2018. június 7., csütörtök

Semmi közúti büntetés: a belügyminisztérium 24 óra alatt meghátrált



2018. jún. 07.



© Regis Duvignau Source: Reuters
Rendőrség, Bordeaux, illusztráció
Vigyázat, ha a rendőrök megharagudnak! A szakszervezeti együttműködés a dolgozók több mint 90 százalékát egyesítve június 7-től a «semmiféle közúti bünetés kiszabása» akció mellett döntött. 24 óra sem telt el és a belügyminisztérium beadta a derekát…

A kormány és a rendőrségi dolgozókat képviselő szakszervezetek között hetek óta feszült volt a légkör, amikor a szakszervezetek megálljt mondtak. A szektor 3 legnagyobb szervezete (az Unsa police, az Unité SGP és az Alliance) közös akciót hirdetett, mégpedig azt, hogy beszüntetik Franciaország területén a közúti büntetések osztogatását (kivéve a súlyos eseteket).

Philippe Capon, az Unsa police főtitkára szerint az akció naponta több tízezer eurós veszteséget jelentett volna a minisztérium számára. Csodák csodája, a kormánynak még egy teljes nap sem kellett ahhoz, hogy visszakozzon.

A szakszervezetek goromba döntésének eredete az elégedetlenség, mivel a kormány a munkaidő szervezését illető tárgyalások folyamán semmibe veszi őket. A szakszervezetek – hátuk mögött a dolgozókkal – meg vannak győződve arról, hogy a készülő rendelet az összes alkalmazott pihenőidejét teszi kérdésessé, amit nem lehet hagyni. A «terrorista fenyegetés» és a számos esetben erőszakba torkolló tüntetések miatt máris túl nagy a nyomás rajtuk, az állam megsebzi a testületet. «Megálljt a megvetésnek» akarja az Unsa police.

Eléggé ritka alkalom, így ki kell emelni, hogy a három nagy szakszervezet egyesült ebben a mozgalomban (holott konkurensek az ezévi szakszervezeti képviseleti választásokon).

Az Unsa police jelezte, hogy a mozgalom nem lesz kérészéletű. Vajon  Gérard Collomb belügyminisztert a sajátjai térítették józan belátásra a mozgalom következményei miatt? Mindenesetre a rendőrök számára hátrányos intézkedéseket konkretizálandó jún. 12-i bizottsági aktust törölték. De Philippe Capon (Unsa police) figyelmeztet: «Ha a kormány nem adja elő a konkrét elemeket, de gyorsan, megkezdjük a «semmi büntetés» akciót. Minden készen áll erre.»



2018. június 3., vasárnap

Szabadságot ...



A rendszerváltást követő években a közszolgáltatásban/rendfenntartó erőknél is megindult a dolgozói jogok megnyirbálása: a kedvezményes nyugdíjat - visszamenőleg is elvették, magát a nyugdíjat járadékká minősítették, a munkatörvénykönyvet a dolgozók hátrányára változtatták meg, stb. 

A létező szakszervezeti vezetés nem állt az ellenállás élére, az érdekvédelmi tevékenység beszűkült – az ezzel elégedetlen rendőrök egy csoportja 2004-ben létrehozta a Tettrekész szakszervezetet, amely néhány év alatt e terület legnagyobb szervezetévé nőtt, tagjai között ma már jogászok, pedagógusok, tisztviselők is megtalálhatók. Minden kormány alatt keményen képviselte a dolgozói érdekeket, számonkérte a szakmaiságot, a tárgyalásokban kikényszerített egyezségeket nem írta alá, a szerzett jogokról nem mondott le, tüntetéseket szervezett, bírósági ügyeket indított tagjai jogsegélyezésére.

Az első támadás még a szocialista kormány alatt érte a szervezet vezetőit, főtitkárát lázadással vádolták, lefokozták. Az ezt követő 7 évben egyéb módszerekkel kereste a «fogást» a konzervatív kormány: áttért a közbűntényes vádakra. 2016 novemberéig számos adóhatósági, ügyészségi, bírósági vizsgálat zajlott – mind tisztának találta a szakszervezeti vezetést a kérdéses sikkasztásos ügyekben -, mígnem 8 havi előzetes letartóztatás, lakhelyről kitiltás után a főtitkárt és 9 társát bűnösnek találták (az eljárásban hemzsegtek a formai hibák, bizonyítékok tűntek el, a vád tanuival alkut kötöttek, stb). Jogerős ítélet született, a főtitkár, Szima Judit 4 év börtönt és 22 millió Ft büntetést kapott, társaira pedig egszisztenciájukat súlyosan veszélyeztető ítéletet mértek. 

