2015

Ha József és Mária ma jönnének Betlehembe....

„A római katolicizmus annyival haladóbb az iszlámnál... El nem tudnám képzelni, hogy azt a nevetséges hijabot vagy burkát viseljem!”

Hegedűs Zsuzsa csirkeosztó

Christine Lagarde az IMF tótumfaktuma

"Sej a madárnak, sej a madárnak, sej a madárnak – nincsen bugyogója!"

Az a rémes 2015 …

1./ Magyarország: (a nem kifejezetten “balos”) Melegh Attila a Történelemtanárok Egyletében a migrációról https://www.youtube.com/watch?v=7CFtg22uu44 és https://www.youtube.com/watch?v=kWcpDpmuNJE

 

2./ Több mint 19 milliárd forintot ad multiknak a kormány - jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter dec. 17-én. Támogatásban részesül három autóipari vállalat - a német Bosch, az indiai SMR, és a japán Exedy Dynax -, valamint a svájci Interspan Faipari Kft., továbbá három magyar cég, a könnyűfémöntéssel foglalkozó Ecseri Termelő, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., a baromfivágással és -feldolgozással foglalkozó Master Good Termelő és Kereskedelmi Kft. és az MCS Vágóhíd Zrt. A cégek összesen 2015 munkahelyet hoznak létre, ami munkahelyenként majdnem 9 és fél millió forintot jelent, 2 millióval többet a korábbi multitámogatásnál. Karácsony napján bejelentették, hogy 20 milliárd jut az Eximbank feltőkítésére. Mi lenne, ha a Fidesz nem volna a multik és bankok esküdt ellensége?

3./ Menekültválság: http://index.hu/kulfold/2015/12/18/europai_unio_torokorszag_amnesty_international_menekultvalsag/##

4./ Az 55 ezer eurokratának kellemes a karácsonya, többezer euró évvégi prémiumot kapott, január 1-től 2,4%-os béremelést. Az európai polgároknak összességében 100 millióba fog kerülni, írja a The Times. A statisztikai adatok kimutatják, hogy 2000 és 2010 között az európai intézményeknél dolgozói állomány több mint 62%-kal emelkedett. Munkaidejük korábban heti 37,5 óra volt, aztán 40 lett. Eddig sem volt könnyű kitölteni, az internetes játékokat hamar meg lehet unni…de ennyi pénzért???  

5./ Oroszország lakosságának leggazdagabb 1%-a a nemzeti vagyonnak mintegy a 70 százalékát birtokolja. http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/milliokkal_nott_a_nyomorgok_szama_oroszorszagban.607288.html és http://index.hu/kulfold/2015/12/23/most_mar_lehet_loni_a_tuntetokre_oroszorszagban/

Párhuzamok

–        «A belga vasúttársaság, az SNCB dolgozói évek óta heroikus küzdelmet folytatnak munkahelyük, a közszolgáltatás megőrzéséért. Januárban szakszervezeteikkel újabb 5 napos sztrájkot jelentettek be. Valószínűleg felmerül a kérdés, nem túlzás-e – főként, hogy a nagysajtó illegálisnak mutatja be a konfliktust …    

Hát nem az. A management a munkavégzés körülményeinek radikális megváltoztatására készül: heti egy-másfél óra plusz munkaidő kompenzáció nélkül, a szabadnapok csökkentése, akár napi 12 óra munka is a vasúti személyzet bizonyos kategóriái számára. Azt gondoljuk, ahol szakszervezetek vannak, a dolgozók határozott válaszát képviselve nem hagyhatnak egy ilyen támadást szó nélkül.  

Azonban küzdelmünk az SBCB-nél sokkal szélesebb és mélyebb, mint a munkakörülmények kérdése. A belga kormány szándéka az, hogy a közszolgáltatást végző állami vasúttársaságot szétverje. A jelenlegi kormány végső célja, hogy az angol vasút mintájára liberalizálja azt annak egyéb következményeivel együtt. Ilyenek a tarifák emelése (oda-vissza út két egymástól 100 km-re levő város között több mint 70 eurós áron), a több szolgáltató miatti hatékonytalanság, balesetveszély, és az állam számára a terhek még súlyosabb növekedése …

Pedig a vonatok gyakran késnek, gondozatlanok, bizonyos vonalakat, állomásokat bezártak, ahol még megvannak, ott is piszkosak, elégtelenek. Sok a baleset. De ezekre a vezetés nem keresi a megoldást, sőt, még súlyosbítja is, mert a kevesebb személyzet azt jelenti, hogy a szolgáltatás romlik, több a késés. A dolgozói pihenőidő csökkentése a fáradtság növekedését és az utasok veszélyeztetettségét eredményezi. 800-900 km-nyi mellékvonal megszüntetése vagy a díjak emelése egyenlő a kevesebb és drágább utazással.

