2018. július 19., csütörtök

Franciaország: éljen a köztársaság?




Vasárnap, 17 h 18: Bagnolet (Seine-Saint-Denis) nagy népi negyedében mintha a föld indult volna meg, amely a húszemeletes tornyot is összedőléssel fenyegeti, őrült lelkesedés, sípok, füttyök, dobok hangja fogadja a futballfinálé első gólját (és a többit).

Ugyanakkor a moszkvai stadionban Macron mutatja be demonstratív műsorát - ugyanaz az esemény váltja ki.
Aztán a hasonlóság itt le is áll.  

A munkás- és népi negyedek ifjai számára, a munkások számára, a munkanélküliek számára, a gyermekeiket egyedük nevelő anyák számára a francia csapat győzelme olyan, mint a reménysugár, egy olyan társadalom víziója, amelyben megtalálja mindenki azt a helyet, ami jelenleg neki nem jár. Illúzió minden bizonnyal, de mégis kifejezi a vágyakozást a haladásra, a társadalmi igazságra, valódi egyenlőségre a megaláztatás, diszkrimináció, kizsákmányolás és elnyomás, nyomor helyett.

Macron és kormánya számára a vasárnap esti eredmény csak alkalom volt a nemzeti összefogás hirdetésére… és a függöny mögött tovább folytatják munkás-, népellenes politikájukat.

A csapatuk győzelme miatt lelkesedő fiatalok vágyai ütköznek Macron politikájával, aki kórházakat zárat be, a nyugdíjakat fenyegeti és minden dolgozói jogot, elbocsátásokat támogat, az oktatásban kétségbe vonja az érettségit és az egyetemhez való hozzáférést, a munkanélküliséget növeli - miközben milliárdokat és millárdokat költ a szaporodó háborúkra

Úgy kellene, hogy egyszerre kiáltsuk «szabadság, egyenlőség, testvériség» és «éljen a köztársaság».

Éljen?
A köztársaság akkor fog élni, ha a háborúkra költött pénzt a tönkrement iskolákra és kórházakra költik, ha a köszolgáltatásokat helyreállítják, ha mindenkinek joga lesz valódi munkára, valódi bérre.
A köztársaság akkor fog élni, amikor az ellenreformokat (munkatörvénykönyv, privatizációk) hatályon kívül helyezik.
A köztársaság akkor fog élni, ha a migránsokat testvéri szeretettel fogadjuk és nem mint ma, a Főldközi tenger fenekére küldjük őket.
Akkor fog élni, ha a kormányt, amely ma szétveri a köztársaságot, elzavarjuk, s vele együtt az V. Köztársaság és az Európai Unió intézményeit.
Akkor fog élni, amikor a túlnyomó többséget, dolgozókat és fiatalokat képviselő kormány fogja az éltetni… *

* Persze, egyetértünk a volt futballista Vikash Dhorasoo megjegyzésével – aki nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy emlékeztessen munkás felmenőire, szervezett dolgozó szüleire és az osztályharc valóságára – : «De megéri egyetlen este is örülni»…

(Daniel Gluckstein)



2018. július 16., hétfő

Juncker – a szimbólum





Jean-Claude Juncker a brüsszeli gépezet legmagasabb rangú Manituja.

Elég logikusan lett az, luxemburgi miniszterelnök korában a multinacionális vállalatokat illetően sok mindenen átment – nem teljesen idegen számára a «pénzügyi optimatizálás» néven ismert eufemizmus (a nagyfőnökök engedélyezte pénzügyi visszaélés saját nagyhatalmú gazdasági haverjaik számára). Posztja elfoglalása utàn – újabb eufemizmus – rögvest meg is hirdette harcát az adóparadicsomok ellen, hallatlan eredménnyel.

Rövidre fogva: az Európai Bizottság elnökének a városi legendák szerint néha van egy kis problémája a túlzásba vitt alkoholfogyasztással. Szörnyülködés, megbotránkozás határokon átívelve és kering, kering a face-en legutóbbi (a hivatalos verzió szerint hátfájás okozta) botladozása.

Habár nem akarjuk rózsaszínben lefesteni személyét, de az csak annyiban «érdekes», amennyiben az őt létrehozó gazdasági/társadalmi viszonyok terméke.