Szima Juditnak 2017 május 11-én börtönbe kell vonulnia, a mellette kezdeményezett számos és széleskörű petíció, tüntetés, a  többi hazai és nemzetközi szakszervezetek riadóztatása ellenére. 

Úgy véljük, a beavatkozás egy szakszervezet életébe, annak «lefejezése» megengedhetetlen, ahogy ezt tiltja is Magyarország Alaptörvénye és az ILO-egyezmények. Egy szakszervezet elleni támadás és beavatkozás belső ügyeibe, minden dolgozót érint!

Szabadságot a koncepciós eljárással elítélt Szima Juditnak!

2018. május 26., szombat

Olaszország: hová vezet a «populizmus» ?



(Dominique Ferré)

A március 4-i törvényhozói választások az európapárti Demokrata párt vereségét hozta és utat nyitott a magukat «populistának» nyilvánító mozgalmak előtt.

Két és fél hónappal később a (főleg) Öt csillag mozgalom (M5S) és az Északi Liga alkudozásai végül kormányalakításhoz vezettek.

Ebből két dolgot szűrhetünk le. Az első, hogy a «populizmus» elhagyva minden osztályreferenciát a «népi» hivatkozás kedvéért - ártalmas közeledést eredményezett.
Eképpen összeborul az 1990-es években született Északi Liga nevű szélsőjobbos szervezet, amely az olasz egységgel szemben a «civilizált» északolasz iparosított területek populációját igyekszik a déli, «lustának» minősített dolgozókkal szembeálltani szembeállítani és persze az összes migráns «papírnélküli» dolgozót elzavarná, és a 2009-ben létrehozott M5S, amely az egymást követő európabarát kormányokkal szemben, úgynevezett baloldali tematikán (közvetlen demokrácia, ökológia, az antiszociális politika kritikáján..) hozott  létre mozgalmat .. annak ellenére, hogy az M5S «sem jobb-, sem baloldalinak» nem tartja magát.

De a populizmus logikája érvényesül: az osztályreferencia elhagyása a szélsőjobboldallal való együttes kormányzásig viszi a «baloldali» populistákat.

Tényleg, kormányozni, de milyen céllal?

Ez a második lecke, amit az olasz példa nyújt. A Huffington Post május 15-én a két mozgalom közötti, titokban megvitatott dokumentumot tett közzé. A dokumentum vizsgálja az eurózónából kilépést, az európai szerződések felülvizsgálatát, a 250 milliárd eurós olasz adósság eltörlését, stb.  
Azonnali méltatlankodást váltott ki, a milánói tőzsde esett, a Financial Times azzal vádolta a jővendőbeli kormányzatot, hogy «Roma ajtaját megnyitja a barbárok előtt», az európai biztosok pedig az asztalra csaptak: az EU «szabályai» mindenkire érvényesek!

Mi lett a mi «baloldali» és jobboldali «eu-szkeptikus polpulistáink» reagálása? Azonnal kapituláltak.

Az előkotort titkos dokumentum «nem a helyes verzió», annak tartalma «radikálisan megváltozott», nyilatkozta az M5S és az Északi Liga egyaránt, amelyek úgy döntöttek, hogy a közös pénzről nem nyitnak vitát, az adósságról sem… és egyáltalán, a pénzügyi tőke semmiféle kétségbevonása nem megengedett.

Mind az osztálytartalomról, mind az osztályszervezetekről való összes lemondás a «nép» javára csak oda vezet, hogy elvtelen megegyezések köttetnek parttalan jobboldali előnyökre. Akármennyire is «eu-szkeptikus» beszédek folyjanak, a pártszervezeti populizmus a tőke európai intézményeinek veti magát alá, oda vezet. Olaszországi verziója mindenképpen.


