Pongrác Kolos mondja…

Itt a megoldás: kenjétek be fokhagymával a bejárati ajtót, és a kapukat, akkor nem tud bejönni semmiféle Orbánfajzat. A Gestapó ellen is ezt használták.

   Az elmúlt három év volt, a legutóbbi három év legutolsó három éve.

  A háború pár évre megoldja a válságot, alig várják már a tőzsdén hogy kitörjön. Vajon ezt tervezi a kormány is?

Röviden

- Franciaországban a zöldadó felfüggesztése nem csillapítja a kedélyeket.  Szombatra nagyszabású tiltakozóakció válható Quimperben, a munkásszakszervezetek is résztvesznek benne. A zöldadót elvető mozgalom világossá tette azokat a körülményeket, amelyek az ún. «magán–közszféra partnerátust» illeti: a kormány az Ecomouv vállalkozásra bízta az adók beszedését. Az ügyben paralamenti vizsgálatot sürgetnek.   

- Portugáliában a kormány javasolta az állami költségvetés egyensúlya, az «aranyszabály» alkotmányba foglalását és politikai konszenzusra szólít a szigorítási politika megvalósításában.

- Az USA pénzügyminisztériuma kritizálta Kína monetáris politikáját mondván, hogy a yüant az nem elég gyorsan értékeli fel. Szintén kritikával illette Németország gazdaságpolitikáját, amelyet úgy ítél meg, hogy túlzottan függ az exporttól.

Az algériai nők 50 éve

(Soumia Salhi, feminista aktivista, szakszervezeti felelős)  

Szeretek az El Harrach negyedben sétálni, serdülőkorom Collège Laverdet-negyedében, tanulóifjúságom Ourida Meddad gimnáziuma negyedében. És minden egyes alkalommal felmerül bennem, mennyit, milyen nagyszerűen változott a nők élete.

Gyermekkoromban a nők nem jártak ki, nem jelentek meg közterületen. S nem az Akfadou lábánál fekvő kis falumról beszélek, hanem az algériai nagyvárosokról, nevezetesen az algíri El Harrachról, ahol születtem. Mindig bosszant az interneten terjedő vita, amelyben és azt sugallják, hogy a északi országokban felsőbbrendű emberek élnek, ahol a nőket semmiféle elnyomás nem éri, azt állítják, Algériában semmi nem változott. Ez az összes feminista harc megvetése. Hszen elég, ha csak összevetem a 90-es években elhunyt anyám sorsát a lányoméval, aki egyetemet végzett és tudományos kutató szeretne lenni. Semmi nem hasonlít, sem a függetlenség első éveire, pláne nem a gyarmatosítás éveinek társadalmára.

A függetlenség volt az algéiai nők számára az első minőségi ugrás, de paradox helyzet alakult ki, az alkotmányos egyenlőség nem akadályozta a nők túlnyomó többségének falak közé bezárását. A tömeges urbanizáció kétségtelenül megszüntette a korábbi rend társadalmi alapjait, de azt is elhozta, hogy a falusi mentalitás a várost elöntötte.

A meghirdetett egyenlőségnek nem voltak még meg a gazdasági és társadalmi feltételei. A jelentős változást a  középiskolákba, felsőoktatásba került lányok hozták meg, itt bontakozott ki a feminista mozgalom. A titkos baloldali mozgalmakhoz kötődő titkos körök már 1977-ben feltűntek Algírban, Oranban, Constantine-ban és Annabában. Azután nyilvánosak lettek, jelentős szerepük volt a női mozikluboknak, míg 1980-81-ben a kollektívák léptek színre.

Az érés eme évei után 1988-tól egy széleskörű mozgalom jutott szóhoz. Koordinációink a családjogi törvény inegalitárius vonásait kezdték támadni, így annak hatályon kívül helyezését követeltük. 1989 decemberében a miniszterelnökség előtt egy nagyon is női tömörülés megtartotta az eddaawa iszlám menetét, amelyre válaszként 1990. márc. 8-án húszezren szálltunk le az APN, az országgyűlés elé.  A helyi választásokon győztes FIS (Front islamique du salut) visszavetette lendületünket, ott voltunk még mindig, de kevesebben. A média, a nemzeti és nemzetközi sajtó támogatta szimbolikus akcióinkat. A hétköznapokban is tömegesen ellenálltak a nők és ez a FIS 1991-es törvényhozási győzelmét tompította. Az iskolák vegyesek maradtak, a statisztikák megfordították a ratio sexuel-t, az érettségizettek 60 %-a, a diplomások kétharmada lány lett. A munka megváltoztatta a nők szerepét, s a kevésbé tanultakét is a társadalomban, a családban. A házasság már nem szakította félbe a hivatásgyakorlást.

1966-ban még 30 nő közül csak egy dolgozott, 2000-ben már minden hatodik. Az oktatásban, az egészségügyben, a közigazgatásban. Az alapkeretekben többségben is vannak. A bírák egyharmada nő, ami nem kevés. Hosszú évek kellettek ahhoz, hogy a nők munkáját elismerjék. Az UGTA szakszervezeti tömörülés országos nőbizottsága 200 ezer dolgozó nőt  tart számon sorai között, s az egész országban minden kampányban érintett. Egyik leglátványosabb a szexuális zaklatás ellen viselt kampány volt, amely 2004-re elérte, hogy azt bűncselekménnyé nyilvánítsák. Iszlamista környezetre is kiterjed mozgalmunk. Az, hogy a nők dolgozhatnak, óriási vívmány.

A szabadságunk ellen megjelent hidjab (kendő) egyszerűbb, mint a haïk (az algériai nők hagyományos fátyla), mert a kezeket szabadon hagyja – és a történelem iróniája folytán asszonyok ezrei számára könnyíti meg a nyilvános megjelenést. Az uralkodó újgyarmatosító séma népünk múltjának újra elővétele.

Amikor egy szexuális zaklatás ügye napvilágot lát, a kommentek megjelölik a bűnöst: az algériai hatalom és annak képviselői, vagy az algériaiak fejlődésre alkalmatlan barbár természete. Hát nem! Minden a patriarchális értékekre épül, országunkban a patriarchátus a legradikálisabb, de a zaklatás a prekaritásból, a nyomorból, az időleges szerződésekből, a feketemunkából ered, ebből fejlődik, ezek adnak lehetőséget a zsarolásra.

