2018. február 17., szombat

Bázis Zuttendaelben: diszkrét amerikai katonai megszállás?

 


Belgium egy részét az USA elfoglalta és a belgáknak nem szóltak semmit? Furcsának tűnik, de a kérdést fel kell tenni, mivel néhány hónapja ez a helyzet Zuttendaelben (Limbourg tartomány).


A múlt

A zuttendaeli bázis története visszanyúlik a hidegháborús időszakba. A két világ keményen konfrontálódik, az USA pedig pókhálószerűen befonja egész Európát katonai lerakataival, határain kívül urbi et orbi hinti bázisait. Belgium ennek a hálózatnak integráns része, a kis limbourgi táj eleinte tartalék repülőtérként szolgál, aztán katonai felszerelések depójaként. A Fal leomlása és a hidegháború vége okán 1999-ben az amerikaiak elhagyják. A történet itt véget is érhetne… de nem erről van szó. 2015 szeptemberében Steven Vandeput védelmi miniszter bejelentette, hogy Zuttendaelt ismét az amerikai hadsereg rendelkezésére bocsájtja, nem kifelejtve a döntésből a munkahelyek kreálásának kiváló ürügyét. Munkahelyek, munkahelyek .. bármilyen áron. 1999-ben az amerikaiak távozása után a belga hadsereg nem keveset invesztált, hogy archívumait, kiszuperált tankjai és muníciói elbontását ide helyezze.

Nemzetközi feszültség

A krími válság és a félsziget Oroszország általi annektálása után 2014-ben a NATO elhatározta, hogy gesztusként kelet-európai barátai irányába 250 páncélozott járművet küld Europa hat pontjára. Az USA – Belgium egyezmény a zuttendaeli bázisra vonatkozik, amely a Védelmi minisztérium közlésében «kizárólagosan az amerikai erők használatában nehézgépjárművek és katonai felszerelések raktározási kapacitásához» fognak tartozni. Nem részletkérdés, hogy az US-katonák épületeket is emelhetnek, ha szükségesnek látják. Nocsak…

Belgium és hosszú, túl hosszú vendéglátó hagyománya …

Meg kell állapítani, hogy Belgium – vendégszerető ország. Talán túlzottan is. Különösen az amerikai hadrereggel szemben az. Több mint 50 éve (50 !) amerikai nukleáris fegyverek állomásoznak földjén, «raktározzák», «átutaztatják» azokat. Hová? Egy 1962-es törvény engedélyezi a NATO-kötelékébe tartozó országok csapatainak itteni tartózkodását és átutazását. Az amerikaiakét is persze. A titkos belga-amerikai nukleáris egyezség értelmében a szintén limbourgi Kleine Brogel támaszponton atomfegyverek is lehetnek, pedig ez a Védelmi minisztérium tulajdona, az F-16-os vadászgépek «fészkelőhelye».     

A bázist – bázist a bázisban – pedig amerikai katonák őrzik. Ahol a nukleáris fegyverek dekkolnak. A belga hadsereget csak arra méltatják, hogy fogadja amerikai szövetségesei olyannyira veszélyes fegyvereit, hogy azt még a nemzetközi jog is tiltja, őriznie már nem lehet (micsoda privilégium!). Ez folyik 50 év óta: Belgium földjének és szuverenitásának egy darabja arra szolgál, hogy a Nagy Testvér igényeit kielégítse. Kleine Brogeltől Zuttendael csak annyiban különbözik, hogy itt nincsenek nukleáris fegyverek. Hivatalosan. De – köztünk szólva – hivatalosan azok Kleine Brogelben sincsenek.



Emlékszünk még, hogy 2003-ban, az Egyesült Államok illegális háborújának kellős közepette, Belgium engedélyezte az US hadianyagok átszállítását az országon? De facto az illegális háború cinkosává vált. Mi lesz holnap, ha Európában ismétlődik meg a helyzet és a Zuttendaelban alvó harckocsik a nemzetközi jogot sértő háborúban kötnek ki? Belgium megint tudatos cinkos lesz? Mikor végez a kormány azzal a politikával, hogy az amerikaiak lábtörlője legyen? Ahhoz, hogy béke legyen, előbb abba kell hagyni mindent, ami háborús készülődéshez vezet. Legyen már bátorságunk, hogy ellenálljunk, hogy ne hagyjuk szuverenitásunk megszüntetését!



