Nemzetközi információk

 

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

104. sz. (473) –2012. dec. 14.

 

 

Portugália

 

A dokkmunkások sztrájkjának harmadik hónapja

 

Lisszabon, Aveiro, Figueira da Foz és Setubal kikötőmunkásai harmadik hónapja sztrájkolnak. Kollektív szerződéseiket akarják megvédeni, a munkanélküliséget és a prekaritást akarják elkerülni.

A Lisszaboni Kikötőmunkás Szakszervezet vezetői, akik aláírták az európai munkáskonferencia megtartására szóló felhívást (márc. 15-17 között Spanyolországban kerül rá sor) Carmelinda Pereira (a POUS, a Szocialista Egység Munkáspárt aktivistája, az Egyetértés tagja, a Szocialista Aktivista újság szerkesztője) kérdéseire válaszolnak.

 

 

Három hónapja sztrájkoltok. Azt mondjátok, ez a harc része a portugál nép küzdelmének. Mit értetek ez alatt?

 

Vitor Dias, a Lisszaboni Kikötőmunkás Szakszervezet elnöke: a tőke és a munkásosztály közötti küzdelem részesei a kikötőmunkások. Jogainkat, garanciáinkat védjük, és elutasítjuk a számunkra kimért kétes és ingatag  helyzetet. Országunk állampolgárainak óriási többsége a mienkhez hasonló problémákkal küzd, sokan már hozzászokva «meghajolnak», mi állva maradtunk. Olyan pólust jelentünk, amelyben más szektorok szakszervezetei is jelen vannak. Ha mi nem küzdünk és nem állunk ellent, akkor elveszünk; ha mi lehetünk egy új gyűjtőmozgalom embriója, azt elfogadjuk.

 

Joao Alves, a szakszervezet nemzetközi kapcsolatokért felelőse: a mi szakszervezetünk mindig egy kicsit elszigeteltnek számított, most pedig sokan számítanak ránk a szakszervezeti mozgalomban, az ellenállásunkra. Azt gondolom, az egész szakszervezeti mozgalomnak meg kell újulnia, olyan szintet kell elérnie, ahol mindenki érzi saját felelősségét – ahelyett, hogy a vezetésről gondolná, hogy az majd mindent megold. Meg kell vitatnunk, milyen jövőt akarunk, mi a szakszervezetek célja Portugáliában és a világon. A jelenlegi társadalomban nincs munkahely mindenki számára. Hogyan szervezzük meg akkor a társadalmat? Fogadjuk el azt, amit mondanak nekünk, hogy könyörületességből kell éljünk? Ezt nem, nem fogadjuk el a munkanélküliséget, akármilyen korú dolgozóról is legyen szó. Az UGT és a CGTP (a két nagy tömörülés) felelőssége, hogy megszervezzük magunkat. A szolidaritás, az egymás támogatásának formáit meg kell találnunk, bizonyos feladatokat át kell adnunk munkanélküli társainknak, pl. a nov. 14-i általános sztrájk plakátjait a munkanélküli dolgozók helyezték ki. Keresni kell, meg kell találni a támogatás módozatait. A legidősebbeknek is annyival tartozunk! A mi szakszervezetünk létrehozott egy egyesületet, amely nyugdíjkiegészítést fizet – ha ez nem is túl sok – a rendkívül alacsony nyugdíjú dokkereknek.

Egy banki dolgozó kérte, hogy informáljam arról, hogyan lehet sztrájkalapot létrehozni. Egyszerű, csak annyi kell, hogy egyik szakszervezet ilyen alapjára átutalja. Ebből álljuk a bírósági eljárások költségeit is. Annak idején nagyapáink jól felfogták, hogy ez az egyetlen út és létrehozták ezeket a szolidaritási módokat. Ezeket gyűjtöttük akkor, amikor nyugalom volt, ezeket pedig felhasználjuk most. Társaink nagyon jól tudják, de azt is, hogy ezzel még a győzelem egyáltalán nincs garantálva. Ha nem akarunk áldozatok lenni, nekünk ellenhatalmat kell képeznünk.

 

Aláírtátok a nemzetközi munkástanácskozás felhívását.