A patriarchális elnyomás, az erőszak az egész világon a nők közös sorsa. Az USA-ban minden 35. másodpercben megerőszakolnak egy nőt, Franciországban minden 7. percben. Ami a házasságban elszenvedett erőszakot illeti: Franciaországban minden öt napban két nőt öl meg párja. A francia nőknek csak 1969-től van joguk saját csekkfüzetre, csak 1974-ben vezette be az utolsó svájci kanton is a nők szavazati jogát. Tudjuk-e, hogy a brit szokások engedélyezték, hogy a férj verje feleségét? Mi akkor olyan speciális nálunk, Algériában?

Ötven évvel később hol tartanak az algériai nők tehát? A változás óriási, de többet és jobbat akarunk. Sok örömöt, sok könnyet ismerünk. Sok reményünk volt, sok mindent elértünk az akadályok ellenére. Vannak sebek, stigmák a retrográd fordulatok után, de az élet újra virágzik. A küzdelmet folytatják lányaink.

Forrás: elwatan.com

Munkakörülmények?

"Számítógép előtt elvben max. hat órát dolgozhatnak, óránként min. 10 perces szünettel. Ezzel szemben 12 órákat dolgoznak egy ablaktalan bevásárlóközpontban, ahol mégha ügyfélként is tölt az ember két órát, fejgörccsel távozik. A Kormányhivatal Munkaügyi főfelügyelősége pedig azt írja le, amit neki bent diktálnak, sőt meg is fenyegeti a bejelentőt. Soha senki nem gondolná, hogy mik történnek például egy 60 ezer négyzetméteres területen, ahol jelenleg a közmédia bérleményként tevékenykedik. Tudta valaki a nézők közül, hogy vannak olyan munkaterületek, ahol se mellékhelyiség, se vízcsap nem található, csak a munkaterülettől 250 méterre, (nem írtam el, hanem lemértem). Ezen a Wallis-Bajnai érdekeltségű társaság tulajdonát képező borzadályban le van zárva a vészkijárat, mert ott rendezték be az archívumot. A felügyelőség ezt rendben találta. A 45 éves dolgozót, aki két gyermekét egyedül neveli, úgy kényszerítették a 12 órán feletti túlórára, hogy azt mondta neki a csoportvezetője, ha nem csinálja meg a munkát, akkor megnézheti magát, hogyan fogja ellátni a gyermekeit, nem lesz állása. Majd ezt a hölgyet elvitte a mentő agyérgörccsel a munkahelyéről, és nem mert szólni. A szakszervezet jelentette mindezt a felügyelőségnek, és felügyelőség legalább egy évig nem méltatta még válaszra sem, majd leírta, hogy mindent rendben talált. Ehhez mit lehet hozzáfűzni? Emberek egészsége megy tönkre és senki nem tud tenni semmit, mert vagy kölcsöne van, vagy egyedül neveli a gyerekeit, stb. Az emberek egészsége tönkrement, akik még ott vannak, kizsákmányolják őket, a fizetésükért akár dupla műszakra is beoszthatják őket, és nem szabad túlórát beírni. Ennyire vannak kiszolgáltatva a munkavállalók, de nemcsak itt, hanem az ország bármely pontján és bármelyik multinál. Amikor a munkatörvénykönyv tervezetét olvastam, komolyan mondom: felfordult a gyomrom."

Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

148. sz. (516) 2013. okt.25.

Oroszország

A Tudományos Akadémia csatája

A cikket először az “expert.ru” információs netlap publikálta, miután Putyin jóváhagyta a Tudományos Akadémia reformját szept. végén

Ugyanakkor nagyon sokan gondolják úgy, hogy a csata még nem veszett el. «Állva maradtunk mindvégig», így lehet összefoglalni a kutatók harcát, akik sok más erővel együtt az alapkutatás egyesítette rendszere, Oroszország Tudományos Akadémiája összeomlása ellen küzdöttek. A három hónapos tiltakozó maraton összekovácsolta a kutatócsapatokat, a politikától távoli tudósokat megmozgatta, s lehetővé tette, hogy tudatosodjon bennünk a kollektív fellépés ereje. A tudományos dolgozók nem gondolják, hogy a küzdelemnek vége van. Az általános lelkiállapotot ez a nyílt levél mutatja, amelyet Alexander Kulesov küldött szét akadémiai kollégáinak ezekkel a szavakkal befejezve:

«Az ördögbe is, ha felfalnak bennünket, a torkukon akadunk!»

Mindössze néhány nappal a törvény elfogadása után az Akadémia tudományos dolgozóinak konferenciarendezői bizottsága a következő nyilatkozatot tette közzé:

 «Oroszország állampolgárai! Civil kötelességünk, feladatunk a fiatal generációk iránt, hogy hozzátok forduljunk: 2013. szeptember 27-én az Orosz Föderáció elnöke aláírta a Tudományos Akadémia reformjáról szóló törvényt, emígyen hozzátéve saját szándékát a kormány, a Duma, a föderációs tanács likvidációs törekvéséhez. Nagyon sok tiltakozó megmozdulás, demonstráció történt, neves tudományos személyek tiltakoztak Oroszországban és külföldön – és az akadémiai szakszervezet 120 ezer aláírást gyűjtött össze, de ez sem változtatott rajta. Ezután az oroszországi tudományos akadémia nevében más intézmény fog működni, amely a Tudományos Szervezetek Föderális Ügynöksége nevet viseli.

A tudomány 1917 óta a tudósok területe, most pedig félanaalfabéta bürokraták fogják dirigálni. Ami a tudományra vár, az a «rentabilitási» politika, a munkahelyek csökkentése, a «nem stratégiai» részvények eladása, az intézmények és a dolgozók szociális vívmányai átadása az önkormányzatoknak, és még olyan dolgok, amilyet el se tudunk képzelni. A fiatalok tudományos karrierje bíztatására édeskevés. El fognak menni külföldre, vagy valami mesterséget keresnek maguknak. (…). Közvetkezésképpen gyermekeinknek, unokáinknak Oroszországban nem jut minőségi oktatás. Az ország vissza fog lépni, méghozzá évtizedekkel. Ki lesz képes mérnöki munkára, a repülőgépekről, űrhajózásról nem is beszélve? Ki fogja a gáz és olaj kiaknázását folytatni, holott ez a mi «elitünk» vagyonának is forrása? Ki fog gyógyítani minket, a gyerekeinket, unokáinkat, akárha a legegyszerűbb betegségekről is legyen szó?

