hogy a gyártás végetér Bochumban? Alkatrészgyártóként funkcionálva
Mindenesetre Huber folytatja a «tárgyalásokra»
hivatkozást, reklamálja az elfogadható megoldást, az elbocsátások mellőzését az
összes német Opelnál és fejlesztési tervet ezek számára.
2004-ben a Bochum munkásai spontán sztrájkot
folytattak az akkori elbocsátások ellen. Most, a bezárás bejelentése után
többszáz kollégánk felfüggesztette a munkát néhány órára. Minden munkás
szeretné megvédeni munkahelyét, az összes munkatársa munkahelyét. Megkérdezve
egyikőjüket az esetleges sztrájkról, így felelt: «Mindenestere a szakszervezetek támasza nélkül semmi sem történik.»
Szükségünk van a szakszervezetekre. Szükségünk van
az általuk megszerezett egységre Bochumban és az összes német Opelnél, a közös
követelések alapján, az üzemek és a munkahelyek védelméért. A dolgozókkal folytatott beszélgetések
alapján a munkásoknak sürgős segítségre van szükségük. Csak egy egyesült sztrájk vezethet
eredményre, mégpedig az összes Opel-üzemben a GM destruktív tervei ellen. Dolgozók,
szakszervezeti tagok, politikai aktivisták fordultak ennek érdekében a dolgozók
szervezeteihez. Mozduljon meg minden Opel-munkás és a lakosság, tüntessen
Berlinben vagy Düsseldorfban, hogy a szövetségi kormány intézkedjen, helyezze
védelme alá az Opel-üzemeket és garantálja megtartásukat,
Ez jelentene politikai változást. Ehhez pedig más út
nem vezet, mint a dolgozók és szervezeteik egysége a szervezett harcban.
A kérdés az, el tudjuk-e érni az elbocsátásokkal, a deregularizációval, a prekaritással való szakítást és az úgynevezett versenyképességgel szemben csakúgy, mint az európai szerződésekben előírt adósságcsökkentési diktátumok ellen. Ez lesz központi témánk a jan. 26-i berlini országos munkásértekezletünkön.
DÁNIA
Dániai társaink
levele felkészülésükről a tarragonai európai munkástalálkozóra (helye:
Spanyolország, márc. 16-17.)
2012.dec.19.
Tudósítunk
benneteket, hogy támogatjuk a tarragonai munkástalákozó gondolatát javaslatotok
alapján. Az
általaltok felsorolt tényeket túlságosan is jól ismerjük: az Európai Unió
általánossá vált agresszív fellépését a munkás- és szakszervezeti jogok ellen, a
társadalombiztosítási rendszerekkel és a demokráciával szemben; mindez napirenden szerepel
Dániában is. Febr. 16-án országos gyűlést tartunk Koppenhágában a tarragonai
felkészülés jegyében. Ennek eredményét el fogjuk küldeni Nektek, valamint a
küldendő delegáció összetételéről is számot adunk.
Kim BILFELDT (BJMF elnöke); Per SORENSEN, szakszervezeti felelős, Koppenhága; Brian OLSEN, kőműves, Aalborg; Kim HOLM, fémmunkás szakszervezeti
felelős, Horsens; Anton SCHOU, európai
unió elleni népi mozgalom, Aalborg.
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G
82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470
Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.