A háború és kizsákmányolás elleni nemzetközi találkozó videója 2025.03.21. Párizs

 

A Dolgozók pártja (Franciaország) által március 21-én, a Nemzetközi Találkozóval egy időben szervezett, a háború és kizsákmányolás elleni nemzetközi találkozóról készült teljes videó a "La Tribune des travailleurs" című hetilap YouTube-csatornáján érhető el, magyar felirattal is (automatikus fordítással). 

Megtekintése  a következő linken: https://www.youtube.com/watch?v=XRVtTozqrLA&t=5541s 

A csúcson a szent egyesülés, lent a munkások egyesült frontja

 

December 16-án a Nemzetgyűlésben: a "különleges törvényt” egyhangúlag elfogadták. Az összes megszavazta, a La France insoumise (Engedetlen Franciaország)  képviselőinek kivételével, akik tartózkodtak. A Front Populaire (új népfront) egyetlen képviselőjének sem volt bátorsága ellene szavazni, még  "radikális szárny", a La France insoumise képviselőinek sem.

A munkavállalók és a nép érdekei szempontjából lehetetlen volt NEM a külön törvény ellen szavazni. Azt mondták nekünk, hogy az állam folytonosságának biztosítása volt a kérdés, költségvetés hiányában az állam fennmaradása. De a szavazás, az RN, Macron és a jobboldali képviselők szavazatai... elegek lettek volna ahhoz, hogy többsége legyen ennek a «speciàlis törvénynek». Miért kellett, hogy az NFP képviselői ne ellenezzék?

Semmi sem kényszerítette őket erre. Semmi más, csakbaz, hogy hűséget esküdjenek az államnak és annak intézményi kereteinek: az V. Köztársaságnak. Semmi mást, minthogy hajlandóságukat mutassák, hogy kijelentsék: mi kormányzójelöltek vagyunk. Mégpedig ezen intézmények keretein belül, amelyeket tiszteletben fogunk tartani. Semmi más nem indokolja, mint tényleges alávetettségük a kapitalista rendszernek, amelynek az V. Köztársaságaz eszköze. A Le Monde nem téved, amikor ennek a "szent uniónak" a jelentőségét méltatja, még akkor is, ha az "múló".

És ne mondjuk a munkásoknak, hogy ennek a szavazásnak nincsenek következményei. Megmutatjuk, a speciális törvény tartalma a költségvetés hipotetikus elfogadásáig - a Macron-Barnier költségvetésben előírt intézkedések alkalmazása. És szükség volt arra, hogy az "egyesült baloldal" - minden összetevőjét beleértve - ne ellenkezzen ezzel a felhatalmazással szemben.

Muszáj volt, hogy az "egyesült baloldal" - mindenféle indokkal - ne ellenkezzen ezzel a munkás- és népellenes mandátummal szemben?!!!!

December 16., Cergy-ben (Val-d'Oise), szokatlan eseményt tapasztalunk: a CGT megyei szakszervezete nyilvános támogatásáról biztosította a Force ouvrière megyei szakszervezetet és a buszvezetők szakszervezetét, akik szörnyűséges harcot vívtak az FSO vállalati vezetősége ellen. A munkásmozgalom legjobb hagyományaihoz híven a CGT szakszervezeti szövetség megyei vezetői megerősítetták, hogy a munkavállalók egységének elsőbbséget kell élvezni minden mással szemben, amikor a követelések győzelméről van szó.

Álláspontjuk összhangban van azzal, amit december 5-én nyitottak meg, amikor a köztisztviselők az összes szakszervezeti tagsággal rendelkezők félresöpörték a megosztottságot és egységesen sztrájkoltak, demonstráltak a kormány ellen.

A dolgozók egységfrontja, azaz az egység a munkavállalók és szervezeteik védelmében jogaik és vívmányaik megvédésére és meghódítására, szemben áll  a "baloldali pártok" szent egyesülésével a kormánnyal, a tőkésosztály és intézményeik képviselőivel.

DG, Tibune des Travallieurs, 470.sz.

Arbeiter und Soldat

 

Október 5-én, szombaton mintegy százan vettek részt a franciaországi Brestben két emléktábla leleplezésén, amelyek a második világháború alatt, a náci terror alatt a francia harcosok és a német egyenruhás munkások között a földalatti Arbeiter und Soldat  (Munkás és katona ) című lap körül végzett testvériségnek állítanak emléket. A megemlékezést követően a breszti Maison des syndicats-ban konferenciát tartottak, amelyen közel 150-en vettek részt.

Mi a célja az Arbeiter und Soldatról szóló munkának, amely több mint egy „történelmi műhely”?

A kérdés megválaszolása érdekében ez a jelentés rövid áttekintést kíván adni azoknak a férfiaknak és nőknek a bátor munkájáról, akik a Negyedik Internacionálé harcosai voltak a náci terror diktálta körülmények között. Hangsúlyozni kell, hogy ez mindenekelőtt olyan fiatal felnőttek munkája volt, akik 1943-ban 20, 30 év alattiak voltak. Hangsúlyozni kell, hogy az Arbeiter und Soldat harcát a fiatal Negyedik Internacionálé, és különösen a soraiban harcoló fiatalok vezették!

A két emléktáblát a rue Richelieu 87. szám alatt és a tengeralattjáró bázis közelében avatták fel.

Az első emléktáblát a rue Richelieu 87. szám alatt helyezték el, ahol a Negyedik Internacionálé több tagját letartóztatta a náci rendőrség. Az emléktábla az 1943. október 6-án lelőtt Robert Cruau, valamint Georges Berthomé, Yves Bodénez, André Floch és Albert Goavec neveit viseli, akik Buchenwaldba és Dorába deportálva haltak meg.

A második, francia és német nyelvű emléktáblát annak a tengeralattjáró-bázisnak a közelében helyezték el, ahol az Arbeiter und Soldat című földalatti lapot terjesztették, és ahol a német katonák között egy trockista sejt alakult. Ez egy különleges tisztelgés az Arbeiter und Soldat című újság előtt.

Claudius Naumann, egy berlini szakszervezeti aktivista minden bizonnyal mindenki nevében beszélt, amikor azt mondta: "Ma az internacionalista testvériségnek ezt a nagyrészt ismeretlen példáját hozzuk nyilvánosságra, hogy perspektívákat nyissunk a háború mészárlása ellen, különösen a konfliktusban álló országok munkásosztálya körében, és hogy elutasítsunk minden olyan nacionalizmust, amely a népek kollektív felelősségre vonását célozza (...). Ezek a breszti emléktáblák fontos lépésnek számítanak, nemcsak azért, hogy méltó módon emlékezzünk a kivégzett internacionalistákra, hanem azért is, hogy megismertessük az általuk nekünk átadott üzenetet”.

A szimpózium öt előadáson keresztül világított rá a breszti internacionalista tevékenységre.

- François Preneau, a Résistance antinazie, ouvrière et internationaliste - de Nantes à Brest, les trotskistes dans la guerre (1939-1945 ) «A náciellenes munkás- és nemzetközi ellenàllàs Nantes-tól Bresztig (1939-1945)» című könyv szerzője a nácizmus elleni ellenállásról, a régió munkásmozgalmáról és az internacionalizmusról beszélt, különösen a titkos bulletinek, a Le Front ouvrier-nek köszönhetően;

- Nathaniel Flakin, berlini újságíró és író, nyomon követte a német-zsidó aktivista Martin Monath életrajzát, aki az Arbeiter und Soldat kiadása mögött állt;

- Jean-Yves Guengant történész leírta azokat a körülményeket, amelyek között a trockista harcosokat letartóztatták, és beszélt a lelőtt német aktivisták személyazonosságának felkutatásával kapcsolatos nehézségekről;

- Claudius Naumann berlini szakszervezeti képviselő a buchenwaldi internacionalista kommunisták nyilatkozatának aktualitását ismertette;

- végül Olivier Doriane, a La Tribune des travailleurs szerkesztőségéből kiemelte az Arbeiter und Soldat harcának aktualitását. [1]

Miért adták ki és terjesztették a trockisták az Arbeiter und Soldat-t?

Az 1943-ban és 1944-ben kiadott Arbeiter und Soldat című földalatti újság célja az volt, hogy elősegítse az egyenruhás német munkások és a francia munkások közötti testvériséget. Brestben terjesztették, különösen az Arzenálban dolgozó német katonák körében.

Amikor a német hadseregen belül szervezett katonabizottságokat a Gestapo szétverte, közel száz német és francia harcos fizetett a proletár internacionalizmus iránti elkötelezettségéért azzal, hogy letartóztatták, megkínozták őket, és sokan életüket is vesztették.

Az Arbeiter und Soldat című földalatti újság, amely először 1943 júliusában jelent meg „A forradalmi proletár egység orgánuma" alcímmel, majd a második számtól kezdve a «Negyedik Internacionálé» kiegészítéssel, 1944-ben «A Kommunista Internacionalisták Ligájának (a Negyedik Internacionálé német szekciója) orgánuma” lett. A német katonákkal folytatott munka és az Arbeiter und Soldat kiadvány megjelenésének központi alakja Martin Monath volt, aki 1944-ben a Negyedik Internacionálé európai titkárságának tagja volt, és akit júliusban letartóztatott a Kommunistaellenes Rendőrség (SPAC). Miután megkínozták, átadták a Gestapónak (náci titkosrendőrség), és augusztusban meggyilkolták.

