2019. november 30., szombat

Világkonferencia a háborúk, a kizsákmányolás ellen, a Munkás Internacionáléért



F E L H Í V Á S 

Az emberiség minden egyes nappal közlebb kerül a barbárság állapotához. A megálllapítást dolgozók, aktívisták tették az egész világból.

Háborúk
Afganisztán 18 éve megszállás alatt, Szíria lakosságát 8 éve szorítják a migránslétbe, Jemen mészárszékké vált, Kasmirt 70 napja elvágták a külvilágtól, Iránt katonailag fenyegetik, Kínát stratégialiag zárják körül, konfliktusokat robbantanak ki Afrikában, a katonai költségvetések mindenütt állandóan növekednek: a kapitalizmus maga a háború.

Férfik, nők, gyerekek tízmillióit kényszerítik menekülésre. Meghalnak  eltűnnek, a Földközi tengerbe fulladnak, elzavarják földjükről, mint a rohingyákat, Mexikó és az USA határát blokkolják. Az emberiség soha nem ismert ilyen, egész populációkra késztetett embermozgást.

A munkásvívmányokat szisztematikusan támadják, lebontják.  A nyugdíj- és a társadalombiztosítást megkérdőjelezik, a munkanélküliség nem csökken, a munkatörvénykönyveket ellenreformizálják. Ehhez hozzá kell adni a kereskedelmi háborúkat és szankciókat, az áremelkedések generálóit.

A fiatal generációknak prekaritást szánnak, a tanulás jogától való megfosztást, a drogokat. A gazdagság pedig egy csekély kisebbség kezében gyűlik, de milliók ismerik az éhséget az elegendő élelmiszertermelés ellenére.

Veszélyben a környezet. A hatalmas amazóniai erdőtüzeket szándékosan provokálták, hogy a multikat segítsék vele: a kapitalizmus csak a profit törvényét ismeri, a következmények nem fontosak. Az ok a termelőeszközök magántulajdonán alapuló tőkés rendszer túlélt fokozata.

Azonban fatalitásról nincs szó: az emberiség számára pozitív kimenetelt a szervezett munkásosztály és mozgalma hordozza.

A munkásosztály küzd. Kína, Hong-Kong dolgozói, ahogyan kontinensünké is, harcolnak sztrájkokkal, tüntetésekkel a független szervezkedés jogáért. Megszámolni sem lehet a tömeges, általános sztrájkokat, amelyekben dolgozók tízmilliói vettek részt jogaikat követelve; a forradalmi mozgalmak – mint ma Algériában – pedig a rendszer megszüntetését feszegetik.

A munkásmozgalom tudja a béke, fejlődés és jövő perspektíváját nyújtani. A munkásosztálynak nem érdeke az igazságtalan háború. Amikor az amerikai, francia, brit, stb kormány katonailag avatkozik be a Közel-Keleten, Afrikában, Ázsiában, az mindig a domináció őrzését jelenti, mindig a kizsákmányolók, a multinacionális vállalatok érdekeiért folyik. A kormányok pedig ugyanazok, amelyek a munkásosztály, a fiatalság elleni társadalmi háborút folytatják.

- A munkásmozgalom a béke záloga; a háború ellen kell fellépnünk, hogy a munkás a munkahelyén maradjon és ne gyilkos konfliktusokban vegyen részt.
- A munkásmozgalom védi a demokráciát saját létezése jogáért harcolva, hogy a dolgozók szabadon szervezkedhessenek szakszervezeteikben és pártjaikban, az egységért szükséges harci szervezeteket létrehozva olyan formában, amelyben jónak látják.
- A multik birodalma ellen küzdve, a népeket fojtogató adósság ellen, a munkásmozgalom nyitja meg az ajtót a nemzeti szuverenitás joga előtt is.
- A munkásosztály kollektív jogaikért harcolva társadalombiztosítás rendszereinek védelmében az összes gazdagságot termelő munkához való jogot védi.
- A munkásmozgalom a remény és az emberiség jövőjének hordozója tőkés rendszer ellen harcában a szocializmusért.