2018. február 7., szerda

Katalónia: az összes politika fogoly azonnali szabadonbocsátását!



Négy hónapja Katalóniában elszabadult a megtorlás.

Jordi Cuixart-t és Jordi Sanchezt, demokratikus szervezetek felelőseit több mint 3 hónapja börtönbe vetették; Oriol Junquerast regionális parlamenti képviselőt vizsgálati fogságban tartják. A regionális elnököt elmozdították és kormánya három tanácsosa spanyol földön börtöntől fenyegetve ma is Brüsszelben száműzött; polgármesterek, pedagógusok, dolgozók, aktivisták százait idézték bíróság elé, vádolják lázadással, azzal, hogy erőszakos felkelést szerveztek a spanyol állam ellen. A katalán autonómiát felfüggesztették a spanyol alkotmány 155-ös cikke alapján és Madridból Rahoy kormányoz minisztereivel.
Mi a «bűnük»? A spanyol monarchia és kormánya azért bünteti őket, mert megszervezték az okt. 1-i szavazást, amely során a katalán nép a katalán köztársaság mellett nyilatkozott szabadon.  

A Rajoy-kormány és a monarchia brutális megtorlása a választók ellen október 1-én rendőri erőszakkal kezdődött, az Európai Bizottság, az EU főbb országainak kormányai (Macron, Merkel, May, stb.) és a Trump-adminisztráció feltétel nélküli támogatásával.
Jan. 28-án a monarchia, a kormány és – diktátumai alatt – a saját törvényeit, jogszolgáltatását megerőszakoló Alkotmánybíróság egy lépéssel továbbjutott a szabadságjogok megszüntetése útján és megtiltották a dec. 21-én megválasztott katalán parlamenti többség számára, hogy saját elnökét kinevezze.

A spanyol állam és egész Európa demokratikus munkásmozgalma sokféle irányzatához tartozó aktivisták vagyunk. Láttuk, ahogyan az európai dolgozók is, hogy a katalán népesség óriási többsége megmozdult a közársaságért. Bátran és békésen tette. Láttuk, ahogyan az állam nyers rendőri erőszakkal, jogi zaklatással és a szabadságjogok megvonásával válaszolt. Nem maradhatunk tétlenek! A katalán nép mellett, jogainak tiszteletbentartása végett ki kell álllnunk!
Szabad önkifejezését védjük, azt, hogy megszabadulhasson a francoizmus folyamatosságát biztosító monarchiától és 1978-as intézményeitől.
Saját köztársaságuk létrehozásának jogát védjük ugyanúgy, mint a spanyol állam minden népének jogát saját köztársaságainak létrehozása érdekében, s azt, ha akarják, szabadon egyesüljenek.  

Mi, a spanyol állam és egész Európa demokratikus munkásmozgalma sokféle irányzatához tartozó aktivisták, arra szólítunk, együtt cselekedjünk egész Európában, hogy:

·       Az összes politikai bebörtözött foglyot azonnal bocsássák szabadon!
·       Hagyják abba az összes jogi hajszát!
·       Szabadságot a katalán népnek saját képviselete megválasztásában!
·       El a kezekkel a katalán köztársaságtól!