Az Arbeiter und Soldat feladatait az első számban a „Mi azArbeiter und Soldat állspontja?” című cikkben mutattuk be. "Lehetetlen megjósolni a forradalom napját. De már jóval a kitörése előtt elkezd érni”. A lap a „fronton és a hátországban tapasztalható bomlás” ábrázolása után, amelyet „csak a legvéresebb terror képes fájdalmasan aktívan tartani”, kijelentette: "A régi sejtek, amelyek a terror évein belülről élve győzték le a terror éveit, ismét kifelé nyújtják antennáikat. Új csoportok alakulnak. Szóban vagy írásban, újságokban vagy röplapokban fény derült rájuk. A meghirdetett harc első napján e csoportok legjobbjai egyesülnek az új Forradalmi Kommunista Párttal.

Ebben a fasiszta uralom és minden burzsoá uralom lerombolásának folyamatában, a kapitalista háborús front aláásásának, a proletár osztályfront újjáépítésének, a kommunista forradalom előkészítésének munkájában helyezi el magát az „Arbeiter und Soldat”. Feladatai így tökéletesen meghatározottak: „Béke!

Béke! Szabadság! Kenyér! [2]

Béke: csak a világproletárforradalom hozhatja el nekünk a békét, a háború végét.

Szabadság: ez csak a Tanácsok Szocialista Köztársaságának keretein belül lehetséges minden kizsákmányolt számára.

Kenyér: csak a tőke kisajátítása és a szocialista tervgazdaság létrehozása biztosíthatja a kenyeret mindenkinek és a gazdasági válságok megszüntetését.

(Arbeiter und Soldat 1. szám, 1943. szeptember)

Az Arbeiter und Soldat határozottan ellenezte a sztálinista politikát. A francia sztálinista KP központi szerepet játszott az ellenállásban. A „Népfront” politikai irányvonalai mentén cselekedett, hogy egyesítse a nemzetet a németek („boches”) ellen. A PCF politikája a német katonákkal szemben arra korlátozódott, hogy felszólította őket, hogy tegyék le a fegyvert, adják meg magukat és váljanak hadifoglyokká. Ezzel szemben a harcosok a IV. Internacionálé a fasiszták ellen foglaltak állást, de minden sovinizmus ellen is: „Azt akarjuk, hogy saját tőkésosztályunk vereséget szenvedjen ebben a háborúban”. Számukra Karl Liebknecht (1915) hagyományai szerint világos volt, hogy a német nép fő ellensége Németországban van: a német imperializmus, a német háborús párt, a német titkos diplomácia. A német nép számára fontos, hogy ezt az ellenséget a saját hazájában, politikai harccal küzdje le, együttműködve más országok proletariátusával, akiknek harca az imperialisták ellen irányul a saját országukban. Ahogy az Arbeiter und Soldat 1944 májusában megfogalmazta: „Az ágyúk csöveit és a szuronyok hegyét a valódi ellenségünk, a saját tőkénk és ügynökei ellen kell fordítani”. Ez pedig azt jelenti, hogy soha nem szabad letenni a fegyvert.

„Az Arbeiter und Soldat barátai” [3]

2023 októberében megalakult az „ Arbeiter und Soldat barátai ” egyesület. Ebben az egyesületben a munkásmozgalom különböző politikai hátterű képviselői dolgoznak együtt. A CORQI franciaországi és németországi tagjai is részt vesznek benne. Ezt az egyesületet éppen 80 évvel azután alapították, hogy 1943. október 6-án és 7-én Brestben, a rue de Richelieu 87. szám alatt letartóztatták a Negyedik Internacionálé harcosait, akik az Arbeiter und Soldat című újságot szerkesztették és terjesztették. Elárulták és átadták őket a náciknak, és ennek az árulásnak a következtében közel száz német és francia militánst tartóztattak le, kínoztak meg, deportáltak és sokakat közülük meggyilkoltak az ezt követő elnyomási hullámban. Robert Cruau-t és a Negyedik Internacionálé mintegy húsz másik bresti, quimperi, nantes-i és párizsi elvtársát lelőtték vagy más módon gyilkolták meg. Sok aktivistát a buchenwaldi megsemmisítő táborba (Türingiában) deportáltak, a női aktivistákat a legnagyobb női megsemmisítő táborba, Ravensbrückbe (Berlintől északra, Brandenburgban). Sokan közülük nem élték túl a német vállalatoknak - különösen a fegyveriparban - végzett kényszermunkát és a kínzásokat. Az egyenruhás német katonák, munkaszolgálatosok sorsáról a mai napig keveset tudni. Néhányukról közülük, akiket lelőttek, csak gyér nyomok maradtak fenn. Sokakat a „keleti frontra” szállítottak ágyútölteléknek.

A „Munkások és katonák barátai” egyesület a következő célokat tűzte ki maga elé:

- Az imperialista háborúban részt vevő országok munkásai közötti internacionalista testvériség történetének megismertetése, elutasítva a „kollektív bűnösség” minden formáját.

- Emléktáblákkal tiszteleg a náci terror áldozatául esett német munkások és francia aktivisták előtt Brestben.

-Folytatja a történelmi anyagok kutatását és közzétételét.

- És végül, hogy 2024. október 5-én Brestben tiszteleg a náci terror ellen harcoló internacionalista harcosok előtt.

Az október 5-i breszti kezdeményezések jelentősége messze túlmutat Bresten. Franciaországban először méltányoljàk hivatalosan a hitleri fasizmus ellen harcoló német és francia trockista harcosok előtt, az internacionalista testvériség harcosai előtt, „akik a Negyedik Internacionálé történetének egyik legdicsőségesebb lapját írták”, ahogyan azt a „les amis d'Arbeiter und Soldat” egyesület által kiadott sajtóközleményben olvashatjuk.

Csak egy „vágyálom”?

"Az Adolf Hitler megbuktatásával kezdődő és végül a világforradalmat kiváltó német szocialista forradalom eszméje a konkrét történelmi helyzetben kimérának bizonyult - és nem csak és nem is elsősorban a háború (pl. a tömeges bombázások) és a Hitler-ellenes koalíció politikája miatt. (beleértve a feltétel nélküli megadás követelését is)”. Ezt az álláspontot Peter Brandt fogalmazta meg - ami eléggé elterjedt sok „baloldali ember” körében. [4 Ezen elvtársak harcának lejáratása azzal, hogy „kimérának”, azaz abszurd elképzelésnek nevezi azt, egy tisztának hitt visszatekintés biztonságos távolságtartásával beszélve, sokat elmond ezen álláspont szerzőjéről, de semmit nem mond ezen elvtársak elszántságáról. Végső soron ez a munkásszervezetek „Hitler-ellenes koalícióba” való integrálódásának alárendelt álláspontjának egy változata, a „demokraták”, a népfrontok és a szövetségesek oldalán. "Ki fogja legyőzni Hitlert? Az Arbeiter und Soldat 1944. júniusi különszámában tette fel ezt a kérdést. "Hitler vagy Eisenhower (győz)? Csak ez a két lehetőség van? Van egy harmadik: a munkásforradalom Németországban, Európában és a világon, amely felszámolja a kapitalista rendszert, megszünteti a válságokat és a háborúkat, és amely egyedül hozhat békét, szabadságot és kenyeret a dolgozó tömegeknek”. 1944-ben a harcosok a IV. Internacionálé harcosai hangsúlyozták, hogy helyük nem az imperialisták oldalán van, bármilyen eredetűek is legyenek azok, nem az amerikai és a brit tőke oldalán, amelyek mindegyike eltökélte , hogy „gyorsan biztosítja magának a legjobb helyet a zsákmány elosztására”.

És ez az álláspont ma is abszolút aktuális. A szervezőbizottság nyilatkozatában az Újjáalakulást szervező IV. Internacionálé (CORQI) "Gáza, Libanon, Ukrajna... Az imperializmus bűnei „ című, 2024. október 1-jei közleményében azt írja: ”Ez az a politika, amely ellen Lenin száztizenegy évvel ezelőtt harcolt: azok „szociálsovinizmusa” ellen, akik - szavakban „szocialisták” - valójában az imperialista háborút és kormányuk sovinizmusát támogatták...”. Az Arbeiter und Soldat elvtársai különszámukban valójában a következő jelszót adták ki:"Forradalmi testvériség a brit és amerikai katonákkal a német, amerikai és brit tábornokok és kapitalista támogatóik ellen! Forradalmi testvériség minden európai munkással a közös harcért! Proletárforradalom Németországban, Európában és a világon!

Ebben a cikkben nincs hely a kimerítő elemzésre. De bárki, aki foglalkozik a munkásmozgalom újjászervezéséért, a gyárak „népi kézbe” való átadásáért, a termelésnek a gyári tanácsok irányítása alatti újjászervezéséért, a nemzeti munkásszervezetek betiltása és a testvériség szövetségesek általi betiltása elleni küzdelemmel stb. folytatott harcokkal, megértheti, hogy a Negyedik Internacionálé álláspontja semmiképpen sem volt „kiméra”, hanem az osztályharc követeléseivel összhangban álló, szükséges álláspont, megérthetik, hogy a Negyedik Internacionálé álláspontja semmiképpen sem volt „kiméra”, hanem az osztályharc követeléseinek megfelelő, szükséges álláspont, amely az Átmeneti Programon és a Negyedik Internacionálé felépítéséért folytatott harcon alapult:

"De a proletárhatalom megteremtéséért folytatott harcban a proletárforradalmi párt nélkülözhetetlen. A reformista és sztálinista Második és volt Harmadik Internacionálé a világtőke és a moszkvai bürokrácia nevében arra készül, hogy a proletárforradalmat belülről bomlassza fel, ahogyan azt a múltban is tette. EZT MEG KELL AKADÁLYOZNI! A Negyedik Internacionálé, a trockisták Amerikában, Nagy-Britanniában és Európa megszállt területein a Gestapo és a Scotland Yard terrorja ellenére is a munkásosztály mellett állnak harcában, és felkészítik a holnap forradalmi feladataira. Németországban is a proletárforradalmároknak zászlajuk köré kell gyülekezniük, és meg kell alkotniuk az új kommunista-internacionalista párt magját".