2018. május 17., csütörtök

Európai munkáskonferencia




Nyilatkozat

Európai munkáskonferencia (Párizs, 2018. május 12-13)

25 évvel a Maastrichti szerződés aláírása után mi (volt, jelenlegi és jövőbeli) dolgozók, fiatalok, a munkás- és demokratikus mozgalom aktivistái Németországból, Belgiumból, Belorussziából, a spanyol államból, Franciaországból, Negy Britanniából, Görögországból, Magyarországról, Írországból, Olaszországból, Macedóniából, Portugáliából, Romániából, Szerbiából, Svájcból, Törökországból Párizsban gyűltünk össze 2018. május 12-13-án válaszolva a német, francia és olasz aktivisták felhívására, akik kimondták:

«Ez az Európa nem a mienk. Mint a demokráciáért küzdő aktivisták, nemzetköziek vagyunk: minden európai dolgozó osztálytestvérünk. Olyan Európát akarunk, amely nyitott mindenki számára, aki belülről vagy kívülről jön (…). A dolgozók Európáját akarjuk határok és megkötések nélkül a népek szabad szövetségét annak egész területén».

Vitánk végén a következőket összegezzük :

Mint Európa összes dolgozója és népei békét és a népek közötti testvériséget kívánjuk. De meg kell állapítanunk, hogy 25 évvel a Jugoszláviát feldaraboló gyilkos háború után egy újabb háború van napirenden. Háború, amely ismét fenyegeti a Balkánt.  Háború, melyet a nagyhatalmak kormányai és az Európai Bizottság visel (felsorakozva Trump és elődei mögött) a Közel-Keleten, Afrikában. A háborúk a felelősek a menekülni kényszerülő sok tízezreért, akiket gumibotokkal és szögesdrót kerítésekkel fogadnak. Trump háborúja követeli, hogy a katonai költségvetések a GDP 2 %-ra emelkedjenek. Azt mondjuk: soha többé ezt! Az európai népek nem akarnak háborút! A béke Európáját akarják, amely testvére a világ többi népének!

Demokráciát áhítunk és elérni a jogot, hogy a népek maguk rendelkezzenek saját maguk felett. De le kell szögeznünk, a nagy demokrata nyilatkozatok mögött az Európai Unió és intézményei egy emberként sorakoznak fel a spanyol monarchia és Rajoy kormánya mögött elutasítva a katalán nép okt. 1-i döntését, miszerint köztársasági formában saját maga akarja meghatározni jövőjét. Az Európai Unió támogatja ennek megtorlását, tolerálja a politikai foglyok tucatjainak spanyolországi fogvatartását. A népek jogainak tiszteletben tartását  akarjuk! Azonnal bocsássák szabadok a katalán politikai foglyokat, hagyják abba a jog kereteiben zajló  üldözést és térhessenek vissza a menekültek!

Jogegyenlőséget akarunk, a dolgozó nők szerzett jogainak megőrzését. De konstatálnunk kell, hogy az európai direktívák nevében – kétszínűen, a férfiak-nők egyenjogúságára hivatkozva – ezeket a jogokat darabjaira szedték, kétségbe vonják az iparban a nők éjszakai munkavégzésének tiltását is, az anyasági szabadságot csökkentik, ugyanakkor a bölcsődék számát szintén. Követeljük a dolgozó nők szociális és demokratikus jogainak helyreállítását!

Követeljük mindenki számára a munkásjogokat – az új generációk számára különösen –, mindazt, amit a munkásmozgalom több mint 150 éves harca során kivívott magának. De a tény, amit senki nem cáfolhat: az EU minden tagországában, sőt, határain túl is a «társulási egyezményekkel» az uniós szerződések kétségbevonják ezeket a szent «szabad- és befolyásolatlan verseny»  és adósságfizetés nevében a tőkés rendszer szolgálatában. Ehhez a politikához szélesen asszisztál a – hibásan nevezett – Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC, CES). A közszolgáltatások (iskolák, kórházak, posta, vasút, stb.) és állami vállalatok privatizációi a munkatörvénykönyvet, kollektív szerződéseket teszik hatályon kívül (következményük az elbocsátások kiterjesztése, a prekárius és időszaki munka), de a demokratikus jogokat is súlyosan érintik.  Ez lett a szabály minden országban, ahol az európai direktívákat alkalmazzák.  Az összes szerzett jogot védjük, visszaszerezzük, amelyet az osztályharcban szereztünk meg! Mindent, amit privatizáltak, újra köztulajdonná akarjuk tenni! Nemet mondunk az európai szerződések diktátumaira, nemet az európai direktívákra! Követeljük az elbocsátások, a prekárius és időszakos munka megszüntetését! Függetlenséget a munkásszervezeteknek!

