F E L H Í V Á S a nőkhöz

A két nem közötti egyenlőségért vívott harcban az egész világon a nők egyre nagyobb mértékben mobilizálódnak.  

A minden területen kettős elnyomás, kettős kizsákmányolás áldozatai mint dolgozók, mint anyák, mint nők felemelik szavukat, tesznek az elnyomás, a megkülönböztetés, az erőszak, a férfijogú uralom minden formájával szemben.

Mi mindnyájan elköteleztük magunkat ennek a küzdelemnek, mozgósításnak a folytatásában saját hazánkban, tudjuk, hogy a nők különleges követelései a munkásosztály felemelkedésének általános harcába illeszkedik.

A nők specifikus  követelései: egyenlőség  a bérezésben, az igazságszolgáltatásban, a gyerekmegőrzés strukturális biztosítása, a saját maguk feletti rendelkezés joga, az anyaság vállalásának szabadsága, a nőként elviselt zaklatás és  erőszak megszüntetése – nem mondanak ellent az általános harcnak. 

Ezért javasoljuk a Nemzetközi Munkásbizottság kezdeményezésére nemzetközi konferencia megtartását, amelyen azok a dolgozó nők találkoznak, akik ebben a védelmi harcban, jogaik meg- és visszaszerzésében elkötelezettek.

1910-ben a Szocialista Nők Internacionáléjának második konferenciája Koppenhágában elhatározta, hogy 1911. márc. 19-től évente nemzetközi napot szervez az 1948-as forradalom és a Párizsi Kommün emlékére. 1917. márc. 8-án a nemzetközi nőnapon pedig az orosz nők tüntettek Szentpétervárott a kenyérért, a békéért és a szabadságért. 1920 óta március 8. a nemzetközi nőnap.

Javasoljuk, hogy minden országban 2021. márc. 8. legyen akciónap (kezdeményezzünk és szervezzünk nyilvános gyűlést, demonstrációt,  összejövetelt, stb.), ismertessük a nemzetközi találkozó megtartására szóló javaslatot,  a résztvevőkkel vitassuk meg a gondokat,  dolgozó nőkből álló delegációkat hozzunk létre, mandátummal ruházzuk fel őket.

 

Rubina Jamil, az APTUF (nagy pakisztáni szakszervezeti szövetség) főtikára

Christel Keiser, a POID (franciaországi demokratikus munkáspárt) országos titkára

 

Magyarország, első aláírók:

Horváth Mihályné óvónó

Dr Artner Annamária közgazdàsz

Morva Judit közgazdàsz

Somi Judit munkàsaktíva

 

 

Ha egyetértesz felhívásunkkal, ha részt akarsz vállalni szervezésünkben, jelezd: somijudit@gmail.com

A történelemre hatást gyakorolt nagy világjárványok

 

SARS-COV-2 pandémia: nyugtalankodni kell?  Minden európai kormány számos intézkedést hozott, hogy a vírus terjedését megakadályozza. Mégis, nyugtalankodnunk kell? 

A világjárványok nem vártak globalizációra, se pedig koronavírus-válságra, hogy a világon elterjedjenek. Az ókortól széles népességeket tizedeltek meg olykor néhány hónap, máskor néhány nap alatt az ismeretlen bajjal szembeni rémület érzését elszabadítva. 

A pandémiát, egy járvány kiszélesedését glóbuszunkra a gyors terjedés és emelkedő mortalitás jellemzi. A korukban ismeretlen vírusok vagy baktériumok okozta világjárványok somillió emberrel végeztek és az emberiség történelmére is hatást gyakoroltak.

Az athéni pestis (i.e.430 -426)

A történelemben először dokumentált athéni pestis valószínűleg egy tifuszos láz okozta, Thuküdidész történész írta le, ki maga is érintett volt. Magas lázzal, hasmenéssel, kipirosodással és görcsökkel járt. Etiópából érkezett, azután Egyiptomra és Líbiára sújtott le. Athénre a  peloponnészoszi háborúban a spártai blokád idején sújtott le. Becslések szerint a városállam harmada, mintegy 200 ezer lakos pusztult el a járványban, s ez okozta Athén csillaga hanyatlásának kezdetét.  

Az Antoninus-pestis (165-166

Ez a világjárvány sem pestis, hanem valójában himlő. A római birodalmat uraló Antoninus-dinasztia nevéhez kötik (Marcus Aurélius császár is a leszármazottja). A pandémia a 165-ös év végén indul Mezopotámiából a parthusok  (eredetileg szkíta törzs)  elleni háború idején és Rómát egy év alatt elérte. Becslésen szerint 10 millió halottat eredményezett 166-189 között jelentősen lecsökkentve a római birodalom lakossága számát. A himlőt vírus okozza, vörös kérges foltok jelennek meg a bőrön, hasmenés, hányás társul hozzá. 1980-ban megszűntnek nyilvánították.