A hazánkra váró jövő nyugtalanító. Ezért hívunk arra, hogy minden eszközzel keljük fel a barbárság előretörése ellen. Felhívjuk Oroszország népeit, mert a veszély itt van közvetlenül előttünk! Tudomány nélküli ország – jövő nélküli ország!»

A kutatók szakszervezetének összejövetele által elfogadott felhívás még erősebben fogalmaz! «Elnök Úr! Számtalan tiltakozás ellenére Ön ratifikálta az Akadémiáról szóló 253-ös törvényt, a Tudományos Szervezetek Föderális Ügynökségéről a 735-ös ukázt. A gond nem ott van, hogy minden változás ellenére lennénk, mi csak látjuk a «reformok» következményeit, amit Ön az oktatás, az egészségügy, a rendőrség és a hadsereg területén vezetett be. Minden a kapzsi, hozzá nem értő és a közvagyont kirabló tisztviselők kezébe kerül az állampolgárok újabb megcsapolására és tulajdona fosztogatása árán.»

Folytatása következik!

Mark Vasziljev

GUADELOUPE

Nemzetközi szolidaritás

a provokációk és fenyegetés ellen

A Comité international contre la répression (CICR), a politikai és szakszervezeti jogok védelmében) konferenciája

Párizs, 2013. okt. 14.

Jean ­Jacques Marie bevezetésében 3 alapvető napirendi pont.

A CICR-hez levelet intézett Valentyin Uruszov (szakszervezeti felelős, aki három és fél évet töltött börtönben koholt vádak alapján, és nemzetközi kampány érte el kiszabadítását, melyben a CICR is részt vett). Ebben arról informált, hogy a KTR (orosz független szakszervezeti tömörülés) széleskörű kampányt indít egy 7 évre ítélt kazahsztáni szakszervezeti vezető kiszabadítása érdekében. Döntés született, hogy ehhez a csatához a CICR is csatlakozik.

Jacques Girod, a párizsi CGT­FO szakszervezeti felelőse vészt vett a haiti kontinentális konferencián, és ismertette azokat a lépéseket, amelyeket ennek küldöttsége tett New Yorkban az ENSZ főtitkáránál a Minustah-csapatok kivonása érdekében.

Felolvasta a haiti CATH szakszervezeti tömörülés elnöke, Fignolé Saint­Cyr a konferenciához intézett levelét, amelyben a hangsúly a szakszervezeti mozgalom védelmére került ebben a mártírrá tett országban. Jacques Girod beszámolóját fotóriporttal kísérte.

A harmadik kérdést a guadeloupe-i szakszervezeti felelősök és az LKP tömörülés elleni fenyegetés jelenti.

A CICR titkára, Gérard Bauvert ismertette a Le Parisien újság okt. 14-i «nyugtalanító erőszakos cselekedetekről» beszámoló guadeloupe-i «információját». Ebben idézi Errol Nuissier bírósági szakértőt, aki kijelenti, «a helyi dezintegráció az LKP öröksége» és hozzáteszi, «megsemmisíti mindazt, ami a fejlődést jelenti és gyűlöletet szít. A sztrájk alatt azt az illúziót keltette, hogy az integráció nem folyhat rendben és erőfeszítések nélkül, hanem csak mások javainak tönkretételével és erőszakkal.»

A konferencia mérlegre tette ezeket az állításokat, csakúgy, mint Valls belügyminiszter okt. 17-i  guadeloupe-i utazását és a tényt, hogy a szakszervezeti felelősökkel szembeni bírósági eljárások megsokszorozódtak.

G. B.

Nyílt levél (részlet) Christiane Taubira, francia igazságügyi miniszterhez: «Kivételesen súlyos a helyzet. A 2009-es 44 napos sztrájk utáni egyezményeket semmiben nem tartották be a munkáltatók, és a szakszervezetellenes megtorlás fokozódik. Arra kérjük, Miniszterasszony, hogy a franciaországi és guadeloupe-i szakszervezeti boszorkányüldözéseket, közöttük az UGTG főtitkárhelyettese, Charly Lendo ellenit, állíttassa le. A 2014. ápr. 3-5 közötti UGTG kongresszussal szinte egyidőben folyó  Charly Lendo-eljárás valóságos provokációval bír. Mi pozitívan válaszolunk Elie Domota felhívására, aki az UGTG-vel nemzetközi nagygyűlést szervez a megtorlás ellen. Az e levelet aláírók véleménye az, hogy Charly Lendo védelme az összes szakszervezet, a dolgozók anyagi és erkölcsi jogai védelmét jelenti Guadeloupe-ban és mindenütt.

Le a szakszervezetellenes megtorlással, nemet a szakszervezeti felelősök kriminalizálására, a DNS-tesztek leállítását, a Charly Lendo elleni eljárás azonnali megszüntetését!»

Az UGTG (Union générale des travailleurs de la Guadeloupe) főtitkára 2013 okbóber 10-i leveléből: «A CICR keretében összegyűlt aktivistákhoz (…)

A Leborgne-ügyben DSN-vizsgálatot akarnak. A Delphin-ügyben is. Majd Charly Lendot szólították bíróság elé gondatlanságból elkövetett emberölésért. A dolog visszanyúlik a 2009-es mobilizációra, amely során egy fiatal életét balesetben elvesztette. Mi, az UGTG aktivistái jogos és legitim akaratunkat fejezzük ki az igazság és az alapvető szabadságjogok védelmében.

Nou péké fè dèyè! Soha nem hátrálunk meg!»

Kína

Munkásjogok és sztrájkok

A Kína vizsgálóbizottság  információs leveléből

«A 2013 június és augusztusa közötti három hónapban összesen 183 sztrájkincidens történt», írja a China Labour Bulletin, vagyis több mint duplája az előző év azonos periódusában, s 40 %-uk a feldolgozóiparban.

Egyébként pedig a dolgozók «toleránsabb» rendőrséggel üköztek meg,  amely «csak» az esetek öt százalékában tartóztatott le tüntetőket. Tudjuk, a kínai politikai hatalom tart az instabilitástól és társadalmi válságtól, nevezetesen a munkástüntetésektől.

De a munkaerő ára csökkentésének megvannak az igényei és az állampárt habozás nélkül támogatja a kihelyező ügynökségek alkalmazásával, s az állami vállalati és államigazgatási állásokat is így tölteti be. Ez a gyakorlat az ACFTU, a «hivatalos» szakszervezet vizsgálódásának is céltáblája, 2010 végén 60 millióra becsülte ezen – a többi, ugyanannál a vállalatnál és munkakörben dolgozónál – rosszabbul fizetett, és gyenge szociális védelmet élvező dolgozók számát. Ez év júl. 1-én lépett életbe az munkaszerződésről szóló új törvény, melynek ezen ügynökségek visszaéléseit kellene megszüntetnie.