A IV. Internacionálé csak egy tábort ismer: az egész világ munkásainak táborát. Ahogy a második világháború alatt sem állt a „demokrácia” oldalára a fasizmussal szemben, nem volt hajlandó támogatni Churchillt, Rooseveltet és de Gaulle-t, úgy ma is csak egy tábort ismer, a munkásosztályét minden országban és nemzetközi szinten.

A buchenwaldi internacionalista kommunisták 1945. április 20-i nyilatkozata a Negyedik Internacionálé breszti harcának közvetlen folytatása.

Claudius Naumann a breszti konferencián tartott előadásában hangsúlyozta: "A buchenwaldi nyilatkozat története (nagyon szorosan) kapcsolódik a breszti elvtársak munkájához; mégpedig két szempontból. Egyrészt ez a nyilatkozat egy újabb fontos példája a nyilatkozatot író harcosok internacionalista szolidaritásának, másrészt pedig politikai és személyes szempontból a bresti tevékenység közvetlen folytatása”.

A „ Buchenwaldi Internacionalista Kommunisták Nyilatkozata ” 1945. április 20-án így zárul:

"Ahhoz, hogy az elkövetkező osztályharcokban győztes maradjon, a német munkásosztálynak a következő követelések megvalósításáért kell küzdenie:

• Szervezkedési, gyülekezési és sajtószabadság! Az egyesülési szabadság és az 1933 előtt elért összes társadalmi vívmány azonnali visszaállítása!
• Minden fasiszta szervezet teljes felszámolása! Vagyonelkobzás a fasizmus áldozatainak javára! A fasiszta állam minden képviselője felett szabadon választott népbíróságok ítélkezzenek!
• Feloszlatni a Wehrmachtot és munkásmilíciákkal helyettesíteni!
• Azonnali és szabad munkás- és paraszttanács-választások egész Németországban és a tanácsok általános kongresszusának összehívása!
• A burzsoázia összes parlamenti intézményét felhasználva a forradalmi propagandára, a tanácsokat fenn kell tartani és ki kell bővíteni!
• A bankok, a nehézipar és a földbirtokosok kisajátítása! A termelés ellenőrzése a szakszervezetek és a munkástanácsok által!
• Egyetlen ember, egyetlen pfennig sem a burzsoázia háborús és jóvátételi adósságaiért! A burzsoáziának fizetnie kell!
• A szocialista forradalomért egész Németországban, Németország feldarabolása ellen!
• Forradalmi testvériséget a megszálló hadseregek proletárjaival! A tanácsok Németországáért a tanácsok Európájában! A világ proletárforradalmáért!

A buchenwaldi internacionalista kommunisták (Negyedik Internacionálé), 1945. április 20., Karl FISCHER, Marcel BAUFRERE, Ernst FEDERN, Florent GALLOY[5].

·        Jövőre a „Les amis d'Arbeiter und Soldat” egyesület újabb rendezvényt szervez, ezúttal Buchenwaldban.

                                                                                       H.-W. Schuster, 2024.11.9.

Megjegyzések

[1 ] Készül a „Les Amis d'Arbeiter und Soldat” egyesület brosúrája, amely beszámol a 2024. október 5-i breszti napról.

[2] Ez és a következő idézetek az Arbeiter und Soldat című könyvből származnak: N. Flakin:Un juif berlinois organise la résistance dans la Wehrmacht „ Arbeiter und Soldat ” (Ed Syllepse, Paris 2021).

[3] Az Internacionálé olvasóit a „ Les Amis d'Arbeiter und Soldat ” egyesület már megjelent két hírleveléhez utaljuk (a 3. hírlevél előkészületben van). Ezek a bulletinek tájékoztatnak a történelmi kutatások állásáról, fontos dokumentumokat tesznek közzé, és életrajzi adatokat közölnek a Negyedik Internacionálé harcosairól. Az egyesület bulletinjei megrendelhetők François Preneau-tól. Elérhetőség: arbeiterundsoldat@gmail.com Az éves tagsági díj 15 euró.

[4] Peter Brandt („baloldali” aktivista, Willy Brandt fia) N. Flakin könyvéről írt recenziójában (lásd [1].https://www.frankfurter-hefte.de/artikel/arbeiter-und-soldat-2566/(írta: 2018.9.1.).

[5] A teljes nyilatkozat a „ Les Amis d'Arbeiter und Soldat” egyesület 2. számú Bulletinjében jelent meg.

Forrás: L'Internationale

A Negyedik Internacionálé újjáalakulásának szervezőbizottsága (CORQI) nyilatkozata

Gáza, Libanon, Ukrajna... az imperializmus bűnei

Netanjahu és Izrael már egy irtja a palesztin népet Gázában, Ciszjordánai. Ma Izrael ugyanezt akarja tenni a libanoni néppel. Netanjahu megsokszorozza provokációit, hogy Iránt háborúba sodorja.

Igaz, Biden és mások úgy tesznek, mintha tiltakoznának. Igaz, hogy Netanjahu népirtó őrülete...a cionizmus logikája. De ki hiheti el, hogy saját kezdeményezésére cselekszik?

Ki hiheti el, hogy ez az állam azok ellen cselekszik, akik évtizedek óta rendíthetetlenül támogatják, és gazdasági, társadalmi, katonai és politikai segítségükkel lehetővé teszik a létezését hetvenhat éve?

Ugyanazok, akik csak akkor beszélnek „demokráciáról” és „nemzetközi jogról”, amikor az nekik megfelel, szándékosan hagyják, hogy Netanjahu a Közel-Keletet egy hatalmas tömegsírrá változtassa.

És egy olyan okból, amelyet Joe Biden szenátor 1986 júniusában mondott: Izrael Állam „a legjobb befektetés a világon, a legjobb 3 milliárd dolláros befektetésünk. Ha nem lenne Izrael, az Egyesült Államoknak ki kellene találnia, hogy megvédje érdekeit a térségben”.

A palesztinai és libanoni megsemmisítő háború az imperializmus háborúja.

A népek terrorizálására irányuló háború: ez vár mindenkire, aki ellen mer állni az imperializmus acéltalpának.

Egy és ugyanazon imperialista háború

A közel-keleti háború - amely nem kíméli a cionizmus által becsapott palesztinai zsidó lakosságot sem és az a háború, amely az ukrán és az orosz népet testvérgyilkos összecsapásba sodorja egymással, egy és ugyanaz. Imperialista háború.

Az ukrajnai háború már egymillió halálos áldozatot és sebesültet követelt az ukrán és orosz katonák körében, nem is beszélve a civilek haláláról és sebesüléseiről. Imperialista háború, a befolyási övezetek felosztására a nyugati kapitalisták között, fegyveres szárnyukkal, a NATO-val, és a Kremlben lévő maffia oligarchák rezsimjével. Nem választható el a közel-keleti vérfürdőtől. Nem választható el az amerikai háborús előkészületektől sem Kína ellen, amelynek bevallott célja a gazdaság állami tulajdonának megsemmisítése, ami akadálya a kínai piac kifosztásának.

Biden mindenkinél jobban megteremtette ezt az összefüggést, amikor április 20-án egyetlen szavazással keresztülvitte a 95 milliárd dollárnyi további katonai kiadást (a rekord katonai költségvetésen felül): 26 milliárd dollárt Izraelnek, 61 milliárd dollárt az ukrajnai háborúra és 8 milliárd dollárt a Kína elleni háborúra való felkészülésre. Néhány nappal ezelőtt pedig Biden ugyanebben a lépésben jelentette be Zelenszkijnek 7,9 milliárdot, Netanjahunak pedig 8,7 milliárdot.

Mint mindig, ezt a hatalmas katonai kiadást a közpénzekből oldják meg, megfosztva a dolgozó embereket kórházaiktól, iskoláiktól, közszolgáltatásaiktól... Ezeket a fegyveripar zabálja fel, amelynek profitja 2024-ben minden rekordot megdöntött.

Mindez felgyorsítja a romboló erők fejlődését, amelyet a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer válsága generàl.

Az egyetlen álláspont, amely a világ munkásainak és népeinek érdekeit szolgálja:

- Le az imperialista háborúval, Gázától Libanonig, Ukrajnától Kínáig!

- Le a háborút szító kormányokkal!

- Az izraeli csapatok kivonása Gázából, Ciszjordániából és Libanonból!

- Az orosz csapatok kivonása Ukrajnából!

- Az ukrán csapatok kivonása Oroszországból!

- Visszavonulás a NATO-ból!

- Egy fillért, egy fegyvert, egy embert sem a mocskos háborújukhoz!

- A katonai kiadások igénybevétele a nép szükségleteinek kielégítésére!

Le a 21. századi szocialista sovinizmussal!

Ez kellene, hogy legyen minden olyan szervezet jelszava, amely kiáll a munkásokért, a békéért, a társadalmi igazságosságért és a demokráciáért. Egységesen a háborús uszító kormányok ellen.

De ha az imperialista országok munkásainak és fiataljainak túlnyomó többsége el is utasítja a háborút, akkor azt is ki kell mondani, hogy  ez nem így van a pártok és szervezetek csúcsán.