Küzdelem a világban…
Bizonyos, hogy a dolgozók nem mindig tudják, milyen nehézségekkel kell szembenézniük. Legyenek jobb- vagy baloldaliak a kormányok az egész világon, támadják a szakszervezeteket, megtorlással vagy integrálásuk kisérletével. Korlátozzák a sztrájkjogot, a tüntetés jogát. Nehézségek vannak abban is, hogy a szakszervezeti vezetők ahelyett, hogy mandátumukat teljesítenék, az integrációt választják és a piacgazdaság meghaladhatatlanságát hirdetik. Nemrégen megjelentek olyan irányzatok is, amelyek informális mozgalmakba olvadva mindenféle szervezettséget tagadnak annak ellenére, hogy - a dolgozók, aktivisták nagyon jól tudják - ahhoz, hogy szabadon dönthessünk, meg kell védenünk az osztályharcban létrehozott régi/új szervezeteiket,.

… és a munkásmozgalom függetlensége
2016 novemberében 28 ország 350 delegáltja, mindenféle munkásmozgalmi irányzat szakszervezeti felelősei, politikai aktivistái Mumbaiban (India) létrehozták a Háború- és kizsákmányolásellenes Bizottságot (a Munkás Internacionáléért) egy nyilatkozatot magukének tudva:«A történelem motorja az osztályharc. Megerősítjük, hogy az emberi civilizáció előrehaladása, a béke és a demokrácia mindenekelőtt attól függ, hogy a kizsákmányoltak és elnyomottak képesek-e szervezeteik függetlenségének biztosítására.»
Igaz volt, igaz marad. A jövő a harcoló munkásosztályé – minden elnyomottat képviselve –, hogy elérje emancipációját, hogy végezzen a kizsákmányolás és a nyomor rendszerével; A dolgozók és a szakszervezetek az egész világon közösen kell, hogy hallassák hangjukat a háborúk és kizsákmányolás ellen.

Mi, aláírtak, különféle hagyományokkal bíró munkásaktívák, javasoljuk a tanácskozás megtartását a háborúk és a kizsákmányolás ellen a Munkásinternacionáléért (2020 folyamán).

Különbözőféleségünkben is megtalálva közös álláspontunkat ezen egyszerű, a munkásmozgalom hagyományos elvei alapján: «Nemzetközivé lesz holnapra a világ».

Közvetlen kapcsolat: owcmumbai2019@gmail.com Nambiath Vasudevan, c/o TUSC, 6 Neelkanth Apartments, Gokuldas Pasta Road, Dadas East, Mumbai 400014 (India)
                                      Daniel Gluckstein, c/o Tribune des travailleus, 67, avenue Faidherbe, 93100 Montreul (Franciország)
Pénzügyi támogatás: FR73 3006 6106 7700 0202 5300 111 –  Számla : SUCCES CONFERENCE MONDIALE MUMBAI

Első magyarországi aláírók: Artner Annamária, Tamás Gáspár Miklós, Albert Iván, Somi Judit

2019. november 29., péntek

Az osztályharc élesedik



Az Internationálé (L’Internationale), 16. sz. 2019. nov. 25.

(szerkesztőségi cikk)

Burzsoá körökben sincs már senki, aki tagadná, hogy kiszámíthatatlan következményeivel közeleg egy újabb pénzügyi válság. «A Wall Street magasan áll, de a befektetők nem hisznek benne», mondja november elején egy pénzügyi lap. A tőzsdék nem tudják eltitkolni, hogy a tőkehegyeket képtelenség valorizálni annak ellenére, hogy  virágoznak a parazita és legdestruktívabb szektorok (fegyverkezés, drog, spekuláció, stb). Az imperialista háborúk (Gáza, Szíria, a Szahel, Jemen) hadszínterei ismét a barbárság elszabadulásának színtere. A termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer jobban, mint valaha a barbárságba süllyedéssel fenyegeti az emberiséget.