A Munkaügyi Minisztérium augusztusban nyilvános felhívásában a javasolt új szabályozást magyarázta. Több tucat munkásjogi szervezet, jogász, aktivista pedig kételyeiket fejezik ki: az egészséges és rugalmas munkaerőpiacnak garantálnia kellene a dolgozók jogait és méltó munkavégzését, például azzal, hogy ugyanazon munkáért ugyanazon bérre legyen joguk, s munkanélküliség esetén is legyen jövedelmük.

“Élni akarunk, fizessétek ki bérünket!”

A dolgozók minden körülmények között keresik, hogyan védhetik meg magukat. Így tett a Beigang mintegy ezer acélipari munkása is, aki Jixi (Heilongjiang tartomány) polgármesteri hivatala elé vonult ilyen feliratokkal: «Élni akarunk, enni akarunk, fizessétek ki bérünket!».

Másnap Dongguanban a Shili Electronics 6600 munkása özönlötte el az utakat, hogy munkáltatójától a társadalmi terhek fizetését követelje. Szept. 23-án Ningbo textilmunkásai fogtak sztrájkba, mivel elégtelennek ítélték a vállalat delokalizációja miatti végkielégítéseket (a rendőrség brutálisan beavatkozott).

Szeptemberben 38 sztrájkot vagy tüntetést jegyeztek, melyek célja béremelés, elmaradt bérek, juttatások kifizettetése vagy a munkakörülmények javítása. Ezen «társadalmi mozgalmak» kétharmada a feldolgozóiparban és a szállításban történt.

A mozgalmak jellemzője, hogy a nagyüzemekben történtek. A 38-ból csak egyben nyílott lehetőség a sztrájkolók és az igazgatóság közötti tárgyalásokra, és négyben a helyi hatóságokkal történt a békéltetés.

Shenzhenben kikötői munkássztrájk

Shenzhenben a Yantian kikötőben szept. 1-én kezdődött: többszáz darus és dokker lépett béremeléséért sztrájkba. Ha a darusok bére eléggé magas is (6000 yüan a China Labour Bulletin szerint, tehát négyszerese a városi minimálbérnek, 720 euró), de régóta nem növekedett és a munkakörülmények gyalázatosak.

A Hong Kong-i kikötő negyvennapos áprilisi sztrájkjára gondolva a shenzheni hatóságok két nap alatt összedobták az egyezséget a kikötőt kezelő China Merchants Port Services magántársasággal: az alapbér nem emelkedik, de a prémiumok és egyéb járandóságok 600-700 yüannal.

Ugyanennek a társaságnak azután Shekou kikötőjében is szembe kellett néznie egy újabb sztrájkkal (még mindig Shenzenben): szept. 17-én 400 dokker tette le a munkát és 800-1000 yüanos béremelést reklamált (kb. 100 euró), mivel ők csak átlagosan 1600 yüant keresnek. Az igazgatóság elutasította. A sztrájkolók 11 tagú küldöttséget választottak, hogy az tárgyaljon a munkaügyi hatóságokkal és az igazgatással. Kilencnapos sztrájk után 500 yüanos, majdnem 30 %-os béremelést értek el!

Kapcsolattartás:

Informations internationales, Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg ­Saint­ Denis ­75010 Paris ­France i Tél. : (33 1) 48 01 88 28 i E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein i Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg­ Saint ­Denis, 75010 Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 i Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint ­Rémy ­lès ­Chevreuse

Röviden

 

    A francia kormány kénytelen volt felfüggeszteni az ún. zöldadót (a nem autópályákat terhelő plusz járműadót) a folyamatos tiltakozások miatt, ezzel bebizonyosodott, hogy nyomás alatt képes meghallgatni az állampolgárokat. A breton földművelőket azonban nem sikerült így sem lecsillapítani, s a környezetvédők is méltatlankodnak, a kormány kormányzási képességét vonva kétségbe.

   

       Az USA élénk ellentámadásba fogott a masszív kémkedések kapcsán más országokat vádolva. Azt állítja, hogy az adatokat az európai hírszerzők bocsájtották rendelkezésükre. Több millió kommunikáció lehallgatásáról van szó.  Az USA hírszerzési igazgatója tegnap emlékeztetett arra, hogy a külföldi vezetők szándékának megismerése «alapvető elvi kérdés» minden hírszerző ügynökség számára.

       Az ENSZ Közgyűlése 22-ik alkalommal ítélte el az Egyesült Államok Kuba elleni blokádját, 188 állam foglalt állást ellene, és csak két ország, az Egyesült Államok és Izrael támogatta. Ez már a 22-ik alkalom, amikor a világ országainak döntő többsége elítéli az embertelen embargót és tiltakozik az ellen, hogy a washingtoni politika az ENSZ közgyűlésének ellenére fenntartja.

A detroiti lecke

 

Az INFORMATIONS OUVRIERES szerkesztőségi cikke Daniel Gluckstein, a Független munkáspárt országos titkára tollából

Az AFP jelentésében olvashatjuk (okt.23.): «Egy amerikai szövetségi  bíróság megkezdte Detroit város kérésének vizsgálatát, hogy az autóipar hajdani fellegvárát csődtörvény védelme alá helyezze  (…), mely státusz lehetővé tenné több mint 18 milliárd dolláros adóssága újratárgyalását (…), sőt, bizonyos százalékának elengedését.» Ebből kifolyólag a város volt alkalmazottainak mintegy  9 milliárdos nyugdíjalapja is veszélybe került.

Detroit, miután munkahelyek tízezreit szüntették meg a Fordnál, Chryslernél, General Motorsnál, csődbe jutott, holnap pedig a többezer helyi önkormányzati alkalmazott nyugdíja következhet. (Csak kutyafuttában szólítjuk itt meg azokat, akik a nyugdíjak «tőkésítését» reklámozzák, mit szólnak ahhoz, hogy azok egyik napról a másikra füstté válhatnak?)  