Tény: tavaly április 20-án az Egyesült Államok kongresszusának két tagja, a Socialists of America párt tagjai (és Biden pártjának) képviselői megszavazták az ukrajnai háború finanszírozását és a Kína elleni háború előkészítését.

Tény: az Európai „Parlamentben” több mint harminc alkalommal a legtöbb „baloldali” képviselő az ukrajnai háború és a NATO melletti háború előkészítése mellett szavazott.

Tény: az orosz Dumában az úgynevezett „kommunisták” támogatják az oligarchák rendszerének háborús politikáját.

Tény: az úgynevezett „forradalmárok” - akik közül néhányan azt merik állítani, hogy a Negyedik Internacionálé hívei, eltussolják az uralkodók háborús hitelekről szóló szavazásukat, és így cinkosokká válnak az ukrajnai NATO-háborúban vagy a Kína elleni háború előkészületeiben, miközben elítélik a gázai és libanoni mészárlásokat.

Ez az a politika, ami ellen Lenin száztizenegy évvel ezelőtt harcolt: azok „szociálsovinimusa” ellen, akik bár a szavakban „szocialisták”, de a tettekben nem azok, hanem azonosulnak kormányukkal.

Akkor is, mint most: le a szociálsovinizmussal!

Az egyetlen álláspont, amely a világ munkásainak és népeinek érdekeit szolgálja

- A munkásmozgalomban született szervezetek képviselői, ne szavazzatok a háborús kiadásokra, szakítsatok a háborús uszító kormányokkal!

- Sem Izraelnek, sem Ukrajnának, egyetlen fillért, egyetlen fegyvert sem a mocskos háborúhoz!

- Minden imperialista országban: a fő ellenség a saját kormányunk!

- A katonai kiadások igénybevételét a nép szükségleteinek kielégítésére!

(2024. október 1.)

Milyen politikai kilátásai vannak Franciaországnak?

 

Három hónap telt el a rendszerválság kezdete óta. Ebben a szakaszban csak egy dolog biztos: a Barnier-kormány megbízatása, ha napvilágot lát, az lesz, hogy a legbrutálisabb csapásokat mérje a munkavállalókra és a fiatalokra, hogy a kapitalisták még több profitot termelhessenek. Mik tehát a kilátások a munkavállalók számára?

 A kapitalista kormány a munkások ellensége; a kapitalista osztály ellensége pedig ennek ellentéte, a munkásbarát kormány lenne. Ezt javasolja az Új Népfront?

Szeptember 17-én a nemzetgyűlés valamennyi alkotóeleme megszavazta, hogy kezdeményezze a Macron elleni vádemelésre irányuló törvényjavaslat vizsgálatát. Ha Macront megbuktatnák, a munkavállalók biztosan nem gyászolnák őt. De ez a hipotézis továbbra is nagyon valószínűtlen, mivel az alkotmány szerint mindkét kamarában valószínűtlen kétharmados többségre van szükség egy ilyen lépés megvalósításához. Mik tehát a kilátások? Miután megszavazták ezt a javaslatot, a Kommunista Párt vezetői még aznap elmentek... Barnier-hez, Fabien Roussel vezetésével! Mit fognak ott megvitatni? Nem tudjuk. De nem valószínű, hogy egy munkáspárti kormányt fognak alakítani!

A Szocialista Párt a maga részéről megszavazta, hogy kezdeményezze a közgyűlésben a vitát, és leszögezte, hogy az érdemi vádemelés ellen fog szavazni. Inkább a bizalmatlansági indítványt terjesztené elő, amely véleménye szerint jobban összhangban van az alkotmánnyal. Itt is valószínűtlen, hogy első körben bizalmatlansági szavazásra kerül sor. De ha mégis megtörténne, mi lenne a következménye? Egy újabb összetartás-kormánykombináció, a kapitalista és munkásellenes kormány egy újabb fajtája, Macron elnökletével, az alkotmánynak megfelelően?

Ami a La France insoumise-t illeti, Mélenchon a Fête de L'Humanité rendezvényen kijelentette, hogy támogatja az Alkotmányozó Gyűlés összehívását, de nem jelölte meg a határidőt. „A 68-as cikkely általi megsemmisítés, hogyan működik?” című szórólapja azonban világossá teszi, hogy a kezdeményezés továbbra is az V. Köztársaság intézményeinek foglya marad.

Különböző módon, de egyik párt sem akarja elkötelezni magát a múlttal való szakítás mellett. Egy olyan pártnak, amely elszánta magát Macron és a tőke szolgálatában álló politikájának és intézményeinek leváltására, világos perspektívát kellene felvetnie: egy munkáskormányt, amely a munkásosztály és a fiatalok számára elengedhetetlen intézkedéseket hoz, és amelyet a katonai hitelek és a kapitalista nyereségek elkobzása finanszíroz.

Mivel ez a perspektíva szembemegy az V. Köztársaság intézményeivel, egy ilyen pártnak a munkások soraiban egységesen kell fellépnie a demokrácia e hármas követelésének érvényesítése érdekében. És ezt össze kell kötnie egy alkotmányozó gyűlés azonnali összehívásának szükségességével egy másik, valóban demokratikus köztársaság felállítása érdekében.

Ez az a politikai eredmény, amelyért a Parti des travailleurs küzd.

A La Tribune des Travailleurs szerkesztőségi cikke, Daniel Gluckstein, 457. sz.

Fiatal forradalmárok második nemzetközi találkozója

11 ország 90 fiatalja nyilatkozik:

„Le a háborúval, le a kizsákmányolással!

Palesztinából, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Kanadából, Azániából (Dél-Afrika), Oroszországból, Ukrajnából, Portugáliából, Olaszországból, Spanyolországból és Franciaországból érkeztünk. A Negyedik Internacionálé francia szekciója által szervezett fiatal forradalmárok nemzetközi találkozója alkalmából gyűltünk össze.

A találkozó összetétele és tartalma is nemzetközi..

Egy évvel ezelőtt, a fiatal forradalmárok első nemzetközi találkozója után búcsúztunk el. Néhány hónappal később egy jelentős esemény rázta és rázza meg a világ helyzetét: a palesztin nép elleni népirtás a Gázai övezetben. A fiatalokat világszerte elborzasztja és felháborítja ez a helyzet.

Ami Gázában történik, az rokonságban áll azzal a barbársággal, amely több mint 2 éve zajlik az ukrajnai háborúban. Mert a háborúk nem véletlenek, hanem a tőke törvényeinek, a kapitalista kizsákmányolás hanyatló rendszerének a középpontjában állnak.

A fiatalok az imperialista háborúk barbárságának célkeresztjében állnak.

„Megértjük, hogy a nyugati országok munkavállalói számára a fő ellenség a NATO. De Putyin rendszere is a munkások ellensége” - mondta egy oroszországi elvtárs. Egy ukrán elvtárs leírta, hogy hazájában „a katonák az utcán elkapják a fiatalokat, teherautókba kényszerítik őket, és a frontra küldik”. „Nekünk nincs problémánk a zsidókkal, mi a cionizmus ellen vagyunk. Nem tudjuk elfogadni ezeket a haláleseteket, ezeket a mészárlásokat, nem tudjuk elfogadni, hogy nincs jogunk a saját területünkön élni”. mondja egy palesztin elvtársunk.

Mindenhol egyre inkább robbanásszerűen nő a katonai költségvetés, milliárdokat költenek háborúra, hogy a mészárlások és a barbárság folytatódhasson. Ezekre a milliárdokra van szüksége a fiataloknak és a munkásosztálynak, hogy rendesen élhessenek és tanulhassanak.

Minden eddiginél jobban megerősítjük, hogy a fiatalok nem egymás ellenségei.

„Feltétel nélkül támogatjuk a palesztin népet” - mondja az amerikai elvtársunk. A mi ellenségünk a saját háborús uszító kormányunk. Mi a béke és a szabadság jövőjét akarjuk!

Megvitattuk a háborús helyzetet, a nők elnyomását, a nemzeti kérdéseket és a népek önrendelkezési jogát, a környezet pusztulását.... Mindezek a viták ugyanahhoz a problémához tértek vissza: a kapitalista rendszert meg kell dönteni, véget kell vetni neki!

Jobban, mint valaha, tovább kell erősítenünk a kapcsolatokat a világ minden tájáról érkező fiatalok között.

Együtt megalakítjuk a Fiatal Forradalmárok Harmadik Nemzetközi Találkozójának szervezőbizottságát.

Miután az ünnepi lampionok kialszananak...

Fiatal olvasóink közül valószínűleg sokan nem tudják, ki volt Maurice Chevalier, nem is beszélve 1939-es slágeréről: "Et tout cela, ça fait d'excellents Français, d'excellents soldats qui marchent au pas" («És mindezekből kiváló franciák lesznek, kiváló katonák, akik lépésben menetelnek»). Ebben dicsőítette ezeknek a társadalmi származásukban és nézeteikben különböző "franciáknak" az egységét "az ellenséggel szemben". Vajon 2024-ben Maurice Chevalier valószínűtlen visszatérése? 

Macron és a média egy része szerint a "kiváló franciák" mind "boldogok" lennének, akiket ugyanaz a "buzgalom" egyesítene. Különösen a "mi" hőstetteink, a "mi" sportolóink, a "mi" teljesítményeink iránti lelkesedés, ami sovinizmustól csöpögő megjegyzéseket vált ki. 

A sport egy dolog. Az osztályharc egy másik. De a sport az osztályharcban is kérdéssé válhat. 