Nem Juncker, hanem Európa tántorog …


2018. július 11., szerda

A 85 évesnél idősebb dolgozók száma rekordot ért el az USA-ban




                                          
                                          A 92 éves James Daly villanyszerelőként dolgozik az amerikai légierőknél 2015 fotó by Kelly White
Az Egyesült Államokban a 85 évesnél idősebb személyek száma állandő növekedést mutat. Ma már 255 ezren vannak. 
Washingtoni levelezőnk, Anne Corpet
Ott látjuk őket az autópályák behajtóinak kis kabinjaiban, ahol a pénzt kezelik, a szupermarketek bemutató standjainál vagy az irodai takarítók között. Pedig már régen elhagyták a nyugdjkorhatárt. Számuk csak növekszik, korosztályuk 4,4 %-át képezik, míg 2006-ban mindössze 2,6 % volt, idézi fel a Washington Post.
A jelenség egyaránt érinti a fehéreket, feketéket és latinókat és az USA minden térségében. 
A 2008-as válsággal kezdődött, amely ostorcsapásként érte az amerikai nyugdíjmegtakarításokat. A mezőgazdasági szektor adja arányában a legnagyobb létszámú idős dolgozót, de jelentős a számuk a kereskedelemben, adminisztrációban és az ingatlaneladás területén is.
A többség kényszerből teszi: az egészségügyi költségek nagyon gyorsan nőttek az utóbbi évek alatt és az alacsony nyugdíjak nem követték a drágulást. A nagyon idős dolgozók legnagyobb része kevésbé kvalifikált posztot foglal el, mégha van is kivétel, akiket nem a szükség szorít, pl. a Legfelsőbb Bíróság doyenje is 85 éves, valamint a médiabirodalom feje, Rupert Murdoch már 87.



2018. július 10., kedd

Belgium, abortusz: a képmutatás világbajnokai




Marco Van Hees (a PTB, a Belga Munkapárt föderális parlamentjének képviselője)

Micsoda szimbólum! Ezen a napon, amikor Donald Trump Belgiumban landol, a jobboldali országgyűlési többség bizottságban voksoltat az abortusz elleni büntetőszankciók fenntartásáért.

Javasoltam nekik, hogy kis abortuszellenes zászlócskákkal fogadják Trumpot …

Liberálisaink (CD&V és N-VA) olyan törvényt akarnak átvinni, amit az abortusz büntethetetlensége büntetésének hívok. A képmutatás szintje akkora, amit ritkán lehet elérni: kidobják a szankciókat az ajtón és visszahozzák az ablakon. Például a büntető törvénykönyből kivonják azt a cikket, amely 1-től 12 havi elzárással bünteti azokat a nőket, akik nem tartják be a törvényi előírásokat. Ugyanakkor egy újabb törvénycikket illesztenek bele, amely szóról szóra megegyezik a korábbival: 1-től 12 havi elzárással bünteti azokat a nőket, akik nem tartják be a törvényi előírásokat. Még csak az alapfeltételek sem változnak: egyhetes gondolkodási idő és 12 hétnél nem idősebb terhesség. Pedig a meghallgatáson a legtöbb szakértő megmagyarázta, hogy ennek se füle, se farka.  


Hollandiában a művi megszakítás 22 hónapos terhességig lehetséges. Ami azt jelenti, hogy minden évben 800 belga nőnek kell külföldre utaznia, leginkább Hollandiába, hogy az abortuszt elvégezzék. Vagyis: Belgium exportálja a «problémát» egy retrográd törvény miatt. S minthogy mindez pénzbe, sok pénzbe kerül, azok, akiknek nem tehetősebbek, nem tehetik meg. 

A nők jogainak megsértésén túl ez a törvénykezés még társadalmi diszkriminációt is jelent. A törvény házában az abortuszellenesek kisebbségben vannak (a népesség körében is), de a jobboldali liberálisok alávetik magukat a diktátumoknak és nekik, akik eddig is asszisztáltak a társadalmi jogok, a sztrájkjog, a demokratikus jogok elleni támadásokhoz, fütyültek arra, hogy a gyerekeket is be lehet zárni a gyűjtőtáborokba vagy újságírókat letartóztatni, most sem jelent különösebb gondot megtagadni a nők elemi jogát, a szabad rendelkezést saját testük felett.


2018. július 9., hétfő

Gondolkodó Antikvárium


VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT:
 MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL
A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!


2018    augusztus  3 péntek

50 éve történt: proletárharcok 1968-ban




WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium

LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME:
 ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.
DURING THE PAUSES, DISTRIBUTION OF CLASSIST PUBLICATIONS!
50 years ago - Proletarian struggles in 1968

Date: 3rd of August 2018 5:30 p.m.

2018. június 29., péntek

Ez az Európa nem a mienk!