Most, amikor a klímaváltozás ellen harcolunk, nem azt akarjuk, hogy az SNCB 20%-kal kisebb költségvetéssel, 5 év alatt 7000 dolgozóval alacsonyabb létszámmal működjön, hanem jóval nagyobb költségvetést és több befektetést akarunk! A vasúti közlekedésnek a zöldebb társadalmat kell szolgálnia.

Végül pedig a közszolgáltatást végző SNCB elleni támadás a kormány szakszervezetellenes politikájának része, csapást akar mérni, mivel pontosan tisztában van azzal a szereppel, amelyet a vasutasok játszanak nagy szakmaközti sztrájkok sikerében. Az SNCB szakszervezeteinek meggyöngítése a teljes belga munkásmozgalmat gyöngíti. A tét tehát sokkal nagyobb, mint a vasút problémái. Reméljük, hogy mindenki ért ebből, számíthatunk a támogatásra és szolidaritásra, melyre nagy szükségünk van.  

Testvéri üdvözlettel:
Filip Peers & Philippe Dubois szakszervezeti titkárok»

–   «Ugyanazok a politikai vezetők, akik az SNCB-től plusz 2,1 milliárd eurót vonnak meg, döntöttek a bérek befagyasztásáról, a nyugdíjkorhatár 67 évre emeléséről, a közszolgáltatások privatizálásáról, Flandriában az egyetemi tandíjak 40%-os emeléséről, az áram áfájának 21 %-ra növeléséről, most 9,2 milliárdot szándékoznak vadászrepülőgépekbe, drónokba és hadihajókba fektetni. A háborúba akarnak invesztálni, nem a szociális problémák megoldásába. 

A Comac ifjúsági szervezet kampányt indít: Geen gevechtsvliegtuigen - pas d'avions de chasse! (nemet a vadászrepülőkre!)

–         A magyar nagysajtó számot adott a kormány bejelentéséről: «2017 január elsejével az uniós elvárások alapján Magyarországon is megkezdődik a távolsági tömegközlekedés liberalizációja». A magyar kormány szándéka az, amire az Unió utasítja: a közszolgáltatások szétverése. A vasúti közlekedésből már eddig is falvak tömegét, egész régiókat zárt ki, ezután pedig szétdarabolva magánkezekbe adja. A szolgáltatás azonban sem jobb, sem olcsóbb, sem biztonságosabb nem lesz, ahogyan Angliában, Belgiumban sem, csak haszna vándorol magánzsebekbe. 

Itt az ideje, hogy a magyar vasutasszakszervezetek is ébredjenek…

–        «Magyarország, csakúgy, mint a szövetség többi állama, növelni fogja katonai kiadásait, új eszközöket is beszerzünk. NATO-csapatok jelennek meg Közép-Európa térségében» - jelentette be Magyarország miniszterelnöke Newportban 2014 szeptemberében. "A hadikiadásoknak el kell érniük a GDP 2%-át". Magyarország már eddig is részt vett a NATO kereteiben a balti térség és Szlovénia légvédelmében, az afganisztáni és koszovói műveletekben, Litvániába és az «IÁ elleni koalícióba» egységet küldött – sokszámú katonai missziói mellett. A Fidesz döntött a kötségvetési források megvonásáról a szociális szolgáltatások, tömegközlekedés, egészségügy és oktatás területén, a 27%-os áfáról, az egykulcsos adórendszerről. 

Teljes összhangban vívja külső és belső háborúit. A mi fiatalságunk mikor kap észbe, hogy jövőjét rabolja el ez a kormány a NATO-val, Európai Unióval?

Boldog karácsonyt, Al-Mawlid Annabawit!

Ezen a dec.25-én, ugyanazon a napon ünneplik a muzulmánok Al-Mawlid Annabawit, az iszlám próféta, Mohamed születését, ahogyan a keresztények Mária fia Jézus születését.

457 óta először esik egybe a két születés, az emberiség történetében eddig csak három-négyszer fordult elő.

Boldog karácsonyt minden kereszténynek,
boldog Al Mawlid ünnepet minden muzulmánnak,

boldog ünnepet minden ateistának.

Legyen ez a nap egy új korszak kezdete, különbségeinken túl békevágyunk, a párbeszéd jele.  

A lányom nov. 13-án meghalt a Bataclanban

“A lányom nov. 13-án meghalt a Bataclanban. 17 éves volt“ – egy apa levele

lola-ouzounian

Nem megyek el az áldozatoknak nyújtandó állami tiszteletadásra, mert az államnak és vezetőinek súlyos felelőssége van abban, ami történt.   