A legnagyobb hatalmú és legimperialistább állam, az USA vezető osztálya a globális helyzet minden ellentmondását tükrözi. A mélyben egyetértés van a két burzsoá párt, a demokraták és a republikánusok között, Trump megdöntésére a demokratákban nincs akarat. Az akár az elnök elmozdításához vezető alkotmányos vizsgálat procedúrája, amelynek megindítását a demokrata vezetők sokáig elutasították, tagadhatatlanul az amerikai burzsoázia válságának jele. Trump, szlogenje az «America first» utal arra, hogy a világrend fenntartásának feladataitól szabadulni szándékozik ugyan, mégis sokkal inkább intervenciós politikához vezetett, azzal a veszéllyel, hogy annak kézben tartására nem képes.

Az utóbbi három hónapot azonban a tömeges forradalmi folyamat elmélyülése szintén jellemezte. Algériában már 9 hónapja tömegek fejezik ki akaratukat az illegitim rezsimmel való szakításra. A rendszer, amelynek törvényei a szénhidrogénkincset a multiknak kiszolgáltatják, megerősítette imperialista alávetettségét. Libanonban szociális követelésekből kiindulva a tömegek a vallási intézményeket kérdőjelezik meg. Irakban, Iránban különféle és nemritkán ellentmondásos mobilizáció alakult ki. Iránban a dolgozó nők tömegei utasítják vissza életkörülményeik megnehezítését, nem fogadván el, hogy az iráni gazdaságot megfojtó imperialista «szankciók»  áldozataivá legyenek. A válasz a kegyetlen megtorlás, a mollahok rendszere azon erőket támadja, akik egyedüliként lennének képesek Irán függetlenségének megvédésére.

Három hónap óta Kínában, Hong Kongban utasítják el a pekingi bürokraták és a Hong Kong-i tőkések kifundálta egyezséget, a kiadatási törvényt. Az ellenállást a brutális megtorlás, az imperialistabarát erők összes eltérítési kísérlete sem törte meg. Európában a katalán nép kelt fel a spanyol monarchia, a francoista örökség ellen, míg Franciaországban a munkásosztály az V. Köztársaság intézményeinek fenállása óta az egyik legreakciósabb, a Macron-kormánnyal szembeni ütközés útját keresi. 

Az amerikai kontinensen Haitiben tömegek tagadják meg az UNSZ-csapatok katonai megszállásának köszönhetően hatalmon tartott Jovenel Moïse-bábrendszert. Ecuadorban a Moreno-kormány éppen csak megmentette bőrét a tömegmobilizációval szemben. Brazíliában Lula kiszabadulása megerősítette a 2018 októberi választások csalásának tényét, Bolsonaro máris destabilizálódott. Chilében fellendült a forradalmi mozgalom elvetve a szocialista-kommunista vezetésnek (és a 2017-ben létrehozott Frente amplionak) a Pinochet-diktatúrától öröklött intézményektől függését. Hozzáadhatjuk Macri választási vereségét Argentínában, a kolumbiai általános munkabeszüntetést, a mexikói  maquiladoras-sztrájkot, stb.

Az osztályharc folyamata nyilvánvaló magában az Egyesült Államokban is. Egyik faktora, és nem is a legkisebb, ami a burzsoázia válságát növeli, a «legklasszikusabb» osztályharcos forma: a General Motors 47 000 munkásának másfél hónapos sztrájkja, a chicagoi pedagógus- és nem-pedagógus ezrek tizenegy napos munkabeszüntetése szakszervezeteikkel együtt (néha pedig a szakszervezeti vezetők kiegyezésének ellenére). 

A forrongással szemben Washingtonnak ellentámadásba kellett lendülnie, lásd a bolíviai államcsínyt november 10-én a legális elnök, Evo Morales lemondásra kényszerítésével. Az amerikai imperializmus a kontinens minden népét figyelmezteti, hogy ki a gazda.