A barbárság milyen fokáig süllyedünk még?


Suite page 2 >>>
Június 24-én az európai kormányok 16 vezetője részvételével zajlott Brüsszelben a «migránskérdésnek» szentelt rendkívüli találkozó.
Az ezt megelőző napokban több mint kétszázan fulladtak bele a Földközi tengerbe. Az ENSZ menekülügyi biztosának adatai szerint az év eleje óta több mint ezren veszítették el így életüket.

Kik voltak ezek a tragikus véget ért migránsok? A hivatalos nomenklatúra által legitim «menedékkérőknek» tituláltak? Vagy abból a kategóriából, akiket vissza kell küldeni országukba? Soha nem tudjuk meg.

A Brüsszelben a jún. 24-én összegyűlt állam- és kormányfőknek pedig ez a különbség számít. Ezen a ponton mind egyetértenek. Mindnyájan: a szélsőjobboldali olasz miniszterelnök, Angela Merkel és koalíciós kormánya, a spanyol szocialista miniszterelnök és Emmanuel Macron. Angela Merkel örvendett a «jószándéknak» és «közös álláspontnak», Macron elégedett, hogy a vita lehetővé tette «a nem megfelelő megoldások kiszűrését értékeinkből». Giuseppe Conte elégedetten távozott, hogy a többi európai vezető megvizsgálja javaslatait.

Milyen «értékekről» beszélt Macron? Az lenne, hogy a maradásra érdemesnek ítélt maroknyi migránst kiválogatják a visszaküldésre szánt túlnyomó többségből.

Persze, nüansznyi különbségek vannak. Pl. Franciaország és Spanyolország közös javaslattal zárt központokat hozna létre biztosnak tartott kikötőkben az EU-n kívül.  
Vannak nüansznyi különbségek a szélsőjobboldali osztrák kormányjavaslathoz képest, amely szerint a tengerből kimentetteket ki kell toloncolni az EU-n kívüli országokba… a javaslatot kollégái növekvő számban követik.

Nüanszok.. de ezen túl megvan a konszenzus: ki a migránsokkal!

Ugyanilyen konszenzus vezetett 3 évtizede óta a líbiai, iraki, szíriai, különféle afrikai intervenciós háborúkhoz: csapatokat küldeni, a természeti kincseket kifosztani, a multi nagyvállalatoknak teljes hatalmat adni, s a népeket az imperialista rablás következtében extrém szegénységre kárhoztatni.

Ki mer akkor beszélni az Európai Unió értékeiről?

Országaink dolgozóihoz, bármely munkás- és demokratikus irányzathoz tartozó aktivistához fordulunk: ne hagyjátok magatokat a kormányaink csapdájába húzni. Az EU erénye és értéke lenne a béke és a társadalmi haladás? Ezek az «értékek»: a nyugdíjak, a munkásjogok destrukciója, a privatizáció. A népek közötti testvériségnek nincs helye ebben az Unióban. A népek közötti békének nincs helye ebben az Unióban. A társadalmi haladás azt követelné, hogy megsemmisítsék azokat a törvényeket, amelyek a migráns dolgozók túlzott kizsákmányolását eredményezik és versenyeztetik más dolgozókkal. Ennek nincs helye az EU-ban. Csak a multik, a bankok, a spekulánsok szervezte rablásnak van helye, azokat támogatja az Európai Unió, annak intézményei és megtorlószervei. Csak azoknak az intézkedéseknek van itt helyük, amely a Maasrichti szerződésbe illenek, ideértve a háborúk és az imperialista fosztogatás áldozatainak elutasítását.

Május 12-13-án európai konferenciánkon kimondtuk, ez az Európa nem a mi Európánk. A munkásmozgalomnak – történelmi küldetésének megfelelően - meg kell tagadnia a gazdasági és politikai menekültek közötti különbségtételt. Karját ki kell tárnia más földrészről, országból jött kizsákmányolt és elnyomott fivérei, nővérei felé és nyomatékkal hirdetnie a spekulánsok, elnyomok és kizsákmányolók osztályával szemben, hogy egyetlen egységes munkásosztály létezik Németországtól Afrikáig, a Közel-Kelettől Spanyolországig, Ez a munkásosztály követelheti ki a munkásérdekeknek megfelelő megoldást.

2018.jún.26
Heinz-Werner Schuster, a Freie Plattform für Arbeiterpolitik punlikációs igazgatója (Németország)
Lorenzo Varaldo, a Tribuna Libera publikációs igazgatója (Olaszország)
Daniel Gluckstein,a La Tribune des travailleurs publikációs igazgatója (Franciaország)



2018. június 23., szombat

Nyugdíj: vissza a múltba?