Első aláírók :
NÉMETORSZÁG
Sidonie Kellerer, szakszervezeti felelős, GEW ; Peter Kreutler, az SPD munkásbizottság alelnöke (AfA) Düsseldorf, szakszervezeti felelős ver.di; Norbert Müller, SPD, szakszervezeti felelős ver.di; Peter Saalmüller, SPD, szakszervezeti felelős ver.di; Heimgard Schüller, szakszervezeti felelős IG BAU; Klaus Schüller, SPD munkásbizottság (AfA) országos vezetőségi tagja, szakszervezeti felelős EVG, nemzetközi munkásbizottság tagja (COI) ; Anna Helena Schuster, szakszervezeti felelős ver.di ; Heinz Werner Schuster, SPD munkás bizottság elnöke (AfA) de Düsseldorf, ver.di
BELGIUM
Salah Azaam, szakszervezeti felelős ; Toni Bernardi, nyugdíjas vasas ; Michèle Corin, szocialista párti aktivista, Verviers ; Gaëtan Coucke, pedagógus szakszervezeti felelős ; Sarah De Laet, pedagógos szakszervezeti felelős ; Roberto Giarrocco, szakszervezeti felelős közszolgáltatás ; José Hardy, szakszervezeti felelős közszolgáltatás; Serge Monsieur, CGSP ALR Vivaqua elnöke (személyes címen) ; Laura Moraga Moral, pedagógus szakszervezeti felelős ; Jan Smidt, munkásaktivista ; Claire Thomas, szakszervezeti felelős CGSP oktatás.
BELORUSSZIA
Juri Glusakov, « Razam » szociális mozgalom
SPANYOL ÁLLAM
Miguel Angel Aragoneses Garcia, szakszervezeti felelős LAB (Euzkadi-Baszkföld) ; Lurdes Barba, színházi rendező (Katalónia) ; Patxi Fernández Álvarez, nyugdíjas, UGT tagja (Euzkadi-Baszkföld) ; Eduard Gonzalo, függetlenségi aktivista (Katalónia) ; Jordi Rabella Foz (Katalónia); José Luis Vinatea, szállítási dolgozó, UGT tagja (Euzkadi-Baszkföld) ; Felipe Zorita, nyugdíjas vasutas, UGT tagja (Euzkadi-Baszkföld)
FRANCIAORSZÁG (zárójelben a régió, megye száma)
Gilles Barthes, pszichiáter (76) ; Jean-Michel Boulmé, POID aktivista(01) ; Cécile Brandely, ügyvéd, ügyvédi szakszervezet (31) ; Oscar Caballero-Ramirez, vasas szakszervezet (17) ; Patricia Cestor, oktatási szakszervezet (92) ; Jacques Châtillon, szabadgondolkodó (22) ; Katel Corduant, szakszervezeti felelős (75) ; Christian Delannoy, orvos (59) ; Jean-Michel Delaye, szakszervezeti felelős, Brumath önkormányzati tanácsosa (67) ; Laurent Denil (95) ; Claire Dujardin, ügyvéd, ügyvédi szakszervezet (31) ; Stephen Duval, ügyvéd (69) ; Patrick Farbiaz, ökológus (75) ; Dominique Ferré, szerkesztő, La Tribune des travailleurs (94) ; Jean-Christophe Giraud, ügyvéd (69) ; Daniel Gluckstein, POID országos titkára, a Nemzetközi munkásbizottság (COI) koordinátora (93) ; Basile Gonzales, gyermekpszchiáter (76) ; Thomas Gonzales, ügyvéd (34) ; Nicolas Griffon, orrvo (76) ; Pierre Herranz, nyugdíjas, munkásaktivista (17) ; Michèle Kauffer, szakszervezeti felelős (91) ; Christel Keiser, helyhatósági tanácsos, a POID országos titkára (93) ; Marc Lagier, kórházi orvos (37) ; Francis Lopera, szakszervezeti felelős ArcelorMittal (57) ; Maria José Malheiros, szakszervezeti felelős (75) ; Alexia Muller, szakszervezeti felelős (75) ; François Préneau, nyugdíjas szakszervezeti felelős, az Ensemble aktivistája (44) ; Grégoire Privolt, pedagógus szakszervezeti felelős (69) ; Jean Pierre Richaudeau, Kezdeményezés a Szocializmusért (74) ; Paul Robel, orvos (56) ; Olivier Roux, pedagógus szakszervezeti felelős (2A) ; Gérard Schivardi, Mailhac polgármestere (11) ; Arsène Schmitt, szakszervezeti felelős  (57) ; Robert Schmitz, szakszervezeti felelős (75) ; Henri Sick, szakszervezeti felelős (75) ; Sarah Taconet, orvos (95) ; Marinette Veyssière, szakszervezeti felelős (79) ; Katia Vidal, szakszervezeti felelős (66).