Nem, ez az Európa valóban nem a mienk!
Ez az Európa a tőkéé és a háborúké.
Szemben állunk ezzel a háborús, szerződéses és intézményes Európával, amely a «népek börtöne», szembe állítjuk vele a Munkásinternacionálét, a dolgozók Európájáért és a demokráciáért vívott harcot.

A háború felé való meneteléssel szemben kötelezzük el magunkat. A dolgozók, a népek és a munkásszervezetek feladata a háború megakadályozása. Velük tartunk.

2019-ben európai parlamenti választások lesznek. Azon túl, hogy mindenki saját országában saját szempontjai szerint néz ezzel szembe, olyan alkalom kínálkozik, amikor ismét kimondhatjuk: ez az Európa nem a miénk, és lépéseket tehetünk a dolgozók Európája elérésének irányába.

Javaslatot teszünk arra, hogy 2019 áprilisában Strasbourg-ban, az Európai «Parlament» székhelyén mindenkinek megadjuk a szót, aki egyetért: ez az Európa nem a mienk, szüntessük meg az európai szerződéseket és direktívákat!
A dolgozók és a demokrácia Európájáért! Le a háborúkkal, le a kizsákmányolással!
Egész Európa népei és dolgozói szabad uniójáért!

A munkásegység koordinálása érdekében európai kapcsolattartó bizottságot hozunk létre.



2018. május 6., vasárnap

Gondolkodó Antikvárium: Marx



VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT:
 MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL
A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!

2018 június  1.  péntek fél 6

200 éves  elvtársunk:  Karl Marx

magyar felirattal megcsináltuk és levetitjük  s  vitainditónak   bemutatjuk
a  róla szóló alkotást   Az  Ifjú  Marx  cimü játékfilmet

                                             


WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium
LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME:
 ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.
1nd of June, 2018
 Karl Marx: 200 Years

Screening of the movie "The Young Karl Marx"


2018. április 26., csütörtök

Az új francia migrációs és menedéktörvény – szégyen…


A törvény a francia forradalomban gyökerező menedékjogot kérdőjelezi meg.





A menedékkérelem határideje 120 napról 90-re csökken, holott már ahhoz is egy hónap kell, hogy a nyelvet gyakran nem jól beszélő, az eljárást nem ismerő, megfelelő infrastruktúra hiányában az utcán alvó kérelmező azt a speciális weboldalon keresztül benyújthassa.

Ha nem tarja be a határidőt, a kérelmezőt 15 napon belüli «gyorsított  eljárás» alá vonjják (jogi segítség és tolmács nélkül).

A francia Hontalan- és Menekültügyi Hivatal (OFPRA) dolgozói sztrájka léptek az intézkedés ellen: «Hogyan gondolják, hogy két héten belül behívassuk, meghallgassuk a menedékkérőt, kiegészítő kutatást végezzünk az ügyében, állításait ellenőrizzük, határozatot hozzunk, azt tudomására hozzuk?», méltatlankodik Johan Ankri, az OFPRA ASYL szakszervezetének vezetője.

A határidő lerövidítése a «normális» eljárásokra» is vonatkozik, ezekben a hivatalnak két hónapon belül kell válaszolnia a korábbi 3 és fél hónap helyett. Ha a kérést elutasítja az OFPRA, a kérelmezőnek ezentúl két hete lesz a fellebbezésre a korábbi egy hónap helyett. A Menedékjogi Bíróságnak(CNDA) is két hónapja van (a korábbi hat helyett) az ítéletre – amit a CNDA független szakszervezetének főtitkára, Sébastien Brisard élénken kritizál: «az ügyirat embert jelent, nem egy számot. Nem egy áradatot kell kezelnünk, azért vagyunk, hogy meghallgassuk a szenvedőket és megállapítsuk, vonatkozik-e esetük a menedékjog érvényesítésére».

A Macron-Collomb törvény bevezeti a «video-meghallgatás» szisztematikus rendszerét, a hirhedt adminisztratív központokba (CRA) zárt kérelmezőket így hallgatják ki.

A «szabályozatlan migráció elleni harc» a migráns dolgozók tömeges kiutasítását is előkészíti.