A 19. század végi néhány próbálkozás után (bányászpénztárak pl.) az első nyugdíjtörvény 1912-ben született az állami tisztviselők számára, majd egy ennél általánosabb 1928-ban, amely ugyan a magánszektor alkalmazottainak 90 %-át fedte, mégis meglehetősen szűk maradt: a nyugdíjbavonulás ideje 65 év, holott a születéskor várható életkor férfiaknál csak 47 év, nőknél is csak 50 év volt. A háború után a rendszer szolidárissá vált, de a 60-as évekig még nem vonatkozott pl. a mezőgazdasági lakosságra.
1995-ig a nők 55 éves korban, a férfiak 60 éves korukban mehettek nyugdíjba, de bizonyos előnyök érvényesültek (előrehozott nyugdíj, magas szolgálati idő, nehéz mesterség, betegség, stb esetén), így ténylegesen a nők átlagos nyugdíjba vonulása 54 év, férfiaké 56 év lett (a statisztikák szerint).
A tőkés restaurációval apránként minden megváltozik. Jelenleg a nyugdíjat 63,5 éves korunkban igényelhetjük, ez emelkedik fokozatosan (minden 6 hónapban egy évet) 65 éves korig, és ez egyaránt érvényes férfiakra és nőkre. Az első (teljes) nyugdíj összege körülbelül az utolsó fizetés 66 %-a. Ezt valorizálják évente a hivatalos infláció százalékával, így tehát az veszít értékéből, a nyugdíjasok elszegényednek az aktív dolgozókhoz képest. A 2017-es statisztikák szerint 2,85 millió az aktív dolgozók száma (bruttó átlagbér 288 600 Ft, nettó 192 100 Ft), az átlagnyugdíj pedig csak 111 500 Ft.



A szerzett jogok megőrzéséért folytatott küzdelem elég halványnak bizonyult: a szakszervezetek tiltakoztak néhányszor (erőtlenül és akciók nélkül). Csak mostanában kezdik reklamálni az előnyönyös(ebb) nyugdíjakat, de a küzdelmet most is «tripartit fórum» formában képzelik.
Amikor a fegyveres testületek dolgozói elvesztették vívmányaikat, közöttük nyugdíjukat (helyette járadék lett), egyetlen szakszervezet, a Tettrekész kelt fel a kerekasztal mellől ezzel: «a szerzett jogokról nem vitatkozunk, még csak tárgyalást sem nyitunk». A többiek elfogadták a «reformot», a Tettrekész vezetőjét, Szima Juditot pedig az «igazságszolgáltatás» koholt vádak alapján elítélte, ma már több mint egy éve börtönben ül.  
Pedig marad még megvédenivaló, pl. a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdijba vonulása. Vagy ott is lenne tennivaló, hogy már a 67 év betöltése utáni nyugdíjról, sőt, már 70 évről is beszélnek.   
Az alapvető magyarországi «nyugdíjreformok» persze ugyanazok, mint az Unióban bárhol, a jogok felszámolását célozzák. Így a kormányzati kommunikáció az „önfinanszírozás fontosságára” teszi a hangsúlyt (vagyis fizessünk még plusz összeget a magánszektor kasszáiba), mert «a rendszer csak a 2030-as évekig teszi lehetővé a nyugdíjak fedezését». Nyilvánvaló, ha arra gondolunk, a jövő évben már 40 milliárd forinttal rövidíti meg a kormány a nyugdíjalapokat, és a munkáltatói hozzájárulás 30 éve szünet nélkül csökken.
Ahogyan egy munkás mondja: «munkával töltött fiatalságom után a nyugodt öregség helyett nyomor vár. A nettó béremet teljes egészében meg kéne spórolnom és nem beszélek akkor még a lakhatásomról, a gyerekeim tanítattásáról… ». Egy másik: «a korral gyakran arra is számítani kell, hogy a béred csökken. Öreg lettél, a piacnak nincs már rád szüksége… pedig 40-50 évesen a mesterségünk csúcsán vagyunk. Normális dolog, hogy így kell dolgoznunk 70 éves korunkig?». Egy nő: «14 évig fizettem a kiegészítő nyugdíjat a magánszektornak. 25 Ft lett a nyereségem, még egy eurót sem ér el … Minden privatizáltak, mindent, amit köztulajdon volt. Miért hagytuk?».