NAGY- BRITANNIA
Mike Arnott, a TUC szakszervezet helyi uniójának titkára, Dundee személyes címen ; Mike Calvert, Unison helyettes titkára, Islington személyes címen; Jane Doolan, Unison helyettes titkára, Islington, országos vezetés tagja, személyes címen; Paul Filby, TUC helyi szervezete Merseyside – Liverpool, személyes címen; Steve Hedley, RMT vasúti szakszervezet helyettes főtitkára, személyes címen; John Hendy, munkaügyi ügyvéd, személyes címen; Ian Hodson, BFAWU szakszervezet elnöke, személyes címen, Michael Louglin, Canterbury egyetem, személyes címen; Henry Mott, UNITE Southwark ; Nick Phillips, Unite szakszervezeti felelős, személyes címen; Nat Queen, Birminghami egyetem, UCU szakszervezeti felelős, személyes címen ; John Sweeney, szakszervezeti felelős.
GÖRÖGORSZÁG
Dimitrios Balaskas, földműve, Nauplie ; Andreas Guhl, az “Ergatika Nea” szerkesztője, a LAE Argolide tagja ; Maryse Le Lohé, LAE Papagos-Cholargos Athén tagja ; Sotiria Lioni, Nauplie ; Eleni Pierropoulou, Népi Egység (LAE) tagja, Papagos-Cholargos, Athén.
MAGYARORSZÁG
Krausz Tamás, történész (személyes címen) ; Tamás Gáspár Miklós, filozófus, Central European University, Budapest vendégtanára, személyes címen; Morva Judit, aktivista, magyar Le Monde Diplomatique (személyes címen) ; Judit Somi, munkásaktivista, a Munkás Hirlap munkatársa
ÍRORSZÁG
Ciaran Campbell, Mandate szakszervezet, személyes címen; John Douglas, Mandate szakszervezet főtitkára, személyes címen; Brian Forbes, Mandate szakszervezet személyes címen.
OLASZORSZÁG
Bruno Boggio, nyugdíjas, politikai aktivista; Luigi Brandellero, munkás, Tribuna Libera szerkesztőség; Alessandra Cigna, pedagógus, szakszervezeti felelős ; Ugo Croce, kézműves, Politikai Mozgalom a Visszavonásért ; Luis Cabases, újságíró ; Felice Fazzolari, pedagógus, Politikai Mozgalom a Visszavonásért; Kristian Goglio, enseignant, szakszervezeti felelős ; Dario Granaglia, ouvrier, szakszervezeti felelős ; Monica Grilli, pedagógus, szakszervezeti felelős; Gianni Guglieri, munkás, szakszervezeti felelős ; Antonio Landro, pedagógus, szakszervezeti felelős; Aldo Mangano, diák ; Andrea Monasterolo, munkás, szakszervezeti felelős ; Maria Jesus Lopez Montalban, az « Amics de Catalunya a Italia » elnöke ; Alberto Pian, pedagógus szakszervezeti aktivista; Betty Raineri, pedagógus , szakszervezeti felelős; Lorenzo Varaldo, isskolaigazgató, Politikai Mozgalom a Visszavonásért; Vanna Ventre, pedagógus, "Tribuna Libera" szerkesztősége
PORTUGÁLIA
Jorge Fonseca de Almeida, közgazdász ; Jaime Pereira, nyugdíjas ; Rui Rodrigues, egyetemi tanár  ; José Júlio Santana Henriques, nyugdíjas szakszervezeti felelős ; Lia Santos, pedagógus SPGL/CGTP ; Jorge Torres, Saica dolgozói bizottság, CITE/CGTP szakszervezeti felelős; Adriano Zilhão, közgazdász.
ROMÁNIA
Contantin Cretan, szakszervezeti tevékenységért bebörtönzött volt politikai fogoly
OROSZORSZÁG
Mark Vasziljev, történész.
SZERBIA
Jaćim Milunović, munkásaktivista
SVÁIJC
Michel Zimmermann, szocialista párt tagja Genf, Versoix helyhatósági tanácsosa ; Dogan Fennibay, UNIA szakszervezet
CSEHORSZÁG
Petr Schnur, CMF, České mírové fórum
TÖRÖKORSZÁG
Yasar Avci, nyugdíjas munkásszakszervezet ; Sevim Kacmaz, prekárius dolgozó, az IKP tagja ; Sadi Ozansü, a Munkás Testvériség Pártja (IKP) elnöke ; Furkan Safak, az IKP tagja; Birsen Yesilkanat, ápolók szakszervezete.