A «tartózkodási jog ellenőrzésére» szolgáló fogvatartás ideje 16-ról 24 órára emelkedik. Másik fontos módosítás: az adminisztratív fogvatartás ideje 45-ról a duplájára nő. Három hónap a menekültközpont egészségtelen körülményei között, amelyek sokszor rosszabbak a börtönviszonyoknál.

A fogvatartás és kiutasítás ezentúl a kiskorúakra is vonatkozik.Az intézkedést a belügyminiszter, Jacqueline Gourault ezzel meri igazolni: a kiskorúak ezentúl «családjukkal együtt maradnak, ez az érdekük, és ez teszi lehetővé, hogy visszaküldjük őket eredeti országukba» (France 2, ápr. 24.) !

A törvény, amely a munkásosztály egy része ellen kivételes intézkedéseket hoz, támadás a munkásosztály egésze és a demokrácia ellen.

Nem véletlen, hogy a «Migráns dolgozókat támogató és informáló csoport» (GISTI) így minősíti: «a külföldieket büntető törvény»; a Nemzetközi Vöröskereszt a menedékjog «lábbal tiprásáról» beszél; a francia jogászszakszervezet (SAF) ezt deklarálja: «A menedékjog – mindenben visszalépés»; Patrick Henriot, a birósági szakszervezet volt országos titkára pedig összefoglalja: «a törvény – vágóhídi futószalagon folyó igazságszolgáltatás»,

Pierre François


2018. április 22., vasárnap

Újnáci fesztivál Németországban



Visszatér a fenevad?

Ápr. 20-án volt Hitler születésnapja, ebből az alkalomból több mint ezer újnáci gyűlt össze Szászországban a fasiszta szélsőbboldal újbóli európai megjelenését jelentő «Európa visszahódításáért» fesztiválon. Erős rendőri védelem alatt.

·         
·        




Ostritz, kis német település, alig kétezer lakossal a lengyel határ mellett. Itt zajlott az NPD (Nationaldemokratische Partei Deutschlands – Németországi Nemzetidemokrata Párt) szervezésében. A dátum szintén nem véletlen, ápr. 20. Adolf Hitler születésnapja.
A program címe: « Schild und Schwert » (Kard és pajzs) az SS-re utalva, koncertekkel, vitákkal, önvédelmi bemutatókkal… az «Európa visszahódításáért» téma égisze alatt. 

A források szerint a résztvevők a német nácik és a kelet-európaiak.
Az, hogy a fesztivált nem tiltották be, annak tudható, hogy nem tartották elég jelentősnek. Pedig a fesztivál egybeesik a szélsőjobb németországi előretörésével, különösen a volt NDK-ban. 


Az AfD-nek (Alternativ für Deutschland) az utóbbi törvényhozói választásokon először sikerült parlamentbe jutni. Egy másik pártnak, az NPD-nek is sikerei vannak – inkább helyi szinten Szászországban és Ny-Mecklemburg-Pomerániában, a városokban plakátjaikat is látjuk feltünni.

A helyzet a volt NDK-ban a globális gazdaságot illetően sokkal rosszabb az 1990-es egyesítés óta, mint a volt NSZK területén. Magasabb a munkanélküliség, az életszínvonal alacsonyabb, az infrastruktúra (pl. az úthálózat) gyengébb, az ország két része közötti szakadék létezik.  

Az NDK lakosai szenvedték el a bürokrata állam összeomlását, vele együtt eltűnt a garantált munkahely, nyugdíj, az ingyenes közegészségügy. A keletnémet ipar nem viselte el a konkurenciát, arra nem volt felkészítve. A tömeges tőkeinvesztálás pedig nem jött, talán csak a lipcsei gépjárműipar a kivétel.  
Ez az alapja a háborgásnak, amit megfejel az SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – szociáldemokrata párt) árulása és szoros együttműködése Angela Merkel CDU-jával (Chritstllich Demokratische Union Deutschlands – kereszténydemokrata párt) a német tőkésosztály szolgálatában. A düh oka a jövőkép hiánya, s a reformista Die Linke sem tud erre megfelelő választ adni, mégha a választásokon fent is maradt. A harag a fokozatosan növekedő «osztalgiában» nyilvánul meg (nosztalgia Kelet-Németország iránt) és – a szélsőjobb, sőt fasiszta vagy fasizálódó irányzatok támogatásában.


