Káosz

…avagy hová vezetnek a költségvetési megszorítások, a «jóléti társadalom lebontása», az «olcsóbb állam», a szolgáltatások csökkentése….

Egészségügy

Az ellátókapacitások újraosztásánál betarthatatlan szempontnak bizonyult, amit a törvény előír, hogy „legalább az alapszakmákban ellátást nyújtó járóbeteg-szakellátó intézmény elvi elérhetősége 30 percnél kevesebb legyen”. Az ÁNTSZ munkaasztalán közelinek tűnő pilisvörösvári rendelőt a solymáriak felének több mint egy órába telik tömegközlekedéssel elérni, de a II. kerületiek egy része sem jut ennél előbb a Duna túlpartjára, a Péterfy Sándor utcába, ahová fizioterápiás kezelésre utalják be. Ugyanide küldik például a leányfalui lakosokat is, noha a szomszédos Szentendrén, az uniós pénzből felújított szakrendelőben is van ilyen gyógyszolgáltatás. Feltehetően a XII. kerületi kismamák is megdöbbennek, hogy az érdi rendelőbe kell utazniuk ultrahangos ellenőrzésre. Arra sem kínálkozik elfogadható magyarázat, hogy például a Veszprém megyei Litérről miért kell pszichoterápiára vagy gasztroenterológiai ultrahangvizsgálatra a fővárosba utazni, oda-vissza hat órát töltve buszon-vonaton.

S az önkormányzatok?

Igen nehéz helyzetbe kerültek az önkormányzatok a 2013-as központi költségvetéssel. Mínuszos helyi költségvetést nem lehet tervezni, eközben pedig jókora összegeket vonnak el az önkormányzatoktól (Mátraverebély községe például a tavalyi összeg kevesebb mint feléből gazdálkodhat idén). Az elmúlt évek folyamatos megszorításai után mobilizálható vagyonuk már szinte nem is maradt, így számos helyen a felelősségteljes tervezés helyett nem marad más hátra, mint játék a számokkal, ami főként a várható bevételek túltervezését jelenti. A kieső állami forintokat a települések másfelől igyekeznek több forrásból is betömni, ennek egyik eleme az építményadó (és telekadó), melynek maximális mértéke 1700 Ft/négyzetméter lehet (a telekadó maximális mértékét továbbra is a helyiadó-törvény szabályozza).