A nyilvános felhívást aláírom:
Név, utónév/ Nom, prénom : …………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
Aláírásom minőége/ Qualité sous laquelle doit apparaître ma signature : …………………………………………………………………………………………………
Cím : Adresse : …………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..
Elérhetőség /Courriel : ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………  

2018. február 6., kedd

Győztek a német vasasok!

 Többhetes mozgósítás és a múlt heti 24 órás sztrájk után elérték, hogy 4,3 %-kal emeljék bérüket és a 28 óra/hetes munkaidőt is annak, aki ezt igényli 2 éves max. időrtamra.  


Az egyezség a múlt éjszaka született Stuttgartban és Baden-Würtemberg 900 ezer dolgozóját érinti. Az ország többi részén is követik az elkövetkezendő napokban. 

«Ez az egyezmény óriási előrelépés a munka modern szervezésében. A dolgozóknak szava van…» jelentette ki Jörg Hofmann, az IG Metall (több, mint 4 millió tag) szakszervezet elnöke.
«A dolgozók jelentős béremelést értek el, vásárlóerejük nőtt. Megérdemeltelten, mert a szektor sikeréhez ők járultak hozzá. A munkaszervezésben is fordulatot jelent az egyezség, eddig a rugalmasság a munkáltatók privilégiuma volt, mától a dolgozóknak is joga lesz, hogy munkaidejüket lerövidítsék egészségi, családi, stb. okból.  
Az IG Metall megmutatta, hogy a küzdelmet megnyerhetjük, ha világos és pontos célt tűzünk ki és hosszútávú stratégiát dolgozunk ki. Bebizonyítottuk, hogy jelentős erős képviselünk és óriási szolidaritási hullámot érhetünk el".











Kína: «Gazdagodjatok!»



A kis Wang Juman fotója bejárta a világot. A kisfiú az iskolába érkezik, arca pirosra fagyva, haját jég borítja. 4,5 km-t gyalogolt mínusz 9 fokban sapka, zokni nélkül, mindössze egy dzsekivel a hátán. Az iskolában sincs fűtés, Kína legszegényebb tartományában vagyunk. A kisfiú nővérével és nagyanyjával él, aki «zöldségeket készít, mert a hús túl drága». Szülei? Sokszáz vagy ezer km-rel messzebb dolgoznak és csak évente egyszer tudnak hazatérni. Ez a sorsa több mint 60 millió gyermeknek, akiknek szülei migránsok (így nevezik Kínában azokat, akik a városokba, az iparosodott területekre kénytelenek munkalehetőségért vándorolni).

Ugyanezen a héten hozta tudomásunkra a sajtó, hogy a leggazdagabb kínai asszony, a 36 éves  Yang Huiyan 4 nap alatt 2,1 milliárd dollárt (1,7 milliárd eurót) keresett egy virágzó ingatlankereskedő cég legfőbb részvényeseként Guangdongban.  Ez Kína leggazdagabb tartománya. 
Cége, a Country Garden részvényeinek ára 7,4 %-kal emelkedett, így tehette zsebre a szép summát.
A Country Gardent apja alapította 1992-ben, azután, hogy a reformer Teng Xiaoping, az Kínai Kommunista Párt vezetője, és az 1989-es Tian Anmen-téri vérengzés szerzője kiadta a jelszót «Gazdagodjatok!».

Kína gazdasági növekedése 20 év alatt évi 10 %-kal növekedett – de a migránsok vérén és verejtékén. Az ő «túlzott kizsákmányolásuk» eredményezte Yang Huiyan óriási vagyonát…


Megjelent a «La Lettre d’information Chine» jan. 15-i számában, a Commission Enquête Chine szerkesztésében

2018. január 28., vasárnap

Katalónia újra






1 – Hiába szövetkezett a spanyol kormány az október 1-i eredmény megsemmisítésére, minősítette illegitimnek, hiába alkalmazott erőszakot, a 155-ös cikkelyt, és tartóztatta le a vezetőket. A «játszma» vesztese lett, jövője kérdéses. Pártja, a Néppárt (PP), Franco diktatúrájának örököse és intézményei letéteményese, gyakorlatikag megszűnt Katalóniában, rendszerének likvidálása került napirendre.

2 – A dec. 21- szavazás megerősítette az okt. 1-I népszavazást. Kétségtelenül legitim a katalán köztársaság a megtorlás, a saját vezetőik manőverei ellenére, a vele szemben létrejött «szentszövetséggel» szemben.

3 – Az Európai Unió, amely minden erejét bevetette a köztársaságpártiak ellen, vereséget szenvedett. De kudarcot vallott a francoista intézmények védelmében létrehozott 1977-es Moncloa-paktum minden aláírója is, különösen a 155-ös cikkelyt támogató szocialista párt; és a Podemos is, amely legfőbb vezetője a köztársaságiakat vádolta; kudarc Mélenchon számára, aki reakciós szeparatistának titulálta a katalán köztársaságot.

4 – Mindenki veszített, de ki nyert? A köztársaság bizonyosan. De ki fogja megvalósítani a köztársaságot? A kérdés a munkásosztály vezetésének alapvető problémájához vezet.

5 – A függetlenségi vezetők okt. 1. és dec. 21. között a jeladást megsokszorozták a monarchia felé – anélkül, hogy nyíltan kimondták volna – a meghátrálás szándékával. Most mit fognak mondani?

6 – A választás után deklarációjában Puigdemont azt mondta, «a köztársaság győzött a spanyol monarchia felett», egy másik nyilatkozatában pedig a katalán köztársaság győzelméről beszélt a  «155-ös monarchia felett». A két formula különbsége mutatja, hogy Puigdemont és pártja vezetése limitálja a köztársaság jelentőségét, a megfogalmazás azt sugallja, mintha a monarchiának csak ez az antidemokratikus vonàsa lenne. . Nem, nem kizárólag a 155-ös cikkely az ok, és nem csak a spanyol királyságot kontrázza meg, de nem is kizárólag nemzeti kérdés. A francoista állam, intézményei, a Juan Carlos alatti «demokratikus átmenet» az imperialista országok támogatásával a burzsoázia hatalmának fenntartását jelenti, amely tegnap még a fasiszta diktatúra, aztán pedig demokratikus látszat köntösét öltötte. Lebontása nem csak a katalán köztársaság, de a baszk, andalúziai köztársaság, az egész Spanyolország szabad köztársaságai napirendjén szerepel, csakúgy, mint az alkotmányozó nemzetgyűlés.

7 – Ki fogja megvalósítani ezt a mandátumot? Megint felmerül a munkásosztály vezetésének kérdése. A mozgalom szervezetei, a köztársasági védelmi bizottságok – melyet a madridi sajtó a szovjetekhez, tanácsokhoz hasonlított – tartalmazza a válasz egyik elemét. De a szakszervezeti szövetségek, a szocialista párt vezetői, a kommunistáké, a Podemosé, stb. hátat fordítottak annak, ami a munkásosztály képviseleteként, felelősségeként viselniük kellett volna.