Franciaország évek óta vészterhes politikát folytat a Közel-Keleten. Nicolas Sarkozy a francia hadsereg Líbiába küldésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Khadafi rendszere elbukjon. Annak ellenére, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa megtiltott mindeféle földi katonai beavatkozást, több forrás megerősíti, hogy abban az időben a francia Speciális Erők a helyszínen voltak. Líbia nem volt Franciaország ellensége, Nicolas Sarkozy Khadafit államfőknek szóló tiszteletadással fogadta. Ez az ország azóta kaotikus rémálommá vált, amelyben szabadok kószálnak a fegyverek és fegyveresek.

Eztán François Hollande és Laurent Fabius acsarkodott Bachar El Assad ellen, a nyugati hatalmakat a katonai beavatkozás felé terelte, hogy a szíriai rezsimet megdöntse, holott ez sem volt Franciaország ellensége. Az első bejelentett csapásokat akkor érvénytelenítették, amikor Barack Obama elutasította, hogy országa elkötelezze magát a részvételben.

Franciaország inetrvenciói a szuverén országok belügyeibe azzal az indokkal folyt, hogy a szíriai és líbiai vezetők lemészárolják népüket. Bizonyosan. Saddam Hussein és Muammar Khadafi, Bachar el Assad a legrosszabb diktátorok. De nem förtelmesebbek, mint Katar és Szaud-Arábia hatalmasai, akikkel Franciaország kiváló diplomáciai és kereskedelmi viszonyokat tart fenn – és akik az Iszlám Államot finaszírozták.  

Országunkban a politikai hozzáértés eróziója drámai mértéket öltött. Utolsó elnökeink felfoghatatlan könnyelműséggel rövidlátóan cselekedtek, de a felelősség tekintetében ez nem egyetlen aspektus.

A Köztársaság évtizedek óta hagyja a reményteleség zónáinak kialakulását, amelyeket a filozófus Jean-Paul Dollé jogosan a «semmi földjének» nevezett. Ennek urbanizmusa embertelen, szabadidős tevékenységre való hely nélkül, a kultúra hiányzik, a helyzet magaslatán álló iskolák nincsenek, úgyhogy itt semmiféle humanista állampolgári érzés és magatartás nem alakulhat ki. “Cités Dortoirs”(alvóvárosok), “Quartiers sensibles” (érzékeny kerületek), a szakszavak fejlődtek, de a probléma megmaradt és a politika még mindig közömbösen kezeli. Raymond Barre megigérte, hogy a szociális és fizikai romlást leállítja. Bernard Tapie lett a városi miniszter és Nicolas Sarkozy a külvárosoknak Marshall tervet jelentett be, kinevezte Fadela Amarát a várospolitika államtitkárának, ma pedig Patrick Kanner tölti be a posztot. Negyven év kudarc.

A franciák és vezetőik között a szakítás befejezett tény. A társadalmi szerződésnek vége. A szakadék a nép és az elitek között gigantikus. A szabadságjogokat hallatlan támadás érte, a Nemzetgyűlés sietősen megszavazta, de ez semmit nem old meg. A szélsőjobb mindig rá tud citálni és a gyilkosok átléphetik a határt.

Franciaország képtelen jövőképet adni a fiataloknak, Európa képtelen a liberalizmus kátyújából kikecmeregni. Képviselőink képtelenek politikai kiutat mutatni. Értelmiségünk – ritka kivételtől eltekintve – médiapojáca, képtelen a jól jövedelmező állapottal szakítani. Porig vagyok sújtva pusztuló hazám miatt, porig vagyok sújtva lányom halála miatt”.

(Megjelent: Huffington Post)

Véleménykutatás az arab világban: 89 % az Iszlám Állam ellen

Az arab világ nagy többsége az Iszlám Állam ellen foglal állást. A közvéleménykutatás résztvevői úgy találják, hogy Szíria legnagyobb problémája Bachar el Assad. A gazdasági morál félárbócon: a kikérdezettek egyharmadának nehézséget jelent a megélhetés és egynegyede emigrálni szeretne.

Az Arab Opinion Index 12 arab országban 18.311 személyt keresett meg (a hibaszázalék minden országban 2-3).  A katari Arab Center for Research & Policy Studies vezetői szerint ez az arab világ legnagyobb közvéleménykutatása (magát Katart kihagyták belőle). A véleménykutatás nem vallási hovatartozás szerint, hanem országonként történt. Több “kényes” kérdést is feltett, mint például "mennyire népszerű az IÁ az arab világban?". A kérdés annál inkább érdekes, mivel számos újságíró azt állítja, hogy az IÁ jelentős támogatást élvez, míg mások úgy találják, hogy az jelentéktelen.