A Le Monde pontosít (okt.26.): «Detroit csődbe juthat. De a három «keresztapa» ragyogóan  érzi magát. A General Motors, a Chrysler és a Ford, a “Big Three” itt szerezték vagyonukat, mielőtt azt romokba döntötték. A Ford ismét több mint 70 milliárd dollárt ér (51 milliárd euró) a tőzsdén, gyakorlatilag történelmi magasságainak szintjén.»

Detroit csődje annak az eredménye, amit 2009-ben a Ford, Chrysler, General Motors főnökei az azonnali csőddel érvelve egyezményt írtak alá a UAW szakszervezettel. Az egyezségben a szakszervezet elfogadta az akár 50 %-os bércsökkentést is, a munkakörülmények rontását, a 17 üzem bezárását, több mint 20 ezer munkahely megszűnését, a nyugdíjalapok fosztogatásával a «restrukturálás» finanszírozását és a sztrájkok tiltását…

Az egyezmény teljesült (sőt, tovább is ment: összesen 40 000 munkahely szűnt meg). Öt évvel később a Ford-részvények meg lettek mentve, a részvényesek fellélegezhettek. De az elbocsátott munkások ezrei az utcán vannak, s egy kezdő dolgozó annyit sem keres, amiből szerényen meg tud élni. Most pedig a nyugdíjasokat dobhatják holnap az utcára.

A detroiti események minden dolgozót és aktivistát el kell gondolkoztassanak. Egy munkásszervezet, szakszervezet a munkahelyek védelmében lemondhat-e minden addigi vívmányról, sőt, rosszabb, együtt szervezheti a munkahelyek megszüntetését, a bércsökkentést, a dolgozói jogok megszűnését (ideértve a szakszervezetei jogokat is)?

Mindez persze megmenheti a vállalatot, a profitot. De a munkásosztályt soha.

Franciaország

Villany-, gázszámla – számos család problémaforrása

 

Franciaországban Brüsszel követelései nyomán az energia-liberalizációs folyamatot a 2000. febr. 10-i törvény nyitotta meg (ennek felfüggesztését ígérte a még csak elnökjelölt Hollande).

2007 júliusa óta az elektromosság és a gáz piaca teljesen nyitott a «szabad és befolyásolatlan verseny előtt».

Az EDF aug. elsején 5%-kal emelte magánfogyasztói tarifáját, míg a vállalati és nagyfogyasztók számára megelégedett ennek felével (2,5 %), a nagyon nagy ipari fogyasztók esetében pedig egyáltlalán nem emelt.  

A Médiaprism tanulmánya kimutatja, hogy az utóbbi három évben Franciaországban a lakosság egyharmadának jelent nehézséget az energiaszámla fizetése.  

Leginkább érintettek a lakásbérlők (43%-ban) és a szerény jövedelműek (az 1500 eurónál kevesebb havi jövedelemmel rendelkező háztartások 52%-a), de a franciák több mint fele éppen az árak emelkedése miatt invesztált energiatakarékos megoldásokba.

Az állami monopólium szétdarabolásának költségei (termelés–szállítás–elosztás) is a felhasználók feladata. Doubs település általános tanácsa múlt évben a villanyra újabb adót vetett ki, azonban beleütközött a kistelepülések polgármesterei és a megyék ellenállásába: a lakossági 8,28 %-os emelést nem fogadják el.

A CGT szakszervezet energiaszektorának dolgozói tanúi a fogyasztók nehézségeinek, ezért felhívást bocsátottak ki, melyben a gáz, villany kikapcsolásának tiltását követelik az év minden szakaszában.   

Mi a megoldás?

Az Európai Unió mindig azt állította, hogy a szabadverseny az árakat letöri. Ezzel szemben azok mindenütt nőttek, a szolgáltatások minősége egyre romlik, és a kisfogyasztókat terhelik a járulékos költségek is. Egyre növekvő hasznot csak a privatizált vállalatok részvényesei húznak.

Az európai direktívák eltörlését, visszatérést a köztulajdonú monopóliumhoz a közszolgáltatások újraállamosításával!

Nemzetközi információk

 

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

 

Nemzetközi információk

 

147. (515) sz. 2013. okt. 18.

 

 

USA

 

A “SHUTDOWN”* és a munkásmozgalom függetlenségéért folyó harc            

 

Október elején az USA kormánya leállt, shut down. Rögtön több mint 820 000 állami tisztviselő munkáját ideiglenesen felfüggesztették (technikai munkanélkülség), a szociális szolgáltatások leálltak, ami viszont már tízmilliókat érintett. Több kormányzati szerv jelezte, hogy életek kerültek veszélybe, s minden nappal súlyosbodik a helyzet. Cikkünk írása okt. 7-re esik, eddig még semmit nem gyengült a válság. Okt. 17-ig valószínűleg születik átmeneti megoldás, ekkor kell megemelni a közadósság plafonját. De ekkorra várható a válság újabb felvonása: a republikánusok és demokraták közötti megegyezés és Obama megszorításai a Medicare-t (betegbiztosítás a 65 évesnél idősebbek részére) és Social Security-t (szövetségi minimálnyugdíj) illetően, hogy elkerüljék az adósságfizetés teljesítetlenségét.

Nem költségvetési válság ez, hanem politikai. A világ tőkés rendszere, s különösen az amerikai kapitalizmus két pártja zsákutcába került, ez fejeződik ki benne.

A Szenátus, számos republikánus szenátor voksával elfogadott egy megoldást (Continuing Resolution), hogy a kormány leállását (shutdown) megakadályozza, és minden kommentátor egyetért abban, hogy a Képviselők Háza ugyanezt tenné, ha John Boehner, a republikánus többség vezetője engedélyezné. De Boehner a republikánusok Tea Party szárnye előtt hajbókol, holott a közvéleménykutatások szerint a lakosság 70 %-a ellenzi a kormány alá tartozó szolgáltatások bezárását az Obamacare, az Obama által javasol betegbiztosítási probléma kapcsán.

 

Honnan származik a Tea Party növekvő súlya? Hogyan lehet, hogy a Tea Party azzal az ürüggyel, hogy az Obamacare részére nem hajlandó pénzalapokat biztosítani, a kormányt technikai munkanélküliségre szorítja? Honnan van ahhoz ereje, hogy a dolgozók jövedelméhez tartozó alapokat megnyirbálja azzal az ürüggyel, hogy a gazdagokra kirótt minimális és szimbolikus adókat megkontrázza? Hogyan tudja blokkolni a Comprehensive Immigration Reform bill S 744 törvénytervezetet, s a titokban bevándorlókat illető bármiféle «amnesztiát»?