8 – Ma – egy független politikai munkásszervezetnek – egész Spanyolországban egyetlen témát kellene propagálni: «Szabadságot a katalán köztársaságnak, szerveződhessen abban az alkotmányozó irányban, amit kíván. Spanyolország minden régiójában bontsuk le a monarchia intézményeit, vállaljuk a harcot a köztársaságért, a szabad köztársaságok szabad szövetségéért!».

9 – Egyedül a munkásosztály képes ennek a küzdelemnek a megvívására. Egyedül neki nem fűződik semmi társadalmi, politikai, gazdasági érdeke a tőkés domináció fenntartásához, amelyet a monarchia és az Európai Unió takar.  

10 – Az utóbbi hetekben bizonyos érést láthatunk Katalónióban, az öntudat érlelődését, de nem csak azt. A tüntetéseken az «Európai Unió értékeit» mint «Franco és Rajoy értékeinek» nyíltan nevező molinók éppen Puigdemont évek óta védett konklúziójának az ellenkezőjét húzzák alá. Puigdemont még ma is azzal próbálkozik Brüsszelben (hiába), hogy elnyerje az EU támogatását. A katalán tömegek már túlléptek ezen, nekik az Unió – ellenség.

11 – A helyzet ma annál rosszabb, hogy az ugyan nem nagy, de a IV. Internacionálé programján alakult szervezet – az internacionalista szocialista párt – totálisan kapitulált. A POSI illegitimnek ítélte az okt. 1-i referendumot, kampányt folytatott a köztársaság ellen. Ki tartaná autentikus forradalmi szervezetnek?

12 – Világosan ki kell mondani, hogy akik a katalán köztársaság ellen fordulnak, nem a spanyol munkásosztály egységét védik, még kevésbé Spanyolország népeiét. A köztársaság ellen a megosztás faktoraként fordultak a francoista és az EU intézményei védelmében.

13 – Mégha nehéz is a feladat, nagyon gyorsan el kell kezdeni a IV. Internacionálé hívei táborának szervezését. Lenin, Trockij tudták, hogy a munkás és népi tömegeknek, a kizsákmányoltaknak és elnyomottaknak nincs mit veszíteniük a monarchia bukásával; értenék a katalán tömegek gyakorlati mozgalmát, a «köztársaságot most, azonnal» jelszavát.


14 – A IV. Internacionálé óriási jelentőséget tulajdonít a katalán fejleményeknek és egész Spanyolországban síkra száll kampányában: «Szabadságot, a katalán köztársaságért, szabadságot, a spanyol köztársaságokért, le a francoista monarchiával!»



CORQI, 2018. jan.



2018. január 22., hétfő

Franciaország, egészségügy


Inlluenzajárvány sújtja az országot. A hatóságok tudtak róla, be is jelentették. Az egészségügyi szervezeteknél mégis ugyanaz a szervezetlenség, amit egyébként is tapasztalunk. A sürgőségen katasztrofális állapotok uralkodnak. A személyzet hónapok óta figyelmeztet: a kórházakban túlcsordultak a feladatok, nem bírnak velük. “23 orvos kellene, mindössze tízen vannak”, ”21 óra hosszat kellett egy 90 éves asszonynak várnia egy hordágyon, borzasztó!”, “éjszaka 30 betegre egyetlen kisegítő ápoló jut” – lehetetlen állapotok!” – tanuskodik maga a kórházi személyzet, amely elkeseredetten harcol, a betegeket gyógyítását, munkáját el akarja végezni. De a túl sok, az túl sok.        

Sztrájkhullám bontakozik ki

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a munkabeszüntetések teljes kórházi személyzetet összefogják, orvosoktól az ápolókon át a kisegítő személyzetig. Annál is inkább, mert ebben a súlyos helyzetben a gyógyítás teljes területe veszélybe került.
• Az orvoshiány, a magánprakszisban is (!), arra ösztökéli a pácienseket, hogy a sürgősséghez forduljanak. .
• A sürgősségen az igények megnőttek, viszont a személyzet létszámát csökkentették.
• A kórházakban az ágyakat tizezrével felszámolták, nem tudnak több beteget fogadni.

Minden a kormány felé mutat. Annak politikáját vádolják a munkabeszüntetésre készülők. A Macron-Philippe kormány azonban se lát, se hall, és még inkább aláaknázta a közszolgáltásokat, még fel is gyorsítja azok felszámolását. Az egészségügyi miniszter kijelentette, hogy az orvosi beavatkozások 30 %-a felesleges, a műtétek 70 %-át ambulánsan kell megoldani, tehát még aznap menjen haza az operált beteg. A miniszterasszony maga beismeri, arról van szó, spóroljanak a kórházakon.

A kormány pedig újabb elbocsátásokat jelentett be a kórházakban.

Tehát?
A kormány, akárhogy is nézzük, saját maga kreálja a robbanáskész helyzetet.
Az egyetlen megoldás, az általános sztrájk minden kórházban, hogy megmentsük kórházainkat, a gyógyíttatáshoz való jogunkat, a kórházi személyzetet. Rá kell kényszeríteni a kormányt arra, hogy meghátráljon.  


Louis Milano

2018. január 21., vasárnap

Németország 250 000 sztrájkoló vasas


Az IG Metall munkabeszüntetési ciklust indít az 2018-as bérekért

Közel négymillió dolgozóval a szektorban a szakszervezeti ágazat számára a «társadalmi béke» dec. 31-én végetért, lejártak a bértarifa-egyezmények. Jan. 8-án figyelmeztető sztrájkok indultak az autóiparban, a hajóiparban, a légiközlekedésben és az orvosi felszerelésgyártásban, mindösszesen 250 ezer dolgozó részvételével.  

Az IG Metall szakszervezet 6 %-os béremelést követel 12 hónapra. Ezen felül azt az egyéni lehetőséget, hogy legfeljebb két évig az azt kívánó dolgozók munkavégzése heti 28 órára rövidüljön, azzal a garanciával, hogy visszatérhessenek a 35 órás heti munkavégzéshez. Ez egy «fakultatív jog» lenne azok számára, akik pl. a gyermekeikkel többet akarnának foglalkozni, vagy háztartásukban ápolni valakit és nem veszítenék el  kieső bérüket sem teljesen, mert – pillanatnyilag még meg nem határozott – kompenzációt kapnának. Az IG Metall a fiatalokra gondolva (pl. a szakmunkástanulókra) vizsgáik előtt egy nap fizetett szabadságot követel.   

A vasasok egyéni jogainak igazságosságát nem vizsgáljuk, mégha evidens is, hogy a bölcsődékben nincs elég hely, azokért sorban állnak és még a vázolt megoldás esetén is veszít a dolgozó bérben és szolgálati évben. A részmunkaidőn, a bércsökkenésen, a szolgáltatások hiányán valamelyest kompenzálnának…

Ami a béremeléseket illeti, Jörg Hofmann, az IG Metall elnöke deklarálta, hogy: «a tőzsdére bevezett cégek 2016-ban körülbelül 13 millárd euró osztalékot nyújtottak részvényeseiknek, 1 %-kal többet, mint a megelőző évben, és 2017-re ennél lényegesebben többet”. Hozzáteszi: «Ennek a pénznek a pénzügyi spekulánsokkal szemben a dolgozók zsebében  hasznosabb helye lenne».  


A munkáltatók valóságos provokációval válaszoltak:  három hónap béremelés nélkül, azután pedig mindössze 2 %. Mondhatjuk tehát, hogy a sztrájkok folytatódni fognak.  
A közszolgáltatások Ver.di szakszervezete is tárgyalásokba kezd, 6 %-ot követel a postásoknak és nagy valószínűséggel a helyhatósági alkalmazottaknak is ugyanennyit.


H.-W. Schuster