Két kategória

A kutatás tehát kimutatja, hogy a támogatás kicsi. Átlagban a válaszolók  89%-a foglal állást az IÁ ellen (80 % valóban nagyon ellene, 9% csak egyszerűen ellene, 4%-nak nincs véleménye, 4 %  csak mellette és mindössze 3% van teljesen mellette. Libanonban, Jordaniában és Tunéziában gyakorlatilag mindenki ellene van (1% van mellette). Marokkóban, Algériában, Egyiptomban és a palesztin területeken az IÁ támogatóinak aránya 8 - 9% de a vélemény nélküliek száma is jelentős.  Az alábbi ábra mutatja a részleteket:

(Piros: valóban az IÁ ellen; rózsaszín: ellene; zöld: nincs vélemény; világoskék: mellette;  sötétkék: valóban mellette © Arab Opinion Index

Megállapíthatjuk, hogy meglepő módon a szaud-arábiai vélemények csak nagyon kis mértékben támogatják az IÁ-t, holott az amerikai jelentések szerint több mint ezren harcolnak a dzsihadisták soraiban.  A lelkesedést úgy tűnik nem osztja a honfitársak zöme, mivel mindössze  1-1%-uk áll csak az IÁ oldalán ill. teljesen az oldalán.

Törökország nem arab, így nem szerepel a felmérésben. A PEW novemberben kimutatta, hogy a török lakosság 8%-a támogatja az IÁ-t ezzel ez a második legnagyobb támogató, de ez se jelentős, még ha milliókat is jelenthet.  

Assad a nagyobb probléma

Azon kívül, hogy az arab lakosság nem támogatja az IÁ-t, az is kiderül, hogy azt is gondolják, az IÁ külföldi kreatúra. Csak azokban az országokban gondolja a kikérdezettek többsége, hogy az helyi képződmény, ahol a szervezet népszerűbb.

A kutatás szerint a vallás nem meghatározó az IÁ támogatásában. A támogatóknak csak kb. egyharmada támasztja alá véleményét azzal, hogy az vallását ill. «iszlám elveket» szolgálja.  A többség a katonai vagy politikai sikerekei miatt támogatja a szervezetet. Más okok: az IÁ védelmezi a szunnitákat (9%), ellenáll a Nyugatnak (13%) vagy Iránnak (6%).

A szaudiak többsége az IÁ ellen foglal állást, de a szíriai helyzet problémájaként nem azt látja. 62%-uk azt gondolja, hogy Assad rendszerének el kell tűnnie. Ennek érdekében 12%-uk a teljes ellenzéket megsemmisítené és csak 9%-uk hiszi, hogy a szíriai megoldáshoz az IÁ-nak kell eltűnnie.  

Szegénység

A közvéleménykutatásban vannak még érdekes adatok.  Például: a kikérdezettek 29%-a egymagában nem képes a megélhetésre, vagy családjukra, vagy a hatóságokra ill. adományokra szorul. A lakosság 23%-a álmodik arról, hogy külföldre megy.  

A válaszolók 87%-a magát hívőnek írja le, a hívők 60%-a szerint ez azt jelenti: "becsületesnek és könyörületesnek lenni". A hívők 39%-a gondolja, hogy, hite "a vallás gyakorlását" jelenti.

A demokrácia a legnépszerűbb politikai rendszer, jóval népszerűbb, mint a sarija. Egy kisebbség szétválasztaná az államot és az egyházat. 71%-uk úgy véli, az iszlám és a demokrácia nem ellentétes, akkor sem, ha többségük azt tartja, hogy erre a demokráciára országa még nem kész.   

Az arab tavasz és Izrael

Az arab tavaszt, mint mégiscsak demokratikus mozgalmat, negatív eseményként értékelik. A válaszok 57%-a úgy találja, több volt benne a negatívum (véres, kaotikus történések, a biztonság hiánya), mint a pozitívum. 2012 végén egy kutatásban mindössze 22% látta így.

Az évek folyamán ez a szám maradt stabil: 85% az izraeli kormány ellen. 75% gondolja, hogy a palesztin kérdés minden arabot érinti, nem csak a palesztineket.

Az USA, Irán és Oroszország külpolitikáját a megkérdezettek többsége elutasítja, Franciaországé és Törökországé viszont enyhébb megítélés alá esik.    

(Forrás: Knack.be)

Újabb diszkriminációs ügy a brüsszeli Zaventem repülőterén

Két iraki származású nő letartóztatása

Weaam iraki származású amerikai fiatal nő, akinek a vőlegénye Belgiumban él. Dec. 11-én nagymamájával, Labibával egy Nashville-ből jövő gépen érkezett a zaventemi repülőtérre. Ez volt a harmadik belgiumi útja. Azelőtt nem volt probléma, most azonban egy ostoba rasszista tisztviselőbe botlott.

A rövid angol nyelvű diskurzus folyamán a tisztviselő megkérdezte, mikor óhajt Weaam visszatérni az USA-ba, amit a lány úgy értett, mikor járt itt utoljára. «Májusban», felelte. A visszautazási szándékot bizonyító 2016. jan. 21-i retúrjegy ellenére a tisztviselő úgy értelmezte, hogy 2016. májusig akar Belgiumban maradni és riasztott.

A két nőt letartóztatták, a repülőtéren 9 óra hosszat tartották fogva, majd átvitték a Caricole zárt központba. Itt azt állították, nincs joguk ügyvédhez (ami nem igaz) és közölték, hogy visszatoloncolják őket - mivel a Schengeni vízum által lehetséges 3 hónapos belgiumi tartózkodást meg akarják haladni (ami szintén nem igaz, ahogyan retúrjegyük tanusította). A pacemakert hordó 70 éves nagymama rosszul lett. Az Idegenrendészeti Hivatal orvost küldött. Egy ügyvéd közbejárására az azonnali kitoloncolást dec. 18-ra halasztották.

Ha a két nő szőke lett volna és kékszemű, és mondjuk Sharon és Michelle neveket viselnék, az ellenőrzésen simán átkerültek volna. Emlékszünk még Gladys Hernandez kubai énekesnő 2012-es esetére, akit annak ellenére, hogy hivatalos koncertjei lettek volna, be sem engedtek az országba. Emlékszünk Rudy Nzemo, az ULB egyetemi hallgatója esetére, akit hazájába, Kamerunba tett látogatása után tartóztattak le minden ok nélkül.

A zaventemi ellenőrzés diszkriminatív túlkapásait az Idegenrendészeti Hivatal bátorítja. Az igazságszolgáltatás szinte tehetetlen velük szemben. Az áldozatok ritkán jutnak jogi segítséghez, de még akkor is nehéz a hozott rendelkezést rövid idő alatt megváltoztatni.  

Az újabb visszaélések elkerülése végett követeljük, hogy:

-        Weaamet és nagyanyját azonnal engedjék szabadon, elszenvedett kárukért kapjanak térítést.

-        parlamenti magyarázatot várunk a Menekültügyi és Migrációs államtitkártól, aki az adminisztratív egyszerűsítésekért is felelős, az Idegenrendészti Hivatal jóvoltából a zaventemi repülőtéren megfigyelhető gyakorlatra.

-       választ várunk az Egyesült Államok konzulátusától is, miért nem sietett országa két állampolgárának segítségére.  

Ne hagyjuk, hogy e két személyt kiutasítsák, ne hagyjuk őket magukra!

(CRER, mail crer.info@gmail.com )

Anarchista-Kommunisták előadás szövegvázlata

Tézisek a migrációról 

1./ Jelenleg a világ legnagyobb részén uralkodó termelési mód a kapitalizmus. A tőkés termelési módban a társadalmi termelés domináns formája a tőkés módon folytatott árutermelés, amelynél: 1. a termelők tömege el van választva a termelés feltételeitől (legelsősorban a földtől), 2. ezek a termelők bérmunkásként dolgoznak a termelőeszközök birtokosainak (termelőeszközökkel nem rendelkezvén munkaerejük áruba bocsátásából élnek). 3. A termelők újratermeléséhez szükséges munkamennyiség kevesebb, mint az általuk elvégzett munkamennyiség, így termelésük saját munkabérükön felül értéktöbbletet is szolgáltat. A tőkés termelési mód alapja tehát a munkásosztály munkaerejének a burzsoázia általi megvásárlása és a termelési folyamat során való felhasználása, az így létrehozott értéktöbblet elsajátítása és végső soron profit realizálása a tőke végtelenig menő bővített újratermelése érdekében. 

2./ Az egyes tőkések e folyamat során konkurrálnak egymással, mivel a piacok, alapanyagok, termelőeszközök nem állnak rendelkezésre korlátlan mennyiségben, és mindannyian a saját tulajdonukban lévő tőke megtartásában, gyarapításában érdekeltek. Ebben, a domináns piaci pozíciók megszerzéséért és egyáltalán saját tőkéjük bővített újratermeléséért folytatott küzdelemben arra törekszenek, hogy termelési költségeiket minél inkább lecsökkentsék. Ennek számos eszköze létezik, melyek közül az egyik, hogy igyekeznek leszorítani a termelési folyamat során felhasznált élőmunka mennyiségét és árát. A termelésben szükséges munkaerő mennyiségének csökkentését a folyamatos technikai fejlesztésekkel tudják elérni, míg a munkaerő árát a bérek csökkentésével és/vagy a munka intenzitásának a növelésével képesek lenyomni. 