Az (1964-ben alapított) NPD nemzetiszocialista gyökerei részben a nyugati hatalmak NSZK-beli, a sztálini SZU-nak az NDK-beli nácitlanítás többé-kevésbé előre kódolt sikertelenségéhez köthető. A két blokk közötti megnövekedett feszültség kontextusában a két Németország egyike sem akarta megfosztani magát a szilárd adminisztrációtól, a fontos technikai hozzáértéstől, lett volt az ipari, katonai vagy rendőri. 



Ez a rossz közérzet jelent meg újra a 60-as években a fiatalság mozgalmában, különösen az APO-ban (Auβerparlamentarische Opposition – extraparlamentáris ellenzék), amely emlékeztetett arra, hogy számos magasrangú tisztviselő, magisztrátus aktív részvevője volt a náci rendszernek. Hasonlóan a francia helyzethez, ahol Vichy kádereinek sem kellett nyugtalankodni jövőjük miatt a gaullista hatalom alatt – a 68-as fiatalság annak élénken szemére is hányta.

Az NPD fesztiválját a megerősített rendőrség őrizte, de számos ellentüntetés történt Németországban és Lengyelországban is.
Az ultrareakciós és nacionalista szélsőjobb európai feltörésével szemben, a fasiszta veszélyben antiszociális reformjaik megvalósítárára kiváló alkalmat találó burzsoá kormányokkal szemben egységes válasz kell követelni a munkásmozgalom, a szakszervezetek részéről.
A diákokra mármár szokás szerint támadó kis fasisztoid csoportocskák illusztrálják, hogy (…) a bonapartizmus két változata (…) ugyanannak az éremnek a két oldala. Le Pen szállítja az őrölni való magot Macronnak és fordítva, Macron szárnyakat ad a Front Nationalnak a tőle, a szélsőjobbos csoportocskáktól vett politikájával.  
Az analógia hibájába nem akarunk esni, de idézzük csak Trockij 1934-es cikkét, «Hová tart Franciaország?», mert az fülünkben ma is különösen cseng:
      «Ha a termelőeszközök egy kis számú tőkés kezében összpontosulnak, a társadalom számára nincs könyörület, arra van ítélve, hogy válságból válságba, nyomorból nyomórba, a rosszból a még rosszabba bukdácsoljon. Az országok sajátossága szerint a kapitalizmus alkonyának és dekadenciájának következményei más módon és egyenetlen ritmusban jutnak kifejezésre. De a folyamat alapja mindenütt egyforma. A burzsoázia csődbe viszi a társadalmat. Nem képes a népnek sem kenyeret biztosítani, sem békét. Pontosan ezért nem képes elviselni a demokratikus rendet sem. Muszáj neki fizikai erőszakkal legázolni a munkásokat. Márpedig csak rendőri eszközökkel nem lehetet véget vetni a munkások, parasztok elégedetlenségének; gyakran lehetetlen bevetni a hadsereget a nép ellen, mert az is bomlani kezd és átáll a nép oldalára. Ezek azok az okok, amelyek miatt a nagytőke kénytelen speciális fegyveres bandákat létrehozni, amelyeket a munkások elleni harcra dresszíroztak, mint bizonyos kutyafajtákat a vadászatra. A fasizmus történelmi jelentése az, hogy el kell taposnia a munkásosztályt, le kell rombolnia szervezeteit, ejfojtania a pollitikai szabadságot s ezt pontosan akkor, amikor a tőkések képtelenek demokratikus mechanizmus segítségével uralkodni, irányítani.
Emberanyagot tekintve a fasizmus leginkább a kispolgárság köreiben toboroz. A nagytőke végülis romba döntötte, nincs számára kiút az aktuális társadalmi struktúra kereteiben, de mást nem ismer. Elégedetlensége, dühe, reménytelensége, a fasiszták a nagytőkétől a munkásság ellen fordítják. Azt mondhatjuk a fasizmusról, hogy az egy «ficam», rendellenesség a kispolgárság agyában éppen legmegátalkodottabb ellensége céljai szerint. A nagytőke emígyen dönti romba először a középosztályokat, aztán zsoldosai, a fasiszta demagógok segítségével a proletariátus ellen fordítja a reménytelenségbe süllyedt kispolgárságot.»
foto: dailysabah.com