Kinek van oka arra, hogy "boldog" legyen? A multinacionális cégek főnökeinek, az biztos. A Financial Times szerint a Coca-Cola, az LVMH, a Samsung és még néhányan mások több milliárd eurót fektettek be a játékok szponzorálásába. Ennek a "példátlan kommercializálódásnak" köszönhetően garantáltan sokkal többet tehetnek zsebre cserébe. Macron is boldog. Miközben az emberek a játékokat nézik, ő mással van elfoglalva: miniszterével, Le Maire-rel, aki olyan megszorító költségvetést készít, amilyet az ország még soha nem látott; miniszterével, Belloubet-vel, aki az új tanév kezdetére készül, annak minden ellenreformjával együtt; kollégáival az Európai Unióban, akik milliárdokkal finanszírozzák az európai háborút (az Európai Parlament "baloldali" szavazatainak köszönhetően); és kollégáival, Bidennel és másokkal, akik Netanjahu értelmetlen palesztinai bűntetteit fedezik. 

Macron azért is boldog, mert miközben minden szem máshová szegeződik, olyan kormányzati kombinációt készít elő, amelyet a július 7-i szavazás felhatalmazása ellenére, az Ötödik Köztársaság által ráruházott túlzott hatáskörökkel élve kíván bevezetni. A "baloldalon" Anne Hidalgo nem titkolja örömét: a párizsi játékok megmutatják, hogy "együtt lehetünk és boldogok lehetünk együtt". Nem tudjuk, hogy pénzügyi igazgatója, Lucie Castets mit gondol, hiszen az Új Népfront lehetséges leendő miniszterelnökeként turnézik. 

Vajon a média, amely a játékoknak köszönhetően újra felfedezett nemzeti egység dicséretét zengi, mennyire hisz ebben maga is? "La France heureuse des JO: une simple parenthèse"? («Franciaország elégedett az olimpiával: puszta zárójel ?» - kérdezi a Le Monde. 

2024 nem 1939. A munkások már évek óta nem menetelnek egy ütemre, sztrájkokkal, tüntetésekkel és nagy osztályharcos megmozdulásokkal. A legutóbbi választásokon kifejezték Macron és politikájának tömeges elutasítását. 

Az ünnepi lampionok hamarosan kialszanak. A múltban sem meneteltek a munkások lépésben, akár Macron diktálja ezt a lépést, sem másik kormány - akár egy "baloldali" -, amelyik kooptálni szeretné a szakszervezeteiket és olyan intézkedéseket szeretne bevezetni, amelyeket elutasítanak, és nem is fognak. 

 A munkavállalóknak minden eddiginél nagyobb szükségük van arra, hogy megőrizzék szervezeteik függetlenségét. Ha egyszer kialszanak a fények, az osztályharc még mindig ott lesz. Bizony, ott lesz. 

 Tribune des Travailleurs, szerk.cikk, N°451, 2024. aug. 07.

Politikai válság közepette...

 

A képeken (és a valóságban). Macron újabb milliárdokat költ háborúra, Moscovici 50 milliárdos megszorítást követel a közszolgáltatásokban!

Megbízást kaptak, és hátat fordítanak neki.

E sorok írásakor még senki sem tudja, hogy milyen összetételű lesz a következő kormány, és azt sem, hogy mikor jelentik be. Minden hipotézis terítéken van, a jobboldal és a macronisták közötti koalíciós kormánytól kezdve a Szocialista Párttól és a Zöldektől a jobboldalig és a macronistákig terjedő széles "köztársasági ívig".

Egy másik hipotézis szerint Macron a lehető legtovább fenntartana egy "technikai" kormányt, amelynek feladata az "aktuális ügyek intézése" lenne, amíg várakoznánk... a 2025 júliusában várható feloszlatásra.

A lehetőség egyre távolabb kerül: az Új Népfront (NFP) pártok kormányalakítása, annak ellenére, hogy július 7-én ők kerültek ki győztesen.

Hogyan kell ezt értelmezni?

Nem meglepő, hogy a Medef (a vállalkozók szervezete) és a pénzügyi tőke más szószólói katasztrófát kiáltanak az NFP programja miatt. Számukra a bérből élők helyzetének legkisebb javulása, bármilyen korlátozott is, bármilyen tisztelettel is viseltetnek az V. Köztársaság és a kapitalista rendszer iránt... túl sok!

De hogyan kellene értenünk az Új Népfront különböző elemei által vívott ádáz küzdelmet, amelynek győztese már előre ismert: Macron, és így a tőkésosztály, amelynek érdekeit képviseli? Ki kell mondani, hogy mindenki hozzájárul ehhez a helyzethez. Minden névjavaslat a miniszterelnöki posztra újabb feszültséget és megosztottságot idéz elő.

Ez az igazi eszkaláció. A "lehetetlen" az a szó, amely uralni látszik az NFP tagpártjai közötti "eszmecseréket". A munkavállalók és a fiatalok, akik tömegesen szavaztak az NFP jelöltjeire, megdöbbenéssel szemlélik a látványt. Azon tűnődnek: "Vajon ezek a baloldali vezetők valóban kormányozni akarnak, hogy megvalósítsák programjukat? A második forduló estéjén Jean-Luc Mélenchon kijelentette, hogy "az NFP programját kell alkalmazni, az egész programot, csakis a programot".

Öt nappal később, július 12-én, (az Új Népfrontot tàmogató trockista szervezet) a rue du Faubourg-Saint-Denis 87. szám alatti irodájában tartott támogatói gyűlést lezárva azonban "a hatalom meghódítására szólított fel, tudjuk az időpontot és az eszközt, ez 2027 és az elnökválasztás lesz". Ha 2027, akkor nem 2024...

Kit érdekel a július 7-i szavazás, kit érdekel még három év Macronnal és politikájával? Ami a Szocialista Pártot és az Új Népfront többi összetevőjét illeti, tudják, azzal, hogy miniszterelnöknek egy "a civil társadalomból származó személyiséget" javasolnak, aki néhány nappal korábban még a macronistákkal való szövetségre szólított fel, a megosztottság lángját szítják. Mindannyian hátat fordítanak annak a mandátumnak, amelyet július 7-én nők, férfiak és fiatalok millióinak népszavazásán kaptak. Mindannyian kibújnak a felelősség alól. És mindeközben... Macron kormányoz.

Vissza az iskolába néhány hét múlva? Ez az, amire Belloubet készül, amelyen több tízezer tanár és a fogyatékkal élő gyermekek támogatásáért felelős munkatárs hiányzik majd.

Háború Ukrajnában? Macron most újabb 2,3 milliárd eurót különített el rá.

A munkanélküliek elleni rendelet? Hamarosan közzéteszik.

Darmanin törvénye a bevándorlók ellen? A végrehajtási rendeletek ma, július 16-án jelentek meg!

Ehhez a listához adjuk hozzá a Számvevőszéket, amely további 50 milliárd eurós csökkentést ír elő a 2025-ös költségvetésben, és Le Maire-t, aki további 5 milliárd eurós csökkentést tervez a jelenlegi költségvetésből...

A tavaly bejelentett új nyugdíjreform pedig nem lett volna elég. Még semmi sem dőlt el.

A munkavállalóknak joguk van azt mondani azoknak, akikre július 7-én szavaztak: "Ne osztódjatok tovább! Alakítsatok kormányt a pártjaitokból, hogy alkalmazzátok azt a programot, amelyet a népszavazáson benyújtottatok! Ellenkező esetben, ha továbbra is hátat fordítotok a mandátumnak, ha lábbal tiporjátok a demokráciát, amelyet magatoknak követeltek, tudnotok kell, hogy a munkások saját osztályharcukkal fogják követeléseiket kielégíteni. Ezt nélkületek fogják megtenni, megőrizve szakszervezeteik függetlenségét, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs abban, hogy belerángassák őket a megosztottságotokba.

Bármi legyen is a közvetlen kimenetel, az V. Köztársaságot halálos csapás érte. Bármi legyen is a közvetlen kimenetel, egy munkások kormányát kell megalakítani, amely szakít ezzel, eltörli a köztársasági elnök monarchikus funkcióját, aki minden hatalommal rendelkezik, és elsöpri magát az Ötödik Köztársaságot.

Bármi legyen is a közvetlen kimenetel, a munkásosztálynak szervezetekkel együtt egységesnek és erősnek kell maradnia, hogy érdekei és törekvései érvényesüljenek. És hogy végre egy saját kormányt tudjon létrehozni, Macron és a főnökök óhaja nélkül. 

Tribune des Travailleurs 2024. július 17. szerda 

Daniel Gluckstein

Július 7-én egy szavazatot se a szélsőjobbra, egy szavazatot se a kapitalista pártokra! Munkáspárti megoldást!

 

A Parti des travailleurs (Dolgozók pártjának) sajtóközleménye 2024. június 30., vasárnap 23:00

Macron és miniszterei vereséget szenvedtek, jelöltjeit félresöpörték: teljes elutasításaként munkásellenes politikájának, a nyugdíj-, munkanélküli biztosítási és iskolareformoknak; a háborús politikának a több százmilliárdos háborús hitelekkel az ukrajnai háborúra és a népirtó politikáját folytató Izrael felfegyverzésére; a rasszista "bevándorlási" törvény elutasításának, amely megnyitotta az utat a Rassemblement national (Nemzeti tömörülés) előtt.