A feketepestis (1347-1352)

Miután Kínában tombolt, a pandémia 1346-ban érkezett Közép-Ázsiába a Krim-félszigeti Kaffát ostromló mongol hordákkal. Kaffát ekkor a genovai kereskedők birtokolták. A betegséget szörnyen duzzadt lágyéki nyirokcsomók jelzik. Innen terjedt tovább Észak-Afrikába, majd Olaszországba, Franciaországba (a genovai hajókon hozták be Marseille-be. A «nagy pestis»   25-40 millió áldozatot kívánt, az akkori lakosság mintegy harmadát-felét.  

Spanyolnátha (1918-1919)

Az  A H1N1 különösen fertőző vírus okozta, valójában nem spanyol, hanem ázsiai eredetű. Aztán megérkezett az Egyesült Államokba, majd a Franciaországot segítő katonák által oda is. Az, hogy spanyolnáthának nevezték el úgy lehetséges, hogy ez volt az az ország, melyben nem volt katonai cenzúra és megtehette az első riasztást. 1919 áprilisában szűnt meg, rettenetes eredménye 20-30 millió halott Európában és világszinten 50 millió. Gyakorlatilag egyetlen régió sem menekülhetett meg, úgy becsülik, hogy a világ népességének egyharmada elkapta.  

Kolera (1832-1926)

Az indiai Gangesz deltájában helyileg évszázadokon keresztül jelen lévő kolera 1830-ban éri el Oroszországot, majd Lengyelországot és Berlint. 1832 márciusában a calais-i kikötőbe érkezik, aztán Párizsba. Erős hasmenés, hányás -  a kolera (nem tudni okát, a Vibrio choleræ baktérium) gyors kiszáradáshoz vezet, gyakran néhány óra alatt halálhoz vezetve. Csak Franciaországban 100.000 halottja lett hat hónap alatt (ebből 20 ezer Párizsban), aztán az ír bevándorlók által behurcolva Québecben pusztított.  

Ázsiai influenza (1956-1957)

A H2N2 vírusos influenzához kötődik 1956-ban ez volt a második legtöbb halált kiváltó világjárvány (a ’18-as után). 3 millió halott a világban, ebből 100 ezer Franciaországban, azaz 20-szor több, mint a szezonális influenza által okozott. Kínából érkezett, innen a neve, a vírus elérte Hongkongot, Szingapurt et Borneót, aztán Ausztráliát és Észak-Amerikát még Európa és Afrika előtt. Néhány év múlva mutálódott H3N2-vé, új pandémiát okozva 1968-1969-ban (ezt nevezték «hongkongi influenzának»). Ennek lett elsőként hatékony influenzaellenes oltása.

Aids (1981-től máig)

Kinshasa (Kongói Demokratikus Köztársaság) a kiindulópontja 1981-ben amikor az atlantai járványügynökséget szokatlan pneumocystosis-esetekről riasztják (ritka tüdőgyulladás immungyenge beretegeknél). A HIV-vírus két évvel később diagnosztizálta a Luc Montagnier vezette kutatócsoport a Pasteur-intézetben. A betegség a 2000-es években volt a legerősebb, évente 2 millió haláleset fűződik hozzá.  Ma ezzel a HIV-virussal él 36,9 millió páciens, az 

antiretrovirális szerekkel kezelés azonban jelentősen csökkenti a mortalitási arányt.

Céline Deluzarche

Részletek a Futura Sciences-ból

Bev. kép : Breughel: A halál diadala 

Forrás: https://nouvellesasblleprogres.wordpress.com/2020/12/21/les-grandes-pandemies-qui-ont-marque-lhistoire/?fbclid=IwAR0XHz2IU0UkEjLyYbc3uclCv5qyMxvfYG6uui0vNbANAWfvc2WCNOobqV8

Figyelmeztető kiáltvány

 

A 4. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága (CORQI) figyelmeztető kiáltványa:

a dolgozókhoz, fiatalokhoz, az egész világ munkásaktivistáihoz és mindazokhoz, akik végezni akarnak a tőkés kizsákmányolással

(2020. november 8-9-10.)