3./ A tőkések közötti konkurrenciaharc tehát ahhoz vezet, hogy a munkásosztály egyre nagyobb tömegei válnak teljesen feleslegessé a kapitalizmus számára vagy dolgoznak egyre kevesebb bérért egyre többet. Ez a folyamat szüli a tömeges pauperizációt és a munkásosztály még dolgozó szektorainak a növekvő elnyomorodását. Az egyes tőkések ugyanakkor nem csak piaci pozíciókért, hanem területekért, nyersanyagokért, természeti erőforrásokért is versengenek, ez a verseny pedig folyamatosan kisebb-nagyobb kiterjedésű imperialista háborúkban ölt testet, melyek szintén a munkásosztályt sújtják elsősorban (megjegyezzük, hogy háborúk természetesen más okokból is folynak – pl. egy-egy proletárfelkelés pacifikálása érdekében –, de azokért is a tőkés rendszer normál működése felelős). 

4./ A migráció a kapitalizmus terméke: mivel a munkásosztály osztályalapú szerveződés híján számos országban a legkevésbé sem képes fellépni a tőkés termelési mód által kitermelt tömeges pauperizációval, a növekvő elnyomorodással és az imperialista háborúk okozta pusztítással szemben, egyes csoportjai a túlélés érdekében tömegével hagyják el korábbi lakóhelyüket (a kapitalizmus történetében korántsem először). 

5./ Mivel a tőkés termelési módból nem iktatható ki az élőmunka mennyiségének és árának csökkentésére irányuló törekvés, sem pedig az egyes tőkések közötti konkurrenciaharc, a kapitalizmus állandóan újratermeli azokat a társadalmi jelenségeket – pauperizáció, a munkásosztály életkörülményeinek romlása, háborúk –, amelyek a migráció hátterében állnak. A kapitalizmus folyamatos túltermelési válsággal küzd, egyre nehezebben képes a megtermelt áruk után a profitot realizálni, és új, eddig ki nem aknázott piacokat sem tud bekapcsolni a tőke körforgásába, így a „migrációs válságot” szükségszerűen képtelen megoldani. 

6./ Ha a kapitalizmus megoldani nem is képes a tömeges migráció problémáját, válasza azért van a kialakult helyzetre: több hadihajó az Égei-tengeren, szögesdrót kerítések szerte Európában, a rendőri, katonai jelenlét megerősítése a határokon, a megfelelő képzettséggel rendelkező migránsok leválogatása és letelepítése Németországban, a menekülttáboroknak nevezett nyomortanyák bővítése Törökországban, intenzívebb bombázás Szíriában. És a legújabb fejlemény: a burzsoázia (a keleti és nyugati egyaránt) immár elismeri, hogy háborút visel az „iszlám fundementalizmussal” szemben. Ez a háború úgyszintén annak a tőkés káosznak a következménye, melyet mérhetetlen tőkeéhségük idézett elő. Éppen ezért merő bohózat, amikor elhűlnek a felvilágosult Európa állampolgárai, burzsoái, ha Európa utcáin vér folyik: belek, kezek, inak szakadnak az iszlamista terrortámadások során. 

7./ A szétbombázott afgán kunyhókból, szíriai és iraki városrészekből, falvakból, és persze mindazokból az országokból, ahol a kapitalizmus egyelőre ”csak” a nyomor, a pauperizáció révén szedi áldozatait, a munkásosztálybeliek egyre nagyobb tömegei áramlanak Európába és afelé. Ahonnét az előbbiek menekülnek, ott véres mészárlás folyik, az adott térségben gyilkolássza egymást az elnyomott tömegek hada – atomizált és elidegenedett társadalmi létük automatikusan életre kelti és kiélezi etnikai, vallási, kulturális megosztottságaikat. Pedig nem keresztények és muszlimok, zsidó és arab prolik között húzódnak a valóságos ellentétek, hanem a különböző tőkés érdekek mentén, nagytőkések és imperialista hatalmak vetélkednek egymással nemzetállami illetve magánérdekek mentén. 