Soraink írása közben kaptuk bolíviai levelezőnktől: «November 11 óta nap mint nap tömegek menetelnek a kormány székhelye elé La Paz-ba  (...). Nov. 16-án széleskörű népi gyűlést tartottak, dolgozók, fiatalok, a negyedek lakosai gyűltek össze El Altoban a whipala (a 2009-ben alkotmányosan elismert quechua és aymara zászlók) mögött, melyekre fekete szalagot kötöttek a katonai/rendőri erőszak miatti népharag jelzéseként. Az erőszakszervezetek erőszakos fellépése eddig már 23 halottat, többszáz sebesültet, letartóztatott személyt jelent. El Alto mind a 14 kerülete képviseltette magát, a parasztság 20 tartományból, Alto Beniből (Bolívia keleti része) egyebek közt. El Alto lakókerületi tanácsai föderációjának (Fejuve) vezetőit a tömeg korruptnak ítélte, mely nem képvisel semmiféle népérdeket, új Fejuve-vezetés választott.  Főbb döntései között szerepel Jeanine Anez, az ország önjelölt elnökének lemondása, a politikai foglyok azonnali szabadon bocsátása és a határozatlan időre szóló sztrájk ezer útkereszteződés blokkolásával».

Bolíviában eképpen bontakozik kis a proletárforradalmakra jellemző klasszikus folyamat, amelyben a tömegek spontán módon keresik sorsuk saját kézbe vételét. Az osztályharcnak ez a felső fázisa ütközik akadályokba, ahogy levelezőnk írja: «november 10-én a COB szakszervezet legfőbb vezetője, Juan Carlos Guarachi lemondásra szólította Evo Moralest “az ország békéjének megőrzése érdekében”. A COB jobboldala (és legfőbb komponense) szakított Evo Morales kormányával». November 12-én a legharcosabb szakszervezet, a FSTMB (Huanuni régió bányászai) határozatot hozott azok ellen, akik a jobboldalnak nyújtják kezüket. (…) De eddig még ez a szakszervezet sem mozgósított».

Arról van szó, hogy Bolíviában – sajátos formában – az összes történelmi kor leglényegesebb ellentmondása jelenik meg úgy, ahogyan a IV. Internacionálé alapító programja leírja. Egyik oldalon az objektív körülmények az elnyomott és kizsákmányolt tömegeket a forradalmi felkelés útjára viszik a tőke igájával szemben. A másik oldalon pedig a bolíviai munkásmozgalomban a szubjektív körülmények éretlensége, a  forradalmi vezetés hiánya (ebben a példában a COB vezetése) teszi nyilvánvalóvá a kapitulációt. (1).
Ennek az ellentmondásnak a feloldására köteleztük el magunkat mi, a IV. Internacionálé aktivistái abban a harcban, mely a szükséges forradalmi párt létrehozására irányul a burzsoáziával, az imperializmussal való szakítás vonalán.

Folyóiratunk az ezt megelőző számban (15-ös, 2019. aug.) a tegnapi és mai népfrontok témájában jelentetett meg cikket. Ahogyan írtuk, nem a «történelem homályába vesző» kérdésekről van szó, hanem az élcsapat felfegyverzéséről a nagyonis aktuális folyamatokban. Ezt illusztrálják tökéletesen az utóbbi hónapok eseményei.  

Chilében az erősödő forradalmi hullámmal szemben, amely alkotmányozó nemzetgyűlést követel, olyan manővereket látunk, amelyek a Piñera-kormányt és a diktatúra alkotmányát akarja megőrizni. Időben legutolsó a jobboldali pártok és szocialista párt, valamint a Frente Amplio vezetői által kiadott nyilatkozat egy «népszavazásért» 2020 áprilisában, az új alkotmány ügyében. Az új alkotmány kidolgozóinak választásáról van szó, akik azt 2020 októberére elkészítenék ... a jelenlegi intézményi keretekben! A chilei kommunista párt vezetői nem írták alá a nyilatkozatot, de szintén a népszavazás mellett álltak ki. A népfront klasszikus menete a fennálló intézmények megőrzése. Ennek opponál a IV. Internacionálé programja azzal, amit 1917-ben a bolsevikok címeztek a mensevikeknek és a forradalmi szocialistáknak: «Szakítsatok a burzsoáziával, vegyétek kezetekbe a hatalmat!»