Obama és a Demokrata Párt egész sorozat brutális munkásellenes intézkedést vezetett be a hazai és külföldi tőkések követelésére. Az ellenállás azonban sem nemzetközi, sem amerikai szinten nem csökken. Ha a szakszervezeti mozgalmat próbálja is megfojtani, lehetetlen azzal végeznie, hiába is követeli azt a tőkés rendszer agonizálásása időszakában a nemzetközi pénztőke. Elbukott az wisconsini szakszervezeti lázadásban, a chicagoi 2012-es pedagógussztrájkon át a ohioi referendumig, mert a dolgozók minden szinten keresik a korporatív törekvések elleni védekezést és megpróbálják szakszervezeteiket visszahódítani.

 

A shutdown kapcsán számtalan szakszervezet tüntetéseket tartva követeli a bezárt szolgáltatások azonnali megnyitását, a dolgozók visszatérését, kifizetését. Egy clevelandi szakszervezeti felelős felveti a közszolgálati AFGE vezetőinek címezve, hogy el kell foglalni a Capitoliumot minden más szak- és népi szervezet közreműködésével; menetet kell szervezni Washingtonba és ott kell maradni a Kongresszus előtt annak pozitív döntéséig. Ha ez a felhívás megszületne, biztos, hogy óriási tömegek követnék.

Boehmer egy kis szélsőjobboldali csoport nevében cselekszik A végeláthatatlan politikai diskurusok helyett a tüntetések fegyverére kellene összpontosítani. Ez tudna a dolgok lefolyásán, családok millióinak sorsán változtatni.

 

Születéstől érvényes és megjobbított Medicare-t! – ennek kell lennie a független szakszervezeti mozgalom jelszavának.

 

(Az amerikai The Organizer, 2013. októberi szerkesztőségi cikkéből)

 

*A szövetségi állami tisztviselők technikai munkanélkülisége.

 

 

ALGÉRIA

Óriási a tét

 

Az algériai Dolgozók Pártja 55. számából, 2013. október  

 

Louisa Hanoune

 

 

Több mint 10 napja Észak-Szudánt a dolgozók, diákok, a leszélesebb rétegek tüntetései rázták meg az üzemanyag állami támogatása megszüntetésének hírére. Tudnillik ez a legdrámaibb módon befolyásolja a szociális helyzetet. Szudán, amely termeli és exportálja olaját, 2011 januárjában az Obama-adminisztráció és európai szövetségesei követelésére népszavazást hirdetett, s északi ill. déli megosztásban kettévált. Azóta sem az északi, sem a déli népesség nem élvezi az olaj hasznát, azt külföldi társaságok tartják kezükben és a két Szudán két kormánya között az északi kikötő ügyében konfliktus nyílt.

 

A dolog eredete az imperialista feldarabolási technika. Észak-Szudán népe nem vett részt az úgynevezett «arab tavaszban». A nép lázad az őt kiéheztető kormány ellen, amely térdre esett az imperialista követelések előtt. Ez a lázadás csatlakozik az európai, az amerikai dolgozói és ifjúsági mozgalmakhoz, minden országéhoz, ahol a szigorítások politikai bűnözése zajlik.

 

De az imperialista kormányok egyetlen válasza a szociális háború és a nemzetek tönkretevése. Az amerikai The New York Times szerint a Machrek és a Maghreb öt országa etnikai és vallási alapon szintén 14 «államra» bontás tárgyát képezi. Szíriáról, Szaud-Arábiáról, Jemenről, Irakról, Líbiáról van szó. A terv megfelel annak, amit 2003-ban jelzett a GMO (pénzügyi befektetéskezelő) és az NMO US, azután Bush és Condoleezza Rice erősített meg 2006-ban. A célországok mind idegen beavatkozást szenvedtek el, közülük hárman katonait (Irak, Jemen, Líbia), Szíria pedig vegyi arzenálja megsemmisítése ürügyén nemzetközi felügyelet áll.

 

Ugyanakkor a spanyolországi új amerikai nagykövet megerősítette, hogy a sevillai Moron de la Frontera, a szicíliai Sigonella katonai bázisokat megerősítik. Ezek az észak-afrikai helyzet kezelése katonai céljainak felelnek meg. Algéria közvetlenül érintett, annál is inkább, mert 850 km-es határvonala van a káoszba merült Líbiával, és 1350 km-es Malival, ahol állandó  ütközések folynak az Azawad mozgalom és a hadsereg között.

 

A szept. 29-i minisztertanács kommünikéjében megerősítette, folytatja orientációját a privatizációk leállítása, sőt részben restaurálja az állam gazdasági szuverenitását. Egy dinár szimbolikus áron újraállamosítja az El Hadjar acélipari komplexumot, Ouenza és Boukhadra bányáit, gépipari üzemeket az 51/49 (állami-külföldi tulajdoni részarány) rendjében. Ezzel egyidőben a kormány bejelentette a Michelin üzemre elővételére jogát.

 

Ki is húzna hasznot Algériai destabizilációjából?

 

Mivel régiónkban háborús törekvéseknek vagyunk tanúi, és a nemzeti fejlődés középpontjában a tét óriási, a Dolgozók Pártja a hat hónap múlva tartandó elnökválasztás előtt az ország integritására és szuverenitására összpontosítja erejét, bármilyen külföldi beavatkozás, imperialista zsarolás ellen.

 

L.H.

2013. okt. 2.

 

 

 

Az ARCELORMITTAL ­ANNABA újraállamosítása – ellentételezés nélkül
                                

 

 

A nemzet győzelme

 

 

 

El Hadjar acélipari komplexumát (Annaba wilayában) 2001-ben magánkézbe adták. A privatizáció előtt évi 1,5 millió tonnát termelt, utána csak 580 000 tonnát (2012-ben). Egyébként az indiai multi felére csökkentette a létszámot, minden ígérete ellenére nem invesztált a modernizációba, nem javította a termelést, nem hozott létre munkahelyet. A Dolgozók Pártja az egyetlen volt, amely a dolgozókkal és az UGTA szakszervezettel együtt ez a fajta partneri kapcsolatot megkérdőjelezte.