Macron vereségét a Rassemblement National példátlan felemelkedése kísérte. Miért van ez így? Macron elnöksége annak a folytonosságnak a része, amely 1981 óta huszonnégy éven át a hatalomban részesítette a ma az Új Népfrontot alkotó baloldali pártokat. Huszonnégy év, amely alatt nem voltak hajlandóak a kizsákmányolás és elnyomás kapitalista rendszerével, az Európai Unió által diktált tervekkel való szakítás útjára lépni.

A lakosság egy része arra a következtetésre jutott, hogy a Rassemblement National egy másik perspektívát nyithat meg. Ez egy végzetes illúzió. A Rassemblement National Macron politikája, csak rosszabb változatban, a munkavállalók, a közszolgáltatások, a szekularizmus és a nyugdíjak ellen, azzal a kiegészítéssel, hogy minden bajért a bevándorló munkavállalókat és a bevándorló származású franciákat okolja. Ez a diskurzus bátorítja a rasszista támadásokat, amelyek kéz a kézben járnak a szakszervezeti aktivisták és telephelyeik elleni támadások növekvő számával.

A munkavállalók és a fiatalok nem tehetnek engedményeket ennek a megosztó retorikának, amely csak a főnököket szolgálja. Nem tehetnek engedményeket azoknak, akik a munkásosztály egyik rétegét a munkásosztály másik rétegével szembe akarják állítani származásuk vagy vallásuk alapján. Nincs engedmény azoknak, akik a dolgozó embereket közösségek mozaikdarabjaira akarják osztani.

Csak egy munkásosztály, csak egy ifjúság van, akiket megragadhatatlan és oszthatatlan jogaik egyesítenek.

A munkások és a fiatalok, különösen a munkásnegyedekben nagyszámú részvételükkel kifejezték eltökéltségüket, hogy megakadályozzák a Rassemblement National bármilyen előrehaladását.

Július 7-én a Rassemblement national-t le lehet és le is kell győzni! Egyetlen szavazat sem a Rassemblement nationalra, egyetlen szavazat sem a kapitalista pártok (RN, Macronisták, republikánusok...) egyikére sem!

Már halljuk, hogy a baloldal vezetői egységfrontot követelnek Macronnal és a jobboldallal a Rassemblement National ellen. Nem ez az első alkalom. Ezt tették velünk 2002-ben, 2017-ben. 2022-ben arra szólítottak fel minket, hogy szavazzunk Macronra, hogy blokkoljuk a szélsőjobbot. Az eredmény: ahelyett, hogy megállították volna a szélsőjobbot, Macronra szavazva kikövezték az utat Macron politikájának, ami viszont kikövezte az utat a szélsőjobbnak.

A dolgozók el akarják állni az utat a szélsőjobb felé. A saját módjukon, a saját területükön teszik. Úgy, hogy független szakszervezeteikkel együtt dolgoznak a követeléseikért.

Igen, el kell zárnunk az utat a Rassemblement National előtt! Ehhez sürgősen meg kell valósítanunk a múlttal való valódi politikai szakítást. A múlttal való szakítás nem csak egy szó egy programban. A múlttal való szakítás általános béremelést, az árak befagyasztását, csúszó bérskálát és az elveszített vásárlóerő helyreállítását jelenti. A háborús hitelek, a kapitalista nyereség és a részvényeseknek kifizetett osztalékok elkobzását jelenti, és ezek lakhatásra, iskolákra és kórházakra fordítását. A múlttal való szakítás a kormány összes reakciós reformjának visszavonását jelenti. Azt jelenti, hogy egy fillért, egy fegyvert, egy embert sem adunk az ukrajnai háborúra! A múlttal való szakítás azt jelenti, hogy megszakítunk minden kapcsolatot a népirtó Izrael Állammal, és leállítunk minden fegyverszállítást.

Ezt a szakítást maguknak a dolgozóknak a fellépése és mozgósítása teszi majd lehetővé.

A Dolgozók pártja számára a demokrácia védelme nem az V. Köztársaság intézményeinek védelmét jelenti, amely ötévente választ egy minden hatalmat a kezében összpontosító köztársasági elnököt, és egy olyan nemzetgyűlést, amely lakat alatt áll. A demokráciát a népnek kell meghatározni, hogy milyen formában és társadalmi tartalommal rendelkezik, azáltal, hogy eltörli az Ötödik Köztársaságot, és képviselőket választ egy szuverén Alkotmányozó Gyűlésbe.

A Dolgozók pártja egy munkáskormányt támogat, egy NATO nélküli, az Európai Unió nélküli, az Európai Központi Bank nélküli, a nagyfőnökök (hatalma) nélküli és Macron nélküli kormányt. Ezért nem csatlakozott az Új Népfronthoz.

A múlt eseményei megmutatták, hogy azok, akik ma már szájukra veszik a "szakítás" szót, ugyanazok, akik fél évszázadon keresztül hátat fordítottak neki. De tudjuk, hogy a munkavállalók és fiatalok milliói, akik június 30-án az Új Népfrontra szavaztak, és július 7-én is így fognak tenni, olyan okokból teszik ezt, amelyekkel mi is osztozunk: hozzánk hasonlóan ők is valódi szakítást akarnak a múlttal.

Mi veletek vagyunk és leszünk, kommunista, szocialista és "engedetlen" aktivisták és szavazók, mindenféle meggyőződésű szakszervezeti aktivisták, hogy egységes frontot építsünk a munkásság szakításához. A demokrácia megmentése és visszaszerzése a munkásosztály és a fiatalok ügye.

Július 7-én egyetlen szavazatot sem a szélsőjobboldalra, egyetlen szavazatot sem a tőkés pártokra (RN, LR, macronisták...)! Július 7-én, anélkül, hogy támogatná az Új Népfront programját, a Munkáspárt arra szólítja fel az embereket - és feltétel nélkül -, hogy szavazzatok a munkásmozgalom pártjainak az Új Népfront állította jelöltjeire!

Dióhéjban: szabaduljunk meg Bardellától, szabaduljunk meg Macrontól, szakítás a múlttal a munkások által!

A Negyedik Internacionálé francia szekciója Országos Végrehajtó Bizottságának 2024. június 15-i határozata

 

1. A leninista bolsevikok számára az orientáció meghatározásának minden körülmények között magában kell foglalnia az objektív feltételek, a jelenlévő társadalmi erők, a munkásmozgalom különböző összetevőinek pozícióinak elemzését, valamint (beleértve illúzióit is) a tömegek lelkiállapotának értékelését.

2. A kiindulópont nem lehet a tömegek lelkiállapota, amely mindig tele van illúziókkal az apparátusokban.

3. A háborúba való általános menetelés kontextusában vagyunk. Az uralkodó imperializmusnak szembe kell szállnia a moszkvai oligarchiával és szembe kell néznie saját ellentmondásaival is, amelyek a termelési eszközök magántulajdonának rendszeréből fakadnak. Ebben az összefüggésben Franciaország ma az imperialista lánc gyenge láncszeme, Európa beteg embere. Június 9. a francia imperializmus összeomlásának új szakaszát jelzi. Egy olyan összeomlást, amely az imperializmus egész láncát fenyegeti. Ez az elemzésünk kontextusa.

A francia imperializmus válságának fő forrása az, hogy a burzsoázia képtelen felzárkózni versenytársaihoz. Ez különösen annak köszönhető, hogy a munkásosztály ellenáll a munkaereje értékének aláásásával szemben.

b) Következésképpen az V. Köztársaság válsága a munkásosztály ellenállásának következménye - elhalasztva, megtörve, eltorzítva -, amely 80 éve - az 1944-45-ös forradalmi válság óta - ragaszkodik azoknak a vívmányoknak a védelméhez, amelyeket az imperializmus és kormányai folyamatosan aláásni igyekeznek.

c) Június 9-én Macron volt az, akit eltaláltak. Macron, aki köztársasági elnöki tisztségénél fogva, valamint az elmúlt időszakban tanúsított előretörési módjánál fogva is kitette az intézmények zárókövét a küszöbön álló összeomlásnak. Ez veszélyt jelent az intézmények egészére, és ezen túlmenően a burzsoá államra, amelyek annak burkát jelentik.

d) A feloszlatás célja ezekből az elemekből világosan kitűnik: az V. Köztársaság politikai rendszerét meg kell menteni. Ez a rezsim elválaszthatatlan a burzsoá állam és a termelőeszközök magántulajdonán alapuló társadalmi rendszer megőrzésétől. Arról van szó, ahogy maga Macron is jelezte, hogy így vagy úgy, de megpróbálja elérni a rendszer társadalmi bázisának kiszélesítését, mert a Macron által 2 év alatt elvesztett szavazatok 2/3-ával a bázisa túlságosan szűk ahhoz, hogy a mandátumának lejárta utáni 3 évben biztosítani tudja az őt megillető feladatokat.

f) Macron megkísérelheti ezt a kockázatot - amelynek sikere nem garantált -, mert tudja, hogy minden jelenlévő politikai erő egyetért abban, hogy megőrizze őt, Macront, és rajta keresztül az elnöki tisztséget, és így az V. Köztársaságot, és így a termelőeszközök magántulajdonának társadalmi rendszerét. Ez minden esetben igaz, kivéve azt az esetet, amikor a tömegek kitörése felborítja a terveit. Meg kell jegyezni, hogy az új Népfront programjának lényegi pontja az intézmények megőrzése volt.

4) Ebben az összefüggésben a szent szövetség egyik fő cementje az, hogy mindenki egyetértett abban, hogy az ukrajnai háború folytatásához szükséges eszközöket biztosítani kell. A fegyverkezésről és annak finanszírozásáról szóló megállapodás alapvető fontosságú. A szárazföldi csapatok lekötésével kapcsolatos árnyalatok másodlagos különbséget jelentenek.

5) Június 9-e előtt és után is lényeges jellemzője volt a helyzetnek, hogy a tömegek elkezdtek mozogni, a saját talajukon, a követeléseik talaján. Június 9-ét (többé-kevésbé tudatosan) úgy tekintették és tekintik, mint bátorítást arra, hogy ezen az úton tovább haladjanak.

6) Még 2021 júniusában egy plénumi állásfoglalásban rámutattunk, hogy a "belső robbanás felé tartó V. Köztársaság" a "problemakus népfront sürgős szükségességére" szólít majd fel. Ez igaznak bizonyult: 4 nap elég volt a "program" a népfrontkoalíció véglegesítésére, amelynek fő funkciója az, hogy megpróbálja megfékezni az osztálymozgalmat, elszigetelni azt a polgári állam intézményein belül.

7) Állandón emlékeznünk kell a Népfront jellemzésére, amely a Negyedik Internacionálé számára a programszerű elhatárolódás egyik elemét jelenti: "a népfrontok egyrészt, a fasizmus másrészt az imperializmus utolsó politikai erőforrásai a proletárforradalom elleni harcban". Ez az "új népfront" ugyanolyan ellenforradalmi tartalommal bír, mint elődei, azzal a különbséggel 1936-hoz képest, hogy a burzsoázia politikai félkatonáival való szövetségben nincs olyan párt, mint a Radikális Szocialista Párt volt. A burzsoáziával való szövetség elsősorban:

a) elkötelezettség a polgári rend összes politikai intézményének megőrzése mellett: az V. Köztársaság, az Európai Unió, a NATO és az Európai Központi Bank. Jelen pillanatban ez egyetlen pontra koncentrálódik: Macron megőrzésére. Az intézményeknek való alávetettség abban összpontosul, hogy mindenki Macronnal készül kormányozni, ami azt jelenti, hogy továbbra is alávetik magukat a tőkés rend képviselőinek.

b) A burzsoáziával való kapcsolat másik része az ukrajnai háború. És ezen keresztül az elkötelezettség az imperializmus táborához való csatlakozásra, ami nem csak egy katonai tábor, hanem az uralkodó imperializmus érdekeinek megőrzésének tábora.

8) E célból a népfront sajátos jellemzője volt, hogy hangsúlyt fektetett a munkásosztály megragadásának szükségességére. A szakszervezeteket arra szólították fel, hogy alakuljanak át a népfront transzmissziós övévé. Feladatuk volt az osztálymozgalom becsatornázása a "minden követelés egyetlen kérdést vet fel: a népfrontos szavazást". Ez az álláspont veszélyezteti a szakszervezetek függetlenségét. Más szóval, azt a képességüket, hogy az osztálymozgalom szervezésének tényezői legyenek. A Népfront győzelme esetén megnyitja az utat a korporatista integráció felé való erőltetett menetelés előtt. Jobban, mint valaha, kitartunk az 1946-ban elfogadott irányvonal mellett: elutasítjuk a szakszervezeteknek a pártnak való alárendelését. Minden irányzat harcosaival együtt cselekszünk, akik meg akarják őrizni a szakszervezetek függetlenségét.

9) Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni a (szakadár – a ford.) CCI különleges szerepét. Három tény az elmúlt időszakban.

a) A La France insoumise-ban, ahol most legalább tíz helyet foglalnak el a törvényhozási választásokon címzetes vagy pótjelöltként, a Mélenchonnal szemben álló képviselők, tisztviselők és aktivisták kiszorítását célzó normalizáció élére álltak.

b) Másodszor, a Force Ouvrière-ben, ahol odáig mentek, hogy a Konföderális Végrehajtó Bizottságban blokk kontra blokk szavazást szerveztek arról, hogy a Konföderáció csatlakozzon-e a hétvégi tüntetésekre való felhívásokhoz, megtörve ezzel a legutóbbi konföderációs kongresszuson a "konföderációs többség" egységét ebben a kérdésben. Formailag a hétvégi tüntetéseket a szakszervezetek a szélsőjobboldal ellen, a követelésekért hívják össze. Igaz, ez egy alig leplezett akció, amelynek célja, hogy a szakszervezetek mozgósítsanak a "népfrontra" szavazásra. De kétségtelenül több százezer tüntető lesz. Tény, hogy a szakszervezeteknek minden körülmények között meg kell őrizniük függetlenségüket a mai kormánykoalícióktól és a holnapi kormányoktól. Megértjük, hogy politikailag az osztálymozgalom illúziókkal lesz jelen ezeken a tüntetéseken. Ebben a helyzetben nincs ellentmondás abban, hogy ellenezzük a szakszervezetek népfronthoz való csatlakozását, és hogy jelen legyünk ezeken a tüntetéseken, anélkül, hogy a népfronthoz csatlakoznánk, teljesen függetlenül, a mi programunk szerint, a mi felhívásunkra, a mi zászlaink alatt. Ez nemhogy nem ellentmondásos, hanem teljesen koherens álláspont.

c) Harmadik szempont: nem elhanyagolható, hogy ugyanazon a héten (a CCI lapja – a ford. ) az Informations ouvrières címlapja reprodukálta az új Népfront felhívását és hogy ugyanennek az újságnak az utolsó oldalán bejelentették a La Vérité című folyóirat új formuláját, amely a nemzetközi viták és információk folyóirata lett, anélkül, hogy formálisan utalt volna arra, hogy a "Negyedik Internacionálé orgánuma, és hogy a sarló, a kalapács és a 4-es eltűnt a címlapról.

10) A Programmal összhangban, és ma talán még inkább, mint a múltban: a Negyedik Internacionálénak nincs és nem is lehet helye semmilyen népfrontban.

11) Nincs helyünk a népfrontban, de megtanultuk Lambert elvtárstól, hogy "az illúziók terepén az illúziók ellen harcoljunk", vagyis az apparátusok áruló politikájával kapcsolatos "illúziókból" ki kell vonni a törekvések egészséges magját, amelyek a tömegeket a burzsoá állam elleni harcba hajtják. Ehhez képesnek kell lennünk arra, hogy a szakítás követelését megragadható módon fogalmazzuk meg. A Nemzeti Iroda közleménye ezt tükrözi: "Barrer la route à la réaction, en finir avec Macron, unité ouvrière" (Elzárni a reakció útját, véget vetni Macronnak, munkásegységet). Egyszerre erősíti meg a Bardellához vezető út elzárásának stb. szükségességét, valamint Macron és az V. Köztársaság felszámolásának szükségességét, része a milliók mozgósításának, az "egyetlen szavazat sem a szélsőjobbra, a jobboldalra stb." jelszót terjeszti elő. Ennek a felhívásnak a lényege a munkáskormány szükségessége. Természetesen ezek a megfogalmazások naponta jobbulhatnak.

12) Ennek az álláspontnak a logikus következménye a döntés 20 olyan jelöltet állításáról, akik a szakítás követelését a 2. fordulóra vonatkozó "Egyetlen szavazatot sem a szélsőjobbra, a jobboldalra, a macronistákra, a reakcióra annak minden formájában" utasítással kombinálják.

13) Független jelöltjeinket csak erőnléti és pénzügyi okok korlátozzák 20-ra. Lehet, hogy itt-ott van néhány taktikai megfontolás, de ezek marginálisak.

14) Nem kell meglepődnünk, sőt, nem is kell aggódnunk amiatt, hogy most már a régi szervezetek felé mozdulunk (beleértve a La France Insoumise-t is, amely alapból szintén elfoglalja a helyét), mind a mozgósítás, mind pedig kétségtelenül a tagság tekintetében. Ez megerősíti azt az elemzést, amelyet már korábban is elvégeztünk: a tömegek mozgósításuk első szakaszában hagyományos szervezeteikhez fordulnak, legyenek azok szakszervezeti vagy politikai szervezetek. Saját történelmünk tanulságait az 1945-ös forradalmi hullámban levontuk.

15) Ez nem azt jelenti, hogy a Negyedik Internacionálé fejlődési kilátásai korlátozottak, épp ellenkezőleg. A június 9-én megnyílt szakaszt - és senki sem tudja megmondani, mikor zárul le - minden szempontból rendkívül kedvezőnek kell tekintenünk megerősödésünk szempontjából, három feltétel mellett:

a) szilárdan a független forradalmi párt építésére kell összpontosítanunk, bármilyenek is legyenek az átmenet formái.

b) hogy politikánkat nem annak felmondása és még kevésbé az alkalmazkodás jegyében, hanem a tömegek törekvéseit felölelő egységfront alapján fogalmazzuk meg, hogy a szakítás alapján fogalmazzuk meg az egység szükségességét.

c) Hogy ez az orientáció fejeződjék ki mind a múlttal szakított munkáskormány propagandájában, mind pedig mindenekelőtt az osztályharcban való önálló politikai tevékenységben.

16) Mert bárhogy is alakuljon a helyzet, el kell sajátítanunk és el kell sajátítatnunk a körülöttünk dolgozókkal, hogy a megoldás nem egy parlamenti vagy kormányzati kombinációtól fog származni. A mi orientációnknak annak kell lennie, amit Trockij 1935 novemberében, az akcióbizottságokért folytatott harcot a Népfront politikájával szembeállító világos szövegében fejtett ki. A szervezet minden szintjén meg kell vizsgálnunk annak lehetőségét, hogy ezt az orientációt a helyzethez igazodó módon valósítsuk meg.