Ugyanekkor Spanyolországban is formálódik egy szövetség a spanyol szocialista párt és a Podemos között. Ott is a monarchia intézményeinek megőrzésről van szó, és a tömegek régi keltezésű összecsapásáról az IMF- és trojka-tervekkel szemben, amely a 2017-ben a köztársaságot meghirdetett katalóniai forradalmi felkelésben csúcsosodott ki. 

Algériában a Szocialista Erők Frontja (FFS, a Szocialista Internacionálé tagja), a Demokratikus Alternatíva Paktum (PAD- pártcsoport, ennek tagja a PT, az algériai Dolgozók pártja is) november elején tett közzé egy felhívást «befogadó, globális és őszinte párbeszéd érdekében országunk végérvényes megmentésére», elősorban azért, hogy «az ország döntéshozóit ésszerűségre és bölcsességre» bírja. Nov. 10-én a PAD kommünikében hirdetett «országos konferenciát ezeknek az erőknek az összegyűjtésére (mármint a demokrata alternatíva összessége.. és mások, az ettől «jobbra» állók – a szerk.), ünnepélyes alkalom lesz a demokratikus átmenet rendszerváltó szuverén alkotmányozó folyamatának szentelt megoldás megerősítésére.» A nyakatekert megfogalmazás az alkotmányozót (nemzetgyűlést) akarja aláaknázni, valójában elbarikádozni az utat az intézmények megőrzésére irányuló politikai kombinációk előnyére.

Számos példát tudnánk még sorolni ezen népfront politikai aktualitásáról, úgyismint az ANC (Afrikai Kongresszusi Párt) - kommunista párt - COSATU (szakszerv-i szövetség) kormánypolitikáját Azaniában (Dél-Afrika) a nagy köztulajdonban levő vállalatok (Eskom és South African Airways) privatizációjáról, mely ellen fellépnek a fekete dolgozók szakszervezeteikkel sztrájkolva. 

A népfrontok nem akármilyen körülmények között támadnak fel. A fasizmussal együtt jönnek létre, írja az Átmeneti program, «az imperializmus egyik utolsó segítségeként a proletárforradalom elleni harcban». Ebben az értelemben a népfront a proletárforradalom kifejeződésének ellentéte. Ha a népfrontok ma elősereglenek mindenhol, azért van, mert szembe kell nézniük a forradalmi hullámmal, amely Chilétől Algérián át Spanyolországig különböző formákban a világhelyzet jellemzője.

Ebben a környezetben, amelyben a dolgozók sokszor igen nehéz körülmények között, de küzdelemre kötelezik el magukat, a munkásosztály politikai függetlenségének védelme minden munkásmozgalmi irányzat számára alapvető, ha a munkásosztály emancipációjának, felemelkedésének segítségét tűzte ki maga elé. *

Ezért van nagy jelentősége a világ 52 országából származó 401 munkásaktíva és a Nemzetközi Munkásbizottság széleskörű tanácskozási felhívásának 2020 novemberére a «háborúk és kizsákmányolás ellen, a Munkás Internacionáléért».
A harmadik nemzetközi konferenciát előkészítő «IV. Internacionálé rekonstrukciós szervezőbizottsága» tagjai és szervezetei fenntartás nélkül hozzá kívánnak járulni annak sikeréhez.

*első magyarországi aláírók: Artner Annamária, Tamás Gáspár Miklós, Albert Iván, Somi Judit


(1) Miután Morales a szövetkezeti bányaszektor kiterjesztésére tett felhívást, amely a COB pozícióit gyengítette, a revizionista központ a kapitulációt burkoltan igazolta (Informations ouvrières, n° 579): «ez megmagyarázza, hogy a COB és a bolíviai bányadolgozók szakszervezeti föderációja nehezen védheti Moralest a jobboldali puccsal szemben». Nem, semmi sem igazolja, hogy a fő munkásszervezet vezetői semlegesek maradjanak a Trumpot szolgáló halálsvadrodokkal szemben!


2019. november 14., csütörtök

Az izraeli támadás áldozatai nem névtelenek …



Kevesebb mint 72 órája Izrael hadserege több mint 34 palesztin személyt ölt meg, közöttük gyerekeket, és több mint százat sebesített meg. A nemzetközi sajtó «összecsapást» és « rakétákra adott megtorló csapást» emleget. Mi áll emögött?
2019 nov. 12-én izraeli katonák végeztek Baha Abu al-Atával, a gázai iszlám dzsihád egyik vezetőjével és feleségével. Ez váltotta ki Gázában az Izraelnek szánt rakétákat. 
Válaszul Izrael bombázni kezdte Gázát, 14-én 30 személyt ölt meg, miközben egyetlen izraeli sebesült meg a rakétáktól. Eddig a Hamas távol tartotta magát, de ha az izraeli túlzott mértékű «kaland» folytatódik, sor kerül az eszkalálódásra is.
Nemzetközi akcióra van szükség, hogy újabb halottaik százait elkerülhessük. De nem elég véget vetni az erőszaknak, ki kell kényszeríteni azt is, hogy Izrael fejezze be a palesztinokat sújtó 12 éve tartó blokádot, az apartheid-politikát, az emberi jogok sárba tiprását, Ciszjordánia megszállását.
Az izraeli napilap, a Haaretz cikke Gideon Levy tollából (francia nyelven): «Miért kellett meggyilkolni az Iszlám Dzsihád vezetőjét, ha az semmit nem hoz Izraelnek? Akkor miért kellett megtenni?»


2019. november 9., szombat

ALGÉRIA: Szolidaritás az USA-ban / Milliók az utcákon/ Tömegsztrájkok





2019.nov. 8-i sz.



1./ Számadás az algériai poltikai foglyok szabadbocsátásának követeléséről San Franciscoban nov.3-án (ALAN BENJAMIN)



A San José-i bázisù Free Algeria szervezésében kb. 250, főként az USA-ban élő algériai származásù tüntető gyűlt össze. Céljuk a 9 hónapja tartó «hirak» (népi felkelés a demokráciáért és szuverenitásért) körül médiacsend megtörése és a politika foglyok kiszabadítása.
«Sem az európai, sem az amerikai sajtó figyelmét nem keltettük fel», nyilatkozta az egyik szervező. «Milliók mennek ki az utcákra a tábornokok korrupt rendszerének végét követelve, de csak a rendőri összecsapások kerülnek a hírekbe.  Békés és erőszakmentes a változásokért folyó tömegmozgalom, mert nem akarunk a polgárháború véres időszakához visszatérni, amikor százezrek életükkel fizettek».
Egy másik szervező: «Hozzá kell tennünk, hogy dec. 12-re egy ál-elnökválasztást készítenek elő, mivel a politikailag domináns erők börtönben ülnek. Bűnük csak annyi, hogy politikai véleményüknek adtak hangot. Az elnökválasztás célja nem a demokratizálódás és a szuverenitás, hanem csak arcváltás azok körében, akik a hatalmat birtokolják és meg akarják őrizni a korrupt intézményrendszert".

Az akció időpontjának kiválasztása sem véletlen: 1954. nov. 1-én robbant ki a másfél milló áldozatot kívánó nyolcéves felszabadítási háborù a francia gyarmatosítók megszállása és elnyomása ellen. A "függetlenségért harcolók legitim utódai vagyunk", jelentette ki a menet egyik résztvevője.
Az Embarcadero és a Civil Központ közötti menet jelszavai 9 hónapja minden pénteken felhangzanak:
  • One, two, three — Free the Detainees! (Egy kettő, három – szabadságot a letartóztatottaknak!)
  • One, two, three — Vive l’Algérie! (Egy, kettő, három – éljen Algéria!)
  • No to Fake elections, Throw out the Generals! (Nemet a hamis választásokra, dobjuk ki a tábornokokat!)
  • No to Fake elections, We want Freedom Now! (Nemet a hamis választásokra, a szabadságot akarunk, most!)
  • Throw the Generals in the Trash Bin, Algeria is taking back its independence! (A tábornokokat a szemétbe, Algéria visszaszerzi függetlenségét!)
  • Regime Clear Out, Democracy and Sovereignty Now! (Kiüríteni a rendszert, demokráciát és szuverenitást most!)  
A Labor Video Project és a WorkWeek Radio riportjai. adresse suivante : https://youtu.be/ZQR6tRrcXJU

A Democracy Now!  is fontos szerepet tulajdonít a tiltakozásnak, Mehdi Kaci (Berkeley) és Daikha Dridi ùjságíró (Alger): https://www.democracynow.org/2019/11/7/algerian_protests_enter_ninth_month_ahead

Az algériai óriásmobilizáicók híradásai:
1- Algir, 2019, márc. 15. https://youtu.be/JWtOAEd_cQM
2- Algir, 2019, nov. 1.  https://youtu.be/wkqYyO9c7Sg
3- Bejaia (Kabylia) https://youtu.be/cwKAmUZNQxY



                                                                         2) Mélységes vágy a valódi függetlenségre

Részlet: interjú Abdelkader Bentalebbel, a szocialista internacionalisták szervezőbizottságának (COSI, Algéria) tagjával a Tribune des Travailleurs okt. 30-i számában (Dolgozók Demokratikus Pártja, POID, Franciaország)

A nagy tömegmenetek a «hirak» [népi felkelés] alapbázisa. A tömegmozgalom egyik megállapítása, hogy a függetlenségért vívott forradalom befejezetlen maradt. Jelszava, a «Chaab ourid l'Istiqlal» («a nép függetlenségét kívánja!», utal arra a formulára, amit Hocine Aït Ahmed, a szabadságnarc nagy alakja 1962 jùliusában használt: "Felszabadítottuk az országot, most fel kell szabadítanunk a népet".
A valódi, mély függetlenségi vágy - minden téren - régóta tettenérhető.

Az illegitim kormánynak az IMF, a Világbank előírásainak megfelelő törvénykezése sokkolta a dolgozókat. Ezek a nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítás, az egészségügy elleni támadások és ide értendő a munkatörvénykönyv reformja is.
Az IMF/ Világbank és az algériai pénzügyminisztere washingtoni összejövetelén hangzott el, hogy Algéria gazdaságát «meg kell reformálni annak teljes mélységében», integrálni a «világggazdaságba» alkalmazkodva annak «szabályaihoz és normáihoz». A nemzetközi finánctőke kapitányai privatizálni akarjk a gazdaságot, a vámhatárokat lebontani, a tőke szabad mozgását megkönnyíteni, csökkenteni a munkaerő árát és az állami működés költségeit lenullázni. Vagyis a függetlenség alatt megszerzett jogokat széttaposni.

Október 28-án országos óriássztrájk tört ki, a «mindnyájan együtt, egyszerre akcióban» a haladás érdekében szükségszerű követelménnyé vált, a tömegek igényei a szakszervezeti vezetés magaslatait is megérintették, különösen a CSA (algériai szakszervezeti konfederáció) autonóm szakszervezeteit.
A CSA hívott országos általános sztrájkra és 48 wilayában (adminisztrtatív központok) tüntetésre. A COSI szocialista internacionalistái a munkahelyükön, lakónegyedükben, iskolájukban harcoltak a sztrájk sikeréért, mivel úgy találjuk, a CSI felhívása pozitív, a tömegek akaratának megfelelve hatásos akció.
A népi mozgalom így bontakozik ki a rezsim és reakciós tervei szétfoszlatására.



                                                     3) Engedjék szabadon a politikai foglyokat (a követelés Algéria New York-i konzulának átadva)

A dokumentum tartalmazza: a «háború-és kizsákmányolásellenes nemzetközi bizottság» nemzetközi kampánya keretében szervezték; az alírók hosszú idők óta mindenfajta háborút, amerikai eredetű beavatkozást és kizsákmányolást elleneznek - kiemelten a Közel-Keleten, az észak-afrikai országokban; a /nemzeti/népi szuverenitás hívei az USA, Franciaország és a hagyhatalmak politikájával szemben; nem beavatkozni szándékoznak az algériai belügyekbe, hanem a demokratikus és emberi jogok védelmében hívják fel az algériai kormányt az összes politikai fogoly szabadon bocsátására; a dokumentumot 50 amerikai szakszervezeti és közösségi személyiség, aktivista írta alá, közöttük Mumia-Abu Jamal ùjságíró, nemzetközileg elismert amerikai politikai fogoly.

(aláírás :Millie Phillips és Colia L. Clark a szervezők nevében)

************************************

Felhívás! Követeljétek velünk együtt szabadonbocsátásukat, csaklakozzatok hozzánk a szabad és független Algériáért való harcban, küldjétek el nekünk nevetek, országotok, településetek megnevezésével: theorganizer@earthlink.net

Közel 8 hónapja szerte Algériában  rendszeresen hetente milliók mennek ki az utcákra, hogy kifejezzék a változások iránti mérhetetlen vágyat ezt skandálva: «Le a bukott rendszerrel! Népszuverenitást!». A mozgalommal párhuzamosan a megtorlás is erősödik az összes politikai hovatartozású aktivistával szemben érintve párt- és szakszervezeteket, jogászokat, fiatalokat. Közöttük:

Kamel Eddine Fekhar, a Szahara északi népe, a berberek jogvédője, aki fogolyként május 28-án hunyt el több mint 50 napos éhségsztrájk után.

Abdelouhab Fersaoui, a Youth Action Rally (RAJ) vezetőjét okt. 9-én tartóztatta le a rendőrség, miközben az algíri bíróság előtti tiltakozó tüntetésen vett részt. Vezetőtársaival együtt 10-20 éves börtönbüntetés fenyegeti őket.

Lakhdar Bouregâa 86 éves, a nemzeti felszabadító háború parancsnoka az algériai forradalom idején és a Front des forces socialistes (szocialista erők frontja, FFS), megalapítója. Június 29-én tartóztatták le a «bíróság megsértése és a hadsereg moráljának megtörése» vádjával.

Louisa Hanoune, a Parti des travailleurs (Dolgozók pártja, PT) főtitikára, akit Saïd Bouteflika (a volt elnök fivére) valamint Toufik és Tartag tábornokok ügyébe kevertek. Május 9-én tartóztatták le, katonai bíróság ítélte el «államellenes ősszeesküvésért».

Samira Messouci a Rassemblement pour la culture et la démocratie (a kultúráért és demokráciáért tömörülés, RCD) regionális helyhatósági képviselője, jún. 28-án tartóztatták le a berber zászló kitűzéséért.

A lista hosszù – kb. 200 személyről van szó.

Nekünk, aláíróknak, szakszervezeti és kőzősségi aktivistáknak az USA-ban, bármi is legyen politikai véleményünk az algériai helyzetről, a bebörtönzöttek véleményéről, kötelességünk kifejezni feltétlen szolidaritásunkat az algériai néppel, és felhívunk az összes politikai fogoly azonnali szabadlábra helyezésére!

2019.okt.21.

Első aláírók:
  • Alan Benjamin, Mya Shone és Ralph Schoenman (The Organizer lap )
  • Mumia Abu- Jamal újságíró, politika fogoly
  • Colia L. Clark, Symposium sur la violence judiciaire (Jogi erőszak szimpozium, Harlem, New York) felelőse
  • Suzanne Ross, Mumia-Abu-Jamal családjának és barátainak nemzetközi szóvivője
  • Pam Africa, Mumia-Abu-Jamal családjának és barátainak nemzetközi felelőse
Megjegyzés: a teljes felhívás, az aláírók teljes listája és Mumia nyilatkozata itt olvasható adresse http://www.socialistorganizer.org.