8./ A háborúk, a nyomor és a romló életkörülmények elől menekülő embertömeg hatalmas társadalmi feszültségeket gerjeszt az európai munkásosztály egy részének körében. A munkások attól tartanak, hogy az olcsó munkaerő leszorítja a béreket, illetve, hogy a kiéleződő konkurrenciaharcban elveszítik munkájukat, ezért erősödik körükben a nacionalizmus, az idegengyűlölet, az iszlamofóbia, amire persze a burzsoázia is ráerősít kommunikációjával, intézkedéseivel. Sokan át vannak itatva a burzsoázia egyes szektorai által terjesztett ideológiával, miszerint elkezdődött a civilizációk összecsapása, ami már magának az európai keresztény kultúrának a megsemmisülésével fenyeget. A terrorcselekmények szintén a nacionalizmus és az ideológiai-vallási tébolyok térnyerésének kedveznek (ugyanakkor ez a bezárkózás a neoliberális, humanista badszmeg jancsikat nagyon elkeseríti, hisz hova lesz így a tőke és a munkaerő szabad mozgása?). Frankhonban felharsan a Marseillaise, a nemzeti büszkeség őrjöng, a facebook francia trikolórba öltözik… Egy hír, ami jelzi, hogy azért vannak másféle tendenciák is: „A menekültek mellett, a szükségállapot ellen tüntettek ma Párizsban. Nem akarnak rendőrállamot – mondták a tiltakozók”. 

9./ A jelenlegi európai politikai nomenklatúra – a magyarországival az élen – hisztérikusan túldimenzionálja a „menekültválságot”. Az internálás, visszadeportálás, passzív „tengerbe fojtás” valójában régóta folyó politikáját most zajos kampánycsinálás kíséri. De mire is jó a burzsoáziának és politikai képviseletének a „menekültügy” felszínen tartása? 
A. Figyelemelterelés a folyamatos megszorításokról, a tiltakozások leszerelése. Baloldali verzió: Válságban vagyunk, és még az ág is húz minket. Legalább próbáljunk emberségesek lenni. Jobboldali verzió: az „ostromlott erőd” ideológiája, amely mindenkitől megköveteli, hogy tegye félre saját „kicsinyes” érdekeinek védelmét. Szélsőjobbos verzió: a megszorításokat is maguk a bevándorlók okozzák, akiknek befogadása/ellátása/internálása/kitoloncolása/kivégzése nagy terheket ró az államra. 
B. A hagyományos konzervatív-nacionalista-xenofób gondolkodásmód konjunkturális kiaknázása, azaz „ingyenes szavazatszerzés”. A „menekültkérdéssel” kapcsolatban megnyílt az EU-n belüli nemzetközi kapcsolatok terén is egy olyan terep, amelyben látványosan lehet verbálisan konfrontálódni, miközben más kérdésekben a háttérben kompromisszumok köthetők. 
C. A terrorveszélyre való hivatkozás több előnnyel is járt, mert... 
• (főként az idei párizsi merényletek óta, de emlékezzünk a tavalyi, Charlie Hebdo elleni merényletre stb. is) legitimációs alapot szolgáltat az állam karhatalmi erőinek nagyobb hatáskörrel való felruházására, 
• legitimálja a katonai intervenciós politikát, a szövetségkötést Oroszországgal stb. (jelenleg főleg Szíriában, de potenciálisan bárhol máshol is), 
• legitimálja a „szelektív menekültbefogadás” politikáját (a „hasznosak” elválasztását a „potenciálisan ártalmasaktól”), a „friss hús” importját az európai munkaerőpiacra. 

10./ A „menekültválság” kezelése és az arra adott reakciók – mind a menekültek, mind a helyi bérmunkásosztály részéről – jelezhetik a kapitalizmus fejlődésének (ill. a társadalom rothadásának) várható tendenciáit a centrumországokban. 