A több hónapja bejelentett újraállamosítás azt is tartalmazza, hogy az állam nem veszi meg és nem is kártalanítja a multinacionális vállalatot. Az igaz, az újraállamosítás nem teljes, de a közhatalom visszaveszi az ellenőrzést a cég felett, tulajdona 30-ról 51 %-ra nő. Ez a dolgozók győzelme, ezen felül a nemzeté, mert az algériai állam, amely 12 éven át szenvedte el a multinacionális vállalatok uralmát, végre az ország gazdája lesz. Az Ouenza és Boukhadra (Tébessa wilaya) vasbányái is úgy kerültek vissza állami kézbe, hogy az egy petákba nem került. Ugyanez a helyzet a mechanikai üzemekkel is.

A szakszervezetek, a dolgozók soha nem adták fel az újraállamosítás reményét, hosszú évek szakszervezeti és politikai harca ér ezzel célt. A Dolgozók Pártja az ArcelorMittal dolgozóinak legitim követelését mindig támogatta és minden szinten küzdött érte parlamenti csoportjával az élen, akkor is, amikor a parlamenti többség archaikusnak, ódivatúnak, idejétmúltnak titulálva arrogánsan lehurrogta, és az ArcelorMittal partnerség sikerével dicsekedett. Az 51%-os állami tulajdon lehetőséget ad, hogy az ArcelorMittal által blokkolt fejlesztéseket végrehajtsák, a kolosszális hasznot ne a multinacionális cég vágja zsebre a termeléssel apránként végezve. A felügyeletet kezébe véve az állam végez az ArcelorMittal Annabánál korábban gyenge pozíciójával, a termelés felfuthat a jelenlegi 580 000 tonnáról 2017-re 2,2 millió tonnára, s így fokozatosan megszűnik e termékek importálása, melyek értéke 2012-ben 5 milliárd dollár volt. Megszűnik a a munkahelyek veszélyeztetése, újakat hoz létre az új vezetés, a régifajta «partnerátus» megszűnésével.

 

 

R. Y. Tazibt

Olaszország

 

    Semmilyen támogatást sem a Letta-kormánynak! A szakszervezeti vezetők aláírásának visszavonását a kormánnyal kötött paktumból!

A  «munkásmozgalom függetlenségének védelme az EU-szerződésekkel való szakításért» mozgalom kezdeményezte nyilatkozat

Letta bejelentett újabb 5 milliárd eurós «stabilitási programot».

 

A La Stampa magyarázatában: «okt. 15. előtt a kormányok költségvetési tervüket be kell nyújtsák Brüsszelnek. A Bizottságnak bármikor, bármilyen módosításra joga van».

 

Olaszország és minden tagország ehhez van kötve, csak abban «szabad», hogyan hajtja végre az adósságfizetést, a költstségvetési deficit 3 % alatt tartását. Az új szerződés Olaszországra évi 60 milliárdos megszorítást ró, s mindezt 20 éven keresztül.

 

Az EU és a tőzsdék örvendeznek. De a dolgozók, a nyugdíjasok, a technikai munkanélküliek, azok, akik sehogy sem tudtak kijönni a következő fizetésig, a fiatal munkanélküliek (40 %!), a helyhatóságok, amelyek nehezen tudják kifizetni az alkalmazottaikat, a betegek, akik sürgős beavatkozásra kell várjanak (bizonyos esetekben 440 napot)?

Letta újabb adókat jelentett be, s a költségvetés kiadási oldalán újabb megnyirbálásokat. Emeli az áfát, ami családonként évi 300 eurós többletkiadás. A lakásadónál magasabb «szolgáltatási adót» vezet be és egy új, drága adót a hulladékok után. Mindenki tudja, ez egy olyan spirál, amely katasztrófához vezet.

 

Ezért döntött úgy szakszervezeti felelősökből, különböző szervezetekhez tatozó aktivistákból álló mozgalmunk Torinóban, hogy felhívását közzéadja. A megdöbbenéstől szóhoz se jutottunk, amikor Letta kormányához fordultak szakszervezeti vezetőink, hogy megerősítsék «kérésüket», amit a Confondrustriában aláírt dokumentum tartalmaz. Ebben a dokumentumban a «dolgozók és a vállalatok adócsökkentését kérik, a közigazgatás megreformálását és gyors intézményes refromokat».

Hiszen közvetlenül a gazdasági miniszter, Saccomanni magyarázza: «Ha az adókat csökkentjük, akkor szociális téren kell megszorítanunk, a közszolgáltatásokban elbocsátanunk, amellyel nem bírnánk a helyzetet kezelni». Mivel az Európai unió által felállított kritériumoknak meg kell felelni, az esetleges adócsökkentés megfelelne a közszolgáltatások, a bérek, a közfeladatok csökkentésének. Ki érti ezeket a szakszervezeti vezetőket, akik a «közigazgatás megreformálásátl» kérik, ami megfelelne 200 ezer munkahely felszámolásának? Ki érti, hogy intézményes reformokról beszélnek, holott az alkotmány, a választási törvénynek egy célja van: lehetővé tenni, hogy még nagyobb önkény szülessék az EU koordinálta és ellenőrizte programok fölött? Ez nem ideológiai kérdés, hanem vitális. A «produktivitási paktum», az «egyezmény a reprezentatívitásról», a Cinfindustria aláírása az húzza alá, hogy a dolgozók és a tőkések érdeke azonos, és «együtt menekülni lehet a ránk váró katasztrófából».

 

A valóság ennek éppen az ellenkezője. Az adósságfizetés, a deficitcsökkentés, a tőke adóinak csökkentése a költségvetési megszorítások, reformok, a reformok kompenzálásával csak eszközök ahhoz, hogy egy kisebbség javára növekedjen a profit a minden nappal mélyebb nyomorba merülő lakosság hátrányára.

 

Egyik tévéműsor kimutatta, hogy az országunkat bitorlók 9 000 milliárd eurót tudnak magukénak, szégyenletes lusuxban élnek. A másik oldalon pedig Olaszország közadóssága 2 000 milliárd euróra rúg. Ki fogadhatja el azt, hogy ennek az «adósságnak» a nevében még újabb ajándékokat adjunk a gazdagoknak, a spekulánsoknak adójuk csökkkentésével, újabb munkahelyek megszüntetésével, kórházak bezárásával? Ki hiheti, hogy ez a «fellendülés»? 20 éve látjuk ugyanazt a politikát, itt az eredménye.

 

Nem, mi kimondjuk világosan: semmilyen «közös érdek» nincs a dolgozók és a tőkések, a spekulánsok, a bankok, s reprezánsuk, az Európai Unió között.

 

Ellenkezőleg, a dolgozók történelmileg kiharcolt és megvédett vívmányai csak akkor őrizhetők meg, ha azok megvédik érdekeiket szakszervezetiekkel együtt, amelyeket éppen független akcióik szervezésére hoztak létre.