 

Joao Alves: mivel ez a konferencia nagyon fontos állomás lehet! Ma a világ és a kizsákmányolás is globalizált. A dolgozók elleni hatalom óriási. Nemzetközi válasz kell erre. Világszintű szakszervezeti mozgalom tagjai vagyunk, ki kell dolgozni tehát egy nemzetközi platformot az európai munka-deregularizáció ellen.

 

A kormány egy olyan törvényt szavaztatott meg, amely intézményesíti a kikötői dolgozók elleni offenzívát. Ezt ti alkotmányellenesnek ítélitek.

 

Vitor Dias: pontosan, mivelhogy megszünteti a munkavállalók szervezeteinek tárgyalási jogát, kiszolgáltatja őket a munkáltatóknak. A kommunista párt, a baloldali blokk és a zöldek támogatnak bennünket, de képviselőik nincsenek elegen. Az ILO-nak is jelentettük, mivel ellentétes a 137-es konvencióval is, amelyet Portugália aláírt. Persze, nem csak Portugáliát sérti ez a támadás. Az Európai Bizottság célja, amelyet már eddig is többször megpróbált, a kikötők prekarizálása, de eddig meghátrálásra késztettük egész Európában. Most viszont a portugál és görög helyzetből profitálva ránk akarja kényszeríteni direktíváit, hogy precedenset teremtsen más országok számára is. Ehhez jön hozzá a kormány szándéka a sztrájkjog letörése érdekében. Ahogy kijelentették, a szakszervezetek hatalmát akarják megszüntetni…

 

Franciaország

 

A Parti ouvrier indépendant (POI) országos irodája

2012. dec. 8.

 

 

A 4.nyílt  kongresszus előkészületei jegyében:

 

- dec.1-én több, mint 500 küldött országos értekezlete az egység és ellenállás érdekében.

 

- néhány nappal korábban a Gérard Schivardi vezette önkormányzati képviselők és polgármesterek mozgalma tiltakozott a miniszternél követelve a települések szabad egyesülési és szétválási jogának helyreállítását.

 

Az értekezlet állást foglalt a trojka a szocialista-zöld kormány, a Balodali Front által is támogatott politikája ellen, amely a florange-i Mittallal a gyalázatos dolgozóellenes megegyezéssel végződött. A versenyképességi paktum nevében a kormány a «történelmi kompromisszum» jegyében a munkásszervezeteket be akarja vonni a munkásosztály jogai, vívmányai és garanciái megszüntetésébe.

 

A képviselők kezdeményezése pedig a területi reform ellen irányul, ennek keretében hívják a többi régiót is a Köztársaság egysége és oszthatatlansága fenntartásáért. Olyan folyamatot akarnak elindítani, melyben minden jog, garancia visszáll a területi reform nevében véghezvitt szolgáltatások (iskolák, egyetemek, munkatörvénykönyv, stb.) diszlokációja elsöprése után.

 

 

                                                                   Spanyolország

 

Hová tart a Renault társadalmi egyezsége?

 

A vállalatok és a szakszervezetek vezetése Palenciában, Valladolidban és Sevillában óriási sikernek bejelentett egyezséget kötött, melyeket a francia és török Renault-üzemekben is szeretnék megvalósítani. Növelni akarják a gyártást, de csökkenteni a költségeket. A Rajoy-kormány igent mondott a 2012 elején elfogadott munkatörvénykönyv-módosításnak köszönhetően.

 

- A munkahelyek száma nővekszik-e? Ha a Renault csak 8 000 embert alkalmaz, tehát 16 %-kal többet, hogyan akarja 40 %-kal emelni a termelést? Sőt, valójában nem is 1300 új fix munkahely jön létre, hanem csak 700, azaz ez a különbség garancia nélküli munkahelyeket jelent.

 

- Kezdőknek új kategória. Kettős bérezés: másfél évig a bér 72,5 %-a, aztán 4 évet kell várni, hogy az felfusson az ugyanazt a munkát végzők fizetéséig. A Renault munkásai kevesebbet keresnek, mint alvállalkozóiknál.

 

- «Antistressz-munkaidő». Lehetővé teszi a 7 napos heti munkaidőt. Önkénteseket várnak a feladatra, de ne legyen kétségünk arról, hogyan működik: az újoncok, a munkaközvetítősök el fogják vállalni...

 

- Az éves munkanapok száma hárommal nő: eggyel 2014-ben és kettővel még 2015-ben, 2016-ban.  215-ről 218-ra növekedve.

 

- Bércsökkentés: az éves bér az ICP-index felével lesz kevesebb. Az eddig 65 %-os éjjeli munka 10 %-ra süllyed, és más, a termeléshez kötött prémiumok is csökkennek.

 

- Olcsóbb munkaidő. Az év első 5 szombati napja (10-ből) normális hétköznapként lesz kifizetve (30-40 euróval kevesebb). Ugyanazért a bérért heti hatnapos munka.

 

Munkatörvénykönyvi reformon alapuló munkáltatói zsarolás.

Bércsökkentés, a rugalmasság növelése, a nehezen elért vívmányok megsemmisítése – hová jutunk így? A dolgozókkal fizettetik meg a befektetéseket úgy, hogy csak minimális számú új munkahely jön létre, ellenben jelentősen növekszik a termelés és a profit. A diszkrimináció lehetővé tételével pedig veszélyes tendenciák indulhatnak, pl. a szakszervezetek teljes elvetése főként a fiatalok köreiben, és pontosan akkor, amikor szükség lenne rájuk…

 

Ki kell mondani, hogy elég! Nem szabad elfogadnunk ezeket az egyezségeket, meg kell védenűnk munkahelyünket, bérünket és munkakörülményeinket. Ezt pedig együtt kell tennünk! Sem itt, sem másutt ne fogadjuk el a munkáltatók zsarolását, követeljük az általános sztrájkra mobilizálást Európa-szerte a brüsszeli kiigazítási intézkedések ellen, amelyek a multikat védik!

 

Pablo García-Cano,

a John Deere vállalati bizottsága és a COOO madridi végrehajtóbizottsága tagja

 

 

Tunézia

 

Hacine el-Abassi, az UGTT főtitkára

 

Interjú

 

«Az UGTT ragaszkodik függetlenségéhez»

 

Néhány héttel ezelőtt az UGTT minden politikai erőt és a civiltársadalmat országos párbeszédre hívta. Mi okból?

Az ország helyzete rettentően feszült, s ez erőszakba torkollhat. Bizonyos erőknek persze pontosan ez az érdekük, de nem a többségé. Országunkban együtt kell meghatároznunk a sürgős feladatokat, ezért kezdeményeztünk, tudnillik a törvényhozói választások legitimitása elégtelen, a proovokációkat és összetűzéseket el kell kerülnünk, hogy ne az erőszak kerekedjen felül.

 

Kik vettek részt az országos párbeszédben?

Minden párt, kivéve az Ennahdát és a Köztársaságért Kongresszust – amelyek másokat akartak kizárni innen, nevezetesen Béji Caïd Essebsi szervezetét, a Nidaa Tounès-t pl. Részünkről nem volt ilyen megkötés.

 

A szakszervezeti mobilizáció és az UGTT helyiségei elleni támadások megsokszorozódtak az utóbbi évben.

2012 elején kezdődtek. De ugyanilyen erőszakos fellépés tapasztalható pártok, tiltakozások ellen is. Az első támadásoknál még nem reagáltunk, ezt viszont gyengeségnek értékelték és folytatták. Az utolsó provokáció dec. 4-én ért bennünket, sokan és súlyosan megsebesültek szakszervezeti aktivistáink közül.

 

Mi a támadások célja?

El akarnak hallgattatni minket. Nem akarják, hogy a kormánynak ellentmondjunk, a függetlenségünket akarják elvenni. De amikor megértették, hogy ehhez mindenekfölött ragaszkodunk, a második fejezetre tértek rá, arra, hogy a múlt rendszerhez akarják kötni szakszervezetünket. Az Ennahda ugyanolyan módszerekkel él, mint a volt állampárt, az RCD.

 

Az UGTT általános sztrájkra szólított dec. 13-ra. Mik voltak a jelszavak?

Elsőként a szakszervezeti, politikai és egyesületi aktivákkal szemben alkalmazott erőszak elleni tiltakozás. Másodszor pedig követeltük azoknak a miliciáknak a feloszlatását, amelyek a «forradalom védelmét» hirdetik, holott a forradalom ellen fordulnak, mégpedig fegyveresen.   

 

Silianában, Sfaxban, Sidi Bouzidban és másutt a kormányzó hármas távozását is kővetelték az általános sztrájk alatt.

Tudni kell, hogy messze az UGTT sorain túl tömegesen követték a sztrájkot. A népi követelések napirendre kerültek a szakszervezetieken túl, és igaz, hogy a kormány lemondatása is ezek között volt. De végülis nekünk mint szakszervezeti tömörülésnek, függetlenül a velünk szemben álló kormány jellegétől, össznépi érdeket kell védenünk.

 

Algéria

 

 

Fraternité!, a Parti des travailleurs (45.száma)

Louisa Hanoune, 2012.nov.20.

 

 

Kettős offenzíva a nemzet ellen

 

A 2012. nov. 29-i helyi választások kampánya az algériai nemzet elleni fenyegetésekkel volt terhelt.

 

Ez a fenyegetés kettős jellegű. Egyrészt gazdasági (a francia és amerikai kormány és a nemzetközi intézmények, IMF, EU, WTO részéről), hogy a kormányt kihátrálásra késztessék a 200-10-es pénzügyi törvények mögül, kezdve az idegen tőkével szembeni 51/49-es szabályozással. Másrészt szüntelen nyomást lehetett tapasztalni kezdve Montebourg francia minisztertől az európai, amerikai felelősökig a Szahel-övezet és Mali belügyeibe való algériai beavatkozás erőltetésében, mely tovább súlyosbítaná a NATO-intervenció után kialakult líbiai káoszt.

 

Mindeddig Algéria ellenáll a mali katonai intervenciónak és a politikai tárgyalásokat segíti elő.

 

A Parti des Travailleurs parlamenti képviselői nem szavazták meg a 2013-as költségvetést, mivel az csökkenti a 17 alapvető minisztérium büdzséjét. Az IMF kölcsönének is opponálunk, mint minden represszív politikának, a vívmányok elvesztésének – de van egy olyan vörös vonal, amely áthághatatlan számunkra: az integritás és a nemzeti szuverenitás kérdése.

A PT nem csak az államnak a mali imperialista háborúval szembeni ellenállását támogatja, de a legszélesebb népi ellenállást propagálja ezzel szemben.

 

Ezek az elemek játszottak szerepet a nov. 29-i választásokon, s míg a május 10-iekre a tömeges csalás volt jellemző, az Európai Unió, valamint az amerikai kormány számára szolgáltak a nyomás fokozására.

 

Ezek a kérdések alapvetőek, elválaszthatatlanok a nemzeti fejlődéstől országosan és helyileg is, és a PT választási kampánya középpontjában állnak. Az imperialista háború és a szigorítás politikája összeférhetetlen a többséget szolgáló nemzeti rekonstrukcióval és a fejlődéssel, az infrastrukturális szükségletekkel, emberi és pénzügyi eszközökkel.

 

Ezért fordultunk tudatos honfitársainkhoz, a fiatalokhoz, nőkhöz, fellahokhoz, nyugdíjasokhoz, stb. Ezért lett a PT kampánya teljes siker, ezért erősödött az ellenállás és az alkotás forrása.

 

 

Guadeloupe

 

 

A Megtorlás elleni Nemzetközi Bizottság (a politikai és szakszervezeti jogok védelmében), a Cicr közli:

 

 

 

Annak ellenére, hogy többezer francia aktivista, szakszervezeti és politikai felelős riasztotta a  Guadeloupe-ban tapasztalható szakszervezetellenes intézkedések miatt az igazságügyi miniszterasszonyt; dacára, hogy a miniszterasszony megkapta Elie Domota, az UGTG főtitkára memorandumát, mely ismerteti az aktivisták ellen indított eljárás-sorozatot, meg kell állapítanunk, hogy az ILO konvencióit is sértő folyamat tovább tart.

 

Eric Lafontaine-nel, a miniszter tanácsadójával 2012. okt. 24-én tárgyaltunk ismét átadva Domota összefoglalóját; a Lafontaine által megígért dec.11-i találkozó a delegáció fogadására mégis következmények nélkül maradt, azonban dec. 13-án Fort-de-France-ban egy újabb ügy jött létre, a Sodimat vállalat lépett fel az UGTG szakszervezeti bizalmija, Régine Delphin ellen.

 

Megismételjük követelésünket ezen szakszervezet-ellenes lépések azonnali beszüntetése érdekében. A Cicr és a szakszervezetek együttesen kérnek választ a miniszterasszonytól jogos kérdéseikre.

 ****************************************************

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse