2018. október 16., kedd

Az Európai Unió eredete




1944. Az európai konstrukció az európai forradalmi hullám gátak közé szorításának eszköze  

A második világháború végét a nyugati államokban, jelesen Franciaországban (is) hatalmas forradalmi hullám jellemezte. Az európai konstrukció eredete az imperializmusnak az a szükséglete, hogy ezt a hullámot megsemmisítse.
Jean Monnet, «Európa alapító atyáinak» egyike mindenekelőtt egy nemzetközi, az amerikai pénzügyi körökhöz közelálló üzletember volt. (1) Az európai konstrukció célszerűségét Mémoires-jában jelöli meg idézve egy interjút, amit a Fortune-nek adott 1944 nyárelején: «megakadályozni a kommunista hatalomátvételt» összekötve «egy európai entitással, amely közös gazdasági egységet hoz létre» (2).

1947. A Marshall-terv: az USA szándéka, hogy rátegye kezét Európára

Történelemkönyveink így mutatják be a Marshall-tervet: «A cél világos: Európát gazdasági felemelkedésében kellett segíteni, hogy a nyomomorúság televényén a kommunista befolyás előretörését meg lehessen akadályozni» (3).
Maga  Marshall tábornok – az USA egyik fő katonai irányítója a második világháború alatt – tervét úgy minősíti, mint «baráti segítség egy európai program felállításában» és stigmatizálja a «kormányokat, pártokat és politikai csoportokat, amelyek az emberi nyomort akarják örökkévalóvá tenni politikai terveik éérdekében». «A pénzügyi segítség» pedig egyáltalán nem baráti volt. A Marshall-terv drasztikus feltételeket szabott az országokra: pénzügyi stabilizációt, a bejelentett programok szigorú végrehajtását; az amerikai termékek megvásárlását … Az Egyesült Államok vérbeli gyámságát jelentette az európai államok felett, megcélozva, hogy utat nyisson iparának.

1949. A NATO: az európai államok amerikai imperializmus alá vetettsége

Az Észak-Atlanti szövetséget 1949-ben írta alá Washingtonban 10 európai ország, valamint az USA és Kanada. Ebből a szövetségből lett hivatalosan 1952-ben az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, mára 29 tagországot számlál. A NATO fegyveres erejét létrehozása óra amerikai tábornok irányította. Az első, Eisenhower, világosan rámutat a NATO katonai szervezete és Európa politikai szervezete közötti kötődésre. A Paris Match-nak 1951-ben adott interjújában nyilatkozta – éppen mielőtt az USA elnöke lett: «Semmi nem lehet kellemesebb számunkra, mint az a tudat, hogy Nyugat-Európa államai döntöttek, egy európai városban összegyűlnek (…) felelős delegátusai azzal a mandátummal, hogy Európa alkotmányos okmányát megszerkesszék (…) és január 1-től Nyugat-Európa föderációként működik. Semmi más döntés nem tudna bennünket jobban segíteni feladatunk elvégzésében».

1951. A Szén-és Acélközösség: közös piac amerikai dominációval

Robert Schuman nyilatkozata 1950 márc. 9-én, amely az Európai Szén- és Acélközösség létrehozását javasolta az «európai konstrukció» alapokmánya. A Schuman-terv megcélozta, hogy «a német-francia szén- és acéltermelést közös hatóság és felügyelet alá helyezi, mely nyitva áll más országok előtt is». Két évvel később megszületik az első európai szupranacionális intézmény, a Montánunió. Az Európai Unió minden későbbi jellemzőjét csíraként magában hordja: az üzleti körök érdekeinek jelfogója, a szakszervezetek korporációjának és a «szent egységnek» szándékát,  az amerikai érdekek elsőbbségét. Jean Monnet elnöksége alatt irányítása (Főhatóság) magába foglalja a nagy munkáltatókat, a szakszervezeti vezetőket, a szocialista, liberális és konzervatív politikai szervezetek vezetőit …  A Montánunió megkapta az USA áldását: «az USA-nak szándékában áll, hogy a Montánuniót támogassa, Európa fontos politikai és gazdasági egyesítésének igazolására» (4) és a Vatikánét is: «Európa népei delegálják szuverenitásuk egy részét egy szupranacionális szervezetnek, üdvözlendő útra tértek, Európának új életet adnak minden területen (…) a gazdaságban és a kultúrában, de a lelki és vallási életben is».

(1) Jean Monnet volt – másokkal együtt – az amerikai Bancamerica (1929) alapítója és társelnöke, Csang Kajsek pénzügyi tanácsadója(1934-1936), Churchill brit miniszterelnök tanácsadója, Roosevelt amerikai elnök speciális küldötte a «Szabad Franciaország» kormánya mellett 1943-ben.
(2) Jean Monnet, Mémoires, 319-320. oldal
(3) A hidegháború - La guerre froide (1947-1991).
(4) Az USA kommunikéje a CECA létrejöttét követően, 1952.
(5) XII. Pius beszéde az Európai Szén- és Acélközösség gyűlésén

2018. október 8., hétfő

Anarcho-kommunista vitaestek


VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!


Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében
HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!


2018  november 9 péntek  fél 6 

Kommunista  aktivisták :
Száz éve tört ki a németországi forradalom
WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium
LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL
The Revolution in Germany broke out 100 years ago

Date: 9th of November 2018 17:30 p.m.

2018. szeptember 30., vasárnap

Európai konferencia (előkészület) 8.



Magyarország

A magyar kormány álláspontja az Európán kívülről érkező migránsokat illetően ismert az egész világon: NEM.

Nemrégen a külügyminiszter ismét megnyilatkozott Brüsszelben a migránsok «elosztásával» szemben: «semmiképpen nem akarunk semmiféle menekültelosztási mechanizmust». Hozzátette, «ott kell őket segíteni, ahol vannak». De ugyanakkor a magyar kormány folytatja a háborúkban és megszállásokban részvételt pontosan ott, ahonnan a menekült többsége érkezik: Koszovó, Afganisztán, Közel-Kelet, Mali.

Orbán a migránskvóta-népszavazás kudarca ellenére  kitart az «etnicizmus» eszközei mellett … Valójában pedig titokban már befogadott közel 2 ezer ENSZ-menekültet, s «készen áll a vezenuelai menekülteket fogadni» – úgymond a magyar leszármazottakat! Egyébként pedig 200-250 ezer – olcsó – szerb és román munkás dolgozik már a magyarországi iparban is.  S végül ismét meg kell említenünk azt a majd’ 20 ezer harmadik országbeli gazdag személyt, aki 300 ezer eurós kincstárjeggyel vette meg tartózkodási engedélyét.

A helyzet tehát ellentmondásos. A kormány szavakban még mindig «keresztesháborút visel az Iszlám ellen» vagyis az «illegális migránsokkal» szemben (akikből a múlt hónapban egy tucat akadt) és ezentúl a menedékkérők segítése már büntetőjogi vétség – mégha  csak tanácsok adásáról, jogi segítségről is van szó.

A kormánypolitika mögött nem nehéz észrevenni a helyi uralkodó osztály szándékát, hogy erősebb, hatalmasabb legyen és a nemzetközi tőke politikájában (EU) meghatározóbb legyen a súlya.  
Ami a politikai ellenzéket illeti, az ugyanaz. Egyetlen parlamenti párt, egyetlen szakszervezet nincs, amely nyíltan szembeszállna az idegengyűlölettel szemben.

Ugyanakkor a statisztikai adatok szerint évente egy kisvárosnyi lakosság (30.000 személy) «tűnik el» évente a Nyugat felé migráció, a születések-halálesetek arányának romlása miatt. Az átlagbérek emelkednek, ez igaz (bruttó 327 500 forint); de óriási egyenlőtlenségeket rejt és főként: a közszolgáltatások egyáltalán nem hozzáférhetőek mindenki számára. A migránsellenes hisztéria tovább folyik.

Nem, csakugyan nincs helyük sem az értékeknek, sem a társadalmi haladásnak. Csak a fosztogatásnak, a gyűlöletnek, a nyomornak, a megtorlásnak - az intézkedések a kormányok, bennük a magyar kormány által oly’ nagyrabecsült európai szerződések folyományai. 
A barbárság felé menetelünk.
  
S. J. munkásaktivista, aug.

2018. szeptember 24., hétfő

Európai konferencia (előkészület) 7.



Nagy-Britannia
Első hozászólás:
Július 13-i  tüntetésünk, az «Együtt Trump ellen» képes volt kifejezni a Donald Trump képviselte megosztás politikájának masszív elutasítását. A Trump fémjelezte félelmet, a brutalitást, a gyűlöletet utasítjuk el.  
A tüntetés megmutatta a brit nép eltökélt szándékát, hogy a szélsőjobboldal előtt elzárja az utat. Trump politikája már okozott elég emberi, szociális és gazdasági kárt az USA-ban, nemzetközi szinten pedig létrehozta a lőporoshordót, amelyen ülünk.
Békéről beszél és a kölcsönös egyetértésről, miközben 1200 milliárd dollárt szentel a nukleáris fegyverek modernizálására. A nagysajtó szalagcímeiben ennek kéne szerepelnie, nem a bennünket kormányzók talpnyalásának. A médiák cinkosok, amikor Trumpot látogatása alkalmából meg nem érdemelt tisztelettel lakkozzák.
Felhívnám mindazok figyelmét, akik elítélik a londoni és skóciai anti-Trump tüntetőket, hogy hősük 3-5 éves gyermeket zárat ketrecekbe. Ha ezek a tüntetések nem lettek volna, az Egyesült Királyság nemzetközi reputációja még a megérdemeltnél is rosszabb lenne.   
Trump az egész emberiség létezése számára veszélyt jelent, jelenléte országunkban gyalázat, de egyben meg is kérdőjelezi a politikai rendszert, társadalmi kultúrát, amely nemcsak lehetőséget nyújt, hanem hatalmat is az ilyen borzalomnak.  
Egész Európán keresztül kell, hogy mindnyájan EGYÜTT cselekedjünk, újítsuk meg egységmozgalmunkat Trump és fasiszta projektje ellen, integráljunk mindenkit, aki a szocializmusért, a békéért, az igazságért és legelemibb méltóságért harcol.   

John Sweeney,
szakszervezeti felelős, Labour-aktivista, július 17.

Második hozzászólás:
Csalódott voltam, hogy olyan sok baloldali politikus nem nyilatkozott meg az Európai Unió ellen. Az olyan kérdés, mint a szabad mozgás egyértelműen munkásellenes és a kizsákmányolást szolgálja egész Európában.
Számos intézkedés veszi célba a privatizációt, mint például a vízét Írországban és fogyasztásának kontrollálását. Az Európai Unió kötelezte intézkedés. Hogyan lehet ezt haladónak tekinteni?
A brit baloldal elutasítva az Európai Unió neoliberális és globalizmusbarát természetét úgy mutatja be azt, mint támogatásunkra méltó intézményt, ezzel pedig az embereket egyenesen a UKIP karjaiba taszítva. Azokat a baloldaliakat, akiknek régi antirasszista múltja van, de az EU elhagyása mellett kampányoltak, úgy mutatták be, mint korlátolt rasszista nacionalistákat, és azt állították: az EU lehet, hogy szociális lejtmenetben van ami a munkásjogokat, egészségügyet, biztonságot, stb. érinti, de persze a New Labour is egy bizonyos pontig. Holott egyiknek is, másiknak is célja a független szakszervezeti mozgalom megakadályozása.
Az EU örökre próbálja tartósítani a munkanélküliséget és a lassú «fejlődést», amely csak a szervezett munkásosztály tárgyalási hatalmának destrukciójához vezet. Az Unió csak a «konszenzusról» beszél és a döntőbíróságról.
A versenyt diktáló tőkés csoportok egyetértenek abban, hogy a dolgokat eképpen kell szabályozni. Transznacionális fasizmusról van szó, amely cukorral borított, az állami korporatizmus modelljével, ami minden mást kizár.     
Az európai tőke azt akarja, hogy az EU-ban maradjunk, holott a nép ezt elutasította, nem akar meghajolni a fenyegetés előt, a nyomásnak alávetni magát, elveti a neoliberalizmust és el akarja hagyni…




2018. szeptember 19., szerda

Európai konferencia (előkészület) 6.





Görögország  

Az EU szélsőjobbos és fasisztoid karakterű vezetői a személyek szabad közlekedését akadályozzák meg a koncentrációs táborszerű migráns- és menekülttáborok felállításával.

Kik azok a migránsok? Azok, akik megpróbálják menteni magukat és családjukat az imperialista repülők bombái elől, azok, akik látták szeretteiket megfulladni. Több mint kétezer halott az Égei- és a Földközi-tengerben.

Akinek olyan szerencséje van, hogy partot ér, megérkezésekor azonnak letartóztatják, hogy a náci koncentrációs táborok inspirálta zárt központokba csukják. 300 emberre méretezett helyen 1650 egyén … Ide dobják őket segítség nélkül.  

A «posztmodern börtönökben» a nonprofit szervezetek és vállalkozások uralkodnak … Vagyis: minden a profit és a hatalom számára készült.
A rasszizmus, az idegengyűlölet, az iszlamofóbia olyan elemei ennek, amelyek segítenek céljaik elérésében.

Pantelis Kokkinopoulos,
orvos, Nauplie helyhatósági képviselője

2018. szeptember 16., vasárnap

Európai konferencia (előkészület) 5.



Írország

Az ír nép győzelme a közelmúltban Írország történelmében meghatározó jelentőséggel bír (népszavazás az Alkotmány 8. módosításának hatályon kívül helyezéséről, amely megnyitotta az utat a terhességmegszakítás legalizálása előtt).

Ír nők harcolták ki, tartozzanak bármilyen korosztályhoz, a férfiak segítségével a fejlődést, szabadultak meg a politikailag archaikus vallási láncoktól, melyek generációkon átívelve uralták és elnyomták az ír társadalmat.
  
A 8. módosítás eltörlése megnyitja az ír nép előtt a lehetőséget, hogy más küzdelmet is sikerrel folytasson, amellyel az ír társadalom alapjait meg tudja változtatni és mindenki számára nyitott, esélyekben egyenlő társadalmat hozzon létre.   

Írország jelenleg messze más európai tagországok mögött kullog ami a béregyenlőséget és a szociális politikát illeti. Holott azt gondolhatnánk, az évtizedes gazdasági válságból és megszorításokból való beharangozott kilábalás el fogja rendezni ezeket a kérdéseket ... mégis tény, hogy Írország halad azoknak az országoknak az élén, ahol a prekárius munka és szerződések dominálnak – ugyanez diadalmaskodik az Egyesült Királyságban is –, és éppen az EU segítségével, amely ezt mutatja be modellnek más országok előtt.

A 8. módosítás éppen az ilyen típusú alacsony bérű munkát végző asszonyokat sújtja leginkább. Tipikus női munka a kis- és nagykereskedelem, amelyekben a munkáltatók az európai multinacionális és multimilliárdos vállalatok és ilyen munkaszerződések segítéségel minden nehézség nélkül emelni tudják máris el nem hanyagolható hasznukat.

A Mandate szakszervezet más írországi szakszervezettel együtt régóta harcol és folytatni is fogja a küzdelmet ezen óriási profitot besöprő nagy munkáltatók munkaügyi politikája ellen. De amíg a munkahelyeken és az utcán küzdenek, a politikai akarat továbbra is hibádzik a munkásjogok javára történő törvényhozásra, a prekárius munka megakadályozására.

Írország és az Egyesült Királyság munkaügyi politikáját az EU modellként mutatja be a jövő Európájának rajzaként. A „versenyképességggel” álcázza, de ez csak a munka és tőke közötti osztályháború folytatása. Az Egyesült Királyság hebeg-habog, hogy az Unióból hogyan lépjen ki. Pedig a kilépés legalább olyan (szükséges) teret nyithat, amelyben ezt a háborút nemzeti keretekben lehet vívni, az Unió láncaitól megszabadulva.

Ami bennünket illet és különösen az olyan országokat, ahol a munkásosztály felkel – joggal – avégett, hogy megvédje kivívott jogait a munkaügy és a szocális politika területén, valóban szükséges az internacionalista avantgardhoz csatlakozás, amely szüntelenül leleplezi az EU valódi érdekeit, azaz magukat a tőkeérdekeket.

A nemzetközi tőke és imperializmus «túlzásai» tönkretették népeinket, osztályunkat a háborúk eszközeivel, a népességvándorlást, a migráns- és kivándorlási hullámot okoztak, de ugyanakkor dolgozói szegénységet, munkanélküliséget, szociális egyenlőtlenséget is.    

Az EU tőkeérdekeknek megfelelő szolgai támogatásának meglett az ára, ez a forrása az emberi jogok megsértése egész szériájának. A szociáldemokrácia földig hajlása a tőke akarata előtt, a globális kapitalizmus «túlzásai», előkészítették a terepet a fasizálódó szélsőjobboldal előtt.

A politikai űrt a nemzetközi baloldalnak kell kitölteni osztályküzdelemmel, stratégiai javaslatokkal, kimutatva a szociáldemokrata és fasiszta tendenciákat, valódi alternatívára, valódi osztálykarakterű változásokra szólítva.   

Minden szinten szerveződnünk kell, a munkahelyeket, lakónegyedekben, szakszervezetekben, a politkában. Vissza kell hóditanunk ezzel a harccal az osztályidentitást.
Ez az Európa nem a mienk.

Ciaran Campbell, a Mandate szakszervezeti felelőse
2018. július. 22.


2018. szeptember 14., péntek

Európai konferencia (előkészület) 4.



Németország 

Két világ: a dolgozók Európája és a munkásszervezetek vezetésének Európája. Védjük szakszervezeteink függetlenségét!

2018 május 12-13-án 16 országból kb száz aktivista gyűlt össze Montreuilben az európai munkáskonferencián. Ekkor határoztuk el, hogy a jövő év áprilisában Strasbourgban tartunk meetinget, s ezt készítjük elő ezekkel a cikkekel.

A konferencia végső nyilatkozatában kimondtuk: «Ez az Európa a háborúké, az európai intézményeké és szerződéseké, ennek a ‘népek börtönének’ opponálunk a Munkás Internacionálé és a dolgozók, a demokrácia Európájáért vivott küzdelem nevében. A háború felé menetelés ellen kötelezzük el magunkat. A dolgozóknak, népeknek és a munkásszervezeteknek a feladata, hogy a háború ellen mobilizáljanak. Ebben kötelezzük el magunkat.»

Ugyanakkor, 2018 május 11-én, egy évvel az EU «parlamenti» választása előtt 30 ország 150 neves személyisége bocsátotta ki a szöveget: «Felhívás Európáért – vállalatok és dolgozók, új utat Európának». A felhívás az európai parlamenti választásokra koncentrál. Ez a «parlament» a Bizottság és a Tanács mellett az EU intézménye. Ugyan rendkívül gyenge részvétellel választották meg legutóbb is, ugyan semmiféle parlamenti jellege nincs – hiszen nincs joga törvényeket hozni – ezen részletek megemlítését védelmezői nem tartják fontosnak, mégis hamisan «európai parlamentnek» hívják. A felhívás a CES (Európai Szakszervezeti Szövetség) struktúráját támogató szakszervezetek vezetésétől ered. A TUC elnöke, a CFDT-től Berger, a CCOO főtitkárai, a spanyol UGT, a CGIL és UIL elnökei, a Ver.di, az IG BAU, az IndustrAll csakúgy, mint az EP «széles koalíciója», élükön a szociáldemokratákkal, oldalukon a baloldallal (GUE/NGL) - majdnem az EP egyharmada, amihez tegyük hozzá néhány «baloldali radikálist».

A magukat «baloldalinak» deklaráló pártok és szakszervezetek valamint az Európai Néppárt reprezentánsai a «vállalatok vezetéséhez és a dolgozókhoz» címezték, mivel «valami nem stimmel az Európai Unióban». A Földközi tengerbe fulladt nyomorultak vagy a koncentrációs táborokhoz hasonlító belső gyűjtőhelyek nem képezik a felhívás tárgyát. Ugyanúgy nem számitanak a Trojka intézkedései vagy a a deficit 3 %-os aranyszabálya, a szigorítási diktátumok, a kollektív szerződések elleni folyamatos támadások, vagy a tagállamok munkajogai sem. Nem ezek, amik «nem stimmelnek», hiszen ezek maguk az EU konkrét megjelenésének, kifejeződésének, akciójának az alapjai.

A felhívás aláírói úgy találják, hogy 5 reform szükséges: a vállalatok adózása azokban az országokban, ahol azok «létrehozzák az értéket»;  «kompetens hatóságot kell létrehozni a munkaerő mozgásának kérdéseiben»; a dolgozók képviselőinek részvétele a vállalati tanácsban s így megerősítve a szakszervezeti jogokat; nagyobb legyen a éberség az alvállalkozásokat illetően; és «nagyobb átláthatóságot  a szociális és környezetvédelmi kérdésekben».

Nyilvánvalóan ez a vezetés egy pillanatig nem hiszi, hogy a «vállalatok új jogai és feladatai bázisát jelentő reformok» az európai dolgozókat meggyőzhetik arról, ez lenne az «új út Európának».

Mert a dolgozók nagyon jól tudják, hogy:
- nem a dolgozók követik el a «Paradise Papers» bizonyította pénzügyi csalásokat;
- az EU új hatósága, mely felügyeli a migránsok kizsákmányolását az EU-n belül, nem garantálja semmiképpen a dolgozók kollektív jogait;
- a szakszervezeteknek és vállalati tanácsoknak a vállalati igazgatással egy kalapba vetése hamis és csaló. Ez az osztálykollaboráció eszköze, a «társadalmi párbeszédeké»;
- az alvállalkozás olyan eszköz, amellyel sikeresen kikerülhetőek a kollektív szerződések, és csak a nyomorúságos munkaközvetítés, a prekárius munka, a pszeudo- és kényszervállalkozások favorizálása.

Mindezt világosan kimondtuk a május 12-13-i Európai Konferencián: «minden jogunkat védjük és visszaszerezzük, amelyet harcban szereztünk! Visszaállamosítása mindannak, amit privatizáltak! Nemet a szerződések diktátumaira, az európai direktívákra! A munkásszervezetek függetlenségét!»

Mire szolgált hát ez a kezdeményezés egy évvel az EP-választások előtt? Illeszkedik a Macron-féle «terv» – «a szuverén, egyesült és demokratikus Európa újjáalapítása» – támogatási hadműveletébe. Ezen frazeológia alatt rejtőzik az eurózóna két legerősebb imperialista hatalma összekovácsolására tett kisérlet az US-imperializmussal szemben, hogy "gazdaságilag az eurózóna képes legyen az USA-val, Kínánal szembeni versenyre".
Mindezeket energikusan követeli az SPD és támogatják a szakszervezetek. Rábízzák magukat a francia és német imperializmusra, osztályárulásra vetemednek. Berger ki is mondta a DGB májuis kogresszusán, hogy osztálykollaborációt kíván a «a munka átalakítása» kapcsán: - a tőkével - «együtt kell a kihívásokkal szembeszállni»!

Miért csoportosulnak a szakszervezetek a kormányok mögé? Trump közvetlenül avatkozik bele a német kormánypolitikába. Az Irán elleni embargó, retorziók, az aluminium megadóztatása, (csakhamar a gépkocsiké is), a NATO katonai beavatkozása által előidézett menekültválság, a « last but not least », a GDP 2%-ának követelése a fegyverkezésre előidézi a nagykoalíció válságát. Trump nem csak új kereskedelmi háborút hirdet, azt is követeli, hogy egész Európában végezzenek a munkásosztály szerzett jogaival.



Az EU egységes piacán a «szabad és hamisítatlan versenyben» a német tőke «a munkahelyi egyezségek», a moderált béremelések segítségével boldogul (a szakszervezetek által efogadva), úgy foglalja el domináns helyzetét, hogy a munkaerő árával kereskedik. Hogy ezt elérje, a «világbajnok exportőr» megkreálta a legalacsonyabb bérek szektorát a kollektív szerződések eróziójával és megsemmisítésével.  

A következmények világosak. A versenyeztetés diktátuma jelentősen súlyosbodott és jelzi, hogy az egész Európa munkásosztályának kell az USA-imperializmus számláját rendezni. A szakszervezeti vezetők pedig az «európai szociális modell» illúzióját lengetik be és az «öt reformot» mutatják be abszolút szükségesnek… Maszkírozzák a kíméletlen konkurenciát, amelyben helyüket keresik.

Emiatt kell harcolnunk a szakszervezetek védelméért és visszahódításáért .. és emiatt kell olyan politikai pártot létrehoznunk, amely elengedhetetlen a más politikához, más kormányhoz, munkáspolitikához, munkáskormányhoz minden országban.  
  
Az «európai konstrukció» meztelen. Ez az Európa sosem lesz a munkásosztályé, a dolgozóké. Más Európa kell, az európai  szocialista államok egyesülésével.

H.-W. Schuster, Freie Plattform für Arbeiterpolitik