1. rész

 

A 4. Internacionálé rekonstrukciója érdekében szerveződött CORQI 3. tanácskozására rendkívüli körülmények között került sor. A Covid-19 világjárvány elleni küzdelem nevében a kormányok mindenütt a világban kivételes rendszabályokkal lehetetlenné tették a szabad mozgást, az országok legtöbbjében a szervezkedési és szólásszabadságot korlátozzák, melyek pedig a dolgozók szinte egyetlen fegyvere a tőkés kizsákmányolás elleni harcban. Ezen kivételes körülményekkel szemben a 4. Internacionálét elvei és programja bázisán újjáépíteni szándékozó minden erőt össze kell gyűjteni. 2020. nov. 8-10. között a technika új eszközeinek segítségével megtartottuk 3. konferenciánkat. Széleskörű nemzetközi vitával készítettük elő (5 belső hírlevélben 16 nemzeti szervezet mondta el véleményét), a három ülésnap mindegyike 5 órás volt, a hozzászólások szabad és demokratikus légkörben zajlottak. Ezen 3. tanácskozásunkat «figyelmeztető tanácskozásának» neveztük és így fogadtuk el kiáltványunkat.

1/ Az 1938-ban alapított 4. Internacionálé olyan programon alapul, melynek bázisa: a proletárforradalom objektív körülményei «nem csak érettek, de már túléretten rothadásnak indultak»; és «szocialista forradalom nélkül a katasztrófa veszélye az egész emberiséget fenyegeti». A 4. Internacionálé megerősíti ebben a programban, hogy létrehozását «jelentős események: a proletariátus történetének legnagyobb kudarcai» eredményezték, melyet a szociáldemokrata és sztálinista vezetés okozott: «A 3. Internacionálé a 2. Internacionálé a forradalom számára halott. Éljen a 4. Internacionálé!»

A program aláhúzza: «a világ politikai helyzetének egészére jellemző mindenekelőtt a proletariátus vezetésének történelmi válsága». Ebből következik: «Minden a munkásosztálytól függ, elsődlegesen annak forradalmi élcsapatától.»

A 4. Internacionálénak rögtön megalapítása után szembe kellett néznie a II. világháború hullámával. Aktivistáit mindenütt megtorlások érték, a dolgozók közötti érintkezést a körülmények lehetetlenné tették, így a 4. Internacionálé 1940. évi tanácskozásán «figyelmeztető nyilatkozatot» bocsátott ki avégett, hogy a veszélyre riasszon. Ebben proklamálta, hogy még ha az imperialista háború rettenetes pusztítást is végez, a legnagyobb forradalmi fordulatok is kinőhetnek belőle. Ezek a tőkés kizsákmányoló rendszert kérdőjelezhetik meg a háború által destabilizált imperialista országokban és a gyarmatbirodalomban, ahol az elnyomott és kizsákmányolt tömegek felkelnek az imperialista domináció ellen.

Az 1940-es nyilatkozathoz képest a különbség, hogy ez a 2020-as más kontextusban folyik. Az akadályok és a szabadságjogok korlátozása ellenére az egész világon a dolgozók és népek lázadnak az imperialista erők és az azokhoz politikájukban csatlakozott kormányok ellen. 2019 nyara óta a dolgozók, a fiatalok gazdasági és politikai, demokratikus követelésekkel lépnek fel Algériában, Chilében, Libanonban, Belorussziában, Kínában, az USA-ban, Indonéziában és Thailandon, Maliban és Szudánban, Nigériában és Guineában, Irakban és Indiában (itt a fiatalok mozgalmához csatlakoztak a munkásosztály alapvető szektorai a munkásság vallási megosztása,  diszkriminációja ellen). Nem kétséges, hogy a kormányok intézkedéseit egyetlen számítás határozza meg: hasznot húzni a szervezkedés, szólás- és tiltakozás szabadságának meggátlására. Viszont az ellenállás, a harc és a munkásmobilizációk folyamatos fejlődése világos jelzést tartalmaz. Az imperializmus szemszögéből itt az idő, hogy a csődbe jutott, az emberiséget csak válságból válságba juttató rendszer legitim gyermeke, a barbárság elszabaduljon. De a munkásosztály számára egészen más a perspektíva: a legfőbb termelőeszközök kisajátításán alapuló társadalomnak az eddigiektől eltérő újjászervezése.

Itt az idő, hogy a csődbe jutott tőkés rendszerrel leszámoljunk. Eljött a szocializmus ideje a munkásosztály emancipációjára, a termelőeszközök társadalmi tulajdonára, a politikai hatalom munkásosztály kezébe adására, a gazdaságirányítás átvételére.   .

2/ Ebben a kontextusban figyelmeztető konferenciánk különleges jelentést kap Kínából, Korából, Pakisztánból, Indiából, Afganisztánból, Oroszországból, Görögországból, Németországból, Svájcból, Belgiumból, Nagy-Britanniából, Magyarországról, Olaszországból, Portugáliából, Franciaországból, Algériából,  Bangladesből, Marokkóból, Tunéziából, Szenegálból, Togóból, Elefántcsontpartról, Beninből, Zimbabwéből, Dél-Afrikából, Burundiból, Palesztinából, Peruból, Brazíliából, Mexikóból, Haitiból, az USA-ból, Kanadából, Romániából és Szerbiából, azaz 35 országból (török elvtársaink kórházi kezelés alatt állnak). Mi, küldöttek, szervezetek, irányzatok képviselői, csoportok, saját országunkban a munkásosztály harcának részesei, erőnket összesítjük a 4. Internacionálé rekonstrukciója érdekében.