Úgy tűnik, az európai burzsoázia előtt egy olyan „megoldás” körvonalazódik, hogy a menekülteket fel kell tartóztatni Európa peremvidékein, hogy ott a „gazdaságilag hasznos” személyeket kiszűrjék és továbbítsák azokba az országokba, ahol munkaerejükre igény van (jelenleg ez főképp Németország), a többieket pedig helyben gettósítsák. A zsandár nemes szerepét elsősorban a török hatóságok fogják játszani. 
Ugyanakkor lehetséges, hogy a mélyben egészen másról van szó, és a „menekültválság” ismét csak puszta figyelemelterelés vagy legalábbis másodlagos kérdés az európai tőke számára. Az EU és Törökország közeledése mögött felsejlik egy új imperialista blokk potenciális kiformálódása Oroszországgal szemben. Ukrajna a csőd szélén egyensúlyoz, Moszkva pedig rátette a kezét a Krím-félszigetre, hátországot teremtve a szevasztopoli flottabázisnak. A Fekete-tengeri térség feletti ellenőrzésben Oroszországgal ma elsősorban Törökország osztozik. Előfordulhat, hogy Erdogant nem a menekültek, hanem az orosz medve tette olyan vonzóvá Brüsszel számára. Ne feledjük: nyílt titok, hogy a török rezsim az egyik legfőbb támasza annak az Iszlám Államnak, amely irtóháborújával közvetlenül felelős a „menekültválság” előidézéséért. A török kormány most egyszerre szedheti a vámot az ISIS-től és az EU-tól a támogatásért. 
A közel-keleti befolyás megőrzése kedvéért a vezető európai pártok már most készek lemondani a liberális retorikáról. A berlini fal leomlása és a „történelem végének” meghirdetése után negyedszázaddal most ismét kijelentik, hogy a világ megmentéséhez és az emberiség boldogulásához a legfőbb eszköz a szögesdrót. 
A fasizálódás elkezdődött, de az európai tőke ezt egyelőre a peremvidék számára tartogatja. Ha az európai munkásosztály ezt lenyeli vagy támogatja, akkor annak meg fogja inni a levét. A háború már folyik, de Nyugat-Európában egyelőre ideológiai fegyverekkel vívják. Ha a munkásosztály beletörődik, amit a csúszómászó, rohadék politikai elit a tőke védelmében kiagyalt, hogy a szíriai menekült prolikat a közel-keleti gettóparancsnok Erdogan kezére adja, ha megint bedől a tetves nacionalista „csak mi ne járjunk rosszul” ideológiai szemfényvesztésének, akkor annak előbb vagy utóbb – újabb, még sokkalta keményebb megszorítások, állami terror vagy háború formájában – keményen meg fogja fizetni az árát. 

11./ A háborúk, a terrortámadások, a tömeges munkanélküliség, a létbizonytalanság, az ökológiai katasztrófák, a menekültáradat mind azt mutatják, hogy a globális kapitalizmus rendszerszintű válsága az elnyomottak számára nem jelent mást, mint mérhetetlen megalázottságot, kilátástalanságot és pusztítást. Az igazi probléma az, hogy ebben a folyamatban nem a tőkés társadalom alapjai roncsolódnak elsődlegesen, hanem a kisemmizettek azok, akik zombikká nyomorodnak. A tőke barbársága itt van mindennapjainkban. Mivel azonban a munkásosztály teljesen szervezetlen (atomizált, öntudatlan stb.) és alávetett, kizárólag a passzívan elfogadott tőke logikája érvényesül. 

12./ Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ölbetett kézzel végig kell néznünk, ahogy a kapitalizmus felszámolja létfeltételeinket. A kommunistáknak ebben a helyzetben is a proletárharcot és az abból adódó kommunista perspektívát kell képviselniük és hirdetniük a tőke barbárságával szemben: 
- Rá kell mutatnunk arra, hogy a „migrációs válság” a tőkés termelési mód normál működésének terméke, melyet az szükségszerűen képtelen megoldani, sőt a problémát az imperialista háborúk és a munkásosztály nyomorba döntése által folyamatosan újratermeli. 
- Hangsúlyoznunk kell, hogy a migráció kapcsán fellángoló nacionalizmus, idegengyűlölet, iszlamofóbia úgyszintén a kapitalizmus termékei, amik fenntartják és erősítik a munkásosztály megosztottságát, mely így bénultan áll a tőke támadásaival szemben. 
- Rá kell mutatnunk, hogy a „migrációs válsággal” kapcsolatos valamennyi burzsoá (jobb- és baloldali, keresztény, humanista stb.) interpretáció hamis, és kizárólag a burzsoázia hatalmi pozicióinak, a status quo-nak a fenntartását szolgálja, mely törekvésnek kiegészítői a különböző ideológiai alapokon szervezett intézményesült „segélyakciók”. 
- Mindezeket a törekvéseket elutasítva, minden lehetséges módon szembe kell szállnunk a burzsoázia életkörülményeinket nivelláló intézkedéseivel, lépéseivel és imperialista háborúival: tüntetésekkel, vadsztrájkokkal, szabotázsakciókkal, forradalmi defetista agitációval, szerveződéssel. 
- A tőke pusztítása elől menekülő tömegekkel együtt szerveződve, velük gyakorlati szolidaritást vállalva fel kell lépni az állami erőszakkal szembeni védelem és szükségleteink közvetlen kielégítése érdekében. 
- Mindezekben a harcokban folyamatosan hangsúlyoznunk kell, hogy a burzsoá ideológiák és a tőkések intézkedései, imperialista háborúi elleni közvetlen fellépésünk, szerveződésünk nem öncél. Ki kell mondanunk, hogy ezeknek a harcoknak össze kell kapcsolódniuk a világ más részeiben zajló proletár megmozdulásokkal, és általánossá válva el kell vezetniük a kommunista világforradalomhoz, mert csak így számolhatók fel a kapitalizmus azon ellentmondásai, melyek végső soron kitermelik a „migrációs válságot”.