17) Ezen az alapon elsőbbséget kell adni a Negyedik Internacionáléba való toborzásnak. Vagyis a Szocialista Forradalom Világpártjának, amely azért harcol, hogy a tömegek saját mozgalmukon keresztül segítsenek a  megoldás kikényszerítésében. Minden sejt összeállítja a június 19-én és 20-án a sejtjeinkbe meghívottak listáját, és intézkedik a jelenlétük biztosításáról.

18) Még 20 jelölt esetén is az egész szervezet számára központi feladat a "választási kampány". A Munkáspárt CFN-jét felkérjük a kampány előkészítésére.

19) Június 9. óta viták, árnyalatok és nézeteltérések vannak sorainkban. Ez normális. Ezeket szabad vitával sikerült leküzdeni, óvatosan, hogy ne erőltessünk semmit, hanem a politikai homogenitás alapján hozzuk össze az embereket. Ez a Negyedik Internacionálé francia szekciójának és a program alapján szabadon társult harcosainak ereje.

A nemzeti vezetőség tagjai által június 15-én 13 órakor egyhangúlag elfogadva

A Parti des Travailleurs (PT, Dolgozók pártja) 2024. jún. 14-i kommünikéje

 

Zárjuk el a reakcióhoz vezető utat! Vessünk véget Macronnak! Munkásegységet!

Munkások, fiatalok és demokraták százezrei tüntetnek (Francia)országszerte, hogy kifejezzék, nem akarják, hogy a szélsőjobboldal kerüljön hatalomra.

Igen, el kell állnunk az utat a Bardellák és a Le Pen-Ciottik előtt. Ehhez egyszer és mindenkorra véget kell vetnünk Macronnak és politikájának, amely kikövezte számukra az utat.

Mert június 9-én Macront tömegesen elutasították. Elvesztette a két évvel korábban megszerzett szavazatok kétharmadát. Macron a regisztrált szavazók 7%-át képviseli. Kisebbségben van. A demokrácia szigorú szemszögéből nézve Macronnak mennie kell.

És mégis marad. Július 8-án, az általános választások másnapján még mindig ott lesz. Az Ötödik Köztársaság így akarja. Egy olyan hatalmas koalíció élén, amely kizárja "a jobb- és baloldali szélsőségeket", ahogyan azt ő maga szorgalmazta; vagy egy Bardella által vezetett nemzeti egységkoalícióval, ahogyan azt Marine Le Pen most javasolta; vagy egy "új népfronttal" közös kormánnyal; bárhogy is lesz, Macron ott lesz.

A demokráciával dacolva ő fogja vezetni a Miniszterek Tanácsának július 10-i ülését. Az Ötödik Köztársaság így akarja. Az alkotmány szerint Macron a fegyveres erők vezetője és Franciaország "nemzetközi kötelezettségvállalásainak" kezese. Június 13-án, a NATO-csúcson azt mondta a katonai kiképzők küldéséről és a Mirage 2000-5-ösök Ukrajnába történő szállításáról: "Semmi sem kérdőjeleződött meg. A dolgok úgy haladnak előre, ahogyan elhatároztuk".

Egyszerűen elfogadhatatlan. A demokrácia azt követeli, hogy Macront, aki kisebbségben van és akit az ország elutasít, leváltsák. Mert az V. Köztársaságban az elnöknek minden hatalma megvan. Persze nem minden együttélési kormány egyforma. Egy Macron-Bardella kohabitációs kormány rasszistákkal, félfasisztákkal, a munkásosztály ellenségeivel, a nők jogainak ellenségeivel, a munkavállalók jogainak ellenségeivel minden területen tovább akarja rontani az előző kormányok reakciós politikáját.

Ezért kell elállnunk az útját. Mindezek ellenére, vajon egy Macron és az "új népfront" közötti együttélési kormány képes lesz-e meghozni azokat a radikális intézkedéseket, amelyeket a helyzet megkövetel, ha Macron, ezekre az intézményekre támaszkodva, minden hatalmat a kezében tart?

Az "új népfront" közzétette programját. "Áttörést jelentő" intézkedéseket javasol: a nyugdíjreform és a munkanélküli biztosítási reform hatályon kívül helyezését. Egy intézkedés azonban feltűnően hiányzik: a katonai programozási törvény 413 milliárdjának elkobzása. Logikus, hiszen az "új népfront" ígéretet tett arra, hogy továbbra is fegyvereket szállít az ukrajnai háborúhoz. Franciaország azonban az Európai Unió és a NATO tagjaként már több tízmilliárd eurót költött az ukrajnai háború finanszírozására. 

Csakúgy, mint a Biden-kormányzat, az Európai Unió és a NATO-országok, amelyek dollár- és eurószázmilliárdokat öltek ebbe a háborúba. Ez a háború egy valóságos százmilliárdos porszívó, amelyet mind a pusztításra, rombolásra, a háború meghosszabbítására és a fegyverkereskedők meggazdagodására fordítanak.

Az "új népfront" programja azt javasolja, hogy ezt folytassák "a sürgős béke" nevében. Hogyan kell ezt érteni? Hogyan képzeljük el, hogy az "új népfront" kormánya Macronnal együtt élve képes lesz az iskolák, kórházak és közszolgáltatások szükségleteinek kielégítésére, ha továbbra is milliárdokat költ az ukrajnai háborúra? Hogyan érthetjük meg ha továbbra is fegyvereket szállítsanak ehhez a véres konfliktushoz? Hogyan érthetjük meg, hogy ebben a programban sehol sem kérdőjeleződik meg Franciaország NATO- vagy európai uniós tagsága, miközben az V. Köztársaságot a nagyon távoli jövőre halasztják? Ez nem lehetséges!

Országunk munkásai és fiataljai elutasítják a háborút. Nem akarnak részt venni benne. Ezért a magunk részéről fáradhatatlanul folytatjuk a kampányt, hogy azt mondjuk: egy fillért, egy fegyvert, egy embert sem az ukrajnai háborúért.

Macron még az "új népfront" többségével is folytatni akarja majd - mert az alkotmány felhatalmazza erre - a nemzeti oktatásban a reakciós "tudás-sokk" reformját vagy a munkanélküli biztosítás munkavállaló-ellenes reformját. Elnökként minden területen folytatni akarja majd a munkavállaló-ellenes politikáját, a társadalombiztosítás és a szociális lakhatás ellen. Ezért ma, amikor százezreket mozdulnak a szélsőjobb felé vezető út elzárására, kötelességünk kimondani: a dolgozó emberek szükségleteire való reagálás nemcsak azt jelenti, hogy elzárjuk a szélsőjobb felé vezető utat, hanem azt is, hogy Macront el kell távolítani, és meg kell buktatni az 1958-as katonai puccsból született V. Köztársaság intézményeit.

Ezeknek az intézményeknek egyetlen funkciójuk van: a tőkésosztály diktátumainak alkalmazása. Az "új népfront" azt állítja, hogy szakítani akar a múlttal. Dolgozók és fiatalok milliói törekszenek arra, hogy valóban szakítsanak ezzel a rendszerrel, a kapitalisták és kizsákmányolók rendszerével. Ezt fejezte ki június 9-én az a nagy osztálymozgalom, amelynek során milliók és milliók mozgósítottak szervezeteikkel a nyugdíjreform ellen. Ezt fogják kifejezni június 15-én is az ország városaiban és városaiban.

A többség követeléseinek kielégítéséhez nem elég egy szövegben beszélni a "szakításról", azt a gyakorlatba is át kell ültetni: Macront le kell váltani, az intézményeket elsöpörni, alkotmányozó gyűlést összehívni, hogy a nép egy valóban demokratikus rendszert hozhasson létre. Röviden, új intézményeket kell létrehozni, amelyek képesek reagálni a dolgozó emberek követeléseire, és nem pedig, mint az V. Köztársaság esetében, a kizsákmányolók, haszonlesők és spekulánsok egy kis kisebbségének szeszélyeire, akik mindig felülkerekednek a többség akaratán.

A helyzet sürgős. Munkavállalók és fiatalok milliói mozgósítanak tüntetéseken, de a vállalatoknál, gyűléseken és sztrájkokban is. A jogos követelések a szélsőjobboldal előretörésével szembeni sürgős fellépés szükségességéhez kapcsolódnak. 

Június 30-án és július 7-én egyetlen szavazatot sem szabad a rasszista és reakciós szélsőjobboldalnak adni! Egyetlen szavazat sem a vele szövetséges jobboldalra!

Egyetlen szavazatot sem Macronra és a koalíciójában lévő pártokra, akik a lehető legrosszabb reakciót készítik elő! Eljött az ideje egy hiteles harci terv kidolgozásának, amely egységben fogja össze a munkavállalókat és a szervezeteiket, egy összehangolt terv, amely összekapcsolja az egyes követelések kielégítésének igényét a demokráciáért és a munkavállalók jogaiért folytatott átfogó küzdelemmel. Egy olyan harci terv, amely egyértelműen azt a célt tűzi ki maga elé, hogy Macront megbuktassa, végleg véget vessen az V. Köztársaságnak, és létrehozzon egy valóban demokratikus köztársaságot, a Munkás Köztársaságot.

Egy ilyen célt nem lehet az apparátusokkal elérni. Milliók és milliók fellépésére és mozgósítására van szükség. Ennek a mozgalomnak a segítésére a Munkáspárt ezeket a javaslatokat bocsátja megvitatásra. Hogy felkészüljünk az elkövetkező harcokra, hogy megszervezzük a fiatalokat, a munkásokat, erősítsétek a Parti des Travailleurs sorait.