Sokan közülnk olyan szervezetek tagjai, amelyek évtizedek óta küzdenek a 1938-ban Trockij alapította a 4. Internacionálé programja alapján; más munkásaktívák más irányzatokból származnak. Együtt megerősítjük, hogy szükség van a 4. Internacionálé újjászervezésén dolgozni, és jobban, mint valaha. A rekonstrukció a történelmi alapítókonferencián nyugszik, az 1993-as újjászervezés kontinuitásán, mely annak reproklamációs tanácskozásához vezetett.

Túllépve az akadályokon, a háromnapos figyelmeztető tanácskozás alatt bőven adtunk egymásnak muníciót. Mindnyájunk meggyőződése, hogy nincs más megoldás, az emberiségnek a termelőeszközök magántulajdonán nyugvó tőkés rendszer fenntartása kereteiben nincs jövője. Akármilyen is formája, a rendszer megjavítása, humanizálása csak illúzió, mert ezeket mindig szétzúzza a tőkés rendszer alapvető realitása, amelynek egy törvénye van: a bérből élő munkaerő kizsákmányolásán alapuló profit. Avégett, hogy ezt a profitot őrizze, növelje, a létező termelőerőt tömegesen teszi tönkre.

Osztályharcos tapasztalataink szerint a dolgozói ellenállás elkötelezett sokmillióit nem csak az azonnal kicsikarható követelések akarata vezérli. A munkásosztály ezen küzdelmen keresztül erejével kimutatja az emberiség reorientációjának szükségszerűségét, a tőkés rendszerrel való szakítást, és a szocializmusért való harcot tűzi ki napirendjére.

Ez a reorientáció autentikus munkáspártok létrehozását követeli minden országban – sajátos formájuk szerint –, olyan munkáspártokét, amelyek a munkásosztály hatalom-megragadását a 4. Internacionálé forradalmi proletárprogramja alapján biztosítják.

Meg kell erősítenünk azonban, hogy ez nem ultimátum. Értjük, hogy a munkásmozgalom új tengelyen való kialakítása komplex folyamat. Ennek folyamán kell minden történelmi munkásmozgalmi irányzat aktivistái és a dolgozók együttes csoportosulása. Történelmi tapasztalataink alapján ez a feladatunk, az első, a második, a harmadik internacionálé és magának a 4. Internacionálénak a válságai alapján. A forradalmi munkáspártok létrehozása alapvető csakúgy, mint az elméleti és gyakorlati eszközök, mint a 4. Internacionálé koncentrált programja. Amikor nem csupán a gazdasági ellenállás a cél, ilyen vagy olyan követelés, hanem maga a szocializmusért való küzdelem.

3/ Ezév március 24-én, amikor a Covid-19 az összes földrészre lesújtó világjárványra váltott, a CORQI szervezetei ezzel a címmel adtak ki nyilatkozatot: «A csődbe jutott tőkés rendszer és szolgálatában álló kormányok felelősek és bűnösök a koronavírus-járvány terjedéséért!»

Leszögeztük:

“Ezen nyilatkozat írásakor még senki nem ismeri a egész világon nők és férfiak, gyermekek millióit veszélyeztető koronavírus kimenetelét.

Ellenben a pandémiát lehetővé tévő körülményeket, melyek a katasztrofális arányokat eredményezték, a vírus gyors végigfutását a Földön, nagyon is jól ismerik a dolgozók és népek az egész világon.   

Minden a tőkés nagyhatalmak kormányainak, és az összes földrész periferiális/félperiferiális országainak kormányainak évtizedeken át tartó, a nagy multinacionális vállalatok, nagybankok és  spekuláció érdekei szerinti politikai döntéseiből és azok végrehajtásából ered. E politikai döntések az egész civilizációnak a tőkés profit alá rendelése jegyében folynak, a dolgozók osztályharcában kivívott társadalmi védelmi rendszerét számolták fel.

A tőkés kormányok, mondják magukat baloldalinak, haladónak vagy jobboldalinak, politikai döntéseikkel lebontották a dolgozói osztályharcban kivívott szociális védelem rendszerét.

A tőkés kormányok politikai döntései lerombolták és privatizálták a közegészségügyet, likvidálták az orvosok, a kórházi személyzet munkahelyét és kórházi ágyak százezreit, zártak be ezerszámra kórházakat, részlegeket, beteggondozási intézményeket.

A tőkés kormányok politikai döntése fojtogatja az alapvető kutatásokat – tehetetlenné téve a víruskutatást is.

A tőkés kormányok politikai döntése teszi lehetővé a gyógyszeripari trösztök gigantikus profitjának felhalmozását a legalacsonyabb «munkaerőár» révén a jelenlegi, még a legegyszerűbb maszkok, tesztek vagy fertőtlenítőszerek esetében is hiányhoz vezetve.

A tőkés kormányok, mint az USA, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország vagy Kanada kormányainak politikai döntése szervezi Afrika, Latin-Amerika, Ázsia népeinek fosztogatását, amely oda vezetett, hogy a Unicef adatai alapján 3 milliárdnyi emberi lény (a világ népességének 40 %-a) nem jut szappanhoz, de még vízhez se, azaz naponta többször kezet mosni sem tud, hogy a vírus terjedését korlátozza. Azokról a milliárdokról nem is beszélve, akiknek napi egyszeri étkezésre is nehezen telik.

Ezekhez a – hatásaiban drámai – döntésekhez ezentúl hozzáadódnak az új pénzügyi krach társadalmi konzekvenciái. A 2008-2009-es krízis folytatásaként hónapok óta érő  válságot a pandémia felgyorsította és kirobbantotta. Hatalmas elbocsátási hullámhoz vezetett máris a gépkocsigyártásban, a repülésben, a bankoknál, a kereskedelemben és szolgáltatásokban, a textiliparban.” 

(a második rész néhány nap múlva olvasható)

A francia POID (Független Demokratikus Munkáspárt) - a szocializmusért, a köztásaságért s a demokráciáért - 4. kongresszusa

 

A francia POID (Független Demokratikus Munkáspárt) – a szocializmusért, a köztásaságért s a demokráciáért 4. kongresszusának üzenete (2020. szept. 26-27.)

Minden dolgozóhoz, aktivistához, a fiatalokhoz!

Mindenkihez, aki elutasítja a fennálló rendet!

Mindenkihez, aki a küzdelem útját választja!

 

Az elkövetkezendő hetekben a francia kormány ratifikáltatni fogja a nemzetgyűléssel «fellendítési tervét», jelentette be a miniszterelnök. 100 milliárd euró a tőkéseknek, amihez adjuk hozzá a már megszavazott 460 milliárdot. Összesen 560 milliárd, megegyezik az előzetes éves nemzeti költségvetés összegének kétszeresével!

Ugyanilyen «fellendítések» dollár- és eurómilliárdok százait szórják szét a tőkés országokban. Soha nem láttuk a kapitalizmus történetében, hogy egy kisebbség ennyi gazdagságot halmozzon fel ilyen kevés idő alatt a kezében: augusztus végén a világ 500 leggazdagabb milliárdosának 209 milliárd dollárral emelkedett jövedelme (Bloomberg, 2020 aug.29.)!

Miért nem 560 milliárd a dolgozó nép oltalmazására?

A szavaknak egy a jelentése, akár «fellendítési terv», akár «gazdaságvédelem» kifejezésekkel illetik - mivelhogy az ő gazdaságukról van szó. Az ő gazdaságuk épül a munkaerő kizsákmányolására, az nyugszik a profit realizálásán. Minden olyan termelés, szolgáltatás, amely mégha hasznos is a társadalomnak, haszontalan, ha nem termel elég profitot a tőkések gazdagítására. Ezért van az, hogy napjainkban Franciaországban és az egész világban a természeti kincsek, a termelési eszközök, üzemek, munkahelyek, s közöttük a munkaerő tömeges tönkretételéhez kell asszisztáljunk.  Világszinten hivatalosan is többszáz millióval több lett a munkanélküli.

 

560 milliárd euró! Ha hiszünk a kormánynak és a munkáltatóknak, nem kell mindent globalizálni, hanem ellenkezőleg, megkülönböztetéseket kell tenni az államilag garantált kölcsönök, a vállalatoknak nyújtott szubvenciók, a «társadalmi terhek» és az adók elengedése, a munkanélküség részleges finanszírozása, stb. között.

Ezekkel a zagyva magyarázatokkal szemben a dolgozóknak joguk van azt válaszolni: "Miniszterhölgyeim és -uraim, tőkéshölgyek és -urak, úgy forgatjátok a dolgokat, ahogy akarjátok, de az igazság mégiscsak az, hogy 560 millárd eurót adtok ki azért, hogy a ti gazdaságotok profitábilis legyen." A Renault 5 milliárdot kapott, 4 600 munkahelyet szüntetett meg, az Air France 7 milliárdot, 7 500 dolgozót bocsájtott el, hogy másokról ne is beszéljünk.

Ugyanakkor napi jelenség a dolgozók megsarcolása, a gyerekeknek a maszkért fizetni kell az iskolában, el kell viselnünk - hosszù időre - a részleges munkanélküliséget és az elbocsátásokat …ugyanakkor 560 milliárd a tőkéseknek. Miért nem a népnek?  

A márc. 19-i szavazás lezárta a szentszövetséget

A POID - a demokrácia, tehát a többség szempontjából – a Nemzetgyűlés márc. 19-i döntését ezért minősíti botrányosnak. A «baloldali» képviselők egyhangúlag szavazták meg jobboldali és macronista kollégáikkal a munkáltatóknak adandó 343 milliárd (!) eurót (azóta újabb milliárdokat a ford;). Végleg lezárult a szent egység, amelynek összetartó ereje a «gazdaság fellendítése» volt, mert az csak a profit fellendítését tűzi ki.  

Ellenben a társadalom elsőrendű feladata az, hogy minden tagja méltón élhessen meg munkájából. Ezért kell a munkahelyeket fenntartani, az elbocsátásokat megtiltani, a társadalmat újraszervezni és rekonstruálni, a túlnyomó többség számára garantálni az élet jogát. Olyan terv kell, amely a méltó életet teszi lehetővé teszi a dolgozók, közöttük a legprekáriusabb rétegek számára (fiatalok, migránsok, családanyák, stb).

Több hónapja már, hogy az USA-ban tüntetők milliószámra ismétlik: «Black lives matter», «számít a feketék élete». S az egész világon igaz, számít a dolgozók, a fiatalok élete.

Országunkban az 560 milliádot el kell kobozni, a munkahelyek részére kell mobilizálni, az elbocsátásokat meg kell tiltani. Ez az első lépés ahhoz, hogy a demokrácia szabályai szerinti, a többség érdekeinek megfelelő társadalom létrejöjjön.

Iskolákra, egyetemekre, kórházakra, közszolgáltatásokra van szükségünk

Ki merné azt állítani, hogy nincs szükségünk a létező munkahelyek fenntartására és újak létrehozására? Vegyük a tanév kezdetét. 12 millió iskolásnak és 2 millió felsőoktatási hallgatónak mindenféle pluszjuttatás nélkül kellett kezdenie késve, minden plusz pedagógus nélkül a megduplázódott osztályokban  és így megpróbálva behoznia az elvesztett időt. Semmiféle segítséget nem kaptak a családok, pedig a helyzet megkövetelné, hogy több tízezerrel több pedagógust vegyenek fel, nem pedig a szerződésesek ezreinek elbocsátását, ahogyan a kormány teszi.

Mit mondjunk az iskolai és egyetemi egészségvédelemről? Lehet garantálni a biztonságot a rendelkezésre álló eszközökkel és személyzettel? Nem, ahhoz még több tízezer dolgozó kellene.

Ami pandémiát illeti… Kongresszusunkon egy kórházi dolgozó, szakszervezeti aktivista mondja: «A Covid létezik, a második hulláma érkezik. Az egyetlen különbség az első hullámmal szemben, hogy az azonnal mintegy nyílként terjedt, most pedig lassabb. Nyáron már megjelent, az intenzív osztályok megteltek és a hagyományos kórházi ágyak is. Készen áll a kórház? Nem. A kórházak megtették a szükséges lépéseket a járvány második hullámának fogadására? Nem. Az igazgatóság folytatta az ágyak megszüntetését. Azóta is. Néha pedig már foteleket kell kitenni az ágyak helyére.»

A kormány, miután megtapsolta a gyógyító személyzetet és kénytelen volt engedni a mozgalom bérkövetelésének, cinikusan folytatja osztálypolitikáját. A járvány újabb hullámának közeledtével  felkészületlenül az egész országban emelkedik a kétségbeesés, a düh.

Iskolákra, egyetemekre, kórházakra, tömegközlekedésre van szükségünk, építőipari fejlesztésekre, a köz érdekében végzett munkákra.

Na és mit mondjunk a kutatásokról? A koronavírus legyőzéséhez nem kellenének kutatók, a vakcina megtalálásához, előállításához, a kezeléshez? A szűréshez? Szeptemberben tört ki a botrány, hogy nincs elég eszköz hozzá, napokat és napokat kell várni mielőtt teszthez jutunk, újabb napokat és napokat míg az eredményt megtudjuk.

Nem kellene állandó, állami felügyelettel működő országos laboratórium-hálózatot létrehozni, amely szisztematikus kutat, nyomon követ, mint más országokban?

Adjuk hozzá, hogy a munkahelyek és a fizetések fenntartása a fogyasztás visszatérését jelenti, a termelés, szállítás, kereskedelem fenntartását …

Szakítás, újjáépítés, újjászervezés

Jogunkban áll kimondani, hogy ez az 560 milliárd euró a munkahelyekre szánva lehetővé tenné a valóságos fejlődést a nagy többség alapvető szükségleteinek kielégítésére. 

Tervezést igényel, nem azt, amit Macron nevez tervnek, amelyet bizonyos «baloldal» hasznosnak tart megtapsolni. Ez a terv az 560 millárd elkobzásával, a kártérítés nélküli államosításból indulna ki, az ipar szektoraival, a bankokkal kezdve, a közszolgáltatások újraállamosításával, a gazdaságot a népesség szolgálatába állítva.

A munkásosztály és a demokrácia oldaláról nézve nem a spekulációs és parazita tőkés rendszer fellendítésére van szükség, hanem szakításra ezzel a rendszerrel, a gazdaság  újjáépítésére a népesség szolgálatában és a társadalom újjászervezésére az emberi szükségletek kielégitése érdekében.  

Sürgős, hogy szakítsunk az elmúlt 40 évvel, amelyben az egymást követő (jobb – és «baloldali») kormányok privatizáltak, a közszolgáltatásokat tették tönkre, munkásellenes és antiszociális reformokat vezettek be, ezekhez hozzácsatolták a szakszervezeteket; az európai közös mezőgazdasági politikát pedig egyedül a nagy élelmiszeripari trösztök érdekeinek vetették alá.

Legyen vége ennek. Ne mondja senki, hogy meg kell várni a 2022-es elnökválasztást. Addig a helyzet tovább romlana, még több munkahely veszne el, a kormány és a munkáltatók még több kárt csinálnának. Az öt évente ismétlődő választások nem a demokráciát jelentik. Országunk, az V. köztársaság eleve bonapartista rezsim, minden hatalom az elnök kezében összpontosul egyedül és kizárólag a tőkés érdekek szolgálatában. Korona nélküli királyunk monarchiája egyre inkább önkényuralommá válik, a demokratikus jogok megsemmisítése, a megtorlás eszközévé.

A népnek kell eldöntenie a politikai hatalom formáját és tartalmát  

A Független Demokratikus Munkáspárt szerint a kiút nem az elnökválasztások hozadéka. A népre tartozik – az aktív és nyugdijas dolgozók, fiatalok óriási többségére  – meghatározni a politikai hatalom formáját és tartalmát. A köztársasági elnökválasztást hatálytalanítani kell, az egy ember kezében összpontosuló hatalom-koncentrációt meg kell szüntetni. Alkotmányozó nemzetgyűlés döntön a dolgozó nép választotta képviselők révén, akik meghatározott mandátummal rendelkezzenek, vegyék kezükbe a teljes hatalmat, kezdjék lebontani a létező intézményeket, az Európai Uniónak alávetést.

Egy ilyen, a népet reprezentáló Alkotmányozó nemzetgyűlés tudna dönteni arról, hogy az 560 milliárd euróval garantálni kell a munkahelyeket és béreket. Ez a nemzetgyűlés helyreállítja majd a demokráciát, a dolgozók autentikus kormányát nevezi ki a dolgozók által a dolgozókért, végképp szakítani fog az V. köztársasággal, az Európai Unióval – a dolgozók és a demokrácia Európájáért.

Egység az elbocsátások megakadályozásáért

A POID ezen javaslatok megvitatására szólítja fel a dolgozókat, az aktivistákat.

Cselekednünk kell, semmi kétség. Meg vagyunk győződve arról, hogy egység kell az elbocsátások megakadályozásáért, ami lehetséges és kiinduló pont a tőkés érdekekkel való szakítás felé.  

Beszéljük meg és gondolkodjunk együtt:

– a következő hetekben az egész országban meghirdetett vitaösszejöveteleken;

– a Párizs, nov. 7-i központi meetingen.

 

Elfogadásra került a a Független Demokratikus Munkáspárt 4. kongresszusán, 2020.szept.27-én

 

Belorusszia «Vajon a diktátor egyedül bűnös?»

 

 

Az aug. 9-i elcsalt elnökválasztást követő tiltakozás tovább folytatódik a letartóztatási hullám ellenére. A héten az iskolakezdéskor különösen érintettek a diákok. A nagysajtó állítása szerint a helyzetet össze lehet foglalni azzal, hogy az ellentét az 1994 óta hatalmon levő Lukasenko autokrata rezsime és az ellenzék (az Unióhoz ill. Oroszországhoz köthető frakciókból összetevődő) «koordinációs tanácsa» között áll fent. A szokásos forgatókönyvet felborította a nagyüzemek dolgozóinak spontán mozgalma. Ha nagyrészben spontán módon is keletkezett, saját perspektíváját ezrek keresik.

Ez jellemzi a Zabastovka BY fiatal munkásaktiváit is, akik utolsó szórólapját  tesszük közzé: «Vajon a diktátor az egyedüli bűnös?».

«Számtalan kérdést intéztek hozzánk, amely egyetlenben összegezhető:

“Miért álltok elő különböző követelésekkel, amikor mindnyájunk egyetlen célja az lehet, hogy a diktátort leváltsuk?”

Persze, a kérdés persze fontos. Beszélhetünk róla órák hosszat, de térjünk a lényegre. Az állami vezető kicserélése önmagában egyáltalán semmit nem változtat.

A gondot magában a rendszerben kell keresni. A rendszerben, amelyben a munkáltatók, sem a bürokrácia, senki nem foglalkozik azzal, hogy az egyszerű dolgozó mit gondol.

A diktátor elzavarása:

– nem oldaná meg a dolgozói ideiglenes szerződések rendszerét;

– nem vezetne több védelemhez a munka világában;

– nem adna és nem garantálna gyülekezési és szólásszabadságot.

A jogrendszer és a biztonsági erők (nálunk és a világban)? Az igazság szolgáltatása szempontjából ezek a pénzt szolgálják. A dolgozókat koldusként kezelik. Gondolkodjatok el!

Hogyan tudjuk megvédeni az érdekeinket, ha a diktátort el is zavarjuk, de szevezetlenek vagyunk, vagyis védtelenek és erőtlenek a kormánnyal szemben?

Nekünk, dolgozóknak és diákoknak egy célunk kell legyen és ezért kell harcolnunk. Van egy gyönyörű országunk, ipari potenciálunk óriási, és jó oktatási rendszerre alapozott felsőoktatásunk minőségi szakembereket bocsát ki.

Most pedig jöjjön egy másik fontos kérdés: mi akarunk dönteni országunk jövőjéről. 

Belorusszia – mi vagyunk, nem pedig egy erőszakszervezetek mögött rejtőző személy. Csak mi együtt, egységes erőt képezve tudjuk elérni, hogy követeléseinket a kormány s a munkáltatók kénytelenek legyenek elfogadni.

Reális követeléseink:

–       a vállalatok privatizációjának tiltása;

–       az összes munkahely megőrzése;

–       a politikai rendszer demokratizálása;

–       az ideiglenes szerződések eltörlése;

–       az elfogottakat ért atrocitások kivizsgálása;

–       a 3-as számú rendelet eltörlése (munkanélküliek adója – a szerk.);

–       a nyugdíjreform annulálása;

–       független szakszervezeteket!»

(Belorusz levelezőnk, Tribune des Travailleurs, n° 255.)

 Kép: Minszk, szept. 1. A rendőrség tömegesen diákokat tartóztat le

Franciaország, a Tribunes des Travailleurs hetilapon keresztül a POID (Demokratikus Munkáspárt) bemutatása kilenc illusztrációval

«A szocializmusért, a köztársaságért és a demokráciáért» 

A lap 2020. aug.26-i 253. számának fejléce : «A dolgozók felemelkedése saját művük lesz » (Marx) 

 

Az előfizetők száma e napon 7301 – a napi eladáson kívül. 

 

A Mulliez-család, Franciaország hatodik legnagyobb vagyonával rendelkezik (Auchan, Boulanger, Flunch, Leroy Merlin, Decathlon, Kiabi, Midas, Norauto, közöttük a bútor és dekorációs üzletlánc, az Alinéa, amely most elbocsátásokba kezdett, a bezárandó boltok kétezer dolgozójára vár ez a sors. A vállalat adósságait, az elbocsátás költségeit az állam vállalta magára (a társadalombiztosítás). Na, de ki lesz az üzletlánc vevője? Maga a Mulliez család, melyet a Macron-kormány május 20-i dekrétuma tesz lehetővé a «válság elleni harc » nevében…

Créteil, pedagógus-szakszervezet a szerződéses tanárok ellen készülő elbocsátási tervekkel szemben.

 

 

 

”A kórházakban hiányzik a személyzet, alacsonyak a bérek, gyalázatosak a munkakörülmények”. A kórházi dolgozók nagygyűlése Lavalban (Mayenne)

 

“Semmi home office eszközök és jogok nélkül!”

«Ki vagyok, algériai? Ahová évente egyszer megyek? Francia? Hát nem mindenki szerint…» (külvárosi fiatalok) 

 http://radikalisbal.blogspot.com/2020/08/belorusszia-hatalom-es-ellenzeke.html

A Franciaországban júl. 22-én bemutatott José Guardia film, a Tiempo después ajánlása