Tudjuk, nehéz helyzetben vagyunk, a zsarolás igen erős. De azt is tudjuk, hogy van kiút, vagy legalábbis olyan lehetőség, amellyel megállhatunk az örvény előtt. Maga Saccomanni miniszter mondta ki akarata ellenére: «... nem bírnánk a helyzetet kezelni.» Ez jelenti azt, hogy a kormány, az EU, az EKB nagyon is tisztában vannak a dolgozók erejével, amely nem csökkent, kész a mobilizálásra, és bármely pillanatban megfordíthatja a helyzetet.

Ez az erő és csakis ez menthet meg bennünket. Meg kell állítani a destruktív programokat, olyan konkrét követeléseket kell megfogalmazni, mint: minden megszorítás végét, nyugdíj- és béremelést, a technikai munkanélküliek munkába integrálását, az elbocsátások megtiltását, a nyugdíjakról szóló 18-as törvénycikk eltörlését, az iskolákban és kórházakban megszűnt állások helyreállítását, és nemet kell mondani az intézményi reformoknak.

Ezek a követelések kiutat mutatnak a lakosságnak. De ehhez az is kell, hogy szakszervezeteik vezetői szakítsanak a «közös érdek» politikájával, amelyet az EU és Letta kormánya diktál (éppúgy, mint minden más kormány) és, hogy feltétel nélküli mozgósítson a követelések éérdekében. Ennek első lépése aláírásuk visszavonása kell, hogy legyen és kormányoktól való teljes függetlenség.

Ez nem lehetetlen. Az európaszerte nővekvő tüntetések napirendre tűzik az EU politikáját. Portugália, Spanyolország, Görögország, Lengyelország, Franciaország, Anglia mozgalmai csatlakoznak a mieinkhez, s az egységgel mindent el lehet érni. Ezekre mi is támaszkodunk, csatlakozunk a francia Független Munkáspárt szept-i nagygyűlésén a spanyol és német javaslathoz a tarragonai konferencia jegyében egy újabb tanácskozás megtartásához az EU-val való szakíításért.

 

A népek Európája csak úgy jöhet létre, ha előbb a munkásmozgalom függetlenné válik. Nemet kell mondani a «társadalmi paktumokra» , «egyezségekre», «szociális párbeszédekre».

A munkásosztály keresi az utat, ezért bocsátjuk ki felhívásunkat, csatlakozzatok, beszéljük meg az égető aktuális kérdéseket.

HAITI

  

 

2004­ - 2014: 10 év, elég volt! Ki a Minustah-hal Haitiból!                          

 

“Haiti védelme saját magunk védelme”  

bizottság

 

Nyilatkozat, miután a bizottságot fogadta az ENSZ  

 

Okt. 13-án – ahogyan ezt megelőzően három egymást követő évben – nemzetközi küldöttségünket fogadták az ENSZ-ben, hogy bemutathassuk követeléseinket a Minustah-csapatok Haitiből történő kivonására és a kolerajárvány áldozatainak anyagi kártalanítására vonatkozóan. Megbízatásunkat a “Haiti védelme saját magunk védelme” konferenciától kaptuk jún. 10-én Port au Prince-ben, az ország fővárosában. A tanácskozáson haiti, brazíliai, maxikói, guadeloupe-i, amerikai szakszervezeti és politikai aktivisták vettek részt.

Okt. 10-én az USA javaslatára az ENSZ egyhangúlag meghosszabbította a Minustah mandátumát 2014. okt. 15-ig azzal a szándékkal, hogy azt még «megújítja»: http://www.minustah.org/haiticonseilsecuriteprorogedunanmandatminustah/ .

Eme elfogadthatatlan aktus, a haiti nép önrendelkezési joga ismételt megsértése miatt adjuk ki nyilatkozatunkat.

Követeljük  a csapatok azonnali kivonását, a kolerajárvány áldozatainak kárpótlását!

 

William Gardner fogadott bennünket a UN DPKO, az Európa & Latin-Amerika divízió külpolitikai irodájától. Bemutattuk konferenciánk eredményét, rámutattunk a haiti Szenátus állásfoglalására, mely a csapatok «fokozatos és rendezett kivonása mellett foglalt állást egy éven belül, vagyis 2014. máj. 28-ig».

 

Haiti majdnem 10 éve áll megszállás alatt, ez idő óta számtalan megmozdulás zajlott ellene, a Minustah az ország belügyeibe avatkozik, a politikai tüntetéseket megtorolja, demokratikus választásokat nem hirdetnek, a katonák büntetlenséget élveznek, «túlkapásaikat» nem büntetik, a haiti lakosság embertelen viszonyok között él.

M. Gardner közölte, hogy az ENSZ-csapatok legalább 2016-ig maradnak. A haiti Szenátussal szemben a kolera áldozatainak kapcsán Gardner azt állította, hogy az ENSZ-nek nincs kártérítési kötelezetettsége.

 

Küldöttségünk megerősítette, hogy fokozott erővel folytatja a mobilizációt követeléseiért, minden kormány figyelmét felhívja a haiti Szenátus döntésének tiszteletben tartására és tartatására a csapatok 2014 májusi kivonását illetően.

 

Aláírások (delegáció): HAITI: Moise Jean Charles, szenátor; Fignolé Louis St Cyr, CATH; Yves Pierre Louis, Haiti Liberté. BRAZÍLIA: Barbara Corrales, Comite Defender o Haiti é Defender a Nòs Mesmos. USA: Larry Adams, Peoples Organization for Progress; Ray Laforest, 1180 Communication Workers of America; Nat Wood, Producer, MNN Public Television; Colia La Fayette Clark, Guadeloupe Haiti Tour; Quincy Saul, Ecosocialist Horizons; Anthony Gronowicz, New York City Green Party; Nellie Bailey, Occupy Harlem. GUADELOUPE: Eddy Damas, UGTG; Jocelyn Lapitre, ATPC, Association des travailleurs et des peuples de la Caraïbe, LKP. MEXIKÓ: Luis Vázquez Comité «Défendre Haïti, c’est nous défendre nous mêmes» (tagjai között: SME /elektromos/, UNTYP /olaj/, STUNAM /egyetemi/ szakszervezetek, Section 22 SNTECNTE Oaxaca, et Népi és Dolgozói Politikai Szervezet /OPT/)

 

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse